Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-30 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES X 14 1982. január 30. ük MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф! A líarroa atka fertőzés ellenére méiiészkedni kell A szövetség központi választmánya 10. tanácskozásán Hacto méhésztárs, a humennéi alapszervezet tagfa Varroa atkajertözés által okozott károkról és egyebekről tájékoztatta a plénum tagjait Fotó: V. Tóthová Méhésztársadalmunkat napjainkban aránylag sokat foglalkoztatja a Varroa atkafertőzés. Tndományos cikkek és előadások ismertették a méhészekkel az atkafertőzést, annak fejlődését, szaporodását és rendkívüli nagy kártételét. Kevesebbet hallottunk és tudunk például az atka felszámolásáról, vagy fékentartásárál. A rendelkezésre álló gyógyszerek használata eddig nem egységes a családok gyógykezelésében. Minden alapszervezet a saját útját járja ezen a téren. Az alábbiakban azt kívánom ismertetni, hogy a királyhelmeci (Krát. Chlmec) méhészeti alapszervezet hogyan jár el a fertőzés leküzdésében. Területünkön van ugyanis Tiszaesernő (Cierná nad Tisou), hazánk kereskedelmi nagykapuja. Tehát négy községünk határos a Szovjetunióval, tíz pedig az MNK-val. Amikor a humennéi, a sobrancei, a michalovcei és a nagykaposi (Veiké Kapušany) méhészeti szervezet körzetében felfedezték a Varroa atkafertőzést, sok mindenre lehetett következtetni. Érthető, hogy mi szintén tartottunk a fertőzéstől. Szervezetünk ezért alaposan felkészült. Popovié állatorvost megnyertük méhésznek, s tőle vártuk a méhegészségügy irányítását. Ugyanakkor Roško doktor segítségével nemcsak a méhegészségügyi megbízottakat, hanem a községek bizalmiait. is kioktattuk. Az előadásokon részletesen ismertettük a veszélyes kártevő fejlődését, s az előadás teljes szövegét lesokszorosítva minden méhésztársnak megküldtük. Pop ovii doktor és én, mint méhészeti szakoktató együtt látogattuk meg a határmenti falvakat, s ott vizsgálatokat végeztünk az atka felderítése céljából. A herefiasításokat a fejlődési szakaszban ellenőriztük. Később, vagyis szeptemberben a méhcsaládokat is átnéztük. A vizsgálódások során Varostan, Fenotiazin készítménnyel és dohánnyal füstölést is végeztünk. Mind a három esetben kimutatható volt az atka létezése, így köztudott lett, hogy a vizsgálat alkalmával, vagyis 1979-ben falvainkban már fertőzött a Varroa atka és esedékes lett a felszámolását célzó küzdelem megkezdése. Eleinte a méhészek ezt nem vették komolyan. A vezetőség azonban arra törekedett, hogy meggyőzze őket az atkafertőzés elleni küzdelem sürgősségéről. Amikor aztán a Szabad Földművesből és a Viíglárből olvasták az atka nagy károsítását, már megértették a gyógyítás jelentőségét, és a terjedés megfékezésének a szükségszerűségét. Szervezetünk közvetlen baráti kapcsolatot tart fenn az MNK sátorüjhelyi méhészeti szakcsoport vezetőségével. Az egyik ottani előadáson ismerkedtünk meg Vágó Miklóssal, aki nagy szakértője Magyarországon a Varroa atkafertőzés gyakorlatban való megfékezésének. Érthető, hogy meghívtuk őt előadásra. Beszámolója nagyon hasznos volt, melyben kitért az atka magyarországi károsítására is, de ismertette egyben a méhcsaládok kezelési módjait is. Közölte velünk, hogy a nagyon fertőzött méhcsaládokat sem számolják fel, inkább gyógykezelik azokat. Erre a célra főleg hangyasavat használnak. Bemutatott azonban egy füstölésre alkalmas szalagot is, amelynek felhasználása során az atka elpusztul és lehull a kaptár fenekére, a méhekre azonban nem káros. Ez egy magyarországi gyártmány, melynek készítése még várat magára. Azt is megtudtuk az előadótól, hogy az MNK-ban az atka fertőzési góca Záhonyban és ennek környékén van. Ez részünkre veszéleys, mivel ez a góc tőlünk alig ötnyolc kilométerre van. A múlt nyáron Püspökladányban meglátogattam Vágó Miklóst és eszmecserét folytattunk a veszedelmes kártevőről. Nézeteink és elképzeléseink azonosak voltak. Az atka terjedését ugyanis nem lehet meggátolni védőkörzetek létesítésével. Helyesnek tartottuk azokat a kutatási módszereket, amelyek arra irányultak, hogy az atkát a sejtekben kellene megsemmisíteni. Így ugyanis több bepárzott generáció elpusztulna. Esetleg olyan hatóanyagú hormont kellene bejuttatni a méhek vérébe, amely magtalanítaná a sejtben levő atkát. Az is nagy eredmény lenne, ha a kutatás olyan hatóanyagot biztosítana, amley a méhek táplálékán keresztül mérgezővé tenné a méhek vérét az atka számára. Az atka természetes terjeszkedése évenként mintegy 10—15 kilométeres körzetre terjedhet ki, a méhek vándoroltatásával azonban jóval nagyobb a fertőzési körzet. Ez történt, amikor Poprád, Levoča, Spišská Nová Ves, Nagykürtös (Vefký Krtíš), Bratislava és Trenčín körzetében megállapították az atkafertőzést. Ezt ugyanis a méhek engedély nélküli vándoroltatása idézte elő. A magyarországi eredmények igazolták, hogy a rendelkezésre álló gyógyszerekkel is megfékezhető az atka kártétele, tehát a méhcsaládok gyűjtőképesek maradtak, s a termelés kedvező színvonalat ért el. Ez azt jelenti, hogy az atkafertőzés ellenére is lehet és kell is méhészkedői. Ezt az elvet az alábbiak is igazolják. Az 1950-es években a burgonyabogarat társadalmi összefogással irtottuk, még sem tudtuk a kártevőt felszámolni. Ma már köztudott, hogy a burgonyát csak úgý termeszthetjük eredménnyel, ha a tenyészidőben vegyszeres kezeléssel megvédjük a' kártevőktől. Tehát a burgonyabogár nem pusztult ki, azonban a növényvédelem jóvoltából sikeresen termeszthető a burgonya. Hasonló a helyzet a szőlészetben is, ahol a filoxéra állandó veszélyt jelent, a szőlő termesztése mégis eredményes. Gondolom, hogy az elmondottak nem hagynak kétséget vezetőségünk munkája iránt, mert a házi ismereteket kiegészítjük a magyarországi tapasztalatokkal, és a gyakorlatban, hasznosítjuk azokat. Eddigi tapasztalataink szerint megbíztuk Popovič doktort a méhcsaládok gyógykezelésének az irányításával s a gyógyszerek beszerzésével. Miután a kezelést hangyasavval akartunk végezni, rendeltünk ezer litert, ebből nyolcszáz litert valóban meg Is kaptunk. Beszerzése eléggé nehéz volt, mert még központunk sem tudott ebben segíteni. A Királyhelmeci Állami Gazdaság főagronómnsa — Juhász Lajos agrármérnök — azonban készségesen segített nekünk. Közben a kis tételben beszerzett hangyasavval elkezdtük a kísérletet, hogy megállapíthassuk a párolás napi adagját. Kísérleteink szerint a kanócos, továbbá a panelles módszer mellett döntöttünk. Elláttuk hangyasavval a fertőzött terület méhészeit. Megegyeztünk abban, hogy a családok gyógykezelését július 20-án kezdjük és 21 napon keresztül folytatjuk, majd augusztus 10-e után serkentő etetéssel a családok telelésig népesek lehetnek. A gyógyszer beadását követő napon már helyenként rengeteg elpusztult, lehullot atkát figyeltünk meg. A kanóc-ős módszer azonban eredményesebbnek bizonyult a panellesnél. A júliusban kezelt családok népesen teleltek be. Később, vagyis szeptember végén, október elején, amikor a napi hőmérséklet 13 C-fok felett volt, s a fiasítás szünetelt, 7—10 napos kezelést végeztünk az elmondott módon. A gyógykezelés tehát ez alkalommal is sikerrel járt. Az atkák többsége elpusztulva hullott a kaptár fenekére. A Varroa atka irtásában a hangyasav sikeresnek bizonyult. A végeredmény azonban tavasszal mutatkozik meg. Bebizonyosodik, hogyan viselték el a méhek az őszi kezelést. Sajnos közben még a Noséma is jelentkezett. Ha ugyanis az atka nyugtalanítja a méheket, ezzel a Nosémát is kiválthatja. Vidékünkön jól mézelő esztendő volt. Számos méhész tehát jobban örült a méznek, s emiatt júliusban, de még uagusztusban sem kezelte az atkával erősen fertőzött családjait. Csak a szeptember elejéig tartó hordás után kezdtek pörgetni, amikor a családok már tönkrementek. Az atka a méheket annyira legyöngítette, hogy lehulltak, a kikelő fiasítás meg nem volt életképes. Battyán községben így 148 méhcsalád még az ősz folyamán elpusztult. Akadtak olyan esetek is, amikor egy-egy méhész teljes állománya elpusztult. Az alapszervezet évi nyilvántartása szerint 24 méhészet szűnt meg, tehát összesen 647 méhcsalád elpusztult. Okulva a szomorú eseten már nagy a méhészek érdeklődése a családok tavaszi gyógykezelése iránt. A kezelés részletkérdéseit nem ecsetelem, mert erről Popovič doktor a Včelárban ír részletes tájékoztatót. Nem tartom célravezetőnek a rendelkezésre álló gyógyszerek felsorolását, mert ezek közül egy sem nyújt teljes védelmet. Ezek egyikét sem ajánlhatom, azonban szükséges, hogy a méhészek is kísérletezzenek, próbálkozzanak a rendelkezésre álló gyógyszerekkel. Lehet, hogy hasznát veszik. Napjainkban talán a hangyasavra lehét legjobban építeni. A gyakorlati méhészeknek akarva nem akarva el kell fogadni az említetteket, vagyis meg kell tanulni méhészkedni a Varroa atkafertőzés keretében is. Ennek persze sok az ellenzője hazánkban. Inkább a fertőzött családok felszámolása mellett döntenek. A Včelár novemberi számában Rudolf Kúrián írásából örömmel olvastam, hogy elveimmel nem vagyok egyedül. Szeretném még kihangsúlyozni, hogy az atka időbeni felismerése rendkívül fontos. Akadtak olyan esetek, amikor a téli hulladékmintából nem állapítottak meg fertőzést, viszont a nyári vizsgálat alkalmával már az atka másodéves fertőzését fedezték fel. Rendkívül fontos a kaptárok aljára helyezett alátét. A hulladék tavaszi vizsgálata sok kérdésre választ adhat. A fejlődés időszakában, tehát egész évben nagyon hasznos az építő keret használata. Az atka nőstényei ugyanis előszeretettel rakják petéiket a herefiasításokra. így a kaptárban élő atkák többsége éppen erre a keretre összpontosítja a petézést. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a fészek többi sejtjei dolgozósejtek, hiszen az atkák ezekbe nem szívesen petéznek. Amikor az építő keret nagy része befedett, akkor az építményt kitördelhetjük. így elpusztíthatjuk az atkát, és viaszt is nyerhetünk. f Méhészetünkben ne tűrjük meg az álanyás családokat, mert ezek gyűjtői az atkáknak, a heréken keresztül. Építésre csak egész tábla műlépet használjunk. A fészekbe soha ne tegyünk heresejtes lépet. Amennyire csak lehetséges, kerüljük a keretek egyik családból a másikba való átrakását. Rajzás idején az ismeretlen rajokat semmisítsük meg. Az atkával fertőzött családoknál tavasszal a Noséma is előfordulhat. Jó, ha ilyenkor kéznél van a Fumagilin. Figyelembe kell venni a gyógykezelésre kiadott dott rendelkezéseket. Célravezető, ha a kezelés kollektív, tehát nem tiltott szerekkel történik. A téli esték fontosak a méhészek részére. Tanulmányozhatják a rendelkezésre álló könyveket és folyóiratokat. A Varroa atkáról már sok könyv és egyéb írás látott napvilágot. Ezeket olvasni, tanulmányozni kell akkor is, ha a méhészetben nem találták meg az atkát. Ahol az állomány atkával fertőzött, ott minden rendelkezésre álló gyógyszer leírását tanulmányozni kell, mert néhánynak kedvezőtlen mellékhatása van. Gondolok itt az anyák elhullására, a fiasítás megsemmisülésére, és a fiatal méhek elpusztulására. Méhészeti alapszervezetünk vezetősége a családok kezelési eredményeiből abban reménykedik, hogy megmentheti a kezelt állományt. Kihasználjuk a méhejc téli nyugalmát, tehát alaposan felkészítjük tagjainkat a méhek tavaszi gyógykezelésére. Ehhez a gyógyszert most kell megrendeli. Az SZMSZ központi választmánya a múlt év decemberében Banská Bystricán tartotta 10. tanácskozását. Jóváhagyta a központi bizottság múlt évi tevékenységét és az elnökség plénumok közötti munkáját méltató beszámolót, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság álta lelőterjesztett jelentést, valamint az 1982-es év költségvetési tervét. Napirendre került továbbá az alapszervezeti taggyűlések szervezési intézkedéseinek jóváhagyása, s egyéb kérdések is, mint például a központi bizottság idei munkaterve stb. A plénum tagságát terjedelmes beszámoló tájékoztatta a Varroa atkafertőzés szlovákiai állapotáról, továbbá az oktató-nevelő bizottság összetételében keletkezett változásokról. A plénum az oktató-nevelő bizottság elnökévé Ján Milla, tagjaivá pedig Ján Daniš, Krutko Mária, Török Lajos, dr. Ivan Dobrovoda és Dugáček méhésztársakat választotta meg. A plénum s az elnökségi beszámoló részletesen elemezte az SZMSZ III. kongresszusa határozataiból, valamint a CSKP XVI. kongresszusa irányelveiből a szövetségre háruló feladatok megvalósítását. Kiemelte a beszámoló, hogy az SZMSZ alapszervezeteinek tagsága a tervezett feladatokat 3 millió korona értékkel túlteljesítette. Ez fényes bizonyítéka az alapszervezeti vezetőségek aktivizálódásának, a Nemzett Front szervezeteivel való szoros együttműködésnek. Az eltelt időszakban szövetségünk nyolc alkalommal szervezett anyanevelési tanfolyamot, 107 alkalommal pedig egyéb jellegű előadást. Ezzel párhuzamosan a tagok nevelése céljából 104 filmet vetítettünk és 15 tanfolyamon ismertettük a mézestésztakészítés mesterfogásait. Ezen kívül több méhészeti tárgyú tanulmányi kirándulást, kiállítást és vigalmat is szerveztünk. Nagy előnyünk, hogy a múlt esztendőben újabb 34 rátermett mésztársat avattunk be az oktatás rejtelmeibe, akik a szakvizsgát sikeresen tették le. Tán mondani sein kell, hogy a méhészeti szakbizottságok tevékenysége még javításra szorul, bár az eltelt időszakban szinte minden bizottságban jó eredmnéyeket értek el. Itt kell említést tennem többek között a méhcsaládok szervezett vándoroltatásáról, de arról is, hogy a központi alapokba több mint 3 ezer 300 tonna mézet, 572 kiló pempőt, 6,2 kiló méhmérget és 40 tonna virágport adtunk, s ezzel szép sikerekkel zártuk a 7. ötéves tervidőszak első évét. Ez évi feladataink ugyancsak igényesek. Rendkívüli figyelmet kell szentelnünk egyebek között a Varroa atkafertőzés rendszeres ellenőrzésének és továbbterjedése meggátolásának. A siker elérése céljából hatékony intézkedéseket teszünk. A nővénymegporzás és a méztermelés fellendítése megköveteli tőlünk, hogy a jövőben méhészeinknek nagyobb támogatást nyújtsunk a méhcsaládok kihelyezésében. A terveket csak így valósíthatjuk meg teljes sikerrel. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy alapszervezeteink tagságát jobban aktivizáljuk, elmélyítsük az alkotó kezdeményezőkészséget, segítsük a Nemzeti Front választási programjának megvalósítását, s idényben kisegtísük a mezőgazdaságot. Arról se feledkezünk meg, hogy évközben saját munkánkat elemezzük, tovább tökéletesítsük, mert csak így számolhatjuk fel rugalmasan a fogyatékosságokat. A beszámolót szinte minden kérdésre kitérő gyümölcsöző vita követte. Többen ecsetelték a növényi kultúrák beporzása során előforduló problémákat, tehát azt, hogy némely mezőgazdasági üzem dolgozói nem értelmezték helyesen a növénybeporzás feladtát, nem vették tekintetbe a virágzó növények közelében elhelyezett méhállomány vegyszeres kezeléssel szembeni érzékenységét stb. Ján Danis méhésztárs például arról tájékoztatta a plénum tagjait, hogy mit tettek a közép-szlovákiai méhészek a Nemzeti Front választási programja sikeres megvalósításáért, Ján Milla az oktató-nevelő bizottság Jövőbeni feladatait vázolta fel, Valent Cajovský CSc. azt tanácsolta, hogy a méhállomány felértékelése alkalmával a jövőben körültekintőbben kellene eljárni, s hnagsúloyzta, hogy a Liptovský Hrádek-i Méhészeti Kutatóintézet munkaközössége szívesen elvállalná a kelet-szlovákkiai kehriüet méhállományának kivizsgálását, hogy e családok tulajdonosai meghatározott körzetben vándorolhassanak méheikkel. Azt tanácsolta, hogy a Varroa atkafertőzés elleni küzdelem céljából rendeljék el a méhállomány egész országra kiterjedő, aprólékos kivizsgálását. A beszámolóhoz persze még többen Is hozzászóltak. Elmondták, hogy mit tettek és tesznek a szövetség irányelveinek sikeres megvalósítása érdekében. Befejezésül az SZLKP KB dolgozója, Jozef Gažo elvtárs vitazáró beszédében arra ösztönözte a szövetség választmányának tagjait, hogy a méhészekkel szüntelenül ismertessék pártunk irányelvei gyakorlati megvalósításának népgazdasági jelentőségét. Ezeket az irányelveket az SZMSZ KB saját feltételeire feldolgozva fokozatosan valósítja meg. Amint már az előző „Méhészet“ rovatban ismertettük, az SZMSZ KB elnöke, Jozef Drzník, titkára pedig Mikuláš Jáni elvtárs lett. A plénum a központi bizottság alelnökévé pedig Karol Sutoris elvtársat választotta meg. MIKULÁS JANI, az SZMSZ KB titkára CZOMPOLY ZOLTÁN, méhészeti szakoktató Teleltetés műanyag sátorban A méhek téli védelmének sok különleges módját eszelték ki. Paul lécekre feszített átlátszó műanyag sátort borított a kaptárra. Itatót is tett a sátor alá. A kísérleti család nagyon gyenge volt, csupán négy lépet takart. Ilyen mesterkedés nélkül nem lehetett volna remélni, hogy kitelelhet. Mindkét, vagyis a fóliával takart és a szabadban levő kaptárra hőmérőt tett, naptól védetten. A telelő méhfürt belsejének hőmérséklete 14 C- fok volt. A megfigyelés 25 napján a sátor alatt átlagosan 5,5 C-fokkal volt magasabb a hőmérséklet, mint a szabadban. A megfigyelt 25 nap közül 13-ban a sátor alatti hőmérséklet 14 C-fok felettire emelkedett. Ez az a hőfok, amikor a téli fürt megalakul. Ha a hőmérséklet 9 C-fok vagy kevesebb, a méhek az eleség fogyásakor nem tudnak a lépeken tovább vonulni. A sátor alatti kaptár hőmérséklete 22 napig a kényes hőfok felett volt. Az összehasonlításul védtelenül hagyott kaptárban csak 12 napon volt ilyen kedvező a helyzet. Paul maga Is elismeri, hogy ezek még csak a kezdeti eredmények. Ogy látja azonban, hogy a telelő család kaptárjának ilyen védése megengedi a méheknek a téli élelemmel való állandó kapcsolatot bj^-
