Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-13 / 6. szám

1982.február 13. .SZABAD FÖLDMŰVES, Testvérországok életéből 1 Természetvédelem a Szovjetunióban Szovjet-Türkméniában nagyon ke­vés az erdő. Az ország területének csaknem 80 százalékát sivatagok bo­rítják. A szövetségi köztársaságnak mégis van erdőgazdálkodási minisz­tériuma, melynek legfontosabb fel­adata a kopár vidékek erdősítésének megszervezése, új zöldterületek léte­sítése, erdősávok telepítése a váro­sok, falvak, a megművelt földterüle­tek és gyümölcsösök védelmére. Az erdősítésben nagy segítséget nyújtanak a Türkmén Tudományos Akadémia Sivatagkutató Intézetének munkatársai és a Közép-ázsiai Erdő­­gazdasági Tudományos Kutatóintézet szakemberei. A tudósok segítségével sikerült szárazságtűrő, a türkméniai talaj- és éghajlati viszonyokhoz rend­kívül jól alkalmazkodó fa- és bokor­fajtákat kiválogatni. A két intézetben kidolgozták a sivatagi homokbuckák zöld ültetvényekkel történő megkö­tésének módszerét is. Száz évvel ezelőtt Türkméniában a Kopet-Dag hegység jelenleg kopár és terméketlen lejtőit értékes borókaer­­dők borították. Ma itt is új erdőtele­pítésre van szükség. A köztársaság 1979-ben elfogadott erdőtörvénye a gazdálkodás olyan feltételeinek meg­teremtését irányozta elő, amely a szükséges mértékű fakitermelés mel­lett is gondoskodik az erdőállomány, állandó gyarapításáról. A minisztérium természetvédelmi tevékenységet is folytat. Ma négy védett és tíz időszakosan védett te­rületet tartanak nyilván összesen 737 700 hektáron. így nemcsak a nö­vény, hanem az állatvilágot is védik a kipusztulástól. Bővülő árucsere Lendületesen fejlődik a szovjet—magyar belkereskedelmi árucsere. A Választékcsere-forgalom alakulása tavaly 30 százalékkal haladta meg az 1980. évit. Mindkét részről intézkedéseket hoztak a forgalom további nö­velésére. Nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunió köztársaságaival fenn­álló kapcsolatok kérdéseinek, s a megbeszélések eredményeként az idén az orosz, az ukrán; a belorusz, az észt és a lett köztársaság mellett a moldáviai, valamint az Azerbajdzsán SZSZK is bekapcsolódik a szovjet— magyar választékcserébe. Bulgária búzatermése Bulgária tavalyi búzatermését mint­egy 4 millió 100 ezer tonnára becsü­lik, szemben a tavalyelőtti 3 millió 840 ezerrel. A búza hektárhozama 10,5 százalékkal, 4,38 tonnára nőtt. Árpából 18 százalékkal több, 3,77 tonna termett hektáronként. Az or­szág északkeleti részében az öt ton­nát is meghaladta. Egyébként 1 mil­­mi 820 ezer tonna termés várható árpából. Románia gazdasági helyzete Á Román Szocialista Köztársaság idei terve a nemzeti jövedelem 5,1 és a társadalmi termék 4,4 százalékos növelését irányozza elő. Az idei terv­ben kivételes fontosságot kap a me­zőgazdaság fejlesztése, hogy blztosít­­sítsák a lakosság jó ellátását. A terv központi feladattá teszi az ország energetikai és nyersanyagalapjának növelését. Az idei terv parlamenti megvitatásával párhuzamosan a kép­viselők a mezőgazdasági és élelmi­­szeripari nagyarányú fejlesztési prog­ramot is megvitatták. Romániában az utóbbi években sok panasz hangzott el a gépállomások tevékenységével kapcsolatban. Ezért az év elején törvényerejű rendelet lépett életbe .amely változtat a gép­állomások és állami gazdaságok, va­lamint a termelőszövetkezetek eddigi szervezeti viszonyán. A jövőben a gép­állomások tulajdonában levő trakto­rokat, kombájnokat, gépeket és me­zőgazdasági felszereléseket hosszú lejáratú szerződés alapján állami gazdaságoknak és termelőszövetke­zeteknek használatra átadják. A gépállomások dolgozói teljes jogú tagjai lesznek a termelőszövet­kezetnek, de javadalmazásukat a gép­állomástól kapják. Emellett megkap­ják a szervezeti szabályzatban előírt háztáji kertet, az ellátási program­nak megfelelően hivatalos áron ga­bonát vásárolhatnak, s házat építhet­nék a faluban, ahol dolgoznak. Ezen kívül teljesítmény-díjazás alapján vállalkozhatnak cukorrépa, kukorica és más növények termesztésére. Azok a gépállomási dolgozók, akiket álla­mi gazdaságokra helyeznek ki, a gaz­daságtól tíz árig terjedő személyi parcellát kapnak használatba. A rendelet célja az, hogy a jövő­ben a termelőegységek vezetői, szak­emberei szükségletüknek megfelelően irányítsák éS használják ki a mező­­gazdasági gépeket. Jugoszlávia és a többi KGST-ország együttműködése Az utóbbi években jelentősen nö­vekedik Jugoszlávia és a többi KGST- ország kereskedelme. Az első félév­ben a szocialista országokba irányu­ló jugoszláv export 52 százalékkal, az onnan származó import 20 száza­lékkal növekedett. A mérleghiány 35 millió dollárra csökkent, az export ugyanis 98,6 százalékban fedezte az importot, ami tavalyhoz viszonyítva sokkal kedvezőbb. Jugoszláviának a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, az NDK-val, Len­gyelországgal, Magyarországgal, Ro­mániával, Bulgáriával és Mongóliával folytatott kereskedelme 1976 és 1980 között együttes értékben elérte a 2S riiilliárď 800 millió dollárt. Tavaly a kelet-európai szocialista országokkal folytatott árucserére 34,7 százalék jutott Jugoszlávia teljes külkereskedelmi forgalmából. Jugoszlávia és a kelet-európai szo­cialista országok kereskedelmének teljes értéke 1981 és 1985 között el­éri az 56 milliárd dollárt. „AZ A SZABAD, SZABAD VILÄG* A nyugati Kína-szakértők is fel­figyeltek rá, hogy a nemzetközi kapcsolatokban követett kínai módszerek 'különös változáson men­tek keresztül. A történelmileg hagyo­mányos, szinte közmondásos diplo­máciát, a linjutangi „bölcs mosolyt'* ravasszággal párosuló nagyhatalmi barbarizmus váltotta fel. Peking mindinkább alkalmazott nemzetközi módszerévé vált a hadüzenet, a dip­lomáciai kapcsolatok megszakítása nélküli háborúskodás. Ennek alkal­mazása ugyan agressziót? jelent a Javából, főként szomszéd népek el­len, a kínai vezetés viszont az ilyes­mit „határincidensként“, „helyi kon­fliktusként“ könyveli el. Persze nem önmaga, hanem harmadik felek, a világközvélemény „megnyugtatására“. Ennek a módszernek lehetünk a tanúi az indokínai országok iránti kínai politika újraformálódásában, elsősorban Vietnammal szemben. El­lenségessé vált Peking politikája Laosszal szemben is, különösen az­után, hogy az útépítés (kínai elkép­zelés szerinti felvonulási terepek) címén ott tartózkodó kínai csoporto­kat a laoszi kormány mint feleslege­seket udvariasan kiutasította az or­szágból. Ami pedig Kambodzsát illeti, a pekingi rezsim mindent elkövet, hogy He^ig Samrin képviseletét a külföldön elszigetelje, ugyanakkor „védő karját“ terjeszti a kambodzsai nép közönséges gyilkosai, a polpo­­tisták fölé, s azon mesterkedik, hogy a Mao szellemi örökségén nevelke­dett, népfelkeléssel megoktatott ve­zetés megmaradt embereiből, továbbá más társadalmi érdekeket képviselő, vagy egykori szerepükből élő szemé­lyiségekből új képviseletet tákoljon össze. Ezt a célt szolgálta a közel­múltban Khleu Samphannak, Noro­dom Szihanuk hercegnek és valami­lyen új erők megbízottjaként színre lépő Son San-nak pekingi találko­zója. • HEGEMONIZMUS ÉS „ANTIHEGEMONIZMUS“ A pekingi politika rejtelmeibe be­pillantva és az összefüggéseket ku­tatva különleges kisszótárt kell hasz­nálnunk. Nemcsak a kínai „virág­nyelv“ kifejezéseinek megértéséért, az allegóriák érteimének kibogozá­sáért, hanem a megszokott, például diplomáciai kifejezések kínai értelme­zésének tisztázásáért is. így például a kínai sajtóban és a vezetők beszé­deiben hemzseg a hegemonizmus és antihegemonizmus kifejezés. Nos, ki­tudódik, hogy Peking a hegemoniz­­muson, amely valamely hatalom erő­szakos befolyásra törekvését, hatalmi érdekei érvényesítésének kiterjeszté­sét jelenti, a Szovjetunió békepoliti­káját érti, sokat hangoztatott anti­­hegemonizmusa pedig nem más, mint a maóizmus gyakorlati szovjetellenes­­sége, szövetkezése a világ imperia­lista és reakciós erőivel a szocialista eszmék térhódítása ellen. Peking szovjet veszélyt kürtői­vé ugyanakkor évtizedek óta egyengeti sajátos, nem egye­nes útú politikájával a maga hatalmi bázisának megteremtését. Ennek egyik útja a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség többi országával baráti kapcsolatokat ápoló, gazdasági együttműködést folytató tekintélyes ázsiai országok katonai fenyegetése. Kína ármánykodása, fegyveres fenye­getése főként a szubkontinens olyan országai ellen irányul, mint India és Afganisztán. Ami Indiát illeti, Peking az utóbbi évtizedekben nemegyszer indított területszerző helyi rablóhá­borút India ellen, s már az ötvenes évek óta jelentős területet tart meg­szállása alatt Arunachal Pradesh ál­lamban. Peking hivatalosan további területeket követel Indiától az ország északi övezetében. Ebben az ügyben járt Huang Hua külügyminiszter az ősszel Delhiben. Megegyeztek a vi­szály megoldását célzó tanácskozá­sok pekingi folytatásáról, de a tár­gyalások légköre nagyon hűvös volt, a kínai fél mosolygó arccal tolmá­csolta hegemonista szándékait és egy cseppet sem rokonszenvezett India elnemkötelezettségi politikájával. • Ázsia békéje ellen Arról van szó, hogy Peking köve­telésének teljesítése esetén 90 ezer négyzetkilométernyi terület cserélne gazdát India határvidékén. Peking azonban más fondorlatos eszközöket is alkalmaz a neki nem tetsző kor­mányok pozícióinak aláásására. India bonyolult felépítésű szövetségi állam, rengeteg nemzetiség lakja. Peking emlsszáriusaí jó táptalajra találnak itt különféle indítású szeparatista mozgalmak szervezésére a központi kormány ellen. E szempontból külö­nös aktivitás tapasztalható Ássam, Manipur, Tripura, Nagaföld indiai államban és Arunachal Pradesh és Mizoram szövetségi területen. A mizó és a naga törzs már a múltban is különös hévvel lépett fel az Indiai központi kormányzat elleň, de pró­bálkozásai kudarccal végződtek. As­sam állam déli részén például egy Peklng-barát szeparatista csoport „Manipur népi felszabadító hadsere­gévé“ nyilvánította magát. Jelszavuk Manipur elszakítása Indiától, s hatá­rain „független államok szövetségé­nek“ létrehozása, mely Nagaföldet, Mizoramot és Tripurát is magába külpolitika képlete szerint az ázsiai „védelmi vonalnak“ India és Afga­nisztán határán kell vonulnia a Szov­jetunióval szemben. • EGY KlNA, КЁТ KlNA? Amaóisták politikájával kapcso­latban külön fejezet Tajvan kérdése. A 36 ezer négyzetki­lométer terjedelmű és 18 millió lako­sú szigetország már a letűnt száza­dokban felkeltette a spanyolok, hol­landok, portugálok érdeklődését. A gyarmatosítás! törekvések különösen a XVII. században erősödtek. A hó­dítók fokozatosan kiirtották a maláj származású őslakosságot. Kína 1887- ben szánta rá magát Tajvan bekebe­lezésére, de már gyarmatosítást szán­dékkal jelentkezett az Egyesült Álla­mok, Anglia, Németország és Japán. Tajvan helyzete alakulásának meg­van a maga diplomáciai története. Az angol és amerikai kormány megbí­zottai 1943-ban az emlékezetes kairói találkozón ígéretet tettek a Kuomin­­tang-kormánynak, hogy a japánok leverése után az általuk megszállt Formoza (Tajvan) kínai szuverenitás alá kerül. A kínai forradalom győzel­me azonban beleszólt ezekbe a tervez-Kínai változatok n. Ázsia Peking terveiben foglalná. Ezek a sokszor hangzatos nevű szeparatista szervezetek, mint a különféle „nemzeti felszabadító mozgalmak“, bizonyos Biseswara Szingh úr „Naga Szocialista Taná­csa“ a kínai érdekek szekértolói. Peking öt államtól és két szövetségi területtől kíván elorozni nagy kiter­jedésű régiókat, s nem véletlenül ott, ahol a közelben ásványkincslelőhe­lyeket jeleznek a geológiai kutatások eredményei. A szeparatista mozgalom szitásával próbálkozik Peking a szomszéd Bang­lades államban is, sőt része volt államcsíny előidézésében is. Indiával és más békeszerető országokkal szemben még egy megfélemlítő eszközt tartogat. Ez a történelmi okokból is Indiával szemben ellenséges Pakisztán nukleá­ris felfegyverkezésének támogatása, Pakisztánnak van atomfegyvere, meg­szerkesztették, de kipróbálásához és tökéletesítéséhez megfelelő terepre és berendezésre van szüksége. Kína pedig örömest felajánlotta a maga rakétakilövő berendezéseit, így aztán nagy titokban ott folynak a pakisztá­ni kísérletek. India békepolittlcája azonban mindeddig hatásosnak bizo­nyult a „pakisztáni mumussal“ szem­ben. Az islamabadl kormány nukleá­ris ambíciói viszont éles ellentétben vannak az ország gazdasági, és kü­lönösképpen szociális helyzetével, hi­szen a szegénységet illetően vezet a világlistán. Peking egységbontó, á szeparatiz­mussal kísérletező törekvései más ázsiai országokkal szemben is érvé­nyesülnek. Sokszor olyan országok­kal szemben is, amelyekkel a maó­­ista rezsim, legalábbis látszatra, ba­ráti kapcsolatokat tart fenn, mint amilyen például a thaiföldi rendszer. Kína szeparatista mozgalmakat szít az egyes ázsiai országokban élő kí­nai nemzetiségeken keresztül Malay­siában és Burmában is. A nemzetiségi kérdéssel való vlsz­­szaélés egyébként a maőisták speciá­lis fegyvere. Hszlnclang ujgur tarto­mányban, ahol ujgurok meljett kaza­­hok, kirgizek, üzbégek és más nem­zetiségiek is élnek, a kínaiak kegyet­lenül elnyomják, és a hanokkal (nagykínaiak) valő keveredésre kény­szerítik őket. Ugyanakkor táborekat létesítenek, melyekben különféle af­gán menekülteket, ellenséges törzse­ket képeznek ki és látnak el fegy­verrel, hogy visszacsempészve őket hazájukba, a fennálló népi demokra­tikus és a szocialista közösséggel szövetséges rendszer megdöntésére vessék be fegyvereseiket. A kínai getásekbe. Tajvan a vereséget szen­vedett Kuomintang menedékhelye lett, és különösen a koreai háború idején megnőtt a szerepe mint stra­tégiai bázisé. Az amerikaiak 1954-ben védelmi szerződést is kötöttek a taj­­pejl bábkormánnyal. A népi Kína kormánya mindenkor az ország szerves részének tekintette Tajvant, és elvetette a „két Kína“ politikáját, amelyet az imperialisták a nemzetközi kapcsolatokban a gya­korlatban is érvényesítettek. Az egy­séges Kína elképzelését támogatták elvből a szocialista országok Is. En­nek az álláspontnak nagy győzelmét jelentette az az ENSZ-döntés, hogy csak a népi Kína küldöttségét Ismeri el a kínai nép törvényes képviselőjé­nek. Ezek után a tajvani kormány, melynek élén az egykori diktátor, Csang Kai-sek 71 éves fia, Csang Csing áll, mindinkáb az Egyesült Ál­lamok támogatására kényszerült. A pekingi vezetés hangzatos sza­vakkal ugyan támadta a tajvani rendszert, de a gyakorlatban nem tett lépéseket az ország beígért újra­egyesítésére. Sőt, mindinkább meg­békélés tanúsított még az ottani bur­zsoázia iránt is. Tavaly ősszel Peking hivatalos ajánlatot tett Tajpejnek szoros együttműködésre, mely állami egyesülésben (Egyesült Kínai Állam) kulminálna úgy, hogy Tajvan a ma­ga sajátosságait, burzsoá rendszerét megőrizné. Tajpej a javaslatot kere­ken elutasította. Ezt követően rob­bant ki kisebb konfliktus Peking és Washington között, amikor Időszerű lett Reagan elnök Tajvannak tett fegyverszállítási ígéretének a bevál­tása. A viszályt salamoni ítélettel oldották meg: Tajvan nem fog gyár­tani repülőgépeket. A kért F 16-os és F 5-ös gépek helyett a 97 millió dolláros fegyverszállítási üzlet kere­tében hasoníó tulajdonságú F 5e és F 5g mintájú stratégiai vadászgépe­ket szállítanak Tajvannak. Ez nem annyira iritálja a magát „veszélyeztet­ve“ érző Pekinget, viszont Csao Ce­­jang kormánya továbbra is kiköti magának azt a jogot, csak rajta keresztül folyjanak Washington ős Ta’pej tárgyalásai. Összegezve Peking ázsiai ambícióit: a nemzetközi imperializmus fő szö­vetségese és segítőtársa lett. Elkép­zelése: az Egysült Államok, Japán és Kína „szentszövetségének“ megterem­tése a világrészben, s ezen az alapon a kínai hegemonizmus és terjeszke­dési szándékok elérése. LŰRINCZ LÄSZLÖ Következik: III. Peking csápjai a fekete földrészen Igazságos tärsadaloiiii Szabad kereskedelem Szabad rablás (Jurij Kersin rajza) A múlt héten tanácskozott a Fran­cia Kommunista Párt XXIV. kongresz­­szusa, melyen tekintélyes küldöttsé­gekkel képviseltették magukat a test­vérpártok. Pártunk küldöttségét Va­sil Biľak, a CSKP Központi Bizottsá­ga Elnökségének tagja, a KB titkára, az SZKP küldöttségét Konsztantin Csernyenko, a PB tagja, a KB titkára vezette. ■ Georges Marchais főtitkár beszá­molójában hangsúlyozta, hogy a kongresszus teljesen új helyzetben folytatja munkáját, s ebben a hely­zetben az FKP-nak . mint a munkás­­osztály, a szocializmus pártjának tel­jesen új felelősséget kell vállalnia. A francia kommunisták minden ere­jükkel hozzájárulnak majd a válto­zás megvalósításához Franciaország­iban. Marchais elemezte évtizedek har­cának tanulságait és a pártvltát ar­ról, mi okozta a legutóbbi választá­sokon elszenvedett visszaesést. Húsz­éves késéssel, csak a XXII. kongresz­­szuszon kezdték meg konkrétan fel­vázolni a szocializmushoz vezető francia utat. A közös program alá­írásával a párt nem világította meg kellőképpen a végcélt, hanem csak közbeeső szakaszt javasolt, s ráadá­sul ezzel eltompította a különbséget az FKP és a Szocialista Párt között, így az utóbbi felé terelte a népi mozgalom széles rétegeit. A központi bizottság jelentése a Franciaországban megvalósítandó szocializmus három fő vonását fel­vázolva mutatott rá a párt teendőire. Ezek: egy igazságos társadalom meg­teremtése, a társadalmi termelés új módon való növelése, a demokrácia és a szabadságjogok biztosítása. A továbbiakban kifejtette a felvá­zoltakkal kapcsolatos konkrét elkép­zeléseket. Hangoztatta: a demokrati­kus, békés előrehaladás azt jelenti, hogy Franciaországban olyan válto­zásoknak keli bekövetkezniük as erőviszonyokban, amelyek lehetetlen­né teszik majd a burzsoáziának, hogy erőszakhoz folyamodjék. Marchais megjegyeztél az FKP nem javasolja, hogy Franciaország szakítson eddigi szövetségeseivel, de álláspontja sze­rint Párizs semmilyen formában sem térhet vissza a NATO katonai szer­vezetébe. Hangsúlyozta, hogy az FKP szolidáris a szocialista országokban működő kommunista pártokkal, Len­gyelországgal kapcsolatban pedig a békés és demokratikus megoldás ele­meinek kibontakoztatását őhajtotta. Az FKP XXIV. kongreszsusa Geor­ges Marchais-t ismét a párt főtitká­rává választotta.

Next

/
Thumbnails
Contents