Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-06 / 5. szám
1992. február в. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 Elhunyt Mihail Szuszlov A múlt héten hivatalos gyászjelentés tudatta, hogy Mihail Andrejevics Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet állam és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló személyisége rövid ideig tartó súlyos betegség következtében életének 80. évében elhunyt. Mihail Szuszlov szegényparaszti családból származott. Komszomolista volt, fiatalon belépett a pártba. 1928- ban a munkásföiskolán tanult, majd 1928-ban fejezte be a Plehanov Népgazdasági Intézetben folytatott tanulmányait. Késóbb pártföiskolán tanult, majd előadott a moszkvai egyetemen és ipari akadémián. 1931 óta felelős párttisztségeket töltött be. A Nagy Honvédó Háború idején a kaukázusi front északi csoportja katona tanácsának és a sztavropoli területi partizán törzs parancsnoka volt. 1946 márciusától az SZKP Központi Bizottságának apparátusában dolgozott. 1947 óta a központi bizottság titkári tisztségét töltötte be. Egyidőben a Pravda főszerkesztője is volt. 1955 óta a párt központi bizottsága elnökségéne,к 1966 óta pedig politikai bizottságának tagja volt. Életét a kommunista párt szolgálatának, a szovjet haza felvirágoztatásának, a nép jóléte és a nemzetközi haladás elősegítésének szentelte. Népünk nagy barátját vesztette el Szuszlov elvtárs személyében. Gazdaságfejlődés a Szovjetunióban Nyilvánosságra hozták a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának jelentését, a tavalyi népgazdasőgi terv teljesítéséről. A nemzeti jövedelem 1980-hoz képest 14 milliárd rubellel, 3,2 százalékkal nőtt, s elérte a 474 milliárd rubelt. Háromnegyed részét fogyasztásra, egynegyedét pedig felhalmozásra fordították. Az ipar tevékenysége 1980-hoz képest 3,4 százalékkal emelkedett. A termelési eszközök gyártása 3,3, a közfogyasztási cikkeké pedig 3,6 százalékkal nőtt. Valamennyi fontos ipari ágazat az előző évhez képest bővítette termelését, de több közülük nem a tervben előírt mértékben. Három százalékkal maradt el a terv teljesítésétől a szénbányászat és a vaskohászat, 2 százalékkal a fa- és papíripar. A gépgyártás termelése в százalékkal nőtt. Kőolajból 609 millió tonnát, földgázból pedig az előző évinél 7 százalékaki többet, 465 milliárd köbmétert termeltek. Az iparban az átlagos munkatermelékenység 2,7 százalékkal emelkedett, s ez eredményezte a termelésnövekedés négyötödét. A mezőgazdaságnak tavaly igen kedvezőtlen időjárással kellett megküzdenie. Ennek ellenére a betakarított gabona elegendő arra, hogy fedezze a lakosság kenyér- és pékáruszükségleteit. Jó, 9,6 millió tonnás termést szüreteltek gyapotból. Burgonyából 72 millió tonnát, különböző zöldségekből 25,6 millió tonnát takarítottak be. Az állattenyésztésben 600 ezerrel gyarapodott a szarvasmarhaállomány, ám 200 ezerrel csökkent a sertések száma. Húsból százezer tonnával, tejből pedig 2,4 millió tonnával kevesebbet termeltek, mint 1980- ban. E eszült várakozás előzte meg a " múlt héten Genfben lezajlott Gromiko—Haig találkozót. A szovjet és az amerikai külügyminiszter kapcsolatfelvételére azután került sor, hogy Reagan elnök és kormánya durván beavatkozott a szuverén Lengyelország belügyeibe, szankciókat hirdetett meg és foganatosításukra kötelezte szövetségeseit is a szocialista rendet védő lengyel kormány és a szocialista nagyhatalom ellen. A magas színtű megbeszélésre elsősorban azért került sor, hogy tisztázzák, nem veszélyeztetik-e a történtek a madridi találkozón várt eredményeket és a stratégiai fegyverek korlátozásával kapcsolatban Genfben felújított szovjet—amerikai tárgyalásokat. A közvélemény nem várt valamilyen sorsdöntő elhatározásokat a találkozótól, sőt azért szurkolt, hogy meg ne hiúsuljon a tervezett rövid megbeszélés. Gromiko szovjet külügyminiszter eleve, a szovjet külpolitikára jellemző elvszerűséggel leszögezte, hogy Lengyelország nem téma, Haig viszont olyan megjegyzést tétt újásgirők előtt, hogy akár meg sem kell akkor tartani a találkozót. Hogy mégis megvalósult, sőt a tervezettnél kétszer annyi ideig tartottak a külügyminiszterek négyszemközti, valamint a legközelebbi munkatársaik jelenlétében folytatott megbeszélései, egyrészt a szovjet békepolitika kitartó, elvszerű törekvéseinek sikerét, Nagyobb hozamok közös nevezője: TITAVIT Magyarországon a Kertészeti Egyetem szabadalma alapján a Nitrokémial Ipartelepek megkezdte a mikroelemként titánt tartalmazó, és ennek megfelelően Titavitnak nevezett hozamnövelő készítmény .— biokatalizátor — gyártását. A Titavit a levélzetre permetlé formájában kijuttatva növeli a tápanyagképzésben kulcsszerepet betöltő zöld színtestek — klorofillok — képződését, és serkenti a tápanyagképző fotoszintézis folyamatát. A Titavit elősegíti az érési folyamatot, fokozza az alapmütrágyák hatását, 5—20 százalékkal növelheti a termés mennyiségét is, ami például a cukorrépánál 7—10, a szőlőnél 6—20, a csemegekukoricánál 20—30 százalék cukorhozam-növekedést is jelenthet. Az egész vegetációs Időszakban lombtrágyaként permetezhető ki. Alkalmazása azonban a növények intenzív növekedésének, tehát már a virágzása előtti, a terméskötési, az érési vagy egyéb, fokozottan tápigényes fejlődésnek időszakaiban, valamint szárazság, hűvös időjárás vagy más miatt korlátozott tápanyagfelvétel idején lehet különösen előnyös. Megfelelő hatékonyság általában a vegetációs időszakon belül 2—4 alkalommal megismételt permetezés esetén várható. Az alkalmanként kijuttatandó hektáronkénti egy liter Titavit a gép típusától, Illetve a kezelendő kultúrától függően 50—1000 1/ha vízben juttatható ki; illetve a paprika, paradicsom, valamint a kertek 1—2 ezrelékes hígításban kaphatják. Bármilyen típusú permetezőgép és szórófej alkalmas a kijuttatásához. A lúgos kémhatásűak kivételével minden gombaölő vagy rovarölő növényvédő szerrel és lombtrágyával is keverhető, s így velük egy menetben kijuttatható. Közvetlenül a permetlé elkészítése után kell felhasználni. A kínai parlament, az Országos Népi Gyűlés a múlt év vége felé összeült és a hatalmas ország gazdasági nehézségeiről tárgyalt. A kínai viszonyok között és az előző időszakokhoz képest a mostani elég rövid volt és fő programja miatt csak gazdasági ülésszakként emlegetik. Ez a problémakör azonban annyi munkát adott a törvényhozásnak, hogy ülésszaka szinte a végtelenségig elhúzódhatna. Az ülésszak viszonylagos rövidségéből arra következtethetünk, hogy nem tudott megbirkózni a problémákkal, nem is volt kellőképpen előkészítve. Éppen ezért híven tükrözte a Mao utáni vezetés válságát, ennek fő irányait, a kínai társadalom rákfenéit, melyeket a vezetés sem a maoista szótárból, sem „nagy kormányos“ ma már Kínában sem tagadott melléfogásainak bírálatából vett szólamokkal képtelen elsimítani, illetve nem létezőkké tenni. A kínai páriáméivá maőizmus válsága kicsúcsosodásának jegyében ülésezett ,s ez mindenre rányomta bélyegét. Csődöt mondott az utóbbi években követett „kiigazítások" politikája. Megfontolt politikai vonalvezetés esetében a „kiigazításon“ a maőist» gazdaságpolitikai dezorientáltság gyökeres felszámolását értenénk, de ami Kínában a gazdaság terén történt, nem más, mint játék, játszadozás a maóista örökségen osztozkodők, a hatalom új jelöltjei között. Egy dolog azonban változatlannak tűnik: a kínai vezetés nagyzási hóbortja, mely az ideológiai gyökerekből táplálkozó maóista hegemonizmusből ered és féktelen megalomániába torkoll. Ezért is omlottak sorra össze a gigantománia sugallta gazdasági tervek: előbb az 1976— 1985. évi tízéves terv, majd a Teng Hsziao-pingtől eredő 1981—1990. évi második ízéves terv eredeti változata. A parlament gazdasági kérdésekkel foglalkozó ülésszakán ugyan elfogadták Teng módosított tervezetét. Hivatalos vezető személyiségek is megerősítették azt a hírt, hogy még az idén összehívják a Kínai Kommunista Párt XIJ. kongresszusát, hogy döntő fontosságú kérdésekben határozzon, minit amilyen a párt ideológiai és szervezeti megújhodása, és hogy a párt „jobban tudja vezetni az országot a modernizálódáshoz vezető hosszú mentelés során“. Bár a hivatalos bejelentés még várat magára, a hír kínai kommentálói arra is rámutatnak, hogy a pártnak nincs meg a kellő tekintélye a tömegek körében. A maóista kalandor-politika miatt nem tudta elérni a kívánt eredményeket, ezért a tömegek bizalmatlanul hallgatják a vezetők ígéreteit. Mindez igazolja azt az értékelést, hogy amióta Kína az ötvenes évek végén a szocialista közösségtől elszakadva „önálló út“ követésére szánta rá magát, az „önerőre támaszkodás“ politikájával nemcsak az antiimperiali9ta erők egységéit bontotta meg, hanem magának a kínai népnek is a legnagyobb károkat okozta, s ezeknek következményei éppen napjainkban mutatkoznak a kínai társadalom életének minden területén. • JÓLÉT HELYETT MAŐIZMUS A kínai parlament említett gazdasági ülésszakán olyan problémák tárultak fel, amelyekkel a vezetők nem térségben, dicsekszenek szokásos beszédeikben, és a kínai sajtóban közölt statiszti[I. Offengenden kai adatok között sem szerepelnek. Először is a gazdasági vezetés tartós jellemzőjévé vált „kiigazítások“ terve teljesen csődöt mondott. Teng KÖZEL-KELETI LÁTOGATÓK Az utóbbi időben Washington megbízottai egymásnak adják a kilincset a közel-keleti fővárosokban. Küldetésük egyik fő amerikai kiterjeszrajza) KOMMENTÁRUNK Eredmény: a párbeszéd folytatása továbbá amerikai részről annak kényszerű felismerését jelenti, hogy a világ dolgairól tárgyalni kell. A genfi találkozó jelentősége tehát abban rejlik, hogy egyértelműen elfogadták a tárgyalásokat az égetően fontos, sorsdöntő vitás kérdések megoldása keresésének alapjául. Ami a tárgyalások előre tervezett fő témáját, a SALT-szerződés sorsát illeti, bebizonyosodott: az elvi nézeteltérésektől függetlenül, a Szovjetunió felkészült a vita érdemleges folytatására, ezzel szemben az amerikai fél nem készült fel a tárgyalásokra. Genfben magas szinten az ún. Lengyel kérdés is szóba került, de a szovjet külügyminiszter értésére adta amerikai kollégájának, hogy ezzel kapcsolatban a részletekbe bocsátkozás nem lehet téma. Egyébként a kiszivárgott hírekből és Gromiko későbbi berlini sajtóértekezletének megállapításaiból kiindulva a megbeszélésen a Közel-Kelet, Ázsia, Afrika, Lattn-Amerika problémái is felvetődtek. A szovjet diplomácia vezetője megismételte országa elvszerű álláspontját az ismertetett problémák rendezésével kapcsolatban, melyek összeszövődve a nemzetközi helyzet rendezését gátlő akadályhalmazokat jelentenek. Az időszerű kérdés most: mi lesz Genf után? Az el nem kötelezett és semleges országok képviselői már aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy az ún. lengyel kérdé? február 9-re tervezett madridi megvitatásának napirendre tűzése nagyon elmérgesithetné a helyzetet és meghiúsíthatná a tárgyalások célját. A tizeknek az a kierőszakolt döntése, hogy felfüggesztik a Lengyelországba irányuló 15 százalékos árkedvezményű és hitelre lebonyolított áruszállításokat; főként élelmiszer szállítását, és drágítja a szovjet exporthiteleket, semmiképpen sem egyengeti a békés megegyezés útját, és Reagan elnök az Unió helyzetéről szőlő hagyományos mostani kongresszusi üzenetében is rossz utakra téved, amikor azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államoknak „az erő helyzetéből kellene tárgyalnia ..—In-« Hsziao-ping, a „szürke eminenciás“ nagyra törő tervei eltörpülnek a valóság tükrében, különösen zavarják a közvéleményt a „kiigazítások“ hatásával kapcsolatban be nem tartott határidők. A kínai gazdaság markáns jellemzői között szerépel az infláció, az államkincstár deficitje, az energiagazdálkodás és a külkereskedelem alakulása. Teng a maóista örökség gazdasági vonatkozásainak kiküszöbölésére törekedve hirdette még néhány évvel ezelőtt a „négy modernizáció" politikáját, ám már akkor nyilvánvaló volt, hogy pragmatista politikájának elsődleges célja a hadsereg korszerűsítése, ami nyilván messzebb menő célokat követett, s csak aztán az általános gazdasági korszerűsítés. A miniszterelnök-helyettes felsült tervével. A túlméretezett költekezés miatt szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat. Ezt kölaza szervezeti felépítésű Kínai Kommunista Párt korántsem egységes, dúl benne a frakcióharc. A vezetők és a tartományi funkcionáriusok nem lebecsülendő csoportja Mao rehabilitációját, eszmei örökségének tisztázását követeli. Természetesen indítékuk nem elvi jellegű, valójában önmagukat, a „nagy kulturális forradalom“ idején kifejtett tevékenységüket szeretnék rehabilitáltatni. Velük szemben a pragmatista csoport, melynek „agytrösztje“ maga Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettes, olyan rugalmas politikát követ, hogy a Mao szellemi öröksége árnyoldalainak leküzdése elleni harc ürügyével, Illetve jelszavával rugalmasabb formában próbálja átültetni a gyakorlat talajára a „nagy kormápyos“ tanításának szerintük elfogadható tételeit, de a valóságban a pragmatikusaik olyan „rugalmasak“, hogy akár Mao Kínai változatok I. PERMANENS „KIIGAZÍTÁSOK" vette a „kiigazítások" tartós politikája. S az eredmény? A kínai valóság ilyen képet mutat: A tavalyi állami zárszámadás 110 milliárd jüan bevételt és 113 milliárd jüan kiadást mutatott ki, ugyanakkor 1500 ipari létesítmény építését állították le. A bányaipar, a nehézipari ágazatok nem teljesítették tervüket, ezzel szemben a könnyű- és textilipar megfelelt feladatainak. Az amúgy is elégtelen energiatermelés 7 százalékkal zuhant. Még rosszabb a helyzet a kínai mezőgazdaságban. Kiderült, hogy a mezőgazdaság beígért korszerűsítése még 25 év alatt is nehezen valósítható meg. Kínában éhség ütötte fel a fejét, mert a 259 millió parasztot foglalkoztató mezőgazdaság önellátásra is képtelen. Ez a helyzet aztán erkölcsi zülléshez is vezet, jó táptalajt ad a bűnözésnek. Viszont a kínai viszonyok között virágzik a kapitalista szellemű magánvállalkozás (a feketekereskedelemmel együtt), amit az is ösztönöz, hogy számos vállalattulajdonosnak visszaadták a forradalmat követően államosított vállalatát, sőt még kártalanítást is fizettek neki. Évente nyolcmillió fiatal jelenik meg a munkapiacon: beilleszkedést követelnek a gazdasági életbe, a valóságban a munkanélküliek számát emelik. Az egymilliárdos államban állandóan a nagyméretű szaporodás jelenti a legnagyobb gondok egyikét. A kormányzat a sző szoros értelmében megtorlásokat alkalmaz a nagy családokkal szemben. Két gyermek a megtűrt határ, ezen felül szociális és egyéb ellenintézkedések veszik el a családgyarapítási kedvet. E tények hátterében groteszkül hat a „második nagy ugrásként“ emlegetett, Teng féle tízéves terv, melyben olajipari és acélipari művek nagyarányú építését, 30 nagy erőmű, köztük két atomerőmű megépítését tervezték. Teng nagyzásának egyik megnyilatkozása, hogy a japán példakép követését szorgalmazza az iparosításban egy olyan óriás országban, mely képtelen eltartani lakosságát. • A MAŐIZMUS ELTEMETÉSE VAGY ÁTMENTÉSE Az egyik kudarcból a másikba sodródó pragmatizmus politikai vetülete is Mao örököseinek csődjére vall. A teljes megtafadásáig is elmennek, ha pillanatnyi érdekeik ezt így követelik. Kétségtelen, hogy a kínai társalomban Mao Ce-tung, már nem az a nagy bálvány, akinek nevével és nevében mindent szentesíteni lehetett Viszont a valóság mind az orthodox maőistákat, mind a pragmatikusokat óvatosságra készteti. A kisebb funkcionáriusok, a tartományi vezetők pedig érthetően paríroznak. Hátra marad még egy tényező: a hadsereg. Teng Hsziao-ping minden ügyeskedésében és ravaszkodásában is félszem« mel a tábornoki karra pislant. A hadsereg megmozdulása határozatlan előjelű lehet. A kérdés végül az, ami a maradj a maőizmus szellemi örökségében? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy semmi pozitív maradandó értéket nem tudunk benne felfedezni. A gyakorlatban a legopportunistább szemlélet megtestesítője, a napi érdekekhez elvtelenül alkalmazkodó ideológia. Egy viszont maradandó, vagy másként állhatatos tényező benne: ez a megmagyarázhatatlan, fanatikus szovjetgyűlölet, mely egy táborba hozta a maőistákat az egykor elátkozott ellenséggel, az imperializmussal. Ma« guk a jelenlegi vezetők is iskolapél« dái a maóista elvtelenségnek. Hu Jao-pang, a jelenlegi pártelnök, aki szürke maóista bürokrataként emelkedett felfelé a pártapparátus létráján, 1966-ban 'még verte a harci dobot, hogy „késhegyre menő harcot folytatnak az Imperialisták ellen“, 1977-ben már megcsendesedett és a legszélesebb szovjetellenes egységfront kialakítását jelölte meg időszerű fő feladatként, a legnagyobb egyetértésben Franz Josef Straussszal. (Beszédes fényi) A maóista pragmatisták szavakban ma is megbélyegzik az imperializmust, a gyakorlatban azonban oldalára állnak a szocialista nagyhata« lommal szemben. Szeretnék kiprovo« kálni a nyílt összecsapást úgy, hogy jőmaguk „árnyékban“ maradjanak. Ebben ősi kínai állatmesék példázataira hivatkoznak, amikor „a bölcs majom a két őriástigris párviadalát csendes szemlélőként várja ki“. Ebben a vészes csendben azonban a maóista vezetés a maga hegemonista terveit szövögeti. Következik: II. Ázsia Peking terveiben 4