Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-11 / 36. szám

1982. szeptember 11. .SZABAD FÖLDMŰVES. A NÉPI KOREA ÜNNEPÉN A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság szeptember 9-én ün­nepli születésnapját. 1948-ban ezen a napon kiáltották ki a népköz­­társaságot, miután az ország, mely­nek földjén időszámításunk szerint az első évezredben a Korjo feudális bi­rodalom terült el, 1945. augusztus 15-én a szovjet hadsereg közbelépése folytán felszabadult a japán megszál­lás alól. Az északi országrészen foko­zatos társadalmi és gazdasági refor­mok valósultak meg, viszont az ame­­riakaiaktől megszállt déli országrészt teljesen a kapitalista világrendszer­hez láncolták. Ennek folytán 1948 májusában dél-koreai bábállam ala­kult az amerikai imperializmus esz­közeként. Ezt követően egész Korea területén megtartott első parlamenti választások eredményeként szeptem­ber 9-én kikiáltották a népi demok­ratikus köztársaságot. Az imperialis­ták azonban egész Koreát akarták, s ezért 1950 júniusában intervenciós háborút indítottak a népi Korea el­len. A háború 1953 júliusában fejező­dött be, miután a világ békeszerető erő meghátrálásra kényszerítették az agresszort. Am Korea kettészakított­sága mindmáig fájó tény. A két évvel ezelőtt megtartott VI. pártkongresszus megerősítette, hogy az ország fő problémája továbbra is a két országrész egyesítése, s ennek békés megvalósítására a Koreai Mun­kapárt számos javaslatot tett. A párt legutóbb tízpontos indítványban fog­lalta össze az elengedhetetlen teen­dőket, hogy Koreai Demokratikus Konföderatív Köztársaság néven füg­getlen és semleges politikát folytató ország alakuljon, mely békén alapuló külkapcsolatrendszerre épülne. Társadalmi és gazdasági téren a párt politikájára az ún. dzsucse jel­lemző, vagyis a mezőgazdaságban meglevő szövetkezeti tulajdon össz­népi tulajdonná való átalakítása, s ez­zel összefüggően a mezőgazdasági dolgozók és az értelmiség átformá­lása a munkásosztály képére. Hazánk részt vett a népi Korea újjáépítésében. Gazdasági együttmű­ködésünk keretében évi'14—15 millió rubel értékű árucsereforgalmat bo­nyolítunk le. 1973-ban kormányközi gazdasági, tudományos és műszaki tanácskozó bizottság létesült. (1) A népgazdaság komplett elektroni­zálásával 1990-ig a villamos ener­gia 15 százalékát és több mint 300 ezer munkaerőt takaríthatnánk meg,' s en­nek hatása a gépipar és más ágaza­tok nagyobb exportképességében is megmutatkozna. Ezért fordítunk Je­lenleg oly nagy figyelmet az elektro­technikai ipar fejlesztésére, elsősor­ban a szocialista gazdasági integrá­ció keretében folytatott hatékony együttműködés alapján. A termelési programját a legkor­szerűbb technika, biztosító és adat­­továbbító berendezések előállítására építő Banská Bystrica-i Számítás­­technikai Művek legkiemelkedőbb partnere a számítástechnikai terme­lésben és fejlesztésben a Szovjetunió és az NDK. A Minszki Számítástech­nikai Termelési Egyesüléssel, a Szov­jet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának Atomfizikai Intézetével, a kijevi Elektronmassal és a VEB Funkwerk Erfurt üzemmel szorosan együttműködve távlati számítási rend­szerek berendezéseit oldják meg technikailag, és gyártják új nemzedé­­kű kis elektronikus számítógéprend­szer alapján. Az idén már megkezdik az egyes típusok gyártását. Ipari ro­botokban, manipulátorokban, szer­szám-, formázó és további gépek ve­zérlésében történő alkalmazásuk nö­veli a berendezések használati érté­két. A Banská Bystrica-i üzem együtt­működése az említett szovjetunió­beli és NDK-beli vállalatokkal a kis elektronikus számítógépek rendszeré­nek és az elektronikus számítógépek egységes rendszerének fejlesztésében és gyártásában történő nemzetközi munkamegosztásból indul ki. Szerves része a szocialista Országok sokolda­lú egyezményének, melynek volume­ne a csehszlovák kivitelben 6 mil­liárd 430 miliő korona, a behozatal­ban pedig 4 milliárd 820 millió ko­rona. A várható haszon a fejlesztés meg­gyorsulása és az új technológiák és berendezések gyártása meghonosulási szakaszainak lerövidülése, és mind­két rendszer kiválasztott technoló­giáinak egységesítése. A Banská Bystrica-i üzem a nyol­cadik ötéves tervidőszakban ennek az együttműködésnek az érdeméből már mintegy 19 ezer mini- és mikro­számítógépet gyárt le több mint 13 milliárd korona értékben. Műszaki jelzőikkel, technikai és programesz­közeikkel főként a tudományos-mű­szaki számítások területén, adatelő­készítésre és előfeldolgozásra alkal­masak, továbbá megfelelnek gazdasá­gi és statisztikai számításokra, tech­nológiai folyamatok irányítására a termelés automatizálására stb. A második sorrendű mini- és mikroszá­mítógép-rendszerek (negyedik gene­rációjú számítástechnika) fejlesztése alapján további alkalmazási lehetősé­gek feltételei jönnek létre, ugyan­akkor fokozódik teljesítőképességük és megbízhatóságuk egyidejű árcsök­kenés és a teljesítményegységre szá­mított üzemköltségek csökkenése mel­­, lett. (PRAVDA) A szovjet pancaiosok napja A Szovjetunióban minden második szeptemberi vasárnapon hagyományo­san megünneplik a harckocsizók nap­ját, azoknak a páncélosoknak, kon­struktőröknek és tankgyártóknak tisz­teletére, akik oly kiváló érdemeket szereztek a Nagy Honvédő Háború éveiben. Kétségtelen, hogy az európai hadszíntereken valamennyi hadműve­letet lényegesen befolyásolták a pán­célos csapatok és haditechnikájuk, mellyel ma is vezető helyet foglalnak el a fegyveres erők között. Amióta az igazi tank megjelent, az orosz' és szovjet típusok a legjobbak közé tartoztak. A szovjet hadsereg a világon elsőként kezdte tudományos alapon kiépíteni harckocsizó és gépe­sített fegyvernemét. A szovjet harc­kocsitípusok legnagyobb előnyét az olyan kiváló tankdízeiek jelentették, amilyeneket az akkori fasiszta Német­ország sem tudott kifejleszteni. A hitleristák óriási harckocsizó és gépesített egységeket összpontosítot­tak a Szovjetunió elleni hitszegő tá­madásra, s elegendő jól kiképzett személyzettel rendelkeztek. Ezzel szemben a Szovjetuniónak a háború elején sokkal kevesebb harckocsija volt, a tankgyártást át kellett telepí­teni az Urálon túlra, új üzemek léte­sítése vált szükségessé, új munkáso­kat és harckocsizókat kellett kiképez­ni. Am már 1942-ben újra formálód­tak a nagy szovjet harckocsizó alaku­latok, melyeket új, erősebb páncél­­zatú és pontos tűzfegyvere tanktípu­sokkal láttak el. Éppen ez a technika indította el már 1943 elején azt a fordulatot, melynek kicsúcsosodását a történelmi nevezetességű kurszki csata jelentette. A hitleristák itt véget akartak vet­ni hátrálásuknak, mintegy háromezer páncélost, hatezer ágyút és kétezer Tovább romlott a világgazdasági helyzet repülőgépet összpontosítottak itt, Or­­joltól Belgorodig áttörték a frontot, de a szó szoros értelmében új szov­jet páncélegységek acélfalába ütköz­tek. 1943. július 12-én nagy tankcsata zajlott le Prohorovkánál, ebben mint­egy 1500 harckocsi vett részt. Attól kezdve a szovjet csoportosulások va­lamennyi szakaszon támadásba len­dültek. Amikor az év végén a fronton meg­jelent az IS szovjet nehéztank, a né­met hadvezetés parancsot adott, hogy kerüljék a vele való csatározást, mert jelentőseit túlszárnyalta a hitleristák legújabb hadigépeit — a párducokat, tigriseket és „Ferdinand“ önjáró lö­­vegeket. Az új üzemekben a szovjet harckocsizók és munkások csakha­mar több tankot gyártottak, mint Né­metország, s nagy részük volt győzel­mek kivívásában. Az is bizonyítja ezt, hogy a berlini harcokban 6500 tank vett részt. Nagyszerű siker volt a Prága megsegítése végett intézett villámszerű tanktáinadás. A szovjet harckncsizóknak nem volt probléma a napi 50—80 kilométeres csapatmoz­gás, mely harcok közepette, akadá­lyokon át valósult meg. A technika gyors fejlődése, elsősor­ban az atomfegyverek megjelenése folytán nagyon megifőtt a harckocsizó alakulatok jelentősége. Mivel éppen a tank áll ellen legjobban az atom­robbanás hatásának, a szárazföldi csapatok fő harci eszközévé válik, mellyel mindenfajta hadműveletet végre lehet hajtani. A szovjet harckocsizó csapatok ere­je nemcsak a technikától, hanem a kezelő emberektől függ. A szovjet harckocsizók hazafiak és internacio­nalisták, politikailag fejlettek, tech­nikailag jól felkészült emberek. Isme­rik a rájuk bízott technikát, állan­dóan tökéletesítik harcművészetüket. A szovjet fegyveres erők építése az elengedhetetlenül szükséges védelem és ebben a harckocsizók követelmé­nyeihez is igazodik. Ezeknek a szük­ségleteknek és érdekeknek értékelé­sekor a Szovjetunió földrajzi fekvését is tekintetbe kell venni. JÄN MICATEK A világgazdasági recesszió követ­keztében tavaly 24 százalékkal esett vissza az Egyesült Államokon kívül 500 legnagyobb Iparvállalat együttes nyeresége — közölte a Fortune című amerikai gazdasági magazin. ‘ A legfrissebb adatok a világgazda­sági helyzet romlására utalnak, hi­szen az előző évben az említett 500 vállalat összesített nyeresége még „csupán“ 13.3 százalékkal csökkent. A félezer cég forgalma is rendkívül lassú ütemben bővült — mindössze 4,7 százalékkal —, ami a leggyen­gébb eredményt jelenti azóta, hogy az amerikai folyóirat 1976-ban meg­kezdte a statisztikai adatok gyűjtését. A veszteséges vállalatok listája sem volt még soha olyan hösSzú, mint ta­valy: 93 cég zárta az évet nyereség nélkül. A recesszió leginkább a bányaipari vállalatokat sújtja, amelyek 10,6 szá­zalékkal csökkentették eladásaikat és 34.4 százalékkal nyereségüket. A leg­nagyobb veszteségeket az állami tu­lajdonban levő vállalatok halmozták fel, viszont szép haszonra tett -szert több olyan állami olajkonszern (Így például az ENI olasz és a Statoll nor­vég olajtársaság), amely nem tarto­zik a kőolajexportáló országok szer­vezetéhez (OPEC). Az olajpiaci pan­gás miatt egyébként az elmúlt évben 37.4 százalékkal csökkent a nem ame­rikai olajtársaságok nyeresége. Kiváló teljesítményt nyújtott viszont az a húsz japán járműgyár, amely tavaly KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁROM 1 Ä múlt héten beiktatták a bábo rú utáni 42. olasz kormányt, a republikánus Giovanni Spa­­dolini második kabinetje is feleskü­dött. Ezzel elhárult a kormányválság, hihetnék naiv lelkek. Am kívülről semmi sem emlékeztet a 17 napos kormányszünet megoldására — ugyan­is ez a kifejezés illik ide, hiszen Spadoüni második kabinetje felállítá­sában, a szereposztásban azonos az első, ötpárti kormánnyal. Hol, miben volt akkor a válság? Ezt a kérdést elsősorban az olasz sajtó teszi fel mind gyakrabban, vész­jóslóan ítélve meg a jövő kilátásait. A kormány fennmaradását illetően, legalábbis hosszú távon nincsenek illúziók, s ez azzal magyarázható, hogy a válság csirái konzerválódtak, s az ötpárt kabinet maga a „bacilus­gazda“. Az olasz kormányokkal kapcsolatos jelzők vagy probléma-megjelölések az utóbbi években mindinkább azonosak. Így Spadoüni „csapatával“ kapcsolat­ban is felvetődött a kormányozható­­ság, illetve knrmányozhatatianság kérdése, s természetesen az utóbbi az, ami mindenképpen lépésre kény­szeríti a kormányt. A másik lénye­ges kérdés a kormánypártok kölcsö­nös viszonya, továbbá az ellenzék állásfoglalása, a taktikázás. Spadoüni kabinetjének fő jelleg­zetessége az volt, hogy első ízben alakult olasz .kormány nem kereszténydemokrata vezetéssel. Élére olyan személyt állítottak, aki nem a hagyományos, mindenképpen hatalomra törő pártokhoz tartozik, feddhetetlen politikai erkölcsű, bizal­mat ébresztő és feltételezhetően a tömegek bizalmát megnyerő személy, így esett a választás a köztársaság­­pártl Spadoüni professzorra és újság­íróra, aki korrupciós botrányoktól mentes feddhetetlen előéletű, nagy társadalmi tekintélynek örvendő poli­tikus volt. Spadoüni ötletét, hogy. öt­párti kabinet kormányzásával vezeti ki az országot a válságok körforgá­sából, azonban mindenki kockázatos vállakózásnak, elvetélt ötletnek tar­totta. Spadoüni kormánya mégis re­kordot ért el — 13 hónapig tartotta fenn magát, akárcsak a múltból is­mert „nagyok“, hivatásos pártpoliti­kusok kabinetjei. Olyan heterogén erők egységéről, összefogásáról be­szélni azonban, mint amilyenek Olasz­ország vezetésére Igényt tartanak, me­rő képtelenség. Igazuk volt azoknak, akik egyáltalán nem tartották örök­­életűnek a Spadoüni-kormányt, noha az alatt a valamivel több mint egy év alatt sikerült bizonyos sikereket elérnie, — például hatásos intézke­dések történtek a terroristák megfé­megkétszerezte profitját. Az 500 vál­lalat között egyébként a legnagyobb számban Japán képviselteti magát; 130 cég a szigetországban működik. A világ ötven legnagyobb iparválla­lata közül 21 amerikai, s a tíz legna­gyobb közül nyolc az olajszektorban tevékenykedik — közli a továbbiak­ban a Fortupe. Tavaly a következő­képpen alakult a világ legnagyobb iparvállalatainak sorrendje: első he­lyen továbbra Is az Exxon olajkon­­szern áll, amelyet a brit—holland Royal Dutch—Shell követ. A harma­dik helyet is egy olajtársaság, a Mobil tartja, míg a negyedik helyet egy autókonszern, az amerikai Gene­ral Motors mondhatja magáénak. Ötö­dik a Texaco amerikai olajtársaság. Spadoüni második korrrlánya tehát „heterogén összetétele ellenére ugyan­olyan színtelen lesz, mint az első, annak gazdasági programját vette át, mely semmi újat nem tartalmaz. A válság okai továbbra is fennma­radtak. Az új kormány gazdaságpoj­­tikájában kidomborodik, hogy a kor­mányzat közkiadásainak lefaragására, a szociális kiadások megnyirbálásá­ra irányul, ugyanakkor kilátásba he­lyezi a szolgáltatások díjainak emelé­sét, a közteherviselésnek a dolgozók­ra való nagyobb méretű áthárítását. A kormány a szovjet gázvezeték ügyében sem tette le a garast, a ha­logatás taktikáját alkalmazza, s nyil­ván egyes európai országok példa­­mutatásának hatásával magyarázható, hogy az érdekelt olasz vállalatok Csöbörből vödörbe „Farsangi jelmez" Washingtonban ткрьадиксым. (Kukrinyikszi rajza) kezésére, veszélyes szervezők kerül­tek kézre. Így is történt. Amikor a parla­ment a szocialisták gazdasági csomagtervével kapcsolatban a döntést az őszi ülésszakra halasztot­ta, Bettino Craxi, a szocialista párt főtitkára a javaslat elvetésének, bi­zalmatlanságnak minősítve a szocia­listák által is támogatott parlament lépését, műfelháborodásában utasítot­ta pártja hét miniszterét, lépjen ki a kormányból. Formálisan ez indítot­ta el я knrmánvválsá vnt mert nem volt titok, hogy Craxi már régebben cél­zott a koalíció felrobbantására és sa­ját kezdeményező szerepének esetle­ges előtérbe állítására, röviden, az előző nagy kormányválság kiheverése után úgy vélte, választások kiírása kedvezne pártjának, kezdeményezően kormányalakító szerepbe juthatnak. Persze ott volt még a hagyományos nagy ellenfél, a kereszténydemokrá­cia. Bebizonyosodott, hogy a szocia­listák együttműködési szándéka nem volt őszinte. A politikai egyensúly felborítására a kereszténydemokraták­kal mint erős partnerrel és az öt­­párti kormányzás ellenzőivel, keres­ték az együttműködést, ugyanakkor egyes koalíciós partnerek előtt azzal próbálták lejáratni kereszténydemok­rata vetélytársaikat, hogy titkon ke­resik az együttműködést a kommunis­tákkal. Általában a koalíciós partnerek kö­zött összekötő a kommunistaellenes­ség volt. Az egyetlen dolog volt, amelyben a koalíciós partnerek meg­egyeztek, hogy távoltartsák a kom­munistákat a kormányzástól. Spadoüni kormánya nem az együttműködés, ha­nem a marakodás, személyi hatalmi törekvések és féltékenység kormánya volt, melyben az „aki bírja, marja“ jelszó érvényesült. Ezt az elvet követ­ték a kereszténydemokraták és a szo­cialisták. Az igazi válság veszélye azonban akkor jelentkezett, sőt nem is hárult el, amikor hivatalosan be­ismerték, hogy százbillió lírás költ­ségvetési hiány mutatkozik, s ezt úgy akarják kiegyenlíteni, hogy felerészt a dolgozókra hárítják át a terheket. Az előző kormánynak még az adta meg a kegyelemdöfést, hogy a parla­menti civakodások hátterében nem tétlenkedtek a kapitalisták, a gyáro­sok összponosított támadást intéztek a munkások, a munkabérek, a fog­lalkoztatottság ellen, s ezt részben a szocialisták csomagterve is tartal­mazta. megtették a szállítási előkészületeket, szembehelyezkedve a reagani embar­góval. Az ötpárti kormányprogramban az egyetlen új valami az intézményes reformok sürgetése. A 'lényeg persze a kérdés szemlélése. Craxi szocialís'a párttitkár már régebben sürgette az alkotmányos intézmények reformját egyszerűen azért, mert ideálja a uan­­ciához hasonló elnöki kormányzati rendszer, melynek bevezetése sok buktatót távolítana el a törvények elfogadásának útjából. Például eltö­rölnék a titkbs szavazást és előny­ben részesítenék a kormányjavasla­tokat. Berlinger, a kommunista párt főtit­kára már a kormányválság idején úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a kiábrándult tömegek a kommunisták­ban látják egyetlen reményüket, ezért minden bizonnyal közeledni fognak hozzájuk. A kormányprogram parla­menti jóváhagyásakor a komunísták ismét rámutattak arra, hogy a kom­munisták kirekesztésével nem jöhet létre kormányzóképes kabinet. A párt a dolgozók érdekeinek védelmezése végett együttműködésre szólította fel a szocialistákat, elítélve jelenlegi cim­­borálásukat a kereszténydemokraták­kal. A párt ezért új demokratikus szövetség létrehozását szorgalmazza. A Spadolini-kormánynak fejen fe­lül lesz tennivalója. A megoldatlan kérdéseket még az Is tetézi, hogy hosszabb hallgatás után a közelmúlt­ban ismét hallattak magukról a Vö­rös Brigádok. A terrorszervezet fel­számolását egyetértelmüen fő feladat­nak minősítik a kormánypártok, csak a mikéntre adandó Válasszal marad­nak adósak. Mindenesetre, a kom­­munistaellenesség légköre sem a ter­rorizmus felszámolása feladatának, sem más programfeladatok megvalósí­tásának nem kedvez. Az Olaszország­ra jellemző helyzet tehát: Válság után, válság előtt. LŰRINCZ LÄSZLÚ

Next

/
Thumbnails
Contents