Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-19 / 24. szám
1982. június 19. SZABAD FÖLDMŰVES Egységgel és gazdasági erővel a szocializmus és a béke védelmében ÜLÉSEZETT A KGST XXXVI. ÜLÉSSZAKA A szocialista közösség életében a hét nagy nemzetközi eseménye volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának budapesti, XXXVI. ülésszaka, melyen tíz tagállam kormányfői és elnökhelyettesei, továbbá egy vonatkozó egyezmény alapján Jugoszlávia képviselője és meghívás alapján hat baráti állam megfigyelői vettek részt az ülésszak munkájában. A tanácskozáson hangsúlyt kapott az egység, a kölcsönös megoldások keresése az imperializmus ármánykodásával szemben. Az ülésszak elnöki teendőit Lázár György, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke látta el. Az ülésszakról kiadott közlemény értelmében a tagállamok kommunista és munkáspártjaik vezetésével tavaly a szocialista társadalom előnyeit kihasználva és a belső erőforrásokat mozgósítva jelentősen előrehaladtak a folyó ötéves terv feladatainak megoldásában, a társadalmi termelés fejlesztésében. A mezőgazdasági termelés azonban számos országban a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt az 1980-as szinten maradt. Megnőtt a KGST-tagállamok kölcsönös külkereskedelmi árucsereforgalma, amelynek részaránya a teljes árucsere-forgalomban tavaly 55 százalék volt. Az ülésszakon egyhangúlag hangsúlyozták, hogy a tagállamok népgazdaságának fejlődésében mind nagyobb szerepet kap az együttműködés és a szocialista gazdasági integráció további elmélyítése, a kölcsönös termelési, tudományos-műszaki és kereskedelmi kapcsolatok bővítése. A közlemény megállapította, hogy tavaly folytatódott a hosszú távú együttműködési célprogramok és határozatok megvalósításán végzett tervszerű munka. Nagy figyelmet fordítanak a gazdaság intenzifikálása szempontjából fontos korszerű gép- és berendezésrendszerek kifejlesztésére és szakosított gyártásának megszervezésére, a testvérországok lakossága kiváló minőségű ipari termékekkel és élelmiszerekkel való teljesebb ellátásának kérdéseire. Az ülésszak megállapította, hogy a KGST-tagállamok népgazdaságának és együttműködésének fejlődése, a világpiaci konjunktúra romlásának feltételei között, az imperialista eropolitika aktivizálódása, a fegyverkezési hajsza fokozódása és a hadikiadások növekedése, a belügyekbe történő beavatkozás miatt bonyolultabbá vált nemzetközi viszonyok közepette ment végbe. Az Egyesült Államok és más NATO-országok imperialista körei politikai nyomás végett fokozott diszkriminációt alkalmaznak a KGST-országokkal szemben, szankciókat foganatosítanak, megszakítják velük kereskedelmi-gazdasági kapcsolataikat, különösen Lengyelországgal és a Szovjetunióval. Erősödik a testvéri Kuba elleni gazdasági blokád törvénytelen politikája. A versailles-i nyilatkozatból kitűnik, hogy a fő tőkés országok tovább kívánják nehezíteni a KGST-országokkal fennálló kereskedelmi, hitel- és egyéb kapcsolataikat. Az ülésszak résztvevői hangsúlyozták, hogy az ilyen lépések eredménytelenek maradnak. A KGST-államok összeforrottságukat és kölcsönös együttműködésüket erősítve, a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdításában érdekelt más államokkal való kapcsolataikat fejlesztve, szilárd elhatározással biztosítják további stabil fejlődésüket. Sokoldalú segítséget nyújtottak és nyújtanak a testvéri lengyel népnek gazdasági nehézségei leküzdésében, az ország szocialista fejlődéséhez szükséges feltételek biztosításában. Az ülésszak áttekintette és jóváhagyta az 1986—1990. évi népgazdasági tervkoordináció programját. Ezt kiegészítik az érdekelt tagállamok tudományos-műszaki politikájának egyeztetésével. Javaslatokat dolgoznak ki a tudományos-műszaki és termelési kooperáció fejlesztésére, és ennek alapján a tudományos-műszaki eredmények alkalmazására a kulcsfontosságú népgazdasági ágazatokban. A Vietnami Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és a Mongol Népköztársaság gazdasági fejlődésének meggyorsulása és hatékonysága fokozódásának szükségessége végett előirányozták szélesebb körű részvételüket a nemzetközi szocialista munkamegosztásban. Különös jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a tudományos-műszaki haladás legfőbb irányaiban egyesítsék erőfeszítéseiket. A küldöttségvezetők az ülésszak folyamán általános egyezményeket írtak alá a mikroprocesszoros technika fejlesztésében és széles körű népgazdasági alkalmazásában való együttműködésről, továbbá ipari robotok szakosított és kooperációs gyártásának megszervezéséről. Aláírták továbbá számítástechninai eszközökhöz szükséges mikroelektronikai elembázis-termékek, a mikroelektrotechnikához szükséges anyagok és technológiai berendezések gyártásának szakosításáról és kooperálásáról szóló sokoldalú kormányközi egyezményt is. Továbbá áttekintették atomerőműberendezések sokoldalú nemzetközi gyártásszakosításáról és kooperációjáról, valamint kölcsönös szállításáról szóló egyezmény teljesítésének menetét. A jelenlegi tervidőszakban megkezdik az ezer megawatt egyedi teljesítményű, nyomottvizes energetikai reaktorokkal működő berendezések kooperációs gyártását. Az ülésszak nyugtázta, hogy a tagállamok tavaly 92 fejlődő államnak nyújtottak gazdasági és műszaki segítséget, főként gazdaságiik állami szektorának erősítésére, természeti erőforrásaik kiaknázására, nemzeti kádereik felkészítésének bővítésére. Megerősítették, a KGST-államok arra törekednek, hogy fejlesszék kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolataikat azokkal a tőkés államokkal, amelyek a helsinki záróokmány szellemében kölcsönösen előnyös és egyenjogú feltételek mellett készaji erre. Talán nincs találóbb jelző Gaorgi Dimitrov, a bolgár és nemzetközi munkásmozgalom vezető személyisége egyéniségének kifejezésére. Ugyanis nem egyszerű jelző: Dimitrov alakja valóban ilyennek, óriásnak tűnt a történelmi nevezetességű bünperben vádlóihoz hasonlítva, akik között a harmadik birodalom olyan fasiszta főkolomposai szerepeltek, mint Göring, az akkori porosz miniszterelnök, a birodalom belügyminisztere. Georgi Dimitrov születésének szá zadik évfordulójára emlékezik a világ. Életműve, jelentősége* olyan nagy, hogy tudományos értekezleteket, országos rendezvényeket szerveznek Dimitrov munkásságáról, elméleti és gyakorlati szerepéről, s centenáriuma nemcsak a szocialista országokban számít kimagasló eseménynek, hanem ő az UNESCO ünnepelje is. A nemzetközi munkásmozgalom óriása Georgi Dimitrov a Bolgár Kommunista Párt alapító tagja, egyben a balkáni forradalmi munkásmozgalom egyik úttörője. Kora ifjúságától része volt a forradalmi munkásmozgalom megmozdulásaiban. Kisiparos családban született, 1882. június 18-án, húszéves korában nyomdásznak tanult ki. Szakszervezeti funkcionárius, majd 1902-ben belép a Bolgár Szociáldemokrata Munkáspártba és a nagy tekintélynek örvendő Dimitar Bíagoev oldalán a forradalmi jellegű tesznyák szárny vezéralakja lett. Ebből a szárnyból alakult meg 1919- ben a Bolgár Kommunista Párt. Dimitrov Blagoevvel egyetemben elítélte Bulgária belépését az első világháborúba, s ezzel hangadója lett a pártnak a II. Internacionálé opportunista, a háborút elfogadó pártjaival szemben. Dimitrov magas pártfunkcióiban is szoros kapcsolatban állott a szakszervezeti mozgalommal. A cári kormány állandóan üldözte Dimitrovot forardalmi tevékenysége miatt. Oj korszak kezdődött Dimitrov életében, amikor 1921-ben a Kommunista Internacionálé III. kongresszusának küldöttévé választották, s egyidejűleg a Vörös Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának tagja lett. Vaszil Kolarovval együtt szervezte az 1921-es szeptemberi felkelést, majd annak veresége után külföldi emigrációba kényszerült, hogy elkerülje a halálbüntetést. Ausztriában, Németországban, majd 1934-től a felszabadulásig a Szovjetunióban élt. Georgi Dimitrov tevékenységének fontos jellemző vonása volt, hogy nemcsak kiváló teoretikusként emelkedett ki a pártban, hanem a gyakorlatot nagyszerűen össze tudta kapcsolni az elmélettel, a lenini elveket a mindennapok dialektikáját követve ültette a gyakorlat talajába. Szigorú elveket érvényesített a pártban, hogy ezzel tevékenységében magas mérce érvényesüljön, valóban harcos élcsapat lehessen a párt. Tevékenységének fontos időszakát jelentették a Kommunista Internacionáléban végzett munka évei. Különösen nagy érdemeket szer2ett a fasizmus elleni küzdelem .taktikájának kidolgozásában. Egyéni tapasztalatait is érvényesíteni tudta a KI VII. kongresszusa fontos határozatainak kidolgozásában, a népfront politika általános elfogadtatásában. Mint ismeretes, a fasizmus hatalomra jutása Németországban érte az emigráns Dimitrovot. Nemcsak egy-1 szerű laptudósítóként működött itt, hanem a Kommunista Internacionálé nyugat-európai irodáját is képviselte, és a Balkán Kommunista Föderáció titkáraként működött. Göringék veszélyes ellenfelet láttak benne, s a birodalmi parlament, a Reichstag épületének .felgyújtásában való részesség vádjával Lipcsében bíróság elé állították. A haladó közvélemény tudta, hogy a náci kormányzatnak azért kellenek a koholt vádak, hogy elhallgattassák a kommunistákat és „legalizálják“ pártjuk betiltását. Dimitrovnak szánták a bűnbak szerepét, de a vádlottból bíró lett. Borotvaéles logikájával önmagával hazudtoltatta meg a vád bizonyítására hivatott tekintélyes tanút, Göringet, aki tehetetlen dühében annyira elragadtatta magát, hogy többször is elszólta magát a fasiszta rendszer módszereiről. Dimitrov tudta, a pártért, a párt becsületéért kell párviadalt vívnia Göringgel. Az igazság fényében, a nemzetközi demokratikus közvélemény erkölcsi nyomására felmentő ítélet született a lipcsei történelmi nevezetességű perben. Dimitrovot kiutasították Németországból, de mindjárt vendégszeretöen fogadta második hazája, a Szovjetunió. Itt folytatta tevékenységét a III. Internacionáléban. Georgi Dimitrov Csehszlovákia nagy barátja volt. Szoros kapcsolatok fűzték Klement Gottwaldhoz, a háború előtt és után is sokszor megfordult hazánkban. Még megérte a szocialista forradalom győzelmét, a népi demokratikus Bulgária virágzásnak indulását. Az 6 nevéhez fűződik a szocialista országépítés bulgáriai fő irányvonalának kidolgozása. Munkája tetőfokán 1949. július 2-án hunyt el hoszszantartó betegség következtében. A szocialista közösség, a nemzetközi munkásmozgalom híven őrzi e kiváló forradalmár és harcos emlékét, leninistáét, a Szovjetunió hű barátjáét, aki Klement Gottwaldhoz hasonlóan, ebben a szellemben vallotta, hogy „a szovjetbarátság épp olyan létfontosságú, mint a nap és a levegő minden élőlénynek“. L. L. WASHINGTON „BÉKEPOLITIKÄJA“ ÉS ANNAK TÜKRÖZŐDÉSE пипим i.'-it Az amerikai kormány álláspontja a stratégiai fegyverzetek csökkentésének kérdésében teljesen egyoldalú, s arra irányul, hogy tovább törekedjék katonai fölény elérésére a Szovjetunióval szemben. (Kukrinyikszi rajza) Senkit se tévesszen meg a cím, nem parlamenti választásokra gondolunk. A választás pedig erkölcsi-politikai vonatkozású, indítékú: arról van szó, merre lépjen az emberiség, hagyja-e magát helesodorni végzetes háborús viszályba, mely nemcsak Európa, hanem az egész világ égésével fenyeget, vagy erélyes kiállással, tömegakciókkal terelje biztosabb és reménykeltőbb irányba az események alakulását, kényszerítse a kormányokat, hogy védjék meg a békét a mai és a következő nemzedékek számára. Ennek a jegyében kezdte meg munkáját az elmúlt héten az ENSZ- közgyülés 2. rendkívüli leszerelési ülésszaka, mely hivatva van a kérdéskörben az utóbbi években kialakult helyzet elemzésére, a célul kitűzött fő kérdéscsoport megoldásához — a leszereléshez és a fegyvermentes világhoz vezető út egyengetésére. Az ülésszak arra is hivatott, hogy a leszereléssel és fegyverzetkorlátozással kapcsolatos részletkérdésekről Genfben és Bécsben folyó tárgyalások útjából elhárítsa az eredményes befejezés útját eltorlaszoló akadályokat, és ösztönzést adjon a madridi találkozó munkájának eredményes befejezésére. Az ülésszak előreláthatólag július 9-ig fog tanácskozni. Tekintettel az Ilyen nemzetközi tanácskozások szokott időtartamára nem olyan terjedelmes ez az időszak, viszont elegendő arra, hogy a tanácskozás témájának becsületes, célratörő megközelítése mellett érdemben megegyezzenek a fő teendőkben és megoldásokban. Az 1. rendkívüli leszerelési időszak óta eltelt négy év nem olyan hosszú idő, de ezalatt nagy változások történtek. Míg 1978-ban még érezhető volt a Helsinkivel fémjelzett enyhülési politika hatása a nemzetközi kapcsolatokban, a következő években fokozatosan megmerevedés, megdermedés volt tapasztalható a világpolitikában, elsősorban az amerikai kormány világpolitikai elképzeléseiből és lépéseiből kifolyólag. A képmutatásában messzemenő Carterkormány álnokul hátat fordított a Bécsben már aláírt SALT-II egyezménynek, sőt, az elnök eleve titkos utasításokat adott a nukleáris haderő bevezetésére vonatkozóan, nem is szólva az elképesztően félelmetes neutronbomba gyártásának és a csapatok fegyvertárába iktatásának elkezdéséről. A Carter-kormányt felváltó F.eagan-kormány kertelenebbül tért rá a „kemény kéz“ politikájára, a szocialista országokkal szerűben: zsarolás politikájára, melyet fokozott fegyverkezés kísért. Ma már az a helyzet, hogy az Egyesült Államok , fegyverkezési kiadásai évente elérik az 500 milliárd dollárt akkor, amikor a lakosság két-Választás előtt harmada a nyomor és úgyszólván az éhínség szélén áll. Nem állítható, hogy a politikusok mindezt tétlenül nézték volna, hiszen időközben nem egy fontos megállapodás született különféle, mintegy húsz két- és sokoldalú fegyverzetkorlátozó egyezményről. A legjelentősebbnek talán az ún. tlatelolcói egyezményt tarthatjuk, melynek lényege a nukleáris fegyverek nélküli Latin-Amerika. Az 1978. évi 1. rendkívüli leszerelési értekezlet záródokumentuma is a megoldáshoz vezető, vagy azt elősegítő i utat vázolt fel, ám csalódás töltheti el kortársunkat, hogy a záródokumentumba foglaltakból vajmi kevés valósult meg. A most tanácskozó 2. rendkívüli leszerelési ülésszakot már 1980. december óta 78 tagú bizottság készítette elő, hogy alaposan hozzáálljon a korunk fő kérdéseként jellemzett leszerelés aprólékos megvitatásához és hatásos megoldások kidolgozásához. Az ülésszakon mindenesetre fórum nyílik a nemzetközi helyzet sokoldalú, tüzetes megvitatására, az imperialista politika fonákságainak kivédésére teendő lépések egyeztetésére, az egyes országok álláspontjaiban elsődleges teendőként mutatkozó intézkedések összehangolására. Ennek az ülésszaknak van egy különleges, sajátos vonása, éspedig az, hogy nem várva csodákat’ az ENSZ-től mint világszervezettől a leszerelés megvalósításában, mozgósítsa a tömegeket, a közvélemény erejével hasson a kormányokra, mert a legutóbbi események, az eurorakéták ellen rendezett tiltakozások és tüntetések, a washingtoni háborús politikát elítélő megmozdulások visszhangja is azt mutatta, hogy valamennyi erőfitogtató politikát, imperialista vonalat követő kormánynak tekintettel kell lennie a közhangulatra, rá kell döbbenie, meddig mehet el. Természetesen, ez alakoskodásra is késztethet egyes kormányokat, amit különösen Reagan újabb tárgyalási hajlandóságának megnyilvánulása mögött láthatunk. Am kérdés, valaki a konkrét munka, a .célként megjelölt eredmény elérése miatt híve-e a tárgyalásoknak, vagy valamilyen mellékgondolatokat, nem tiszta szándékokat palástol-e a tárgyalásokba való beleegyezésével. A Szovjetunió és a szövetséges szocialitsa országok egyeztetett békepolitikájukkal jó példát mutattak a világ békeszerető néptömegeinek, milyen lépések vezethetnek békevágyunk beteljesüléséhez. Hallatták már hangjukat az orvosok, különböző hivatású szaktekintélyek. Az ENSZ-közgyülés második leszerelési ülésszakának kezdetét is hatalmas békemegmozdulások kísérték, és továbbiak szerepelnek a tervben. A népek sürgetnek, konkrC' eredményeket követelnek a kormányok képviselőitől, hogy kialakuljon végre a fegyverek hatásától mentes világ, a leszerelés világa. Mindez bizonyítja, hogy meghallgatásra találtak a szovjet állam vezető személyiségének, Leonyid Brezsnyevnek a legutóbbi Komszomol-kongresszuson mondott szavai: „Ma kevés az, hogy pusztán beszéljünk a békéről, konkrét és gyakorlati tettekre van szükség“. Vajon az ülésszak tanácskozásainak a légköre és hangneme is ennek a jegyében alakul-e? Világos, hogy az imperializmustól jótéteményeket nem várhatnak a népek. Maguknak kell saját kezükbe venniük a béketeremtés ügyét. Brezsnyev elvtárs így vetette fel a kérdést: „Mi vár a népekre? Békés, nem könnyű, de üdvös alkotó munka, azért, hogy boldogabb és méltó életfeltételeket biztosítsunk, vagy iszonyú és értelmetlen atomhalál? A válasz a kérdésre attól függ, hogy mennyire aktív és' következetes lesz a békeszerető országok politikája, mennyire határozottan és összeforrottan állnak ki a néptömegek az új világháborús tűzvész szítóinak politikájával szemben, a világ békéjének védelmében“. Ezt várjuk. LŐRINCZ LÁSZLÓ
