Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-01 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. május 1. Ismét egy szép siker: a gyermekkisszínpadok kerületi versenyén a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Komenský és Gorkij utcai magyar tanítási nyelvű alapiskola diákjaiból álló Kis Fókusz az első helyen végzett. Ez az eredmény feljogosítja a csoportot arra, hogy május végén a Dunamenti Tavasz országos rendezvényén szerepeljen. A siker után illik szólni arról, aki a „háttérben“ van, s említést kell tenni a siker előzményeiről. A „háttérszereplő“ posztján egy jól ismert név: Jarábikné Tmhly Gabriella neve húzódik meg. Nevét nem éppen a Kis Fókusz sikerei alapján ismerte meg a közönség. A szálak a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére vezethetők vissza: Truhly Gabriella a lévai (Levice) óvónőképző növendékeként több éven keresztül az iskola Juhász Gyula irodalmi színpadnak lelkes tagja volt. Az iskolás évek tovaszálltak, s mivel Truhly Gabriellát polipként ragadta magához a színpad és a szép magyar szó varázsa, négy végzős iskolatársával Dunaszerdahelyen megalakította a Fókusz irodalmi színpadot. Az évek múltak, a sikerek szaporodtak. Később a család, a két gyermek ki nem mondott követelésére Jarábtkné kivált a társulatból. A tennlakarás lángja persze nem aludt ki benne. — 1978 őszén született egy olyan gondolatom, hogy mi lenne, ha irodalmi gyermekszínpadot alakítanék? Az elhatározást tett követte. Két iskola gyerekeit kérdeztük meg: ki akar a Kis Fókusz tagja lenni? Sokan jelentkeztek. Komoly tehetségvizsga nélkül ötven gyerekkel indúltam. Célom nem a tehetségek villogtatásában fogant. Jól tudtam, hogy a gyermekekben — mint minden em berben — van bizonyos erejű gátlás. Ezt -feloldani, t az anyanyelve' ápolni, a kultúra magját elvetni min- j den nevelő rejtett pedagógiai célja, | amit én játékos módon, okos ráveze- j téssel kívántam elérni olyan szinten, I aminek köze van a művészethez. A Kis Fókusz irodalmi színpad első összeállítása a „Vándorlóka“ volt, amelyben — a cselekvésben, a mozgásban és a szóban — költői képek nyertek megjelenítést. Persze a cél, amint ezt a darab rendezője is kifejezte, több volt. — Én úgy érzem, hogy ezzel a szerepléssel sok tapasztalatot gyűjtöttünk további munkánkat illetően. Ugyanis azt akartam, hogy a szót, a verset ne csupán láttassuk, hanem a költő belső érzései mellett önmagunkat is tolmácsoljuk. Amint ezt a szakma értői is tudomásunkra hozták — s erről tanúskodott a gombaszögi siker is —, célunkat elértük. A Dunamenti Tavasz tavalyi rendezvényein első díjjal jutalmazott Mondjuk a magunkét kisszínpadi darab össszeállftása, Ami a szívemet nyomja című svéd gyermekverskötet jarábikné Truhly Gabriella: „Mi a verset nemcsak láttatni kívánjuk...“ nyomán készült. A darab betanítása és színrevitele nem volt könnyű feladat. Ugyanis a szereplők — helyi viszonyainkhoz igazítva — őszintén, gátlástalanul, saját gondjaikat tolmácsolták. A játékosság mellett, első helyre kell hogy kerüljön az értelem, a gyerek tudat alatti önművelésének ténye. Az idén új összeállítással, a Mese az álmokról című művel lepte meg a Kis Fókusz közönségét, melyet az Ami a szívemet nyomja című könyv alapján vittek színre. A szerző-rendező több „gyermekálmot“, érdekes epizódot, konfliktust épített a darabba. A gyermekálom színes, gyönyörű álom, olykor persze annyira burjánzó, hogy nem egy esetben a rendezőnek fékeznie kell a történet tarkabarka mivoltát. A darab Tóth László verssel indul, a helyszín egy bérház gyermekszobája — benne egy létrával. A létra Jelkép. Annak a jelképe, hogy a gyermek még ebben a bezártságban, a természet szoros kapcsolata nélkül is megteremti a maga színektől ragyogó, játékos világát. A darab egy Veörös Sándor-versse! folytatódik, melynek témája a tanulás. Amint ezt a jelenet is ábrázolja, a két riasztónak tűnő fogalom bilincse nem is olyan súlyos, ha a gyerek és a pedagógus megtalálja a tanulás, a szabadidő helyes mércéjét. Jar,ábikné Truhly Gabriellával folytatott beszélgetésem alkalmával szó esett a gyermek-kisszínpadok jelenéről, jövőjéről, színvonaláról. — Nem egyszer hallok szakembertől, nézőtől olyan véleményt, hogy „Láttam egy magyarországi gyermekszínház 'műsorát. El sem hiszitek, hogy ezek hol tartanak színvonal terén“. Én az ilyen véleménynél egykét szó erejéig megállnák: szerintem a mi klsszínpadaink is képesek nagynak tartott, „modernnek mondott“ darabot összehozni. Ugyanis ha az irodalmi színpadaink nem járják végig a létra összes fokát, ennek később megtorpanás lehet a következménye. A „létrát“ ugyanúgy, mint a sokat emlegetett magyarországi csoportoknak, nekünk is meg kell másznunk. Tartós eredményt enélkül nem tudok elképzelni. KALITA GÄBOR Jó felisziissel az országos rendezvények sikeréért Mint ismeretes, a közeljövőben több országos kulturális rendezvényre kerül sor. A CSEMADOK Galántai (Galanta) Járási Bizottsága már az elejétől komoly intézkedéseket tett annak érdekében, hogy legjobb kulturális csoportjaik méltón képviselhessék járásukat ezeken a rangos találkozókon. A járási bizottság dolgozói jól tudják, hogy a színjátszó csoportok, az irodalmi színpadok versenyének küldetése mind eszmei mind ideológiai szempontból fontos, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a komáromi (Komárno) Jókai-napok járási selejtezőin előtérbe kerüljön a minőség. A járási versenybe a következő csoportok neveztek be: A nagyfödémesiek (Veľké Oľany) Ján Kedro, Zabosi szakácsnők, a nádszegiek (Tretice) Stposs Jenő Bolondóra, a negyediek Klimits Lajos Névtelen levél, a tósnyárasdiak (Topolnica) Tóth Ernő Furfangos szerelmesek, a vágaiak (Váhovce) Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban című színművét mutatták be. A színvonal elérése érdekében a benevezett csoportok részére a járási népművelési központ évente több találkozót rendezett, ahol megvitatták a színművekkel kapcsolatos problémákat. A dramaturgiai tanács a műsorválasztás során arra törekedett, hogy a színmüvek sokrétűen tükrözzék a szocialista embertípus életét, örömeit és gondjait. A tanácsokat, az útmutatást, a jelek szerint á negyediek szívlelték meg leginkább, mivel a járási döntő győztesei lettek. Az idén kerületi versenyt nem rendeznek, így a bíráló bizottság dönti el, hogy a negyediek részt vesznek-e a Jókai-napokon. A Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) megrendezésre kerülő Dunamenti Tavasz rendezvényein a csehszlovákiai magyar gyermek bábegyüttesek, kisszínpadok, színjátszó csoportok, valamint a vers- és prózamondók mutatkoznak be. A CSEMADOK járási bizottsága és a népművelési központ sokat tett annak érdekében, hogy színvonalas csoportok képviseljék a járást az említett országos találkozón: hivatásos színházi, bábszínházi szakembereket hívtak meg, annak érdekében, hogy tanáccsal, metodikai útmutatással támogassák a csoportokat. Hasonlóan volt ez a vers- és prózamondók esetében is. A körzeti és járási versenyek előtt szemináriumot rendeztek a szereplőket felkészítő pedagógusok számára. A Dunamenti Tavasz rendezvényére a járásból két bábjátszó csoport, öt színjátszó csoport nevezett be, melyek közül a legjobbak vesznek majd részt a versenyen. További rendezvényként említhetjük a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztivált, melyre az idén XXVII. alkalommal kerül sor. A járást ezen a népművészeti seregszemlén a diószegi (Sládkovičovo), a galántai és a felsűszeli népi egvüttesek képviselik. A „Csak tiszta forrásból“ című állandó jellegű műsor anyagát az Idén a galántai járás kulturális csoportjai állítják össze. Bízunk benne, hogy a jó felkészülés gyümölcse az országos rendezvények alkalmával beérik. —•kalifa—i фЖ. mm**.. тф» A Kis Fókusz irodalmi gyermekszínpad tagjai — szereplés közben Fotó: —kalita— (1) —gyökeres— (1) példás könyvtár A gútai (Kolárovo) városi könyvtár olvasóinak száma több mint kétzer. összesen 41 ezer szlovák- és magyar-nyelvű kötet áll az olvasók rendelkezésére, emellett az érdeklőtök számos napi, heti és havi lap özött válogathatnak. A könyvtár •légy tagú munkacsoportja több kiállítást, író-olvasó találkozót, könyvpropagációs rendezvényt, beszélgetést, bemutatót szervez évente. A könyvhónap alkalmából megrendezték a gyermekek könyvhetét. A városi népművelést központban árusítással egybekötött gyermekkönyvkiállítást rendeztek, amit hatszáz diák tekintett meg, és ezerkétszáz korona értékű könyv talált gazdára. Áprilisban Božena Trilecová írónőt látták vendégül a gútai gyerekek. P.Plavec JUBILÁLÓ ÉNEKKAR Kolonyban (Kolinany), a Zobor alatti falvak egyikében annak idején Kodály Zoltán is járt. Itt jegyezte fel a szentiváni máglyagyújtás szokását és az ezt kísérő különös dallamot. A közelmúltban ismét hallottunk a faluról. A helyi vegyeskar fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte. Az énekkar vezetője Simek Viktor. Áldozatkész munkája révén az énekkarok szlovákiai fesztiválján aranykoszorúval jutalmazták a kolonyi kórust. A vegyeskar műsorán szlovák, magyar és orosz szerzők kórusművel szerepelnek. Mártonvölgyi László яввявяяваяаяяяввввааяяввяяаяявяввявавявяввяяввяввяяяяяявяя 1яаэавяя*»э ■яяяавяяяяяяяяявЯяяявяявяаявяяяяявяаявввслг Ľ lérkezett az ide— je annak, hogy minden nagyobb, néprajztlag gazdag hagyományokkal rendelkező faluban falumúzeumot létesítsenek. A múlt századok mezőgazdasági termelőeszközeit ma már nemcsak a fiatalok, hanem gyakran a középkorúak sem — vagy csak részben — ismerik. A régi termelőeszközök és a használati tárgyak megőrzése az utókor számára fontos feladat. Községeink napról-napra úf, korszerű középületekkel, családi házakkal bővülnek. A régi zsúpfedeles, kisablakos paraszti házak lassan eltűnnek. Ezekből legalább egyet falumúzeum formájában meg kellene menteni az utókor számára. A mai kor gyermeke ezek nélkül bizony nem Igen tudja elképzelni a régi falusi életet és a régi gazdálkodást. MARTOS (MARTOVCE j a komáromi f Komárno] járás közel ezer lakosú, néprajzilag jelentős faluja. A Nyitra és a Zsltva folyók torkolatánál fekszik. A falu múltját a 15. század végéig lehet írásos emlékek nyomán visszavezetni. A múltban, amikor a Nyitra folyót még nem szabályozták — gyakran volt itt árvíz. A mezőgazdálkodáson kívül régen a falu lakosságának a megélhetést a halászat biztosította. Korábban — a gyakori árvizek miatt — a házakat agyagból építették. Az úgynevezett „fecskerakásos“ módszerrel épüli házak különlegessége az, hogy alap nélkül épültek. Az építkezéshez sem vlzszmtméröt, sem függőónt nem használtak. Mindent szemmértékkel határoztak meg. A háztetőket náddal fedték, az épület homlokzatát pedig fonott vesszöfallal erősítették. Martost a vizek éléggé körülzárták, így a községnek sajátos, FALUMÚZEUM egyéni népművészete és építkezési stílusa alakult ki. A régi házak általában három helyiségből álltak: szobából, az udvarról nyíló pitvarból, a boltívvel leválasztott konyhából és a kamrából. A szobába a bejárat a pitvaron keresztül volt. Ezt a népművészeti hagyatékot Martoson falumúzeum őrzi, melyet a helyi nemzeti bizottság és a komáromi Dunamenti Múzeum dolgozóinak fó munkája révén 1975. szeptember 21-én adtak át rendeltetésének. A házcet, amelyben a falumúzeum van, Nagy István 1871-ben építette. A falumúzeum beosztása: az utcára néző szoba, az első szoba, amit annak idején „első háznak“ neveztek. Utána az udvarról nyíló pitvar, melyet boltív választ el a nyitott kéményű konyharésztől, majd a hátsó szoba következik, melyet itt „hátsó háznak“ neveztek. Az udvar jobb oldalán található a kocsiszín: a kocsi és a gazdasági eszközök részére. A falumúzeum berendezése sok érdekességet reft. Az úgynevezett „első szoba“ belső sarkában az ajtó mellett találjuk a kemencét. A kemencét körülvevő pádon — tüsze padnak nevezték — helyezték el a tefesköcsö göket, a pad alatt pedig a csizmahúzó fát stb. A kemence előtt — az oldalfal mellett — látjuk a festett homlok zatú mennyezetes ágyat. Az ágyon vannak elhelyezve a piros mintás vánkosok, melyek huzatát a naszvad' INesvady) takácsok szőtték. Kívülrö az ágyat tarka függönnyel választói iák el. Az ablakok alatt van a támlás sarokpad és az asztal. Az asztalt hétköznap vászonlepedővel, ünnepnapon pedig martosl rátétes térítővel takarták le. A pad felett a sarokban van a kétrészes faliszekrény, a „téka", amelyben fent a menyasszonyi koszorút, lent pedig a pálinkás üveget, a kis bütyköst tartották. Az asztal felett lóg a díszes petróleumlámpa. Láthatunk itt két díszes falitükröt, a falon sok festett tányért, rokkát guzsallyal, két tulipános ládát — a ruhanemű elhelyezésére. Az első szobában eredetileg két ágy volt, de ttt a falumúzeumban csak egyet találunk, mert az első szoba mérete itt kisebb, mint amit a martoslak áltálában használtak. Az asztal mély és nagyméretű fiókjában tartották a kenyeret. A pitvarba az udvarról nyílik az ajtó. Itt balról van a sarokkredenc, jobbról az ómárium a mindennap használt tányérokkal és tálakkal, a falon pedig a kovászos létra van felakasztva. A boltíven, — amely a pitvart a nyitottkéményes konyharésztől választja el — festett tányérok függnek. A kémény alatt a sárból készült katlanház, a katlan előtt a vasláb, melyre az edényeket helyezték főzéskor. A másik oldalon van a kemence, ahol a kenyeret, a rétest és a kalácsot sütötték. A szénvonó, a piszkafa, a tollsöprü és a sütölapát érdekes látványosság — főleg a fiatalok számára. A hátsó szoba, tehát a „hátsó ház" berendezése teljesen megegyezik az első házéval, csak valamivel szerényebb. Itt a falumúzeumban a hátsó szobában kettős festett homlokzatú mennyezetes ágy van, közös rámával. Martoson a múlt század végétől ritka volt az olyan család, amelynek két vagy három gyermeke lett volna. A lányok nagyon korán mentek férjhez, általában 14—16 éves korban. A faluban az egyke rendszer volt a divatos. A múlt század végén 1115 lakosa volt a falunak, s a népesség nem szaporodott, inkább fogyott. Martos, a maga elszigeteltségével, sajátságos hagyományaival, díszes népviseletével mindig magára hívta a néprajzosok figyelmét. Mai társadalmunkban, amikor évente változik a falu arculata, fontos, hogy az évszázadok jegyeit magán viselő népi kultúrát, a régi épületek berendezéseit, s a használati tárgyakat megmentsük. A vendégkönyv lapozása közben sajnálattal vettem tudomásul, hogy ezt a múltat őrző szigetet, s annak a falumúzeumát a CSSZK-ból és külföldről többen felkeresik, mint Szlovákiából. fó lenne, ha a szövetkezetek alkalomadtán - kirándulást szerveznének e szép, s a múlt életkörülményeit bemutató falumúzeumba. PhDr. HOFER LA'OS Az „első házban“ látható a mennye Леь ügy (A szerző felvételei)
