Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-11 / 36. szám
Az Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiáilft&s augusztus utolsó vasárnapján a kertészkedők inekkú« jává változott. Tudomásom szerint, arról nem készült hivatalos felmérés, hogy hány kertbarát és szerződéses áru* termeléssel foglalkozó háztáji kertészkedő látogatott el ezen a napon Nyltrára, viszont tény, hogy Ilyen sürgés-forgás még soha nem volt az országos seregszemle kertészeti részlegén, öregek és fiatalok naphosszat gyönyörködtek a legjobbak szorgalmát méltató terményklállltás tárgyaiban, megtekintett ték a kerttelepi mlntakerteket, a háztáji termelőknek ajánlott zöldség-, gyümölcs- és virágfajtákat, Illetve a meghonosításra; Javasolt, egyelőre kevésbé Ismert zöldségféléket népszerűsíts bemutatót, és közben beszélgettek, véleményt, tapasztalatokat gyűjtöttek és cseréltek. Eredetileg tervszerű terepszemlére készültem, végül mégli engedtem a csábításnak, hagytam, hogy magával sodorjon * forgatag. Elvégre teljesen mindegy, hol kezdem a sort A žlllnal Drevona szakágazati vállalat sok-sok apró Irány« Jelző táblával csábította az embereket a legújabb típusú kerti faházakat bemutató részlegre. Nem bántam meg, hogy én 1« itt kezdtem a nézelődést, hiszen egyúttal az Ízlésesen elren« dezett, körültekintéssel és szakértelemmel betelepített minta« kerteket Is megnézhettem! Sőtl Ugyanitt a bemutatott házi« kókban i—i azt Is fölmérhettem, milyen berendezést kinél ai kereskedelem a hétvégi házakba, milyen a kerti bútorok vá* lasztéka, és körülbelül milyen szerszámok között válogathat« nék egy szakboltban, ha történetesen kielégítően ellátnák áruval. Ha azt mondom, hogy az Iparunk sajnos, nem nagyon domborltgatta a mellkasát, akkor még szerényen fogalmaz« tam. Tény, hogy a szakboltlval azonos kiállítási választék nem ejtett ámulatba. Viszont tetszettek a kerttelepi építkezés alapszabályainak figyelembevételével kifejlesztett fabázak. A feltüntetett árakat tanulmányozva őrömmel állapítottam meg, hogy a gyártó vállalatok immár a kisebb tőkével rendelkező kertbarátokra is gondoltak. Akinek több a pénze, lü—24 ezer koronás házikók között válogathat, akinek kevesebb, már 8750 koronáért Is vehet magának •— természetesen kisebb, de esi« nos — kerti kisházat. Megrendeléseket a žílinat Drevona bra« tisla val üzeme (Drieňová 3) fogad el. A mintakertekben a Cadcai járási Iparvállalat sokak által ismert fóliaházán kívül egy újdonságot is láttunk. A Raject Állami Gazdaság által kistermelők részére gyártott Remarg 24—42 típusú, fémkonstrukciós fóliaházról van szó. Kétféle nagyságban (24, Illetve 42 m2) készül, zöldség és gyümölcs hajtatásra alkalmas. Előnye, hogy némi módosítással dupla« falú fóliasátorrá alakítható, melyben hldegkútvtz áramoltató« sával lehet szabályozni a növények számára optimális hőmér« sékletet (vlzfüggönyös fűtés). Az újdonság részletes Ismerte« tésére szakrovatunk következő számában kerítünk sort. Akárcsak mások, én Is elidőztem egy kicsit a kerti kisgépe« két bemutató részlegen. Jó tudni, hogy a szakemberek gondol« nak ránk, hogy a fejlesztés nem rekedt meg. Viszont annál lehangolóbb, hogy a kisgépek többsége mellett elhelyezett népszerűsítő táblácskákon nem a gyártó vagy forgalmazó vál« lalat neve szerepelt, hanem ez a három szó: gyártó vállalat kerestetik. A nézelődők hümmögtek, a fejüket csóválták, aztán legyintettek és továbbmentek. Bosszankodni hétköznap is rá« érnek. Sok kiskerttulajdonos nagy érdeklődéssel tanulmányozta az Ersekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit nemzeti vállalat napkollektoros kerti zuhanyozóját. Nem -csoda, hiszen a takaró« kossági Irányelvek a kertészkedőket Is cselekvésre ösztönzik., Az üzem képviselőjétől örömmel hallottuk, hogy a százhu« szonöt literes tartállyal ellátott berendezés sorozatgyártását már a Jövő óv őszén megkezdik, s megrendelést már most elfogadnak. S hogy a kisállattenyésztőkről se feledkezzünk meg: láttam ötletesen megszerkesztett, fából és fémből készült szénaszárí« tókat, tetszés szerinti számú elemből megépíthető, drótszövetes ketrectömböket, sőt, hasonló kivitelezésű, vízmedence nélküli nutriatartáshoz kifejlesztett ketreceket is. Az ntóbbiak gyár« tására eddig sajnos nem akadt vállalkozó. Viszont örömmel nyugtáztam Gustáv Pauer okleveles technikusnak, az első ha« zai elemes ketrectömb megalkotójának szavait, aki elmondta, hogy az általa szerkesztett — tyúkok, pecsenyecsibék és prémesállatok elszállásolására alkalmas — ketrecek sorozatgyártása (Univerzál VD Bratislava és Nitrianska Streda-i Efsz| máris megoldódott. A három darab 700X500X700 mm-es két« recből álló tömb taposóráccsal, szénazsebbel, önetetővel és önitatőva! együtt ezerkétszáz koronába kerül. Mint a képen is látható, a palackos önitató egyelőre túlnyomásos megoldású, de ezt rövidesen korszerűsíteni lehet, hiszen állítólag a negyedik negyedévben nálunk is kezdetét veszi a külföldről ismeretes, palackokra erősíthető szopókák gyártása. Ha valóban kapható lesz, annak gondolom azok Is örülni fognak, akik maguk barkácsoltak nyúlketrecet, és ugyancsak szeretnék megoldani az állomány folyamatos vízellátását. Mit láttunk az Ax ’82-n? ■ Szöveg és kén: Kádek Gábor 1 Az emberi tekintetet kerítések mögé csábító, kíváncsiskodó kedvet nem csupán az élményszomjúság vezérli. Olykor a tudatos érdeklődés ösztönöz arra, hogy felmérjük az ipari üzemek belterületén lévő, elkerített termőföld-morzsák kihasználását. Ha termőföldet látok, élelmiszerben gondolkodom. Minden talpalatnyi föld a haza egy darabja, éléskamránk parányi szöglete. Kihasználása több mint kötelesség — immár szükségszerűség! Rozsnyón (Rožňava) kevés az ipari üzem, a bekerített terület. Sorra jártam valamennyit, s bekukucskáltara a kerítések mögé. Ahol nyitva volt a kapu, oda bementem és megkérdeztem az üzem vezetőjét, mi van, mi lesz a földdel? A jólészi út mentén, a vasút közelében valóságos termőföldrejtekhelyre bukkantam. Az első parcella körülbelül kéthektáros. Magas drótkerítés veszi körül, vaskapuval, lánccal, lakattal lezárva. — Kié ez a terület? — érdeklődtem a járókelőktől. — A villanytelepé — mondták többen is. Hát persze, erre magamtól is rájöhettem volna, ha kicsit jobban körülnézek. A vagy másfél méteres dudvaliget árnyékában betonlapok, kábelkötegek, villanypóznák hűsölnek. Elég egy fuvallat, hogy kilométerekre röpítse a gyomnövények magvait. A Mototechna 0120-as üzeme hat évvel ezelőtt épült. Egy Mi a kerítés mögött ? mocsár szélén. A főépületek szilárd alapon nyugosznak, a duplaívfi, magasfeszültségű távvezeték alatt az idén hordták meg törmelékkel a nádat termő lápot. — Fél évig vártunk a földgyalura, hogy elegyengesse a törmeléket — mondta az üzem vezetője. — De most már nem lesz több békaszerenád. A földet bevetjük fűvel, s a szénát majd fölkínáljuk valamelyik gazdaságnak. A gépgyár fióküzeme előtt még nincsen kerítés, de nyilvánvaló, hogy a másfél hektáros terület az övék. A sánc túloldalán betonelemek, vasrudak állnak ki a földből. A törmelékbuckákon túljutva meglep, hogy a salak között kultúrnövények élnek. A egyik „miniparcellán“ vagy kétszáz tő karósbab ígér — a szikes talaj ellenére — bő hozamot. Arrébb uborka, hagyma, krumpli sínylődik, a paradicsom már imittamott ránevet a kertre. Két szál napraforgó sütkérezik a délutáni forróságban, a tengeri éppen vízről álmodik. A gyárrészleg igazgatója megnyugtat: a növények csak az idén szomjaznak, ősszel megoldják a Micsurin-kert vízellátását. Mint mondja, tizenkét dolgozójuk kért és kapott itt kertet — nadrágszíjnyi sávot a parlagföldből — amit az idén ültettek be első ízben. A humuszban szegény, szikes föld mégis terem, megjutalmazza a szerszám után nyúlókat. Ügy mondják, a kiskerteket rövidesen bekerítik, a többi szabad területen pedig mini futballpályát és parkot létesítenek. E- zekre is szükség van, de kimondottan öröm, hogy a kertészkedni vágyók kérését nem utasították el. Attól, hogy valaki történetesen az iparban dolgozik, még kötődhet a földhöz. KORCSMAROS LÄSZI.0 Szakrovatunk elmképe még a napokban zárult Agrokomplex ’82 Országos Mezőgazdasági Kiállítás hangulatát Idézi, máris újabb kiruccanásra, további rangos rendezvényre csábítjuk a kertbarátokat, a háztáji zöld« ség- és gyümölcstermelőket, és általában mindenkit, aki örülni tud a szépnek, értékelni tudja - az emberi szorgalom gyümöl« csét. Ezúttal Bősre (Gabčíkovo) hívjuk a kedves olvasót, a helyi állami gazdaság kultúrházába. Ugyanis a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás kertészkedői az idén itt adnak egymásnak találkát, itt rendezik meg az immár évtizedes hagyománnyal rendelkező és évente jelentős látogatottságnak örvendő Csallóköz Gyümölcse Járási Gyümölcs-, Zöldség- és Virágkiállítást. Tavaly a szövetség dióspa« tonyl (Orechové Potôň) alap« szervezete vállalta a rendezést, most a Járás másik élvonalbeli alapszervezetének Jutott a megtisztelő feladat, hogy az SZSZK járási bizottságával, a Bősi Állami Gazdasággal, a Kertészeti Szolgáltató Vállalattal, a Szlovákiai Nőszövétség Járási bizottságával, valamint a Duna« szerdahelyi Járási Népműveié« sl Központtal együttműködve, megrendezze a Járás határain túl Is hírnévnek örvendő seregszemlét. Az eddigi bemutatók sikere, a rendezők tapasztalata és az összegyűjtött sok-sok kiállítási tárgy elég biztosíték arra nézve, hogy az idei — sorrendben tizedik — rendezvény is színvonalas és szemet-lelket gyönyörködtető lesz. A korábbi tapasztalatok és az előzetes információk birtokában bátran állíthatjuk, hogy látnivalóban ezúttal sem lesz hiány. A Járás kertészkedői, a meghívott mezőgazdasági nagyüzemek és feldolgozóipari vállalatok termékeik javát vonultatják föl, mint ahogy azt — természetesen lényegesen szűkebb választékban — az országos seregszemlén tették. A vidék népének van mivel büszkélkednie, hiszen Itt is Ígéretesen fejlődte a kertészkedők mozgalma. Tehát — aki teheti és kedvet is érez hozzá, jöjjön ej a hét végén Bősre (szeptember 8—13) megnézni, mivel hálálta meg a kertészkedők szorgalmát Csallóköz éltető földje, és osztozzon a vendéglátók örömében. ká-