Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-05 / 22. szám

1982. jňnius 5.

SZABAD FÖLDMŰVES,

A b ét/lfib iliiOdi jUsttS MlSÉiliiiti

KITÜNTETÉSEK, ÜDVÖZLETEK

Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Munka Hőse címmel tüntette ki. Az MSZMP Központi Bizottsága üdvözlő levelében az ünnepelt érdemeit méltatva, megállapította: „Hazánk felvirágzásában, népünk felemelkedésében kimagasló szerepe van az ön mély felelősségérzettel végzett munkájának. Gazdag politikai és élettapasztalatai mindnyájunk számára nélkülözhetetlenek. Tiszteljük és becsüljük emberségét, nehéz próbákat kiállt elvszerűségét, gyakorlatiasságát, gondolatainak gazdagságát és bátorságát s azt a vezetői magatartást, amely a megbízást sohasem rangnak tekinti, hanem felelősségnek, a hatalmat sohasem célnak, hanem szolgálatnak“.

Gustáv Husák köztársasági elnök, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára a KB Elnökségének javaslatára a Klement Gottwald Érdemrendet adományozta a 70. születésnapját ünneplő Kádár Jánosnak. A CSKP és az MSZMP, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátságának és együttműködésének fejlesztésében és elmélyítésében szerzett nagy érdemeiért.

Gustáv Husák üdvözlő levelében így méltatta az ünnepelt érdemeit: „A csehszlovákiai kommunisták és egész dolgozó népünk nagyra becsüli önt, testvérpárunk vezető személyiségét, őszinte hazafit és internacionalistát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelentős személyiségét. Egész élete szorosan összefügg a magyar munkásosztálynak és dolgozóknak a kapitalizmus, a fasizmus és az ellenforradalom elleni harcával, a Magyar Szocialista Munkáspárt sokrétű tevékenységével, a~ zokkal a sikerekkel, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építése programjának megvalósításában ért el. Jelentős mértékben hozzájárult a szocialista közösség egységének megszilárdításához és a szocialista országok szoros együttműködésének fejlesztéséhez.“

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet és a magyar nép testvéri barátságénak és átfogó együttműködésének fejlesztésében betöltött kimagasló szerepéért, a béke és a szocializmus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemeiért 70. születésnapja alkalmából Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát Lenin-renddel tün-v tette ki.

Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő levelében Kádár elvtárs érdemeit méltatva, azt Irta: „A Szovjetunióban nagyra értékelik, hogy Ön alkotó módon foglalkozik az élet által felvetett kérdésekkel. Becsülik elvhűségét, internacionalizmusát és megingathatatlan elkötelezettségét a szocialista államok összefogása és a világ forradalmi mozgalmának ügye iránt“.

ВМГЯЯЯШЯ13ЕЯЕЯП.*

Távlatok és lehetőségek

Oleg Bogomolov akadémikus, a szocialista gazdasági rendszer ismert szakértője a Novoje Vremja című hetilapban arra a következtetésre jutott, hogy a szocialista országok a megnehezült feltételek ellenére képesek elfogadni a nyolcvanas évek „gazdasági kihívását“, ehhez azonban mind az érdekelt országokban, mind a KGST-ben lényeges változásokra van szükség. Bogomolov szembeszáll azzal az állítással, hogy „a KGST gazdasági válságba került“. — Bár gazdasági fejlődésünk valamelyest meglassult, még mindig gyorsabb ütemű, mint az EGK tagállamainak fejlődése, s ez azt bizonyltja, hogy tud alkalmazkodni a nehezebb feltételekhez. Ugyanakkor megérett a helyzet arra, hogy változásokat hajtsanak végre a KGST-tagállamok gazdasági együttműködésében. Korrigálni kell a munkamegosztás jelenlegi koncepcióját, részint azért, mert egyes fűtőanyagok és nyersanyagok szállítása megnehezült, részint pedig a nemzetközi helyzetben bekövetkezett kedvezőtlen változások és a tőkés világ válsága miatt. Megnehezült a kereskedelem a Kelet és a Nyugat között, így például megnehezült a hitelek és kamataik törlesztése, egyebek között azért, mert exportjukra kihat a tőkés országokban erősödő protekcionizmus, a megkülönböztetés a szocialista országokkal szemben. Bogomolov szerint kockázatosabbá vált a tőkés kooperációk létesítése is, ehhez a jövőben nagyobb, körültekintéssel kell hozzáállni.

A szovjet tudós megállapítja, hogy a jelenlegi évtizedben korrigálni kell a gazdaságpolitika módszereit, a tervezési gyakorlatot, a gazdasági gondolkodást. Mindenekelőtt a gazdasági stratégia céljainak pontos meghatározását tartja szükségesnek, mert az e területen elkövetett hibák rendkívül súlyos károkat okozhatnak. Ezen belül szükségesnek tartja, hogy csökkentsék a fűtőanyag- és nyersanyagtermelés, valamint technológia részesedését a népgazdaságban, gyorsítsák meg a gépgyártás egyes ágazatainak fejlesztését, s — erre különben az amerikai kormány által foganatosított szankciók is figyelmeztetnek — növeljék a mezőgazdasági termelést a Szovjetunióban és más szocialista országokban, ezzel csökkentsék a tőkés gabonaimportot.

Bogomolov hangoztatta: „a lehetőségek megnyitásához szükség van a gazdasági mechanizmus reformjára, amelyet a hetvenes évek közepétől kezdve a KGST tagállamai megvalósítanak. Manapság a változások radikálisabbak és a végrehajtott reformok hozzájárulnak a vállalatok önállóságának növekedéséhez“.

Bogomolov megállapítása szerint a KGST-ben az íntenzifikálás követelményei új kezdeményezéseket sürgetnek. Ezek között van gazdaságpolitikánk egészének összehangolása — az ötéves népgazdasági tervek egyeztetésén felül.

Mindez összekapcsolódik a nemzeti tervezési rendszerek közelítésével. A szocializmus országai nem kényszerítenek egymásra valamiféle egyforma rendszert, de érdekeltek abban, hogy a korszerűsítés ne távolítsa el őket egymástól, hanem könnyítse meg minden ország számára a részvételt a gazdasági integrációban.

Az SZKP Központi Bizottsága a múlt héten ülést tartott, amelyen elfogadták a Szovjetunió 1990-ig tartő időszakra vonatkozó élelmiszerprogramját. Az élelmiszerprogramot az SZKP XXVI. kongreszszusa határozatainak megfelelően dolgozták ki. A tervezett intézkedések lényege, hogy a lehető legrövidebb időn belül biztosíték a lakosság megbízható élelmiszer-ellátását.

Leonyid Brezsnyev főtitkár beszámolójában megállapította, hogy a szovjet emberek igényeinek kielégítése az SZKP programjának fontos követelménye volt és marad.

A mezőgazdaság helyzetéről szólva Leonyid Brezsnyev felvázolta, hogy az SZKP mezőgazdasági programját az 1965. márciusi központi bizottsági ülésen, az azt követő kb-üléseken, a párt XXIV., XXV. és XXVI. kongreszszusán dolgozták ki. Célul tűzték ki, hogy növeljék a beruházásokat a me zőgazdaságban, megerősítsék annak anyagi-műszaki bázisát, korszerűsítsék a tervezést, a mezőgazdasági termelés gazdasági ösztönzését. Különösen nagy figyelmet fordítottak a kolhozok és szovhozok megerősítésére, a falusi lakosság életkörülményeinek javítására. Ezek a határozatok jelentették a párt korszerű agrárpolitikájának alapját. Ez a politika tudományos, helyes, s a párt nem tért és nem is tér el tőle.

Az 1965. márciusi központi bizottsági ülés óta eltelt évek során minőségileg újították meg a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisát. Szakosított állattenyésztő gazdaságok, nagyméretű baromfitenyésztő telepek, magas hatékonysággal működő agráripari vállalatok kezdték meg a munkát. Mindennek folytán a kolhozokban és a szovhozokban,a munka termelékenysége csaknem kétszeresére növekedett.

Nagy változások mentek végbe az elmúlt évek során a szovjet parasztok életkörülményeiben. Számba vehetően megnőtt a munkájukért juttatott fizetség, javult a nyugdíjellátás, a társadalombiztosítás, emelkedett a kolhoztagok és a szovhozmunkások szakmai és kulturális színvonala. Ma mintegy kétmillió közép- és felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a mezőgazdasági üzemekben.

Az eredményekről szólva Leonyid Brezsnyev kijelentette: A mezőgazdaság bruttó termelése a gyakran kedvezőtlen időjárás ellenére 50 százalékkal növekedett, összehasonlításként: az Európai Gazdasági Közösség

MEGVAlOSUL AZ ÉlELMISZERPROGRAM

tagállamaiban a megfelelő mutató 31, az Egyesült Államokban pedig 29 százalék, halott a természeti körülmények a Szovjetunióban sokkal kevésbé kedvezőek.

A párt politikája tehát biztosította, hogy jelentékeny mértékben növekedjék az élelmiszer-termelés. Az elért eredményekkel azonban mégsem lehet megelégedni, nem lehet elhallgatni, hogy az élelmiszer-probléma még korántsem került le a napirendről. Ha a szovjet emberek átlagos élelmiszer-fogyasztásának kalóriaértéke meg is felel a fiziológiai normáknak, az élelmezés összetételén javítani kell.

A program előirányozza a mezőgazdasági termelés hatékonyságának további növelését. Így például a gabonatermelés évi átlagát 1990-ig 250 —255' millió tonnára, a hústermelést 20 és fél millió tonnára, a tejtermelést 104—106 millió tonnára kell növelni.

A mezőgazdaság hatékonyságának kulcskérdése a termelés íntenzifikálása. Az élelmiszerprogram pontosan erre irányul — hangoztatta Leonyid Brezsnyev. Gondosan kidolgozták a programnak azokat az összefüggéseit is, amelyek a külgazdasági kapcsolatokhoz fűződnek. Az elmúlt években, különösen a rossz termés miatt, rákényszerültünk arra, hogy külföldön vásároljunk gabonát és számos más élelmicikket. Ezt a nép érdekében tettük meg, s a jövőben sem áll szándékunkban, hogy lemondjunk mindarról, amit a külkereskedelem adhat az élelmiszer-tartalékok kiegészítéséhez, természetesen számításba véve a gazdasági célszerűséget. A tervezet abból indul ki, hogy csökkentenünk kell a tőkés országokból származó élelmiszer-importot. Az ország érdekei megkövetelik, hogy megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre saját élelmiszer- ás takarmánytartalék, mert ez nyújthat garanciát a különböző meglepetések ellen.

Az élelmiszerprogram szerves része a falu szocialista átalakítása. A főtitkár részletesen szőlt azokról a konkrét intézkedésekről, amelyeket a program irányoz elő a mezőgazdaság helyi irányításának, a felvásárlásnak a korszerűsítésére, a mezőgazdasági termelés szervezésének a megjavítására. A jövő év kezdetétől felemelik

a szarvasmarha, a sertés, a juh, a tej, a gabona, a cukorrépa, a főzelékfélék és néhány más termék felvásárlási árát. Leonyid Brezsnyev beszéde végén hangoztatta, hogy a megvitatott élelmiszerprogram „nemcsak gyökeres fordulatot jelent mezőgazdaságunk és a vele összekapcsolt ágazatok fellendítésében, hanem jellegét és méreteit tekintve arra hivatott, hogy biztosítsa az egész népgazdaság előrehaladását“.

Az SZKP Központi Bizottsága jóváhagyta a programot és több közös határozatot fogadott el a Szovjetunió Minisztertanácsával. A határozatok egyebek között előirányozzák az agrár-ipari üzemek irányításának megjavítását, a kolhozok és szovhozok gazdasági mechanizmusának korszerűsítését, gazdálkodásuk megszilárdítását, a mezőgazdasági dolgozók anyagi érdekeltségének növelését a termelés mennyisége és minőségi javításában, az állattenyésztési dolgozók számára juttatásokat és kedvezményeket, a falusi lakosság lakásépítkezésének, a kommunális szolgáltatásoknak, a szociális és kulturális körülményeknek megjavítására vonatkozó intézkedéseket, valamint a mezőgazdasági szakemberek helyzetének javítására irányuló intézkedéseket.

A határozat hangsúlyozza: rendkívül fontos feladat a növénytermesztés és az állattenyésztés kultúrájának növelése, a földek, termelési alapok, az anyagi, pénzügyi és munkaerőtartalékok jobb kihasználása, a munka termelékenységének rtövelése és minőségének javítása, a veszteségek csökkentése, a takarékosság, az önköltség csökkentése. A legközelebbi feladat az, hogy már az idén jelentős mértékben növeljék a földművelés és az állattenyésztés termelékenységét, biztosítsák a gabona, a hús és a tej, s más termékek felvásárlási tervének teljesítését és túlteljesítését, a mezőgazdasági termékek idejében történő és minőségüket megőrző feldolgozását, biztos alap megteremtését ahhoz, hogy az elkövetkező években gyorsan növeljék a mezőgazdasági termelést.

A központi bizottsági ülés szervezeti kérdésekkel is foglalkozott. Jurij Andropovot, az SZKP Politikai Bizottságának tagját a KB titkárává, Vlagyimir Dolgihot, a KB titkárát pedig a PB póttagjává választotta. O. D.

izerarcú fasizmus

Lidice tragédiájának 40. évfordulója

Az amerikaiizraeli

hadászati

együttműködés

eredménye

(V. Fomicsev rajza)

A község neve ismert lett az egész világon. Ha valaki kiejtette Lidice nevét, az emberek tudatában a fasizmus és barbárság fogalom világosodott meg. Szerte a világon. Manapság, negyven év távlatából is a fasizmus kísértete elevenedik meg e szó hallatára, noha a háború utáni nemzedék zöme csak történelemkönyvből, az idősek elbeszéléséből, emlékezésekből tudja, mi volt a fasizmus, mit művelt, közvetlen tapasztalatai nem voltak vele. Ezért is kell idézni a múltat, hogy a gyanútlan fiatal nemzedék ne ülhessen fel olykor szirénhangoknak. A múlt korántsem merült feledésbe. A történelmi igazság éberségre és elővigyázatosságra int.

A bányászlakta község neve akkor került a világtörténelembe, teljesen véletlenül, amikor a keleti fronton első kudarcaikat elszenvedő nácik a megszállt országokban is tapasztalták, hogy inog a föld talpuk alatt, a szovjet hadsereg győzelmei bátorságot és reményt öntöttek a honi ellenállókba egész Európában. Az úgynevezett Cseh-Morva Protektorátusban is. Hallattak magukról a partizáncsoportok, szabotázscselekményekkel és egyéb ellenállási akciókkal a hazafiak különféle csoportjai. A megszállók megrémültek. Az elfoglalt, bitorolt területek korántsem bizonyultak csendes hátországnak. A nácik kezdtek rájönni, hogy azok az emberek, akiknek rabsorsot szántak, nem félnek tőlük, gerinces lényejc felemelik fejüket. Ettől pedig nagyon tartottak a fasiszták. Ügy gondolták, példát kell statuálniuk, nehogy „elfajuljanak a dolgok“. Merő véletlen, hogy az események sodrában Lidice neve került a történés középpontjába. Behelyettesítő lehetett volna akármilyen más névvel.

A hitlerista vezetés 1941 szeptemberében leváltotta a nemesi származású, náci szolgálatba lépett von Neurath bárót, Cseh- és Morvaország birodalmi védnökét, mert erélytelennek, túl „szalonpolitikusnak“ tartotta, és aki egészségi állapota miatt gyengélkedett is. Neurath utóda a 37 éves Reinhard H e y d - rich SS-főcsoportvezető (ezredes) lett, aki kegyetlenkedésével a birodalmi biztonsági szolgálat fejeként nem egy megszállt nyugat-európai országban hírhedtté vált. Bemutatkozása 1941 szeptemberében a rendkívüli állapot és a rögtönítélő bíróságok bevezetése volt.

A londoni emigráns csehszlovák kormány féltékenyen nézte, hogy a szovjet front aktivizálódása hogyan hat a hazai ellenállásra. Ügy gondolta, cselekednie kell a maga vonalán, nehogy teljes mértékben a kommunisták kezében legyen a kezdeményezés. így született meg az a gondolat, hogv ejtőernyős, különleges kiképzésű különítményt vetnek be a megszállt protektorátusban földalatti tevékenység kifejtésére. így került a céltáblába a cseh nép hóhéra, Heydrich.

Az „Antropoid“ akció végrehajtása Gabőík és Kubiš őrmesterekre várt. Hetekig tanulmányozták Heydrich szokásait, napi útvonalát. Aztán ellőtt a nagy nap. A kanyarban, ahol Hoydrich sofőrének fékeznie kellett, Gabiik elővette géppisztolyát, de az csütörtököt mondott. Heydrich észrevette, saját fegyvere után nyúlt, de Gabiik jól hajított kézigránátja levegőbe röpítette a kocsit. Ez május 27-én történt. Heydrich június 4-én belehalt súlyos sebesülésébe.

Berlin birodalmi gyászt rendelt el. A nácik halálra keresték a merénylőket. Nem akadtak nyomukra; egy áruló támadt soraikban, s önként jelentkezett. Óriási túlerő zárta körül a Cirill és Metód templom környékét. Ugyanis a pravoszláv templom kriptája volt a merénylők búvóhelye. Sokáig védekeztek, az utolsó töltényt maguknak tartották.

Közben náci karhatalmi egységek szálltak ki a Kladnótól 7 kilométerre levő Lidice községben. Olyan családok után kutattak, akiknek valamilyen hozzátartozója a nyugati ellenállók kötelékében szolgált. Ez csak ürügy volt. A község lakéi senkire sem vallottak. A náci karhatalmisták ugyan dologvégezetlenül távoztak, de a község sorsa így is előre megpecsétlődött. Eleve kiszemelték, hogy példát statuáljanak az ellenállók elrettentésére. Június 9-én visszajöttek a náci hóhérok, és június 10-e a halál napjaként virradt a község népére. A férfiakat, 192-t, összegyűjtötték és a Horák-majorban halomra lőtték, a nőket koncentrációs táborba szállították és fokozatosan elgázosították. Nagyon kevésnek sikerült elkerülnie az öldöklést. A gyermekek sorsa is megpecsételődött: antropológiai vizsgálat után kiválasztották a germanizálásra alkalmasakat, a többit gázkamrába hurcolták.

Vagy két hét múlva Ležáky, egy Pardubice közelében levő kisközség is Lidice sorsára jutott. Az áldozatok számának pontos statisztikáját össze sem lehet állítani. Ezrek estek áldozatul a fasiszta hóhérok bosszújának. A rögtönítélő bíróságok a merénylet helyeslése feltételezésének puszta vádja alapján futószalagon gyártották a halálos ítéleteket.

Baláže, Javoríőko, Kalište, Skýcov, Telgárt, Tokajik, Zlatá Baňa — megannyi további Lidice. Franciaországban Oradour-sur-Glane volt a francia Lidice, Olaszországban Marzabotto, Santa Anna.

így sorolhatnánk tovább a véres tragédiák színhelyeit. Lidice nemcsak a nácizmust tükrözte vissza a maga mezítelenségében, hanem az emberi kitartás, győzni és élni akarás világielképe volt. További küzdelemre buzdít a fasizmus ellen, mert szellemi öröksége nem szűnt meg, újjáelevenedik az imperializmus gaztetteiben, bárhol kövesse el őket — Koreában, a vietnami hadiszíntéren, vagy a bérgyilkos zsoldosok által Afrikában, a véreskezű diktátor j’_nták zsoldiában Salvadorban, Guatemalában, Dominikában, Haitiban és máshol.

Lidice pedig mint a Phönix madár, újjáéledt hamvaiból. Az élet győzött a halál fölött, $ a nemzeti felszabadító harcnak ez az öröksége népünk szocializmust építő alkotó munkájában testesül meg.

LŰRINCZ IÄSZL0