Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-14 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. augusztus 14. 16 IL £ * I I 1 шт m > ■,; жйзгззежсз kerek É vforduló Az idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a domadicei szövetkezet. Méltó keretek között emlékeznek az alakulás nehéz körülményeire, az ala­pítótagokra, a közös gazdaság első elnökére, Bariš Františekre. A rend­kívül nehéz gazdasági körülmények ellenére, eredményeikért nem kell szégyenkezniük, amit számos elisme­rés is bizonyít. A szövetkezet nyolc évvel ezelőtt válaszúthoz érkezett, amikor egyesült a boryi és a szántói (Santovka) kö­zös gazdasággal. Az utóbbiak .eléggé legyengültek voltak, gazdasági téren, így aztán a FORRÄS nevet viselő me­zőgazdasági nagyüzem tagsága ko­moly megpróbáltatásokon ment ke­resztül. Lupták Ján mérnök szemé­lyében űj elnök került a közős gaz­daság élére, s megkezdődött a gaz­dasági felemelkedés. Cselekvési távprogramjuk (1980 — 1985) mindenekelőtt a gazdasági fej­lődést hivatott elősegíteni. Ennek ke­retében közel hét millió koronás be­ruházási összeget fordítanak a gép­állomány kiegészítésére, szakosítják az állattenyésztést, korszerűsítik a növénytermesztést. Közel 100 hektá­ron befejezik a szőlőtelepítést, s bő­vítik a melléküzemági termelést. Abel Gábor Zselíz (Želiezovce) Ijf A«*« ■xOS&C Is-’ M V A hodosi (Vydrany) DUKLA Efsz­­ben július 21-én fejeződött be a 12 napig tartó gabonabetakarítás. Ezt gyorsított ütemben követte a szalma­betakarítás és szakszerű tárolás, va­lamint a tarlöhántás befejezése, to­vábbá az öntözés. Tisztelet, becsület és elismerés il­leti mindazokat, akik derekasan helyt­álltak a betakarító és növényápoló munkában: szorgalmukat, szervező­irányító készségüket, tudásukat latba­­vetve, hogy a? ország kenyere minél előbb, a legcsekélyebb veszteséggel, jó minőségben fedél alá kerüljön. Az idei, augusztus 15-én sorra ke­rülő aratóünnepély díszemelvényére azokat szólítják majd, akik megérde-Kitüntetett kisközsén Mármint Nagykoszmály (Veiké Koz­­málovce) a lévai (Levice) járásban. Ez a település új kultúrházzal, ha­lottasházzal, sportöltözővel, új élelmi­szerbolttal gazdagodott az utóbbi években. Nemzeti bizottsága, Xrunkusová Zu­zana elnökkel az élen, húsz helyi képviselője, s a lakosság példásan tevékeny. Ennek fényes bizonyítéka többek között az is, hogy a vállalt 17 ezer óra társadalmi munka helyett 28 ezer órát végeztek, mintegy két­millió korona értékű közjavat létre­hozva. A kultúrház tetőzetét szigetel­ték, főjavítást kapott a hangosbeszé­­lő-hálózat, a temetőbejérat elkészült, — hogy csupán néhányat említsünk a nem-beruházásos építkezések közül. Elég az hozzá, ez a kisközség (sa­ját kategóriájában) a nagyon meg­tisztelő harmadik helyre került a já­rási versenyben, amiért a dicsérő ok­levél mellett 30 ezer korona pénz­jutalomban is részesült. Ez az elismerés még jobb munká­ra serkenti a nagykoszmálylakat, akik a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom közelgő 65. évfordulója tiszte­letére 12 kollektív és 185 egyéni kö­telezettséget vállaltak, 1 millió 627 ezer korona értékben. Remélhető, hogy szavukat meg is tartják. Dicséret illeti a fogyasztási szövet­kezet tagjait, a tűzoltókat, a sporto­lókat, a nőket és fiatalokat, akik a legaktívabbak voltak a falucsinosítás­ban és fejlesztésében, a hulladék­­anyag-gyűjtésben. Belányi János Deménd (Demandice) melten emelt fővel, büszkén vehetik át a kiváló munkájuk elismerését je­lentő erkölcsi vagy tárgyi jutalmat — s vehetnek majd részt jutalomüdülé­sen. társasutazáson. A legeslegjobbak sorában badd em­lítsük név szerint is a Szelte Mik­lós—C s o m o r Zsigmond párost, va­lamint Gáspár Sándort és Egri Gyulát, továbbá Varga Flóriánt és Kovácsy Gyulát, akik a kombájno­­lási versenyben az I., II. és III. he­lyet — sorrendben— vívták ki. Köszönet az áldozatvállalásból, szorgalomból, igyekezetből kiválóra vagy jelesre vizsgázóknak! Köszönet mindazoknak, akik a maguk módján elősegítették a gabona betakarítását, a minőségi és gazdaságossági elvárá­soknak megfelelően! Köszönet — az éberségért, a figyelmességért, azért, hogy baleset- és tüzkármenteseo zaj­lott le a gabonabetakarítás! Köszönet az élenjáróknak, a jó pél­dát mutatóknak, akiknek az őszi szántás-vetési és terménybetakarítási idényben is nagy szükség lesz a helyt­állásokra, kezdeményezőkészségükre — a DUKLA közős mezőgazdasági nagyüzemben! RÄCZ-SZELLE be,..a Hodos (Vydrany) ■ Szlovákiában a dona­­szerdahelyi (Dun. Stre- $ da) járás mezőgazdasági . üzemel termelik a leg­­több dinnyét. Az idén több mint hatezer tonna sárga-, illetve görögdiny­­nyével járulnak hozzá a piac ellátásához. Az él­vonalbeli termelők közé tartozó Diőspatonyi (Ore­chová PotőS) Efsz-ben az idén harmincöt hektáron termelnek görögdinnyét, és 35—40 tonnás átlag­hozamra számítanak A Forradalmi Szakszervezeti Moz galom (ROH) az érseküjvári (Nové Zámky) járásban kétezer gyermek számára tette lehetővé a hazai és külföldi üdülést. A szakszervezet az üdülési költségek kétharmadát, míg a szülők csupán egyharmadát fizet­ték. A július elsejével kezdődött üdül­tetések augusztus 27-én fejeződnek be, három turnusban. Az említett üdültetésen kívül a já­rás húsz alapiskolájának batszázhúsz pionírja vett — vagy vesz — részt nyári táborozáson. Persze, még ehhez hozzájön 220 pionír táborozása — a járási pionlrház szervezésében. E konkrét tényekből is kitűnik, mennyire sokoldalú szocialista társa­dalmunk szociális gondoskodása az ifjú nemzedékről. Gyermekeink jól kipihenten, élménygazdagon kezdhe­tik az új tanévet, alaposan felkészül­ve az életre, a fejlett szocialista tár­sadalom építésére. PhDr. HOFER LAJOS Érsekújvár (Nové Zámky) % Szüretelés - versenyben Rimaszombattól (Rimavská Sobota) mintegy 20 kilométernyire, a Gömöri hegyektől övezve található a Balog­falai Gyümölcstermesztő Állami Gaz­daság Ó,6-os részlege, ahol vidám lá­nyok dalától hangos a völgy és hegy­tető. Málnát és ribiszkét szüretelnek a tűző napfényben. Versenyben. Kik ezek a szorgoskezű lányok? A Rimaszombati Közgazdasági Közép­iskola 92 diákja. Kisantal József, Pú­déi Gizella, Kónya Ferenc és Bartha Klára vezetésével végzik a dolgukat. A legügvesebbek? Radóc Mária, Tóth Márta, Kisantal Henrietta, Hó­kéi Ivetta, Simon Tánya, Rapcsan Dana, Béna Eleonóra, Mackó Ildikó és a többi, akik 35—40 kilogrammos napi teljesítménnyel jeleskedtek, köz­ben elsajátítva a szocialista munka­verseny alapelveit. Mert nincs annál nagyobb öröm, ha élenjáró lehet va­laki a munkában. Jó versenyszellemet, kiváló ered­ményeket! A szüreteíésben, s később majd a tanulásbanl CSÉPE PÁL gyümölcsész Balogfalai Gvümölcstermesztő ÄG KENYÉRHOZÓK _ _ incs itthon kenyér! Elfogyott! — hallatszott a Я# konyha felől a kiáltás. — Valakinek el kell Iw mennie a boltba! Ez ismerősen hangzott. A vita mindig akkor kerekedett a két gyerek között, amikor dönteni kellett, ki legyen az a valaki. A lány azonnal közölte, ő biztos nem megy, mert tegnap volt. Menjen az öccse. A fiú, aki éppen valami halszthatatlan játék­szétszedéssel volt elfoglalva, duzzogva jegyezte meg, mindig ő menjen?! Menten valaki más, 6 különben sem ér most rá. Nagyapjuk csöndesen figyelte az asz­tál mellől halk ' cívődásukat. Az anya megint bekiál­tott: — Mi lesz, senki sem mozdul?! Gyerekek! Kenyér kell a vacsorához! A nagyapa, akt évek óta velük lakott, felállt, vette a kalapját és mentében megjegyezte: — No, akkor én megyek. — Hová, hová? — élénkült jel a két gyerek. Imád­ták nagyapjukat, akt mindenre kapható volt, szerettek vele menni, tudták, valamilyen kalandra mindig kilátá­suk van. Egy kis esti bújöcskára a parkban, bunyóra a füvön vagy éppen csokoládés nápolyira a boltban. A balhékat is elsimította az öreg. Ablak és mindenféle cseréptörést magára vállalt, pénze jó része bánta ele­ven unokáit. — Hová mégy, tata? — visították már utána az elő­­szobaajtöig. — Hová, hová — dünnyögött az öreg —, hát elme­gyek kenyérért. A két gyerek már mellette volt, otthagytak csapot­­papot, fogták az öreg kezét. — Megyünk mi isi — viháncolásuktól hangos volt a lépcsőház. Az anya a konyhában teti-vett, készítette a vacsorát. A bolt közel volt, tudta, rövidesen visszaérkezik a „három gyerek“. Fél óra múlva elnéző mosollyal gon­dolt a kenyérhozókra. Biztosan kirakatot néznek, azért késnek ennyit. Másfél óra múlva Visszatette melegedni a vacsorát és kissé bosszankodott. Már a boltok is be­zártak, hol lehetnek ezek ennyi ideig?! Nem tudta el­képzelni. Jó két óra elteltével harsam fel újra az ismerős lár­ma, lépcsődobogás. A csöngetésre ajtót nyitott és in­gerülten kérdezte: — Hol voltatok ilyen sokáig?! — Hát, elmentünk a moziba! Egy klassz állatos fil­met vetítettek. — És hol a kenyér? — Azt megettütk a film közben — harsogták kórus­ban, és mint akik jól végezték dolgukat, libasorban bemasíroztak a nyitott ajtón. Kovács Piroska rf4üfy1/i&fQ - A bal iüdőlebeny fölött arany karóráki Na, hol a beteg? — lépett ke­délyeskedve a lakásba a hűtőgép­szerelő. — Jaj, de jő, hogy jött, drága szerelő úr, már alig vártam -r vette elő legszélesebb mosolyát a ház asszonya — erre tessék, csak utánam — invitálta a jókedvűen fütyörészö mestert a konyha felé. Az igazság az, hogy a nőnek rendkívüli önfegyelemre volt szük­sége ahhoz a produkcióhoz, te­kintve, hogy már igencsak dél­utánfelé járt az idő, és ő reggel óta várta — egyre türelmetleneb­bül — a szerviz emberét, s ez idő alatt még csak nem is tudott el­mozdulni a lakásból. Ráadásul már azt hitte, hogy nem is jön, s a szerviz nemtörődöm pontat­lanságát egy nap szabadsága bán­ja. És akkor betoppan, jópofásko­­dik, mintha a világ legtermésze­tesebb dolga volna az, hogy min­denki őhozzá alkalmazkodik ... Rápillantott a hűtőgépre, és csőválni kezdte a fejét. — Mindjárt gondoltam... Az asszonynak ettől fokozódott a nyugtalansága, de erőt vett ma­gán, és mosolyogva kérdezte: — Mit, drága szerelő úr? — Be kell szállítani — vála­szolt amaz homlokát ráncolva. Az asszony megrémült: — Olyan komoly lenne az eset? — Még annál is komolyabb, drága asszonyom, mondottam, be kell szállítani — blcegtette a fe­jét a szerviz embere elkomoruló tekintettel. — És nem lehetne valamit csi­nálni? A szerviz embere a füle tövét vakargatta. — Hót valamit éppen mindig lehet csinálni... Az asszony legszívesebben ki­penderítette volna a szerelőt, de — ezúttal már emberfeletti — nyugalmat erőltetett magára is­mét, és elindult a szobába némi borravalóért. Mire visszatért, már szét is volt szedve a fridzsider. — Na, kérem — bólintott a sze­relő, zsebébe csúsztatva a pénzt —, nem egyszerű, de majd csak megcsináljuk valahogyan. És miután a hátlapot leszedte, körülbelül tíz perc múlva már vissza is csavarozta. >— Ennyi lett volna — NEKEM... De odabent elpiszmogtak volna vele akár hetekig is, mert, kérem, nem szeret az dolgozni, egy sei Igaz, ilyen javítást lakáson nem­igen végezhetünk, de hát rendkí­vüli esetekben... Meg aztán Józsi bácsi rugalmas, kérem ... — mond­ta önelégülten a szerviz embere. Még utoljára letérdelt a hűtőszek­rény elé, és a keze ügyében levő ronggyal kitörülgette belülről az olajfoltokat. Am egy rosszul sike­rült fészkelődést követően érezte, hogy mintha megszorult volna a vállánál. Izgett-mozgott, de a két keze és a feje ezáltal még job­ban beleszorult a hűtőszekrénybe­— Asszonyom, lenne kedves megrántani a derekamnál fogya? — kérte, egyre, rémültebben. Az asszony először valóban se­gíteni akart, ám hirtelen másra gondolt. Bekapcsolta a hűtőgépet, és leült mellé egy székre.-ч Ne tessék viccelni!... — mondta bizonytalanul a szerelő. Hangja mintha valami Irdatlan kürtő mélyéről jött volna. Az asz­­szony nem válaszolt. — Kérem, ez nem játék. - mél­tatlankodott a szerviz embere. Az asszony még mindig nem válaszolt. A hűtés erősségét né gyesre csavarta. — Sorolja — reccsent rá hirte­len a szerelőre. — Mit soroljak? — kérdezte amaz — tessék inkább kisegíteni! — A megkárosítottak nevét. Azt sorolja! — Kérem én megfagyok, ne tes­sék népbíróságot játszani: - si­pította a szerelő. Az asszony ötösre állította a hűtést, majd mosolyogva csóválta meg a fejéti — Fázik a fülecskéje. meg az a rugalmas észjárású fejecské­je?...' Hirtelen elkomorodott, és pa rancsolóan mondta: — Na, gyerünk, kérem, soroljál —- Visszaadom a pénzt... — rimánkodott sírós hangon a sze­relő. — Hogyan, ha megfagy? — kérdezte gúnyosan az asszony, és hatosra csavarta a gombot. A szerelő látta, hogy a dolog­nak a fele sem tréfa, és könyö rögni kezdett. — Ne tessen velem Szibériái­­ni... — A neveket kérem! . — Nem emlékezek mindegyik­re... —- próbált kibújni a válasz alól a szerviz embere. — A neveketl A szerelő látta, hogy nincs kö­­nyörület. — Ha elmondom, ki tetszik en­gedni? — kérdezte reménykedve. — Igen — bólintott az asszony. Hát jő — mondta a szerelő, és sorolni kezdte a neveket. Az első ötszázast folyamatosan mond­ta, a második ötszázasnál már akadozni kezdett a hidegtől a hangja, a harmadik ötszázat már csak suttogva tudta elrebegni. Hangja egyre érőtlenebbé vált, a nevek is alig hallatszottak. Ami­kor megfagyott,, már csak egyet­len név maradt. Az asszonyé. T. Z. sesame SZABAD FÖLDMŰVES Index: 49 630 — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági ás Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- ás Lapkiadó nemzeti vállalatban. Főszerkesztő Вага László agrár­mérnök. — Főszerkesztő-helyettes Csiba Lásslá. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 815 75 Bratislava, Krlíkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475DB - telefonközpont 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdaság) rovat 35, társadalompolitlkai rovat 34 és 55. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, n v„ Bratislava, Duk­lianska 39 — Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal ás postai kézbesítő. — Küllőidre a PNS Ústredná expedícia s dovoz tlače 884 19 Bratislava. Gottwaldovo oém. B. 48. átján rendelhető mag. — Előfizetési díj egy ám 52,— Kčs, fái évre 28,— Kčs, » A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg ás nem küld vissza. A láp nyilvántartási néma; SÜTI 1176,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents