Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-17 / 15. szám

Kezdjük rögtön azzal: a vágturuáci (Trnovec nad Váham) alapszervezet­­röl van sző. Rövid bemutatás­ként néhány adat tavalyi mun­kájukról: 1981-ben eladtak 25 ezer kg paprikát, 164 ezer kg fogyasztási és konzervipart pa­radicsomot, 141 ezer fej salá­tát, 22 ezer kg sárgabarackot, 10 ezer kg almát és kétezer kg szilvát, hogy csak a jelentő­sebb tételeket említsük. Az alapszervezetnek 240 tag­ja van. Az alábbiakban a szer­vezet elnökének, Valkár Elek­nek a szaval nyomán felvillan­tunk néhány képet munkájuk­ról — színeset és fekete-fehé­ret, sikert és gondot egyaránt. Olyanokat, amelyek más köz­ségekben is megnehezítik a . kertészkedók munkáját, ame­lyek kiküszöbölésének módját másokkal közösen kéne keres­ni, és persze olyanokat Is, a­­melyek minden hasonló alap­szervezet számára követendő példaként szolgálhatnak. Az alapszervezetben rendsze­resek a szakmai előadások. Látogatottságuk nagy, hiszen témáik — az általános és spe­­ciális növényvedelem, a talaj­ápolás és hasonlók <—> közvet­­- lenül összefüggenek a jó ter­melési eredményekkel. Követendő példa lehet mások számára Is a szervezet véd­nöksége a helyi alapiskola fö­lött. Az együttműködés már több éve tart. A szervezet tag­jai irányítják az iskola tanulóit az iskola telkén végzett mező­­gazdasági munkákban, azonkí­vül munkaeszközökkel és nö­vényvédő szerekkel is segítik őket. Dicséretes kezdeményezésre vall egy további akciójuk is, amelyet — a tavalyi sikeren felbuzdulva — rendszeressé kívánnak tenni. A mezőgazda-Egy alapszervezet kertészeinek öröme és pdja sági termények kiállításáról van sző, amelynek tavaly csak­nem ezer látogatója volt. Már a bevezetőben sző volt arról, mennyit adtak el tavaly az egyes mezőgazdasági termé­nyekből. Ide kívánkozik vi­szont, hogy ezek a számok még nagyobbak is lehettek vol­na, ha nem merült volna fel probléma a szerződő felekkel — elsősorban a ZELENINA vállalatai — fenntartott átve­vői-szállítói kapcsolatban. Rak­tározási és egyéb gondokra hivatkozva gyakran nem vol­tak hajlandók átvenni a szál­lítmányokat. Ezzel együtt a szervezet tagjai 1981-ben ősz­­szesen 2 millió 680 ezer koro­na értékben adtak ei zöldséget és gyümölcsöt. Ez 800 ezer ko­ronával haladta túl az előző évi színvonalat. Az előbbi gondolattal tulaj­donképpen már áttértünk a problémákra. Az eddig emlí­tett, valóban szép eredmények Ismeretében ezek a problémák talán inkább „hogyan lehetne még jobban“ kérdéssé „szelí­­díthetők“, ám mindenképpen említést érdemelnek. Űgyszólván valamennyi tör­néd kertészkedőnek régi óha­ja, hogy kertészeti kellékeket árusító szaküzlet létesüljön a községben vagy legalább a kö­zeli Vágsellyén (Safa). Ez nemcsak őket, de a környező községek hasonló szervezetei­nek tagjait is sok fölösleges utazástól, időveszteségtől men­tesítené, mivel a járásban mind ez ideig csupán egyetlen ilyen bolt van, az is Galántán. Így sokszor egy-egy apróság — fil­léres pótalkatrész a permete­zőhöz vagy hasonló — beszer­zése is olykor több napos utánjárásba kerül. Hasonló gondjaik vannak a minőségi vetőmag beszerzésé­vel is. Vetőmagboltjaink áru­hiánnyal küszködnek, így a kistermelők a vetőmag nagyobb részét a közelmúltig Magyar* országon szerezték be. Mint általánosan Ismert, most ez a lehetőség gyakorlatilag meg* szűnt. Sokszor problémát okoz a gyúmölcsfacsemeték beszer* zése is. A felvásárlásban mutatkozó zökkenőkről szintén esett már sző. Tavaly több ízben is elő* fordult, hogy miközben a la* pok, a rádió és a televízió a csehországi és az észak-szlová­kiai járásokból zöldség- és gyümölcshiányról adott hírt, a déli vidékeken s—i így Tornó­­con is *— elszállítatlan fölös* legek voltak. A felvásárlás, 11* letve az elosztás jobb meg* szervezésével mindkét fél csak jól járna. A nagyüzemi repülőgépes növényvédelem gyakran kárt okozott a tornóci kerttulajdo­nosoknak. A gép sokszor a nagyüzem földjein túlra is szórja a kiskertek növényzete által egyáltalán nem kívánt permetek Végezetül olyan problémát említünk meg, amelynek meg­oldása csupán a szervezet tag­jain múlik, bár részben az ed­dig elmondottaknak is követ­kezménye: a tagság ugyanis egyre inkább a kevésbé mun­kaigényes zöldség- és gyü­mölcsfajták termesztését része­síti előnyben. Hogy rövid átte­kintésünket éppen ezzel zár­juk, talán mégsem tekinthető ünneprontásnak, hiszen az el­mondottakból kitűnik, hogy a még fennálló gondok és prob­lémák mellett a törnéd ker­­tészkedők alapszervezetében gyümölcsöző munka folyik. VASS gyula: A kéregbevágások jelentősége Ha a kiültetett csemetéken (alma, körte) az első öt évben elmulasztjuk elvégezni a tava­szi hajtásnövekedés idején ese­dékes hajtáskurtítást, könnyen előfordul, hogy fáink törzse és a vázágak vékonyak marad­nak. Ezeken a fákon a termő­­refordulás után erősen lehajol­nak, esetleg letöredeznek az ágak. A jelenség megelőzése céljából a fa kérgén április­ban, szaggatott vonalban, a fatestig hatóié bevágásokat ej­tünk (éles kacorkés hegyével). Vigyázzunk arra, hogy a kés begye csupán a háncsszövetet (kéreg) érje, a fehér fatestet ne sebezze meg. A bevágások hatására a fa a sebek begyé­­gyitására mozgósítja tartalék tápanyagait, minek következté­ben a sebek helyén erőteljes sejtosztódás és előnyös hor­monhatás lép fel, s kezdetét veszi a törzsvastagodás. A bevágást -* a törzs, illet­ve a vázágak vastagságától függően — egy-négy, egymás­sal párhuzamos, szaggatott, hosszanti vonalban végezzük. Gyakori jelenség, hogy a sor­sukra hagyott rügyek közül éppen azok nem fakadnak ki, amelyekre a kedvező ágrend­szer kialakilásához a legna­gyobb szükség van. Ennek meg­előzése céljából a kiszemelt rügy fölött — félhold alakú bevágással — kivágunk egy darabkát a kéregből. Ezzel nedvkeringési zavart idézünk elő, a sebnél ~ felhalmozódnak a nedvek, hormonhatás lép fel, és kifakad a rügy. Minél előbb végezzük el a bevágást (ápri­lis), annál erősebb hajtást nye­rünk. A kéregből 1—2 mm szé­les, illetve 0,5—1 cm hosszú csíkot vághatunk ki. Hasonló kéregkivágást alkal­mazunk, ha a valamelyik váz­ág vagy ág marad el a fejlő­désben. Ha a vázágat akarjnk erősíteni, akkor a törzsön (né­hány centiméterrel a vázág fö­lött), ha viszont az ág fejlődé­sét kívánjak serkenteni, akkor a vázágon (az ág fölött) kell félhold alakú sebet ejteni (1—2 mm vastag és 1—4 cm hosszú kéregrészt távolítha­tunk el). Faluhelyen gyakran látunk erőteljesen növekvő, de ter­mést alig kínáló 6—10 éves fákat. Ennek az erőteljes téli visszamelszés az oka. Ilyen fá­kon a tennőrügyek kialakulá­sát a vastagabb ágak törzshöz közel eső részének gyűrüzésé­­vel serkenthetjük. Kétféle mód­szer ismeretes: a kéregrész ki­vágása vagy az ág szoros átkö­tése. Mindkét módszert április­ban kell alkalmazni. Ha az el­ső módszer mellett döntünk, akkor az ág vastagságától füg­gően, 3—5 mm széles gyűrűt vághatunk ki a kéregből (vagy két félkör alakú gyűrűt egy­más fölött). Így az ágban fel­halmozódnak a tápanyagok, ami kedvezően hat a termőrU- gyek kialakulására. Az ágak átkötésére (elszorítására) 10 cm széles bádoglemezt taná­csos használni. A lemez két szélét 2,5 cm mélyen bevag­daljuk, az ágra helyezzük, és a bevágások tövénél dróttal szorosan átkötjük. A bédngövet a második évben el kell távo­lítani. Ha a másfél évig tartó elszoritás kevésnek bizonyul és még mindig nem kielégítő a termőrügjlek képződése, akkor 20—30 cm-rel magasabban is­mét elszorítjuk az ágat. Máso­dik gyűrűzésre általában nin­csen szükség, ha közben — a tavaszi hajtásnövekedés idején >— az oldalágak hajtásait több­ször visszacslptük. Tudniillik, ez- a beavatkozás ugyancsak serkenti a termőrügyek képző­dését. Az ismertetett módszerekkel erőteljesebbé, teherbíróbbá te­hetjük fáinkat. A bevágások­hoz mindig éles kést használ--’ junk, de a fa testét ne sértsük meg. A sebeket (kivágás, gyű­rűzés) kenjük he oltóviasszal, növényi olajat tartalmazó fes­tékkel. Sebkezelésre kátrányt nem tanácsos használni, mert perzseli a fa szöveteit, elfo­lyik, kárt tesz a kéregben, a háncsszövetben. Agyagot, trá­­gyás, pépszerű földet szintén nem tanácsos használni, mert csak addig védi a sebet, amíg friss, nedves. Később megrepe­dezik, lehull és kezdhetjük élűiről a sebkezelést. JUHÁSZ M. ZOLTÁN, Dunaradvány (Radvaíi nad Dun.) A nvulászokon múlik Dél-szlovákiai riportútjaink alkalmával 'általában örömmel nyugtázhatjuk, hogy a szervezetbe tömörülő kertészkedók és kisállattartók elismerést érdemlő mun­kát végeznek. Mondom, áltálában, mert azért negatív példa is akad. Vannak te­lepülések, ahol évtizedes múltja, egy kis jóakarattal gazdagnak mondható hagyo­mánya van a háztájt zöldség- és gyü­mölcstermelésnek, illetve az állattartás­nak, a mozgalom jelene mégis sivár. Legutóbb a Csallóközben bukkantunk ilyen példára. Nádasdon (Trstená na Ostrove) hetvenegyben alakult meg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsé­gének helyi szervezete. Nagy lehetett a kezdeti lelkesedés, hiszen a korabeli ki­mutatás szerint hatvanegy állattartó szavazott az érdekvédelmi szervezet élet­­rehívása mellett. Néhány évig ment is minden a maga rendjén, hanem azután egyszeriben vége szakadt a dicsőségnek. Állítólag azért, mert nem kellett többé a háztájiban megtermelt tojás. B ó na (ólán, aki kilencedik éve látja el az alapszervezet titkári tennivalóit, leg­alábbis ezzel magyarázza a lényegében még ma is tartó közömbösség kialaku­lását. Hiába érvelek, hogy hiszen három éve felújították — és egyre inkább szor­galmazzák — a háztájiban megtermelt tojás felvásárlását, vendéglátóm azonnal visszavág — igen, a tojást átveszik, de milyen áron? Es takarmányt miért nem adnak, mint a hetvenes évek elején? A szabad áron vásárolt. takarmány drága, nem is nagyon lehet hozzájutni, a tojás meg olcsó. Ügymond, pusztán hazafias lelkesedésből a nddasdiak közül nagyon kevesen vállalkoznak állattartásra. Belemegyek a vitába. Elmondom, hogy a lévai (Levice) járásban már a takar­mányjuttatás módját is kieszelték. A jed­nota Fogyasztási Szövetkezet babot ter­meltet a háztájiban, amiért takarmányt ad cserébe, természetesen kedvezményes áron. Az állattartókat nem kell sokat agitálni, hogy tartsanak baromfit, ter­meljenek tojást eladásra. A lévai járás­ban vásárolják jel a legtöbb tojást a ház­tájiból. Megjegyzem, hogy tudtommal ilyen lehetőség a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban is kínálkozik. Vendéglátóm egyszerre bólogatt és le­gyint. Nádasdon nem vonzza az embe­reket a kertészkedés, különösen a bab­termelés nem. Két-három vállalkozó már akadt, de az így szerzett takarmányon inkább pecsenyecsibét nevelnek az em­berek, Ilyen fajtákat talán többen is tar­tanának, ha nagyobb volna a keltetők kínálata. De ma mindenhol tojófajtákat szaporítanak, amiből a falusiak nem akarnak venni. Hiába írják a könyvek meg a szaklapok, hogy a fajtatiszta állo­mány kevesebbet fogyaszt és jobban ter­mel, mindenki ragaszkodik a sajátos nézet alapján kialakított, parlagi állo­mányához. Hiába erősködöm, tudomásul kell ven­nem, hogy a ma mindössze harminchat Világhyék francia ezüst és cseh tar­ka állománnyal te­lepítették be az is­tállóban elhelye­zett, felülről Is ke­zelhető ketreceket. Tavaly több mint háromezer korona bevételt eredmé­nyezett számukra a nyúltenyésztés. Zsemle Zoltán házilag barkácsolt, fémcsövekből és drótszövetböl készült ket­rectömbökben tartja az állatokat. A község nyulászai között tavaly ő volt a leg­eredményesebb. (A szerző felvételei) tagot számláló alapszervezetben tulaja dánképpen egyetlen fajtatiszta állomány­­nyal rendelkező baromfitenyésztői sem tudnak megnevezni. Még szerencse, hogy vannak nyulászok, különben már csak a papírforma szerint létezne a szerve­zet. Helyi felmérés szerint, a faluban pillanatnyilag körülbelül húszán tenyész­tenek nyulakat értékesítési céllal. Ez az 'ágazat is csak nyolcvan augusztusa óta van fellendülőben, hiszen helyben csak azóta van nyúlfelvásárlás. A tenyésztők korábban Bősre (Gaböíkovo) és Dercsi­­kára (fúróvá) szállították a vágóérett állatokgt. Most, hogy Nádasdon is van jelenése a Branko vállalatnak, egyre többen érdeklődnek a szerződéses kap­csolat feltételei és előnyei jelöl. A te­nyésztők tavaly közel nyolcszáz pecse­­nyenyulat értékesítettek, az idén már ezernél többet ígérnek. Es ezzel még nem mondták ki az utolsó szót. Persze, aki érdeklődik, még nem kínál, de a mérlegeléstől már csak egy lépés az elhatározás. Feltéve persze, hogy az ér­deklődőt nem riasztja vissza a rendszer­telen takarmány-ellátás. A nádasdiak még ma is várják a szeptemberben és októberben eladott nyulakért járó spe­ciális keveréket. Kár, hogy így van, hi­szen adott esetben a nyulászok kezde­ményezésén múlik, lesz-e Nádasdon a kisállattenyésztőknek alapszervezete, és milyen? KÄDEK GÁBOR ИЫМ-» Ibhafe

Next

/
Thumbnails
Contents