Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-15 / 19. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1932. május 15. 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT * HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT ® —n —. _ i________________________________________________________________________ _________________________________________ A közelmúltban lezajlott horgászszervezeti évzáró taggyűléseken párhuzamot vontak az elért eredmények és a további teendők között. Elemezték az eddigi gazdasági sikereket, és meghatározták a minőségi szempontból igényesebb célok valóra váltásának a programját. Vermes Béla elvtárs, az SZHSZ nyárasdl (Topolníky) alapszervezetének elnöke rendkívül' kedvezőnek ítételte az alig 15 éves szervezeti tevékenység eredményeit, de az utóbbi néhány év sikereit is. Ez pedig a vezetőség és a tagság szoros együttműködésének a bizonyítéka. Ez az »aránylag kis horgászszervezet a mai színvonalra a fokozatosság elvei szerint fejlődött föl. Például 1973-ban csak 93, á múlt évben pedig 233 sporthorgászt tartottak létszámban, s ebből 77 volt a fiatal, tehát az utánpótlásról is gondoskodtak. A rájuk bízott vízterüiet nem túlságosan nagy. Mindnyájan arra tö-, rekednek, hogy a vizeket a lehető legnagyobb hatásfokkal kihasználják. Tömören számítva 83 hektár vízterületen gazdálkodnak, s ebből a Kis- Duna hozzájuk tartozó szakasza 38 hektár, mely horgászati szempontból azért jelentéktelen, mert a belőle kifogott halfajok a szennyezettség miatt fogyasztásra alkalmatlanok, így a 45 hektárnyi vízterület gazdaságos kihasználására, halasítására és horgászatára törekednek. Az évzáró tanácskozáson nem kis büszkeséggel említették, hogy a múlt idényben 7424 klió halat fogtak, és az egy horgászra jutó zsákmány megközelítette a 32 kilót. Tán mondanom sem kell, hogy ilyen kedvező horgászsikerrel csak kevés szervezetben dicsekedhetnek. Természetesen az idén is mindent megtesznek azért, hogy hasonló, jó eredményeket érejenek el. Mivel magyarázható a múlt év gazdag halzsákmánya? Azzal, hogy a szervezet vezetősége gondoskodott a tervszerű halasitásrúl, s az állomány időközönkénti mesterséges etetéséről. így a kihelyezett halak rohamosan gyarapodtak, és egyre másra szép példányok akadtak a horgokra. A vezetőség tehát dicséretet érdemel azért, mert gondoskodott a haltáplálék beszerzéséről, szakszerű felhasználásáról, hiszen anélkül a horgászra jutó zsákmány jóval kisebb lett volna. Amennyiben az idén is hasonló fogási eredményt kívánnak elérni, újra gondoskodni kell megfelelő mennyiségű haltáplálék beszerzéséről és felhasználásáról. A 11-es létszámú vezetőség minden tagja lehető legjobb eredményre törekedik a rábízott feladatok megvalósításában/ A tagokat Is igyekeznek bevonni a munkába, mert a szervezeti élet csak úgy lehet sikeres, ha a célkitűzésekből mindenki kiveszi a részét. Ugyanis egyetlen horgászszervezetnek sem hasznos tagja az, aki egyszerűen csak kiváltja a horgászati engedélyt, és a vizekből egymás után rángatja ki a halakat, de a feladatokból nem vaszi ki a részét. A nyárasdiak tehát minden szervezett tagnak az aktivizáláséira törekednek. Az eltelt három év alatt a horgászati szempontból hasznosítható vizekbe nagyon sok ivadékot kihelyeztek. A múlt ' év folyamán többször is előfordult, hogy a sporthorgászok öt-hét kilós csukát szákoltak. A vizekben van elegendő fehérhal, s a csuka ezt a csemegét nagyon kedveli, és szépen gyarapodik. A horgászszervezet tagjai a Kis- Duna melléki öntési területek sekély vizeiből miiitegy 50 ezer csuka- és 40 ezer pontyivadékot helyeztek át a horgászható vizekbe, s azóta többen 5 kiló körüli pontyot is fogtak. A fiatal sporthorgászok részére járási méretben halfogó versenyeket is szerveznek. A múltban a nagymegyeri (Galovo) szervezet sporthorgászai szerezték meg a győztest megillető kupát. Sajnálatos, hogy azóta a versenyszellem alábbhagyott. A járási pionírbáz abban a törekvésben, hogy újra felébressze a sporthorgászfiatalok érdeklődését, az idén a halfogóverseny megszervezésével az SZHSZ nyárasdi alapszervezetét bízta meg. Feltételezhető, hogy az ifi sporthorgászok a versenybe beneveznek, és sikeresen rajtolnak. Talán mondani sem kell, hogy a halfogóverseny megszervezése a nyárasdiaknak elég sok gondot okoz, hiszen a teendők vállalásán kívül bizonyos összeggel nekik is hozzá kell járulni a díjakhoz. Már az a tény is, hogy az utóbbi három évben a szervezet vizeibe a szövetség központi alapjaiból összesen 43 mázsa ivadékot helyeztek ki, és horoggal a nyárasdiak 93 mázsa halat fogtak, azt bizonyítja, hogy a Kis-Duna melléki öntési területekről összegyűjtött ivadék is szépen gyarapodott, tehát nagyon jól gazdálkodtak. Ojabban a gazdasági tevékenység keretében arra törekednek, hogy a körzetben fellelhető kisebb vízterületeket, ide értve a Kis-Duna mellékí árkokat is, kitisztítják és halnevelésre hasznosítják. Ezekbe a vizekbe leívatás céljából anyapontyokat helyeznek, majd a kis pontyokat gyorsnevelésre fogják, és így helyezik ki a horgászvizekbe. A szervezetnek saját húzó hálója és villanyaggregátuma is van. Ezek egyes vizek lehalászáséban nagyon jó szolgálatot tesznek. A múlt évben például az árterületről 450 kiló különféle halat gyűjtöttek össze.. Ezek között csuka, compő, jászkeszeg, ponty, de más halfaj is volt bőven. Érdekes, hogy a márna, amely a sebes folyású kemény, vagy kavicsos altalajú folyómedrek honos hala, a kavicsbányákból létesített horgásztavakban is jól érzi magát, tehát sikeresen gyarapodik. A múlt idényben egy bratislavai nőhorgász próbált szerencsét az egyik tóban, és felcsalizott horgát egy 4,5 kilós márna kapta el. Egy kis ideig keményen küzdött a szép példánnyal, de anynyira kimerült, hogy a szomszédban levő horgásztársat kellett segítségül hívnia. Az edzett sporthorgásznak szintén jó időbe telt, amíg a márnát a tófenékről a felszínre hozta, és megszákolta. Az ilyen halpéldány kifárasztása és kiemelése nagy élmény, de nem könnyű. A nyárasdi horgászszervezet elnöke figyelmet keltő jelenséget említett. Megfigyelte, amint a pontyok leívnak a kavicsbányákból létesített tavakba. Ezzel megcáfolta azt az állítást, hogy a ponty csak a folyó vízben, s ott Is csak a víz pezsdülése alkalmával ívik le. Mivel magyarázható, hogy a ponty a kavicsbánya vizében leívik? Azzal, hogy a Kis-Duna áradása, vagy éppen apadása folytán a kavicsbányák vize szintén mozgásban van, tehát vagy árad, vagy apad, ami enyhe pezsdülésnek minősíthető, s így a ponty leívik. Erre a pontynak aránylag kedvező közeg áll rendelkezésére, hiszen a vízterület egyes részein növényzet is van, s a ponty erre előszeretettel ívik le. A fentiek bizonyítják, hogy bár a nyárasdi horgászszervezet nem népes, sikerei azonban reménykeltők, s ezzel példát mutatnak a nagyobb alapszervezeteknek is. HOKSZA ISTVÁN Példamutató szervezet Mire ügyeljen a horgász Üldögél az ember a vízparton, és nézegeti szomszédait. Az egyik horgásznak éppen kapása van, ő persze ezt elölről nézve nem látja oly jól, mint én oldalról. Megrezdült a zsinór, és a bot spicce kissé meghajlott. Szomszédom elmélázva üldögélt, és nem reagált a történtekre. „Biztosan kis halak incselkednek“ — gondolta, de nem is sejtette, hogy egy finnyás pontyot szalasztott el. Nem bosszankodott, mert nem tudta ezt. Amikor a túloldali horgász a második aranyhasút is megszákolta, csak akkor eszmélt rá, hogy nála nincs valami rendjén, mert ő egyet sem akasztott. Az Ilyen eset eléggé gyakori. A szemben levő horgász a botot nem tette le a tartóvillára, hanem a kezében tartotta, s amint rezdülést észlelt, azonnal bevágott, és neki volt igaza. A társa viszont egy szemvlllanásnyival később vágott be, mint kellett volna. így az akadás elmaradt. A vizek mellett ezek tipikus esetek. Némelyik horgásztársunknak még sok tapasztalatra van szüksége, esetleg az elavult módszereknek a rabja. Elvárja, hogy a hal önmagát akassza meg. Az olyan horgász sem ritkaság, aki kézben tartja a botot, s az újaival fogja a zsinórt, tehát az apró mozdításokra is bevág, és sokszor sikerrel. A fenekező szerelék felcsalizott zsinórja a vizfenéken fekszik. Amint a hal a csalit erőteljesen felszippantja, máris úszik tovább. Ha a csali mélyen a szájába került, akkor a horog néha bevágás nélkül is jól megakad. Ilyenkor könnyű a horgász dolga, mert csak fárasztani, és szerencsés esetben szákolni kell. A természetes táplálékban bővelkedő vizeken, vagy ott, ahol a horgásztársak nyakra-főre dobálják a vízbe az etető anyagot, az ilyen eset ritka. Hasonló esetekben a pontyok és más halfajok eltelnek eleséggel, és rá se néznek a felcsalizott horogra, hiszen a vízfenék terített asztal számukra. A ponty nagyon gyanakvó halfaj. Ez rendkívül óvatossá teszi őt. Amennyiben sok a vízbe dobált pépes etetőanyag, akkor nem a horgon levő kukoricát, hanem azt részesíti előnyben. Ezért is fontos, hogy a horgász csak annyi etetőanyagot dobjon a vízbe, amennyivel a horoghoz csalogatja a halakat. Nagyon alkalmas erre például- a főzsinórra fűzött etetőkosár, mert ezzel nagyobb esély van a felcsalizott horog felszippantására. Még az is szükséges, hogy minél finomabb készséggel horgásszunk. A zsinór tehát ne legyen túlságosan vastag, mert ha a ponty meglátja, akkor messzire elkerüli, mégha a legízletesebb falatot is kínáljuk fel neki. Az etetőknsaras fenekező szerelék használata esetén szükségtelen az ólmozás. A kosáron átfőzött főzsinór és a horog között ütköző akadályozza meg az etetőkosárnak a horogra csúszását, kapáskor viszont nincs ellenállás, az orsó és az első vezetőgyűrű között elhelyezett kapásjelzőn a legkisebb mozdítás is jól észlelhető. Nem kevés az olyan horgász, aki az osztott súlyozású, illetve a felfokvős úszós szerelék fogósságára esküszik. Ez viszont csak szokás dolga. Minden horgászati módnál az odafigyelés, vagyis a maga idejében való bevágás dönti el az eredményességet. A fenekező szereléknek például az az előnye, hogy a vízparttól a felcsalizntt horog olyan távolságra dobható, ahol a horgász az úszót már nem is látná. Az is igaz viszont, hogy amíg kapás esetén a felcsalizott horogtól számított 30—50 méteres távolságból a jelzés eljut a vízpartra, nem egészen biztos, hogy a hal megakasztható. Erre azonban a felfekvős szereléknél sincs biztosíték. Ezért kell a horgásznak minden apró mozdításra reagálni, és a legalkalmasabb pillanatban a lehető leggyorsabban bevágni. —hai— VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ® VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Orvlövészek A közelmúltban a dunatőkési patak közelében két 16—18 éves fiú légpuskával legénykedett. Az egyik a Jobb, a másik meg a bal parton szemlélte az alkalmas célpontokat. Az ilyen légpuskával a fácán is meglőhető. Szerencsére fácán nem volt a közelben, szárcsából viszont akadt bőven. Megfigyeltem: az egyik orvlövész a fa mögé húzódva nézte, amíg a társa az ágak közt levő szárcsát meglövi. Aztán váltakoztak a puffogtatások, és a legénykék dicsérgették egymás ügyességét. Feltételezhető, hogy a két lesipuskás dunatőkési (Dunajský Klátov) lakos volt. Egyiküknek az apja biztosan vadász, mert puffogtatás közben minduntalan arról beszélt, hogy az apja vadászfegyverével jobb zsákmányt is ejthetne. Az SZVSZ járási titkárságán megtudtam, hogy egy-egy szárcsa pénzértéke 200 korona. A legénykék az esztelen puffogtatás alkalmával azon a vasárnapon szemem láttára tíz szárcsát lőttek le, s a hasznos vadállományban 2 ezer korona értéknek megfelelő kárt okoztak. Helyénvaló lenne, ha a szülők jobban odafigyelnének gyermekeik mesterkedésére, nem néznék el túlkapásaikat, káros szenvedélyüket. —kgf— Régi idők emlékét őrzi a Tátrai Nemzeti Park múzeumának egyik kiállítási részlege: korabeli vadászfegyverek, használati tárgyak, fényképek emlékeztetik a nézelődőt arra, hogyan is vadásztak elődeink Fotó: r^-kallta-^ Közép-Szlovákía hegyeiben a tél folyamán átlagban számítva 150—250 centiméteres hó hullott. Az itteni éghajlati viszonyokra jellemző, hogy a havazást rendszerint enyhülés követi. A hó így hamar elolvad, friss pedig nem hull. Az idei összefüggő hótakaró a negyedik hónapot is megélte, s helyenként még fehérük. A hőmérséklet a völgyekben a mínusz 26—28 C-fokot Is elérte, ugyanakkor a Felső-Garam vidékén legalább két hónapig csodálatosan kék ég, ragyogó napsütés és csak mínusz öt fokos hideg volt. ’ A vadtakarmányozást végző vadásztársaságokban tudják, hogy télen mit és hogyan kell cselekedni, amennyiben a vadállomány állandó mozgásban van. Mások a feltételek s a követelmények a nagyvadas területeken, mint például az aprővadasakon. Ez érthető. A kegyetlen télen a vadeltartás nehéz feladatokat zúdított a vadásztársaságokra. Jólesett hallanom, de személyesen is láttam, amint szombatokon és vasárnapokon a vadásztársak derékig érő hóban illatos szénát cipeltek az etetőkbe, hogy megtölthessék azokat. A tél folyamán szerzett etetési tapasztalatokból le kell szűrni a tanulságot. A korán lehullott hó, majd a rendkívül nagy hideg kikényszerítette a széna korai kihelyezését, s a készletek idő előtt kimerültek. Gondoskodni kellett a szolid utánpótlásról, ami nem volt könnyű feladat. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a takarmánytermesztésre hasznosítható területeket a jövőben jobban kihasználjuk. A takarmánytermesztést olyan gazdasági ágazattá kell fejleszteni, hogy minden körülmények között segíthessék a vadállomány ellátását. A vadgazdálkodási szakemberek sok esetben á természetes eltartóképességre hivatkoznak. Szerintük a vad megtalálja a természetben azt, amire szüksége van. Lényegében ez AZ AGGÓDÓ VADÁSZ SZEMÉVEL... igaz, ám egyre kevesebb az olyan terület, ahol a vad elegendő táplálékra lel. A tapasztalatgyűjtés céljából bejártam néhány lokalitást, hogy meggyőződjek a valóságról. A hallottak ugyanis mindig gyakorlati hitelesítésre szorulnak. A vadászterületeken megfigyeltem, hogy népes szarvascsapatok álldogálnak a patakok mentén és nem nagyon mozdulnak. Ez már olyan foka az éhezésnek, amikor sürgősen cselekedni kell. A vadfenntartásnak ez az egyetlen hatásos módja. Vágni kell a rekettyési, a füzet, és öröm nézni, amint a vadak a kivágott fák és cserjék kérgét rágják. Olyan eset is előfordult, hogy az etetőben a széna a tél derekán érintetlenül maradt. Ennek pedig két oka is van: az etetőben elhelyezett széna rendkívül gyenge minőségű (például ha az etetőt kilúgozott szénával töltötték meg), vagy ha az etető teteje beázik és a benne elhelyezett széna megpenészedik. Az ilyen szénát a vad nem eszi meg, tehát az etetőt ki kell üríteni, kijavítani és illatos jó minőségű szénával megtölteni. A téli havazás s a hideg mérhetetlen pusztulást idézett elő az állományban. Az éhező, legyengült vadak nehezen viselik el az időjárás viszontagságait, s könnyen válnak a ragadozók prédájává. A rosszul áttelelt vadállománytól nem várhatunk megfelelő mennyiségű és minőségű tavaszi szaporulatot. Az éhség kényszerítő, s így a Po- Гапа vidékének vadjai a télen gyakran látogatták az irtások, a tanyák körül levő szénakazlakat és boglyákat. A vendégség addig tartott, amíg a készlet el nem fogyott. Az első napokban a tulajdonosok n .'gyón bosszankodtak, később azonban megbékéltek a helyzettel. Megértették a dézsmálás okát, a kemény tél kényszerítő hatását. A vadásztársaságok az állomány táplálására, védelmére, s a vadkártétel megelőzésére vadföldeket tartanak fenn. Ezek termésének többsége a téli készletbe, majd az etetőkbe kerül. Rendszerint lucernát és kukoricát vetnek, fájdalom, hogy nem mindegyik vadásztársaságnak van vadföldje. Nem szándékom a vészharang kongatása. A vadszámlálás után bizonyosodhatunk meg róla, hogy a zord tél miatt hány darab vad pusztult el. A képzeletet felülmúlja az őzállomány helyzete. A márciusi ellenőrző vadszámlálás alkalmával az illetékesek az állomány elhullását negyven százalékra becsülték. Az apróvadas területek túlnépesedésétől kell tartani. Itt talán azért nagyobb az őzek részaránya, mint például a nagyvadasterületeken, meri itt kedvezőbbek a körülmények. A vadásztársaságok őzálloményának csupán negyed része él a nagyvadas területeken, háromnegyed része pedig apróvadas területeken van. A pontos elhullás! számadatra azonban júniusig várnunk kell. A Zvolení járásban például harmincöt vadásztársaság gazdálkodik és a statisztikai adatokat komputer dolgozza fel. A Zvolení Erdészeti és Faipari Főiskola gondozásában levő ötezer hatszáz hektáros területen, a tél folyamán tizenegy darab vaddisznó és két őz pusztult el. Az elhullott állatok kétéves süldők és gidák voltak. Egy dámtehenet a boriával a hótorlaszban megfagyva találtak. Magam Is láttam egy nyolcas létszámú őzcsapatot lesoványodva, s nagyon aggódom sorsukért. Alig hihető, hogy átvészelték a kemény ielet. JAN M. HABROVSK? /
