Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-25 / 38. szám

1982. szeptember 25. SZABAD FÖLDMŰVES Egyenjogú nemzetek szövetsége A szovjet emberek építő munkájuk sikereit azzal mérik, hogyan szapo­rodnak az új óriási üzemek és új vá­rosok, hogyan hatolnak be a világűr­be, milyen felfedezéseket tesznek a tudomány számos területén valóságos forradalmat elérő tudósok. A szovjet társadalom eredményeinek értékelésé­re azonban más :• ~t r——r- ikritériumok is van­­ltTÁ I *~У / nak. Milyen sike­­rfľl ' tű f '.reket ért el a leni­ni párt és a nép / f JP jr az emberiség örök problémáinak, kü­lönösen a nemzeti­ségi kérdésnek a megoldásában, hi­szen ez a tőkés vi­lág előtt több is­­meretlenü egyen­lettel ér fel? „Ma már, elvtársak, nincsenek el­maradott peremvidékeink!“ Brezsnyev elvtársnak a XXVI. pártkongresszus szónoki emelvényén elhangzott szavai mögött sok minden rejlik. Az a lenini gondolat, hogy az internacionalizmusnak nemcsak a nemzetek formális egyenlőségének tiszteletben tartásában, hanem a nem­zetek elért fejlődési fokának kiegyen­lítődésére irányuló gyakorlati politi­kában is meg kell nyilvánulnia. A szovjet állam gazdaság- és népjóléti politikája arra irányul, hogy Oroszor­szág egykori nemzetiségi területei mielőbb központjának színvonalára emelkedjenek. Ma is, amikor már megoldódott az egykori peremvidékek gazdasági és kulturális elmaradottságának leküzdé­se, az SZKP minduntalan figyelmet szentel minden nemzet és nemzetiség érdekeinek és szükségleteinek, érde­keik és az egész szovjet nép érdekei szerves egybekapcsolásának. Az utób­bi években sok új intézkedés történt valamennyi szövetségi köztársaság fejlesztésére. A szocializmus teljesen rácáfolt a burzsoá ideológusok elméletére, hogy léteznek „alkotó nemzetek“ és „alko­tásra képtelen“ nemzetek. A Szovjet­unió tapasztalatai megmutatták az ilyen gondolkodásmód esztelenségét. A Szovjetunióban nagy lehetőségek vannak a szovjet emberek tehetségé­nek és hajlamainak érvényesítésére. A Szovjetunió nemzeteinek és nem­zetiségeinek felvirágzása és egymás­hoz közeledése szorosan összefügg a szocialista demokrácia elmélyülésével. Ez a szovjet embereknek reális lehe­tőségeket nyújt az állami és köz­ügyek intézésében való közvetlen részvételre. A tanácsokban 2 millió 300 ezer választott népképviselő, kom­munista és pártonkfvüli, több mint száz nemetiség képviselője a politi­kai, szociális-gazdasági és kulturális építés fontos kérdéseinek megoldásá­val törődik. „Országunkban tiszteletben tartják minden ember nemzeti érzelmeit, nemzeti méltóságát. Az SZKP harcolt és mindig is határozottan harcolni fog a szocializmus természetétől oly idegen megnyilvánulások ellen, mint amilyen a sovinizmus és a naciona­lizmus, mindennemű nacionalista túl­kapás ellen, akár antiszemitizmus, akár cionizmus legyen az. Ellenez­zük a nemzetiségi sajátosságok mes­terséges eltörlésére irányuló tenden­ciákat“, állapította meg az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott köz­ponti bizottsági beszámoló. Az államközi kapcsolatok humaniz­musa, mely szilárdan gyökeret vert a Szovjetunióban, különösen erősen kitűnik, ha összehasonlítjuk a nacio­nalista ellentétek kiéleződésével a ka­pitalizmus fellegváraiban, a naciona­lizmus, a sovinizmus és a faj üldözés őrjöngésével. Az Egyesült Államok­ban, Eszak-lrországban és más orszá­gokban kemény megtorlás éri a nem­zeti és polgárjogi harcosokat. A vi­­lágközv.élemény szeme láttára játszó­dik le a palesztin menekültek — egy a szülőföldjéről kíméletlenül elűzött nemzet tragédiája. A pretoriai fajül­döző rendszer szégyenfolt a világ po­litikai térképén. Nagyon világos annak a bősz sznv­­jetellenes kampánynak indítéka, mely­nek hangadója Washington. Az ameri­kai kormánynak ugyanis arra kell a kampány, hogy megszilárdítsa az „at­lanti szolidaritást“. A Potomac part­jain úgy vélik, e zenebona kíséreté­vel könnyebben sikerül meghonosíta­ni a Pershing és lapos röppályájú ra­kétákat, a neutronbombát és a bi­náris rendeltetésű fegyvereket. Sőt a Nyugat a szovjetellenes hisztériát fegyverként arra is felhasználja, hogy elterelje a kortársak figyelmét az egyik oldalon a kapitalista társada­lom bajairól, a másik oldalon pedig gyengítse a fejlett szocializmus von­zóerejét. A Szovjetunió már puszta létével, az új típusú társadalmi és nemzetkö­zi viszonyok reális gyakorlatával, a kapitalizmusban megoldhatatlan bo­nyolult problémák rendezésével mu­tatott példája erejével mindinkább befolyásolja a történelmi fejlődést. „A Szovjetunió megalakulásának és eredményes fejődésének múlhatatlan nemzetközi jelentősége van, — álla­pítja meg az SZKP Központi Bizott­ságának a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójával kapcsolatos hatá­rozata. — Történelmi határkövet je­lent abban a küzdelemben, amelyet a haladó emberiség évszázadok óta vívott a népek egyenjogúságáért és barátságáért, a világ forrada’mi meg­újhodásáért.“ (NOVOJE VREMJA) A közöspiaci országok között to­vábbi összecsapásra került sor. Franciaország és Olaszország borviszálya mellett most sörháború­ban Franciaország és az NSZK akasz­­kodott össze. Az II Messaggero című olasz lap jelentése szerint, a francia sörgyárak, elsősorban a Pecheur Adelshoffen El­zászban már két évvel ezelőtt meg­kezdte nyugatnémet konkurrenseinek kiszorítását. Mégpedig egyenesen a nyugatnémet piacról, a sörímádatáról híres Bajorországban. sörhAború A bajor sörgyárak háborús fortély­­lyal éltek. Az 1516. évi(l) sörtiszta­sági normákkal hozakodva elő kérték a nyugatnémet szövetségi hatóságo­kat, ellenőrizzék a francia sörlé mi­nőségét. Az eredménye az volt, hogy a „ma­de in France“ feliratú sörök gyorsan eltűntek a pultokról, s helyettük fel­irat jelent meg, hogy a francia áru „nem felel meg a kormány által meg­szabott tisztasági normáknak“. A fran­cia sör behozatala hirtelen kéthar­madával csökkent. A francia sörgyárak azonban nem dőltek be. Sajtóhírek szerint taktiku­­sebb manőverhez folyamodnak — a hágai nemzetközi bíróság elé terjesz. tik a sörviszályt. A két fél erőnek erejével győzni akar, mint ahogy ez háborúban szo­kott lenni. Elvégre nagyon szép pro­fitról van szó. IVAN KULIKOV nép fegyveres ereje 1923 szeptembere volt. A fasizmus utat tört magának Európában. A bur­zsoázia erőnek erejével igyekezett tá­mogatni ezt a mozgalmat, hogy gát­fal legyen az erősödő munkásmozga­lommal szemben. A fiatal kommunista pártok harcra buzdították a népet, köztük volt a Bolgár Kommunista Párt is. A bolgár munkásosztály politikai harca a kommunisták vezetésével 1923. szeptember 23-án nyílt, antifa­siszta felkelésbe csapott át. A gyen­gén felszerelt munkás- és paraszt­egységek hősiesen harcoltak. Ha nem is győztek, világosan kifejezték a munkások és parasztok többségének véleményét a fasizmusról. Az antifa­siszta felkelés tiszteletére a bolgár nép évente szeptember 23-án ünnepli a nénhadsereg napját. A Bolgár Népköztársaság harci ha­gyományaiba cgv további szeptember is boíródott — 1944 szeptembere. A bolgár nép antifasiszta harca akkor hatalmas fellendülést ért el. A bolgár nemzeti felszabadító felkelő hadse­regnek akkor еяу hednsztS^'a, öt dan­dárja, 37 osztaea és harci csoportja volt. Ezek az a'akule*nk és egységek akkor, 1944. szeptember 9-e után az alakuló néphadsereg alapját alkot­ták. Ez 38 évvel ezelőtt volt. A formá­lódó új bolgár hadsereg harcosai és a partizánok a szovjet hadsereg győ­zelmes előnyomulása érdeméből le­győzték Bulgária fasiszta vezetőségét. A még csak formálódó bolgár nép­hadsereg ч szovjet csapatok mellett harcba szállt a fasiszta Németország e'len. Alakulatai 1944 októberétől 1945 eleiéig a 3. ukrán front kereté­ben harcoltak a fasiszta csapatok Javul a szovjet egészségügyi ellátás A Szovjetunióban a legutóbbi négy évben csaknem negyedmillióval sza­porodott a kórházi ágyak száma, 1240 ú] rendelőintézetet nyitottak a vá­rosokban és a kisebb településeken. Ugyanezen idő alatt az orvosok szá­ma 190 ezerrel, az egészségügyi középkádereké félmillióval gyarapodott Megkezdték az egységes kardiológiai szolgálat kiépítését, ú) gyógymódokat vezettek be, tovább javult a nő- és csecsemővédelem. A felsorolásból nyilvánvaló, hogy a most született szovjet párt- és kormányhatározat elsősorban milyen területen Igyekszik javítani a hely­zetet. A következő években mindenekelőtt a betegségmegelőzésre fordíta­nak az eddiginél több figyelmet, és természetesen több pénzt Is. 1987-ig az ország valamennyi körzetében létrehozzák a szív- és keringési beteg­ségek megelőzésével foglalkozó diagnosztikai központokat, amelyek nem­csak a szűrőállomások feladatát látják el, hanem egyúttal tudományos kutatómunkát Is végeznek. Több pénz jut a jövőben a bébiétel gyártásá­ra, valamint bizonyos egészségügyi középkáderek, elsősorban a mentő­brigádok tagjainak javadalmazására. A határozat kimondja, hogy a mainál gondosabban és mindenekelőtt sokkal udvariasabban kell bánni az egészségügyi Intézményekbe került betegekkel. EGY „ÖRDÖGI SZÖVETSÉG“ BÉKLYÓI A Délnyugat-afri­kai Népi Szövetség ÍSWAPO) lapja le­leplezi a közvéle­mény előtt azokat a reakciós erőket, amelyek érdekei­tek Namíbia tör­vénytelen megszál­lásában és termé­szeti kincseinek ki­fosztásában. Ezek a pretoriai fajül­döző rendszer és az őt támogató nyugati imperialis­ta körök. (NAMIBIA TODAY) Lezajlott a Kínai Kommunista Párt már régóta beharangozott XII. kongresszusa. Szinte ha­gyományőrzőén, a titokzatosság lég­körében. Az előző kongresszusokhoz viszonyítva talán azzal a különbség­gel, hogy az eseményt megelőző ta­lálgatások pontosabb Irányban tapo­gatóztak. Mint már idővel előtte fog­lalkoztunk a kínai fejlődéssel, a ХИ. kongresszus összehívását az tette szükségessé, hogy megfeneklettek a korszerűsítést programok. Márpedig Kína életében a korszerűsítés olyan létfontosságú feladat, amely nélkül semmilyen téren nem lehet előrelép­ni, jóllehet a négy irányban meghir­detett modernizálás átlátszóan mili­tarista jellegű volt, s így eleve koc­kázatos teherpróbát jelentett a maoíz­­mus után önmagát kereső kínai ál­lamnak. Ha már a modernizálásról volt szó, az sem volt talány, hogy a kongresz­­szus munkájában nagy szerepe lesz a pragmatista politika szellemé­ben meghirdetett modernizálódásnak, melynek szellemi atyja Teng Hszian­­ping, a kínai politika „nagy örege“. Ugyanis feltételezhető volt, hogy a kongresszus a meghirdetett négy mo­dernizálás eddigi kudarcának okait fogja vizsgálni. Ezzel kapcsolatban pedig várható volt, hogy az ortodox maóista gárda veteránjai közül sokan támadni fogják Tenget gazdaságpoli­tikai „kalandorkodásáért“, tehát jogos volt az az elképzelés Is, amelyet egyénként a kongresszus előestéjén hivatalosan ts megerősítettek, hogy a mostani kongresszus kádermozgatő kongresszus lesz. „TENG A HÁTTÉRBEN“ A kínai pártkongresszusok monu­mentális összejövetelek, Időtartamuk sem mérhető európai mércével. Most viszont bámulatosan gyorsan végzett munkájával, ami kétségtelenül jó elő­készítésre vall. Az sem titok, hogy a fő rendező a háttérből megint csak a szürke eminenciás, Teng Hsziao­­ping volt. A kongresszus teendőit négy fel­adatkörbe osztották. Az első az Igaz­gatás és a gazdaság átszervezése, fia­tal és képzett káderek előtérbe állí­tása; mósodszor a szocialista szel­lemi civilizáció felépítése, harmad­szor harc a nyilván nagy méreteket öltő gazdasági bűnözés és egyéb bűn­­tevékenység ellen, végül pedig új szervezeti szabályzat elfogadása, s ennek alapján a párt munkastílusá­nak javítása, a párt erősítése. A XII. kongresszust már tavalyra tervezték, de nyilván nem tudtak egy­séges álláspontra helyezkedni számos fontos kérdés megítélésében. Az 1977. évi XI. kongresszust most — a kiszi­várgott részletek szerint — amiatt is bírálták, hogy lezárta, azaz befe­jezettnek nyilvánította a „kulturális forradalmat“, viszont egyetértett el­méletével, jelszavaival, politikájával, mint ezt Hu Jao-pang pártelnök kifej­tette. A párt vezetői az „Igazi változáso­kat“ a 3. pártplénumtól kezdődően származtatják, vagyis az 1978 utáni időtől. A beszámoló töredékekben is megfigyélhetö az óvatos fogalmazás. Elítélik a dogmatizmus és a „szemé­lyi kultusz“ béklyóit, ugyanakkor hi­tet tesznek a „maól gondolat eredeti vonásainak helyreállítása mellett“, sőt szükségesnek tartják továbbfejleszté­sét az új történelmi körülmények kö­zött. A pártelnök ideológiai sikerként könyvelte el, hogy Ily módon, e mód­szerrel felszámolták „a proletariátus diktatúrája alatt folytatódó forrada­lom“ hibás elméletét. A pártelnök szerint 1978 után „markáns változá­sok“ történtek a mezőgazdaságban, majd megkezdték a nehéz- és könnyű­ipar aránytalanságainak kiküszöbölé­sét. Szűkszavú volt a beszámoló, Hu ellen Jugoszláviában, Magyarországon és Ausztriában. Harci útjuk az Oszt­rák-Alpok alján ért véget. A Bolgár Népköztársaság háború utáni fejlődése a kommunista párt vezetésével a bolgár néphadsereg for­málódását is befolyásolta. A Varsói Szerződés egyik aláírójaként Bulgária teljesíti feladatait a szocialista kö­zösség védelmében. A Szovjetunió önzetlen és sokoldalú segítségével a bolgár néphadseregnek ma már kor­szerű tankelhárító, rakéta- és légel­­háritó rakétafegyverzete van. A szá­razföldi csapatoknak a legkorszerűbb páncélozott transzportőrök és gyalog­sági harckocsik állnak rendelkezésé­re. A 38 évvel ezelőtt még többnyire agrárjellegű ország fegyverzetében ma már a legkorszerűbb szuperszőni­­kus sugárhajtású repülőgépekkel ren­delkezik, melyeknek pilótái a bolgár nép fiai. A haditengerészet is megbízható úszómüveket és parti technikai esz­közöket kapott. A többi tenger men­ti testvérország hadseregének hadi­tengerészetével együtthatva megbíz­hatóan védelmezi a szocialista közös­ség Fekete-tengeri határait. A Bolgár Kommunista Párt és a kormány nagy gondot fordít a had­seregre és harcosainak képzésére. A ťsztikar a G. SZ. Rakovszki Katonai Akadémián és négy 4—5 évfolyamos katonai főiskolán készül fel hivatá­sára. E gondoskodás folytán a bolgár néphadsereg szilárd és megbízható láncszem a Varsói Szerződés országai testvéri hadseregeinek szövetségében. J. M. na politikájában, elsősorban van-n remény arra, hogy pozitív Irányban bontakozzék ki a szovjet-kínai vi­szony. AZ INTERNACIONALIZMUS MÉG VARAT MAGARA Bár Hu Jao-pang pártelnök beszá­molója azt bizonyította, hogy Peking nem változtat a Szovjetunióval szem­beni alapállásán, s a „szuperhatal­mak rivalizálásában“ jelöli meg a je­lenlegi nemzetközi feszültség fő for­rását, ugyanakkor állásfoglalásán érezhető a kínai-amerikai viszonyban az utóbbi időben tapasztalt elhídegü­­lés, mely Washington Tajvan-politi; káfának a következménye. A pártel­nök hivatkozott a kínai-szovjet baráti kapcsolatok történetére, s azt állí­totta, hogy viszonyuk megromlását állítólag a Szovjetunió úgynevezett hegemonista politikája okozta. Ezt ki­fejezve bizonyos feltételektől tette függővé a szovjet-kínai viszony javu­lását, ami egyenértékű a szovjet bel­ügyikbe való nyílt beavatkozással. A TASZSZ a beszámolóval kapcso­latban felfigyelt Hu-Jao-pang megál­lapítására, hogy a szovjet vezetők UGRÁS AZ ISMERETLEN Jao-pang csak annyit jegyzett meg, hogy lépésről lépésre modernizálni kell az Ipart, a mezőgazdaságot, a nemzetvédelmet, a tudományt és a műszaki területet. Valójában Teng pragmatikus vonalvezetése győzött, csak éppen stílusváltozásnak,amolyan „lassan járj, tovább érsz“ szellemű módosulásnak kell bekövetkeznie. A maóista gyakorlatot, a Mao szel­lemében elkövetett balos hibákat, ál­talában Mao Ce-tung élete utolsó évelnek hibáit megbfrálta a kong­resszus. Mivel a kongresszus a párt megfiatalítása jegyében ta­nácskozott, Teng ravasz húzás­sal készült fel esetleges opponensei­nek lehetetlenné tételére. Azokból a veteránokból, akik nem kerültek be az új vezető szervekbe, s valójában a legközelebb álltak Maóhoz, az új szervezeti szabályzat értelmében sem­milyen döntési joggal nem rendelke­ző központi tanácsadói bizottságot hoztak létre, melynek maga Teng a vezetője. így idejében kifoghatja a szelet a vitorlákból, eleve megakadá­lyozhatja a pragmatikus politikája el­len készülő támadásokat. Nem kétséges, hogy a szervezeti szabályzat értelmében a párt életé­ben Is komolyabb szakasz kezdődik, amelyet pár évig eltartó párttísztoga­­tás vezet be. Hiszen a maóista kínai pártnak még rendes nyilvántartása sem volt tagjairól. Valószínű, hogy a szigorúbb követelmények érvényesíté­se folytán az átigazolás után majd sokan kinn rekednek a szervezeti ke­retekből. Természetesen a külföldet minden­képpen az érdekli a kínai pártkong­resszus kapcsán, változik-e valami KN több ízben Is annak az óhajuknak ad­tak kifejezést, hogy rendezzék a két ország kapcsolatait. Am fontos, hogy a tettek mezején történjenek lépések. Az a megállapítás sem kerülte el a szovjet sajtóiroda figyelmét, hogy a beszámoló szerint Kína nem törekszik hegemóniára, s a béke megóvása és biztosítása mellett kötelezte el ma­gát. Ennek a bizonyos fokú engedé­kenységnek mint új jelenségnek a hátterére valamelyest rávilágít az a szovjet megállapítás, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonyát beárnyé­kolja a Tajvant önálló államalakulat­ként kezelő amerikai politika. Vagyis annak felismerése, hogy Peking nem bízhat szézszézalékban a washingtoni vezetőkben. Nyilván a valamelyest meglazult kínai-amerikai viszonnyal függ össze Nixon volt amerikai el­nöknek a kongresszus Idején tett pe­kingi látogatása, melynek során Ni­xon kijelentette, hogy „minél erősebb az Egyesült Államok, annál nagyobb lesz Kína biztonsága, és egy gyenge Kína magára vonná az agressziót“. A megfigyelők kompromisszumot látnak a KKP vezető szerveinek ösz­­szetételében. A KB tagjainak 60 szá­zaléka új ember, nőtt a munkások arányszáma, valamelyest háttérbe szo­rultak a katonák. Mindez a moder­nizálási feladatok megvalósításának kedvez. A kínai pártvezetőségnek most tet­tekkel kell bizonyítania, vlsszatér-e a forradalom régi, marxista-leninista út­jára, s megtalálja-e a visszavezető utat a szocialista közösség nagy csa­ládjába. Erre pedig csak a jövő ad­hat választ. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents