Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-06 / 5. szám

1982. február 8. SZABAD FÖLDMŰVES Marie Majerová (1882—1987) Marie Majerová (valódi nevén M. Bartošová) nemzeti művész életműve a szocialista realizmus egyik szilárd alapköve a cseh irodalomban. Neve szorosan összefonó­dott a pártos elkötelezettség fogalmával, hiszen harcos életét végigkísérte a munkásosztály iránt érzett lelki közelség, mely már zsenge gyermekkorában fogant. Világnézetének alakulását, eszmei érését leginkább a Kladnóban töltöt évek, az ipari központ munkásmoz­galmi atmoszférája motiválta. Az itt szerzett megrázó élmények csaknem valamennyi alkotásában tükröződ­nek. Művészetének jellege már prágai tartózkodása első éveiben kezdett kristályosodni, miután kapcsolatba lépett a S. K. Neumann köré csoportosuló irodalmi kör­rel, és a szociáldemokrata sajtó munkatársa lett. A fá­radhatatlan önművelés, munkásrríozgalmi tevékenység és a számos külföldi utazás (Bécs, Párizs, Észak-Afrika, Dalmácia, Olaszország, USA, a Szovjetunió, és a felsza­badulás után Kína) során gyűjtött tapasztalatok hozzá­járultak politikai tisztánlátásához, de irodalmi alkotó­munkájához is inspiráló erővel és számos ötlettel szol­gáltak. Hatvanöt év irodalmi munkásságát a politikai aktivitás, a termékeny kulturális és közéleti, valamint újságírói tevékenység tette teljessé. 1920-tól a Rudé Právo munkatársa, majd a CSKP alapítótagja, kommu­nista női és gyermeklapokat szerkeszt. A párt belső válsága idején elszakadt a tagságtól, és a Cin című hetilap szerkesztője leit. A felszabadulás után azonban újra a CSKP tagjaként részt vállalt a párt kultúrpoliti­kájának megvalósításából. Majerová írói útja szociális témával indul, de sikerül elkerülnie az akkor dívó, proletárnyomorról síró törté­netek olcsó szentimentalizmusát. Elbeszéléseiben mun­kásnők mindennapi küzdelmes életét örökíti meg (Po­viedky z pekla); hősnői lélektani mélységű elemzésével hozza felszínre azoknak értelmesebb, boldogabb életre való törekvését (Dcery zenié, MuCenky, Panenství). A Köztársaság tér (Náméstí Republiky) és a Gyönyö­rű világ (Nejkrásnéjší svet) című regényének, melyek­ben az írót leginkább foglalkoztató két kérdés, a nő érzelmi élete és a társadalmi haladás problematikája találkozik, már a szocialista próza új típusát fémjelzik. írói művészetének csúcsát a Sziréna című nagy sike­rű regény jelenti, melyben a Hudec család négy gene­rációjának sorsán keresztül nyújt hű képet a múlt szá­zad ötvenes éveitől az első világháborúig terjedő idő­szakról, azaz a munkásosztály öntudatra ébredésének és történelmi fellépésének korszakáról. Erre kötődik a lírai töltésű Bányászballada (Havírská balada) című műve. Majerová életművében jelentős helyet foglalnak el gyermekkönyvei is — Csodálatos óra (Zázračná hodin­ka), Bruno, Robinsonka —, melyeket a cseh ifjúsági irodalom gyöngyszemeiként tartanak számon. <— Öltön fel föl, fiam, hideg lesz az éjszaka. A lesen a szél is jobban ér — szólt be a konyhába apám, s megy a vadászpuskájáért. A látóhatár vörös bíborában elin­dulunk a lúcshegylápai magasles fe­lé. Aranyzuhatagként árad ránk a ké­­södélutáni napsugár. Apám mögött gyalogolok, a deres, száraz fűben figyelem lábnyomaimat. Esteledik. Az erdőben már búsul­nak a vadak, a mezők csendben hal­dokolnak. A fák dideregve állnak az éjszakában. Csillagok titkait lopogat­­va, sorsunkba merülve lassan, kimér­ten lépkedünk fel a hegyre. Körülöt­tünk csönd, csak a fülünkben búg valami nagyon régi csillagzúgás, mint távoli tücsökzene. Elértük a magaslest. Még a falusi kutyák ugatását is megszűrte a tá­volság. Az alig észrevehető lest egy hatalmas fenyő ágat közé ácsolták. Felmászunk az imbolygó létrán, be­terítjük a magunkkal hozott vastag pokrócot a deszkalócára és elfoglal­juk a helyünket. Alattunk, fölöttünk, mögöttünk és tőlünk oldalt zöld tű­­levél-függöny. Előttünk erdők kulisz­­szájával a nagy rét — egyelőre üres. Élvezem a természet összhangját telihold, csillagok, fák, vadak között. Apám felébresztette a jelenből a múltat. A vadászok kibillenthetetlen türelmével ül és mesél; a nehéz parasztéletről, a jövőt jelentő föld­ről, az öregek bölcsességéről, a há­ború borzalmairól. Hatvanöt éves az apám. Az öröm csak tűnt álom volt az életében. Zsenge gyermekkorában kezdte az erős fizikai munkát; fát vágott, ércet fejtett, gulyát őrzött, volt kaszás, napszámos, kőfejtő és éjjeliőr, erdőt irtott, lovat hajtott, földet művelt és lemondott minden élvezetről. Szám­talanszor nézett farkasszemet a ha­lállal a harcmezőn. Bombák, ágyúgo­lyók robbantak fel mellette, golyó­záporokból menekült meg. Szanitéc volt, mások sebeinek a gyógyítója. Apám mesél. Szavain izgalom fut végig, felújul a régi seb, arcán meg­rándulnak az évtizedek óta nyugodt apró ráncok. Hirtelen elhallgat. Rám­néz, s érzem, hogy most bennem a maga örkkévalóságát látja. Mély csönd ereszkedett közénk, melyet csak néha szakított meg egy­­egy felrebbenő madár. Én a holdat és az erdők párás félhomályát né­zem. A holdfény játékában az éjsza­ka múló öröme, szépsége tobzódik. Eltűnődöm apám nehéz sorsán. Most reám tekint szelíd szemével és én el­csüggedek, s a hideg éjszakában megértem azt, amit génjeink titkos üzenetként adnak át egymásnak. Az éj telik. A hegyek és a mélyük­ben szunnyadó barlangok fölött év­ezredek óta áll az idő. Nézem a csil­lagokat, a világ eme titokzatos mé­csein túl az elképzelhetetlen és a megérthetetlen végtelent, s összefo­lyik képzeletemben az élet és a ha­lál. Lenyugodott a hold. Sötét lett a rét. Nem barangolt felénk vad ezen az éjszakán. Talán jobb is volt így, mert beszélgetésünket nem zavarta meg semmi. K. L. Benes Ildikó Egy tehetségkutató vizsgán let­tünk figyelmesek Benes Ildi­kóra, aki — bár nem sokban i—, de mégis csak kitűnt a többi je­lentkező közül. Valami volt benne. Még nem tudtuk, hogy mi csak érez­tük, hogy lesz belőle színész. Benes Ildikó 1952-ben született Ér­sekújvárban (Nové Zámky), ott is végezte el a gimnáziumot. Utána „belső hangjának“ hívására jelentke­zett a színháznál. Egy ilyen felvételi vizsga nagyon érdekes. Jó szemű szakemberek elő­ször is alaposan megnézik a jelent­kezőket. Külsejüket, mozgásukat, mi­mikájukat, s utána sorban felküldik őket a színpadra. Először — görcsol­dónak — beszélgetnek vele szemé­lyes dolgokról, majd megkérik, hogy szavaljon valamit. Ebből kiérzik, hogy nincs-e beszédhibája, tájszólása, nem badar-e vagy egyéb. Utána éne­kelnie kell, mozognia, s ún. etűdöt játszatnak el vele, amiből kitűnik, milyen a pantomim-készsége, mennyi benne a fantázia, milyen a tehetsége. Ildikó jól mozgott a színpadon, s jól játszotta a saját kigondolt etűdjét. Ez még 1972-ben volt. Próbaidőre egy évre elküldték őt a kassal Thálía Színpadra tanulni. Ott kis epizódsze­repeket játszott, mint például a Ki­nek üt a toronyóra vagy a Búcsúzás júniusban, de a színházi levegőt már szívta, s vele együtt az idősebb kol­legáktól kezdte ellesni a szakmát. A próbaidő letelte után áthelyezték őt a komáromi MATESZ-hoz, s innen már figyelni tudtam karrierjét. Eleinte kis szerepeket kapott, mint például a Svejkben, a Rablóban vagy a Peti kalandjaiban. Ezek közül ket­tő már karakter szerep volt, nem is akármilyen, hisz a Svejkben kutyát játszott, a Petiben Macit. S csak én tudom, aki már játszottam papagájt, keselyűt, lovat, macskát, sőt halat is, hogy- milyen nehéz állatokat alakíta­ni. Utána még az Egy lócsiszár vi­rágvasárnapjában egy fiúszerepet játszott, majd jött a nagy kiugrás. Konrád Józsefnek jó szeme volt, ami­kor a Cigányban ráosztotta Claudia szerepét. Ez egy lóti-futi, nyelves, de kedves kis cigánylány. Olyan minden lében kanál. A siker egyértelmű volt. Mind a közönség, mind a szakma, mind pedig a kritika kiemelte játé­kát és nívódíjat kapott a szerepfor­málásért. Megérdemelten. De volt neki egy aranyos jelenete is. Amikor Elemér, az egyik cigány dühében verekedni akar, Ildikó, mint­ha csak egy szál virágot adna neki, átnyújtja a cigányok legveszedelme­sebb fegyverét, a borotvát. Ezt olyan kislányos huncutsággal tette, hogy nyíltszíni taps volt érte a jutalom. De énekelt és cigánytáncot Is járt a darabban. Mondom, kiugrás volt ez a javából. Mint minden színész, ő is tévedett. Egy szóbotlására emlékszem is. Játék közben azt kell mondania, hogy: „Te burcsákot ittál!“ Ehelyett az egyik előadáson ő így kiáltott fel: „Te bircsákot ittál“, ami az egyik volt technikusunk neve volt. Nehezen tudtunk komolyak maradni a szín­padon ... Ildi közben férjhez ment, aranyos kislánya van, de a szülési szabadság után újra színpadon láthatjuk őt. Először a Beszélő köntösben találko­zom vele, ahol kettős szerepet ját­szik. Ű Szúnyogh Eszter, a takaros menyasszony, majd Olaj bég táborá­ban török táncot jár, mint Bajadér. Itt is bizonyíthatta tánckészségét. A Naplemente Rómeóval és Júliával pincérlány epizódja után ismét ko­moly lehetősége van a bizonyításra. Ráosztják a felújított Szent Péter esernyője kis cselédjét, amiben nagy sikert arat, majd betegség miatti be­ugrásként eljátszhatja a főszerepet, Verőnkét. Ebben a szerepben búcsúz­tam el tőle: őrizni fogom kedves kislányos mosolyát és könnytől csil­logó szemét, amikor én, mint Bélyi plébános mint hugocskámat az erdei jelenetbe átölelem. Ildikó sokat rádiózott, s sorozat­ban lépett fel a színház egyéb ren­dezvényein. Talán sokan emlékeznek sanzonjaira, modern dalaira, vagy fergeteges cigánydalaira s táncára. További sok sikert kívánok Neked, Ildikó! SIPOSS ERNŰ A rozsnyői (egykori bőrgyár épülete) munkásmozgalmi és párttörténeti múzeum A ülünk megőrzött múlt Rozsnyón (Rožňava) egy évtizeddel ezelőtt alakult meg a járási műem­lékvédelmi hivatal, amely feladatát lehetőségeihez mérten jól teljesíti. Bi­zonyítja ezt a tíz év alatt helyreállí­tott, restaurált és felújított műemlé­kek jelentős száma. Történészek, res­taurátorok, régészek, műépítészek és fényképészek tizenkilenc tagú cso­portjának tudására, lelkiismeretére, emberségére van bízva e hatalmas történelmi kincs, a kimagaslóan érté­kes műemlékek sorsa. A szakértelem és az értő kezek mellett jelentős az az erkölcsi és anyagi támogatás, melyet a társadalmi és politikai szervek részéről élvez az intézmény. A járás különösen gazdag a közép-, kori építészet és művészet emlékei­ben. Példaként említhetjük a 14. szá­zadbeli kocel'ovcei és ochtinai góti­kus, illetve románkori gótikus stílus­ban épült templomokat, amelyeken már elvégezték a külső és belső fel­újítást, részben a freskódíszek fel­újítását is. A járásban két nemzeti kultúrem­­léket tartanak számon. A csetneki gótikus templomot, mely a középkori freskóművészet értékes múzeuma (megmentése a műemlékvédők soron csak fokozatosan végezhetik el, mi-* vei hatalmas pénzösszegeket igényel. E téren a legtöbb, amit jelenleg te­hetnek, hogy éber figyelemmel kísé­rik a sorsukat; megtiltották az épü­letek lebontását, átalakítását is csak úgy engedélyezik, ha az építők min­den tekintetben megőrzik az épület külső stílusjegyeit. Az intézet egyik legfontosabb fel­adatának tartja a pusztulásra ítélt,­­népi-építészeti emlékek megmentését. Főleg a gazdátlan, dűledező, régi pa­rasztházak és gazdasági épületek szorulnak mielőbb beavatkozásra: Jabloncán, Kecsőben (Keőovo), Szád­almáson (Jablonov nad Turňou), Rej­­dován és Murányban. Murányban például a műemlékvédők megkezdték a murányi vár további pusztulását megelőző munkálatokat. öt éve régészeti tevékenységet is kifejtenek a műemlékvédő hivatal dolgozói. Erről a területről említést érdemel a körtvélyesi (Hrušov) 14—i 15. századbeli Szent Anna templom. Folyamatban van az épület alatti —< jóval korábbi — templom alapjainak a feltárása, amely érdekes új ismere­teket hozhat a középkori építészet­ről. Lúcskán (Lúčka) az idén fejezik A szecessziós stílusban épült volt képcsarnok Fábián István íelvt következő feladata); a másik,a krasz­­nahorkai vár, melynek felújítási mun­kálatai befejezéshez közelednek. E hatalmas és impozáns építményt kül­ső vakolattal és új tetőszerkezettel látják el, bútorzatát restaurálják. Rozsnyótól néhány kilométerre — többtucatnyi ritka dísznövényfajtával benépesített park közepén — talál­ható a gyönyörű Andrássy-mauzó­­leum, közismert nevén a Betlér kas­tély. Belső berendezése, valamint a gróf által összegyűjtött képtár, a mű­tárgy-gyűjtemény és a szebbnél szebb vadásztrófeák a múlt idők történel­mét hordozzák és tárják a látogatók elé. Külön említést érdemel a kas­tély értékes könyvtára. Nos, a res­taurátorok hamarosan ezt a műem­lék kincsünket is megvédik az idő romboló vasfoga ellen. Az ipari műemlékek közül jelen­tős az egykori rozsnyói bőrgyár, a­­mely ma munkásmozgalmi és párt­­történeti múzeum. De nagy figyelmet fordítanak a járásban a műemlék­együttesek, illetve a történelmi „városmagok“ megőrzésére, védelmé­re is. Ilyenek például a rozsnyói, a csetneki, a dobšínái és a rőcei vá­rosközpontok, amelyeknek felújítását be egy középkori huszita templom romkertszerű konzerválását. Tavaly a szádellői völgyben értékes bronz­kori kincseket találtak. Jelenleg az értékes lelet tisztításán, feldolgozá­sán és dokumentálásán dolgoznak, a­­mely ez év áprilisában már látható lesz Kassán (Košice) a bronzkincsek kiállításán. Az őstörténeti kutatás szempontjá­ból nagy jelentősége van a neolit korszak és a bronzkor embere által lakott domicai, ardói és jabjoncai cseppkőbarlangoknak, valamint a szi­­licei jégbarlangban található szikla­rajzok és a különféle használati tár­gyak feltárásának, tanulmányozásá­nak, melyeket régészeti műemlékek néven is számba vehetünk. A járás területén százkilencvenkét műemléket tartanak nyilván. Az em­léktáblákkal együtt kétszázhatvan­ötöt. Ezek közül sok olyan állapot-' ban van, amely sürgősen védelmet, megmentést igényel. A műemlékvédő hivatal gondos mérlegelés alapján és kategóriák szerint a restaurálásra szoruló műemlékekről jegyzetet, név­sort készít, s a rendelkezésükre álló pénzösszeget — fontossági sorrend­ben — ennek megfelelően használ­ják fel. KORCSMÄROS LÄSZLÚ A MATESZ Thalia Színpadának februári játékterve 10. szerda: 14. vasárnap; 19. péntek: 20. szombat: 22. hétfő: 25. csütörtök: 26. péntek: 27. szombat: 28. vasárnap: Kassa — Košice Szádellő — Zádiel Beretka — Bretka Deres — Držkovce Tornaija — Šafárikovo Kassa — Košice Szomotor — Somotor Nagykövesd — V. Kamer Tornaváralja — T. Podhr, Zavaros örökség 19.00 Zavaros örökség 19.00 Zavaros örökség 19.00 Zavaros örökség 19.00 Zavaros örökség 19.00 Zavaros örökség 19.00 Szélkötő Kalamona 13.00 : Zavaros örökség 19.00 Kulcskeresők 19.00 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents