Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-26 / 25. szám
1982. június 26. SZABAD FÖLDMŰVES A Szovjetunió elsőként nem alkalmaz atomfegyvert Az ENSZ-közgyűlés 2. leszerelési ülésszakán ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter nagy érdeklődéssel várt beszédében felolvasta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének üzenetét, melyben bejelentette: a Szovjetunió ünnepélyesen kötelezte magát, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Dimitrovra Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, a Szovjetunió reméli, hogy az atomfegyverrel rendelkező többi ország is követi példáját, és hasonló egyértelmű kötelezettséget vállal, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. A Szovjetunió kész haladéktalanul megállapodást kötni a vegyi fegyverek teljes betiltásáról és a felhalmozódott készletek megsemmisítéséről. emlékeztek VASIL В ICÁK: A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS — ÄLLANDÖ HARC ÜTJA Prágában ünnepi ülésen emlékeztek meg Dimitrov életművéről. Az ülésen Gustáv Husák főtitkár vezetésével részt vett a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége. Miloš Jakéi, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára beszédében kiemelte, hogy Dimitrov figyelmeztetése ma is időszerű, hiszen a legreakciősabbb imperialista erők „szovjet veszélyre“ hivatkozva „keresztes hadjáratra“ szólítanak fel a kommunizmus ellen, és fokozzák a lázas fegyverkezést. Szófiában nemzetközi elméleti konferencián emlékeztek meg a bolgár és nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyisége, Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulójáról. Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára felszólalásában Dimitrov eszmei hagyatékának gazdagságát méltatva kiemelte, hogy ma is időszerűek a reakciós és háborús erők elleni harcról vallott gondolatai, azzal kapcsolatos gondolatai, hogyan kell helyesen egyeztetni a kommunisták tevékenységében a nemzeti, sajátos vonásokat a következetesen internacionalista hozzáállással. Pártunk küldöttségét a szófiai értekezleten Vasil Bilak, a CSKP Központi Bizotsága Elnökségének tagja, a KB titkára vezette. Vasil Bifak beszédében Georgi Dimitrov internacionalista életművéről kijelentette, hogy azt méltán tartja magáénak a nemzetközi forradalmi mozgalom. Dimitrov nagysága abban rejlik, hogy megértette a Nagy Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét, s ebből levonta a kellő következtetéseket a maga forradalmi tevékenységére nézve. A Szovietunió legodaadóbb barátai és legszenvedé lyesebb védelmezői közé tartozott. Ma is időszerűek szavai: „A Szovjetunió nem egyszerű állam — a szovjet proletariátus és a világforradalom öve. Valódi határai az egész világra kiterjednek, és mindent magukba foglalnak, ami a munkásosztályért és ügyéért él“. A Kommunista Internacionálé főtitkáraként 1935 augusztusában a KI VII. kongresszusán az egész nemzetközi kommunista mozgalom nevében tolmácsolta valamennyi demokratikus és haladó erő fasizmus elleni széles harci népfrontjának létrehozására, a világbéke megőrzésére irányuló történelmi felhívását. Az imperializmus ma csakúgy, mint Dimitrov életében, katonai erejére támaszkodik, ezt tartja legfőbb eszközének, mellyel meg akarja állítani vagy legalább fékezni kívánja a világforradalmi folyamat törvényszerű kibontakozását. Veszélyes háborús törekvései ma az emberiség létét fenyegetik. Ezért is sürgetőbb Dimitrov útmutatása, hogy e veszély ellen, a béke védelméért és megőrzéséért minden erőt össze kell vonni. Minél nagyobb és bonyolultabb feladatok állnak az emberiség előtt a béke megőrzése terén, annál nagyobb mértékben nő a, kommunisták — mint a háborús veszély elleni küzdelem leghatározottabb és legkövetkezetesebb harcosai, korunk legjelentősebb politikai ereje — nemzetközi szerepe és felelőssége. Ügy véljük, Dimitrov örökének szellemében járunk el, amikor szorgalmazzuk, hogy kommunista és munkáspártjaink időről időre kicseréljék véleményüket a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, elvtársi légkörben értékeljük az imperializmus elleni harc tapasztalatait, intézkedéseket tegyenek az erők egyesítésére mindenütt, ahol azt az imperializmus a reakció, a fajüldözés és a cionizmus ellen, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott együttes küzdelem megköveteli. Ez magától értetődően valamennyi térségre és egész mozgalmunkra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a test vérpártok legutóbbi, 1969. évi moszkvai világkonferenciája óta számos fontos nemzetközi esemény történt, a világ politikai térképen jelentős változások mentek végbe és számos együttes megvitatásra váró új kérdés vetődött fel, Csehszlovákia Kommunista Pártja más pártokhoz hasonlóan úgy véli, megérett az idő egy új értekezlet előkészítésére. A kommunista és munkáspártok nemzetközi konferenciájának összehívása ellen néha azt hozzák fel, hogy ma minden párt függetlenül, saját felelősségére dolgozza ki politikáját. Ezt senki sem tagadja. Ezt egyetlen kollektív találkozó se vonja kétségbe, s az egyes pártok jogait semmilyen tekintetben nem is korlátozza. Am meggyőződésünk, hogy mozgalmunk sajátossága a proletár internacionalizmus s az ebből eredő kötelesség, hogy együttesen lépjünk fel ellenségeink támadásaival szemben, kölcsönösen segítsük egymást. Pártjaink olyan tapasztalatcseréjére kell törekednünk, amely megmutatja az előre vezető utat, megerősíti cselekvőképességünket az adott korszak, vagyis az emberiség szocializmusba való átmenetének jelenlegi feltételei között, erősíti a kommunizmus végső győzelmébe vetett hitünket, egészséges optimizmussal sokszorozza erőnket, — hangoztatta Bifak elvtárs. Dimitrov és a CSKP vezetőinek bensőséges kapcsolatát méltatva rámutatott, hogy a szocialista országok népei egymás őszinte barátai, olyan internacionalista társadalmi rendszerbe tömörültek, amely a szabad népek új, valóban egyenjogú és testvéri kapcsolatain alapul. KI TÄMOGATJA AZ AGRESSZORT? Bőségszaru —> amerikai módra (A New York-i Daily World karikatúrája) \ 3 SZ5ZKSZ * i SZKP Központi Bizottságá,#tnak határozata, amely a Szov* jetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából jelent meg, leszögezte: „Október széttépte a társadalmi és nemzetiségi elnyomás bilincseit, önálló történelmi alkotó tevékenységre késztette országunk népeit“. Lenin és a bolsevik párt eleve következetesen harcolt az összes nemzetekhez és nemzetiségekhez tartozó dolgozók harci szövetségéért. A bolsevikok mindenkor védelmezték a nemzeti önrendelkezésnek és teljes egyenjogúságnak elvét. A szovjet állam megalakulásakor ténylegesen elismerte minden nemzet önrendelkezési jogát, beleértve az elszakadásra és önálló államalapításra való jogot is. A nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a szovjethatalom megalakulása Oroszország népeinek ilhózta a nem:eti felszabadulást, ezzel sok nemzetiséget a kihalástól mentett meg. A nemzetiségi kérdés igazságos megoldását azonban nemcsak a nemzetek önrendelkezésének biztosítása jelentette. Oroszország nemzeteinek politikai és jogi egyenlőségét megalakulásakor már a szovjethatalom előrejelezte. Sokkal bonyolultabb feladat volt a nemzetek többsége egyenjogúságának megvalósításával kapcsolatban gazdasági és kulturális elmaradottságuk felszámolása. Az elmúlt hat évtizedben a lenini nemzetiségi politika fő tartalma a nemzetek tényleges egyenjogúságának biztosítása volt. Á Szovjetunió megalakulása — a szocializmus hatalmas vívmánya. Az európai és ázsiai földrész nagy kiterjedésű területein fekvő Szovjetunió lakosságának nemzetiségi összetétele nagyon tarka. Több mint száz nemzet és nemzetiség él ezen a hatalmas területen. A múltban mély vallási ellentétek is elválasztották őket egymástól, s a századokon át kialakult különféle történelmi hagyományok és kulturális sajátosságok jellemzik őket. Ezek a népek hatvan évvel ezelőtt olyan szövetségre léptek, melynek szilárdsága egyetlen burzsoá államban sem képzelhető el. Hat évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió megalakulása és az első szovjet alkotmány elfogadása történelmi mérföldkő volt a szovjetunióbeli nemzetek és nemzetiségek életében, testvéri egységük és együttműködésük erősödését fejezte ki. A Szovjetunió mint új típusú soknemzetiségű állam létrejötte korszakalkotó jelenség volt. A világtörténelemben nemegyszer alakultak különböző fajok, nemzetek és nemzetiségek államai, melyek ,úgv jöttek létre, hogy egyik nemzet ráerőszakolta akaratát a másikra. A Szovjet-A lenini eszmék diadala unió esetében viszont a történelem- alkalmaz. Támadásának éle a szovjet ben először alakult olyan soknemzetiségű állam, amely szuverén népek önkéntes és kölcsönös megállapodásával jött létre. A lenini nemzetiségi politika eredményes megvalósulását a Szovjetunió Kommunista Pártja Szavatolja, jellemző rá a testvérnépek együttműködése. Kapcsolataik az elmúlt évtizedekben megbonthatatlan barátsággá terebélyesedtek, s ez eleve igényli kölcsönös segítségüket. A szovjethatalom több mint félszázad alatt rendkívül nagy gondot fordított az egyes szövetségi köztársaságok gazdasági fejlődésére, átalakulására. Az ipari és mezőgazdasági fejlesztés olyan ütemét kellett az anyagi és pénzforrások irányított elosztásával meghatározni, hogy a forradalom előtt elmaradott nemzetek népgazdasága utolérhesse a fejlettebb köztársaságokét. Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán a szovjet nemzetek, nemzetiségek fejlődési sikereit értékelve kijelentette: „A szovjethatalom első éveitől kezdve gazdasági és szociális politikánk célja, hogy Oroszország egykori nemzetiségi peremvidékeit mihamarabb központjának fejlettségi szintjére emeljük. És ezt a feladatot sikeresen megoldottuk ... Ma már nincsenek elmaradott peremvidékeink!“ A szovjetköztársaságok szövetsége ma már olyan szilárddá kovácsolódott össze a fejlődés során, hogy nincs erő, mely e szövetséget megbonthatná. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége olyan szociális laboratórium lett, amelyben a nemzetek, nemzetiségek kölcsönös segítésén, testvéri barátságán alapuló kapcsolatok kiállták az idők próbáját. A nagy próbatétel egyik szakasza a Nagy Honvédő Háború volt, amely véget vetett e soknemzetiségű szövetség megsemmisítésével kapcsolatos üzelmeinek. Hitler s vele együtt az egész nemzetközi reakció abban reménykedett, hogy a soknemzetiségű szovjetország kártyavárként összeomlik, ha támadás indul ellene. A szovjet nemzetek börtönéről szóló propagandájuk egy-kettő füstbe ment. A világ meggyőződhetett a Szovjetuhió erkölcsi-politikai egységéről, a szovjet nemzetek szilárdságáról. A különböző nemzetiségű szovjet polgárok tízmilliói egy emberként mentek védelmezni a szovjethatalmat. A szovjet hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében nevelt emberek határtalan hősiességükről tettek tanúbizonyságot, igazolva a szocializmus, a szovjet rendszer előnyét. Az imperializmus levonta a tanul ságot a német fasizmus vereségéből Rájött, hogy elképzelhetetlen a Szovjetunió nvílt megsemmisítése. Ezért egyre körmönfontabb módszereket nép erkölcsi-politikai egysége és a proletár internacionalizmus mint öszszetartó kapocs ellen irányul. A burzsoá propaganda rendszeresen támadja a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztését, melynek társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és egyéb vonatkozásai vannak. Az imperializmus nemzetiségi ellentétekre, súrlódásokra, a különbségekre építve kíván behatolni a Szovjetunióba. A fejlett szocialista társadalomnak, a társadalmi, köztük a nemzetiségi kapcsolatoknak is humanista, internacionalista alapja van. Ezt bizonyítja a szovjet nemzetek, nemzetiségek közeledése és virágzása. E fejlődés folytán létrejött a szovjet nép új társadalmi közössége. E történelmileg új társadalmi kategória nem jelenti azt, hogy a Szovjetunióban megszűnt a nemzetiségek fejlődése, megszűntek a nemzetiségi sajátosságok. Szó .sincs róla. Meghatározó azonban a kölcsönös közeledés, a testvéri együttműködés, a szovjet nép felvirágzása. A szovjet nép mint kategória nem csupán a szovjet nemzetek gépies összessége. Ez új történelmi közösség, mely a szocialista internacionalizmuson, a nemzetek, nemzetiségek barátságán alápul, s a legkedvezőbb történelmi feltételeket teremti a szovjet nemzetek fejlődésére, felvirágzására. A Szovjetunió megalakulása a szovjetköztársaságok gazdasági, kulturális felemelkedésének, ereje szilárdulásának, a dolgozók soknemzetiségű államának és nemzetközi helyzete megerősödésének egyik döntő tényezője volt. Ez egyúttal a leninizmus és a kommunista párt nemzetiségi politikájának fényes győzelme. Otmutatást ad a haladó emberiségnek a társadalmi és nemzetiségi elnyomás felszámolására, a lenini nemzetiségi politika megvalósítására, a különböző nemzetek testvéri családba tömilrítésére a szocializmus és a kommunizmus felépítése érdekében. Természetesen, a Szovjetunió nemzetiségi és állami felépítésének, a szovjet állam építésének tapasztalatai nem alkalmazhatók gépiesen más országokra. A szovjetország állami felépítésének számos vonását az első szocialista állam belső és külső feltételei határozták meg. A Szovjetunió nemzetiségi kapcsolatai erősödésének fő törvényszerűségei a kölcsönös tisztelet, megbecsülés, bizalom, testvéri együttműködés azonban a szocialista nemzetek kapcsolatának általános érvényű törvényszerűségei. A soknemzetiségű Szovjetunió hat évtizeddel ezelőtti megalakulása ezért játszik oly jelentős szerepet a szocializmus és a kommunizmus eszméinek győzelméért folyó világméretű harcban. PÉK VENDEL KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Harci zajtól hangos a közelkeleti térség. Menahem Begin kormánya, mely a knesszetben nemrégen kisebbségbe került, s a ka-* landpolitikát folytató politikus különös játszmába kezdett, hogy egyrészt elkerülje négypárti koalíciós kormánya a bizalmi szavazást, másrészt idő előtti választások kiíratásával bizonyos előnyhöz jusson. Azt a törekvését is látni kellett, hogy határozott lépésre szánja el magát a libanoni palesztin célpontokkal kapcsolatban. A jelek erre mutattak és nem csaltak. Június első felének közel-keleti eseményeire jellemző lett, hogy Izrael megindította ötödik háborúját. A tüzérségi és légi támogatással elindított 'hadicselekmények Bejrút körülzárásáhez vezettek. Am ennél a veszteségnél is súlyosabb a libanoni lakosság és a palesztinai menekültek körében életekben elszenvedett veszteség. Világos felismerés: Izrael végérvényesen fel akarja számolni a libanoni palesztin táborokat, ellenállási gócokat, a hazaáruló Haddad őrnagy segítségét igénybe véve ki akarja terjeszteni szuverenitását Libanon déli területeire, hatálytalanítani akarja a nemzetközi békefenntartó erők, főként a libanoni haladó erők oldalán álló szíriai csapatok Jelenlétét, s kezére játszik Washingtonnak, hogy a térségben olyan erők jelenjenek meg a tengeren, melyek szavatolják a zöld utat Tel-Aviv terveinek megvalósítására. A körülményekre való tekintettel ez azonban egy súlyosabb válság körvonalait vetíti előre. S A mintegy négymillió palesztinai arab fele a megszállt területeken él, a másik fele szétszórtan a környező arab országokban kapott menedéket. A Libanonban megszervezett arab települések a nemzeti felszabadító harc erős báziséivá váltak, különösen azután, hogy 1964 májusa óta a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítás! Szervezet állt a harc élére. Nemrégen múlott 15 éve annak, hogy Izrael bombákkal és rakétákkal támadott Egyiptomra, Szíriára, Jordániára és páncélosokkal tört be a Sínai-félszigetre. A „hatnapos háború“ célja a palesztinok szövetségeseinek meggyengítése volt. Izrael célja területszerzés volt, s a továbbiakban is katonailag és diplomáciailag is mindent elkövetett az erőszakosan megszállt területek megtartására. Ezt bizonyította az 1973. évi következő háború is. 1978-ban a Camp David-i alku egyesekben hamis békeillúziót keltett. Izrael azonban az egyiptomi árulás folytán bizonyos erőátcsoportosítással a vele szemben álló arab erők további megosztására törekedett, s végső célja mintegy hatezer négyzetkilométernyi, háborúban elfoglalt terület végleges bekebelezése lett. Mivel az ENSZ-határozatok is, melyek a hatvanas és hetvenes években születtek, szorgalmazzák a palesztinok hazához való jogának érvényesítését, az izraeli kormány szervezett mozgalmukban látja hódítása „eredményeinek“ veszélyeztetését. Bár az új egyiptomi kormány Szádat áldatlan örökét folytatja, Mubarak elnök politikájában erősebben kidomborodik Izrael bírálata. Mubarak felismerte és Szadattal szemben hangoztatja is, hogy „a megoldás kulcsa a palesztin probléma“. Amikor tavasszal sor került Izrael részéről a Sínai-félsziget visszaadására, szovjet részről figyelmeztettek, hogy a Camp David-i egyezményből kiinduló intézkedések semmivel sem visznek közelebb az igazságos és tartós béke megteremtéséhez. A TASZSZ nyilatkozata ugyanis rámutatott, hogy Egyiptom csak azon az áron kapta vissza a Sínai-félszigetet, hogy Szadat elárulta az összarab érdekeket. Az Egyesült Államok ugyanis a félszigeten felvonulási terepet kapott ahhoz, hogy közvetlenül beavatkozzék a közel-keleti országok és a környező térség államainak belügyeibe. Izrael ötödik háborújával most Washington még közelebb került ehhez a célhoz. Elvégre nem véletlenül szánt két és fél milliárd dollár értékű fegyverszállítást Begin rendszerének támogatására, igazi arcát pedig — már számtalanszor — a Biztonsági Tanács szavazásakor mutatta meg. Most ugyanis az amerikai küldött vétójával pusztán erkölcsi jelentőségűre korlátozta a Biztonsági Tanácsnak azt a felhívását, hogy Izrael azonnal vonuljon ki Libanon megszállt területeiről. Az amerikai diplomáciát természetesen nem becsülhetjük le. A Reagankormány tisztában van vele, hogy az izraeli agresszorok pártfogásával elveszítheti támogatóit — gondoljunk csak a közöspiaci .országok, különösen Franciaország eltérő felfogására a közel-keleti rendezéssel kapcsolatban. Ezért jelent meg Philip Habib elnöki különtanácsadő a helyszínen, s Tel-Aviv-ban bizonyos fokú mérsékletre inti a kormányt, miközben a Biztonsági Tanács a nemzetközi rendfenntartó erők további állomásoztatásáról tárgyal. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az izraeli eljárás az arabok táborában is a megoldási tervek újrafogalmazásához vezethet. LÖRINCZ LÄSZL0
