Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-04 / 35. szám

19B2. szeptember 4. SZABAD FÖLDMŰVES Erősíteni a bizalmat, a nemzetközi helyzet stabilizálását Usztyinov marsall a genfi tárgyalásokról Dmitrij Usztyinov marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere a ha­dászati fegyverzet csökkentésének kérdéseiről, a szovjet-f-amerikat erő­egyensúlyról és a Szovjetunió lesze­relési javaslatairól nyilatkozott a TASZSZ hírügynökségnek. Az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról Genfben több mint fél éve tartó szovjet—amerikai tárgyalá­sokról szólva elmondta, hogy a Szov­jetunió olyan javaslatot tett, hogy az Északi-Jeges tengertől Afrikáig, az Atlanti-óceán medencéjének köze­pétől az Urál-hegységig hozzák létre a nukleáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének övezetét. Ebben az övezetben a meglevő közép-ható­távolságú nukleáris fegyverzeteket oly módon lehetne csökkenteni, hogy a megállapodás létrejötte után öt évvel a Szovjetunió és a NATO sem rendel­kezne többel, mint 300 egységgel. A csökkentés kiterjedne a közép-ható­távolságú nukleáris eszközök vala­mennyi fajtájára. Až említett térség­ben tilos volna új típusú nukleáris fegyvereket, például az amerikai Pershing—2 rakétákat és robotrepülő­gépeket elhelyezni. Usztyinov marsall hangoztatta: a szovjet javaslat nem ír elő semmiféle kötelezettséget harmadik ország szá­mára. A 300 egységbe azonban bele­értendők az amerikai fegyvereken kívül Nagy-Britannia és Francia­­ország rakétái és repülőgépei is. — Ami az Egyesült Államokat ille­ti, az továbbra is ragaszkodik a „nulla-megoldáshoz“. Ez nem jelent mást, mint valamennyi földi telepíté­sű, közép-hatótávolságú szovjet raké­ta maradéktalan megsemmisítését. A Szovjetunió nem egyezik bele közép­hatótávolságú nukleáris eszközeinek amerikai részről kívánt egyoldalú csökkentésébe. Ugyanakkor komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államokkal az európai nukleáris fegyverzetek és ál­talában a hadászati fegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások sikerrel végződjenek. A Szovjetunió kész arra is, hogy Európát megszaba­dítsák valamennyi nukleáris fegyver­től, a közép-hatótávolságúaktöl és a harcászatiaktól egyaránt. — A nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetésében az első fontos lé­pés a nukleáris fegyverzet kölcsönös befagyasztása lenne. Ez kizárná a nukleáris eszközök fejlesztésének le­hetőségét, kedvező feltételeket terem­tene a nukleáris fegyverzet korláto­zását és csökkentését szolgáló haté­kony döntések mielőbbi meghozata­lához. Erősítené az államok közötti bizalmat és a nemzetközi helyzet sta­bilitását — szögezte le nyilatkozatá­ban Usztyinov marsall, szovjet hon­védelmi miniszter. Eredményes űrforduló A MÁSODIK ÜRHAJÖSNÖ Augusztus 19-én a Szaljut-7 bolygó­közi űrállomás irányában startolt a Szojuz T-7 szovjet űrhajó, melynek parancsnoka a világűrben már két ízben járt Leonyid Popov veterán űr­pilóta. A személyzet két további tag­ja újonc a világűrben: Alekszandr Szerebrov, továbbá Valentyina Tyeres­­kova közel húsz év előtti űrrepülése óta a világ második űrhajósnője: Szvetlána Szavickaja. A repülősport kedvelői előtt 6 sem ismeretlen, több­szörös mürepülőbajnok, 18 különféle repülős-világcsúcsot állított fel. Repü­­lőakadémlát végzett és éveken át be­repülőpilótaként dolgozott. Férje is pilóta. A repüléshez vonzódás egyéb­ként családi hagyomány náluk, apja ugyanis, Jevgenyij Szavickij, a Szov­jetunió légimarsallja, a második vi­lágháború híres szovjet mesterpilótá­ja. Az űrhajót a megadott időpontban sikeresen összekapcsolták a Szaljut-7 — Szojuz T-5 űrkomplexummal. Miután Leonyid Popov, glekszandr Szerebrov és Szvetlána Szavickaja végrehajtotta az űrállomás utolérésé­hez szükséges pályamódosításokat, az irányítást az automatikus vezérlő­­rendszernek adták át. A berendezések folyamatosan ellenőrizték az űrhajó és az űrállomás egymáshoz viszonyí­tott helyzetét, a mérési adatokat ösz­­szevetették a Szaljut-7 fedélzeti szá­mítógépébe táplált matematikai meg­közelítési programmal, s ha szükség volt rá, pályakiigazítást hajtottak végre. A gépek megbízhatóan látták el feladatukat. A sikeres összekapcsolás után még három óra telt el a különféle méré­sekkel, a kapcsolat szilárdságának ellenőrzésével, majd a földi Irányító­­központ megadta az engedélyt az űr­hajó és az űrállomás közötti átjáró kinyitására. A már száz napja a világűrben tar­tózkodó Anatoli] Berezovo] és Valen­­tyin Lebegyev maguk nevelte vadvi­rággal, az űrben még termést is hozó arabldopszlsszal fogadta az elsőként átszálló Szvetlána Szavickaját. Popov, Szerebrov és Szavickaja 8 napot töltött a Szaljut-7 fedélzetén. Asztrofizikai és műszaki kísérleteket, orvosi és biológiai vizsgálatokat vé­geztek. Szavickajának rendszeresen ellenőriznie kellett társai egészségi állapotát is, de a kutatók-elsősorban arra vártak tőle választ, hogyan al­kalmazkodik a női szervezet a több napon át tartó súlytalansághoz. A mé­résekhez francia tudósok szerkesztet­tek különleges műszereket. Az űrutazás érdekessége volt a 10 ezer kilométer távolságra lebonyolí­tott sajtó értekezlet. A zürhajósok el­mondták, hogy a földi irányítás rend­szeresen lehetővé teszi számukra, hogy kipihenjék magukat. Feladataik igen változatosak, s az elvégzendő munkák iránti érdeklődésük sokkal nagyobb volt, mint a pihenés vágya. A három űrhajós augusztus 27-én a Szovjetunió területének megadott pontján az űrhajó leszálló részlegé­vel szerencsésen földet ért, miután maradéktalanul teljesítette program­ját. A lengyel . társadalom ünnepel. Egy egész történelmi korszak­ról emlékezik meg annak kap­csán, hogy száz évvel ezelőtt bontot­ta ki szárnyait a szervezett mun­kásmozgalom. Kialakulásában döntő fontosságú határkő volt a Proletariá­tus Nemzetközi Szociálforradalmi Párt 1882. szeptember 1-én történ! hivatalos megalakulása. Az 1795 óta három részre osztott Lengyelország­ban a múlt század hetvenes éveinek derekáig csak ösztönösen, főként sztrájkokkal lépett színre a század második felében, a tőkés ipar fejlő­désével egyidejűleg kialakuló lengyel proletariátus. A legnagyobb megmoz­dulásként az 1892. évi lodzi sztrájkot (felkelést) említi a történelem kró­nikája. Am fontos, hogy egyidejűleg tisztulási, eszmei kristályosodási, po­larizálódás! folyamat ment végbe a mozgalomban, melyben igen nagy szerepet játszottak a nyugat-európai szocialista eszméket, valamint az orosz narodnyik gondolatokat képvi­selő és terjesztő diákcsoportok. A legerősebb és legbefolyásosabb csoport Ludwik Waryüski körül ala­kult ki, s nagy tevékenységet fejtett ki a Lengyel Királyság területén, vu lamint a svájci emigránsok között. Ez a csoport 1878-ban hirdette meg első szocialista programját, magáévá téve az I. Internacionáli elveit. Wa-Történelmi fordulópont О О ®vve' ezelőtt valósult meg a 4K testvéri bolgár nép vágyálma, ***' melyért történelmi nemzedé­kek küzdöttek: a bolgár nép 1944. szeptember 9-én felkelt, a felszaba­dító szovjet hadsereg mellett harcba szállt a megszálló nácikkal, s hozzá járult országa felszabadításához, hogy társadalmilag igazságos, szocialista úton fejlődő nemzeti állam bontakoz zék ki. A bolgár nép szocialista társadal­mának építésében az egész szocialis­ta tábor segítségére támaszkodhatott, hogy egykori gazdasági elmaradott­ságát leküzdve jól fejlett ipari-mező­gazdasági állam szintjére emelkedjék. A tavalyi XII. pártkongresszuson el­fogadott társadalmi és gazdaságfef­­lesztési program szerint az új ötéves terv értelmében a jövőben is az iparé lesz a vezető szerep a gazda­ságban, s az ipari termelés teljes nö­vekedését a munkatermelékenység fokozásával kell elérni. Egyidejűleg nagyarányú korszerű­sítési programot valósítanak meg, s fő elv, hogy az intenzív fejlesztés­nek kell érvényesülnie a termelő és nem termelő szférákban. A korsze­rűsítés tő elemei az automatizálás, ryňski Lvovban és Krakkóban is szer­vezetekét hozott létre, majd három társával 1882. szeptember 1-én létre­hozta az említett pártot, melyet Nagy Proletariátusként, vagy Első Proletariátusként is emlegettek. A párt célja — nyilvánosságra hozott programja szerint — a kapitalizmus felszámolása és a szocializmus felépí­tése volt, melyet a dolgozó tömegek­nek mint osztálynak történelmi kül­detésként kell megvalósítaniuk. E cél elérése végett a munkáspártnak meg kell nyernie a munkás- és paraszt­tömegek és a haladó értelmiség tá­mogatását, tömegagitációt és propa­gandát kell kifejtenie az antikapita­lista osztályharcban és a cárizmus ellen folytatott politikai .küzdelmben, amely a társadalmi és nemzeti fel­­szabadulást tűzte ki célul, s erősíte­nie kell a proletár internacionaliz­must. A program részleges követel­ményeket is tartalmazott és a gazda­sági harc fő eszközéül a sztrájkokat jelölte meg. A politikai küzdelemben a terrort (merényletek] is elfogadta eszközül. A párt 1883. évi kongresszusán vá­lasztotta meg vezetőségét, de még eb­ben az évben szakadás következett be soraiban. Sikereket ért el az agi­­tációs munkában, ami a hatóságok fokozott terrorját váltotta ki. 1883 végén Waryftskit is letartóztatták. A Nagy Proletariátus 1884-ben szö­vetségre lépett az orosz Narodnaja Volja szervezet tagjaival, egyidejűleg óva intett provokációktól, merényle­tek elkövetésétől. Ebben az időben további letartóztatások történtek. 1885-ben nagy bűnpert indítottak a párt 29 tagja ellen. A vádlottak kö­zül többet halálra ítéltek és kivégez­tek, aktivisták százait börtönözték be vagy küldték kényszermunkára. A kö­rülmények hatására 1886-ban a párt beszüntette tevékenységét, de később új szervezetek léptek nyomdokaiba és felemelték a forradalom zászlaját, jelezve a lengyel munkásosztály fo­kozatos politikai érésének egyes sza­kaszait. A Nagy Proletariátus, az első for-' radalmi marxista lengyel munkáspárt egybekapcsolta a társadalmi felszaba­dulásért vívott hacot a nemzeti fel­szabadítással. Tapasztalatokat gyűj­tött és adott át a forradalmárok kö­vetkező nemzedékéinek. Valóban fon­tos szerepet játszott a lengyel mun­kásosztály és proletariátus történelmi küldetésének teljesítésében. (L) a gépesítés, a nehéz fizikai munka csökkentése, a beruházásban pedig a tudományos-műszaki haladás gyors alkalmazása. A mezőgazdaság fejlesz­tésének egyik fő iránya a gabona­­probléma megoldása és az állatte­nyésztés gyorsított ütemű fejlesztése. Konkrét feladat: 11 millió tonna ta­karmány- és kenyérgabona megter­melése a jelenlegi nyolcadik ötéves tervidőszak végére. A mezőgazdaság fejlesztése a földművesek és a tudó­sok gyümölcsöző együttműködésére épül, amit például a szója nemesíté­sével és termesztésével kapcsolatos tapasztalatok is bizonyítanak. A párt vezetésével Bulgáriában nagy súlyt helyeznek a munkaszerve­zés tökéletesítésére, új formáira. A kongresszus kiemelte azt a gondola­tot, hogy a dolgozók közösségei vál­janak a szocialista tulajdon teljes jogú gazdáivá. A jövőben különös nyomatékkai szorgalmazzák a gazda­ságirányítás új módszereit, az átté­rést az önelszámolásra, azt, hogy a nyereség váljék valamennyi munkás­kollektíva tevékenységének kritériu­mává. A gazdaság fejlődési eredmé­nyeire építve a kongresszus nagysza­bású társadalomfejlesztési programot irányzott elő. Hazánk és Bulgária élénk kereske­delmi kapcsolatokat ápol, ezek hosz­­szú múltra tekintenek vissza. Az első kereskedelmi egyezményt már 1920- ban megkötöttük. Külkereskedelmi forgalmunk megközelíti a félmilliárd rubelt. —in— Az SZNF évfordulójára emlékeztek Vészfelhők a Tejo fölött „LELKES FOGADTATÁS“ Nyugat-Eurúpa újabb pénzügyi megrázkódtatásai mind közöspiaci válságjelenségek­ről, mind az Egyesült Államok és a Közős Piac kapcsolatainak válságáról tanús­kodnak. (V. Volkov rajzaj Portugáliában aktivizálódott a politikai élet. A nyár a közélet felforrósodását Is Jelentette, ,s a haladás és a demokrácia hívei Joggal tartanak tőle, hogy a politikai küzdelem hevében megperzselődnek az 1974 áprilisi forradalom vörös szegfűi. Képletesen jellemezzük azt a légkört, amelyben a portugál jobbol­dal és reakció Pinto Balsemao jobb­oldali koalíciós kormányának segéd­letével az 1974-es forradalom marad­ványait Is fel akarja számolni. Ezen az úton pedig két akadályt kell elhá­rítaniuk az útból, hogy elérjék gálád céljaikat. Az egyik akadály mér el­hárult: a portugál parlament határo­zatiig feloszlatta a Legfelsőbb For­radalmi Tanácsot, mely a köztársasá­gi elnök támasza, tanácsadója volt fontos döntésekben, közéleti méltósá­gának háborítatlan gyakorlásában. A reakció céljához vezető másik út a demokratikus alkotmány elleni táma­dás. Az erre vonatkozó Javaslatot már letárgyalta a parlament, az al­kotmány recíziőjára vonatkozó hatá­rozat már csak az elnök aláírására vár. Ez érthetően késik, Ramailhu Eanes fontos tanácskozásokat folytat, mielőtt megtenné a döntő lépést. Sajátos helyzet alakult ki Portugá­liában, sajátos fejlődésen ment ke­resztül az ország, amióta a haladó katonatisztek mozgalma 1974. április 25-én megdöntötte a salazari-caetanoi fasiszta diktatúrát. A hazafias tisztek mozgalmának döntő lépése szorosan összefügött az afrikai portugál gyar­matok rendszerének felbomlásával. A portugál gyarmati hadsereg fokozato­san azon eszmék hatása alá került, amelyek forradalmasították az afrikai szabadságharcosokat. Az új államrendszer kiépítésében oszlopos szerepet játszott a forradal­mi tisztek mozgalma, belőlük jött létre hatalmi szervként a Legfelsőbb Forradalmi Tanács, mely nem annyi­ra a hétköznapok politikájával fog­lalkozott, mint inkább éberen őrkö­dött a forradalmi vívmányok fölött, a törvények tisztasága és betartása fölött. Nem állítható, hogy nem vol­tak kezdetben túlzások, szélsőbalos megnyilvánulások a forradalmi tisz­tek soraiban, de a zavaró megnyilat­kozásokat Idejében kiküszöbölték. A testület, a forradalmi tanács azonban a nagy hatalommal, szélesen kiterje­dő hatáskörrel rendelkező elnök mel­lett mindvégig megmaradt a később elfogadott demokratikus alkotmány letéteményesének. A jobboldal, a reakció, mely a sala­­zari rendszer bukásával elvesztette pozícióit és esélyeit, tisztában volt a hadsereg szerepével, ezért törekedett félreállítására, hogy visszaszerezhes­se elvesztett hatalmi pozícióit. A reakció szándékait a földfoglalő pa­rasztokkal történt összecsapásaik Is jelezték. A jobboldali pártoknak a parlamentben olykor sikerült módosí­tásokat kicsikarniuk a földreformtör­vényben, ám ennek lényegét az elnö­ki hatalom és a forradalmi tanács kitartóan védelmezte. Az alkotmányt is akkor fogadták el, amikor a for­radalmi szellem a parlamentet is át­hatotta. Am meg kell jegyeznünk, hogy kez­dettől fogva rossz szolgálatot tett a forradalom ügyének a Portugál Szo­cialista Párt, különösen elnökének, A Szovjet—Csehszlovák Baráti Tár­saság a múlt héten Moszkvában ün­nepi ülésen emlékezett meg a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 38. évfordulójá­ról. Az ünnepségen részt vett Alek­szandr Bulgakov, az SZCSBT központi vezetőségének elnöke, továbbá a fel­kelés és a szlovákiai harcok szovjet részvevői és más hivatalos vendégek. Cestmír Lovétínsky, Csehszlovákia moszkvai nagykövete ünnepi beszé­dében felidézte a 38 év előtti szlová­kiai történelmi eseményeket, amelyek a nemzeti demokratikus forradalom kezdetét jelentették, majd e forrada­lom felszabadulásunk után fokozato­san szocialista forradalommá nőtt át. A szónok beszédében hangsúlyózta, hogy a szocialista Csehszlovákia to­vábbi fejlődésének záloga ma is -a fa­sizmus elleni harcban közösen ontott vérrel megpecsételt megbonthatatlan barátságunk a szovjet néppel. Mario Soaresnak csoportja, mely el­szigetelődött a kommunisták felkínált együttműködési programjától, s rosz­­szul alkalmazva a politikai küzdelem cseleit mindig felsült a jobboldali pártokkal szemben, s végül is a szol­gálatukba szegődött, cinkosuk lett a kommunisták és a forradalom igaz hívei elleni politikai csatározásban. A kormányok élén történt gyakori személyi változások már régebben ar­ra engedtek következtetni, hogy a jobboldal, noha pártjai egymás között sem egységesek, előretörésre készül, a forradalom utolsó barikádjainak be­vételére. Erre az országnak tervezett közöspiaci csatlakozása is ösztönözte. A forradalom agrárvívmányait idő­közben nagyon megnyirbálták, de a jelek szerint a szövetkezetekbe tömö­rült kisparasztság , és földmunkások még sokáig a forradalom gócai ma­radnak a kormány szándékaival szemben. A mindenkor mértékletes, türelmes, demokratikus gondolkodású Eanes elnök, a középerők képviselője most is a forradalom híveinek reménye. Am kérdés, mennyire tudja majd be­folyásolni az állampolitikát, ha m.égis az alkotmánymódosítás aláírására kényszerül, hiszen a kormánnyal most is rossz a viszonya. Balsemao kormánya például már az ANOP nem­zeti hírügynökség megszüntetésével megkezdte a forradalom vívmánya­ként létrejött intézmények leépítését, most pedig a Nemzeti Intersindikal szakszervezettel áll szemben. Eanes megtehetné a parlament felfüggesz­tését és új választások kiírását ren­delhetné el, de vajon pillanatnyilag felkészültek-e rá a tömegek. Minden­esetre még az alkotmány módosítása előtt kellene cselekedni. Portugália tervezett belpolitikai át­alakításával a reakció, a NATO- és közöspiaci körök régebbi elképzelé­seit szeretné megvalósítani, hogy az ország hajóját az imperializmustól uralt Nyugat révébe kormányozzák. LŰRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents