Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-05 / 22. szám

1 1982. június 5. SZABAD FÖLDMŰVES Verseny­győztesek Másfél évtized alatt Lelesz község [ Kelet-Szlováklában) ugrásszerűen fejlődött. Korszerű 445 lakásában kétezerötvenhárman élnek. A lakások egybarmada emeletes. Felszámolták a cigányputrikat, s a nyomortanyá­nak számító hajdani cselédházak he­lyébe is korszerű lakások épültek. A lakosok vezetékes' ivóvizet isznak; a lakások 95 százaléka fürdőszobával ellátott. Az utak aszfaltozottak, be­tonjárdákon kopog a cipellő. Bővítet­ték az üzlethálózatot. E községnek Uko István a hnb­­elnöke. Beszédes, közlékeny ember. Huszonkét éve dolgozik a közigazga­tási szférában, s ebből Itt, Leleszen tizenöt éve tölti be az elnöki tisztsé­get. Ez idő alatt sok Jóban-rosszban volt része. Nagyon örül a fejlődés­nek, hiszen Jegyei kézzelfoghatók, kltapinthatók. Minek köszönhető mindez? Jobbára a lakosság szorgal­mának, tettrekészségének, társadalmi munkájának. Ez utóbbiból — a múlt évben i— 57 óra Jut egy lakosra. «—i Községünk lakossága önzetlenül bekapcsolódik a választási program­terv feladatainak teljesítésébe — új­ságolja a hnb-elnök. Tavaly a tár­sadalmi munkaórák száma nagyon közel Járt a harmlncezerhez. S tovább fejtegeti a lakosság haza­fias helytállását, mondván: a CSKP megalakulásának 60. évfordulója, va­lamint a XVI. pártkongresszus tiszte­letére 1 millió 367 ezer korona érté­kű kötelezettséget vállaltak a hon­polgárok, melyet tizenötezer koroná­val túlteljesítettek. Örömmel teszi közzé, hogy nagy megtiszteltetés érte a leleszieket, akik győztesként kerültek ki a nem­zeti bizottságok falufejlesztési, kör­­nyezetszépltési és lakosságnevelési versenyéből. Megkapták a Szlovák A hnb új épülete Szocialista Köztársaság kormányának elismerő oklevelét s a vele járó pénzjutalmat. t— Ez a magas szintű elismerés — vallja a szóban levő községvezető — újabb lendületet ad további felada­taink példás teljesítéséhez. Sok még a tennivalónk. A tanuló Ifjúság ét­keztetési problémáját kell mielőbb megoldanunk. Mivel két műszakos az alapiskolai oktatás, új Iskola és nap­közi kellene. A Jelenlegi üzletek már elavultak: áruház vált szükségessé. A lakásgond enyhítése érdekében hat lakásegységet építettünk és újabba­kat építünk. A vízlevezető csatornák építése Is a választási programban szerepel. Megkezdtük egy ravatalozó építését. Bízunk benne, hogy a lakos­ság segtlsőgével megoldjuk a problé­máinkat. A lakosságellátás Jő. A Munka Érdemrend-es Május 1. szövetkezet székházában találom Tö­rök Imrét, az üzemi pártelnököt, aki a hnb elnökhelyettese. <— Tavaly rossz gazdasági évet zár­tunk. Erről nem szívesen beszélek — vallja. — Munkánkat a legutóbbi pártdokumentumok szellemében vé­gezzük. Felépítettünk egy takarmány­­szárító üzemet, pelletgyártő vonallal együtt, két dohányszárítót s egy kor­szerű borjúneveidét is tető alá hoz­tunk. Épül egy 700 férőhelyes tehén­farm, valamint egy takarmányelőké­­szltő. Tervezzük egy szociális helyi­ség, egy karbantartó műhely, egy műtrágyaraktár, valamint egy üzemi konyha építését. Ezt követően témát váltunk. Meg­tudom, hogy a községben színvonalas az egészségügyi és szociális gondos­kodás. Igyekeznek tökéletesíteni a lakosságszolgáltatást, még hatéko­nyabbá tenni a tömegpolitikai neve­lőmunkát, a képviselők és a lakosság közötti még szorosabb és gyümöl­csözőbb együttműködést, ami Jelen­tősen elősegítheti a Nemzeti Front választási tervének teljesítését. ILLÉS BERTALAN Gj utcarész Fotó: Bogoly Egy a sok közül Ritkán található otthon Szitás Bertalan, a buzitai (Buzica) szö­vetkezet alsólánci (Nižný Lanec) te­lepvezetője. Ez a fő foglalkozása, ezenkívül az Alsó­­llánci Hnb elnöke, í Továbbá: példás i önkéntes rendőr. Tevékenysége f sokrétű: szervez, I irányit, ellenőriz, 1 felvilágosit, kőz- I ügyeket intéz, pa- I naszokat orvosol. Is nevelőmunkát vé- Igez. Törődik a te­lep dolgozóinak munkakörülményei­vel, feladatteljesítésével; ügyel a rendre, tisztaságra nemcsak a mun­kahelyén, hanem a faluban is, ahol az életkörnyezet védelmében, a köz­ellátás érdekében tesz sokat. Előadá­sokat tart. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a családjára jut a legke­vesebb ideje. Csekély költségráfordítással bőví­tették a kultúrházat, hogy jobb fel­tételeket teremtsenek a „Daloló Alsó­lánc“ folklórverseny lebonyolítására, s egyébre. Itt található a járás egyet­len sZabadfpri színpada. Onsegélyes alapon óvodát építenek. Ilyen sokoldalú tevékenységet csak­is úgy fejthet ki Szitás Bertalan, hogy segíti őt kedves neje. Iván fia mezőgazdasági főiskolára készül. • A példás kommunista arcképe jo­gosan került az élenjárók arckép­­csarnokába, most a májusi ünnepek alkalmából, ö az, aki sosem retten meg a bonyolult feladatoktól. Célra­törése, leleményessége, személyes példamutatása, kommunista helytállá­sa — követendő. IVAN SÁNDOR, Kassa (Košice) Mint a felvétel Is szemlélteti, sok helyütt hiányosén kelt a cukorrépa, tehát egyeléskor, de főleg sarabolás­­kor fokozatosan kell ügyelni, hogy fölöslegesen egyetlen egyed se essen áldozatul a kapának, gépnek. Sara­­boláskor a gépkezelőket ajánlatos két-bárom óránként váltani, mert el­fáradnak, nem képesek pontosan kö­vetni a sorokat, rendesen irányítani a gépet, minek következtében a fá­radtság növekedésével arányosan nő a fölöslegesen kivágott növényegye­­dek száma. Kádek Gábor felvétele SZ5ZK5Z Л Verpeka család nehezen 11 határozta el magát, hogy falura költözik. Főként az asszonynak, Tatjánának vol­tak kétséget. Nem tréfadolog otthagyni egy minden kénye­lemmel felszerelt új lakást. Fa­lun vagy házat kell venniük vagy építkezniük. Es Tatjáná­nak már elege volt a sok köl­tözködésből. Hat éve, hogy eljöttek a szü­lőfalujukból. Anatollj elérte, a­­mit akart — több nagy építke­zésen és üzemben dolgozott, megsze­rezte a szakmun­kás-bizonyítványt. Valami azonban hiányzott az éle­tükből. Azt gondol­ták, talán a saját fészek, egy jó la­kás. De még Kijev iskola, óvoda, az üzletekben pedig ugyanúgy kaphajó min­den, mint a városban. Néhány nap múlva Verpeká­­éknál megkezdődtek a költöz­ködés előkészületei. Anatolif most harmincéves, Ugyanennyi a telepen dolgozók átlagéletkora. Legtöbbjük felső- és középfokú technikumi vég­zettséggel rendelkezik, s nem­csak falusiak vannak itt, ha­nem munkások, mérnökök is, olyan nagy kijevi üzemekből, mint az Arzenál, vagy a Lenin­­szkája Kuznylca. Itt alkalmuk nyílik arra, hogy megmutassák tudásukat, szakismeretüket. A telep valóságos sertéshús­­gyár. Az egész termelési t cik­lus három szakaszra oszlik. Az elsőben 26 napos korukig „tart­ják" a malacokat, majd a má­sodikba kerülnek, ahol 106 na­pos korukig maradhatnak. A harmadik, egyben végső stá­dium — a hizlalda. Itt dolgo­zik Anatolif Verpeka. Egy fél — három 600 férőhyes rész-Utolsó költözködés г elővárosában, Во- Hszpolban sem lel­ték a helyüket, pedig eleinte úgy tűnt, Itt végleg leteleped­nek. — Ml a csudát akarsz? — kérdezték a barátai Anatollj Verpekálól —, sofőr Is vagy, bulldózerkezelő ts, betonozó Is, meg hegesztő. Vagy a fizetésed kevesled? — Nem, Anatolllnak nem lehetett panasza a pénzre, egyszerűen nem tudta meg­szokni a városi élet tempóját. Csak a felesége értette meg. Esténként gyakran vágyakozva gondoltak a falu csendjére, nyugalmára — amelyben fel­nőttek és amely oly kedves volt számukra. így tellek a napok egészen addig a bizonyos újsághírig. Anatollj elhatározta, utánajár a dolognak, megnézi, miféle gé­pesített telep épül a kalltal szovhozban. i zgatottan gondolt arra, ' hogy ezúttal talán telje­sül leghőbb vágya: a megszokott falusi környezetben élhet, ugyanakkor megmarad­hat tanult szakmájánál. Feleségével megállapodtak, hogy mielőtt bármit is tenné­nek, elmennek, s körülnéznek a faluban, a szovhozban. Ana­­tolij bejárta az egész építke­zést, s ugyancsak elcsodálko­zott az óriási méreteken. Tat­jána pedig jelkerekedett, hogy megtudakolja, hol is lakhatná­nak itt. Titkon abban remény­kedett, hogy a munkásszállá­son kívül úgysincs hely, s így eleve nem kerülhet sor költöz­ködésre. Anatolljnak megtetszett az építkezés. Gyermekkorától sze­retett a gépekkel babrálni, s ezért különösen az az épület­szárny tett rá mély benyomást, ahol már a berendezés is elké­szült. Az épület szinte dugig volt gépekkel. „Elvezet lesz itt a munka, megnyomsz egy gom­bot, neked meg csak a műsze­reket kell figyelnedI — mon­dotta Anatolljnak az egyik sze­relő. ,^zért bizonyára mégsem ilyen egyszerű — gondolta ma­gában Verpeka. De elképzelte magát, ahogy ott áll, fehér kö­penyben a vezérlöasztal mögött, s elégedetten mosolygott. Ami­kor pedig meghallotta Kapstik­­nak, a telep igazgatójának tá­jékoztatását a fizetésről, ami nemcsak hogy nem volt alacso­nyabb a városinál, hanem egy kicsit még több is, végképp megerősödött benne az elhatá­rozás: visszatér falura. Я felesége kételyei múló-11 ban voltak. Azonnal fel­*■ ajánlottak nekik egy új házban levő komfortos lakást, amelyért, akárcsak a városban, a család összkeresetének nem egészen egy százalékát kell fi­zetniük. Egy év múlva pedig, ha kedvük tartja, átköltözhet­nek saját önálló, szovhozerőből épült házukba. Tánya rájött, hogy a kert, a veteményes, a saját udvar — ez hiányzott a városban. Az egyéb életkörül­mények Is megfelelőeknek bi­zonyultak Kálitában. Volt itt új kultúrpalota, remek mozite­rem, szolgáltatóház, kórház, légből álló — üzemrész tarto­zik hozzá. Természetesen nem könnyű ennyi állatot kiszolgál­ni, de nem kell beleszakadni a munkába. A takarmányadago­lás, a helytségek tisztántartása és sok egyéb művelet automa­tizált. ■ шетрекйпак végeredmény­ül ben elég ideje jut arra, w hogy gondolkodjék mun­kájáról. Éppen ezért tetszik neki annyira. Természetesen, a telep valamennyi dolgozója speciális képzést kapott. Egy ilyen új munkaterületen persze még kevés a tapasztalat, s így az újsütetű gépkezelők hama­rosan váratlan problémákkal találkoztak. —- Tudod, ml a legnehezebb az első napokban, amikor bete­lepítik a malacokat? — kér­dezte egyszer Anatollj attól az újonctól, akit már neki kellett betanítania. — Meg kell taní­tani őket enni. Amikor megin­dul a táplálék az etetőbe, fel­­zúgnak a gépek, a malacok megijednek, szétszaladnak... Amíg Anatollj kialakította a saját „rábeszélési“ módszerét, bizony alaposan megkínlódott. Egyszer majd ez a módszer (a második és a harmadik) beke­rül a technológiai előírások közé. De hogy ez Ilyen előírás­­gyűjteményt össze lehessen ál­lítani, ahhoz Anatolljnak és társainak még számos tapasz­talatot kell gyűjtenlük. Íme, Verpeka Anatollj és Tatjána utolsó költözésének rövid története. Kettőjüké ab­ból a másfél-milljó városlakó­ból, akik a Szovjetunióban évente falura költöznek. A népesség-mozgást tanulmá­nyozó szociológusok adatai sze­rint évente hárommillióval gya­rapodik a városlakók száma. Ennyien költöznek a falvakból a városokba. Törvényszerű, sőt szükséges folyamat ez, mert lehetővé teszi, hogy benépesül­jenek az ország ritkán lakott körzetet, s új tparágők fejlőd­jenek. Az utóbbi években azon­ban egy ellenirányú migrációs jelenséget is megfigyelhetlek a tudósok. я Szovjetunióban egyelőre 11 alig több, mint 200 Hyen nagyméretű telep műkö­dik. Számuk azonban gyorsan nő. A takarmányozás ipari módszerei már több ezer mező­­gazdasági üzemben elterjedtek. A mezőgazdaság Iparosításá­hoz azonban szükség van bizo­nyos előfeltételekre. Mindenek­előtt magasan képzett munká­sokra. Vajon ki is voltaképpen Anatollj Verpeka és munkatár­sainak többsége? A tegnap pa­rasztjai, akik a városokban vál­tak munkásokká, szereztek szakmát. Ezeknek az embereknek a visszatérése a megszokott falu­st környezetbe — ahol érdekes, kvalifikált és jól fizetett mun­kát kapnak, és a városit meg­közelítő komfortot találnak — jól tükrözi a mai szovjet falu gazdasági, társadalmi és kultu­rális életének változásait. VAGY1M BUZICSKIN, a Szelszkaja Zsizny nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents