Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-21 / 33. szám

1982. augusztus 21. .SZABAD FÖLDMŰVES. A szovjet éleimiszerprogram végrehajtásáról Zija Nurijev szovjet miniszterel­nök-helyettes a Lityeraturnaja Gazeta című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, reális lehetőség van ar­ra, hogy még az idén megjavítsák a szovjet fogyasztók burgonyaellátását, zöldség- és gyümölcsellátását, bővít­sék az ellátást egyes tésztafélékből, cukrászati készítményekből. Az élel­miszerprogram végrehajtásának egyes kérdéseit taglalva megjegyezte, hogy a szűk minisztériumi szemlélet hala­déktalan felszámolásával, a különbö­ző bürokratikus akadályok megszün­tetésével minden klszolgálóágazatot a központi feladat megoldásának rendeljenek alá. Ezért szervezték, illetve szervezik át a mezőgazdaság irányításának rendszerét és bizonyos mértékig ter­vezésének rendszerét is. A jövőben minden, a mezőgazdasággal kapcso­latos kérdés egyedüli gazdája és irá­nyítója a járási agráripari komp­lexum tanácsa lesz. A kolhozok, szovhozok — alapvető tervkötelezett­ségük teljesítése után — szabadon határozzák meg tervüket, abba sem­milyen más szerv nem szólhat bele, nem kényszerítheti rá saját döntését a termelőegységre. A kiszolgálóágazatokat — a mező­gazdasági gépgyártástól egészen az élelmiszer-kereskedelemig — anyagi­lag is közvetlenül érdekeltté teszik a jobb ellátás biztosításában. Emelik a főbb termények felvásárlási árát, új bérezési és ösztönző rendszert ve­zetnek be a mezőgazdasági üzemek­ben. A háztáji gazdaságok fejlesztésé­nek fontosságáról szólva a miniszter­elnök-helyettes elmondotta, hogy megnőtt ugyan a háztájiban előállí­tott mezőgazdasági termékek meny­­nyisége, több földet és kisgépet ad­tak a háztáji és kisegítő gazdaságok­nak, javítottak a takarmányellátáson, több növendék állatot adtak háztáji nevelésre, de sok helyen még nem használták ki az adott lehetősége­ket. Vlagyimir Tyihonov akadémikus, az egyik legismertebb szovjet mező­­gazdasági szakember arra a kérdés­re válaszolt a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című lapnak, miért van szükség az élelmiszerprogramra? Tyi­honov akadémikus azt a nézetét fej­tette ki, hogy a Szovjetunió teljes mértékben képes fedezni gabona­szükségletét, sőt gabonaexportőr is lehet, ha megfelelő módon szervezik át a mezőgazdasági termelést. A tudós elmondotta, a tulajdonkép­peni „élelmiszerprobléma“ lényege ma a Szovjetuióban nem az, hogy nem lenne elegendő élelmiszer a la­kosság ellátására, hanem az, hogy az élelmiszer-összetétel nem megfe­lelő, elsősorban az állati termékek mennyisége kevés a napi fogyasztás­ban. (A Szovjetunióban az egy la­kosra jutó napi kalóriafogyasztás kö­rülbelül három és fél ezer kalória, ami a tíz legfejlettebb ipari ország közé sorolja a Szovjetuniót. (Ennek az oka az, részint, hogy rendkívül megnőtt a fizetőképes kereslet, s oár a falusi lakosság száma jelentősen csökkent, fogyasztása emelkedett. Ko­rábban a falusi lakosság hús- és tej­szükségletét vagy a háztáji gazda­ságból fedezte, vagy jövedelme egy részét a gazdaságtól természetben kapta. Ma ez jórészt megszűnt, a fa­lusi háztáji hús- és tejtermelés is Jelentősen csökkent, nem fedezi a falusi lakosság szükségletét. A jövedelem jelentős emelkedése is megnövelte az élelmiszerek iránti keresletet. Míg 15 évvel ezelőtt egy lakosra számítva átlagosan 600 rubel volt a jövedelem, ma csaknem két­szerese ennek az összegnek, 1130 ru­bel. Mível az élelmiszerárakat a Szov­jetunióban változatlan szinten tart­ják, a fizetőképes kereslet igen nagy mértékben nőtt meg, amit az áruter­melés csak részben tud követni. A végeredmény az, hogy a jövede­lem növekedése, a kereslet emelke­dése következtében a kínálat az élel­miszer-termékekből viszonylagosan csökkent, holott abszolút mennyisége nőtt: ma a 15 évvel ezelőtti helyzet­hez képest felére csökkent az egy rubel jövedelemre jutó élelmiszer­kínálat mennyisége. Ezen a helyze­ten kell sürgősen segíteni az élelmi­szerprogram megvalósításával. A tudós arra a kijelentésre is vá­laszolt, hogy a Szovjetunioó „nem képes ellátni önmagát élelmiszerek­kel“. Kijelentette: az ország adottsá­gai lehetővé teszik, hogy teljesen ellássák az élelmiszer-gabonaszükség­­letet, sőt annál többet is termelje­nek. Az élelmiszergabona egy részét azonban helytelenül és kevéssé ha­tékonyan takarmányozásra használ­ják fel. Ezért már ma meg kell vál­toztatni részint a gabonatermelés, részint a gabonaimport szerkezetét, hogy előtérbe kerüljenek a magas fehérjetartalmú szálas és szemes ta­karmányok. Hazánk nagy barátja, a Német Szocialista Egységpárt főtitká­ra és az NDK Államtanácsá­nak elnöke, a nemzetközi kommunis­ta munkásmozgalom kiemelkedő sze­mélyisége ERICH HONECKER elvtárs augusztus 25-án tölti be 70. életévét. Erich Honecker a Saar-vidéki Neunkirchen ben, bányászcsaládban született. Kommunista apja mellett már szinte gyermekfejjel bekapcso­lódott a kommunista' mozgalomba. A tetőfedő mesterséget tanulta ki, s egyidejűleg tagja lett a Faipari Munkások Szakszervezetének. 1926- ban a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, majd 1929-ben Németország Kommunista Pártjának tagja lett. 1930-tál a Kommunista Ifjúsági Inter­­nacionálé moszkvai iskoláján tanult, majd hazatérve fokozatosan fontos tisztségeket töltött be a Kommunista Ifjúsági Szervezetben. A fasiszta rendszer uralomra jutá­sa után Honecker bekapcsolódott a Erich Honecker 70 éves hitleristák elleni harcba. 1933-ban részt vett egy párizsi antifasiszta nemzetközi ifjúsági konferencián, majd a Ruhr-vidéken. Badenban, Hes­­senben, Württembergben és máshol szervezte az illegális kommunista ifjúsági mozgalmat. Ez pártmegbiza­­tás volt a Központi Bizottságtól. Erich Honeckert 1935-ben letartóz­tatták, s a fasiszta vésztörvényszék 1937-ben 10 évi börtönbüntetéssel sújtotta. A szovjet hadsereg szabadí­totta ki Honeckert a brandenburg­­gördeni fegyházból 1945 áprilisában. Kiszabadulása után tevékenységét az Antifasiszta Demokratikus Ifjúsági Mozgalom szervezésének szentelte. A Német Kommunista Párt Központi Bizottságának ifjúsági titkáraként a Szabad Német Ifjúság Szervezetének Egy baráti ország ünnepén Legújabb kori történelmének leg­nagyobb államünnepét üli a Román Szocialista Köztársaság népe. A fel­szabadító szovjet hadsereg közeled­tére a román társadalom demokratt­­ktis erői összefogtak s magukhoz ra­gadva a hatalmat, megdöntötték An­­tonescu fasiszta rendszerét. Ez tör­tént 1944. augusztus 23-án. A román királyi hadsereg maradékai aztán új vezetéssel csatlakoztak a felszabadí­tókhoz, s maguk is részt vettek más európai népek, köztük Magyarország és Csehszlovákia népeinek felszabadí­tásában. A román nép a szocialista építés útjára térve szervesen beilleszkedett a Szovjetunió által felszabadított európai népek nagy szocialista csa­ládjába, s velük együtt a békeharc élvonalában és az új, igazságos tár­sadalom megteremtőinek első sorai­ban áll. Ezen az úton jutott el a ba­ráti Románia mai fejlődési szakaszá­ba, melyet a fejlett szocialista társa­dalom építésének második szakasza­ként jellemeznek. Románia gazdasági fejlődését te­kintve meg kell mondanunk, hogy az 1980-ban lezárult hatodik ötéves tervidőszak rendkívül eredményes volt. Ez alatt az öt év alatt annyi beruházást eszközöltek, mint az elő­ző 15 év alatt, két és fél ezer ter­melési kapacitást adtak át rendelte­tésének. A gépipar ma Románia ipa­rának harmadrészét alkotja, s az 50 —100 tonnás önbillentő teherautók sem számítanak ritkaságnak. A mezőgazdaságban is előre léptek a termelési kooperációban és szako­sításban. A Román Kommunista Párt 1979- be'n tartott XII. kongresszusa meg­hirdette a fejlett szocialista társada­lom építésének második szakaszát és nagyszabású programot vázolt fel. A nyolcvanas évek elején azonban vál­tozás történt a párt- és az állam gazdaságpolitikájában; pontot tettek az extenzív fejlesztés után, s elkez­dődött a román gazdaság fokozatos átállása az intenzív fejlesztés útjára. Azzal szemben, hogy az előző idő­szakban, amikor kidomborodtak a fejlődési sikerek — például 120 te­kintélyes üzem létesült szovjet segít­­sőggel, a hatodik ötéves tervidőszak­ban a nemzeti jövedelem 35 száza­lékkal, az ipari termelés 9,5, a me­zőgazdasági pedig 4,8 százalékkal növekedett, az évi beruházási ütem pedig meghaladta a 10 százalékot, a világgazdasági fejlődés negatív hatá­sa a román gazdaságban is jelentke­zett. Emellett az objektív tényező mellett Románia gazdasági gondjai belgazdasági eredetűek — így ítéli Bulgária eredményei A bolgár népgazdaság jó eredménnyel zárta első félévi tervidőszakát. A jelentésben nincs olyan ágazat, mely nem teljesítette, vagy nem telje­sítette túl tervelőírásatt. A legfőbb mutatók közül figyelemre méltó a nyereség 21,7 százalékos és a nettó termelés 8,9 százalékos túlteljesítése. Bulgáriában is megkezdődött a népgazdaság intenzív fejlesztés útjára va­ló átállása, amit az is bizonyít, hogy a munkaerő létszámnövekedése nél­kül a munkatermelékenység 10,8 százalékkal emelkedett, a száz leva ter­melési értékre jutó anyagi ráfordítás pedig 1,6 százalékkal csökkent. Kiemelendő a tudományos kutatások eredményeinek gyorsított ütemű gyakorlati megvalósítása: 2161 tudományos-műszaki újítást, új, korszerű technológiát vezettek be az anyagi termelésbe. Folytatódott a könnyűipar rekonstrukciója, a gazdaság elektronizálása, a termelési folyamatokat irányító ipari robotok szélesebb körű alkalmazása. A bolgár népgazda­ság anyagi-műszaki bázisa hat hónap alatt több mint kétmilliárd leva ér­tékű állóalappal gyarapodott. Üzembe helyezték — egyebek között — a kozlodujl atomerőmű negyedik, 440 magawattos reaktorát, a perníkl vas­mű második elektromos acélöntőJéjét, a burgaszi olajfinomító új üze­mét. A mezőgazdaságban a kevés csapadék ellenére jó termésre számíta­nak, a betakarítás eddigi eredményei szerint főként kalászosokból. A munkások és az alkalmazottak havi átlagkeresete fél év alatt 2,3 százalékkal nőtt, s elérte a havi 202 levát. Az Iparvállalatok terven felül tíz százalékkal több közszükségleti cikket gyártottak, bővült az importcik­kek választéka. Fél év alatt 15 345 új lakás készült el. A külkereske­delmi forgalom 6,4 százalékkal volt nagyobb a tavalyi első félévinél. egyik alapítója lett. 1955-ig az ifjú­sági szövetség elnöke és a DÍVSZ Végrehajtó Bizottságának tagja volt. Erich Honecker 1946 óta a NSZEP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, 1958 óta a KB titkára, 1971 májusa óta pedig a KB első titkára, illetve 1976 májusa óta főtitkára. A Népi Kamara 1976-ban az Állam­tanács elnökévé. választotta. Erich Honecker küldöttség élén többször járt hazánkban és szívélyes elvtársi kapcsolatokat tart fenn pár­tunk és kormányunk vezetőivel, első­sorban GUSTAV HUSÄK elvtárssal. Népeink barátsága ápolásának, gyü­mölcsöző együttműködésének, a szo­cialista országok és a Szovjetunió hű barátságának lelkes híve. Hetvenedik születésnapján szívből köszöntjük. (L) ezt meg az ország vezetősége. Erő­sen érezteti hatását az energia-, fő­ként olajválsága zsugorodtak az or­szág exportlehetőségei, gondokat okoz az import csökkentése, pedig Románia a mezőgazdaság és az élel­miszeripar távlataival kapcsolatban mindenképpen önellátottságra törek­szik. Az idén foganatosított szigorú gaz­daságossági intézkedések, a nagyfokú takarékoskodás, a közéleti visszássá­gok elleni küzdelem, s végül a kor­mány munkájának átszervezése azt a célt szolgálja, hogy megteremtsék egy újabb felemelkedés feltétele t. Hazánk és a baráti Románia kö­zött mind a KGST keretében, mind kétoldalúén hagyományos együttmű­ködés folyik. Cserepartnerként kohá­szati és energetikai berendezéseket, textil- és cipőgyári berendezéseket, nyomdaipari gépeket, építőipari gé­peket, kaolint stb. szállít Romániá­nak, melytől viszont kohóipari ter­mékeket, fenolt és egyéb vegyipari készítményeket, továbbá egyes köz­szükségleti cikkeket, zöldséget és gyümölcsöt kap. Országaink kölcsö­nös árucsereforgalmának értéke ta­valyelőtt elérte az 550 millió rubelt. Románia az utóbbi időben intenzí­ven ápolja és bővíti kapcsolatait a szomszéd KGST-országokkal, amiről kormányfiő és külügyminiszteri láto­gatások tanúskodnak, s az együttmű­ködés erősítésével, a szocialista or­szágokkal egységben kívánja megol­dani gazdasági nehézségeit. L. L. „Egyensúlyoznak . (Jurij Kersín rajza) A legutóbb a szomáli fejlemé­nyekkel, azzal kapcsolatban, emlegettük Diego Garcia szi­getét, hogy mint bérelt amerikai tá­maszpontnak megnőtt a fontossága a Szomáliába légthidon történő fegy­verszállítás szempontjából. A múlt héten viszont arról tudósítottak a hírügynökségek, hogy Mauritius szi­getország új kormánya visszautasítot­ta az amerikai ajánlatot a Diego Garcia-i amerikai támaszpontok ellá­tására. A mauritiusi kormány több­milliós üzletet vetett el, ennél több­re tartotta nemzeti büszkeségét és mindenekelőtt a térség békéjének érdekeit. Miről is van szó, és hogy kerül összefüggésbe a támaszpont ügye Mauritiusszal. Mindenek­előtt egy kis történelmi visszapillan­tás: az angol fennhatóság alatt állt szigetcsoportokból összetevődő Mau­ritius Köztársaság nem páratlan bé­lyegsorozata miatt került az érdeklő­dés előterébe. Ez a gyűjtőket érdek­li, és régi a históriája. Mauritius a­­zért vált érdekessé és felette vonzó­vá az imperialista világ számára, mert nagyszerű a stratégiai fekvése óceánok kereszteződésén, az Indiai­óceánt a Távol-Kelettel összekötő ví­­ziutakon. A britek a szigetlakók nyo­másának engedve 1968-ban kivonul­tak és függetlenné nyilványították a szigetet. A brit kivonulás úgy való­sult meg, mint általában a „Szuez­től keletre“ fekvő területekről. Kivo­nultak, hogy maradjanak, vagyis a függetlenség rendszerint színleges, látszólagos volt, mert az uralomra juttatott kollaboráns helyi kormány biztosította a kivonult britek további neokoloniallsta jelenlétét. Mauritius eséfében az angolok még egy fondorlatot kieszeltek. Két évvel a szigetország függetlenségének el­nyerése előtt, 1966-ban bérbeadták az amerikaiaknak a század végéig, hogy támaszpontként használják a Maurítiushoz tartozó Chagos sziget­­csoport Diego Garcia szigetét. A szi­geten már korábban is kiépült tá­Diego Garda árnyai területű és 950 ezer lakosú szigetor­szág az imperialista befolyás követ­keztében ki van szolgáltatva a gaz­dasági fejlődés szeszélyeinek — öt­ven százalékos az infláció s minden ötödik felnőtt munkanélküli, az or­szág államadóssága 89 millió dollár­ra emelkedett. Ide sodorta Ramgoo­­lam politikája az országot. Az ellenzék az utóbbi időben ép­pen azért erősödhetett és törhetett élre, mert különösen a Mauritiusi Harci Mozgalom elnyerte a szakszer­vezeti tagok és a «diákság támogató sát azzal, hogy támogatja a1 1obbára külföldi cukorgyári monopólium эк tulajdonában levő vagyon állami ke­zelésbe vételét, a részvények felvá­sárlását, a mintegy nyolcezer hektá­ron gzadálkodó szövetkezetek sokol­dalú további támoga'ását Az inflá­ció, a munkanélküliség és más gaz­Az egész haladó világ támogatj, Mauritius magatartását, útkeresésé a mai bonyolult világviszonyok kö zött. A harc természetesen folytató dik, mert az Egyesült. Államok min dent el fog követni, hogy akár erő szakkal is a neki előnyös szerződé sek elfogadására bírja a mauritius kormányt. Sőt, ml több, a brit titkos szolgálat MI 6 fedőnevű egysége i aktívan közreműködik e kérdésbei az amerikaiakkal és a megállapító sok szerint szervezi a megbukot Ramgoolam párthíveit. A mauritius baloldali kormány bázisát az őt tá mogfltő tömegek ereje, a világ hala dó erőinek szolidaritása alkothatja hogy kitartson meghirdetett politiká ja — a béke és imperialistaellenes ség mellett. Meg kell szűnnie a: amerikai katonai jelenlétnek az In diai-óceánon. LŰRINCZ LASZLC maszpontot kiszélesítik és bővítik, hogy szolgálhassa az amerikaiak messzemenő terveit a térségben. Több mint tíz éve folyik az Indiai-óceán térsége népeinek és a világ béke­erőinek küzdelme azért, hogy az amerikaiak lemondjanak tervükről, mely fenyegetést jelent milliók szá­mára. Az amerikai kormány, mégpedig a jelenlegi Reagan-kormány számításaiba azonban hiba csúszott. Az utóbbi hónapokban par­lamenti választások zajlottak le Mau­ritius Köztársaságban, s első ízben került ki győztesen baloldali pártok tömbje — a Mauritiusi Harci Mozga­lom (МММ) és a Mauritiusi Szocia­lista Párt koalíciója. Ezzel megbukott a brit és amerikai imperialisták báb­jának SeeWoosagur Ramgoolamnak egy évtized óta tartó egyeduralma és az ország teljes kiszolgáltatásának dasági-társadalmi bajok felszámoló sára törekedve, a kormányt alakítč baloldal számtalan ígéretet tett, ame lyek beváltása kétségtelenül szóró sabb együttműködést is kíván a vi­lág haladó erőivel — a szocialista államoktól az el nem kötelezett or­szágokig —, de vitathatatlanul az lesz az új kormányzat legnehezebb és legfélelősebb feladata, hogy vísz­­szaszerezze Diego Garcia szigetét az amerikaiaktól, mert ez nemcsak az állam szuverenitásának erősítésével, hanem a térség békéjének biztosítá­sával összefüggő felette fontos kér­dés. Az új baloldali mauritiusi kormány ez irányban megtette az első' lépése­ket azzal, hogy megtagadta az ame­rikaiaktól a Diego Garcia szigetén elhelyezett amerikai támaszpont ellá­tását. Ez elvszerű lépés volt, hiszen a kérdés politikai vonatkozásában a sziget visszaadásának és a támasz­pont felszámolásának megalkuvást nem ismerő követelésével egyidejű­leg jelentős üzletről mondott le. Nem vitás, hogy az Indiai-óceán térségé­nek más országai is támogatni fog­ják a mauritiusi kormány impéria-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents