Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-25 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. szeptember 25. 12 A baromfitenyésztés fejlesztésén fáradoznak A féléves értékelések tükrében a losonci (Lučenec) járás mezőgazdasági üzemeinek termelési eredményei jelentősen eltérnek. Annak ellenére, hogy járási átlagban a féléves tervfeladatokat — a tejértékesftés kivételével — teljesítettük, a gazdaságok közötti különbségek az eltelt időszak alatt tovább mélyültek. Az élenjáró mezőgazdasági üzemek többsége a termelés és a gazdálkodás területén további előbbrelépést tanúsított, a lemaradozó gazdaságokban pedig stagnálás, vagy az eddiginél nagyobb arányú visszahanyatlás mutatkozott. Ebből arra következtetünk, hogy az elfogadott intézkedéseink nem bizonyultak eléggé hatásosnak. Főleg a káderpolitika területén, ahol a lemaradozó gazdaságokat nem sikerült rátermett vezető szakemberekkel megerősíteni. De a gazdaságok anyagi-műszaki ellátottságának javításában sem tudtunk kielégítő segítséget nyújtani. Az állattenyésztésben a tömegtakarmányok hiánya kedvezőtlenül hatott a termelésre. A szélsőségesen aszályos és kánikulás időjárási viszonyok nagymértékben megnehezítették a szükséges takarmányalap megteremtését. Ezt az évelő takarmánynövények sínylették meg a legjobban, melyeket számottevő területen az első kaszálás után ki kellett szántani és silókukoricával helyettesíteni. Sajnos, az aszály következtében a silókukorica is gyengén fejlődött... A takarmányozási nehézségek következtében a múlt év valóságához viszonyítva az első félévben a tehenek egyedenkénti átlaga 68 literrel csökkent. Kedvezőtlenül alakult a helyzet a hízómarhák és a növendék állatok napi súlygyarapodásában is. Az állatok hasznosságára igen kedvezőtlenül hatott a takarmánykeverékek hiánya is. Az állattenyésztésben azonban bizonyos pozitív változások is tapasztalhatók. A múlt évhez viszonyítva a szarvasmarha-állomány 7,5 százalékkal növekedett, s bizonyos mértékben bővült a tehén- és a juhállomány is. A járás északi részén lévő, megfelelően kezelt és trágyázott legelők kedvező feltételeket nyújtottak az állatok legeltetésére. Ezt a lehetőséget teljes mértékben kihasználtuk, s a járás üszőtenyésztési programjával összhangban a hat hónapon felüli üszőket a járás déli részeiről az északi körzet négy üszőnevelésre szakosított mezőgazdasági üzemébe helyeztük át a legeltetés időszakára. Ezen túlmenően kooperációban más járásokból is több mint kétezer üszőt legeltettünk. Sajnos, a legeltetési idényt egy hónappal korábban be kellett fejezni, a szárazság következtében beállt ivóvízhiány miatt. A vízhiány a jelen időszakban is komoly gondokat okoz a járás déli részein is, és a hasznosság csökkenéséhez vezet. Ugyanis járásunkban a korlátozott vizforrásaink még a csapadékokban kedvező évjáratokban sem fedik teljes mértékben a vízszükségletet. A tömegtakarmányok hiányából adódó komoly problémákat teljes mértékben tudatosítottuk. Ezért intézkedéseket hoztunk az állatok zökkenőmentes átteleltetése érdekében, járásunkban több gazdaság példamutató helytállást tanúsított a téli takarmánykészlet megteremtésében. így például a látkyi, a poltári és a málineci szövetkezetben szénából gazdag készleteket teremtettek, melyekből a legjobban sújtott gazdaságokat is kisegítik. Néhány gazdaság, többek között a rappi (Rapovce) és a s őregi (Šurice) szövetkezet dolgozói jelentős mennyiségű szénát gyűjtöttek be a hegyvidéki szövetkezetek legelőiről. Az aratást követően az egész területről begyűjtöttük, s minőségi munkával kazlaztuk a szalmát. Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően gereblyével hordtuk le a tarlóról a szalmát. Lehetővé tettük azt is, hogy azokból a gazdaságokból, ahol felelőtlen hozzáállást tanúsítottak a szalma begyűjtéséhez, a tarlón maradt szalmát azok a gazdaságok — például a sőregiek — szállítsák el, ahol tudatosították a helyzet komolyságát. Az idén a tarlókeverékeket ezer hektárral nagyobb területen vetettük, mint tavaly. A kelés után a növényzetet fejtrágyáztuk. Mivel járásunkban minimális öntözési lehetőségekkel rendelkezünk — egyedül a tamási (Tomášovce) szövetkezetnek van öntözhető területe —, a gazdaságok fáradozása hiábavaló volt. A vízhiány következtében a tarlókeverékek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s a gyenge zöldtömeg csupán a tehenek legeltetésével hasznosítható. A jelenlegi takarmánykészletek a szükségletnek 65 százalékát teszik ki. A silókukorica várható termését, valamint a leveles répafej és a répaszelet mennyiségét beleszámítva a téli takarmányalap várhatóan 85 —90 százalékra fedezi majd a szükségletet. A takarmányhiányból a kivezető utat elsősorban a beruházásos és a nem beruházásos jellegű talajjavltási munkálatokban látom. Sajnos erre a lehetőségek évről évre korlátozottabbak. Az idén például a nem beruházásos talajjavltási munkálatok megkezdéséhez csupán négy lemaradozó gazdaság részesül állami támogatásban. Saját keretekből vagy hitelre nagyobb arányú talajjavltási munkálatok megvalósítása — a korlátozott üzemanyagkeretek mellett — szinte lehetetlen. Adottságaink között, talajjavítás szempontjából az egyik leghatékonyabb beruházásnak az Ipoly és ennek mellékfolyói mentén húzódó vizenyős réteknek a lecsapolása tekinthető. Bár a járás déli részein az Ipolyt szabályozták, a partmenti vizenyős területeket, amelyek jelentősek, ezidáig nem csapolták le. Így ezeket évente az altalajvíz károsítja. A lecsapolással kapcsolatos műszaki és környezetvédelmi kérdések megoldódtak. A tervezett program szerint jövőre négyszáz hektárnyi területet át kéne adni a gazdaságoknak, azonban bár kivitelező is akadna, a lecsapólás megvalósítása kétségbe vonható, mivel az Állami Meliorációs Felügyelőség részéről ezidáig hiányzik a munkálatok beindításához és realizálásához szükséges tervdokumentáció, az építkezési engedély sth. Szinte érthetetlen nehézségekbe ütközünk az Ipoly északi része mentén húzódó mocsaras területek termővé tételével kapcsolatban. Eredetileg Brezniéka közelében — ezer hektárnyi rétterület elárasztásával — egy víztároló építésével számoltak az illetékes szervek. Ezért e területeken egyéb építkezéseket — beleértve a talajjavltási munkálatokat is — nem engedélyeztek. E jelentős terület egyes részein kavicskitermelést folytattak — utólagos rekultiváció nélkül —, s számtalan helyen a talaj terméketlenné vált. Időközben a víztároló építési terve meghiúsult. Megvalósítására hozzávetőlegesen 2010-ben kerülhet sor* Bár ezt az illetékes szervek szóbelileg alátámasztották, írásban azonban nem hitelesítették. Ezért a kivitelező sem sorolta be a lecsapolási munkákat az építkezések tervébe. Az említett terület jelentős hányadát mocsár képezi, bizonyos részét pedig extenzív módon legelőként hasznosítják a gazdaságok. Az Ipnlynak egy másik völgyét természetvédelmi területté nyilvánították, mivel e terület termővé tételével kipusztulna egy bizonyos bogárfaj. Tehát a talaj kihasználásával kapcsolatban ezek a legjelentősebb, eddig ki nem használható tartalékaink. A növénytermesztés szakaszán a termelés a tavalyi szinten alakult. A gabonafélékből nem sikerült teljesíteni a tervet. A járási átlagban elért 3,85 tonnás hektárhozam csupán 95 százaléka a tervezettnek. Ked vezöbb eredményeket értünk'el a hüvelyesek termelésében, ahol az előirányzott feladatokat teljesítettük. Borsóból például hektáronként 2,6 tonnát takarítottunk be. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy borsóból lényegesen nagyobb hoza mákat lehetne elérni, ha na gyobb hozamú, a megdőlésre kevésbé hajlamos fajták állanának rendelkezésre. A bahtermesztésben jó termésnek számít az elért 7,7 tonna körüli átlaghozam. Burgonyából, szemes kukoricából és cukorrépából is aránylag gazdag termés várható. Járásunkban igyekszünk minden eszközt megragadva áthidalni a felmerülő nehézségeket. Figyelmünket a gépi eszközök maximális kihasználására, élettartamuk meghosszabbítására, a pótalkatrészek felújítására és az üzemanyaggal való takarékos gazdálkodásra összpontosítjuk. A talajok termőerejét istállótrágyázással — amelyben évente a szántóterületnek harminc százalékát részesítjük —, továbbá meszezéssel és a kötött talajok mélylazításával igyekszünk növelni. A jelen időszak fő feladata, hogy megfelelő talajelőkészítéssel kedvező feltételeket teremtsünk a jövő évi hozamok kedvező alakulására. Azonban az említett nehézségek energiát és időt rabolnak el, nem beszélve arról, hogy bonyolultabbá teszik helyzetünket. RSDr. VITÉZ GYULA, a Losonci (Lučenec) Jmi igazgatója Az Ivanka pri Dunaji-i Baromfitenyésztő és Nemesítő Kutatóintézet 1952-ben, a mqpőgazdaság legintenzívebb szocializálásának időszakában kezdte meg működését. Fennállásának harminc éve alatt nagymértékben hozzájárult hazánk baromve a felvásárlással kapcsolatos növekedés elérését elsősorban a baromfiak jobb növekedési erélye tette lehetővé — a csirkék hizlalási ideje a felére, az egy kiló súlygyarapodás elérésére jutó abrakfogyasztás pedig több mint a felére csökkent. Az örökléstannal és a nemesítéssel kapcsolatos kutatások az új eljárások, módszerek kifejlesztésére és hasznosítására irányulnak. Erre jó példa a házi és a pézsma kacsa keresztezése adta lehetőségek optimális kihasználása. A hibridekkel kapcsolatos kutatások célja: jó minőségű, külföldre is szállítható kacsamáj termelése. A felvételen Ing. jón Baumgartner, CSc., az örökléstani laboratóirum vezetője látható munkatársaival A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének tartalékai HOGYAN TEVÉKENYKEDNEK A KOOPERÁCIÓS KÖRZETEK? Az intézet dolgozói jelentős kutató munkát fejtenek ki a tojás kellő szilárdságának elérése érdekében. A nem megfelelő szilárdságú tojáshéj ugyanis 10—15 százalékkal is csökkentheti a tojás értékesítéséből származó bevételeket. A cél az, hogy megfelelő takarmányozással azemlitett százalékarányt a megengedhető 7 százalékra csökkentsék. A felvételen Viola Halandóvá látható, aki a tojás kémiai összetételét vizsgálja Fotó: A. Vojček, Nvt Mezőgazdaságunk fejlesztésének egyik fontos állomása volt a kooperációs körzetek létrehozása. Ismeretes, ezek megszervezésére az általános gazdasági fejlődés, a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, az üzemeknek gazdasági-szervezeti megerősítése érdekében volt és van szükség. A kooperációs körzetek keretében a gazdaságok kölcsönösen támogatják egymást a talaj, a munkaerő és a műszaki felszerelés jobb kihasználásában. A kooperációs körzetekhez tartozó gazdaságokban nagyjából azonosak, vagy legalábbis hasonlóak a gazdálkodási feltételek. Természetesen gyakraň akadnak eltérő esetek is, hiszen lehetetlen volna teljesen egyforma gazdasági szintű, hasonló talaj- és éghajlati adottságú gazdaságokat tömöríteni. A kooperáció révén éppen az adott feltételek egyenlőtlenségéből származó hátrányokat kell elhárítani. Ügy kell felosztani a feladatokat, hogy mindegyik gazdaság maximálisan kihasz: nálhassa a helyi feltételeket és lehetőségeket. A terebesi (Trebišov) járás Ung-vidékének gazdaságait egy kooperációs körzetbe vonták össze, mégpedig a nagykaposi (Veľké Kapušany), a cslcseri (Cičarovce), a vajánl (Vojany) és az abaral (Oborin) szövetkezetei. Az egyes szövetkezetek elnökeivel folytatott beszélgetésem során arra voltam kíváncsi, mit tesznek annak érdekében, hogy valamennyien jobban, eredményesebben gazdálkodhassanak? Galgóczy Tibor, в nagykaposi szövetkezet alelnöke: i— Annak Idején komplex tervet dolgoztunk ki. Sajnos, az elmúlt évek folyamán a jóváhagyott tervekből nagyon kevés valósult meg. Közös pénzalapból felépítettünk egy BS—8-os takarmányszárítót, sőt szecskázógépet, traktorokat és pótkocsikat is közösen vásároltunk. Pontosan emlékszem, hogy a kezdeti években alig tudtunk évi átlagban négyszáz tonna takarmánylisztet készíteni. Szóval a társszövetkezetek akkori vezetői azt gondolták, hogy az üzemeltető gazdaságnak ebből nagyobb haszon származik. Így néhány év után teljesen ránk maradt a szárító üzemeltetése, úgy, hogy a többiek részesedését vissza kellett fizetnünk. Ma a szárító évi teljesítménye meghaladja az ezernégyszáz tonnát. Tehát a takarmányliszt gyártásában a kooperációs tevékenység felbomlott. Ma majdnem minden gazdaságnak van takarmányszárítója. Papp Gyula, az abaral szövetkezet elnöke: .— A kooperációs körzetünkben a növénytermesztés szakaszán a szakosítás megtörtént, főleg az Ipari növények termesztésében. A nagykaposi szövetkezetben napraforgó, a csicseriben szója, a vajánl szövetkezetben korai burgonya termesztésével foglalkoznak, ml pedig a cukorrépa termesztésére álltunk rá. Hasonlóképpen kellene a zöldségfélék termesztésének szakosítását is megoldani. Kaszonyi Arpád, a vajáni szövetkezet elnöke: — A növénytermesztés szakaszán a kooperációt jónak mondhatom, ám az állattenyésztés szakaszán ezlrányban nem történt semilyen előrehaladás. A havi értekezletek jő lehetőséget kínálnak a tapasztalatcserére és a kölcsönös segítségnyújtásra, arra, hogy együtt birkózzunk meg a fölmerült nehézségekkel. Marczi Gyula, a cslcseri szövetkezet elnöke: i— Nemrégen vagyok a szövetkezet elnöke, de annyit elmondhatok, hogy társszövetkezetekkel a gépesítés szakaszán kooperálunk, főleg a csúcsmunkák idején. Gyakran kerül sor gépek, gépsorok átcsoportosítására. Nemcsak az aratási munkákra gondolok, hanem a talaj előkészítésére, a vetésre, a takarmánybegyüjtésre, sőt takarmánnyal Is kisegítjük egymást Különösen fontos szerep hárult a kooperációs körzetekre az egységes javadalmazási forma kialakításában. A tagság körében ugyanis nemegyszer feszültséget . okozott az, hogy az egyes gazdaságokban másmás módon alkalmazták a Jutalmazást. Így, még ha helyes és Igazságos volt Is a bérrendszer, mégis sok vitára adott alkalmat az, hogy a szomszédos szövetkezetekben másképp állapították meg a jutalmat. Szükségessé vált, hogy a kölcsönös tapasztalatok révén a kooperációs körzethez tartozó gazdaságokban azonos normarendszert alkalmazzanak. Azt azonban el kell mondani, hogy a premizálást minden gazdaságban az adottságoknak megfelelő módszer szerint alkalmazza. Lényegében a szövetkezet elnökei eredményes munkáról számoltak be. Viszont a régi gyakorlat bürokratikus formál még ma is sok nehézséget okoznak. A nagykaposi szövetkezetben felépítettek egy korszerű diagnosztikai műhelyt, azzal a céllal, hogy szolgáltatásokat nyújtanak a társszövetkezeteknek Is, de a mai napig ezt a nagy jelentőségű szolgáltatást nem veszik Igénybe. A tervfeladatokat a járási mezőgazdasági Igazgatóság közvetlenül a kooperációs körzetre bontja le, ami mindig komoly feszültséget okoz az egyes szövetkezetek között. Általában elmondhatjuk, hogy a kooperációs körzetek nem merítik még ki azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek a kapcsolatok kínálnak. Eléggé lassú ütemben halad a termelés összpontosítása és szakosítása. Reméljük, hogy a terebesi járásban is rövidesen megtalál-* Ják a termelés további növelésének legalkalmasabb útjait, és maradéktalanul teljesíteni fogják a CSKP XVI. kongresszusának határozataiból eredő feladataikat. fltenyésztésének fejlesztéséhez. Kezdeményezően részt vett a KGST-tagországok közötti együttmüködés elmélyítésében és a baromfitenyésztéssel kapcsolatos tudományos-kutató tevékenység népszerűsítésében. A többi állattenyésztési kutatóintézettel, a Szlovák Tudományos Akadémia Intézeteivel és munkahelyeivel, a Nyitral, a Brnől és a Prágai Mezőgazdasági Főiskolával és további szervezetekkel karöltve biztosította a baromfitenyésztéssel kapcsolatos kutató tevékenység koordinálását. A baromfitenyésztés az állattenyésztés legdinamikusabban fejlődő ágazata, főleg a belterjesítő tényezők és a tudományos-műszaki haladás vívmányainak érvényesítésén keresztül. Az eltelt három évtized folyamán az egy lakosra számított évi tojásfogyasztás 114-ről 308 darabra, a húsfogyasztás 26,9 kilogrammról 83 kilóra növekedett, de ezen belül a baromfihús fogyasztása aránytalanul gyorsabb ütemben nőtt. Az ötödik ötéves tervidőszakban a baromfihús értékesítése 51,9, a tojásé pedig 26,1 százalékkal növekedett. A felvásárlás aránya a hatodik ötéves tervidőszakban tovább növekedett, 1977-ig gyorsabb, az azt követő években pedig lassúbb ütemben. A fogyasztással, illet-* A baromfitenyésztés belterjesítését szorgalmazó program megvalósítása a keveréktakarmányok összetevői, a biológiai anyag, a gyógyszerek, a keltetőgépek stb. behozatalának függvénye. Tekintettel a jelenlegi belső és külső feltételekre, mint ahogy arra a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén Is rámutattak, a baromfitenyésztés fejlesztését a hazai forrásokra, elsősorban hazai takarmányforrásokra kell építeni. Ezen igényes feladatok teljesítése a tudományos-műszaki haladás vívmányainak alkalmazása nélkül lehetetlen. A kuta-* tásl program az Iparszerű tojás- és baromfihústermelés fejlesztését szorgalmazza. A program legfontosabb részét olyan új baromfifajták és -hibridek nemesítése képezi, amelyek nem függnek a biológiai anyag behozatalától. A jövőben a legnagyobb figyelmet a baromfitenyésztés hatékonysága biológiai alapokon történő növelésének, a baromfihústermelés hatékonysága növelésének és a minőség javításának, a meglevő tartástechnológiák felújításának és tökéletesítésének, valamint az Iparszerű baromfitenyésztés szervező és irányító rendszerei tökéletesítésének szentelik. Novosti vedy a techniky (14/82) ILLÉS BERTALAN
