Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-19 / 24. szám
1982. június 19. SZABAD FÖLDMŰVES Otthonra tatáitok Garamkövesdiől (Kamenica nad Hronom) kanyargós út vezet Helemba (Chľaba) télé. Forgalma gyér, főleg munkanapokon. Az ntazót ilyenkor szinte semmi sem zavarja. Szemlélődhet, gyönyörködhet a táj szépségében. A minap arra Jártam. Egyedül. Kísérőm csak az úttal párhuzamosan hömpölygő vén Duna volt és az északnyugati enyhe szellő, mely elhozta hozzám a domboldalt erdő suttogását s a mezei virágok hódító Illatát Lehettem vagy három kilométerre Garamkövesdtől, amikor az út jobboldalán elárvult, megkopott útjelzőtáblára lettem figyelmes. Ez tudtomra adta: megérkeztem Kovácspatakra (Kováčov), a nyugdíjasok otthonába. Tárt kapuk vártak. Egy figyelmes kapuőr arra utasított, én ugyan bemehetek, de az autónak kint a helye. Szótfogadtam. Üggyel-bajjal elhelyeztem kocsimat a tenyérnyi parkolóhelyen, majd kíváncsi tekintetek pergőtüzében lámpalázzal küszködve Ismerkedni kezdtem az Itt élő emberek életkörnyezetével. Lenyűgöző látvány tárult elém. Egy hatalmas park, ahol sok színben pompázó virágágyások, díszcserjékkel szegélyezett járdák harmonikus egységet képeztek a dúslombú fák, bokrok sokaságával. A fák lombja közül kikandikált a nyugdíjasok otthonának színes homlokzata. A büfé előtt férfiak csoportosultak. Közülük néhányan limonádét kortyolgattak. Otthonosan, férfimódra, üvegből: Gyakran jut üdítő italra és egyebekre is mindenkinek, mert a 190 korona havi zsebpénzt mindenki megkapja. Ruhára csak a Jobbmődúak költenek. Azok, akik havonta több mint 870 korona nyugdijat kapnak. A kisnyugdljúak ruházatának felújításáról és kiegészítéséről az Intézmény vezetősége gondoskodik. Az irodát keresve bejárati ajtót tévesztettem és nagy meglepetésemre az étterembe Jutottam. Néhány asz-Az egészségügy! nővérek bronzérmes szocialista brigádja. Jobbszélen: Nemes Gyula intézetvezető (A szerző felvételei) m // шШшШ i '.\s Szoletka Mária, Pintér Ilona és Szenyan Anna az otthon régi lakói -tál mellett asszonyok ültek, beszélgetek s közben a konyha felé sandítottak. Közeledett az ebédidő, s elsők mindenütt és mindig vannak. Az ellátásra senki sem panaszkodik. Hogyan is panaszkodhatnának, hiszen naponta négyszer étkeznek. Az ételadagok kiadósak és Ízletesek, húsból sincs hiány. Ez persze a leleményes vezetőnek, Nemes Gyulának is köszönhető, aki gondoskodik a konyhai és éttermi hulladék hasznosításáról: évente 23—30 hízott sertéssel javítják a húsellátást. Ottlétemkor is disznóölés volt, ebédre pedig friss hússal készült székelygulyás. A kiszolgálásra sincs panasz! A mozgásképteleneknek, a betegeknek és mindazoknak, akik arra Igényt tartanak, az ételt „házhoz“, vagyis a szobára szállítják. Ez bizony sok fáradsággal jár, de a nővérek nem panaszkodnak. Az intézet vezetőjét az irodában találtam. Íróasztalánál ült és elmélyülten gondolkozott. Talán éppen azon törte a fejét, mi szorul korszerűsítésre és honnan lehetne a korszerűsítési költségek fedezésére dotá- * ciót kapni. Valóban szükség lenne némi korszerűsítésre, mert 1957 óta semmilyen újítás, munkakönnyítés nem történt. Például a mosoda annak idején 170 személyre épült. Azóta a gondozott öregek száma 220-ra gyarapodott, s így a mosoda dolgozóinak munkafeltételei rosszabbodtak. A konyhában sem ártana, sőt nagyon időszerű lenne gőzelszívó berendezés beszerelése; a lakóhelyi fürdőszobákat pedig — szintenként két fürdőszobáról van szó! — hálás lenne mielőbb korszerűbb berendezési tárgyakkal ellátni. Persze, az Intézet gondozottjai nem érzékelik az elavultság kellemetlen következményeit. Az 6 kényelmük és nyugalmuk biztosítva van. Többségük két- és háromágyas szobában lakik. Mindenütt rend és tisztaság honol. Erről a takarítónők gondoskodnak. S bár mint említettem, a mosoda ugyan kicsi, elavult berendezései, ennek ellenéire mindig tiszta az ágynemű, az alsónemű és az öltözet. Szakadt ruhát senkin se látni. A mosoda hat dolgozója tehát becsületesen helytáll. Mos, vasal és foltoz fáradhatatlanul. A körülményekhez viszonyítva az egészségügyi ellátás is jól megoldott. A kéméndi (Kamenín) és az ipolyszalkai (Salka) körzeti orvosok felváltva, minden másnap jelentkeznek, s lelkiismeretesen orvosolják a panaszokat. S amennyiben valaki klinikai kivizsgálásra, vagy szakorvosi kezelésre szorul, azt Párkányba (Štúrovo), illetve Érsekújvárba (Nové Zámky) szállítják. Harminchat egészségügyi nővér három műszakban teljesít szolgálatot: áldozatkészségükről a gondozott öregek dicsérő szavai is tanúskodnak. S persze nem kevésbé az, hogy járási méretben egyedül ebben az intézetben érte az egészségügyi nővéreket az a megtiszteltetés, hogy Krištofová Antónia főnővér vezette munkaközösségük bronzérmes szocialista brigád. A gondozottak többségét a magánnyal Járó gondok — bajoktól való szükségszerű menekülés vezette a Kovácspataki Nyugdijasotthonba. Szoletka Mária, megözvegyült kőhídgyarmati tanítófeleség hetvenévesen kérte felvételét az intézetbe. Most 78 éves. Jól érezte magát falujában, tevékenyen vett részt a közéletben és a vöröskereszt-szervezet köztiszteletben álló vezetője volt. Rendkívüli aktivitásáról aranydipiomája is tanúskodik, amit 1974-ben kapott. Nem bánta meg, hogy az intézet lakója lett. Jól feltalálja magát, mindennel elégedett Szervezőkészségét az intézetben Is kamatoztatja. Az önkormányzat elnökeként segíti elsimítani az esetleges nézeteltéréseket, látogatja a betegeket, vigasztal, tanácsot ad és önzetlenül segít a rászorulóknak. ö a lelke az intézeti vöröskereszt-szervezetnek. Egészségügyi előadásokat és véradást szervez. Szabad Idejében csipketerltőket horgol, lényegében mindig elfoglalt. Egyetlen fia Magyarországon él. Gyakran jön látogatóba, és a mama nélkül nehezen akar visszamenni. Szoletka Mária — a mama i—i hajthatatlan. Nem akar megválni megszeretett otthonától. — Háromszor volt asztmarohamom, háromszor álltam a halál küszöbén. Itt, ebben az intézetben mentették meg az életemet. S én még élni akarok, ezért sehova sem megyek, maradok! — mondta. V Szenyan Anna 1978-ban Bratislavából költözöt az intézetbe. Egyedül, élt egy bérház harmadik emeletén. Lábai nem bírták a lépcsőjárást. Más választása nem volt, ha jót akart, jönnie kellett. Hozzátartozót nincsenek. Otthonosan érzi magát az intézetben s teljesen elégedett. Az egykori munkatársai és barátnői gyakran örvendeztetik meg levéllel, csomaggal, ami nagyon jólesik neki. Élete egyik legnagyobb élményét az intézetben szerezte: egyhetes üdülésen vehetett részt Topolčanyban. A szerény nyugdíjából bizony erre nem futotta volna. fß Pintér Ilona az intézetnek egyik legrégibb lakója. Hatvanéves korában, 1972-ben kérte felvételét. Párkányban lakott. Egyedül és szerény szociális segélyből élt. Most mennyire elégedett? Nagyon! Azt mondja: ha bottal kergetnék, akkor se hagyná el az intézetet. A barátnői nagyon kedvelik. Csak akkor bosszankodnak rá, ha a tévében jó film van és ő ragaszkodik olyan állomás fogásához, ahol labdarúgó-mérkőzést közvetítenek. Nem tudják megérteni, egy hetvenéves nő hogyan lehet ilyen megszállott drukker. Szocialista társadalmunk megbecsüli az öregeket és a szociális gondoskodás sokrétű fejlesztésével javítja életfeltételeiket. Ezt a célt szolgálja a Kovácspataki Nyugdíjasotthon isi A gondozottak általában elégedettek. S főleg azok tudtak Igazán beilleszkedni a számukra szokatlan, új környezetbe, akik nem a végelgyengülés küszöbéi), hanem jóval előbb kérték felvételüket. Az ilyen nem elaggott öregek még kialakftják baráti körüket és formálni tudják általános életvitelüket, ezért a nyugdíjasotthonban második otthonukra találnak. Lelketlenség a hozzátartozók részéről, ha elaggott, vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő édesapát, édesanyát a nyugdíjasak otthonába visznek. Vannak ilyen esetek. A kovácspataki intézet például a minap egy 185 és egy 95 éves űj lakót fogadott. Nyilván azért volt erre szükség, mert a hozzátartozóik szabadulni akartak tőliik. Meggondolatlan tettükkel gyógyíthatatlan fájdalmat okoztak elaggott hozzátartozójuknak és az intézet közhangulatára Is kedvezőtlen hatást gyakoroltak. PATHÖ KAROLY О volt az erjesztő kovász... Kertiében virágok díszlenek. A rendezett udvaron két kutyus áll őrséget. A házigazda parancsára abbahagyják az ugatást és beengednek. Helcman János bácsi jogad jókedvűen. Ürül, hogy meglátogattam. Beszélgetésünk során számot ad 62 esztendejének eseményeiről; ezek tárgyi idézgetéseivel hamarosan megtelik a szoba. Homloka ráncbaszalad, amikor a múltról kezd be- Ц szélnl: — Heten voltunk testvérek. A négy I jiú közül én voltam a legidősebb. Apámat, aki alapítótagja volt a pártszervezetnek, 27 éves bányamunka után nyugdíjazták. De pénzt nem kapott. Tizenegy hold földünk volt, egyedül nem győzte a sok munkát. Egészen fiatalon segítettem neki. Ám a tudásvágy hajtott: DobSinára szegődtem inasnak egy mészároshoz. Egy hónap sem telt jóformán, s Janit hazaszólította apja meg a föld ... Tizenhat éves volt, már önállóan fuvarozta a fát a grófi erdőből Rozsnyóra f Rožňava). Közben a földet is művelte. Aztán jött 1941, amikor katonai mundérba öltöztették Tornaiján (Šafárikovo). Három év múlva, alighogy leszerelt, SAS-behívót kapott, s trnáy a front. Amit ezután mond, az mindent megmagyaráz, miként gondolkozott: — Negyvennégy november 3-án, mint szakaszvezető, harminchatodmagammal önként átálltam az oroszokhoz. Tizenegy hónap elteltével kerültem haza. Ekkor léptem be a kommunista pártba. Két öccsét vitte el a háború. Itthon beteg szülein kívül csak a két öreg tehenet találta. Szegénységüknél csak a kitartásuk, életigenlésük volt nagyobb. Sógorai segítségével új életet kezdett. Amikor már kicsit a saját talpára állt, vásárolt két lovat, s újfent fuvarozni kezdett. A valósághoz való tapadása, erős alkalmazkodóképessége helytállásra serkentette a kedvezőtlen körülmények között is. Fanyar gúny helyett éltető kezdeményezéssel fordított hátat a háború által kisemmizett, megkeserített múltnak. Arcát fürkésztem. Leplezetlen vonásaiban játszi kedv, embert őszinteség, határozottság és baráti melégség honol. Mint később mondja: apja belépett a két évig fennálló szövetkezeibe. Ez a közös gazdaság 1957* ben egyesült az állami gazdasággal. Riportalanyunk belekóstolt a közéleti tevékenységbe: egy évig volt a Krasznahorkav áraljai [Krásnohorské Podhradie) Hnb elnöke. Másfél évtl-> zeden át ismét fuvaros. Közben igazságszeretetéért és gerinces magatartásáért népbírónak választják, amely tisztséget a mai napig betölt. 1964- ben a gazdaságba hívják. Itt a lovakat traktorral cseréli fel. Természetesen, itt sem tagadja meg önmagát. — Tíz évig -voltam a gazdasági részleg pártelnöke — újságolja. Miben nyilvánult meg a kommunista mivolta, magatartása, kezdeményezőkészsége? Á szocialista brigád megtisztelő cím elnyerésére serkentette traktorostársait. A 15 tagú kollektívában ö volt az erjesztő kovász .., Irányt, biztos elvi alapot, társadalmi célt nyújtott. No meg a kiteljesedés lehetőségét, az önmegvalósítást a munkaközösség tagjai számára. Erről ekként vall Jani bácsi: — Apám bölcs tanítása szerint cselekedtem, akt életével példázta, hogy a párt a munkásosztály, a dolgozó nép javát szolgálja. S ezért nekünk, szocialista brigádtagoknak olyan emberekké kell válnunk, akik képesek alárendelni egyént érdekeiket a közösség, a társadalom érdekeinek. Ahhoz, hogy ilyen emberekké válhassunk, az életvitelünket szocialista tartalommal kell megtölteni, tanulni, JÓ példát mutatni, élenjárni... Helcman János bácsi életével és munkájával bizonyította a párt, a társadalom iránti elkötelezettségét. — Ahhoz — folytatja —, hogy elhivatottságomat, elveimet és a társadalom elvárásait másokkal is megértessem, ez a személyes példamutatással érhető el leginkább. Dolgos, becsületes életút jelentősebb szakaszait az elismerés megannyi tárgyi bizonyítéka is fémjelzi. A kitüntetések legbecsesebbje számára: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a CSKP KB közös elismerő oklevele, amit 60. születésnapja alkalmából kapott példás kezdeményezőkészségéért, az elért jó eredményei legmagasabb elismeréseként. Ugyancsak nagyrabecsülése sokéves fáradozásának: a Rozsnyói Járás Fejlesztésében . Szerzett Érdemekért érdemérem. A nyugdíjkorhatár Jani bácst életében nem jelenti a pihenésre való átállást. Egészsége jó, tovább dolgozik. A traktor kormánykerekét nem engedte el — a rozsnyót baromfitelepen traktoros. Gyermek- és Ifjúkorának földszeret étéből, kezdeményezőkészségéből sugárzó energiáját a mai napig a társadalmi feladatok teljesítésének szolgálatába állítja. A késő délutánt napsugár beoson az ablakon. Ez az ezüstborona elsimítja a hatvankét kemény esztendő mélyítette ráncokat, amelyekből aranyvetésként sarjad a megelégedés, a munka öröme. Korcsináros László KÉPBEN —SZÓBAN A legjobbak kitüntetése A közelmúltban Zvolenban tárcakítüntetéseket nyújtott át Július Medved mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a középszlovákiai kerület mezőgazdasági üzemel legjobb dolgozóinak, tisztségviselőinek. Az alábbiakban csupán a losonci (Lučenec) Járásbell kitüntetetteket említem: „A Szocialista Munka Úttörője“ kitüntetést kapta a Poltári Efsz Božena Martišová vezette fejőbrigádja. „A Mezőgazdaság Érdemes Dolgozója“ kitüntetésben részesült Majerčík Ján, a poltári szövetkezet traktorosa, Senko Michal, az Uherskél Efsz gépjavítója és Murár József a rappi (Rapovce) szövetkezet építőcsoportjának dolgozója. 1 „A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója" reszortkítüntetést az alábbi dolgozók és gazdaságvezetők kapták: Fodor Valéria, Galsal (Hollša) Efsz, Gák Irén, Sőregt (Surlce) Efsz, Vasas Zsuzsanna, Uhorské! Efsz, Krajči Emil, a Lovinobaňa! Állami Gazdaság és Klement János, a Poltári Efsz traktorosai, Vincze Gyula a Sőregt Efsz gépjavítója, Caja Juraj, a Járási mezőgazdasági Igazgatóság zootechnikusa, valamint Kalinčiák mérnök a rátkai és Lauko Emil mérnök, a Látkyl Efsz elnöke. A felsoroltak hatékonyan hozzájárultak a kitűzött feladatok sikeres teljesítéséhez. Reméljük, ezen magas erkölcsi elismerés további sikeres feladatteljesítésre serkenti a kitüntetetteket. Szívből gratulálunkl . CSAK ISTVÁN, Losonc (Lučenec) v Az alistáll (Hrobo’. V* űovo) Csehszlovák 4 —Szuvjet Barátság §f! Efsz-ben sokoldalúan gondoskod- ЩШ' U nak arró1- bogy a IIpíN 4 ^ W dolgozók munka-Ž 'i' ^3?^ környezete vonzó és otthonos lagyen- Virágok díszlenek a gazdasági udvaron, a székház és a gazdasági épületek közelében. 4 ' ' ■ í;r': A nagysallól (Tekovské Lužany) terményszárító és takarmánygyártó üzem dolgozói azon fáradoznak, hogy a lehető legjobban takarékoskodjanak a fűtőanyaggal, ügyelve arra, hogy a fonoyasztott zöldtakarmány meg na pőrkölődjék. ■ r Fotó: nkt
