Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-25 / 38. szám

1982. szeptember 25. SZABAD FÖLDMŰVES Éjjel kettőkor te- TATJANA ANDREJEVA: lefoncsöngésre éb­redt. А пб álmo­san nyúlt a kagy­lóhoz. KI telefo­nálhat ilyenkor?... — Jó estét — szólt a kagylóból egy ismeretlen, kel­lemes férjihang. — Mit akar? — kérdezte mérgesen а пб. — Voltaképpen semmit — válaszolt ártatlanul a férfi. — Csupán annyit, hogy nem tudok aludni. — Elég baj az — szólt a nö kissé rezignálton. — Éjszaka az emberek többnyire alszanakI — és lecsapta a kagylót. A következő éjszaka ismét csöngött a telefon, ugyanabban az Időben. — Hallói — szólt ingerülten a nO a kagylóba. — Jó estét kívánok — mond­ta udvariasan a már ismert hang. — Képzelje, ismét nem jön álom a szememre. Ogy dön­tettem, feltárcsázom... — Maga tudja, hány óra van? — kérdezte a nö, csaknem sír­va dühében. — Nem — válaszolt a hang a vonal túlsó végén. — Meg­állt az órám. De ha akarja, át­megyek a szomszédodhoz, és megkérdezem, — Semmit se kérdezzen a szomszédoktól! — üvöltötte a nö a kagylóba. — Megmondom én magának! Negyed kettő múlt öt perccel! Nem szégyellt ma­gát, az éjszaka kellős közepén vadidegen embereket felcsön­getni? — Ezen ne múljék, bemutat­­kozhatom — válaszolt készsé­gesen a férfi. A nevem Viktor. És magát hogy hívják? — Maga egy pimasz fráter >— válaszolt a nö. — Téved, mérnök vagyok — szólt a férfi. — Huszonkilenc nőtlen, befutott ember... — Befutott? Csodálatos! — szolt a nő, s lecsapta a kagylót. A kővetkező éjszaka a nő már öt perccel a telefoncsöngetés előtt fel­ébredt. Felkelt az ágyból, villanyt gyújtott, bekapcsolta a kávéfőzőt, s amikor megszólalt a telefon, tüstént felvette a kagylót. — Ogy látszik, maga sem tud alud­ni — jegyezte meg boldogan az isme­rős hang. — Így talán az ts elképzel­hető, hogy szívesen elfecseg velem öt percig? — Ide figyeljen, fiatalember — szólt remegő hangon a nő volta­képpen mit akar tőlem? — Magam sem tudom, talán sem­mit... Egyszerűen beszélni akartam valakivel, és nincs kivel. Mayával ilyesmi talán sohasem fordul elő? — Előfordul — válaszolt keserűen a nő. — Nálam más sem fordul elő. — Eközben eszébe jutott, hogy reg­gel korán kell kelnie, be kell fejeznie Hazánkban vendégszerepeit a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese éves, vála­a félévi statisztikai kimutatást, és még egy csomó adat hiányzik. — JÓ lenne a maga gondjait átvállalnom. Nagyon szépen megkérem, többet ne telefonálgasson nekem éjszakánként. Amúgy sem alszom ki magam soha. — De hát nappal én dolgozom — szólt a férfi tétova ártatlansággal. — Akkor mikor telefonáljak? — Semmikor — vágott a szavába a nő és letette a kagylót. Az elkövetkező éjszaka a nő már egykor talpon volt. — Bocsásson meg — szólt a férfi a kagylóba —, csak annyit szeretnék mondani, hogy magának nincs min denben igaza. Az való igaz, h jgy az Turner Zsigmond Zsiga, vagy ahogy színészi becene­vén hívjuk Johny, legrégebbi színész a pályán. Bratlslavában született 1925-ben, de a negyvenes évek elején szüleivel Pestre költözik. Itt hamar rabja lesz a színház varázsának, hisz Pest akkori színházai csak úgy ont­ják a jobbnál jobb darabokat, no és persze a színészeket Is. Szlniiskolába kerül, ahol olyan nagy színészek ta nltják, mint Apátby Imre, Pethes Sán­dor és Makay Margit. Már akkor Is sokat fellép a „nagyok“ mellett és ez nagyon jő Iskola számára. Van kitől tanulnia technikát, színészmestersé­get, de egyben fegyelmet is. Huszon­két évig játszottunk együtt, de soha nem lépett felkészületlenül, fegyel­mezetlenül a színpadra, s ami nagy sző, mindig legjobban tudta a szöve­get. A háború után a bratislavai színhá­zaknál játszik, majd alapító tagja lesz a Faluszlnháznak, s kiugró sikert arat a többszázszor játszott vígjáték­ban a Kecsketejben. 1952-ben alapító tagja a MATESZ-nak, s főszereppel kezdi az évadot, ö az első bemutatott darab a Tűzkeresztség bolond Mlská- Ja. Remek szerep és remekül is for­málja meg. Mindjárt az első darab­ban történik vele egy humoros epi­zód. A darabban egy álcázott volt csendőrt játszik, akit a végén part­nere Gyurkovics Misi sámlival leüt. Erre volt egy speciálisan elkészített sámli, aminek kemény bőr volt a, lap­ja. Tehát hangot adott az ütés, de nem fájt. Nos ezt a színpadi sámlit egyszer otthon felejtette a kellékes, s félve, hogy ebből baja ne legyen, az előadás előtt valahol a szomszéd­ban kért egy sámlit. Persze ez ren­des, deszkasámli volt, s ezt elfelejtet­te megmondani a színészeknek. így Misi a jelenetben nem imitálta az ütést, hanem szokása szerint jókorát vágott Johny fejére a sámlival, amitől Johny egyből elájult. Ogy kellett a színfalak mögött felmosdatni. Persze a közönség élvezte a „hiteles" jelene­tet, Johny annál kevésbé. Hetekig Járt púppal a fején. Második főszerepe a Szevillai bor­bély Figarója. Itt aztán bemutathatja komikus tehetségét is. Utána ismét drámai szerep következik a Csikós Asztolfja, majd az igazi nagy szerep az Aranyemberben. A legbonyolultabb figurát osztják rá: Krisztián Tódort. Remekül játssza. Ezután már majd minden darabban fellép. Velem elő­ször a Boldogultak báljában játszik, a részeg Poétát. Utána ismét együtt éjszakai telejonálgatások bizonyo: kényelmetlenséget okoznak, ámbá tor... — Fiatalember — üvöltött а пб i .kagylóba —, nekem kezd unalmasst válni, hogy éjszakánként a magg ba darságatt kell hallgatnom. — Na jó — sóhajtott a férfi. <— Ogy látszik, ma rossz hangulatbar, van. Igyekszem megérteni. Maja máskor jelhívom, amikor jobb kedve lesz. — Maga engem semmikor se hívo­gassonI — vetette oda haragosan, éi lecsapta a kagylót. Az elkövetkező egész éjszakát a ni ébren töltötte; a szoba egyik sarkából a másikba járkált fel-alá. Közben dör gedelmes szavakat keresett gondolat­ban, amikkel a férfit illeti majd, ha megszólal a telefonban. Csakhogy a telefon süket maradt. Kitelt egy hét. Éjszakánként alig aludt valamit, várta a hívást, dühös volt, Ideges. A szidalmakat — amik­kel a telefonbetyárt akarta leterem­teni — már szinte szóról szóra, kívül­ről tudta. De a férfi nem jelentkezett. Később úgy döntött, hogy a beta­nult szöveg nagyon szigorú. Mert va lóban, minek kell egy embert ilyen súlyos szavakkal illetni, amikor volta­képpen nem is szolgált rá. Hiszen semmi rosszat nem tett. Ügy határo­zott, hogyha ismét jelentkezik, rideg lesz vele, de nem udvariatlan. Am a férfi nem telefonált. Eközben a nő igyekezett megértetni önmagával, hogy nincs helye a rideg udvariasságnak sem. Ez a férfi felte­hetően egy gyötrődő, elkeseredett ember. Inkább megértő lesz hozzá. A férfi nem jelentkezett. A nő éjszakákon át nem aludt, gon­dolatban kedves, megértő szavakat keresett. Ügy döntött, ha majd tele­fonál, megbeszélik az életüket. . A férfi nem jelentkezett. A nő elhatározta, hogy ő mondja el neki elsőként, milyen nehéz is az egyedüllét, mennyire nyomasztóak a hosszú éjszakák. És mennyire várta, hogy ismét megszólaljon a hangja a kagylóban ... Aztán egy éjszaka, a szokott idő­ben, valóban megszólalt a telefon. A nő felkapta a kagylót. Az ismerős hang ráköszönt: — Bocsásson meg, megint nem tu­dok aludni. Én vagyok, remélem, meg­ismer? — Már hogyne Ismerném megf — szólt a nő keserűen. — Ki lehet az, aki az éjszaka kellőd közepén idegen embereket zaklat telefonon, ha nem maga?! Maga gyalázatos, szemtelen, szégyentelen!. ... és a nő... lecsapta a kagylót. Fordította: V. T. lépünk fel a Ványa bácsiban, ahol ő játsza Szerebjakov professzort. Ez­után következik élete talán legnehe­zebb szerepe a Topázé. Ebben akkora szerepe van és olyan mozgásigénnyel megrendezve, hogy a próbák alatt 8 kilót lefogy. Csodálatos, ahogy két órán keresztül, cseplines Járással szó szerint végigbukdácsolja a darabot. Nem olyan világot élünkben szintén 6 a főszereplő, a hódító Fogtechnikus. Ebben a szerepében mint szerelmes színész is bizonyít, akárcsak a követ­kezőben, az Egy szerelem történeté­ben, ahol a tragikusan hősi halált halt Szergejt Játssza. Következnek remek nagy alakításai az Asszony és a halál Halálja, az Ének a romok fe­lett Várura, s talán élete legszebb szerepe gróf Karenin a Karenina An­nában. Fölényes intellektussal és te­hetséggel oldja meg Tolsztoj e világ­hírű figuráját. Még felsorolni Is sok a további re­mekbe sikerült főszerepeket, mint a Diplomásokban, a Zárórában vagy a Furfangos diákban. Az ember tragé­diájában 5 szerepet is játszik, köztük Péter apostolt. Utána két apaszerep következik a Rablóban, a Dódiban, s a vak Jós az Antigonéban. Remekül Eigurázik a Cigányban, ahol Elemért játssza. Utolsó színházi éveimben együtt léphettünk fel a Hazugban, ahol ő Pantalone, majd a Beszélő köntösben, ahol 6 személyesíti meg a félelmetes Olaj béget. No de ezzel még nem merült ki repertoárja, hisz majd minden darabban játszott, s ját­szik ma Is. Például 6 volt Shakespea­re Makrancos hölgyében a szívtipró Petrucció. S ebben a darabban kísér­tette meg őt a színpad ördöge egy remek bakival. A darabot Petrucciő e szavakkal zárja: „Hárman nősül­tünk, ketten tülkoránl“ Nos, az egyik előadáson Johny a darab végén így kiáltott fel: „Hárman nősültünk, ket­ten nyúlkoránl“ A közönség harsány kacagása közt zártuk az előadást, ami nem is volt stílszerűtlen, hisz komé­diát játszottunk. A Naplemente Ró­meóval és Jáliával című darabban játszottunk utoljára, ahol két nyugdí­jast alakítottunk. Nekem ez egyik utolsó darabom volt, utána nyugdíjba mentem, Johny azonban még jő pár évig a „deszkákon“ marad, s tudom, hogy még sok kitűnő alakítással fog­ja megajándékozni a közönséget és a színházat S1P0SS ERNŐ íme a Tihanyi csárdás a városi színházban egy új együttes mutatta be első műsorát. A Magyar Néphadsereg rögtönzött kulturális csoportja tulajdonképpen ekkor ala­kult, s ez volt az első prőbafellépése. Az egyre gyakoribb fellépések és si­kerek után a művészegyüttes meg­kapta a Vörös Csillag Érdemren­det. 1959 szintén jelentős dátum az együttes életében: ekkor vehettek részt először külföldi körúton. A csehszlovák turné (azóta már ötszór jártak hazánkban) óriási lendítőerő; adott a szereplőknek. Ezt mi sem bi­zonyltja jobban, mint az, hogy az el­telt időszak alatt jófonnán a világ minden táján — Mexikótól Finnor­szágig — megfordultak. Évente kö­­rülbe.lpl háromszázhúszszor lépnek fej, persze nem mindig teljés létszám­mal, hanem csoportonként Is. A fel­mérések szerint eddig kilencmillioan tekintették meg műsorukat. Radovits Ferenc ezredestől, a Magyar Néphad­sereg Művészegyüttesének igazgatójá­tól sokan azt is meg!- érdezták, hogy az együttes rendelkezik-e külön szín­paddal? Az igazgató a kérdésre rövi­den válaszolt: „A mi színpadunk az egész ország.“ A hasonlat találó volt, Tompa Mihály (1817-1868) Születésének 163. évfordulója kap­csán emlékezünk meg szomorú sorsú, elégikus hangú költőnkről, akinek népszerűsége saját korában Petőfiével vetekedett. Később, a Nyugat korában mellőzött költővé vált, s a mai napig sem foglalhatja el irodalomtörténe­tünkben a költészetét megillető he­lyet. Nem készült még el ugyanis életművének modern, marxista elem­zése, így az sem köztudomású, hogy olyan hangütések előhírnöke, melyek jó idővel őutána, az övénél jóval mo­dernebb költészetben váltak jellem­zővé. Allegóriáiban némely mozzana­tok már a hazai szimbolizmus kezde­teinek tekinthetők. Művészi egyénisé­ge pedig sokkal érdekesebb, mint a­­hogy irodalmi köztudatunkban él. Tompa a társadalom még mélyebb rétegeiből emelkedett fel, mint Petőfi és Arany. Szerencsétlen gyerekkora, „Száraz ágon hallgató ajakkal Meddig ültök csüggedt madarak? Nincs talán m.ég elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?I Vagy ha elmúlt, s többé vissza nem jő A víg ének, s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetekI Ez a reménység azonban sohasem talált pontos megfogalmazásra. Hi­szen Tompa nem a kiegyezésben látja a nemzet jövőjét, de más lehetőséget nem lát. Családi élete is szerencsétlen. Gond­jaiban, betegségében Arany János ba­rátsága jelenti számára a legfőbb vi­gaszt. Hol is a helye irodalmunk történe­tében? Kétségkívül a népi ihletettsé­kitűnő művészi produkciójukkal. A Rád gondolok című könnyűzenei ösz­­szeállítást olyan neves művészek ké­szítették, mint Victor Máté zeneszer­ző, Baranyi Ferenc költő. A dalok a mai fiatal katona érzelemvtlágát, a haza iránti szeretetet, az anya, a ked­ves iránti vonzalmat tartalmazzák nagyserű művészi megfogalmazásban. A Végtelen meghódítása című tánc­játék korunk nagy csodáját, az űrha­józást elevenítette meg a dal és a tánc kifejező eszközeivel. A férfi énekkar által előadott Kodály-dalnk Rgy-egy gyöngyszemei voltak a mű­sornak. Az olyan művek, mint Kodály Katonadala, ma is mozgósító erejűek, szívesen hallgatják őket Idősek és . fiatalok. Egy magyar művészegyüttes műso,­­rából természetesen nem hiányozhat a csárdás sem. A népművészeti együt­tes Tihanyi csárdás cím alatt szép előadással ajándékozta meg a cseh­szlovák közönséget. A Magyar Néphadsereg Művész­együttesének műsora hűen szimboli­zálta a két szomszédos szocialista or­szág barátságát. KALITA GABOR szüleinek korai halála, nagyszülei mostoha bánásmódja, majd a sáros­pataki szolgadiáksors adta meg mű­vészetének melankolikus alaphangját. Életének további alakulása ezt a bo­­rongós hangot táplálja. Bár jogász szeretett volna lenni, református fa­lusi papként kell leélnie életét. Az ifjúkori nélkülözések óta beteges, ha­láláig különféle kórokkal kell küsz­ködnie. Bekerül a szabadságharcot előkészítő költónemzedék baráti kö­rébe. Tábori lelkészként vállal részt a szabadságharcban. Politikai és val­lási kételyek között gyötrődik. Sajá­­tus hangvételű, árnyalt hangulatokat adó allegorikus költeményekben feje­zi ki a nemzet sérelmét, reménysé­geit. A gólyához című nagy elégiát az egész nemzet a saját bánatának kifejezéseként vette tudomásul. Ezért a költeményéért bűnvádi eljárás in­dult a költő ellen. Az abszolutizmus korában, a megpróbáltatások, a hall­gatás éveiben kortársaitól eltérően Tompa költészetében olykor nagy erővel szólal meg a reménység, kö­vetkezetes tettrebuzdítás, az emigrá­cióba menekülők megfékezése: Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen? Itthagynátok bús anyátokat?! Más berekben másképp szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek .. Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetekГ (A madár, fiaihoz) gű költők közé tartozik, mint Arany és Petőfi. 0 azonban nem a romanti­ka, hanem a szentimentalizmus ha­gyományára épít. Ugyanazok az esz­mék lelkesítik, osztályélménye is ha­sonló, de nincs meg benne Petőfi po­litikai tisztánlátása és egyértelműsé­ge, sem Arany elméleti felkészültsége és művészi tudatossága. Viszont mű­vészi érzékenysége, az árnyalatok iránti érzéke már a későbbi modern költőkre emlékeztet. Az őszi kulturális program Jól sikerült előadássorozatai között emlegetik a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesének műsorát. A hírneves együttes Bratlslaván és Prá­gán kívül az ország különböző he­lyein is fellépett. Még mielőtt részle­tesebben foglalkoznánk a kétszáz ta­gú együttes Ott, ahol élünk című mű­sorával, illik felvázolni harminchárom éves fennállásának legfőbb esemé­nyeit, eredményeit. 1949 áprilisában a háború romjai­ból éledő Budapesten, pontosabban­hiszen az együttes évente megközelí­tőleg ötvenezer kilométert is utazik, hogy műsorukat eljuttassák az ország legeldugottabb falujába, városába, ka­szárnyájába Is. Csehszlovákiai vendégszereplésük során az „Ott, ahol élünk“ című mű­sorösszeállítást mutatták be, mely nyolc részből állt: a Honvédő-kantáta című műsorban például közösen lé­pett fel az énekkar és a szimfonikus zenekar. A szőlótáncosok — Bangó Erzsébet és Szó István — az 1848-as szabadságharc hangulatát Idézték fel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents