Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-05 / 22. szám
1 1982. június 5. SZABAD FÖLDMŰVES Versenygyőztesek Másfél évtized alatt Lelesz község [ Kelet-Szlováklában) ugrásszerűen fejlődött. Korszerű 445 lakásában kétezerötvenhárman élnek. A lakások egybarmada emeletes. Felszámolták a cigányputrikat, s a nyomortanyának számító hajdani cselédházak helyébe is korszerű lakások épültek. A lakosok vezetékes' ivóvizet isznak; a lakások 95 százaléka fürdőszobával ellátott. Az utak aszfaltozottak, betonjárdákon kopog a cipellő. Bővítették az üzlethálózatot. E községnek Uko István a hnbelnöke. Beszédes, közlékeny ember. Huszonkét éve dolgozik a közigazgatási szférában, s ebből Itt, Leleszen tizenöt éve tölti be az elnöki tisztséget. Ez idő alatt sok Jóban-rosszban volt része. Nagyon örül a fejlődésnek, hiszen Jegyei kézzelfoghatók, kltapinthatók. Minek köszönhető mindez? Jobbára a lakosság szorgalmának, tettrekészségének, társadalmi munkájának. Ez utóbbiból — a múlt évben i— 57 óra Jut egy lakosra. «—i Községünk lakossága önzetlenül bekapcsolódik a választási programterv feladatainak teljesítésébe — újságolja a hnb-elnök. Tavaly a társadalmi munkaórák száma nagyon közel Járt a harmlncezerhez. S tovább fejtegeti a lakosság hazafias helytállását, mondván: a CSKP megalakulásának 60. évfordulója, valamint a XVI. pártkongresszus tiszteletére 1 millió 367 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak a honpolgárok, melyet tizenötezer koronával túlteljesítettek. Örömmel teszi közzé, hogy nagy megtiszteltetés érte a leleszieket, akik győztesként kerültek ki a nemzeti bizottságok falufejlesztési, környezetszépltési és lakosságnevelési versenyéből. Megkapták a Szlovák A hnb új épülete Szocialista Köztársaság kormányának elismerő oklevelét s a vele járó pénzjutalmat. t— Ez a magas szintű elismerés — vallja a szóban levő községvezető — újabb lendületet ad további feladataink példás teljesítéséhez. Sok még a tennivalónk. A tanuló Ifjúság étkeztetési problémáját kell mielőbb megoldanunk. Mivel két műszakos az alapiskolai oktatás, új Iskola és napközi kellene. A Jelenlegi üzletek már elavultak: áruház vált szükségessé. A lakásgond enyhítése érdekében hat lakásegységet építettünk és újabbakat építünk. A vízlevezető csatornák építése Is a választási programban szerepel. Megkezdtük egy ravatalozó építését. Bízunk benne, hogy a lakosság segtlsőgével megoldjuk a problémáinkat. A lakosságellátás Jő. A Munka Érdemrend-es Május 1. szövetkezet székházában találom Török Imrét, az üzemi pártelnököt, aki a hnb elnökhelyettese. <— Tavaly rossz gazdasági évet zártunk. Erről nem szívesen beszélek — vallja. — Munkánkat a legutóbbi pártdokumentumok szellemében végezzük. Felépítettünk egy takarmányszárító üzemet, pelletgyártő vonallal együtt, két dohányszárítót s egy korszerű borjúneveidét is tető alá hoztunk. Épül egy 700 férőhelyes tehénfarm, valamint egy takarmányelőkészltő. Tervezzük egy szociális helyiség, egy karbantartó műhely, egy műtrágyaraktár, valamint egy üzemi konyha építését. Ezt követően témát váltunk. Megtudom, hogy a községben színvonalas az egészségügyi és szociális gondoskodás. Igyekeznek tökéletesíteni a lakosságszolgáltatást, még hatékonyabbá tenni a tömegpolitikai nevelőmunkát, a képviselők és a lakosság közötti még szorosabb és gyümölcsözőbb együttműködést, ami Jelentősen elősegítheti a Nemzeti Front választási tervének teljesítését. ILLÉS BERTALAN Gj utcarész Fotó: Bogoly Egy a sok közül Ritkán található otthon Szitás Bertalan, a buzitai (Buzica) szövetkezet alsólánci (Nižný Lanec) telepvezetője. Ez a fő foglalkozása, ezenkívül az Alsóllánci Hnb elnöke, í Továbbá: példás i önkéntes rendőr. Tevékenysége f sokrétű: szervez, I irányit, ellenőriz, 1 felvilágosit, kőz- I ügyeket intéz, pa- I naszokat orvosol. Is nevelőmunkát vé- Igez. Törődik a telep dolgozóinak munkakörülményeivel, feladatteljesítésével; ügyel a rendre, tisztaságra nemcsak a munkahelyén, hanem a faluban is, ahol az életkörnyezet védelmében, a közellátás érdekében tesz sokat. Előadásokat tart. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a családjára jut a legkevesebb ideje. Csekély költségráfordítással bővítették a kultúrházat, hogy jobb feltételeket teremtsenek a „Daloló Alsólánc“ folklórverseny lebonyolítására, s egyébre. Itt található a járás egyetlen sZabadfpri színpada. Onsegélyes alapon óvodát építenek. Ilyen sokoldalú tevékenységet csakis úgy fejthet ki Szitás Bertalan, hogy segíti őt kedves neje. Iván fia mezőgazdasági főiskolára készül. • A példás kommunista arcképe jogosan került az élenjárók arcképcsarnokába, most a májusi ünnepek alkalmából, ö az, aki sosem retten meg a bonyolult feladatoktól. Célratörése, leleményessége, személyes példamutatása, kommunista helytállása — követendő. IVAN SÁNDOR, Kassa (Košice) Mint a felvétel Is szemlélteti, sok helyütt hiányosén kelt a cukorrépa, tehát egyeléskor, de főleg saraboláskor fokozatosan kell ügyelni, hogy fölöslegesen egyetlen egyed se essen áldozatul a kapának, gépnek. Saraboláskor a gépkezelőket ajánlatos két-bárom óránként váltani, mert elfáradnak, nem képesek pontosan követni a sorokat, rendesen irányítani a gépet, minek következtében a fáradtság növekedésével arányosan nő a fölöslegesen kivágott növényegyedek száma. Kádek Gábor felvétele SZ5ZK5Z Л Verpeka család nehezen 11 határozta el magát, hogy falura költözik. Főként az asszonynak, Tatjánának voltak kétséget. Nem tréfadolog otthagyni egy minden kényelemmel felszerelt új lakást. Falun vagy házat kell venniük vagy építkezniük. Es Tatjánának már elege volt a sok költözködésből. Hat éve, hogy eljöttek a szülőfalujukból. Anatollj elérte, amit akart — több nagy építkezésen és üzemben dolgozott, megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt. Valami azonban hiányzott az életükből. Azt gondolták, talán a saját fészek, egy jó lakás. De még Kijev iskola, óvoda, az üzletekben pedig ugyanúgy kaphajó minden, mint a városban. Néhány nap múlva Verpekáéknál megkezdődtek a költözködés előkészületei. Anatolif most harmincéves, Ugyanennyi a telepen dolgozók átlagéletkora. Legtöbbjük felső- és középfokú technikumi végzettséggel rendelkezik, s nemcsak falusiak vannak itt, hanem munkások, mérnökök is, olyan nagy kijevi üzemekből, mint az Arzenál, vagy a Leninszkája Kuznylca. Itt alkalmuk nyílik arra, hogy megmutassák tudásukat, szakismeretüket. A telep valóságos sertéshúsgyár. Az egész termelési t ciklus három szakaszra oszlik. Az elsőben 26 napos korukig „tartják" a malacokat, majd a másodikba kerülnek, ahol 106 napos korukig maradhatnak. A harmadik, egyben végső stádium — a hizlalda. Itt dolgozik Anatolif Verpeka. Egy fél — három 600 férőhyes rész-Utolsó költözködés г elővárosában, Во- Hszpolban sem lelték a helyüket, pedig eleinte úgy tűnt, Itt végleg letelepednek. — Ml a csudát akarsz? — kérdezték a barátai Anatollj Verpekálól —, sofőr Is vagy, bulldózerkezelő ts, betonozó Is, meg hegesztő. Vagy a fizetésed kevesled? — Nem, Anatolllnak nem lehetett panasza a pénzre, egyszerűen nem tudta megszokni a városi élet tempóját. Csak a felesége értette meg. Esténként gyakran vágyakozva gondoltak a falu csendjére, nyugalmára — amelyben felnőttek és amely oly kedves volt számukra. így tellek a napok egészen addig a bizonyos újsághírig. Anatollj elhatározta, utánajár a dolognak, megnézi, miféle gépesített telep épül a kalltal szovhozban. i zgatottan gondolt arra, ' hogy ezúttal talán teljesül leghőbb vágya: a megszokott falusi környezetben élhet, ugyanakkor megmaradhat tanult szakmájánál. Feleségével megállapodtak, hogy mielőtt bármit is tennének, elmennek, s körülnéznek a faluban, a szovhozban. Anatolij bejárta az egész építkezést, s ugyancsak elcsodálkozott az óriási méreteken. Tatjána pedig jelkerekedett, hogy megtudakolja, hol is lakhatnának itt. Titkon abban reménykedett, hogy a munkásszálláson kívül úgysincs hely, s így eleve nem kerülhet sor költözködésre. Anatolljnak megtetszett az építkezés. Gyermekkorától szeretett a gépekkel babrálni, s ezért különösen az az épületszárny tett rá mély benyomást, ahol már a berendezés is elkészült. Az épület szinte dugig volt gépekkel. „Elvezet lesz itt a munka, megnyomsz egy gombot, neked meg csak a műszereket kell figyelnedI — mondotta Anatolljnak az egyik szerelő. ,^zért bizonyára mégsem ilyen egyszerű — gondolta magában Verpeka. De elképzelte magát, ahogy ott áll, fehér köpenyben a vezérlöasztal mögött, s elégedetten mosolygott. Amikor pedig meghallotta Kapstiknak, a telep igazgatójának tájékoztatását a fizetésről, ami nemcsak hogy nem volt alacsonyabb a városinál, hanem egy kicsit még több is, végképp megerősödött benne az elhatározás: visszatér falura. Я felesége kételyei múló-11 ban voltak. Azonnal fel*■ ajánlottak nekik egy új házban levő komfortos lakást, amelyért, akárcsak a városban, a család összkeresetének nem egészen egy százalékát kell fizetniük. Egy év múlva pedig, ha kedvük tartja, átköltözhetnek saját önálló, szovhozerőből épült házukba. Tánya rájött, hogy a kert, a veteményes, a saját udvar — ez hiányzott a városban. Az egyéb életkörülmények Is megfelelőeknek bizonyultak Kálitában. Volt itt új kultúrpalota, remek moziterem, szolgáltatóház, kórház, légből álló — üzemrész tartozik hozzá. Természetesen nem könnyű ennyi állatot kiszolgálni, de nem kell beleszakadni a munkába. A takarmányadagolás, a helytségek tisztántartása és sok egyéb művelet automatizált. ■ шетрекйпак végeredményül ben elég ideje jut arra, w hogy gondolkodjék munkájáról. Éppen ezért tetszik neki annyira. Természetesen, a telep valamennyi dolgozója speciális képzést kapott. Egy ilyen új munkaterületen persze még kevés a tapasztalat, s így az újsütetű gépkezelők hamarosan váratlan problémákkal találkoztak. —- Tudod, ml a legnehezebb az első napokban, amikor betelepítik a malacokat? — kérdezte egyszer Anatollj attól az újonctól, akit már neki kellett betanítania. — Meg kell tanítani őket enni. Amikor megindul a táplálék az etetőbe, felzúgnak a gépek, a malacok megijednek, szétszaladnak... Amíg Anatollj kialakította a saját „rábeszélési“ módszerét, bizony alaposan megkínlódott. Egyszer majd ez a módszer (a második és a harmadik) bekerül a technológiai előírások közé. De hogy ez Ilyen előírásgyűjteményt össze lehessen állítani, ahhoz Anatolljnak és társainak még számos tapasztalatot kell gyűjtenlük. Íme, Verpeka Anatollj és Tatjána utolsó költözésének rövid története. Kettőjüké abból a másfél-milljó városlakóból, akik a Szovjetunióban évente falura költöznek. A népesség-mozgást tanulmányozó szociológusok adatai szerint évente hárommillióval gyarapodik a városlakók száma. Ennyien költöznek a falvakból a városokba. Törvényszerű, sőt szükséges folyamat ez, mert lehetővé teszi, hogy benépesüljenek az ország ritkán lakott körzetet, s új tparágők fejlődjenek. Az utóbbi években azonban egy ellenirányú migrációs jelenséget is megfigyelhetlek a tudósok. я Szovjetunióban egyelőre 11 alig több, mint 200 Hyen nagyméretű telep működik. Számuk azonban gyorsan nő. A takarmányozás ipari módszerei már több ezer mezőgazdasági üzemben elterjedtek. A mezőgazdaság Iparosításához azonban szükség van bizonyos előfeltételekre. Mindenekelőtt magasan képzett munkásokra. Vajon ki is voltaképpen Anatollj Verpeka és munkatársainak többsége? A tegnap parasztjai, akik a városokban váltak munkásokká, szereztek szakmát. Ezeknek az embereknek a visszatérése a megszokott falust környezetbe — ahol érdekes, kvalifikált és jól fizetett munkát kapnak, és a városit megközelítő komfortot találnak — jól tükrözi a mai szovjet falu gazdasági, társadalmi és kulturális életének változásait. VAGY1M BUZICSKIN, a Szelszkaja Zsizny nyomán
