Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-22 / 20. szám
1982. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES, T 3 A mongol szakszervezetek életéi A mongol szakszervezetek a XI. kongresszus óta eltelt öt esztendőben erőfeszítéseiket elsősorban kettős feladatuk megvalósítására összpontosították: a szocialista gazdaság fejlesztésére és a dolgozók érdekelnek védelmére. A VI. ötéves terv célkitűzéseinek sikeres teljesítése a dolgozók reáljövedelmének 14 százalékos emelkedését tette lehetővé. A munkások és alkalmazottak fizetése éves átlagban 4 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági dolgozóké pedig összesen 13 százalékkal. Emelkedtek a nyugdíjak és a segélyek, s az anyák számára mér hathónapos gyermekgondozási szabadságot biztosítanak. Jelentősen javultak a mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményei. A mezőgazdasági dolgozók számára Is bevezették az egységes nyugdíjrendszert, az öregségi nyugdíjak pedig közel 50 százalékkal emelkedtek. Az elmúlt öt évben az Iparvállalatoknál, az állami gazdaságokban és az állattenyésztésben egy sor Intézkedést valósítottak meg a munkakörülmények javításáért -és a termelés korszerűsítéséért annak érdekében, hogy csökkentsék az üzemi balesetek és szakmai megbetegedések számát, könnyítsenek a nehéz fizikai munkán és megszüntessék a termelés egészségre ártalmas és veszélyes tényezőit. A Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsa nagy figyelmet fordított a Szovjetunió és más szocialista országok gazdasági és szakszervezeti tapasztalatainak tanulmányozására és helyes alkalmazásukra Mongólia sajátosságainak megfelelően. Ezek a tapasztalatok nagy segítséget jelentenek a népgazdaság fejlesztésében és az érdekvédelmi tevékenység javításában. Sajnos azonban még előfordul, hogy egyes szakszervezeti szervek formálisan kezelik a kiemelkedő tapasztalatok átvételét és a szocialista verseny kérdéseit. A mongol nép életszínvonalának egyik lényeges tényezője a társadalombiztosítási rendszer. Az elmúlt öt évben társadalombiztosítási kiadásokra összesen 387,2 millió tugrikot költöttek. Évről évre növekszik a szakszervezeti üdültetésben és szanatóriumi gyógyításban részesülők száma. Az elmúlt öt évben több mint 390 ezer ember pihent szakszervezeti üdülőkben kedvezményes beutalókkal. A különböző segélyekre csak 1981-ben 90,2 millió tugrikot költöttek, az üdültetésre és a szanatóriumokra pedig 48,1 millió tugrikot. „Hete; Ш a hátországban1' f1 Senki sem tud úgy krokodilkönnyeket hullajtani, mint az amerikai farmer. Vagy azért sír, mert sok a csapadék, vagy azért, mert nincs eső. És sír, zokog akkor is, ha nagy a termés, mert emiatt lemennek az árak. De amikor azután télen jut ideje mérleget készíteni, már újra mosolyog. Hiszen rendszerint emelkedik évi jövedelme, növekszik földjének és felszerelésének értéke is. Am ennek vége. Az amerikai mezőgazdasági vidékeken ezen a tavaszon nagyon is valódi könynyek patakzanak. Harapófogóba kerültek a farmerek, és a nagy depresszió óta nem néztek szembe roszszabb évvel, mint az idei... Az Egyesült Államok 2 millió 400 ezer farmerje az emelkedő költségek és a csökkenő árak présében vergődik ... Egy-egy rossz év nem szokta pánikba kergetni a gazdálkodókat ... 1982 azonban most már egymás után a harmadik olyan év, amikor a mezőgazdasági bevétel erőteljesen zsugorodik. Az 1979-es 32,7 milliárd dolárról 1980-ban 19,9 milliárdra zuhant, majd 1981-ben felvánszorgott 22,9 milliárdra, ám az idén alig 15 milliárdra becsülik a várható mezőgazdasági bevételt. Inflációs kiigazítások és a hatalmas eladatlan készletek papírforma szerinti értékének levonása után úgy látszik, hogy az amerikai farmerek jövedelme a 30-as évek óta a legalacsónyabb szintre süllyedt. Gazdálkodók milliói termelnek veszteségesen, nem tudják fizetni a felvett kölcsönök kamatait sem. A csökkenő jövedelem és a magas kamatlábak kombinációja számtalan gazdálkodót juttat csődbe. Jelenleg tizenháromszor annyi a farmerek adóssága, mint amennyire idei várható jövedelmüket becsülik... A kisbirtokosok vannak a legnagyobb bajban, adósságaik és a jövő kilátástalansága arra kényszeríti őket, hogy megváljanak a földtől. Hátat fordítani mindannak, amit szeretnek, és amiért eddig éltek, önmagában is megrázkódtatás. De ehhez járul még az is, hogy vevőt sem igen találnak birtokukra. „Meghirdetik az árverést, és az esetek többségében egyetlen érdeklődő sem jelentkezik, nincs pénz“ — mondja Dale Butz, Illinois állam mezőgazdasági kormányzatának egyik vezetője, Earl Butz volt mezőgazdasági miniszter fivére. Esik a föld ára is. Indiana államban például tavaly még 1200 dollárért kelt el egy arcé (kb. fél hektár) átlagos szántóföld, a múlt hónapban már csak 700 dollárt kértek érte ... A folyamat begyűrűző hatása kivédhetetlen. Például a 90 ezer dolláros óriástraktorok iránti kereslet tavaly óta 40 százalékkal esett vissza. A termelés kényszerű csökkentése miatt 37 ezer munkást, a mezőgazdasági gépgyártásban dolgozók 25 százalékát bocsátották el. A legna« gyobb cég, az International Harvester tavaly 393 milliós veszteséggel zárt, az idén már eddig 299 millió dollár a vesztesége. Egy oklahomai gépkereskedő, Lloyd Long így nyilatkozott: „Reagan azt mondja nekünk, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat, de ez már ütőér-leszorító kötés.“ Érinti az amerikai farmereket a világméretű recesszió is: egyre nehezebbé válik az exportálás. Amellett a Szovjetunió az 1980-as amerikai gabonaembargó nyomán — amely becslések szerint 22 milliárdos kárt okozott az Egyesült Államoknak — más partnerek után nézett. A tervezett idei szovjet gabonavásárlások alig egyharmadát készülnek az Egyesült Államokban eszközölni. „Még mindig az 1980-as embargó szörnyen magas árát fizetjük“ — hangoztatja John Block, a jelenlegi mezőgazdasági miniszter. Az egyetlen dolog, amit az amerikai farmer ebben a helyzetben tehet, hogy imádkozik: pusztítson állatvész, tomboljon komisz időjárás külföldön... Erre utal Ronald Knutson, a texasi „A and M“ cég közgazdásza, amikor ezt, mondja: Ha bárhol a világon beütne valami gabonakatasztrófa, akkor talán azt mondhatnánk erre az évre, hogy megjárja... —R— A Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég lezajlott XVIII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy „a párt legfontosabb feladata a népjólét következetes emelése, s a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek legteljesebb kielégítése“. Ennek szellemében tevékenykednek a mongol szakszervezetek, mivel céljaik azonosak a párt célkitűzéseivel — mindent megtenni a dolgozó emberért. J. DASDORZS, a mongol szaktanács titkára Hamis szólamok а ifiéről Intelligenciaelorzás Á TASZSZ hírügynökség állásfoglalást tett közzé, amely a többi között leszögezi, hogy Reagan elnök „új igék“ hirdetéseként reklámozott beszédének „újdonsága“ arra korláto">dott, hogy az elnök egységbe foglalta a jelenlegi amerikai vezetők számára immár szokássá vált különböző, a Szovjetunióról és politikájáról szóló koholmányokat és támadásokat. A beszédben vannak kísérletek arra, hogy a Szovjetuniónak tulajdonítsák azt, amit éppen az Egyesült Államok követ el minden lépésével: a durva beavatkozást más államok belügyeibe. Az elnök megbírálta az Egyesült Államok korábbi vezetőit azért, hogy a hetvenes években (az enyhülés éveiben) eltértek az erőpolitikától, nem kötötték a keleti kereskedelem fejlesztését politikai engedményekhez, a leszerelési tárgyalásokon elfogadták az egyenlő biztonság elvét, és nem használták ki a helsinki záróokmányt a szocialista közösség megkárosítására. Ronald Reagan azt bizonygatta, hogy az enyhülés időszakát Európa számára a „kiábrándulás“, a világ többi része száméra pedig a „remények összeomlása“ jellemzi. Arra hív fel, hogy kezdjenek „új, szilárdabb politikát“, amelyik mindenekelőtt azt feltételezi, hogy Washington szövetségesei feltétel nélkül vessék alá magukat az Egyesült Államok akaratának, globális méretekben terjeszszék ki az amerikai katonai potenciált. A beszéd szövegéből ítélve az elnök csupán félrevezető célzattal ejtett el néhány megjegyzést arról a törekvésről, hogy „a békét most és a jövőben is megőrizzék“, s arról a szándékról, hogy a Szovjetunióval „új, kölcsönös megértést alakítsanak ki“. Ezekre csak azért volt szükség, hogy még inkább „konstruktív lépésnek “tüntesse fel bejelentését arról, hogy az Egyesült Államok másfél éves szünet után végül úgy döntött, megkezdi a tárgyalásokat a hadászati fegyverzetről. Azok a hosszas magyarázatok azonban, amelyeket az elnök ehhez a bejelentéshez fűzött, arról tanúskodnak, hogy Washingtontól távol áll az építő szellem. Jellemző az elnök kijelentése arról, hogy a nyolcvanas évek tárgyalásainak feladatát ő „a szovjet katonai programok valódi és hosszan tartó korlátozásának biztosításában“ látja. Természetesen anélkül, hogy az Egyesült Államok hasonló kötelezettségeket vállalna magára. Az elnöki beszéd látszólagos békevágyról tanúskodó szónoki fogásai csupán kényszerű engedmények a közvéleménynek. Céljuk az, hogy kedvezőbb légkört teremtsenek a változatlan militarista tervek megvalósításához. Az Egyesült Államok és Nyugat- Európa sok kiemelkedő személyisége felismerte az amerikai elnök manővereinek valódi célját. A Reagan által meghirdetett „új megközelítést“ joggal minősítették úgy, hogy annak célja a leszerelési folyamat aláásása, az Egyesült Államok katonai fölényének megszerzése a Szovjetunióval szemben. Minden különösebb nehézség nélkül megállapítható az is, hogy Ronald Reagan miért éppen ezt az időpontot választotta beszéde elmondására. A NATO-országok vezetőivel megtartandó, június elejére tervezett találkozó előtt megkísérli lecsendesíteni az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a háborúellenes tiltakozást, s egyúttal nyomást akar gyakorolni saját szövetségeseire is. Ketten.., A történelem során évszázadokig tartó idegen kizsákmányolás hátrányos következményeit még ma is rengeteg ország sínyli. Súlyos gazdasági-társadalmi örökség maradt rájuk a gyarmati-félgyarmati múltból. A független fejlődés útján elindult népeknek, a gyengén fejlett és a fejlődő országok népeinek önálló iparra és a haladást szavatoló korszerű társadalmi struktúrákra van szükségük, s mindehhez: szakemberekre. Hiszen tudvalevő, hogy a tudomány a legkorszerűbb termelőerő, nélküle ma már nincs haladás. Ennek ellenére még napjainkban is igen lényeges különbségek észlelhetők az iparilag fejlett és a fejlődő országok oktatási-tanügyi rendszerei között. A gvengénfejlettségnek e vonatkozásban is súlyosak a következményei, mert roppant mennyiségű potenciális munkaerő vész kárba. Bár az utóbbi évtizedekben a világszerte végbemenő úgynevezett „iskoláztatási robbanás“ tanúi vagyunk (a kötelező oktatás és a folytonos nevelés általánosítása, az írástudatlanság tömeges felszámolása következtében), mégis nagyon sok az olyan gyermek, akinek nincs lehetősége iskolába járni. Az UNESCO adatai szerint világszerte évente mintegy kétmillióval gyarapodik a számuk. Sokatmondó az az adat is, miszerint a fejlett ipari országokban — ahol a Föld lakosságának körülbelül egyharmada, s a fiataloknak hozzávetőlegesen egynegyede él — tízszer többet fordítanak oktatásra, mint a fejlődő országokban. A számok, adatok rávilágítanak, hogy szoros összefüggés áll fenn az alacsony fejlettségi szint és az oktatás hiányosságai között, mert a szakemberhiány kegyetlenül „visszaüt“, igen hátrányosan befolyásolja a gazdasági helyzetet. Kevés gyermek tanulhat, igy kevés a szakember. Ráadásul ezeknek egy részét valósággal elcsalják a gazdag tőkés államok. Ismét az adatok tanúsítják, hogy sokkal több szakképzett munkaerő irányul a szegény országokból a gazdag országokba, mint amennyi szakember megy a fejlődő országokba az úgynevezett műszaki segély keretében. Az ,.intelligencia elorzása“, a „szürke állomány elorzása“ vagy ahogy még mondani szokás, a „brain-drain“, a fejlett tőkés államok mindennapi gyakorlatává vált. Pillanatig sem gondolnak arra, hogy ez milyen katasztrofális következményekkel jár a szegényebb országokra nézve. Mivel a tudományos kutatásokra túlnyomórészt — 90 százalékban! — a fejlett kapitalista államokban kerül sor, a fejlődő országok számára nincs más kiút, mint csillagászati árakon megvásárolni a tudomány korszerű vívmányait. A kizsákmányolásnak olyan módja ez, amelynek gyökerei a gyarmati függőség korszakáig nyúlnak vissza, napjainkban pedig a nagy monopóliumok számára biztosítják a növekvő profitot. Az emigráns szakemberek munkáját felhasználni előnyt jelent: sokkal kevesebbet kell érte fizetni, ha pedig elbocsátásra kerül sor, ők az elsők... Olyan társadalmi jelenség ez, amely — a népek fejlődését akadályozó egyéb imperialista „szokások“ mellett — súlyosan érinti a fejlődő országokat. Fme jelenségek ismertetése a propagandamunka fontos feladata. ... A szürke állománnyal való üzérkedés — szégyenfolt a XX. század társadalmán, mert irányítói semmibe veszik az emberi méltóságot, de még a legelemibb emberi jogokat is. Mert sok esetben csupán е’с“"!!ják a szakembereket, s a megí^írt csodálatos jövedelem, társadalmi elismerés stb. helyett pár hónaponéven belül ezek a talajt vesztett emberek a munkanélküliek sorsára iutnak. S ez a gyakorlat nagyon ?ö edelmezö a fejlett tőkés őrs1'''" számára. Ezért folyamodnak ravaszabbnál ravaszabbb módszerekhez, megkaparintani azt az idegen szellemi erőt, amelynek a maga hazájában lenne a helye, ott kellene hozzájárulnia a fejlődéshez. —dbm— i a tajvani bombán A hónap derekán hivatalos mozambiki és zambiai látogatást tett a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége, melyet Vasil B i Г а к, a CSKP Bizottsága Elnökségének tagja, а KB titkára vezetett. A csehszlovák pártküldöttség és a FRELIMO delegációja tájékoztatta egymást országuk helyzetéről. Elégedetten állapították meg, hogy pozitívan folyik az érvényes megállapodások végrehajtása mind a párt és a kormány, mind a társadalmi szervezetek vonalán. A felek kiemelték a csehszlovák—mozambiki gazdasági együttműködési jegyzőkönyv jelentő-A kapcsolatok erősítésének smlqalatahan ségét a két ország gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki kapcsolatainak elmélyítése szempontjából. A küldöttségek elvetették a namíbiai rendezésre vonatkozó nyugati javaslatokat. Kifejezték, hogy teljes mértékben támogatják a SWAPO vezette namíbiai nép harcát, szolidárisak vele. Támogatják az AESZ-nek a nyugat-szaharai kérdés rendezésére vonatkozó határozatát is. Elítélték továbbá a fokozott amerikai jelenlétet az Indiaióceánon, a Perzsa-öbölben és a Vörös-tenger térségében. Igazolták, hogy mindenképpen támogatják a béke megszilárdítására, a társadalmi haladásra és a leszerelésre tett kezdeményezéseket. A küldöttség Vasil Biíak elvtárs vezetésével Mozambikból Zambiába látogatott, s tárgyalásokat folytatott az ottani vezető párt, az UNIP küldöttségével. A látogatás során megvitatták a a két párt kapcsolatait és a két ország gazdasági együttműködésének kérdéseit. A tárgyalások befejeztével hangoztatták a két fél nézetazonosságát. A látogatás alkalmából barátsági nagygyűlést rendeztek, melyen Bifak elvtárs beszédében hangoztatta, hogy hazánk külpolitikájával teljes mértékben támogatja az afrikai, ázsiai és latinamerikai népek függetlenségi és szabadságharcát. Csehszlovákia mindent megtesz a béke megőrzéséért, mert minden népnek, az egész emberiségnek békére van szüksége. Befejeződött a világvallások képviselőinek kongresszusa FELHÍVÁS A KORMÁNYOKHOZ Záródokumentumok elfogadásával Moszkvában befejeződött a világ közel 100 országa kb. 500 vallási vezetőjének világkongresszusa. A vallási képviselők az emberiség legsúlyosabb problémájáról, a nukleáris konfliktus veszélyéről tanácskoztak a szovjet fővárosban. A résztvevők felhívással fordultak a világ valamennyi országának kormányához, hogy „semmilyen körülmények között, soha és sehol ne folyamodjanak nukleáris fegyverek bevetéséhez“. A konferencia felszólította a nukleáris fegyverekkel rendelkező államokat, hogy törekedjenek a nemzetközi feszültség csökkentésére és a becsületes együttműködésre a kultúra, a tudomány, a technika és a gazdaság területén, a problémákat igyekezzenek egyedül békés eszközökkel megoldani, fagyasszák be nukleáris fegyverek új vagy tökéletesített fajtáinak gyártását, fejlesztését, kísérleteit és elterjesztését, késedelem nélkül semmisítsék meg nukleáris fegyverkészleteik jelentős részét, ami első lépés lenne e fegyverek teljes megsemmisítéséhez, kössenek megállapodást mindenféle nukleáris fegyver betiltásáról és ezt ratifikálják, nagyobb határozottsággal folytassák a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokat, kössenek szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról, hívjanak össze értekezletet az Európában levő nukleáris fegyverek számának korlátozásáról, és azonnal tiltsák meg a nukleáris fegyverkísérleteket a Csendes-óceánon. A feszültség csökkentésére irányuló hasznos törekvésként üdvözölte a felhívás a szovjet kormány egyoldalú döntését, hogy nem telepít új, közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat a Szovjetunió európai részében, és csökkenti a már telepítetteknek a számát. U- gyancsak üdvözölte az Egyesült Államok bejelentését, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról. A konferencia felszólította a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államokat, hogy ne törekedjenek ilyenek megszerzésére, használják fel minden befolyásukat egy alternatív biztonsági rendszer kidolgozására valamennyi ország számára, és hogy az Indiai-óceán térségében és a világ más részein létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket.
