Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-23 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1932. január 23.

\

s

■

в

f

■■■■!■>■■■■üliIBI■■■■■■I

I

■■■■■■■Б■■■IBI

Bővül hazánk mezőgépipara

A csehszlovák kormányelnökség 1981. október 22- ével életbe lépett 184/81. számú rendeletében döntést hozott a hazai mezőgépipar termelési és műszaki alapjának megszilárdítására. A rendelet értelmében 1982. január 1-től a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium hatáskörében egy új mezőgépipari termelési-gazdasági egység jött létre, mégpedig a brnói Agrozet-Az újonnan létesült mezőgépipari egység magában foglalja a brnói Zbrojovka termelésigazdasági egység eddigi szervezeteit, január 1-töl pedig további hét szervezettel és szervezeti egységgel bővül, nevezetesen: a Roudnicei Kohó- és Gépipari Művekkel, a pfíbraml Rudné doly nemzeti vállalat rožmitáll üzemével, a Veiké Meziflci-1 gépipari üzemmel, a Jifíkovi Mezőgazdasági Gépjavító Üzemmel, a Roudnice nad Labem-1 Gép- és Traktorállomás üzemrészlegével, valamint a Jiőíni és a Kamenice nad Lipou-i Gép- és Traktorállomással.

Az említett szervezetek átcsoportosításával az új mezőgazdasági gépipari egység gyártási kapacitása hozzávetőlegesen háromezer dolgozóval bővült. Többségük már ezldáig is foglalkozott mezőgazdasági gépek gyártásával — részben végtermékek, részben pedig alkatrészek formájában. A kezdeti Időszakban bizonyos problémákat okoz az, hogy az átcsoportosított üzemek közül a döntő jelentőségű szervezetek, mint például a Roudnice nad Labem-i ROSS nemzeti vállalat és a rožmitáll üzem nagymértékben foglalkozik nem mezőgazdasági jellegű gépek gyártásával is. Ezen kapacitások mielőbbi felszabadítása érdekében a nem mezőgazdasági jellegű gyártási programokat fokozatosan más gyártó vállalatoknak kell átadni.

Az átcsoportosítással szerzett

IMI

új kapacitások gyártási programja elsősorban arra irányul, hogy a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételéhez haladéktalanul szükséges gépesítési eszközök biztosítása mielőbb megoldódjon. A CSKP XVI. kongresszusának, valamint a CSKP KB 4. ülésének határozatai értelmében az új kapacitások gyártási programja, mindenekelőtt a talajművelő gépek és berendezések, a vetőgépek, valamint a tömegtakarmányok termesztésénél és begyűjtésénél nélkülözhetetlen eszközök I — beleértve a hegyaljai körzetek takarmánytermesztésének gépeit is — fejlesztésére és nagyobb arányú szállítására összpontosul. Nem kevésbé fontos gyártási programmá válik az állattenyésztés gépesítésének további fejlesztése, valamint a kistermelőknek a szükséges gépi eszközökkel való ellátása is. E követelményeknek teljes mértékben megfelel az újonnan szerzett kapacitások szervezeti felépítése, s gyártási programjuk távlati terve.

A Roudnicei Kohó- és Gépipari Művekhez csatolják a Roudnicei Gép- és Traktorállomást. Tovább fejlesztik a vállalat eredeti gyártási programját, amely a talajmflvelőgépek és a gabona-vetőgépek gyártására irányul. A fejlesztési program megvalósítása szükségessé teszi a nem mezőgazdasági jellegű gyártási programok kihelyezését, s a felszabadult kapacitások átépítését és korszerűsítését. A feladatok megvalósítása révén azzal számolhatunk, hogy 1935-ben a mezőgazdasági gépek gyártásának volumenje az 1980-as év valóságához viszonyítva megkétszereződik.

A Pelhŕimovi Agrostroj nemzeti vállalat dolgozóinak száma huszonhárom százalékkal növekedett azáltal, hogy a vállalathoz csatolták a rožmitáli Rudné doly üzemet, a Kamenice nad Lipou-i Gép- és Traktorállomást, valamint a Veiké Mezi ŕíčí-i üzemet. Az említett üzemegységhez további hét melléküzem is tartozik. Ezeket a kapacitásokat elsősorban a tömegtakarmány-termesztés és begyűjtés — a szántóföldön, valamint a réteken és legelőkön egyaránt — gépi eszközeink gyártására használják fel. A vállalatban továbbra is gyártják majd a fejőgépeket és a fejőberendezéseket, a szarvasmarha-tenyésztő telepek gépsorainak kiegészítésére hivatott speciális gépeket, valamint a jól bevált istállótrágya szóró gépeket.

A pŕelouži Ágra nemzeti vállalat a jifíkovi Mezőgazdasági Gépjavító Üzemmel bővült. Ez a vállalat a szarvasmarha-tenyésztés teljes technológiai gépsorait szállítja, elsősorban a borjúneveldék, a szarvasmarha-hizlaldák és a tehenészeti telepek gépesítési eszközeit. A- zonban gyártási programja kiterjed a szabványosított szénapajták és a napkollektorok gyártására is.

A jtííni Agrostroj n- v. elsősorban a nagy teljesítményű cukorrépa-termelő és betakarító gépek gyártására szakosodott. Gyártási programjában kis gépek előállítása is szerepel. Itt gyártják például az MF típusú motoros kaszálógépeket, vagy a Terra motorrobotokat Január l-től a vállalathoz csatolták a Jiőíni Gép- és Traktorállomást. Ezáltal nagymérték-IIBBIIBIBBBII

ben javulnak az említett gépek gyártási feltételei, s egyúttal a szállítási lehetőségek is.

Az olyannyira hiányolt kis traktorok gyártásának fejlesztése érdekében a prostéjovi Agrostroj n. v. Rožňavében egy testvérvállalatot létesít.

A mezőgépipar gyártási alapjának bővítésével az újkeletű brnói Agrozet termelési-gazdasági egységben lényegesen kedvezőbb feltételek alakulnak majd a kutatásban és a fejlesztésben. Ez minden blzonynyal hozzájárul a tudományosműszaki haladás vívmányainak gyorsabb ütemű gyakorlati érvényesítéséhez.

Tehát január l-től a brnói Agrozet összesen 15 szervezetet tömörít. Ebből tíz gyártóvállalatot -— a brnói Zetor vállalat, a Uherský Brod-i gépipari vállalat, a prostéjovi, a pelhflmovi és a jiőíni Agrostroj nemzeti vállalatok, a Roudnicei Kohó- és Gépipari Művek, a humpoleci gépipari vállalat, a brnói Brosmalt és a svratkai Mars — továbbá öt célszervezetet: a Praha — Chodové-i Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet, a Brnói Központi Mezőgazdasági Gépesítési Vállalat, a zvoleni Agrotechnika, a pfelouőí Ágra és az újonnan létesített brnói Agrotes, agrotechnikai szolgáltató vállalat.

Ma a brnói Agrozet gyártó üzemeivel és célszervezeteivel egyetemben hazánkban a legnagyobb mezőgépipari egység. Azonban nem az egyedüli termelési-gazdasági egység, amely mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozik. Mezőgazdasági gépeket és gépi eszközöket a martini ZŤS, a prahai CAZ, a brnói Chepos, az Olomouci Sigma, a Vítkovicei Vasművek is gyártanak. A 7. ötéves terv időszakában a Vinofi és a Rovinkai Gép- és Traktorállomás termelési-gazdasági egységei, s egyéb mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalatok több mint tizenkét milliárd korona értékben mezőgazdaági gépeket gyártanak majd. Elsősorban

inmiiiiiniiiiiiMiiiiiii

■imiiiHiiiiiiiiiianí

kis sorozatban gyártott gépeket a zöldség, a gyümölcs ős a szőlő termesztésének és begyűjtésének gépesítésére.

Nem kevésbé fontos feladat az Agrozet gyártó kapacitásainak korszerűsítése, amelynek fő célja a mezőgazdasági termelés szükségleteinek jobb kielégítése, s ezáltal hozzájárulása a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételéhez. A korszerűsítési programban kiemelkedő helyen szerepel az új mezőgazdasági gépesítési eszközök fejlesztése, amely összhangban lesz a hazai mezőgazdasági gépesítési rendszerrel, valamint a KGST-országok közötti együttműködés követelményeivel. Sorozatgyártásukra a jelenlegi’ ötéves tervidőszak végén, valamint az új ötéves tervidőszak kezdetén kerül sor.

A CSKP KB 4. plenáris ülésének határozata értelmében a mezőgazdaság gépesítése megoldásának egyik alapvető feltétele a mezőgépipar szoros együttműködése a mezőgazdasági üzemekkel, a gép- és traktorállomásokkal, valamint az összes gépipari vállalattal. A brnói Agrozet hosszútávú együttműködési programot dolgozott ki a Vinofi és a R ovinkat Gép- és Traktorállomás termelési-gazdasági egységeivel. Az együttműködés mindenekelőtt a mezőgazdasági gépesítési rendszer kialakítására, a teljes gépsorok szállítására, a pótalkatrészek felújításának bővítésére, s ezek nagyobb arányú gyártására összpontosul. Az új mezőgépipari termelési-gazdasági egység a mezőgazdasági üzemekkel is szorosan együttműködik a pótalkatrészek újszerű szállítási és szétosztási rendszerének bevezetésében. Ennek egyik alapvető feltétele a számítógépes rendszerek szélesebb körű alkalmazása a gépipar kereskedelmi hálózatban.

Az említett szervezeti változások a gyártási kapacitások számottevő bővítése mellett jelentős mértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági gépek gyártásának összpontosításához is.

—lk-s

I

s

ЯЯ

I

1вввввааввввавввваввваш

Irta: PÖ SA LAJOS közgazdasági mérnök, az SZLKP KB dolgozója

A beliizemi önelszamoias

II. RÉSZ

C) A TERVTELJESlTÉS ELLENŐRZÉSE ÉS AZ INFORMÁCIÓS RENDSZER

Az előirányzott teljesítmények, költségek és gazdasági eredmények elérése szükségessé teszi a rendszeres ellenőrzés és értékelés bevezetését, valamint a tervfeladatok teljesítésének, illetve kívánatos mértékű túlteljesítésének biztosítását. Ennek nélkülözhetetlen tartozéka a célszerűen kialakított információs rendszer, s ezen belül a pontos és rugalmas nyilvántartás, könyvelés és statisztika.

Ezek az eszközök mélyreható ökonómiai betekintést nyújtanak az egész újratermelési folyamatba, főleg azáltal, hogy figyelemmel kísérik a költségek alakulását. Az Információs rendszer eredményes működése lényegesen nagyobb igényeket támaszt az elsődleges nyilvántartás pontosságával, vagyis az egész operatív és műszaki nyilvántartás vitelével szemben. Nem kevésbé fontos tényező a költségek vizsgálati módjának tisztázása. Ugyanis a költségeknek az egységnyi teljesítményre való átszámítása a gyakorlatban s az egyes előírásokban nincs kellőképpen tisztázva. Akadnak például gazdaságok, ahol az összüzemi költségeket az egyes istállókra, Illetve a gépi eszközökre is lebontják. Számvetés szempontjából ugyan ez helyes eljárás, de ezáltal az üzemi költségek nagysága nem befolyásolható, s ezért fölösleges munkának tekinthető. Ezen túlmenően palástolja a költségek csökkentése érdekében szerzett érdemeket, illetve a felelősséget azok túllépése esetén, ami az önelszámolás elveinek komoly megszegéséhez vezethet.

A belüzemi információs rendszer hatékonyságának fokozására az Is károsan hat, hogy a gazdaságok egész sora nem rendelkezik az elsődleges nyilvántartási lapok körforgásának szilárd tervével, azok vezetése igen alacsony színvonalú, s a duplikáciök száma is gyakori.

A belüzemi könyvelés minőségi javításában fontos helyet foglalnak el az automatizált irányítási rendszerek. Ezek keretében ezidáig 15 féle alrendszert fejlesztettek ki. A szociális és gazdasági információk területén például öt alrendszer létezik, lehetővé teszik a belüzemi kapcsolatok elrendezését az egyes gazdasági és költségközpontok szerint. Jelenleg Szlovákiában az automatizált irányi'

tási rendszer területileg aránylag kiterjedt, s a műszaki feltételek adottak ahhoz, hogy a 7. ötéves tervidőszakban tovább szélesedjen.

Sajnos, a feldolgozott adatoknak az Irányításban való felhasználása elégtelen. Csupán a közgazdászokra, illetve ezek osztályainak dolgozóira korlátozódik, s csak ritkán kerülnek a szövetkezeti elnökök vagy az állami gazdaságok igazgatóinak kezébe. A vezető dolgozók többsége — agronómusok, zootechnlkusok, gépesítők stb. — részben nem ismeri, vagy nem akarja ismerni ezeket.

A tapasztalatok arra utalnak, hogy a nagy szakmai tudásra és ismeretekre való tekintettel — amelyeket az adatok automatizált feldolgozása követel —. szükségessé válik egy külön applikációs csoport létrehozása, melynek tagjai segítséget nyújtanának e rendszerek alkalmazásásában.

Az automatizált irányítási rendszerben tapasztalt hiányosságok szorosan összefüggnek az elsődleges nyilvántartás, adatgyűjtés, ellenőrzés és adatfeldolgozás pontosságával szemben támasztott Igényekkel. Az egyes programok elégtelen hitelesítése a feldolgozott adatok kiadósánál késleltetéshez vezet, ezért ezeket a gazdaságos termelés szempontjából nem lehet kellő Időben kihasználni.

A legégetőbb problémát — amely szorosan összefügg a tervek értékrend! kapcsolatainak hiányával — az idézi elő, hogy az ellenőrzés, az értékelés és a tervfeladatok teljesítésének biztosítása során nem vagy csak kis figyelmet szentelnek a termelés gazdasági hatékonyságával kapcsolatos kérdéseknek. Azokban a gazdaságokban, ahol — meghatározott menynyiségü és minőségű termékre számítva — nem használják ki kellőképpen a számvetést, a költségvetést, a belüzemi árakat, az árpőtlékot stb., valamint a tervfeladatok teljesítésének rendszeres negyedévi, havi vagy dekádonkénti elemzését, ott törvényszerűen minőségi és hatékony munka sem várható.

Ha a szövetkezet egyes szervezett egységeiben nem tartanak rendszeresen termelési értekezleteket, vagy ha az irányításban nem használják ki eléggé a gazdasági elemzéseket, akkor az idénytervek vagy az egyéb termelést feladatok teljesítésének gazdaságosabbá tétele érdekében nem lehet teljes mértékben kihasználni a szövetkezeti tagok kezdeményezőkészségét sem.

Az önelszámolási egységek feladatai teljesítésének ellenőrzése szerves részét képezi a tervezésnek, s fontos láncszeme a belüzemi önelszámolásnak. Alapvető szerepe, hogy segítsége révén lehetőség nyíljon a feladatok teljesítését gátlő tényezők, vagy az aránytalanul nagy túlteljesítés, esetleg a kevésbé hatékony teljesítés alapvető okának feltárására. Az ellenőrzésnek nem az a célja, hogy a hibák, fogyatékosságok miatt sújtsa a dolgozókat, hanem éppen ellenkezőleg: segítséget nyújtson a tervfeladatok teljesítésében. A felmérés eredményei Igazolják, hogy a gazdálkodás magasabb színvonalán álló üzemekben az ellenőrző tevékenység alaposabb, ami a belüzemi szervezeti szabványok következetes betartásából ered. Az alacsony gazdálkodási színvonalú üzemek többségében az ellenőrző tevékenység jelentősen elmarad a követelményektől.

3. ERKÖLCSI ES ANYAGI ÉRDEKELTSÉG

A belüzemi önelszámolás eredményes érvényesítésének alapvető feltétele, hogy az egyes önelszámolási egységek érdekeltek legyenek a munkatermelékenység fokozásában, a termelés növelésében, a munka minőségének javításában, a költségek csökkentésében, a feladatok teljesítésében és esetleges túlteljesítésében. A munkaközösségek és az egyének a termelési eredményekben velő anyagi érdekeltségének következetes érvényesítése a mezőgazadságban bonyolultabb, tekintettel arra, hogy a termelést < főleg a növénytermesztést — a változó természeti tényezők, valamint a a munka- és a termelési folyamat közötti időbeni aránytalnaságok jelentősen befolyásolják. Az említett objektív és az Irányítás által nehezen befolyásolható tényezők következtében a gazdaságok többsége vonakodik az önelszámolás következetes alkalmazásától az egyes részlegekben, termelési és szervezeti egységekben.

Míg az alapbérnek, illetve a jutalomnak a standard eredmények elérésére fordított éló munkára kell ösztönöznie a kollektívákat és a dolgozókat, addig a béralap ösztönző részének serkentően kell hatnia a minőség javítására, a munkálatok időbeni elvégzésére és a munka hatékonyságának fokozására.

A felmérések fényt derítettek arra, hogy az üzemek többségében a béralap ösztönző része csak részben tölti be küldetését. Főleg azért, mert egyrészt az ösztönző részt helytelenül alkalmazzák, másrészt pedig csökkent az ösztönző rész összjutalomban való aránya. Az értékelt gazdaságokban a béralap ösztönző részének aránya 6 és 20 százalék között ingadozott. A szakirodalom 25 százalékos részarányt javasol avégett, hogy valóban hatékony eszközzé váljon a munkaközösségek és egyének ösztönzésére.

Hasonló különbségek tapasztalhatók a béralap nagyságának tervezésében a gazdasági központokat illetően. Az üzemek egy részében a gazdasági központok részére a bérezési keretet alap- és ösztönző részre bontották, míg az üzemek másik részében a gazdaság vezetősége globálisan határozta meg a béralapot a belüzemi szervezeti egységeknek.

A felmérés rámutatott arra is, hogy a termelés mennyisége és minősége szerinti anyagi érdekeltség az állattenyésztésben, elsősorban a tej- és hústermelésben érvényesül a leghatékonyabban.

A növénytermesztés szakaszán a már említett objektív tényezők, valamint a szükséges normatívák és az ellenőrzés hiányának következtében a béralap ösztönző részének serkentő szerepe sokkal kisebb. Az ösztönzés progresszív módszerévé válhat azon szovjet tapasztalat érvényesítése, mely a szocialista brigádok jutalmazását helyezi előtérbe. Ilyen módszert alkalmaznak például a Szenei (Senec) Alllami Gazdaságban.

A tények arra utalnak, hogy a műszaki-gazdasági dolgozók nem kellőképpen érdekeltek a munka minőségének javításában és a termelés hatékonyságának fokozásában. Ez viszszatükröződik abban is, hogy nem tanúsítanak kellő érdeklődést az önelszámolásra épülő irányítási módszerek alkalmazására. E dolgozóknak

alapjában véve meghatározott összegű fizetése van, ami ugyan indokolt a közigazgatásban, de már kevésbé a gazdasági szervezetekben.

Az üzemi és gazdasági központok feladatainak teljesítésére való ösztönzést a jelenlegi jutalmazási rendszer értelmében a gazdasági eredménye-: ken való részesedés biztosítja. Azonban a mai napig sincs egyértelműen és egységes módon meghatározva az, hogyan kell eljárni abban az esetben, ha például a gazdasági központ tel' jesíti a tervezett feladatokat, de az üzem globálisan ezeket nem teljesíti,s nyereség helyett veszteséggel zárja az évetl A vizsgálat rámutat arra, hogy az üzemekben ezt a kérdést többféleképpen oldják meg. Hozzávetőlegesen a vizsgált gazdaságok felében a gazdasági központok részére jóváhagyott részesedés nagysága a saját és összüzemi mutatók teljesítésétől függött. A gazdaságok aránylag jelentős hányadában a részesedés nagyságát az összüzemi feladatok teljesítése határozta meg, míg igen kis hányadban — hozzávetőlegesen a gazdaságok 10 százaié' kában — a gazdasági központ részesedése saját mutatóinak teljesítésétől függött. Az említett eljárás az üzemek többségében ahhoz vezetett, hogy a következő Időszakban a legjobb gazdasági központok dolgozói sem tanúsítottak kellő érdeklődést az ésszerű gazdálkodási módszerek érvényesítése iránt, ami végső soron csők' kentette az egész gazdaság fellendülését, s egyúttal az össztársadalmi termelést szorgalmazó érdeklődést.

Elégtelennek bizonyult a vezető dolgozók, főleg a költség- és gazda' sági központok vezetőinek anyagi ér' dekeltsége. A részesedés ugyanis nincs kellőképpen differenciálva az önelszámoló egység többi dolgozóihoz viszonyítva.

Figyelemre méltó az a tény, hogy a gazdaságilag fejlettebb üzemekben az ösztönző eszközök kihasználása általában magasabb színvonalú, mint a gyengébb eredményeket elérő gazdaságokban. A különbségek a fejlettebb gazdaságok javára elsősorban az ösztönzők komplex módon történő alkalmazásában, a jutalmazás na-