Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-08 / 18. szám

\4 SZABAD FÖLDMŰVES _________________________________ •- l982- máÍus *■ <+ MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET 4> MÉHÉSZET » A virágpor értéke Ä virágpor szintén a méhészeti termékek közé tar­tozik. Ezt a Szövetkezeti Kereskedelmi és Termelő Vál­lalat igazgatóságának megbízásából az SZMSZ alap­szervezetétől a MEDOS galántai üzeme vásárolja fel. A felvásárlást 1976-ban kezdtük. A 6. ötéves tervidőszak éveiben a méhészektől több mint 76 tonna virágport vettünk át, mintegy ötmillió korona értékben, a múlt évben viszont több mint 36 tonnát vásároltunk fel. Az előző ötéves tervidőszakban ötvenhét tonna virágport exportáltunk, s a belkereskedelem szükségleteire méz­zel vegyítve több mint tizennyolc tonnát forgalmaz­tunk, ugyanakkor 1981-ben 22 tonnát szállítottunk kül­földre. A virágpor szemcséi a növények megtermékenyítő elemei. Minden növény virágporszemcséjének jellegze­tes alakja, nagysága és színe van. A méhész nagy jelentőséget tulajdonít a virágpor színének, hiszen szemcséiből állapítja meg, hogy méhei honnét szerez­ték. A méhészek a virágport, mely nélkülözhetetlen a méhek fejlődése szempontjából, a méhek kenyerének nevezik. A petéket tápláló fiatal méheknek sok virág­porra van szüksége. A család évi virágporfogyasztását a méhészek 25—40, sőt ennél is több Kilóra becsülik. A méhek táplálékából soha nem hiányozhat a virágpor. A fiatal — 15—17 napos — s az ennél is fiatalabb kirepülő méhek a rovarkedvelő növényekről gyűjtik be a virágport, s azt a hátsó lábaikon szemcsés állapot­ban a kaptárba hordják. Az ismert szovjet méhészkutató — Jojris — vizsgá­lódása szerint a virágpor csodálatos termék. Mindaz megtalálható benne, amire az élőlénynek szüksége van. A méz például fehérjéket, aminosavakat, ásványi ki­egészítőket, vitaminokat, cukrot, zsiradékot, savakat, enzimeket, festékanyagot, vizet és eddig nem ismert anyagokat tartalmaz. A virágporban viszont rendkívül fontosak a fehérjék és az aminosavak. A svájci Maoriziné 40 virágpor változatot vizsgált meg két célból: a biológiai beltartalmi minőség és az emészthető fehérje megállapítására. E két szempont figyelembevételével az eredményeket három csoportba osztotta. 1. ]6 minőségű — fűzfa, gyümölcsfa, szelíd és vad­gesztenye, repce, mák, mustár, fehér és piros here­virág. 2. Közepes minőségű — mogyoró, jávorfa, gyermek­láncfű, jegenye, tölgy és bükkfavirág. 3. Gyenge minőségű — ide tartoznak a tűlevelű fák­ról gyűjtött virágporok. Az első csoportból begyűjtött virágpor 20—47 száza­lék emészthető fehérjét tartalmazott, s ez a többsége az összes begyűjtött virágpornak. A legtöbb fehérjét, mintegy 50 százalékot a mákról és a mogyoróról hor­dott virágpor tartalmazta. Az eddig ismert 22 amino­­savból a virágporban húszat fedezett fel. Az emberi szervezet például csak néhány aminosav termelésére képes, a többit pedig a helyesen megválasztott fehér­jékből a táplálékkal nyeri az ember, így például száz gramm virágporral annyi aminosavat kap az’ emberi szervezet, amennyi Ötven deka marhahúsban vagy hét darab tojásban van. Ugyanakkor egy kávéskanál száraz virágpor legfeljebb öt, a púpozott kanál esetében pedig nyolc gramm. A felnőtt embernek naponta húsz, a 3—5 éves gyermeknek tizenkettő, a 6—12 évesnek pedig 16 gramm virágpor elegendő. Vegyelemzéssel megálla­pították, hogy a virágpor bizonyos mennyiségű cukrot is tartalmaz: szőlőcukrot, keményítőt stb. A cukor meny­­nyiségileg 3—20 százaléknak felel meg. Ennek fele egyszerű cukor. A vitaminok közül a virágporban leg­inkább Bi, B2 és a Bi6 található. A virágpor kedvező összetétele az emberek sokasá­gát arra sarkallta, hogy azt élelmiszerként használja, mely nagyon előnyös tápláló tulajdonsággal bír. A fran­cia Remy Chauvin tanácsa szerint naponta háromszor egy kanál különféle növényből származó virágpor hasz­nálata rendkívül előnyös az emberi szervezetre. A virágpor szépségápoló-szerek készítésére is fel­használható az alábbi recept szerint: egy kanál porrá zúzott virágport keverjünk össze egy tojás sárgájával. Az ebből nyert masszát az arcbőrre kell kenni, lassú maszírozással. A masszát legalább fél órán át hagyjuk az arcbőrön. Ha a folyamatot többször is megismétel­jük, akkor az arcbőr rugalmas és sima marad. Ehhez hasonló szépségápoló szereket már az egyiptomiak, az ókorban pedig a rómaiak is használtak. KAROL GLASA, a MEDOS Igazgatója ■ ■■■■■■■!■■■. ■ ■ ■ ■ ■ MR Ilii A vándortanyán, a nektár közelében Balogh Bálint tanítómesterének halá­la után özvegyének méheit Is évekig gondozta. A 72 éves szenvedélyes méhész fia­talos lendülettel dolgozik a méhek körül. Főleg a méhek szeretetéről szeret beszélni. Takaros családi ház, rendezett kert, s benne katonás rendben álló méh kaptárok. Ilyen kép fogadott, amikor beléptem V égh János galántai (Galantaj lakos portájára. Körülnéz­tem, és azt láttam, hogy munkasze­­retö emberek háza táján tartózko­dom. A gazda éppen házon kívül volt, de a felesége megígérte, hogy átadja az üzenetet. Három nap múl­va ismét felkerestem őket, és elbe­szélgettünk. Kérdést kérdés után tet­tem fel a szenvedélyes méhésznek, aki azokra készségesen válaszolt. El­mondta, hogy húsz éves korban kez­dett méhészkedni két családdal, s az eltelt ötven év alatt nagyon sokat tapasztalt. Balogh Bálinttól, a messze környé­ken hírneves méhésztől sajátította el az alapismereteket. Méhészetében Balogh féle kaptáro­kat használ. Ezeken kisebb átalakítá­sokat végzett. A kaptárokat poliész­terrel szigetelve készíti. Jobbnak tart­ja a szimpla falú kaptárokat, mert ezekben a méhek jól érzik magukat. A tapasztalt méhész nagy szakérte­lemmel magyarázta az anyanevelés művészetét. Elmondta, hogy a méh­anyákat kétéven­ként cseréli, ha a­­zonban szükséges, hamarább is. A méhészetében szűk séges méhanyákat maga neveli és 1948 óta kialakította a vándorló méhésze­tet. Előfordult, hogy 100—150 ki­lométer távolságra szállította a méh­családokat nektár szerzés és növényi megporzás céljá­ból Több éves ta pasztalat birtoká ban kijelentette, hogy a mai méhé­szet vándorlás nél­kül életképtelen. Jelenleg János bácsinak 60 méh családja van. Ezt az állományt már évek óta tartja. A pergetés ered­ményességét per sze az időjárás szabja meg. Ha le­het, akkor évente többször kipergett a lépekben felhamozódott mézet. Ez­zel tulajdonképpen a serkentést se­gíti, Viasztermeléssel is foglalkozik. Méhcsaládonként 15—20 dekát termel utászból, és a készletet a galántai MEDOS üzemnek adja el. öt évig a galántai szövetkezetben mintegy 70 méhcsaládot gondozott. Fotók: Végh mérnök gondosságot is busásan viszonozza. Szorgos munkájával visszatéríti az ember fáradozását. Az eltelt ötven év János bácsi ré­szére kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a méhekről mindent megtudjon. A nyugalmi időszakban sokat olvas. Né­ha a méhekről írott szakkönyvet nem is tudja letenni. Méhek nélkül el sem képzeli további életét. Beszélgetésünk során szóba került a méhek pusztulása, és a méhészetet ért károk sokasága is. Erről János bácsi így nyilatkozott: „Egyetértek azzal, hogy a korszerű mezőgazdaságban a növényvédelem elkerülhetetlen. Vgyanakkkor mező­­gazdaságunk szakemberei is értsék meg, hogy a szorgos méhecskék rendkívül hasznosak, és ha jobban odafigyelnek, megmenthetik életüket, lehetetlen elképzelni, hogy a növény­­védelemmel foglalkozó szakemberek ne ismernék tökéletesen a méhek hasznos tevékenységét. Főleg azt, hogy mikor és hogyan lehet felhasz­nálni a méhekre káros vegyszereket. A múlt évben a mezőgazdasági szak­emberek gondatlansága miatt nekem is 20 ezer korona károm keletke­zett.“ Ma már nem csupán a méhész ér­tékeli a méhek munkáját, hanem tár­sadalmunk is. A mézből nemcsak hasznos táplálék, hanem többféle gyógyszer is készül. Ugyanakkor a növények megporzásávál a mezőgaz­daságnak hoznak hasznot. NAGY MIHÄLY A nagylégi (Leh­­nice) Német An­tal bácsi falujá­ban nemcsak a szép, magyaros bajsza miatt „hí­res“, hanem ügy is emlegetik őt, mint a legta­pasztaltabb mé­hészek egyikét. Anti bácsi már gyermekkora óta foglalkozik mé­hekkel, amit nagy szaktudása is bizonyít Fotó: — kalita— Hogyan állapítsuk meg a permetezéssel keletkezett károkat? A mezőgazdaság fejlődése során a termelésben számtalan korszerű eszközt és anyagot használunk fel. hogy minél jobb hozamot érhes­sünk el. A műtrágyák és a vegy­szerek nagymértékben hozzájárulnak a termésátlag növeléséhez, ugyanak­kor könnyítik a dolgozók munkáját. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a különféle készítmények nem csu­pán hasznosak, hanem egyben ér­zékeny károkat is okozhatnak egy­részt a növényi flórában, másrészt az állat- és rovarvilágban. Ha tehát a mezőgazdaság irányítói a termés­hozam növelésére törekednek, akkor olyan szabályozó rendszerek kimun­kálása szükséges, amelyek biztosít­ják a megfelelő szerkészítmények használatát, természetesen a hasznos rovarok, a méhek életkörülményeit is. A 63/37. és a 78/35. törvényszámú hirdetmény, meghatározza a mérgező vegyi készítmények mezőgazdasági hasznosítását, s az ezzel kapcsolatos védelem szabályozását. Az utóbbi években a vegyszerek számtalan fajtáját kapta a mezőgaz­daság, s ezeknek a hatásfoka is kü­lönböző. Így a szóban forgó hirdet­mény a vegyszereket tömören az alábbiak szerint csoportosítja: a. mérgező; b. kártevő; c. kárt nem tevő készítmények. A törvény tehát pontosan megha­tározza az alkalmazás módját, helyét és idejét. A nem káros hatásfokú vegyi készítmények korlátozás nélkül felhasználhatók. A káros, vagy a mérgező hatásúak használatát viszont szigorú előírások szabályozzák. Köztudott, hogy a méhek főleg a virágzó fákra és növényekre repül­nek. A törvény tehát érdemben fog­lalkozik a virágzó növénykultúrák fogalmával. A törvény értelmében az olyan növényzet tekinthető virágzó­nak, amelyen 1 négyzetméternyi te­rületen legalább 2 virágzó növényt találunk. A rendelet tiltja, hogy vi­rágzó növényt vagy fát a méhek szempontjából káros vegyszerekkel permetezzünk. Ha tehát röpködnek a méhek, akkor a mérgező anyagok­kal való permetezés tiltott. Előfor­dulnak olyan esetek is, hogy a mé­hek átrepülő helyén nem virágzó növényeket permeteznek. Talán mon­danunk sem kell, hogy a törvény ezt is tiltja. A virágzás hatásfokának a megállapításáról 5—10 hektárnyi te­rületen 10 különböző ponton kell bizonyságot szerezni. Ha a vizsgálat ellentmondásos, akkor hektáronként hatszoros vizsgálatot kell végezni. A virágzó növények között csak a borsó a kivétel, ha persze a méhek annak területét átrepülő helyként veszik igénybe. Így a repülés tarta­ma alatt a borsót permetezni nem szabad. A virágzó fák alatt például csak akkor engedélyezett a permetezés, ha a méhekre ez nem káros. Ameny­­nyiben a növények permetezése még­is elkerülhetetlen, akkor a nemzeti bizottság engedélyt adhat a növé­nyek vegyszeres kezelésére, erről a­­zonban 24 órával korábban értesíte­ni kell a méhészeket. A méhészek viszont a helyi nemzeti bizottságo­kon évente március 25-ig kötelesek bejelenteni a méhcsaládok telephe­lyét, s az elszállításról öt nappal korábban értesíteni az illetékes nem­zeti bizottságot. Amennyiben a mé­hész ezt elmulasztja, akkor a per­metezés miatti kár megtérítésére nem tarthat igényt. Ott, ahol a permetezés során a méhállományban érzékeny károk ke­letkeztek, a térítést annak kell visel­nie, aki azt előidézte (10. paragra­fus). A károk megállapítására a nem­zeti bizottság, a károk előidézője és a kárt szenvedett megbízottakat jelöl ki. A kártételről a bizottság jegyző­könyvet készít. A bizottságnak leg­később a károk megállapítását köve­tő 72 órán belül el kell küldenie a méh hullákat az illetékes helyre. Vi­tás kérdések esetén az ellenőrzést végző bizottságnak legalább 5 ezer méh-hullát kell küldeni kivizsgálásra Kassára (Košice), Zvolenbe stb. Az illetékes intézetekben a kivizsgálást díjtalanul végzik. Ha a permetezett helytől 5 kilomé­teres körzetben nincsenek méhek, azon a területen lehet permetezni (11. paragrafus). Amennyiben a permetezés miatti kár kisebb, mint a növények vegy­szeres kezelésének az elmulasztásá­val keletkezett, akkor a nemzeti bi­zottság engedélyt adhat a permete­zésre, ám az így keletkezett kárt a járási nemzeti bizottság segély for­májában téríti, s ha erre nem haj­landó, akkor jogilag a terület tulaj­donosa kötelezhető a károk megtérí­tésére (12. paragrafus). Repülőgéppel történő permetezés esetén a mezőgazdasági üzemek ve­zetői a munkálatok kezdete előtt 24 órával kötelesek értesíteni a méhé­szeket. Tájékoztatják a méhtulajdo­­nosokat a permetezés helyéről és pontos idejéről, (15. paragrafus). Az elmondottak fontosak, mert bár a méhekre a 73/63. törvényszámú hirdetmény alapján az általános biz­tosítás éráányes, ám a permetezés miatt keletkezett károkért a bizto­sító nem felel. Az ebből eredő káro­kat tehát megfelelő eljárás, kármeg­állapítás esetén mindig a károkat okozó szervezetnek kell térítenie. A károk ’megállapttásánál mindig figye­lembe kell venni a méhek tényleges állapotát, vagyis azokat a körülmé­nyeket, amelyekben a károk bekö­vetkeztek. A kártétel pontos felmérése mind a méhész, mind a mezőgazdasági üzem részére fontos. Mindkét félnek arra kell törekednie, hogy a felmé­rés megbízható és jogilag elfogad­ható legyen. BEDNÄR JÓZSEF, méhészeti szakoktató Szeitvedélves méhész János bácsi az emberekről így vé lekedett: „Őket tartják a legokosabl teremtménynek, s mégis sokszor há látlanok a méhek szorgos munkájá val szemben.“ A dolgozó méh még a leggondo zatlanabb feltételek között is min dent a helyére rak. A legkevesebi Végh János a méhei között

Next

/
Thumbnails
Contents