Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-26 / 25. szám

1982. június 26. SZABAD FÖLDMŰVES 7 XXVII. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL ZSELIZ ’82 FELRÖPPENT A PÁVA ... hogy gyöngyházfényű, ékes tolláit megvillogtassa a tűző napfényben, ámulatba ejtve a zselizi (Želiezov­ce) Schubert-parkban egybegyűlt kavargó tömeget. Megállt az jdö, kívülrekedtek a napi gondok... Nincs Malvin-válság, meg közelkeleti harcok — csak szipor­kázó muzsika, meg förgeteges tánc van, az életöröm s a békevágy spontán megnyilvánulása. A tarka szőtte­sek, libbenő rokolyák, piros topánok, sarkantyüscslz­­mák, vakítóan fehér gyolcsingek és vászongatyák, gyöngyökkel ékesített főkötők színes kavalkádjában megelevenedik a múlt, letűnt korok emberének érzés­­világa, dolgos hétköznapjai és ünnepi szertartásai, örömének és bánatának kifejezésformái.- * -Mielőtt ázonban belevegyülnénk a színpompás forga­tagba, tegyünk egy kis kitérőt a lévai (Levice) Barát­ság Művelődési Központba, ahol a nemzetiségi tánc­­mozgalmunkat képviselő legismertebb együttesek mér­ték össze alkotó és művészt képességeiket a népi ha­gyományok feltárása és színpadravitele terén. Nem nehéz odatalálni. A patinás kultúrpalota előtt ostort csattogtató csikósok, bőgatyás Juhászlegények, kanászok lézengnek, a tágas előcsarnokban meg a tár­salgóban csoportokban vitatkozó néprajzosok, koreográ­fusok, újságírók és tájak szerint különböző népviselet­be öltözött fiatalok. A színházteremből jól hallatszik a friss csárdás és a pergő ritmusnak időnként nyomaté­­kot kölcsönző dobbantások. A színpadon levonulóban a nagyidat (Vefká Ida) Ilosval Népi Együttes, helyét csakhamar a Királyhelmecről (Kráľovský Chlmec) jött Bodrogközi Táncegyüttes foglalja el. A Bodrogközi együttes cigánytáncát harmonizáló dísz­letek és viselet mellett eredeti, eddig nem hallott ci­gánydalok kísérték; kár, hogy a táncosok mozgása nem tükrözte a temperamentumos ritmust. A nagykaposi (Veiké Kapušany] Komocsa szép, effektiv éneklésével, a színál (Seňa) Rozmaring a viselet tisztaságával szer­zett Jópontot, az utóbbi teljes joggal kapta a legjobb színpadi viselet diját. A Galántal (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tánccsoportjának előadásá­ban csallóközi polgári táncokat láttunk, melyeknek a harmonika stílus- és hangulatteremtő tartozéka; sajnos beletévedt a verbunk és a kanásztánc zenéjébe is. Egyébként külön élvezet volt hallgatni a diákzenekar árnyalt, szép muzsikáját. A Csallóközi Dal- és Tánc­együttes egyveleget mutatott be a régi Csallóközben élő különböző társadalmi rétegek szórakozásaiból, tán­caiból, változó sikerrel. A Fülekpüspökiről (Filakovské Biskupice) érkezett Palóc Táncegyüttes szereplése nagyon kedves színfoltja volt a seregszemlének. Az Ilosvaihoz hasonlóan tán­costeljesítményéért a zsűri elismerő oklevéllel jutal­mazta. A legjobb menettánc díját ugyancsak a Palóc együttes érdemelte ki. Szólóénekese, Somoskői Ágnes pedig a népdal leghűbb tolmácsolásáért járó díjat mondhatja magáénak. A jelekből ítélve ígéretes jövőnek néz elébe e lelkes táncosokból álló fiatal gárda. Az a feltevésünk, vagy, merjük kimondani, meggyő­ződésünk, bogv amatőr művészeti mozgalmunk életké­pes, tud és van miből merítenie, csak a nagydíjasok fellépésével nyert igazán hitelt. Ezek egyike a diószegi (Sládkovičovo) Cj Hajtás, mely a somorjai (Samorín) Csalló Népművészeti Együttessel megosztva kapta a XXVII. Országos Népművészeti Fesztivál egyik nagydiját. Az Oj Hajtás által előadott kompozíciók tájhü tánc­anyaga szerves egységet alkotott a legjellegzetesebb népi hangszereken megszólaltatott kristálytiszta zené­vel. A Csalló együttes Czingel László Csallóközi legény­avatás című hagyományfeldolgozását tolmácsolta, mely­re a gondos szerkesztés, a világos koncepció és a stí­lustisztaság volt jellemző. Soraiban néhány kifinomult mozgáskultúrával táncoló fiatalt ismerhettünk meg, akik nemcsak előadták, hanem élték a táncot. Közü­lük Is a legtehetségesebb Kaluž Arpád, a legjobb szó­lótáncos díjának méltó tulajdonosa. A közönség kivárta az utolsóként színpadra lépő ko­­máromt (Komárno) Hajós Táncegyüttes bemutatkozását — és érdemes volt. Lenyűgözően könnyed és termé­szetes táncával művészi élményt nyújtott a szemlélő­nek. Kiugró teljesítményével kiérdemelte a XXVII. Or­szágos Népművészeti Fesztivál osztatlan nagydíját. A siker részben Katona István koreográfus, az együttes vezetője gondos néprajzi gyűjtőmunkájának köszönhető, akit az értékelő bizottság a legjobb néprajzi feltárás díjával tüntetett ki. Íme, így Is lehet, így érdemes dol­gozni. összegzésképpen elmondható, hogy a két év után megrendezett népltánc-verseny kapcsán jelentős szín­­vonalbeli előrelépés, néhány valóban figyelemreméltó teljesítménytől eltekintve, ugyan nem könyvelhető el, de a műkedvelő fiatalok körében örvendetes igyekezet és lelkesedés tapasztalható. Talán, ha több gonddfcl kezeljük a koreográfiát, jobban ügyelünk a tánc jelle­ge, az öltözék és a zene, az éneklés összhangjára, tisz­taságára, ha a táncosok kitartó gyakorlással fejlesztik mozgáskultúrájukat, kifejezőbben táncolnak, a követ­kező seregszemlén túlsúlyba kerülnek az átlagosnál jobb és sokkal Jobb együttesek. Lapszéli jegyzetként még annyit: táncversenynek ott­hont adó Intézmény vezetőségének már jóelőre Illik gondoskodnia a technika, azaz a mikrofonok zavar­talan működéséről, mellesleg a tánc csak parketten igazán tánc, nem pedig környöskörül felkunkorodó padlőszőnyegen. Délután a Zselizre érkezőt a narrátor (Dráfl Mátyás) kedélyesen invitáló hangja fogadta, aki köszöntötte az egybegyűlteket, valamint Ismertette a szépnek ígérkező két nap gazdag programját. Kitartóan perzselt a nyári nap, így hát eleinte csak kevesen merészkedtek a szin­te izzó lelátóra, inkább a park ódon fáinak oázisszérfl árnyékából figyelték a látnivalót. Mások a butikok kö­rül nézelődtek, ahol könyvárusok és ügyeskezű nép­művészek kínálták áruikat. A rendezőség dicséretére szóljon, hogy a giccsárusok az Idén kiszorultak az or­szágos rendezvény területéről. Ugyancsak az 6 előre­látásukat és következetességüket igazolja, hogy frissí­tőkből kifogástalan volt az ellátás. Sikerült hát igazi fesztiválhangulatot teremteni... Amint a hanyatló nap sugarai egyre fáradtabban bujkáltak a lombok között, lassanként betelt a nézőtér, s a műsort többezres kö­zönség követte figyelemmel. Az idei Országos Népművészeti Fesztivált a tartalmi gazdaság és változatosság jellemezte, egyrészt az együttesek műsorösszeállítását tekintve, de újdonság volt a népművészeti kiállítás megnyitása is. A galántai járás népi kultúrájának töredékét bemutató kiállításon Szanyi Mária, a Galántai Honismereti Múzeum munka­társa kalauzolta a látogatókat. Közszemlére kerültek a múlt században készült és használt aratási és kenyérsütési eszközök, mechanikus köpülö, kefefúró, len meg kender feldolgozására szol­­giáló munkaeszközök. Egy-egy kiállított példány kap­csán gondolkodóba ejt a parasztember meglepő találé­konysága, aki szakkönyvek és műszaki alapismeretek nélkül képes volt bonyolult működésű szerkentyűket kiagyalni és megszerkeszteni. A nép öltözködési, vala­mint étkezési szokásait tükröző tárgyakon, a paraszti munka megkönnyítésére szolgáló eszközökön, bizonyos tekintetben lemérhető a fejlődés üteme. A kiállított női ruhák például elárulták, hogy ezen a vidéken a viselet hamar polgárosult, így színekben Is szegényebb lett. Minderről teljesebb képet nyerünk, ha megtekintjük a Galántai Honismereti Múzeumot és a Sellyéi (Sala) Tájházat. A galántai járás ez alkalommal más téren is bemu­tatkozott, éspedig a Mátyusföld népi hagyományaiból, szokásaiból készült keresztmetszettel. Az összeállítás­ban népszerű szólóénekesek és hagyományőrző csopor­tok léptek fel, mint Varga Piroska peredi (Tešedlkovo) szólóénekes és a Csillag citerazenekar, a farkasdi (Vlčany) gyermekcsoport és Kratkúci Katalin citerás, a kosúti női éneklő csoport stb. A farkasdi folklórcso­portnak például a farsangi tőkehúzás bohózatba illő figuráival sikerült megkacagtatnia a közönséget. Végül pedig a jónevű jókai (Jelka) hagyományőrző tánccso­port müsorábau gyönyörködhettek a Jelenlevők. A legfiatalabb nemzedék képviseletében versenygyőz­tes gyermekcsoportok, a gimesi (Jelenec) Villő, a szep­­si (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál, valamint az ekell (Okoličná na Ostr.) Tátika önfeledt táncát és gyermekjátékait csodálhattuk meg. A kép megnyug­tató: megvan az előfeltétele annak, hogy népművészeti hagyományainkat sikerül átmenteni a jövő számára. Vasárnap délelőtt Ismét a népltánc-verseny résztve­vői vették birtokukba a színpadot, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt is bizonyítsanak, de helyet kapott a nyitragerencséri (Nitr. Hrnčiarovce) lakodalmas és más társulatok által bemutatott hagyományfeldolgozá­sok is. A leginkább színpadra készült, élvezhető mű­sort a CSEMADOK ipolynyéki (Vinica) helyi szervezete hagyományőrző csoportjának előadásában láttuk; rá­szolgált tehát az SZSZK Kulturális Minisztériumának fesztiváldíjára. Többé-kevésbé sikeres volt a Virágba szőtt álmok című összeállítás, melyben bemutatásra került a gabo­na hagyományos termelése és feldolgozása a vetéstől egészen a kenyérsütésig. Több folklórcsoport <— Bény (Bíűa), Szalka, Naszvad (Nesvady), Hetény (Chotín), Felsőkirályi (Horná Kráfova), Alsóbodok (Dolné Obdo­­kovce), Lédec stb. — közreműködése nyomán életre keltek a paraszti élet gondokkal teli, dolgos hétköz­napjai, apró örömei. Megismerkedhettünk az egyes munkafolyamatokkal és a hozzájuk kapcsolódó munka­eszközökkel és viselettel. Gyönyörű népdalokat, mun­kadalokat hallottunk; a hátukon batyukat és gyerme­keket cipelő summások fájdalmas éneke, a gyermekét a tarlón összetákolt hintában ringató anya búgó altató­dala megindítóan szép volt. — A tökéletes hatáshoz mégis hiányzott valami. A műsor Igényesebb színpadi feldolgozást, gondosabb rendezést kívánt volna. A sze­replők tömege szervezetlenül hatott. Talán a tipizálás, a tömörítés áttekinthetőbbé, világosabbá tenné az egyébként figyelemreméltó témát. Reméljük, hogy tö­kéletesebb formaválasztás és alaposabbb szerkesztés eredményeképpen hamarosan sikerül sallangmentes, élvezetes műsort színpadra vinniük. >-*­A zselizi népművészeti fesztivál kétségkívül hazánk magyar ajkú lakossága hagyományőrző együtteseinek fóruma, és az idelátogatót is elsősorban ezirányú ér­deklődése vezérli, mégis mindenki kíváncsian és nagy érdeklődéssel várta a vendégegyüttesek fellépését a gálaműsorban. A Magyar Népköztársaságból érkezett martonvásári Százszorszép Ifjúsági Együttest vastapssal marasztalta a közönség. Nem csoda, hiszen látványos koreográfiá­val, gyönyörködtető színpadi viselettel, pontos, egyön­tetű, árnyalt mozgással párosuló tüzes ritmusú tánccal mutatkozott be. A Terchovái Művelődési Otthon szintén vendégként szereplő Terchovan folklórcsoportja csodá­latosan szép szlovák népdalokat szólaltatott meg, tánca hegyi tisztásokat, sebes folyású, kristályvizü patakokat idézett, s a nép tiszta érzelemvilágát tükrözte. Az est fénypontja két neves kórus, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és az annak ven­dégeként hazánkban turnézó Bolgár Népköztársaság­­beli Rogyina Énekkar fellépése volt, amely ugyancsak emelte a rendezvény színvonalát. — * -Amatőr művészeti mozgalmunk Idei seregszemléje arra enged következtetni, hogy jó úton Járunk. Együt­teseink guzdag, szerteágazó tevékenységről adtak szá­mot. Igényes, mondhatni, merész vállalkozásoknak is tanúi voltunk, ám ezek csak elmélyültebb néprajzi feltárással, átgondoltabb rendszerező munkával vihetők sikerre. Ehhez azonban nem nélkülözik a szaktanács­­adói és módszertani irányító munkát, amiről a CSE­MADOK Illetékes bizottságainak, valamint a Népműve­lési Intézet nemzetiségi osztályának kell majd össze­hangoltabb szervező munkával gondoskodnia. Zsellzen nemzedékek találkoztak egyazon küldetés­ben. Közös céljuk: átmenteni a nép körében rejlő fel­becsülhetetlen értékeket, megőrizni a „tiszta forrást“, melyből gazdagon virágzó szocialista kultúránk mind a mai napig merít, ápolni azt az ősi talajt, amely a jövő modern művészetét is táplálni fogja. GYEPES ARANKA Hal, VtllO.., Játékukkal derült eget varázsolnak — Ok a Csillag.. Fotó: Prandl Sándor Perdül a szoknya, dobban a csizma „Nem színpadra készült, én még ezzel vágtam a rendet"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents