Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-23 / 3. szám

AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS

ÉLELMEZÉSÜGYI

MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA

1982. JANUÄR 23. * 3. szám

*

XXXIII. évfolyam * Ara 1,— Kč»

Ilj feladatok előtt

SZÄMADÄS AZ IGÉNYEKHEZ IGAZODVA

Szövetkezeteink életében a zárszámadás az egyik legfontosabb és legmagasabb fórom. A tagság tájékoztatása az évi munkáról és eredményekről nem korlátozódik csak a zárszámadás napjára. A szövetkezetek gazdasági-társadalmí tevékenységét vizsgáló elemző munka folyamatában részt kell, hogy vegyenek a munkahelyi kollektívák és a szocialista brigádok, amelyek a szőkébb munkahelyük, termelési ágazatuk eredményei, gondjai tükrében vizsgálják az egész évi tevékenységet. A zárszámadás tulajdonképpen a megbeszélések összegezése. Elbírálja az egyes munkahelyek és termelési ágazatok eredményeit, egybeveti a szövetkezet egészének munkájával és feladataival, de célszerű és helyes, a főbb összefüggéseiben a népgazdasági célkitűzé-. sekkel is egyeztetni a szövetkezet eredményeit. Akkor minősíthető csak jónak és eredményesnek az egész évi munka, akkor szolgálja jól a közösség érdekeit, ha a szövetkezet tevékenységében ötvöződik a népgazdaság, a szövetkezet és a tagság egyéni érdeke.

A zárszámadásra való felkészülés egyik legfontosabb feladata — az elért eredmények ismertetése mellett — áttekinteni a tavalyi év eredményeit és hiányosságait. Mi az, amit az idén másképpen, jobban lehet csinálni, mint tavaly? Kevés gazdaság és vezető van, amelynek, illetve akinek a tevékenységében ne lenne olyan részfeladat, amelyet a máit év tapasztalatai alapján másképpen, eredményesebben ne tudna megvalósítani. Ez az önkritikus jellegű elemző munka már önmagában is bizonyos tartalékok feltárását jelenti, a szükséges intézkedések megvalósítása pedig eredményt hoz.

A zárszámadásnak vannak általános érvényű és hagyományosan kialakult mozzanatai, de vannak időszerű, a központi pártfeladatokkal összefüggő feladatai is. Az előttünk álló feladatok megvalósításának — szinte egyedüli eszköze — az élőmunka, a terület- és eszközfelhasználás hatékonyságának növelése, amelynek a minőség javításval is párosulnia kell. A CSKP KB 4. plénuma a mezőgazdaság feladatai között nagy figyelmet szentelt a hatékonyságnak. A hatékonyság azon túlmenően, hogy általános népgazdasági követelmény — és mindinkább azzá válik —, a mezőgazdaság sajátos ágazati helyzetéből kifolyólag döntő tényező.

A hatékonyság fokozása soha

nem általános, hanem mindig, mindenhol és mindenkire vonatkozóan a gyakorlati tennivalókhoz kapcsolódó feladat, melyben egyértelműen érvényesül a jobban, ésszerűbben, szervezettebben és gazdaságosabban végzett munka. Amikor tehát a számadások tükrében a hatékonyságot mindenki számára kötelező feladatként állítjuk, akkor tételesen meg kell szervezni és határozni, hogy személyreszólóan kinek mit kell tennie annak érdekében, hogy ez a fontos cél tonnákban, literekben, adott esetben a takarmányhasznosítás javításában vagy másban — összességében a termelés színvonalának emelkedésében — érzékelhetően mutatkozzék meg.

Az idei év a takarmánygazdálkodásban is legyen a frontáttörés éve. Több, olcsóbb, célszerűbben felhasználható és jobban hasznosítható takarmányt kell termelnünk. A kor tudományos színvonalán kel) takarmányt termeszteni és hasznosítani. Tömegtakarmány termesztésünk elmaradottsága az állattenyésztés fejlesztésének kerékkötőjévé vált. E folyamat megváltoztatására már most, a zárszámadások előkészítésekor határozott lépéseket kell tenni.

A műszaki haladás gyorsítása, az új, korszerű eljárások, ismeretek elterjesztése szintén fontos feladat. Nagyok a technológiai tartalékok: a műszaki kapacitások jobb kihasználásában, a gépek szervezettebb üzemeltetésében, a szakszerű karbantartásban, összességében a műszaki kultúra fejlesztésében jelentősen előbbre kell lépnünk. A „szántok-vetek“ és a fogatos szemlélet felett már régen eljárt az idő.

Az idén feltétlenül előbbre kell lépnünk a termőföld ésszerűbb hasznosításában, a gyártmányfejlesztésében, a kereskedelmi munkában, a szervezésben és az irányításban.

Végre tudatosítanunk kell, hogy a termékelosztásos módszer elavult — következésképpen — a szó igazi értelmében vett kereskedelmi munka hatékonyabbá tételéhez a szemléletet is formálni kell. A szerződéses fegyelem betartása, a tervszerűség további szilárdítása, az integrációs kapcsolatok erősítése — egyszóval: az egymásrautaltság tudata és tiszteletben tartása segítheti csak e fontos feladat teljesítését.

A külpiacokon változatlanul „nyomott“ élelmiszer- és mezőgazdasági termékárak mellett tovább éleződik az eladók versenye. Lényegében tehát kettős a feladatunk: A mennyiség szervezett növelése mellett mindinkább a minőségi eredmények elérését kell szorgalmaznunk. Létfontosságá tehát az áj gondolkodás- és szemléletmód kialakítása, mert ma már nemcsak az a kérdés, hogy menynyit, hanem az is, hogv mennyiért termelünk. Az új közgazdasági szemlélet meghonosítása érdekében az „Intézkedések“ szellemében kell, hogy tökéletesítsük az anyagi érdekeltség alapelveit. Ennek gyakorlati megvalósítása azonban alapos, körültekintő politikai és szervező munkát kíván a szövetkezetek vezetőitől. Fontos tehát, hogy szellami és anyagi javaink sokaságát megfelelően széliektől va teljes mértékben hasznosítsuk: a meglevő gazdasági épületeket, telepeket a gazdaságosság határáig körültekintően ki kell használni. A korszerű és a hagyományos ötvözése tehát továbbra Is időszerű feladat.

Az Irányítás feladatainak a megoldásában — a szövetkezeti demokrácia alapelvefböl kiindulva — előtérbe kell helyezni az ember alkotókedvét. Ennek ébrentartása szempontjából különösen fontos, hogy a termelés feltételei idejében és dinamikusan jussanak el terveink megvalósítójához — az emberhez.

Körülményeink és feladataink arra intenek bennünket, hogy az eddiginél jobban használjuk ki lehetőségeinket. Ezért a zárszámadás előkészítésekor és a számadáskor az érintetteken túl sok más kérdést is meg kell tárgyalni és ismertetni a tagsággal. Például a konkrét termelési eredményeket és fejlesztési feladatokat, a szocialista verseny és brigádmozgalom értékelését és feladatait, a szövetkezet szociális és kulturális helyzetét, s mindenekelőtt a szövetkezetben dolgozó idősek és fiatalok, valamint a nők helyzetének alakulását, az életkörülményeik további javításával kapcsolatos feladatokat.

A zárszámadásnak a gazdasági számvetés, mellett tehát azt is tükröznie kell, hogy a gazdálkodás legfontosabb tényezője az ember, hogy a munka, a termelés végül is érte történik.

CSIBA LÁSZLÓ

A szövetkezet kertészeti csoportjának dolgozói — munka közben Kanta Gábor felvétele

......................................

Ahegesztöpisztoly lángcsóvája úgy metélte a vasat, mint a kés a vajat. Az utolsó részelemek kerültek helyükre, s hamarosan sor került a fűtőpróbára.

— De jó lenne, ha nem volna problémánk a hőfokkal — szólt Varga József, a féli (Tomášov) szövetkezet kertészetének dolgozója. — Korábban farámás hajtatóházunkat aránylag jöl ki tudtuk fűteni. Dehát kisebb is volt, mint az új. Majd meglátjuk...

A hetvenhárom éves Varga Józsi bácsi már az alakulástól tagja a szövetkezetnek. Huszonhárom évig fűtötte az üvegházat, aggodalma tehát, hogy jól funkcionál-e majd az ú) üvegház, szívüggyé vált.

— Tudja, az a tervünk, hogy paprtkapalántát is szeretnénk hajtatni. Ahhoz viszont nagyon jól kell fűteni az üvegházat.

A Modral Közszolgáltatást Vállalat tagjai, akik a fűtést szerelték, Így biztatták az öreg kertészt:

<— Józsi bátyám, ha jól befűt a kazánba, akkor itt bikiniben fognak az asszonyok piklrozni.

A bikini szó hallatára megrázott a hideg, hiszen kint a hőmérséklet ala|X)san a nulla fok alá süllyedt. Ez persze korántsem riasztotta el a tizenegy tagú kertészeti csoport asszonyait a kinti munkától.

— Ml a teendő jelenleg? — kérdeztem Nagy Évát, aki már több mint húsz éve a kertészet alkalmazottja:

— A múlt napokban a melegágyat tisztítottuk, aztán komposztot kevertünk. Pillanatnyilag — „ládázzuk“ a földet az tlvegházban, ugyanis rövidesen megindul a fűtés, így földbe kerülhet a mag.

Habot Erzsébetet az övegház készen levő részében találtam. Szorgosan rakta egymásra a földdel teli ládákat. Milyen súlya van egy Ilyen ládának? — kérdeztem:

— Nem mértük, de nem is érdekel. Hozzászoktunk mi már a nehéz munkához.

— Amint kollégái elmondták, • 1957- től dolgozik a kertészetben. A kertészeti csoport tagjának mikor volt könnyebb, akkor vagy ma?

— Ha igazán őszinte akarok lenni, túl nagy különbség nincs, persze Javult a helyzet a gépesítés vonalén, s alkalomadtán a gyomirtószerek Is „kapálnak“ helyettünk.

— De említse meg ám azt is, hogy mindig kevesebben vagyunk — szólt közbe Pörsök Emília, majd folytatta:

— Bizony korábban húsz tagú volt a brigád, ma jóval kevesebben vagyunk. Régen sok lány dolgozott itt, ma — egy sem. Tudja közel a város, az Ipari üzemek felszippantják a munkaerőt.

Ennek ellenére — amint erről a járáson tájékoztattak — egy kiváló kertészet dolgozói:

— Ez elsősorban a jő szervezésnek köszönhető, s persze nekünk is. Ott ugyanis, ahol jő a munkaszervezés, ahol a csoport tagjai között egyetértés van, ott a munkának Is

feltételek ahhoz, hogy ezek az eredmények az Idén is megismétlődjenek?

— Én úgy érzem, hogy igen. Az Idén remélhetőleg jobb minőségű palántákat termelünk, s paprifcapalántáért sem kell majd a szomszédban kopogtatnunk.

Ф О <7

Amikor a gazdaság vőkl részlegének kertészetében kiszálltunk a kocsiból, Horváth Sándor főkertész a

fóliasátrak előtt tanácskozott kollégáival.

— Az ültetőanyag kiválasztása, be* szerzése volt az év végén a legfőbb gondja?! — szóltam a tapasztalt főkertészhez.

— Sajnos így Igaz. Sok függ attól, hogy milyen vetőmagot kap az em*

KEZDŐLÉPÉS

jól kell mennie. A vőkl kertészeti részlegünkön ugyanolyan számú kertészeti csofwrt működik, mint nálunk, s tagjai szintén jó munkát végeznek.

О

Varga Tibor a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője zsebszámológép fölé hajolva dolgozott, mikor beléptem az irodájába.

— Tudja, ez a sok papírmunka fölemészti az energiánkat — panaszkodott. Én a kertészetről érdeklődtem.

— Nem tudom, mondta-e már valaki, hogy a kertészetben elért klválö eredményeinket a felsőbb szervek is értékelték: A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége által kihirdetett szocialista versenyben — figyelembe véve a termelési mutatókat — járásunkban az első helyen végeztünk.

—Kertészetünk múlt évi termelési terve 540 tonna volt, melyet túlteljesítettünk. Például a zeller termelésében, ahol „őstermelőknek“ számítunk, 150 tonnás tervünket 161 tonnára teljesítettük, de jó eredményeket értünk el paprikából és karalábéból is. Az idei tervünk hasonló a tavalyihoz.

— A tavalyi eredmények „babért“ hoztak. Vajon megvannak-e az alapbér. Az igazsághoz tartozik az »a,

hogy nem mindig jut a kertész olyan vetőmaghoz, amellyel a korábbi években elégedett volt. Például Bravo vagy Progres karfiolmagot nem kaptam. „Viszi, nem viszi, nem kap mást“ alapon vásroltam vetőmagot a forgalmazó azon megjegyzésével, hogy az áru „kitűnő minőségű“. A Semex bővebb tájékoztatást végképp nem nyújtott.

A történet végighallgatása után „A főkertész mit vár ettől az évtől?* kérdést tettem fel.

— Remélem, hogy megszűnnek azok a gyomoridegességet kiváltó műveletek, melyeket a Zelenina nemzeti vállalat végzett partnereivel. Tavaly például már úgy nézett ki, hogy több tonna leszerződött zöldség a „nyakunkon“ marad. Én azt hiszem, hogy elismerés — s nem bosszúság — jár azoknak, akik jő munkájuk révén zöldséget szállítaiíak az ország éléskamrájába.

0 Ф

Félben földbe került a mag, kibújt a leendő palánta. Vajon az idén is csak a termelők „idegprőbája“ árán jut el hozzánk, fogyasztókhoz a zöldség?! KALITA GABOR