Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-06 / 5. szám
1982. február в. SZABAD FÖLDMŰVES « A mezőgazdasági termelésre háruló igényes feladatokkal valamennyi dolgozónak tisztában kell lennie. Az előttünk álló célok sikeres megvalósításának alapvető követelménye, hogy a termelés hatékonyságának fokozása és a munka minőségének javítása lelkiismereti üggyé s hazafias kötelességgé váljon. A széles körű politikai és nevelőmunka révén az embereknek tudatosítaniuk kell, hogy a szocializmus nem tekinthető az anyagi javak kimeríthetetlen tárházának. bokon és hegyoldalakon terül el. E terület jelentős részéről az egykaszálásnyi termést a Reform típusú önjáró kaszáló-forgató gépekkel gyűjtjük be. Mivel földterületünknek úgyszólván a felén szálas takarmány terem, annak gazdaságos kihasználására törekedve, néhány évvel ezelőtt áttértünk az intenzív juhtenyésztésre. ■ Mekkora a juhállományuk, s milyen eredményeket érnek el? — Jelenlegi juhállományunk 8400 darab, ebből háromezer az anyaállat. égti szakértelemmel! Már ez év kezdetétől mindenkinek tudatában kell lennie, hogy az idén lényegesen kevesebb üzemanyag áll majd rendelkezésünkre, mint tavaly. Ezért minden tudásunknak, a tartalékok feltárására irányuló igyekezetünknek az ésszerű és takarékos üzemanyag-gazdálkodás célját kell követnie. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy a korlátozott üzemanyagkeretek meliett az összes munkálatokat zökkenőmentesen és idejében végezzük el. Közismert tény, hogy erőtakarmányalapunk is jóval kisebb a vártnál. A kiesést a tömegtakarmányok lehető legnagyobb mértékű kihasználásával kell pótolnunk. Ezért a tömegtakarmányok az eddiginél nagyobb megbecsülést érdemelnek. Hiszen a hústermelés színvonalát nagymértékben a takarmányok hasznosítási foka is befolyásolja. Ebből az a következtetés vonható le, hogy gyökeresen változtatnunk kell az eddigi munkastíluson és az irányítás módszerein. A vezetői munkában a hathatós agitáció mellett több példamutatás is szükséges. De nézzük meg közelebbről a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás egy gazdaságának példáján, hogyan is viszonyulnak a mezőgazdasági üzemek az új követelményekhez és a párthatározatok maradéktalan teljesítéséhez. A várgedel (Hodejov) szövetkezet hét falu határát egyesíti. A mezőgazdasági terület háromezer-kilencszáz, ebből a szántó ezerkilencszáz hektár. Tehát a terület túlnyomó hányada rés és legelő. Szekér Árpád állattenyésztési ágazatvezető így nyilatkozott: »— Legelőink túlnyomó része dom-Evi átlagban százötven tonna bárányhúst értékesítünk. Tavalyi tervfeladatunkat teljesítettük. De az értékesítésben még jobb eredményeket is elérhettünk volna, ha a Rimaszombati Húskombinát a felvásárlásra szánt bárányokat maradéktalanul felvásárolja. Ugyanis az üzem százhatvan darabbal kevesebb bárányt vásárolt fel. Egy kilő bárányhúst — élősúlyban számítva — 35 korona 20 fillérért érékesítünk. Ugyanakkor előállítására kilogrammonként 15—20 koronát fordítunk. A bárányhús-termelés kifizetődő. Hiszen egy-egy bárány értékesítéséből származó tiszta nyereség 400—600 korona között ingadozik. ■ Minden bizonnyal foglalkoznak a további állománynövelés gondolatával ia? — Természetesen. Am egyelőre ennek egyik komoly akadálya a megfelelő férőhely hiánya. Előbb új istállókat kell építenünk. Emellett a meglevők korszerűsítése is legalább anynyira fontos és sürgető feladat. Van ugyan egy MU—500-as típusú istállónk, de az állomány túlnyomó részét különféle elavult létesítményekben tartjuk. Jó együttműködési kapcsolatokat teremtettünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakembereivel, akik gyakran ellátogatnak hozzánk. Tapasztalataikat, ötleteiket szeretnénk a gyakorlatban érvényesíteni. így például, ha a rostos padlózatot eltávolítjuk, s mélyalomra cseréljük fel, meleggé tehetjük az istállót. A téli időszakban az istállók belső hőmérsékletének növelését hulladékanyagokkal füthető, ventillátorral ellátott kazánok beépítésével szeretnénk megoldani. ■ Hogyan alakult az erfltakarmányok fogyasztása? — A takarékossági intézkedéseknek eleget téve a tervezettnél kisebb mennyiségű erőtakarmányt használtunk fel egységnyi tennék előállítására. Említést érdemel, hogy a Juhtenyésztés révén jelentős mennyiségű abraktakarmény takarítható meg, mivel a juhok a szálas takarmányt jól hasznosítják. Tömegtakarmányoknak nem vagyunk szűkében, sajnos a minőségük nem kielégítő. A II. és a III. minőség! osztályú szénával nem lehetünk elégedettek. Az Idén a rendelkezésünkre álló gépi eszközök lehető legjobb kihasználásával, a munkaszervezés javításával növelni akarjuk a tömegtakarmányok menyíségét, s javítani minőségüket. Ebben látjuk az erőtakarmány-hiány pótlásának egyik fontos lehetőségét. ■ Mi a helyzet a juhtenyésztés gépesítésében? — A juhok nyírása gépesített. A nyírás utáni fertőtlenítő fürdetést, amelyet eddig saját ötletünk nyomán épített kádakban végeztünk el, a gödöllői minta alapján szeretnénk megoldani. ■ Munkaerőhiányra nem panaszkodnak? — Szerencsére ilyen jellegű problémáink nincsenek. Tizenhat juhászunk van, s munkájukkal elégedettek vagyunk. ■ Milyen eredményeket értek el az állattenyésztés egyéb ágazataiben? — A sertésállományunk háromezer darabot számlál, ebből kétszázharminc a koca. Egy kilő húst több mint 10 koronáért állítunk elő és több mint 15 koronáért értékesítjük. Az egységnyi termékre előirányzott erőtakarmány-fogyasztást betartjuk. Tavaly a sertéshús 340 tonnát kitevő értékesítési tervét ötven tonnával túlteljesítettük. Tekintettel az erőtakarmányokkal való takarékossági Intézkedésekre, a tervezett létszámmal szembeni többletállományunkat csökkentettük. Gazdaságunkban ezerhatszáz darab szarvasmarhát tartunk, ebből négyszázötven tehenet. A tejtermelés tehenenként! évi átlaga eléri a 3400 litert. A tej értékesítési tervét határidőben teljesítettük. Az erőtakarmányfogyasztást itt sem léptük túl. ■ Hogyan akarják javítani a jövőben a tömegtakarmányok termelését? — A szárítóüzemünket egy pogácsázó gépsorral akarjuk kiegészíteni, hogy a rétek és legelők terméséből jó minőségű, biológiailag magas tápértékű takarmányt állítsunk elő. Korcsmán» László Tanulságokra, tapasztalátokra építenek problémai és feltételei A vizsgálat eredményei fényt derítettek arra, hogy az irányító dolgozók többsége elismeri a belüzemi önelszámolás alkalmazásának szükségességét, viszont a gyakorlatban nem sokat tesz ennek érdekében. A belüzemi önelszámolás módszertani irányítása elégtelen a vezető szervek részéről is. Bér számtalan módszertani utasítást és rendeletet adtak ki, a gyakorlati példák és használati utasítások hiányolhatők. Arra Is fény derült, hogy a gazdaságok vezetősége nincs teljes mértékben meggyőződve a belüzemi önetszámolás gazdasági előnyeiről, ami egyik alapvető oka, hogy ezt a módszert nem használják ki kellőképpen. Ügy tűnik, hogy inkább a módszer adminisztratív igényeségét veszik figyelembe, nem pedig annak hozzájárulását a termelés gazdasági hatékonyságának növelésébe, holott ezt az élenjáró gazdaságok tapasztalatai kétségtelenül igazolják. Tudatosítani kell azt a megállapítást is, miszerint a belüzemi önelszámolás elveinek gyakorlati érvényesítése az ötvenes évek szintjén maradt, emikor ezt a módszert kezdték bevezetni a gyakorlatba. Habár több esetben túlzott pesszimista nézetekről van szó, mégis jelzik az e téren felmerülő problémákat. Az előrehaladás lassú üteméről az a tény is tanúskadik, hogy a belüzemi önelszámolás egyes formái évek óta mereven csupán a gazdasági és a költségközpontok létesítésére korlátozódnak. Csak a szakirodalom lapjain találkozhatunk az utóbbi időben az átmeneti típusú, vagy egyéb formák említésével. Az elmélet sem foglalkozik ezekkel a módszerekkel, pedig a gyakorlatban szükségesek főleg az egyes brigádokra lebontott szervezési és jutalmazási formák alkalmazásában. E tekintetben a kutatás nem tölti be úttörő szerepét, s így az önelszámolás rendszereinek bevezetése és továbbfejlesztése terén érzékelhető vákuum tapasztalható. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az elméleti kutatás eredményei lehetőleg leegyszerűsített és érthető formában jussanak el a gyakorlatba. A gyakorlatban sokszor megfeledkeznek arról, hogy elsősorban a vezető dolgozóknak kell gondoskodniuk a belüzemi önelszámolás eredményes működéséhez szükséges feltételek megteremtéséről. Ennek egyik alapvető feltétele nemcsak a közgazdasági részlegek dolgozóinak, de a termelési egységek vezetőinek is az aktív hozzáállása. Negatív jelenségnek tekinthető elsősorban az, hogy képzettségük műszaki jellegű, aminek következtében az irányításban is a termelési-műszaki és technológiai tényezőket érvényesítik. Továbbá az irányított belüzemi egységek közgazdasági vonatkozású céljait csak másodrendű feladatnak tekintik. A bel- Ozemi önelszámolás alkalmazásának további fékezője a hiányos anyagi érdekeltség. A gazdaságok többsége a szervezés és a káderek biztosítása szempontjából nincs kellőképpen felkészülve a belüzemi önelszámolás teljes mértékű alkalmazására. Különböző előírások és határozatok révén gyakran kényszerítjük a gazdaságokat az önelszámolás formális alkalmazására. Egyelőre a legtöbb mezőgazdasági Üzemben nincsenek megteremtve a feltételek ahhoz, hogy az egyes belüzemi szervezeti egységek érdekelve legyenek a nyereség alakulásában. Ugyanis az egyes tényezők, amelyek kihatással vannak a gazdasági eredmények alakulására, nincsenek közvetlen öszszefüggésben az adott szervezeti egység tevékenységével. Tekintettel arra. hogy egyelőre nem áll rendelkezésünkre olyan rendszer, amely kiküszöbölné a külső tényezők hatását a gazdasági eredmények alakulására, a belüzemi egységek saját gazdasági eredményeire alapozott érdekeltség az adott esetben nem egészen reális, sőt lehet, hogy fölösleges is. Az érdekeltséget csak befolyásolható tényezőkre lehet építeni. Ezért véleményünk szerint a részesedés túlnyomó részét az ún. önelszámolási prémiumok kategóriájába kell átcsoportosítani, s ezeket a költségek megtakarítására és a hozamok arányos túlteljesítésére kell összpontosítani. Tömören fogalmazva ez annyit jelent, hogy előnyben kell részesíteni a költségközpontok létrehozását s a gazdasági központokat csak azokban az esetekben érvényesíteni, ahol erre adottak a feltételek. E feladatok megvalósítása érdekében nagyobb igényességet kell támasztani az adatok egységes és minőségi feldolgozásával, és a számítógépes adatfeldolgozás nagyobb arányú érvényesítésével szemben. A múlt évi eredmények elemzése jó támpontul szolgálhat a mezőgazdasági üzemeknek arra, hogy feltárják az elóző időszak hiányosságainak, kudarcainak okát, mérlegeljék az addig ki nem használt lehetőségeket, az ebhői levont tapasztalatokat pedig hatékony intézkedések formájában az idei tervíeiadatok lebontásában is rögzítsék, s az év folyamán követkekezetes végrehajtásukra törekedjenek. A párthatározatok a népgazdaság minden területén, így a mezőgazdaságban is a termelés hatékonyságának fokozását, a munka minőségénők javítását jelölték meg alapvető feladatként. Ezt az irányvonalat szem előtt kell tartani már az év elejétől kezdve. A madari (Modrany) Csehszlovák- Szovjet Barátság szövetkezetben teljes felelősségtudattal fogtak hozzá az idei feladatok megvalósításához, nem tévesztve szem elől a CSKP KB 4. plenáris ülésének határozatait. A prosperáló ágazatok esetében figyelembe vették elsősorban azt, hogyan lehetne lényegesen igényesbb gazdasági követelmények mellett a jó eredményeket megtartani vagy tovább javftani. A rosszul menő ágazatokban pedig igyekeztek feltárni a sikertelenség reális okát, s az észlelt hiányosságok kiküszöbölésének lehetőségét. Hiszen nem minden esetben sikerült a múlt évi feladatokat teljesíteni. — A növénytermesztésben jelentős veszteséggel zártuk az elmúlt esztendőt — mondotta Papp Margit közgazdász. — A növények többségénél nem értük el a tervezett hozamot. A szövetkezet gazdasági mérlegét érzékenyen érintette a szemesek, az ipari növények, a zöldségfélék, a gyümölcs és a szőlő számottevő terméskiesése. Terméstöbblet — hektáronkénti 19,88 mázsás hozammal — csupán a napraforgó termesztésében értünk el. De a nagy kiesést ezáltal nem lehetett behozni, s így a növénytermesztés nyerstermelési tervét csupán nyolcvankét százalékra sikerült teljesíteni. — A növénytermesztés sikertelenségét nem lehet kizárólag a kedvezőtlen időjárási viszonyokkal indokolni — vette át a szót, Soóky Lajos, a szövetkezet elnöke. — Sok esetben szubjektív okok, emberi tényezők is közrejátszottak. Az előforduló hiánynsásgok között első helyen szerepelt az agrotechnikai fegyelem be nem tartása. Több helyütt a növényzet nagymértékben elgyomosodott. Főleg a cukorrépa, a paprika, a zöldségfélék, de a szemes kukorica is. Az utóbbinál közrejátszott a hatékony gyomirtó szerek hiánya is. A múlt évi hiányosságokból levontuk a tanulságokat. Ezidén nagy gondot fordítunk az agrotechnikai fegyelem betartására, főleg az egyes munkálatok határidőben történő elvégzésére. Valamennyi rendelkezésünkre álló eszközt — értem ez alatt az anyagi érdekeltséget, a széleskörű politikainevelő munkát, a fokozott ellenőrzést — arra irányítjuk, hogy minden vezető és dolgozó felelős legyen a saiát részlegén, vagy szűkebb munkakörében a tervfeladatok teljesítéséért. A növénytermesztés fellendítése érdekében elsőrendű feladatnak tekintjük a talajjavítást és a talajerő növelését. Kedvezőtlen adottságú, többnyire homokos talajainkon erre nagy szükség van. Tavaly nyolcvan hektárnyi, mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, vizenyős rét alagcsövezésévei értékes szántóterületet nyertünk. Fokozott figyelmet szentelünk a talaj szerves trágyázásának is. A nagy állatsűrűség révén istállótrágyából bőséges mennyiség áll rendelkezésünkre. Ez lehetővé teszi, hogy évente a szántóterület huszonöt százalékát istállótrágyázzuk. A jövőben szilárdított istálló trágya-telepeket szeretnénk építeni. A belterjesítő tényezők közül — főleg kedvezőtlen talajadottságaink között — kiemelkedő helyen szerepel az öntözés. A több mint ötszáz hektárnyi öntözhető területen a legfontosabb növényeket, elsősorban a takarmánynövényeket termesztjük majd. Bár a szükséges takarmányalapot a múltban is biztosítottuk, a jövőben tovább szeretnénk növelni a tömegtakarmányok mennyiségét és javítani minőségüket. Silókukoricából az idén legalább kilencezer tonna szilázst akarunk készíteni. A hektárhozamok növelése mellett a lucerna részarányát a szántóterület 15—16 százalékára növeljük, hogy minél több jó minőségű szénát készíthessünk. Nagy gondot fordítunk tarlóvetemények termesztésére is. Az idén például a korai burgonya után kölest akarunk yetnL Érdemes megemlíteni, hogy a növény termesztés jövedelmezőségének növelése érdekében az idén 210 hektárra növelik a napraforgó termőterületét. Ezt a jövőben is szeretnék megtartani. E fontos és jövedelmező ipari növényt az arra legalkalmasabb területen termesstik majd. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek a speciális növények termesztésének, főleg a fűszerpaprikának, amelyet 250 hektáron termelnek, s amely jó termés esetében jelentős bevételt jelent a szövetkezetnek. Mivel a gazdaság munkaerő hiányában küzd, a kézi munkára igényes ipari növények ápolását a szövetkezeti tagokra bízzák, A múlthoz viszonyítva jelentős váltom zás az, hogy az ipari növények művelését — paprika, dohány, dinnye —>1 az önként vállalkozó tagok között parcellázák szét, azt az elvet követve, hogy aki többletmunkát vállal a termelésben, az megtalálja számítását a nagyobb jutalom révén. Ennek a szövetkezet is hasznát látja majd, hiszen aki önként vállalkozik, az minden bizonnyal becsülettel végzi munkáját. A szövetkezet a múlt évben teljesítette az állattenyésztés termelési és áruértákesftési feladatait. A tehenészetben az előző év valóságéhoz viszonyítva egyedenként 68 literrel nagyobb évi tejtermelési átlagot értek el. Kedvezően alakult a tej minősége is. Hiszen az eladott tejnek több mint 85 százalékát az első minőségi osztályban értékesítették. Igen jó eredménnyel dicsekedhetnek a szarvasmarha-állomány újratermelésében is. Száz tehénre számítva 114 darab borjút neveltek fel. A komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemei közül itt érték el a legalacsonyabb borjúelhullást. — Természetesen az állattenyésztésben is akad még bőven tennivaló az eddig elért eredmények stabilizálása és javítása érdekében — mondotta az elnök. — A tartalékok főleg ez állatgondozók munkájában rejlenek. A hasonló feltételek között gazdálkodó állattartó telepeken szembetűnő különbségek tapasztalhatók аж állatok hasznosságában. Egy fejőpárosunk például évi átlagban tizennyolcezer literre! kevesebb tejet fejt ki, mint a kollektíva többi tagja. Tehát intézkedéseink elsősorban arra irányulnak, hogy az állatgondozók, fejők munkája minél jobban visszatükröződjön a termelés hatékonyságának fokozásában. Az idén az állattenyésztésben elsőrendű feladatnak tekintjük azt, hogy a korlátozott erőtakarmány-adagok ellenére is megtartsuk az eddigi termelési szintet. Ez annyit jelent, hogy a tehenészetben el akarjuk érni az egyedenkénti háromezer-hatszáz literes évi tejtermelési átlagot, a marhahizlalásban az egy kilogrammos, a sertéshizlalásban pedig az 55 dekagrammos napi súlygyarapodási átlago. E cél elérése érdekében továbbra is fokozott gondot fordítunk a borjúk és az üszők nevelésére. Az eddiginél következetesebb módon akarjuk véghezvinni a tehenek selejtezését, valamint a két éve megkezdett haszonállat-előállító keresztezést. Fontos feladat az istállók korszerűsítése is. Ennek keretében meg akarjuk oldani az istállók hőszigetelését, továbbá a munkatermelékenység fokozását. Ott, ahol módunkban áll, áttérünk a mélyalmos, szabad tartású módszerre, amelyet már tavaly sikerrel alkalmaztunk a növendékmarhák és a hízósertések esetében. Az idén megkezdjük a kétszáz férőhelyes tehénistálló építését. Átadásával jelentősen javul majd a tehenészet helyzete. Említést érdemel, hogy a szövetkezet a növénytermesztés sikertelensége ellenére a tervezett nyereséggel zárta a múlt évet. A kiesést számottevő anyagmegtakarftással sikerült behozniuk. Csak az erőtakarmányok adagjának nagymértékű csökkentésével több mint egymillió koronát takarítottak meg. Az erőtakarmányok hiányát jó minőségű tömegtakarminyokkal és a melléktermékek maximális kihasználásával pótolták. A takarékos gazdálkodásra a termelés valamennyi ágazatában törekedtek. Arról, hogy valóban jól gazdálkodtak, legjobban tanúskodik az a tény, hogy az 5 millió 750 ezer koronás nyereség mellett a jövedelmezőség foka elérte a tizennyolc százalékot. Ez az idei évre nézve kedvező kiindulási alapot jelent a gazdaság további fejlesztési programjának megvalósításában. KLAMARCSIK MARIA
