Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-03 / 26. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1982. július 3. MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ 1 Qfi7-Kon tomTOTotoi1 Hnlrrmta \r 1/i orr na na I A szocialista mezőgazdaság megteremtette a feltételeket a termelés tervszerű, hatékony konentrálására. Ez a folyamat új, nagy sladatokat állít a méhészet elé is. Ezzel kapcsolatban természetesen a rovarmegporzású növények is koncentrálódtak. Nagy, több százhektáros tömbjei vannak az őszi repcének, a hüvelyeseknek és gyümölcsösöknek. Egyre nagyobbak a maghere, a lucerna és más rovarmegporzású növények táblái is. Ez lényegesen megváltoztatja a megporzás ökológiáját. A korábbi, széttagolt parcellákhoz megfelelt a poszméhek és a remete méhek természetes populációja, valamint az alkalomszerűen elhelyezett kaptárok méhállománya. Így a legtöbb növény jól beporzódott a méhcsaládok odatelepítése nélkül is. A méhcsaládok közelebb vitelének szükségessége csak olyan vetések beporzására vált indokolttá, amelyek távolabb estek a falvaktól, ahol a legtöbb volt a méh. A táblák megnagyobbodásával nemcsak a megporzó rovarok jelentősége szűnt meg, amelyek száma a növénytermesztés kemizálásával nagymértékben csökkent, hanem méhek sem keresték fel őket az alkalomszerűen elhelyezett kaptárakból. A rovarmegporzású növények koncentrációja folytán tehát megnőtt a méhekkel történő megporzás jelentö-1967-ben tervezetet dolgoztak ki az egyéni méhészek és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok jogi szabályozásáról. Ezt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumok utasításban adták ki 1978-ban. Intézetünk tudományos vívmányainak figyelembevételével az utasítást tökéletesítették. A jelenlegi utasítás szerint az egyéni méhész vagy méhészeti szervezetben tevékenykedő méhész és a mezőgazdasági nagyüzem közötti kapcsolatot Írásbeli megállapodásban kell rögzíteni, amelyben a méhész kötelezi magát, hogy a megállapított időpontban meghatározott számú, kellő erősségű méhcsaládot bocsát rendelkezésre, a mezőgazdasági üzem pedig köteles méhcsaládonként 120 koronát fizetni a vöröshere és a lucerna, 80 koronát pedig más mezőgazdasági növény megporzásáért, s eközben a mezőgazdasági özem felelős a méhekben bekövetkezett esetleges kár megtérítéséért, ha az a növények kártevők elleni vegyszeres kezeléséből ered. A méhcsaládok oda- és visszaszállítását a mezőgazdasági üzem végzi a saját terhére és szállítóeszközével. Ha a méhész a méhcsaládokat saját erővel szállítja, ezért neki a mezőgazdasági üzem még 20 korona pótlékot fizet méhcsaládonként. A méhészeti szövetségek kezdeményezése nyomán a növények niegpor-Rendkívül hatásos módszer A nagyüzemi mőgazilasag tek központok, például Tfeboűban és Vyšší Brodban. A tachovl központ Időközben öt ezerre növelte méhcsaládjainak számát, és folytatja a tökéletesítő munkákat. A Méhészeti Kutatóintézet tervfeladatot dolgozott ki központi objektumok építésére, ahol magas színvonalon megszervezhetők olyan technológiai folyamatok, mint a mézpergetés, a méheleség előkészítése, ezenkívül itt fogják előállítani a lésége. Az új fajták idegen megporzásos jellege Is tovább fokozza a megporzás Jelentőségét. Például egyes új őszi repcefajtáknál a maghozamot kísérleti viszonyok között a teljes idegenmegporzás 30—50 °/o-kal növelte az önmegporzáshoz viszonyítva. A korszerű mezőgazdasági termelési viszonyok között hazánk méhészetének feladata, hogy biztosítsa a nagy táblákon a rovarkedvelő növények gondos megporzását, a méhesek célirányos vándoroltatásával. Egy hektár lóheréhez és lucernához leg alább 8, egy hektár más növényhez 3—4 méhcsaládot kell kihelyezni a virágzás Idejére. A méhcsaládokat kis csoportokban, lehetőleg egyenletesen kell elosztani a virágzó növény egész területén. E feladat megoldására megvannak a Jó előfeltételeink, mindenekelőtt a méhcsaládok számát illetően. Csehszlovákiában a méhcsaládok száma mintegy 1 millióra tehető, még az utóbbi néhány évben a rendkívül kedvezőtlen időjárásból, valamint a növénytermesztés kemizálásának kedvezőtlen következményeiből adódó csökkenés után is. Hasonló a helyzet a többi fejlett mezőgazdasági országban, ahol szintén csökken a méhcsaládok száma, méghozzá gyorsabban. Csehszlovákia viszont tartja az első helyet a világon a területegységre jutó méhcsaládsűrűség tekintetében, amely az ország egyes vidékein 1 km2-en 8 és 14 között ingadozik. A méhcsaládok említett számából azonban 95 % az egyéni méhészeknél található, akik két önkéntes társadalmi szervezetbe tömörültek: a Cseh és a Szlovák Méhészek Szövetségébe. A méhcsaládoknak csak öt százaléka van a szocialista mezőgazdasági és erdészeti üzemekben. A Méhészeti Kutatóintézetben a tudományos munkák túlnyomó része a rovarmegporzású növények nagytáblás megporzási problémájának megoldásával kapcsolatos, és két fő irányban halad: 1. Az egyéni méhészek méhcsaládjainak felhasználása. 2. A' nagyüzemi méhészeti központok kialakítása a rovarmegporzású növények termesztésére szakosodott mezőgazdasági üzemekben. A mezőgazdasági növények megporzására az egyéni méhészek bevonása Igen hatékony. Emiatt még és a méhészet zására a méhcsaládok ilyen felhasználása gyorsan elterjedt. Például 1979-ben csupán Csehországban 130 ezer méhcsaládot szállítottak különféle növényekhez megporzásra. Az egyéni méhészek kisebb méhcsalád-csoportjainak szállítására a Méhészeti Kutatóintézet személygép kocsihoz kapcsolható egytengelyes, kétkerekű utánfutót szerkesztett. Az utánfutón 8—12 kaptár helyezhető el rakodólapra téve, s a fel- és lerakás megkönnyítésére is számos szerkezetet Javasoltak. Ma már LPD 502 N utánfutót is forgalomba hoznak, amely alkalmas a közepes és nagyobb erősségű személygépkocsikkal való vontatásra. Az ilyen típusú első 80 utánfutót a Méhészek Cseh Szövetsége megvette, és körzetenként létrehozta a kölcsönzőhelyek hálózatát, s ezzel lehetővé vált, hogy egy utánfutót több méhész is használjon. A gépkocsikhoz más utánfutókat is beszerezhetnek a méhészek. Ezeknek intézetünk szétküldi a teljes üzemeltetési dokumentációt. A könnyű polísztírol kaptár kidolgozása, amely mindössze 1 kg, s ezzel jelentősen csökken a vándorkaptárok súlya, ugyancsak elősegíti a méhcsaládok gyakori áthelyezését. Ilyen kaptárát egyelőre csak a Méhészeti Kutatóintézet készít. A megporzást végző méhészeti központok számára az intézet 3200 méhcsaládra számított tervfeladatot dolgozott ki. Ennek megfelelően felépítették és 1967-ben üzembe helyezték a megporzó modell-központot a Tachovi Állami Gazdaságban. Egy év elteltével az Intézet értékelte e központ munkáját, és Jövedelmezőnek találta. A méhészek kezdtek csoportokat szervezni, ellátták őket szállítóeszközökkel és megfelelő gépekkel a kaptárrakodáshoz, a mézpergetéshez és a méhek etetéséhez. Az egy dolgozóra eső munkatermelékenység 80 családról 200-ra emelkedett. Az év folyamán a méheket a gyümölcsösökhöz, az őszi repce- és vörösherevetésekhez szállították. A tachovi modell-központ mintájára fokozatosan máshol is létrejötpet és feldolgozni a viaszt, segítve tízzel a méhészet fejlesztését. 1981- ben ezek az objektumok kísérleti termelést folytattak, amelynek értékelésével intézetünket bízták meg. Az eredmények alapján készülnek majd el a típustervek, amelyek meg könnyítik más megporzó központok kialakítását. Az Intézet jelenlegi, kutatási programja arra irányul, hogy továbbfejlesszük a méhészetet mint a mezőgazdaság belterjesítésének fontos tényezőjét. Számítunk az egyéni mélié szék méhcsaládjainak szélesebb körű felhasználására is. 1985-ben a mozőgazdsági növények megporzására kiszállított méhcsaládok számát kb. 200 ezerre emeljük. Előirányozzuk olyan megporzó szakközpontok létesítését, ahol egy állandósított dolgozóra 300 méhcsalád jut. E célok elérésére irányulnak a kutatások a házi méli biológiája terén, s a beteg ségek elleni védekezésben. A nagyüzemi viszonyuk között alkalmazható fertőtlenitési módszereket, hatékonyabb eleségeket dolgozunk ki; folytatjuk a nemesítést specializálódott méhvonalak előállítására, amelyek alkalmasak bizonyos növények megporzására. V. VESELÝ mérnök, a mezőg. tudományok kandidátusa A Varroa-atka-fertőzés megfékezésének a módozatairól, felszámolásának a gyakorlati tapasztalatairól több cikk is megjelent. Ugyanakkor méhészeti alapszervezeteinkben az állategészségügyi dolgozók tanfolyamokon ismertették a fertőzés veszélyeit. Ettől eltekintve akadnak olyan méhészek, akik figyelmen kívül hagyták az állatorvosok jó tanácsait, tehát fertőzött méhállományukat nem gyógyították, s ezzel a veszélyes fertőzés terjesztőivé váltak. Az atkakárok felszámolásának illetve mérséklésének leghatásosabb módszere a biulógiai küzdelem. Ezt minden méhész sikeresen alkalmazhatja állományának gyógykezelésében. A módszernek az a lényege, hogy a méhész hogyan kezdje a biológiai küzdelmet, mikor és hol adjon teret a herefiasításnak, milyen időközönként vágja ki azt, és hogyan jár el vele szemben stb. A herefiasítás kivágása csak a befödés után tanácsos. Ezt ugyanis a tavasz érkezése szabja meg. A síkvidéki körzetekben ez az időszak rendszerint áprilisban, május elején, északon meg május végén érkezik el. Némely cikkíró azt tanácsolja, hogy februárban, márciusban távolítsuk el a fészekből a legkorábbi munkásfiasítást is. Az általam végzett hároméves kísérletek eredménye viszont azt bizonyítja, hogy a munkásfiasítás eltávolítása indokolatlan. A Varroa-atka ugyanis kivárja, amíg a nappali, s az éjjeli hőmérséklet megfelelővé válik tojásrakásra. Ez az időszak néha március végén, máskor viszont áprilisban következik bp. Akkor fertőzi meg a munkásfiasítást. Április végén, május elején legintenzívebb a munkásfiasítás megfertőzése. Amint a méhanya megkezdi a heresejtek befiasitását, az atka tüstént ezekbe rakja tojásait. Így a munkásfiasítás májusban és júniusban csak kevésbé, mindössze 0—1,5 százalék erejéig fertőződhet meg. Ez viszont az egész méhállomány fertőzöttség fokának a függvénye. Ugyanakkor júliusban és augusztusban fokozódik a munkásfiasítások atkafertőzése. Abban az időszakban már csak elvétve van herefiasítás a kaptárban. En sem az augusztusi, sem a szeptemberi munkásfiasítást nem likvidálom, mert az atka fertőzési lendülete ősz felé már szűnőbsn van. Így az utolsó munkásfiasítást az irodalom ajánlásaitól eltérően az atka csak kevéssé fertőzi. Ha az atkával fertőzött, tehát legyengült családot kezeljük, akkor a fertőzés az atkák pusztulásával megszűnik. Az olyan atkák, amelyek nem fetrőzték meg a munkás-, de sukkal inkább a herefiasítást, kelés után a munkásméheken igyekeznek megtelepedni és áttelelni. Gyógykezeléssel ezt meggátolhatjuk. A méhek így biztonságosan telelhetnek. Tanácsos, hogy а В típusú normatizált kaptárban a herefiasttásra Taranov féle keretben a fészekben két oldalt megfelelő helyet hagyjunk. A keret alsó fele munkássejtes, felső része pedig heresejtes szabad építmény. Amint a méhek elkészítették a heresejteket, az anya tüstént bepetézi azokat. A heresejteket befödés után tüstént kivágjuk, s újra hagyjuk azt szabadon beépíteni. Az említett kaptár előnytelensége mellett szól az a tény, hogy a méztér eltávolításakor gyakran zavarjuk a családokat. Egyszerűbb és nyugodtabb a munka a hátulról kezelhető kaptárral. Tavasszal és ősszel a hátulról nyitható kaptárba beakasztom az etetőt, nyáron meg a heresejtet építtető keretet. A fészket nyitáskor nem kell megzavarni. Csupán az üvegezett ajtót nyitom, a heresejtet meg kivágom. Következetesen arra törekszem, hogy a mülépeknek a keretekbe helyezésekor alul egy kevés része maradjon. A méhek így nem építhetnek heresejteket. Inkább külön keretben adok nekik erre alkalmat. A kivágott bepetézett és befödött heresejtet nem égetem el, hanem vizet öntök rá, és alkalmas edéayhen beolvasztom. Amint megolvadt a lép, sűrű szitán leszűröm. A lárvák a szitán maradnak. Ezeket elégetem. Az atka viszont a viasz kifőzésekor elpusztul. Két évvel ezelőtt igv 4,60, tavaly pedig 6 kiló tiszta viaszt nyertem. A biológiai küzdelem előnye mellett szólt, hogy olyan családoknál, amelyeknél vegyszeres vagy hőkezelést, esetleg mindkettőt alkalmaztam, állandóan kivágtam a heresejtet, mintegy negyven százalékkal kevesebb atka hnllott le a kaptár aljára, mint korábban, s ez a következetes heresejtkivágás jó eredménye. A nem gondozott családnál például Varrostan-os kezelés után 2378 lehűtött atkát számláltam meg a kaptár alián, olyan családoknál viszont, amelyeknél rendszeresen kivágtam a herefiasításos lépet, esetenként legfeticbb 150 atkát találtam a kaptár eliáhan. (Ezek azonban háromszoros Varmstan-os kezelés után hullottak le:) Az elmondottakból is kitűnik, hogy a herefiasitásos lépek tökéletes kivágásával az atkát féken tarthatjuk, és nem okoz nagy kárt a családnak. A hátramaradt atkákat, amelyeket a bepetézett és kivágott beresejtekkel nem tudtam a kaptárból eltávolítani, ezeket az ősszel vegyszeres vagy termikus kezeléssel akkor pusztítom el, amikor már a dolgozó méhek mind kikeltek. Olykor a méhek még néhányszor kirepülhetnek, aztán hagyom őket nyugodtan. Ez a jó telelés alapja. Tavasszal viszont a családokat nem részesítem gyógykezelésben. A kombinált kezelési módszert minden méhésztársnak ajánlhatom, mert rendkívül hatásos a Varroaatka elleni küzdelemben. IOZEE TÖMA Hogyan lettem méhész? Az esti semmitevés nem idegen a falun lakók számára. Kipihenik napi fáradalmaikat, s közben a be széigetésekre, a visszaemlékezésekre is van idő bőven. Az egyik estén így került szóba nálunk a méhészkedés. Édesapám már „rangidős“ a szakmában, tehát van mondanivalója, hiszen ötven méhcsaládot lát el. Mohón hallgattam oktató szavait. — Fiatalon asztalos szakmát tanultam, és pályakezdőként nagyon örültem nejti, amikor két vámtisztviselő húsz-húsz méhkaptár készítésével megbízott. Préselt szalmakaptárakat készítettem nekik. Amikoy kész lettem a munkával két méhrajt kaptam tőlük ajándékba. Ezekkel kezdtem — 1932-ben — a méhészkedést. Édesapám, de nagyapám is méhész volt. Így nem volt teljesen idegen részemre a szakma. Űk persze még szalmakasos méhészetet folytattak, én meg a modern utat választottam, kaptárakat készítettem. A rajok ajándékozói Jó tanácsokkal is szolgáltak. A tőlük kapott Őrösl Pál Zoltán féle szakkönyv tanulmányozása is sokat segített az ismeretek elmélyítésében. így az elmé letet hasznosíthattam a gyakorlatban. — Mi történt a továbbiakban? — A méhcsaládok számát évről-évre növeltem. Na gyón megszerettem az apró Jószágokat. Sok kellemes órát töltöttem el közöttük. Rengeteg időt, munkát, anyagi befektetést igényel a méliészkedés, ha viszont szeretettel, szakértelemmel gondoskodunk a családok ról, akkor mindent visszatérítenek. Amikor a község ben megalakult a szövetkezet, évekig a közös gazdaság méhállományát gondoztam. Az induláshoz szükséges méhrajokat a környék egyéni méhészei szolgáltatták a szövetkezetnek. PáT éven belül hatvanra szaporítottam a közös méhállományát. Tanfolyamokon, tanácskozáso kon vettem részt, és ott Is sok Ismeretet szereztem Amikor saját méhcsaládjaim száma 35 re nőtt, méhész kocstt szerkesztettem. Az ehhez szilkr.'-gas alvázat ké szén vásároltam, a többi munkát pedig magam végez tem el. Rengeteg munka volt a méhek körül. Lassacskán magam is sok mindent megtanultam. Megszerettem a lépesmézet. Nyáron, amikor a vándorkocsit az egész család elkísérte, ez rendkívüli élménynek számított. Az első akác virágzását itthon vártuk meg. A második akácra pedig Uetvára mentünk, viszont pár hét múlva már Lom felé állt a kocsink „rúdja“, málnára és Tenyőmézre vándoroltunk. Megismerkedtem az erdő elbűvölő világával és kristálytiszta, jéghideg vizű, csobogó patakjaival. Csodáltam a fenyőtobozokat gyűjtögető mókusokat. Kosaramat sokszor megtöltöttem erdei málnával vagy szamócával. A hatalmas vén fenyők a melegben nektárt izzadtak. Kövér nektárcsöppek csillogtak a keskeny tűlevelekgn. Este a tábortűznél szalonnasütés közben az erdész Is mellénk szegődött. Többször Is jelezte, hogy medve ólálkodik a közelben, tehát vigyázzunk a mellekre. A gondoktól mentes napokat dolgos hétköznapok váltották fel. Megszerettem a dolgos, apró jószágokat, vagyis a méheket. Érdeklődtem életük és munkájuk iránt. Édesapám pedig jótanácsokkal szolgált. Számtalanszor böngésztom a szakirodalomban. Elsajátítottam az etetés, a , keretkészités és más műveletek mesterségét. Ősszel mindig beolvasztottuk a kiselejtezett régi lépőket és viaszt nyertünk belőle. Az ebből készült műlépet tavaszonként az új keretekbe ragasztottuk. Nekem is jutott munka bőven. Édesapámtól megtanultam az anyanevelés, a virágpor és a pempőszedás mesterfogásait. Megismertem a propolisz gyógyító hatását, és ellestem édesapám méhészeti mozdulatait, fogásait. Huszadik születésnapom iégskebb ajándéka az édesapámtól kapott 14 máh-sslád volt. Most már az örömteli munka mnt'ztt vúrvm•• ejthetünk egymással. Mindketten a lehető legjobb éred meny elérésére törekedünk. VÁMOS KATALIN. TrunC
