Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-11 / 36. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES. .1982. szeptember lí. A vertikális integráció elmélyítése az agrokomplexumban Irta: P ö S A LAJOS közgazdasági mérnök, az SZLKP KB munkatársa A gazdaság ésszerű tárbeli elrendezését fontos tényezőnek tekintjük a népgazdaság hatásfokának növelésére. A termelési és nem termelési szféra hatékony fejlesztésének biztosítása célszerű és arányos szervezés nélkül lehetetlen. A termelési ágazatok, a termelési és nem termelési övezet, a termelés és a település észszerű műszaki-gazdasági, valamint technológiai kapcsolatairól van szó. Az arányos térbeli rendezés lehetővé teszi a termelési, a szállítási, a műszaki és szociális struktűrabeli költ. ségek csökkentését, közös használatuk folytán megtakarításokat eredményez, amely vállalati és társadalmi szempontból egyaránt előnyös. A gazdaság térbeli szerkezetének kialakításában különleges helye van a mezőgazdaságnak. Ez az ágazat felületi jellegéből, térbeli kötöttségéből, széles körű és sokoldalú kapcsolataiból, valamint a többi ágazathoz és olyan tevékenységekhez való kötődéséből következik, melyeknek tervszerű irányítása nemcsak a mezőgazdaság, hanem az általános gazdasági fejlődés szempontjából rendkívüli jelentőségű. Különösképpen ma, az össztársadalmi munkamegosztás szüntelen elmélyítésének korszakában — az összpontosítás, a szakosítás, a kooperáció és az integráció révén — előtérbe kerülnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum fejlesztését szorgalmazó térbeli rendezés kérdései. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari komplexum hatékonyabb fejlesztése szempontjából különösképpen a vertikális kapcsolatok jelentősége fokozódik. Világviszonylatban tapasztalhatjuk, de az eddigi hazai gyakorlat is igazolja, hogy a mezőgazdaság és a többi — az élelmiszertermelés-, ben részesedő — népgazdasági ágazatok közötti vertikális integráció fokozatos fejlesztési folyamata a társadalmi munka jelentős megtakarítását eredményezi. Ez a termelőtől a feldolgozóig végbemenő hatékonyabb nyersanyagáramlást, a beruházások hatékonyabb összpontosítását és széthelyezését jelenti, s végső soron a fogyasztói igények jobb és rugalmasabb kielégítését eredményezi. Lehetővé teszi a mezőgazdaság fokozódó igényeinek fedezését, a termelési kockázatok enyhítését, s nagyobb hatást gyakorol az ágazat fejlődésére, mint a mezőgazdasági üzemek közötti elszigetelt horizontális kapcsolat. A mezőgazdaság, a feldolgozóipar, a kereskedelem és az egyéb ágazatok közötti együttműködés jelentőségének szükségszerűsége Ismert tény, megvalósítása viszont számtalan problémába ütközik. A vertikális integráció nem vihető véghez spontán módon, hanem csakis célravezető irányító és szervező tevékenység révén. Ebből a szempontból — elsősorban szervezési jellegű — fontos intézkedésnek tekinthető az 1967-bnn létrejött egységes reszortnak a kialakítása, amely a mezőgazdaság és az élelmiszer irányítására hivatott. Ennek ellenére a vertikális Integráció területén csupán részeredmények születtek. Az őstermelő és a feldolgozó ipar között rendeződtek a kapcsolatok, a gazdasági szabályozók pedig a mezőgazdasági üzemeket jobb minőségű nyersanyag előállítására serkentik. Hatékonyabbá vált a feldolgozóipar segítségnyújtása — főleg a biológiai anyag, a nagy teljesítményű gépek, vegyszerek stb. beszerzésében. Szórványosan kooperációban történő beruházások is előfordulnak. Egyes kereskedelmi vállalatok — elsősorban a zöldség- és gyümölcsforgalmazó, hűtőipari és tejipari vállalatok — a mezőgazdasági üzemekkel közösen fedezik a terménykezelő gépsorok és raktárok építési költségeit. Teljesebb és közvetlenebb kooperációs, esetenként integrációs kapcsolatok a baromfiipari társulások, a keményítőipar, valamint a zöldség- és gyümölcstermelés egyes területein jöttek létre. Bár ezen a téren bizonyos sikereket értünk el, a vertikális integráció nem öltött nagyobb arányokat. Egyes formái csak szórványosan fordulnak elő, s az esetek többségében a helyi kezdeményezés révén jöttek létre. A jelen időszakban az új gazdasági szerkezet tökéletesítésnek fontos előfeltételévé vált az újratermelési folyamatok kérdéseinek hatékonyabb megoldása. Ugyanis ezen a téren aránytalanságok, valamint az élelmiszerek termelésében részesedő vállalatok között ki nem elégítő együttműködési kapcsolatok tapasztalhatók. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari komplexum fokozatos formálódásának, a kedvezőbb feltételek megteremtésének fő célja az összehangolt együttműködés létrehozása mindazok számára, akik az élelmezés területén az újratermelési folyamatban részesednek. Ebben alapvetően fontos szerepe van a termékvertikumok — termékláncolat — tanulmányozásának. A termékvertfkumok fogalma alatt a tárgyilag egymásra kapcsolódó gazdasági tevékenységek bizonyos sorrendjét értjük, melyek keretén belül az élelmiszeripari nyersanyagok előállítása, ezeknek használati cikké való átalakulása és áruforgalmazása megy végbe. A jelzett folyamat alatt a szőkébb értelemben vett termékláncolatot értjük, mely a mezőgazdasági termékek, illetve ezek alapanyagainak — például a növénykultúrák és gazdasági állatok fajtáinak — előállításával kezdődik. Konkrétabban fogalmazva ez a termékláncolat az ipari jellegű termelőeszközök és anyagok gyártásával, illetve a hasonló jellegű szolgáltatások nyújtásával kezdődik. Az adott esetben a szűkebb értelembe vett termékvertikumokkal foglalkozunk. A folyamatos és zökkenőmentes ellátás az egyes termékvertikumok alaKÖZGAZDASÁG! PROPAGANDA pos ismeretét követeli meg. Ezt a feladatot csak akkor hajthatjuk végre teljes megbízhatósággal, ha ismerjük a termékvertikumokat formáló fontosabb tényezőket, de mindenekelőtt a fogyasztói követelményeket. Ebben a vonatkozásban igen tanulságos és időszerű Brezsnyev elvtárs megállapítása az SZKP XXV. kongresszusán: „Nem elég csak tudni, hogy a termelés végső célja a különböző társadalmi szükségletek kielégítése, hanem le is kell vonni ebből a gyakorlati következtetéseket. így azt, hogy a fogyasztóknak legyen nagyobb lehetőségük a termelés befolyásolására, akár a nyersanyagokról, gépekről és berendezésekről, akár a tömegfogyasztási cikkekről van sző. E tekintetben lényeges javításra szorul a gazdasági mechanizmus több láncszeme.“ Az idézett gondolatokból kiindulva fontos tennivaló a termékvertikumokban megnyilvánuló szervezési, gazdasági, jogi és egyéb vonatkozású kérdések vizsgálata, főleg azért, hogy ezek segítségével optimális szervezési formákat, és gazdasági érdekeltségeket hozzunk létre. Az integrált szervezeti egységek kialakításában a terméknek is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni: mi jellemző rá — a termelés, a* feldolgozás és az értékesítés során — és melyek az alapvető tulajdonságai. Ugyanis ezek a tényezők döntő mértékben a termékvertikum Rugalmasságának meghatározói. A termék jellegétől függ, hogy a terméklánc milyen gyorsan képes igazodni a változó gazdasági feltételekhez — vagyis a kereslet, az árak, az erőforrások stb. változásaihoz. Az alkalmazkodóképesség gyorsaságát két alapvető tényező határozza meg, mégpedig: az ágazat beruházási igényessége, és a termelési ciklusok időtartama. De látnunk kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelés szakosítása a termékvertikum „merevségét“ Idézi elő. Ugyanis a mezőgazdaság és az élelmiszeripar között a beruházás igénvessége és a termelési ciklusok időtartama különbözik. Ennek következtében egy-egy termékvertikum keretén belül a mezőgazdasági és feldolgozói termelési ciklusok rugalmassága eltérő. A tehenészet például a mezőgazdasági termelés egyik kevésbé rugalmas ágazata, fokozott igényesség és a hosszantartó termelési ciklusok következtében. A másik oldalon viszont a tej feldolgozása igen gyors és rugalmas ágazat, amely a termékek napi váltását is lehetővé teszi. Hasonló káncsolatok tapasztalhatók a gyümölcstermelés. valamint a hűtő- és konzervipar között. Vagy amennyire rugalmas a gabonatermelés, annyira rugalmatlan a sütőipar. A zöldségtermelés esetében pedig fordítottak az aránvok, mivel a konzervipar sokkal rugalmasabb. Bár a termékláncolat vizsgálatát csupán a mezőgazdaságra és a feldolgozóiparra szűkítettük, de ígv kitűnik, hogy az alapokból eredő eltérő ellátottság, a termelési ciklusok különböző időtartama, valamint a mezőgazdasási termelés szakosításának ellentmondásaiból származó aránytalanságok a leghatékonyabb módon a szorosabb szervezési kapcsolatok, a jobb gazdasági érdekeltség stb. létrehozásával, konkrétabban a társadalmi munkamegosztás magasabb szintű formáinak bevezetésével, s az integráció érvényesítésével küszöbölhető ki. A vertikális integráció révén a termékvertikumok kialakításával fel kell tárni azokat a szervezési, gazdasági és jogi elveket, amelyek össztársadalmi szempontból a legelőnyösebbek. Ebből a szempontból alapvetően fontos kérdés az őstermelő és a feldolgozóipar közötti kapcsolatok megvalósítása, s területi elrendezése. Az a tény, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti integrációs folyamatok fejlesztésében ezidáig nem történt nagyobb előrehaladás elsősorban azzal magyarázható, hogy az élelmiszeripart gyakorlatilag a fogyasztói központok figyelembevételével, nem pedig az alaptermelés követelményeivel összhangban építettük ki. Hosszá évek során az élelmiszer a mezőgazdasági üzemekkel való közvetlen együttműködés nélkül fejlődött, illetve az együttműködésnek csupán egyszerűbb formái érvényesültek. Az őstermelőhöz az állami közigazgatás területi szervein — kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok — keresztül jutót el a társadalmi megrendelés. Ezeknek a szerveknek a részvétele — amely a különböző intézkedések ellenére tovább- ' ra is adminisztratív jellegű, saját gazdasági felelősség nélküli — jelentősen gyengíti a mezőgazdasági és as élelmiszeripari vállalatok közötti árucsereforgalmi kapcsolatok közvetlen résztvevőinek gazdasági helyzetét. Az adott feltételek között a jelentősebb felvásárló szervezetek a mezőgazdasági üzemekkel szemben előnyösebb helyzetbe kerülnek, s ezt a partneri kapcsolatokban gyakran ki is használják. Például a minőségi követelmények, vagy az átvételi feltételek egyoldalú megszabásában. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozóipar közötti árucsere az adásvételi kapcsolatok révén valósul meg, a valóságban ez csupán jogi jellegű, s az államhatalmi szerv adminisztratív jellegű utasításainak, nem pedig a termelők és az átvevők önálló gazdasági döntésének az eredménye. Azon a véleményen vagyunk, hogy a társadalmi megrendelést fokozott mértékben a feldolgozóipar révén kellene átvetíteni az őstermelésbe úgy, ahogyan ezt a mezőgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszere megköveteli. Ennek a célnak kell fokozatosan alárendelni a tervezést Is, azaz elengedhetetlenül szükséges, hogy ágazatközi kötelékekben lássunk az úgynevezett termékvertikumok feltárásához. Ennek értelmében kell kifejteni a gazdasági szabályozókat és a szükséges jogi módosításokat. Az első tapasztalatok azt igazolják, hogy jelen időszakban az úgynevezett integrációs alapok létrehozása nem teszi lehetővé az említett folyamatok döntő mértékű befolyásolását a rendelkezésre álló alapok kis volumene miatt (Folytatjuk) ÄKošice-vidéki járási pártbizottság a CSKP XVI. .kongresszusa határozatai szellemében intézkedéseket hozott a huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek megerősítésére. Az elfogadott határozat kimondja: a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó üzemekben is a gazdaságos, eredményes és jövedelmező termelésre kell törekedni. A járási pártbizottság e határozat tükrében tekintette át a járás mezőgazdasági üzemeinek helyzetét és «határozta meg az elkövetkező időszak feladatait. Elmondhatjuk, hogy pártunk agrárpolitikája, annak gyakorlati alkalmazása a Kassa-vidéke járás mezőgazdasági üzemeiben pozitív eredményeket hozott. E politika szellemében erősödött a gazdálkodás, a szövetkezeti demokrácia, az erkölcsi és az anyagi érdekeltség. Javult a gazdálkodás a munkaerővel, a gépekkel és az állóeszközökkel, hatékonyabb lett a munkatermelékenység. Ezek továbbra Is meghatározói a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. A járás mezőgazdasági üzemel tavaly 3,9 százalékkal növelték a termelés értékét, miközben jelentősen nőtt a melléküzemági tevékenység aránya Is. A termelés korszerűsítése és javuló eszközfelszereltsége mellett a gazdaságok múlt évi bruttó jövedelme mindössze 94,4 százalékos volt. A 7. ötéves tervidőszak első évében tizenegy mezőgazdasági üzem ért el elfogadható fejlődést, ám nyolc szövetkezet a lemaradozók listájára került, mégpedig a bidovcei, a kecerovcei, a novaöanyi, a ždaňai, a družstevnái, a kráfovcei, a ruskovi és a sadyi. A pártbizottság megállapította: a lemaradozó szövetkezetek egy részénél szubjektív okok Is nehezítik a gazdaságos termelést, a veszteséges ágazatok felszámolását. Nem mindenütt állnak a szövetkezet élén megfelelően szakképzett vezetők, Illetve a vezetők egy részénél a végzettség nem párosul megfelelő Irányítási és szervezési készséggel. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Kikerülni a hullámvölgyből az utóbbi években viszonylag nagy számban fordultak elő a járásban alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodó szövetkezetek. Így a veszteséges gazdálkodást részben a kedvezőtlen termőhelyi adottság, a rosszabb gazdálkodási körülmények és az utóbbi években uralkodó szélsőséges időjárási viszonyok idézték elő. Az említett nyolc szövetkezet lemaradását az érzékelteti legjobban, hogy a múlt esztendőben az egy hektárra jutó mezőgazdasági össztermelés értéke átlagosan 11 ezer 110 korona volt, az egy hektárra jutó termelési költségek viszont meghaladtak 6 16 ezer 500 koronát. Az említett lemaradozó szövetkezetekben! gabonafélékből három tonnás hektárhozamokat értek el. Tavaly a búza hektáronkénti átlagban 3,28, a tavaszi árpa 2,98, a szemes kukorica pedig 3,02 tonnás hozamot adott. Nagy hiányosságok voltak az állattenyésztés szakaszán is, főleg a tej- és a hústermelésben, valamint értékesítésében. Az átlagos egyedenkénti évi fejési átlag mindössze 2678 liter volt. A járási pártbizottság a CSKP Központi Bizottsága 4. plénuma határozatának megfelelően konkrét feladatokat jelölt meg a lemaradozó mezőgazdasági üzemek párt- és gazdasági vezetői számára. A jövedelmezőség emeléséhez új, korszerű módszerekkel kell dolgozni. A gazdaságosabb termelés fontos előfeltétele a kezdeményezőkészség, valamint az ésszerű termelési szerkezet kialakítása. Az eredményesség Javulásához nélkülözhetetlen a belüzemi irányítás korszerűsítése, az ellenőrzés tökéletesítése. Fontos követelmény, hogy az alacsony Jövedelmezőség okait részletes elemzés alapján tárják fel, ennek nyomán készítsenek intézkedési terveket a veszteségforrások felszámolására, a rendelkezésre álló eszközök és a ki nem aknázott tartalékok hatékonyabb és teljesebb kihasználására. A nagy horderejű párthatározat kiemelten foglalkozik a jövedelmezőség fokozásának új módszereivel a termelés belterjesítésével, további összpontosításával és szakosításával, a termőföld ésszerűbb hasznosításával, a tudományos-műszaki ismeretek gyors ütemű alkalmazásával, a kooperációs lehetőségek kihasználásával. A lemaradozó üzemekben különösen fontos az anyag- és az energiatakarékosság, a munkaerők ésszerű kihasználása, az Irányítás és a szervezés javítása, az üzemrend és a munkafegyelem szilárdítása, az anyagi érdekeltségnek és a dolgozók egyéni kezdeményezőkészségének a fejlesztése. Intézkedni kell, hogy megfelelő felkészültségű szakemberek végezzék a termékek átadását, minősítését és átvételét. Meg kell teremteni a gazdaságok és a kereskedelmi vállalatok közös érdekeltségét is. Akadnak gazdaságok, ahol az intézkedések megvalósítása lassú ütemben halad. Több helyen konkrét tények helyett csupán újabb és újabb tervek születnek, „föhtről“ várják a helyzet javulásához vezető Intézkedéseket. A nagy horderejű határozatok sikeres végrehajtása tehát rugalmasabb szervezést igényel az üzemi párt- és gazdasági vezetéstől, mert a 7. ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítése a termelés hatékonyabbá tételének egyik Igen fontos eszköze. Ezért a járási pártbizottság ismételten feladatul adta, hogy az üzemi pártszervezetek a politikai munka eszközeivel segítség a lemaradást kiváltó okok feltárását, a felszámolásukra irányuló feladatok konkrét megfogalmazását és végrehajtását. Minden pártszervezet elsődleges feladata legyen a munka és a technológiai fegyelem, valamint a szervezettség biztosítása. A pártvezetőségek és az alapszervezetek gondoskodjanak arról, hogy a járási pártbizottság határozatait a szövetkezetek minden tagja megismerje. E munkában a kommunisták járjanak az élen, s a taggyűléseken rendszeresen, külön napirendként értékeljék az Intézkedési tervek Időarányos végrehajtását. A lemaradozó mezőgazdasági üzemek ez évi eredményeit vizsgálva megállapították, hogy a fejlődés több esetben a tervekben meghatározott ütemben halad. Sőt a ruskovi, a kráfovcei, a družstevná! szövetkezetben jó eredményeket mutatnak ki mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés szakaszán. Az eltelt félévben történt változások arra engednek következtetni, hogy az év végéig több lemaradozó szövetkezet kilábal a hullámvölgyből. Valamennyi lemaradozó szövetkezetben javultak a termelési eredmények és a gazdálkodás jövedelmezősége. ILLÉS BERTALAN aago Országszerte megkezdődött a silókukorica gazdag termésének begyűjtése . . Foto: Andrlskin József
