Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-24 / 16. szám

1982. április 24. S7ABAO FttT.nMÜVES 3 Testvérországok életéből Fő szakasz a cukoripar és az állattenyésztés Kubában ilyenkor folyik és április végéig tart a cukornádvágás, a zafra fö idénye. A cukoripari ágazat Kuba exportjának 80 százalékát adja. Mint­egy 230 ezer dolgozónak, a cukor­nádvágóknak és a feldolgozó üzemek dolgozóinak együttes napi erőfeszíté­seitől függ, hogy kellő szervezettség­gel és ritmusban, a lehető legkisebb veszteséggel nyerhessék ki a nádból a nedűt. A cukornád vágásának je­lenleg még a fele kézi erővel törté­nik. A zafra a legnehezebb munkák közé tartozik. A cukorszektor dolgozói megbe­csültek. A közelmúltban bevezetett bérreform a nádvágóknak és a cu­korfeldolgozó üzemek munkásainak az átlagosnál is kedvezőbb. Amíg az iparban tavaly az átlagkereset havi 176 pesóra emelkedett, a cukorüze­mek dolgozóinak átlagjövedelme 212 pesóra nőtt. A nádvágók havi 173 pesós keresete szintén felülmúlja a mezőgazdasági munkások 165 pesós átlagkeresetét. A pénzügyi premizá­lás mellett a szakszervezet évről év­re jutalmazza a- cukorszektor leg­jobb dolgozóit olyan tartós fogyasz­tási cikkek megvásárlásának lehető­ségével, vagy részletfizetési kedvez­ménnyel, amelyre egyébként ma Ku­bában még nincsen mód. A szakszer­vezet az idei zafra alkalmával 85 ezer cikk ilyen beszerzését biztosít­ja; köztük 30 ezer mosógép, 10 ezer varrógép, 10 ezer ventillátor és öt­ezer kerékpár szerepel. Szélesedik azon áruk köre is, amelyek megvá­sárlására korábban egyáltalán nem volt lehetőség. A cukorszektor dolgo­zóinak az idén építőanyagot is kí­nálnak 300 Lada gépkocsi, 1500 mo­torkerékpár, ötszáz légkondicionáló, csaknem másfél ezer konyha- és szobabútor mellett. A Kubához tartozó „Ifjúság szige­te“, amely mindeddig több tízezer, köztük nagy számban külföldi, afri­kai és latin-amerikai diákot befogadó bennlakásos iskolarendszerével szer­zett hírnevet, ismét a szélesebb ha­zai érdeklődés központjává vált. A szenzációt egy tehén, ubre Blanca, vagyis „tőgyes Blanka“ szolgáltatta, amikor egy nap alatt, négy fejéssel, összesen töb mint száz liter tejet adott. A Victoria körzet tehenésze­tét Fidel Castro Is már két ízben Paradicsemkeiiájn Megszületett — mégpedig a hód­mezővásárhelyi Mezőgép Vállalatnál — a már nagyon várt új paradi­csomkombájn; üzemeltetéséhez egyet­len ember elegendő. Egy menetben felszedi, majd szállítókocsira rakja a paradicsomtermést. Mechanikus le­választó- és tisztítóegysége szükség­telenné teszi válogatók beállítását az üzemeltetéséhez. Az új gép az SZK—5-ös gabona­­kombájn meghajtómotorjának és fu­tóművek felhasználásával készült. Vá­­gótárcsáí a földfelszín alatt elvág­ják a paradicsomtöveket, amelyek azután a pálcás felhordószalagra ke­rülnek; a tövekről lehulló 30 milll­megiátogatta. Januárban népes újság­író-küldöttségnek is megmutatták a szupertejelő tehenet. A látogatásra az adott indokot, hogy az állatorvosi tanácsra napi három tejelésre átállí­tott ubre Blanca ismét száz liter fe­letti napi tejhozammal köszöntötte az új esztendőt, január 16-án új re­kordot állított fel, a három fejés összeredménye szorosan megközelí­tette a 110 liter. Orvosok szerint még nem érte el maximális tejhoza­mát. Rendszeres orvosi felügyelettel éppen azt az optimumot keresik, amikor a magas hozam még nem veszélyezteti az állat egészségét. A nyolc és fél éves állat testsú­lya 575 kiló. A különbség Blanca és egy kubai átlagtehén között a napi takarmányadag mennyiségben van. Fejadagja a vízzel együtt meghalad­ja a kétszáz kilót is. Ubre Blanca tejhozama minden valószínűség sze­rint nemcsak Kubában, hanem az egész világon példa nélkül álló. A •fajtaiavítás érdekében külföld­ről, Így Kanadából kellene tenyész­állatokat, például a jól tejelő Hol­steineket behozni. Kuba, melynek korlátozottak az anyagi lehetőségei, döntésre kényszerült: a tejhozam vagy a hústermelés határozzа-e meg a fejlesztés irányát. S bár a hazai állomány, a Ceba rossz tejelő fajta, a vezetés mégis ezt az irányt válasz­totta, tekintettel arra, hogy így vi­szonylag rövid idő alatt és kisebb befektetéssel elérhetőnek látszott a fiatal és az Időscsbb nemzedék szá­mára egyaránt annyira fontos tej- és tejtermékellátás növelése. Kuba alig egy évtizede több mint kétezer Holsteint vásárolt Kanadától, Illetve nagy mennyiségben ' anyagot mesterséges megtermékenyítéshez. Ubre Blanca a Cebu-Holstein keresz­tezésnek immár második generációs szülötte, háromnegyed részben Hol­stein és egynegyed arányban Cebu. Ezt a típust a kubai szakemberek F2 megjelöléssel tartják számon, s tró­pusi Holsteinnek nevezik. Ma már Kuba-szerte két és fél ezer F2-es van, s noha ubre Blanca napi száz literen felüli hozama kivételes, ám az országos tejtermelés állandó nö­vekedése Blanca nélkül is egyértel­műen bizonyltja a szakemberek által választott út helyességét. méternél kisebb átmérőjű bogyók a földrögökkel együtt kihullanak már a felhordószalag résein át. Az ezt követő, viszonylag rövid rázószerke­zet a túlérett bogyókat kíméletesen tisztítja és gyűjti össze, a többi a gyűjtőszalagra jut, miután a rázó fölötti tépő hengerpárok olyan nagy sebességgel dobálják hátra a szár­­részeket, hogy róluk — a tehetetlen­ség miatt — sorra leszakadnak. A ventillátoros tisztítás után kerülnek a feldolgozásra alkalmas paradi­csombogyók a kihordószalagra, a­­melyről azután már szállítókocsira juthatnak. Ennek az újszerű leválasztást tech­nológiának köszönhetően a gép nem terjedelmes, és kezelése is egyszerű. Teljesítménye viszont óránként húsz tonna paradicsom leszüretelése. Hetvenöt éves volna Nyikolaj Francevics Gasztello szovjet pilóta, a Szovjetunió Hőse, aki a bombázógépek kezelésének mestere volt. 1907. április 23-án szü­letett és 1941. június 26-án halt hősi halált. Mivel vált híressé bajtársai­val együtt? A Nagy Honvédő Háború ötödik napját örökre emlékezetessé tette Gasztello legénységének halhatatlan győzelme. A 2Ű7. távbombázó ezred navigátorai azon a napon pontosan irányították gépeiket az ellenséges célpontra. A kötelék'repülésének irá­nyában feltűnt a Mologyecsno és Radoskovicsi közötti út kanyargó ezüstös szalagja, rajta fasiszta harc­kocsioszlop és egyéb haditechnika. Mihelyt a repülőgépek bombázáshoz felfejlődtek, körülöttük tüzes lövedé­kek rajzoltak pályákat az égbolton. Vadul és fejvesztve lövöldöztek a fasiszták, hogy elhessegessék félel­müket. Tudták, hogy a szovjet repü­lőgépek még lőtávolon túl vannak tőlük. Gasztello kapitány felfejlesztette rafját és nagy ívben az alattuk levő célpontra vezérelte harcosait. A na­vigátorok néhány másodperc alatt IÖSÖK ARCKÉPCSARNOKA: Nyikolaj Gasztello pontosan bemérték a célpontot és kiszámították a bombázás megfelelő időpontját. Percek múlva hatalmas robbanással levegőbe röpültek a hit­leristák járműveinek tucatjai, páncé­losok és ciszternakocsik gyulladtak ki. Az első sikeres támadást továb­biak követték, nagy veszteségeket okozva az ellenségnek. A sikeres bevetés befejezése előtt azonban az ellenséges ütegek kereszttüzet nyi­tottak Gasztello kapitány gépére. Gasztello a helyzet felmérése után utasította helyettesét, hogy vegye át a kötelék vezetését és térjenek mind haza. Megrongált repülőgépével gyors fordulatokat tett, igyekezett eloltani égő szárnyát. Bár nem sikerült neki, megállapította, hogy a repülőgép még kormányozható. Aztán a földre tekintett, és erdőt pillantott meg az ellenséges harckocsik közelében. Ez azt jelentette, ki kell használni a lehetséges feltételeket, hogy a le­génység ejtőernyővel elhagyja a re-Gondolkodási idő A bécsi közép-európai fegyverzet­­korlátozási és csapatcsökkentési tár­gyalássorozat 26. fordulója az ünne­pek küszöbén befejezte munkáját, s a küldöttek az egyhónapos szünet alatt elgondolkozhatnak, hogyan te­hetnék hatékonyabbá a május 13-án folytatódó tárgyalásokat, hogyan mozdulhatnának ki a holtpontról a kérdés érdemleges megközelítésében. Mindez eleve jóakaratot és megegye­zési készséget követel. A tárgyalássorozat 26. fordulója azonban mindenképpen azt bizonyí­totta, hogy Washington erősödő hi­degháborús, zsaroló politikájának szellemében a tanácskozások nyugati részvevői eleve nem igyekeztek meg­könnyíteni az értekezlet munkáját, s vagy hallgatással kerülték meg a pozitív választ igénylő szocialista javaslatokat, vagy mesterséges aka­dályokat gördítettek az érdemi meg­oldás útjába, amivel egyaránt gátol­ták a tárgyalássorozat eredményes munkáját. A 3Ü3. üléssel befejeződött 26. for­dulóban a figyelem középpontjában a részt vevő négy szocialista kül­döttség nevében benyújtott lengyel javaslat állott, mely szerint a fegy­verzetcsökkentés első szakaszában a Szovjetunió 20 ezer, az Egyesült Ál­lamok pedig 13 ezer fővel csökken­tené közép-európai fegyveres erőit, s ezzel arányosan fegyverzetüket is. A négy szocialista ország az egyen­lőség és egyenjogúság elvéből indult ki, s nyugati részről méltányos vá­laszt várt javaslatára. Ez a válasz azonban elmaradt, aminek a magya­rázata világos: az Egyesült Államok feltett célja, a NATO vezérkarában meghatározott szakaszokban mintegy 600 nukleáris robbanófejű rakétát telepítsen Nyugat-Európában. A Per­shing—2-es, MX és lapos röppályájú rakétákról van sző, amelyek az „amerikai védelmi terv“ fontos ré­szét alkotják, céljuk azonban koránt­sem Nyugat-Európa „védelme“, ha­nem a Szovjetunió és az európai or­szágok veszélyeztetése. Nemcsak „korlátozott“, hanem teljesen elsza­badult atomháború kirobbantására alkalmas fenyegető stratégiai rend­szer kiépítéséről van szó. Ezért ér­pülőgépet. Gasztello már másodszor ismételte meg a parancsot: „Mind­nyájan ugrás!“ A válasz ugyanaz volt: „Nem ugrunk, önnel mara­dunk“. A lángoló repülőgép meredek re­püléssel zúdul az ellenségre. Hatal­mas kettős robbanás veti földre a hitleristákat, több mint félkllométe­­res körzetben lángtenger. Fekete füstoszlop csap magasba ... Gasztello és legénysége hőstettének híre nagy visszhangot váltott ki a frontrepülők körében. Harci berepü­léseikre magukkal vitték a Pravda példányszámait a hős fényképével. Több mint 300 szovjet repülő követte Gasztello példáját és áldozta fel életét a haza boldogságáért. Az utókor szeretettel őrzi Gasztel­lo nevét, hősiessége a bátorságnak, halálmegvetésnek és a szocialista haza határtalan szeretetének halha­tatlan példája volt. JAN MlCATEK vényesült Bécsben is washingtoni sugallatra az amerikai halogató po­litika, hogy a vészjeles dátumok kö­zeledtével befejezett tények elé állít­sák a világot. A nyugati világ hű maradt önma­gához, legalábbis annyiban, hogy ismét a maga sajátos, pentagoni ere­detű leszerelési matematikájával állt elő. Eszerint például bökkenő az esetleges intézkedések útjában, hogy a fegyverzet-csökkentés első szaka­szára vonatkozóan tisztázatlan a lét­számkérdés. Süket fülekre talált a szocialista küldöttségeknek az az ér­velése, hogy az első szakaszban el­sősorban az a fontos, történjék valami, s majd az utólagos ellenőr­zés deríti fel a bekövetkezett meny­­nyiségi és minőségi fegyverzet- és baderőcsökkenést. A húsvéti nyugat-európai békeme­netek és felvonulások — rendezőik­től függetlenül — igazolták, hogy az európai lakosság hő vágya a békés élet, s nem kér az amerikai rakéták kétes „védelméből“. A békeszerveze­tek napjainkban mozgósítják erőiket. Remélhető, hogy a békemegmozdulá­sok hatása a tárgyalási szünet után is érezhető lesz, ha majd a küldött­ségek. remélhetően új, célravezeiő elképzelésekkel, újra találkoznak Bécsben. (£) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ISMÉT TAJVAN NUKLEÁRIS SZAKADÉK FÖLÖTT :Ji p j/f. * (Knkrlnyikszi rajza) Gyakori hírek tanúsítják, hogy el­­hidegülőben vannak a kínai—ameri­kai kapcsolatok, sót, akadt hírma­gyarázó, aki azt a vérmes következ­tetést is megkockáztatta, hogy a ba­­rátkozás ével után Peking hátat for­dít Washingtonnak. Túlzásba menó jóslat, annyi azonban bizonyos, hogy a két birodalom kapcsolatainak nem éppen „jószomszédsági“ alapon tör­tént ápolása nem vezetett a feltéte­lezett harmóniához. Peking állásfog­lalásai valamelyest megmerevedtek, „hátra arc“-ot vezényeltek a demok­ratizálódási folyamatban, a tömegek életszemléletét Illetően a korábbi puritánságra intenek. A kínai—amerikai viszony elhide­­gülésének egyéb okai vannak, nem mintha nem merült volna fel az az aggodalom, hogy az erős amerikai befolyás a burzsoá erkölcsök meleg­ágya lehet. A két kormány között újabban tapasztalt feszültség megíté-адетяаиавэд*«'*»'!'* kim ír szén 70 Eves Gustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára, köz­­társasági elnök üdvözlő levelet inté­zet a 70. születésnapját ünneplő Kim ír Szénhez, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának főtit­kárához és a Koreai Népi Debokra­­tikus Köztársaság elnökéhez. A levél­ben kiemelte a jubiláns érdemeit, és hangoztatta, hogy Csehszlovákia né­pe szívből örül a koreai nép sikerei­nek, melyeket Kim ír Szén vezetésé vei ért el. „őszintén nagyra becsüljük a cseh­szlovák és a koreai nép hagyomá­nyos barátságát, pártjaink és orszá­gaink gyümölcsöző kölcsönös együtt­működését azzal a meggyőződéssel, hogy ez tovább fog mélyülni né­peink, a szocializmus és a világbéke ügyének javára“ — olvassak a táv­iratban. lésében tisztán politikai, külpolitikai okok dominálnak. Arról a tényről van szó, amelyet legutóbbi soroza­tunkban is említettünk, hogy bár az egyik oldalon az USA fokozatosan erősítette politikai és gazdasági kap­csolatait a Kínai Népköztársasággal, a másik oldalon — szinte nem véve tudomást Peking Tajvannal kapcso­latos álláspontjáról — élénk fegy­verkereskedelmet folytat a szigettel mint bármilyen szuverén állammal. Emlékeztetnünk kell rá, hogy Pe­king sohasem mondott le Tajvanra tartott Igényéről. Csak hozzáállásá­ban történt változás. Azzal szemben, hogy a maói Időkben kardcsörtető nyilatkozatok hangzottak el a csang­­kalsekistákkal szemben és a pekingi vezetés többször is kifejtette szándé­kát Tajvan fegyveres felszabadításá­ra, tartózkodott az ilyen gyakorlati lépésekől. Az új kínai vezetés pedig az utóbbi évben — nyilván az Ame­­rika-barátság jegyében — többször kezdeményezte az ország békés újra­egyesítését: a sziget nagyszabású autonómiát élvezne a népköztársaság keretében, Csang Kal-sek fia, a je­lenlegi tajvani államfő magas tiszt­séget töltene be az egyesülés után, atyja hamvait hazaszállítanák szülő­földjére és kegyelettel őriznék stb. A válasz minden alkalommal eluta­sítás volt. A tajvani rendszer tovább ápolta a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, s gazdasági kapcsolataik a fegyverszállításra Is kiterjedtek. A botrány tavaly tört ki, amikor bizo­nyos fegyvertípusok tajvani szállítása miatt Peking erélyesen tiltakozott, s az amerikai kormány Jónak látta felülvizsgálni a fegyverüzletlistát, nehogy hirtelen megromoljanak kap­csolatai a népi kínéval. Washington és Peking kapcsolatai­nak újabb feszültségét az váltotta ki, hogy az Egyesült Államok 60 millió dollár értékben különféle jótalkatré­­szeket szállít Tajvannak eladott fegy­verekhez. Washington nem érvelhet „tisztán gazdasági meggondolások­kal“, mert sokkal erősebb a kérdés politikai vetülete. A fegyverek elő­ször Is olyan országba irányúin ik, amelyet a Kínai Népköztársaság mint anyaország ab ovo a maga, szerve­sen hozzátartozó területének tekint, amely felett bizonyos időpontban is­mét gyakorolni kívánja fennhatósá­gát. Másodszor, Peking olyannyira erősnak tartja Tajvan fegyveres po­tenciálját, hogy biztonsági okokból tart tőle, s minden további amerikai fegyverszállítást a saját biztonsága ellen Irányuló lépésnek tekint. Taj­van fegyveres hatalmának erősödése azért Is Izgatja Pekinget, mert a „négy modernizálás“ politikája, a­­mely leginkább a hadsereg jövőjét szolgálta, anyagi erőforrások hiánya miatt kudarcba fulladt. Tajvan fegy­verkezése így szerves összefüggés­ben a Kínai Népköztársaság fokozott fegyverkezését kényszerítené ki, fegyverkezési versenyt indítana el, pedig erre nyilván nincs pénz. Elfo­gadható volna Washingtonnak az az érvelése, hogy a Tajvannal valé bé­kés egyesülés, illetve újraegyesülés fölöslegessé tenne minden hasonló aggodalmat, hiszen akkor a fegyve­rek nem Irányulhatnának a népi Kí­na ellen, de hatását veszti amiatt, hogy Tajvan mindmáig hallani sem akar a békés egyesülésről. A kínai—-amerikai szövetség gon­dolata, amely már kezdett veszélye­sen körvonalazódni, könnyen zátony­ra futhat, de ismerve az imperialis­tákat, a szovjetellenesség jegyében minden engedményre képesek. Wa­shington egyelőre azt bizonyítja, hogy a „két Kína elvét“ követi. Ez­zel szemben mily meggyőzően hat­nak Leonyid Brezsnyev szaval tas­­kenti javaslatával kapcsolatban: a Szovjetunió mindenkor az egységes Kína elvét tartotta szem előtt, Taj­vant a Kínai Népköztársaság szerves részének tartja, igazságosan kívánja rendezni kapcsolatait szomszédjával, mégpedig úgy, hogy ebből kifolyólag semmiképpen se károsodjanak har­madik felek. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents