Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-02 / 39. szám
1982. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES Golyók SZSZKSZ Ä moldáviaiak emberemlékezet éta termesztenek szőlőt. A legenda szerint egyszer Ion, egy szegényparaszt sebesült gólyát talált. Meggyógyította, és amikor a madár erőre kapott, szabadon engedte. Rövidesen eljött az Ideje, hogy Ion el ültesse a kukoricát, sokgyerekesl családja egyetlen táplálékát. Amikor Ion odaért földecskéjéhez a Dnyeszter fölötti dombon, nem akart hinni a szemének: az egész lejtőt akkurátusán bevert karók borították, köztük erős zsineg volt kifeszltve, a karók tövénél pedig ismeretlen zöld bokrok virítottak. Ion elcsodálkozott, majd gondozni kezdte a bokrokat, a venyigéket, mintha csak tulajdon gyerekei lennének. És ősszel leszüretelte a különös növény, a szőlő termését. Ion napfényszlnű bort készített belőle: nem részegedtek le tőle az emberek, csak lelkűket töltötte el melegséggel. És amikor már csak egyetlen szőlőfürt maradt a présházban, ahol Ion dolgozott, nem tudni, honnan, egyszer csak megjelent a gólya, csőrébe kapta azt a fürtöt, körözött néhányszor Ion háza fölött, majd eltűnt a távoli égbolton. _ A VEZÉRIGAZGATÓ Ezt a legendát útközben mesélték el nekem, amikor Kisinyovból a kutuzovl Járásba tartottunk, ahol a Jalovenl Agráripari Tudományos —t termelői Egyesülés működik. Ez annak btai bort nem tartották finomnak, soha nem került a cári asztalra, eladásra termelték. Hogyan tértek át Moldáviában az értékes fajták Ipari termesztésére, világszínvonalon álló borok termelésére? I i— Amint Moldávia 1944-ben felszabadult a sfaslszta elnyomás alól t—i meséli Rafael Hacsaturján —, újjászerveződtek, Besszaráblában pedig létrejöttek a kolhozok és szovhozok. A kis gazdaságok tömörülése és az állami támogatás lehetővé tette a mezőgazdasági termelés nagymérvű fokozását, a lakosság jó ellátását. Ehhez azonban minden kolhoz és szovhoz kénytelen volt egyidejűleg több mezőgazdasági ággal, vagyis állattenyésztéssel, gabona-, zöldség-, napraforgó-termesztéssel és szőlővel Is foglalkozni. Így a rendkívül értékes moldáviai földeket ésszerűtlenül használták föl. A 60-as évek elején fordulat állt be, máshogyan kezdték megoldani a moldáviai mezőgazdasági problémákat. Áttértek a szakosításra, elsősorban a szőlőtermesztésre, e földek legértékesebb kultúrájára, továbbá az Ipar és a mezőgazdaság, valamint a tudomány és a termelés integrációjára. Az állam támogatta az új irányvonalat: a központi állami alapokból az 1965-től 1976-lg terjedő Időszakban a köztársaság 4 milliárd rubel dotációt kapott a gazdaságközi kooperáció (együttműködés) kiépítésére. Ennek eredményeként megnövekedett a mezőgazdasági termelés hatékonysága: emelkedett a terméshozam, gyarapodott a gazdaságok Jövedelme. AZ AGRONÖMUS a 182 vállalatnak az egyike, amelyek a „MOLDVINPROM“ céget alkotják. Ez a cég foglalkozik a moldáviai szőlőtermeléssel- és feldolgozással. Az egyesülés célja az ipari fejlesztés és a bortermelés technológiájának tökéletesítése. A Jaloveninek — mondja Rafael Hacsaturján, az egyesülés vezérigazgatója — 24 ezer hektár mezőgazdasági termőterülete van, ebből 10 ezer hektár a szőlő. Ezen a területen 14 szovhoz működik, évente 120 ezer tonnánál több szőlőt szüretel, 9 borászati üzem tartozik hozzájuk. A moldáviai parasztok, akárcsak legendás elődjük, Ion, évszázadokon keresztül dolgoztak talpalatnyi földecskéjükön. A mesebeli gólya megmutatta Ionnak a Jóléthez vezető utat, de ez az út hosszúnak bizonyult. A legnagyobb szőlőblrtokal Besszarábiában 1917-ig NyikolaJ Romanov orosz cárnak voltak. Am a besszará-A szőlőültetvényeket Dórin More), az egyesülés vezérigazgató-helyettese mutatta meg nekem. A 600—1000 hektáros óriástáblák végtelen szalagként húzódnak az út mindkét oldalán. A távolban Időnként feltűnik egy-egy csőszkunyhó, ebédidőben Itt pihennek a szőlőmunkások. Megnéztünk egy Ilyen „csőszkunyhót“. Konyhája, étkezője,. vendégszobája, emeleten pedig billlárdszobája és terasza van, ahonnan kilátás nyílik a napfényben fürdő lankás dombokra. És a horizont széléig nyúló végtelen szőlősorokra... — Pedig ezek a földek — mondja Dórin More) r— egyáltalán nem így festettek tíz évvel ezelőtt. Azok a szovhozok, amelyekből az egyesülés létrejött, sokágazatú gazdaságok voltak. Ott például -— mutat az egyik közeli dombra <—> emlékszem, búza termett, amott, egy kicsit távolabb, ahol most a legjobb muskotályos fajták teremnek, legelő volt... Nem sikerült persze azonnal meggyőznünk a szovhozok igazgatóit, hogy térjenek át a monokultúrás termelésre: a parasztember nem válik meg egykönynyen a megszokott gazdálkodási formáktól. De már az első évben eloszlottak az aggályok: Jelentősen megnövekedett azoknak a szovhozoknak a Jövedelme, amelyek beléptek a ]alovenibe. f— És ki szállítja önöknek azokat a termékeket, amikre szükségük van? i— A szövetségi köztársaságok. Ukrajna lát el minket gabonával. Belorusszia burgonyával. Moszkvából kapjuk a teherautókat, Karéliából a fát, a papirt és műtrágyát. Észak-Kaukázusból az acélcsöveket, Közép-Azsiából a pamutfonalat. Dórin More] apja moldáviai paraszt, aki maga is átélte a román bojárok megszállását, a fasiszta támadást. De a fiatal Dórin már csak az öregek elbeszéléseiből ismeri a keserű múltat, 6 már a szovjethatalom Idején született. Elvégezte falun a középiskolát, brígádvezetőként dolgozott a szőlőtermelőknél, beiratkozott a Kísinyovl Mezőgazdasági Főiskolára, majd annak befejezése után itt, a kutuzovi Járásban végigjárta az utat az egyszerű agronómustól a 12 ezer embert foglalkoztató egyesülés vezérigazgató-helyettesi beosztásáig. A KOI.HOZELN0K A Kotovszkl) Kolhoz hivatalosan nem tartozik a Jaloveni egyesüléshez, de szőlőt ad el nekik. — Sokágazatú gazdaság a miénk >— mondja Vlagyimir Vajszman kolhozelnök. — A földjeink nem teszik lehetővé a termelés nagyobb mérvű szakosítását: 3300 hektárunk van, ebből 2700 hektár a termőterület, de szőlőt csak 700 hektáron tudunk termeszteni. Szarvasmarhát (800 darabot), sertést és baromfit is tenyész-« Ju* *1 - *i wfísW' V.* •'' v'*.’ A DNYESZTER kolhozközi gyilmölcstelep (20 km hosszú) impozáns propagandatáblája Fotó: h— kov—* tünk. Emellett aktívan és nyereségesen veszünk részt a Járás gazdaságközi kooperációjában: kolhozunk résztulajdonosa a kolhozközi hústermelő szövetkezeti társulásnak, ide adjuk át hizlalásra a szarvasmarháinkat és sertéseinket. f— Mit eredményez ez az önök számára? i—: Egy mázsa hús önköltsége ebben a szakosított egyesülésben csaknem fele annak, mintha a saját telepünkön állítanánk elő. Az egyesülésnek évente több mint egymillió rubel a tiszta jövedelme, ezt a társtulajdonosok elosztják egymás között. Ugyanez a helyzet a szőlővel is. Az egyesülés gépel a földekről egyenesen a jaloveni átvevötelepére szállítják a termést. Ez nemcsak előnyös, hanem kényelmes Is. Végül Is gazdaságunk évi tiszta Jövedelme 850 ezer rubelt tesz ki. A Vajszmanok tősgyökeres moldáviaiak. Am a fasiszta megszállás Idején, sok zsidóhoz hasonlóan, kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket. Szovjet-Kazahsztán fogadta be őket. Vlagyimir ott végezte el a mezőgazdasági technikumot, és Moldávia felszabadulása után hazatért szülőföldjére. Egy zöldségtermesztő brigádban dolgozott, közben levelező tagozaton elvégezte a mezőgazdasági főiskolát. A kolhoztagok 1959-ben elnökükké választották Vajszmant. Azóta megszakítás nélkül tölti be ezt a tisztet. A PARASZTASSZONY A szőlőkben találkoztunk vele. Javában zajlott a szüret. Anasztaszija Kihaj brigádjának mind a harminc tagja gyakorlott mozdulatokkal vágta le a tőkéről a súlyos fürtöket. Az önrakodó gépek rendben emelték a teli kosarakat a teherautókra. Kihaj éppen akkor ért vissza a laboratóriumból, a leszüretelt szőlő minőségét ellenőrizte. Az nyugtalanította, nem kapkodta-e el a dolgot az Aligote fajtával, megfelelő-e a cukortartalma. A kérdő pillantásokra mosolyogva válaszolta: e-в Minden rendben.t* Kihaj & Jaloveni egyesüléshez tartozó Moldova Szovhox szőlőtermesztő brigádjának vezetője. Harminchárom éves. Mailje Melestl faluban 61. Ma már a szőlőtermesztés töbS munkafolyamatát gépesítették •—« mondta nekem. Speciális aggregátok helyezik el a karókat, feszítik ki a drótot, metszik a venyigéket, elvégeznek minden rakodó munkát. i—i De úgy látom, a szüretelést mégis kézzel végzik. Nincsenek talán megfeleló kombájnok? i— Kombájnok vannak, de azokkal csak a kevésbé értékes fajtákat szüreteljük. A Jaloveni borai kiváló minőségűek és nagyon érzékenyek. Hiszen még hereszt Is termelünk, az pedig kényes bor. Egyik amerikai vendégünk egyébként ezt mondta róla: „Olyan a heresz, mint egv kozmetiikázatlan szép asszony.“ A Moldova Szovhoz heresz bora már 27 érmet nyert nemzetközi versenyeken ... *—!i Milyen változást jelentett a munkások számára ez az egyesülés? (— Először Is, azóta másfélszer anynyit keresünk. A férjem Is itt dolgozik a szovhozban. Mi például havonta több mint ötszáz rubelt viszünk haza. Nagyarányú építkezés folyik. Ma már minden falunak van középiskolája, óvodája, olyan üzleteink, kávézóink, mozijaink vannak, hogy egy városnak sem válnának a szégyenére. No és micsoda házakban élnek az emberek! Anasztaszija Kiha] sem akármilyen házban lakik két szoba, nagy terasz, garázs és melléképületek. Van háztáji veteményesük és egy kis szőlőjük is. És ahogyan a régi közmondás tartja, „ahol szőlő van, ott borpince Is akad“. NYINA KRJUKOVA ОЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛААЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ/У\ЛЛЛЛЛАЛЛЛЛ« /1. Csűrt Mihály, АЪата /Oborin) kádármestere nyolcvanegy éves. Éppen egy boroshordó összeállításával bajlódik. — Régi hagyomány családunkban ez a mesterség — újságol la, miután műhelyébe Invitál. — Jómagam tizenötéves koromtól űzöm. Valaha a fél falu készített hordót, jelenleg jó, ha öten ápoljuk ezt az Ősi szakmát. Kamrájukban: kerekhasú hordók, dézsák, sózó teknók, virágtartók, -nsztárgyak és egyéb. — Gondja, problémája? — Nehéz a fabeszerzés; ré gebben hatalmas úrbéri erdő létezett a határunkban. Meg aztán árverés útján ts leh^'M hordón-к való fát vásárolni... Talán ezzel is magyarázható, hogy sokan fölhagytak a mesterséggel. Mihály bátyót egész Ungvidéken ismerik. Sok hordót készített a nagymihályi /Michalovce], a vranovt és a humennéi járásba. — Régebben a gónczl hordók voltak a kelendőbbek, amelyek 125 literesek. De készítettem én 180, sót még 400 literes hor dókat is, megrendelés szerint. — E mesterség titka? ■— Az, hogy az alapanyag, c fa feltétlenül fó legyen. A bői tárolásához a tölgyfahordó c legmegfelelőbb, míg a páltnká hoz az eper fa a legfőbb. A fe nyőt könnyebb megmunkálni én mégsem szeretem. Jobb a tölgy, s az abarai erdőben meg található. Legalkalmasabb erre az idős, 100—150 éves fa. — Hogyan készül, a fó boroshordó? — A fát kivágom, tükörhasitást végzek, szálirányba. Г vitáskor kinagyolom a dongaállást, utána felstószolom magasba az anyagot, de kint a szabadban, hogy verje a hó, az eső, kicsinyenként száradjon meg. Két-három év alatt... Annyit még hozzáteszek: miután összeállítottuk, tüzet rakunk aláfa, s addig hevítjük, mígnem forró lesz a fa. Akkor azán drótkötéllel körülcsavarfuk, arra enged a donga, amerre akarom. Elmondta még, hogy az őszszeeresztéshez érzék kell, olyan kifinomult, mint a muzsikusé ... Aztán az úf hordót forró vízzel kiforázza, ezt követi a szódásvíz, majd megint forró és aztán meg hideg. — Első ízben olyan fekete levet ad kt, mint a sötét Unta. Ha nem forrázná kt az ember — magyarázza szakértelemmel —, akkor cserízű lenne a bor. A cser viszont megfesti a bort. Nagy hibát követnek el a bortermelők akkor, ha a hordót befestik. Elfelejtik, hogy a bor „élőlény", Jcell, hogy állandóan „szuszogjon“. rA festett hordóban „meghal" a bor. A kádárnak alkalmazkodnia kell az tdófáráshoz ts. Ha esős az év, a káposztásdézsák, kádak a keresettebbek. Száraz évjáratban viszont a boroshordók a kelendőbbek. — Ilyenkor, ősszel Javítgatok, tisztítom a hordókat. Most ts öten hoztak hordókat, tisztítás céljából. — A hor dót Isztlt ásnak Is vannak mesterfogásai? s-t Már hogyne lennénekl Előszór jön a fenekelés, aztán a súrolás, mindaddig, amíg tiszta nem lesz az öblítővíz. Utána a hordót felforrósítom, ami megöli a penészgombákat. Aztán várni kell mindaddig, míg a hordó kt nem Wkt a rendes borszagot. Azután tsmét kell súrolni. A fó egészségnek örvendő Mihály bácst bemutatta ősi szerszámait, amelyek már szinte múzeumba kívánkoznak. Életében rengeteg hordót készített velük. — Csináltam én miniszternek Is hordót — mondja dagadó büszkeséggel. — Igaz, nem naqyot, takarosát, amolyan vttrinbevalót. Arra Is adok, hogy szép legyen a hordó. V , szók tam, hogy a hordó fenekére szívet, tulipánt, búzakalászt vések, kinek ml dukál. Azt vallja a Jó hírű kádármester, hogy a hordókészítéshez az erőn kívül szépérzék is kell. Meg olyan kifinomult érzék, mint a zenészé, aki megszólaltatja hegedűjét... A Kádamesler és művel ILLÉS BERTALAN (A szerző felvétele) VARJA ÖNÖKET A CSALLÓKÖZI VÁSÁR! A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Nemzet! Bizottság a város évszázados hagyományait kívánja felújítani 1982 október l-től 3-ig, amikor ismét megrendezi a CSALLÓKÖZI VÄSÄRT. A vásár igazgatósága —- ragaszkodva a régi jé szokásokhoz i—, lehetőséget nyújt egyéneknek, állami és szövetkezeti szerveknek hogy árujukat és terméküket a vásáron árusíthassák. A termékek elbírálását e az árusításra szóló engedélyt a városi nemzeti bizottság kereskedelmi osztálya adja meg. A vásárban felvonulnak Járásunk kereskedelmi egységei teljes árukínálatukkal. Várjuk a fazekasmestereket, fafaragókat, bőrdíszműveseket és egyéb népművészeti termékek készítőit, minősített termékeikkel! Kertbarátok, kisállattenyésztők! Itt az alkalom árujuk értékesítésére! S a jé vásárt ml teheti még hangulatosabbá? Az Ízletes ételkülönlegességek i—i birkagulyás, halászlé, sfllthaľ, süttkolbász, hurka, no és a műre! (burčák), valamint a jó minőségű borok, melyeket szövetkezeteink és állami gazdaságaink kínálnak majd. Szórakozásról a város kultúrcsoportjat gondoskodnak. Jöjjenek! Várja Önöket a Csallóközi Vásár igazgatósága: 1982 október l-től 3-ig, a dunaszerdahelyi Lunaparkban! <....................... A hagyományőrző kirakodó és> állatvásár egy része 1980-ból Dunaszeriahely 800. évfordulóján. Fotó: a városi művelődésháza archívuma
