Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-11 / 36. szám

Az Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiáilft&s augusztus utolsó vasárnapján a kertészkedők inekkú« jává változott. Tudomásom szerint, arról nem készült hivatalos felmérés, hogy hány kertbarát és szerződéses áru* termeléssel foglalkozó háztáji kertészkedő látogatott el ezen a napon Nyltrára, viszont tény, hogy Ilyen sürgés-forgás még soha nem volt az országos seregszemle kertészeti részlegén, öregek és fiatalok naphosszat gyönyörködtek a legjobbak szorgalmát méltató terményklállltás tárgyaiban, megtekintett ték a kerttelepi mlntakerteket, a háztáji termelőknek ajánlott zöldség-, gyümölcs- és virágfajtákat, Illetve a meghonosításra; Javasolt, egyelőre kevésbé Ismert zöldségféléket népszerűsíts bemutatót, és közben beszélgettek, véleményt, tapasztalatokat gyűjtöttek és cseréltek. Eredetileg tervszerű terepszemlére készültem, végül mégli engedtem a csábításnak, hagytam, hogy magával sodorjon * forgatag. Elvégre teljesen mindegy, hol kezdem a sort A žlllnal Drevona szakágazati vállalat sok-sok apró Irány« Jelző táblával csábította az embereket a legújabb típusú kerti faházakat bemutató részlegre. Nem bántam meg, hogy én 1« itt kezdtem a nézelődést, hiszen egyúttal az Ízlésesen elren« dezett, körültekintéssel és szakértelemmel betelepített minta« kerteket Is megnézhettem! Sőtl Ugyanitt a bemutatott házi« kókban i—i azt Is fölmérhettem, milyen berendezést kinél ai kereskedelem a hétvégi házakba, milyen a kerti bútorok vá* lasztéka, és körülbelül milyen szerszámok között válogathat« nék egy szakboltban, ha történetesen kielégítően ellátnák áruval. Ha azt mondom, hogy az Iparunk sajnos, nem nagyon domborltgatta a mellkasát, akkor még szerényen fogalmaz« tam. Tény, hogy a szakboltlval azonos kiállítási választék nem ejtett ámulatba. Viszont tetszettek a kerttelepi építkezés alapszabályainak figyelembevételével kifejlesztett fabázak. A feltüntetett árakat tanulmányozva őrömmel állapítottam meg, hogy a gyártó vállalatok immár a kisebb tőkével rendelkező kertbarátokra is gondoltak. Akinek több a pénze, lü—24 ezer koronás házikók között válogathat, akinek kevesebb, már 8750 koronáért Is vehet magának •— természetesen kisebb, de esi« nos — kerti kisházat. Megrendeléseket a žílinat Drevona bra« tisla val üzeme (Drieňová 3) fogad el. A mintakertekben a Cadcai járási Iparvállalat sokak által ismert fóliaházán kívül egy újdonságot is láttunk. A Raject Állami Gazdaság által kistermelők részére gyártott Remarg 24—42 típusú, fémkonstrukciós fóliaházról van szó. Kétféle nagyságban (24, Illetve 42 m2) készül, zöldség és gyümölcs hajtatásra alkalmas. Előnye, hogy némi módosítással dupla« falú fóliasátorrá alakítható, melyben hldegkútvtz áramoltató« sával lehet szabályozni a növények számára optimális hőmér« sékletet (vlzfüggönyös fűtés). Az újdonság részletes Ismerte« tésére szakrovatunk következő számában kerítünk sort. Akárcsak mások, én Is elidőztem egy kicsit a kerti kisgépe« két bemutató részlegen. Jó tudni, hogy a szakemberek gondol« nak ránk, hogy a fejlesztés nem rekedt meg. Viszont annál lehangolóbb, hogy a kisgépek többsége mellett elhelyezett népszerűsítő táblácskákon nem a gyártó vagy forgalmazó vál« lalat neve szerepelt, hanem ez a három szó: gyártó vállalat kerestetik. A nézelődők hümmögtek, a fejüket csóválták, aztán legyintettek és továbbmentek. Bosszankodni hétköznap is rá« érnek. Sok kiskerttulajdonos nagy érdeklődéssel tanulmányozta az Ersekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit nemzeti vállalat nap­­kollektoros kerti zuhanyozóját. Nem -csoda, hiszen a takaró« kossági Irányelvek a kertészkedőket Is cselekvésre ösztönzik., Az üzem képviselőjétől örömmel hallottuk, hogy a százhu« szonöt literes tartállyal ellátott berendezés sorozatgyártását már a Jövő óv őszén megkezdik, s megrendelést már most elfogadnak. S hogy a kisállattenyésztőkről se feledkezzünk meg: láttam ötletesen megszerkesztett, fából és fémből készült szénaszárí« tókat, tetszés szerinti számú elemből megépíthető, drótszövetes ketrectömböket, sőt, hasonló kivitelezésű, vízmedence nélküli nutriatartáshoz kifejlesztett ketreceket is. Az ntóbbiak gyár« tására eddig sajnos nem akadt vállalkozó. Viszont örömmel nyugtáztam Gustáv Pauer okleveles technikusnak, az első ha« zai elemes ketrectömb megalkotójának szavait, aki elmondta, hogy az általa szerkesztett — tyúkok, pecsenyecsibék és pré­mesállatok elszállásolására alkalmas — ketrecek sorozat­­gyártása (Univerzál VD Bratislava és Nitrianska Streda-i Efsz| máris megoldódott. A három darab 700X500X700 mm-es két« recből álló tömb taposóráccsal, szénazsebbel, önetetővel és önitatőva! együtt ezerkétszáz koronába kerül. Mint a képen is látható, a palackos önitató egyelőre túlnyomásos megoldá­sú, de ezt rövidesen korszerűsíteni lehet, hiszen állítólag a negyedik negyedévben nálunk is kezdetét veszi a külföldről ismeretes, palackokra erősíthető szopókák gyártása. Ha való­ban kapható lesz, annak gondolom azok Is örülni fognak, akik maguk barkácsoltak nyúlketrecet, és ugyancsak szeret­nék megoldani az állomány folyamatos vízellátását. Mit láttunk az Ax ’82-n? ■ Szöveg és kén: Kádek Gábor 1 Az emberi tekintetet kerí­tések mögé csábító, kí­váncsiskodó kedvet nem csupán az élményszomjúság ve­zérli. Olykor a tudatos érdek­lődés ösztönöz arra, hogy fel­mérjük az ipari üzemek belte­rületén lévő, elkerített termő­föld-morzsák kihasználását. Ha termőföldet látok, élelmi­szerben gondolkodom. Minden talpalatnyi föld a haza egy da­rabja, éléskamránk parányi szöglete. Kihasználása több mint kötelesség — immár szük­ségszerűség! Rozsnyón (Rožňava) kevés az ipari üzem, a bekerített terü­let. Sorra jártam valamennyit, s bekukucskáltara a kerítések mögé. Ahol nyitva volt a kapu, oda bementem és megkérdez­tem az üzem vezetőjét, mi van, mi lesz a földdel? A jólészi út mentén, a vasút közelében valóságos termőföld­rejtekhelyre bukkantam. Az el­ső parcella körülbelül kéthek­­táros. Magas drótkerítés veszi körül, vaskapuval, lánccal, la­kattal lezárva. — Kié ez a terület? — ér­deklődtem a járókelőktől. — A villanytelepé — mond­ták többen is. Hát persze, erre magamtól is rájöhettem volna, ha kicsit jobban körülnézek. A vagy másfél méteres dudvaliget árnyékában betonlapok, kábel­kötegek, villanypóznák hűsöl­­nek. Elég egy fuvallat, hogy kilométerekre röpítse a gyom­növények magvait. A Mototechna 0120-as üzeme hat évvel ezelőtt épült. Egy Mi a kerítés mögött ? mocsár szélén. A főépületek szilárd alapon nyugosznak, a duplaívfi, magasfeszültségű táv­vezeték alatt az idén hordták meg törmelékkel a nádat termő lápot. — Fél évig vártunk a föld­gyalura, hogy elegyengesse a törmeléket — mondta az üzem vezetője. — De most már nem lesz több békaszerenád. A föl­det bevetjük fűvel, s a szénát majd fölkínáljuk valamelyik gazdaságnak. A gépgyár fióküzeme előtt még nincsen kerítés, de nyil­vánvaló, hogy a másfél hektá­ros terület az övék. A sánc túl­oldalán betonelemek, vasrudak állnak ki a földből. A törme­lékbuckákon túljutva meglep, hogy a salak között kultúrnö­vények élnek. A egyik „mini­parcellán“ vagy kétszáz tő ka­rósbab ígér — a szikes talaj ellenére — bő hozamot. Arrébb uborka, hagyma, krumpli síny­lődik, a paradicsom már imitt­­amott ránevet a kertre. Két szál napraforgó sütkérezik a dél­utáni forróságban, a tengeri éppen vízről álmodik. A gyárrészleg igazgatója megnyugtat: a növények csak az idén szomjaznak, ősszel meg­oldják a Micsurin-kert vízellá­tását. Mint mondja, tizenkét dolgozójuk kért és kapott itt kertet — nadrágszíjnyi sávot a parlagföldből — amit az idén ültettek be első ízben. A hu­muszban szegény, szikes föld mégis terem, megjutalmazza a szerszám után nyúlókat. Ügy mondják, a kiskerteket rövide­sen bekerítik, a többi szabad területen pedig mini futballpá­­lyát és parkot létesítenek. E- zekre is szükség van, de ki­mondottan öröm, hogy a ker­tészkedni vágyók kérését nem utasították el. Attól, hogy vala­ki történetesen az iparban dol­gozik, még kötődhet a földhöz. KORCSMAROS LÄSZI.0 Szakrovatunk elmképe még a napokban zárult Agrokomp­lex ’82 Országos Mezőgazdasági Kiállítás hangulatát Idézi, már­is újabb kiruccanásra, további rangos rendezvényre csábítjuk a kertbarátokat, a háztáji zöld« ség- és gyümölcstermelőket, és általában mindenkit, aki örülni tud a szépnek, értékelni tudja - az emberi szorgalom gyümöl« csét. Ezúttal Bősre (Gabčíkovo) hívjuk a kedves olvasót, a he­lyi állami gazdaság kultúrhá­­zába. Ugyanis a dunaszerdahe­­lyi (Dunajská Streda) járás kertészkedői az idén itt adnak egymásnak találkát, itt rende­zik meg az immár évtizedes hagyománnyal rendelkező és évente jelentős látogatottság­nak örvendő Csallóköz Gyü­mölcse Járási Gyümölcs-, Zöld­ség- és Virágkiállítást. Tavaly a szövetség dióspa« tonyl (Orechové Potôň) alap« szervezete vállalta a rendezést, most a Járás másik élvonalbeli alapszervezetének Jutott a meg­tisztelő feladat, hogy az SZSZK járási bizottságával, a Bősi Ál­lami Gazdasággal, a Kertészeti Szolgáltató Vállalattal, a Szlo­vákiai Nőszövétség Járási bi­zottságával, valamint a Duna« szerdahelyi Járási Népműveié« sl Központtal együttműködve, megrendezze a Járás határain túl Is hírnévnek örvendő sereg­szemlét. Az eddigi bemutatók sikere, a rendezők tapasztalata és az összegyűjtött sok-sok kiállítási tárgy elég biztosíték arra néz­ve, hogy az idei — sorrendben tizedik — rendezvény is szín­vonalas és szemet-lelket gyö­nyörködtető lesz. A korábbi ta­pasztalatok és az előzetes in­formációk birtokában bátran állíthatjuk, hogy látnivalóban ezúttal sem lesz hiány. A Járás kertészkedői, a meghívott me­zőgazdasági nagyüzemek és fel­dolgozóipari vállalatok termé­keik javát vonultatják föl, mint ahogy azt — természetesen lé­nyegesen szűkebb választékban — az országos seregszemlén tették. A vidék népének van mivel büszkélkednie, hiszen Itt is Ígéretesen fejlődte a kertész­kedők mozgalma. Tehát — aki teheti és kedvet is érez hozzá, jöjjön ej a hét végén Bősre (szeptember 8—13) megnézni, mivel hálálta meg a kertészkedők szorgalmát Csal­lóköz éltető földje, és osztoz­zon a vendéglátók örömében. ká-

Next

/
Thumbnails
Contents