Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-10 / 14. szám

14_____________________________________________________ SZABAD FÖIDMÜVES_________________________________________ 1982. április 10.

♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф

2. A fészekben teleléshez csak azok a lépek maradjanak, melyeket a méhek sűrűn takarnak. Gondoskodjunk továbbá a jó légcseréről is.

A méhek ébredése

Egy alkalommal előadást tartottam a 1 méhcsaládok teleléséről ás tavaszi fejlődéséről. Az egyik felszólaló a vitában az alábbiakat mondta: „Tisztuló kirepülés után családjaimat kéthárom liter egy-egy arányú cukoroldattal látom el.“ Gondolom, hasznos lesz kissé felülvizsgálni az elmondottakat.

Amikor korábban a teleltetés jó feltételeiről Írtam, hangsúlyoztam, bogy a szűkített fészek lépjeiben léputcánként 2,5 kiló élelem van (a szélső lépeken viszont több is lehet). Ilyen családnál nem kell tartani attól, hogy kevés az élelem a tavaszi fejlődéshez. A tisztnló kirepülés után tehát hig eleséggel még nem kell etetni, de mézestésztával sem. Mire alapozom ezt?

A tisztuló kirepülés sokszor február második felében megtörténik. A családok megszabadultak a télen felhalmozódott emészthetetlen anyagoktól, azonban a telelés még tovább tart. Amennyiben az időjárás engedi, jónak ítéltem a családok tisztuló kirepülést követő utólagos vizsgálatát. Ezt a műveletet én 8—10 C-fokos melegben is elvégzem. A szűkített fészekből csak a szélső Iépeket veszem ki, a többit pedig tovább csúsztatom,. Meggyőződöm róla, hogy a méhek a telelést követően hogyan takarják a fészket. Ha nem takarják, akkor tovább szűkítik. Ugyanakkor az élelem mennyiségét is felmérem. Amennyiben kevésnek találom, akkor az ősszel kivett mézeslépekkel pótolom az eleséget. A fészket nem bővíteni, hanem kiveszek egy kevésbé mézes lépet. tgy a fészek továbbra is jól takart méhekkel. A középső lépen lévő kevés födött fiasítás meggyőz az anya létezéséről. Födött fiasítás hiánya esetén középről egy pillanatra kiemelek egy Icpet, nyílt fiasítás vagy pete felfedése céljából. Az anyát csak akkor keresem, ha sem petét, sem nyílt Hasítást nem láttam, és a család anyátlanságot jelez.

A vizsgálat, a kaptár felnyitását is beszámítva, nem tart 3—4 percnél tovább. A rendezett családot jól betakarom, és hagyom, hogy ösztönösen fejlődjön. A tisztuló kirepülési követően nem egyszer két-három hetes hideg idő következik. Ettől eltekintve — amint a futó ' vizsgálatnál említettem — megindul az ösztönszerű fejlődés. Ezt nem siettetem. Csak a meleg vízzel telt itatókat helyezem ki, hogy a méheket odaszoktassam. Az egészséges méhcsalád tehát külső beavatkozás nélkül jól fejlődhet, igazodhat az időjárás szeszélyeihez. Abban az időszakban a biológiai folyamatot a méhésznek nem szabad zavarnia. Tudnia kell, hogy a telelés első fázisában, vagyis amíg a családban nincs fiasítás a telelőfiirt külső burkán a hőmérséklet mintegy 9 C-fnk, a fürt belsejében azonban — amíg nincs fiasítás — az időjárás szeszélyeitől eltekintve 13—25 C-fok. Ezt a jól betelelt népes család probléma nélkül biztosíthatja. Mi történik azonban a fiasítás kezdetekor? Az említett 13—25 C-fokos hőmérsékletet a fürt belsejében 30—35 C-fokra kell felfokoznia a családnak ahhoz, hogy a fiasítás fejlődéséhez biztosítsa a kellő hőfokot. Azok a családok, amelyek megerőltetés nélkül és ösztönszerűen fejlődhetnek, képesek a kellő hőfok előteremtésére, hiszen a fiasítás kis területet foglal el.

A futó vizsgálatkor megállapítottam, hogy mennyi az élelemkészlet, s azt is, mennyire takarják a méhek a bentlévő Iépeket és van-e a családnak anyja. Ezt kővetően nyugodtan hagytam a családot, hadd fejlődjön.

A kevés fiasítás nem zavarhatta őket a további telelésben. A méhek egészségesek és fiatalok maradtak a tényleges fejlődési időszakra.

RIMASZOMBAT (Rimavská Sobota) körzetében a méhek tényleges fejlődési időszaka március 15—20-a között van. Csak ekkor avatkozom be a méhek biológiai életébe. Arra törekszem, hogy minél több fiasítást érjenek el. Mézestésztát adok a családnak, s a tisztuló kirepölés alkalmával elkészített melegvizű itatóedényeket a méhek már ellepik. A kiváló minőségű, fiatal méhanyák lendületesen petéznek. Naponta 500—800 petét raknak. Ilyenkor és ezt követően rendkívül szükségesek az áttelelt méhek. Arra kell tehát törekedni, hogy minél tovább éljenek. A mézestészta beadásakor úgy helyezem el a „csomagot“, hogy minél kevesebb meleg jusson ki a fészekből. így gyors a fejlődés.

Április 10—15-e táján a családokban 8—7 lépen kiterjedt fiasítás van. Az anyák újabb és újabb Iépeket petéznek be. Feljegyzéseim alapján körzetünkben a cseresznyefák április 15—20-a táján virágoznak. Ilyenkor méhcsaládjaimat már műléppel bővíteni. Ha kevés az élelem, híg eleséséget is beadhatok. Elhordására van elegendő fiatal méh. Az anya a fészekben szinte minden lépet elfoglal. A műlépet pedig úgyszólván egyszerre építik a méhek, s az anya pár napon belül bepetézi. Ha van némi hordás, akkor újabb műlépet teszek a fészekbe, ha nincs, akkor szép, szabályos, költőtérbe Illő léppel bővítik. Bővíteni tehát mindenképpen kell, mert a család könnyen raizókész lehet. Április végén már feltehető a fél méztér is. A fejlődés tehát befejeződött. Csak természetes, hogy az etetés, vagyis a serkentés hatására többlefUasítás kaletkezik a családokban. Ez sok méhészt megtéveszthet. A tisztuló kirepölés utáni időszakban a serkentett családokban naponta az anya száz-százötven petével rak többet, mint például a nem serkentettekben, s ez jó. A 14—16 hideg nap alatt tehát 140П—2400 méhtöbblet keletkezik. Vegyük talán a maximumot, ami 3000—4000 méh. A számok azt bizonyítják, hogy elértünk uevan nébáav deciméternyi fiasítástöbletet, ezért azonban áprilisban eléggé drágán fizetünk. Mivel a dajkaméhek nem férkőzhetnek a virágporhoz, a fiasítást saját testükben felhalmozódott fehérjékkel tápláliák. Előfordulhat, hogy van a fészekben virágportartalék, ez azonban a szélső lépeken található, ahová a méhek a hideg miatt még nem jutnak el.

Amennyiben a családnak mézestésztát adunk be, ennek a feldolgozása során erőteljes munkát kell végeznie. Szükséges hozzá a víz, vagyis a Raratmirigy-váladék. Ugyanakkor a terjedő fiasítással a családoknak nagy területen kell biztosítani a szükséges hőfokot. A mézestészta beadásával tehát a családok vízigénye növekedik. Ez viszont megerőltető munkával, vagyis azzal párosul, hogy az áttelelt méhek a kelleténél rövidehb ideig élnek.

Amint említettem, a híg eleség és a mézestészta beadásának hatására március elején, vagy március közepén fiasítás többlet keletkezik. A korán serkentett családokban azonban mégsem állapíthatunk meg fiasítástöbbletet, sőt lassanként azt figyelhetjük meg, hogy a családok megtorpantak. Fejlődésük vontatott. Április közepétől nem bővíteni, hanem szűkíteni kellene fészküket. A lépeken leginkább fiatal méheket látunk. A családok sokszor képtelenek a fiasítás takarására. Az anyák ugyan kiválóak lehetnék, mégsem petéznek, csak a lépek közepéről kikelt méhek helyén. További lépek bepetézésérűi sző sem lehet, hiszen a fiasítás kezeléséhez nincs elegendő méh. Ide vezet tehát a korai megerőltető munka. A népesebb családok valahogyan megbirkóznak a „lehetetlennel“, de ilyen esetben mit is tesz a legtöbb méhész?

Látja, hogy a közepes családok a fő hordásra nem fejlődtek ki, s azokat erősíteni próbálja az erősebbektől elvett fiasítással. Mi az eredmény? A jő családokat is meggyengíti. Egy lép két oldalát számítva körülbelül Itt—12 négyzetdeciméter fiasítást veszt el a méhész, néhány nappal a kelés előtt. Ez pedig 4—5 ezer méh. Jelentős veszteségnek számít ez egy olyan családban, amelyben ezekre a méhekre rendkívül nagy szüksége lett volna a főhordásra való fejlődésben. Fedett fiasítást tehát ebben az időszakban csak olyan családokból vegyünk el, amelyek túlzottan fejlettek és rajzásra gyanúsak. Ha pedig nincs ilyen család, és a hibás kezelés miatt szükséges a közepesek felerősítése, ezeknek a méhészeknek azt tanácsolom, hogy a gyenge családokból kivett fedett fiasítással erősítsenek. Ezek úeysem fejlődnek ki annyira, hogy pár kiló mézfelsleget gyűjtsenek. A meggyengült családokat tartalékként kezelhetjük. Az idényben ezeket, ügyelve arra, hogy a korábbi hibákat ne ismételjük, törzscsaládokká fejleszthetjük.

Röviden összefoglalva, az alábbiak megszívlelését tanácsolom a családok tavaszi fejlődéséhez:

1. Nyár végén készítsük fel a családokat, hogy a kiváió anyák segítségével — augusztusi serkentéssel — snk fiatal méhet nyerjünk. Olyanokat, amelyek a téli eleség beemelésében alig, vagy egyáltalán nem vesznek részt. Szükséges ehhez, hogy időben adjuk be az eleséget.

3. Tisztuló kirepülés után az áttelelt jó családokat semmilyen beavatkozással ne zavarjuk. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy a családok valamelyikének a kelleténél kevesebb az élelme, ezt az ősszel elvett mézeslépekkel, de semmi esetre sem hig eleséggel egészítsük ki. Kényszerből híg eleséget csak a méhek állandó repülése után adjunk be.

4. Ha látjuk, hogy az ősszel szűkített fészket a méhek nem jól takarják, akkor toyább szűkítsünk.

5. A meleg vizű kinti Hatókról korán gondoskodjunk, hogy a mézestészta beadása előtt a méhek felfedezzék ezeknek a helyét.

6. Mézestésztával csak március közepétől aszerint serkentsünk, hogy ki-ki hol méhészkedik. Erre jó útmutató lehel a méhek állandó repülése.

7. Csak akkor bővítsük a fészket, ha a szűkitőn (szalma-, gyékénypárna, esetleg deszka) építeni kezdenek a méhek. A korán bővített fészekben megtorpanhat a fejlődés.

8. Az első fészekszűkítés után ügyeljünk a családokra. Ez rendszerint gyümölcsvirágzáskor esedékes, mert felébredhet a rajzőösztön. Ezt építéssel és további bővítéssel akadályozhatjuk meg.

9. A mézkamra „nyitásával“ ne késsünk! Ajánlatos azonban a fokozatosság elvének az érvényesítése. A mézkamra teljes megnyitása akkor időszerű, ha egy-egy család túlságosan fejlett, vagy pedig elérkezett a fő hordás ideje.

Megpróbáltam felvázolni azt, hogyan kezelem méhcsaládjaimat. Több éves tapasztalatok birtokában teszem azt, és módszereim helyességét az eredmények igazolják. Lehet, hogy nem minden méhész ért velem egyet, ezeknek azonban azt ajánlom, hogy méháHományuk felét a leírtak szerint kezeljék. Az eredmény biztosan meggyőzi őket.

NAGY KALMÄN, méhészeti szakoktató

Amint tavasszal az idő 8—12 C- fokra melegszik, a méhek, hogy megszabaduljanak a felgyülemlett bélsártól, elvégzik az első tisztuló kirepülést. A tehertől való megszabadulásuk után azonban visszatérnek a kaptárba, s megkezdik a benti hullák és a törmelék kihordását. Mit olvashat ki a méhész és milyen tapasztalatokat szerezhet ilyenkor? Korábban erről már írtam.

Ha árnyékban az első tisztuló kirepülés után 10—12 C-fok meleg van, akkor esedékes az első tavaszi ellenőrzés elvégzése is. Főleg azoknál a családoknál, amelyek kirepüléskor gyanúsan viselkedtek, és rendellenességet észleltünk. A család irányított termeléséhez tehát ismernünk keil anhak az állapotát is. Ezt csak vizsgálattal érhetjük el. Az ellenőrzés családonként nem tarthat tovább öt percnél. Különben a fészek kihűlne. Méhészkedésem első éveiben 10—11 C-fok melegben féltem kaptárt bontani. Később ezt megbántam, mert mire jobbra fordult az idő, akkorra a vizsgálattal már elkéstem. Amely családban tehát az anya télen elpusztult, ott a petézést tavaszra álanva vette át; s ott csupa púpos fiasítást találtam, ahol pedig az anya gyengén petézett a család is gyengén fejlődött. Az Ilyen családtól nyáron nem,várható mézhozam.

A méhésznek tudnia kel! azt Is, hogy mennyi élelme van a családnak. A készletnek ki kell tartania nektárhordásig. Tudjuk, hogy áprilisban az anya nekilendül a petézésnek, s a mézfogyasztás rohamosan nő. Ha ezt nem vesszük számításba, akkor könvnyen úgy járhatunk, mint az egyik méhész Ismerősöm. Legerősebb méhcsaládja pusztult el élelem hiányában május elején, mert az április végi időjárás rossz volt. A méhek képtelenek voltak kirepülni, a benti készlet pedig elfogyott. A segítség egy héttei korábban még jól jött volna nekik. Ezért fontos, hogy a méhész pontosan megállapítsa a benti élelemkészletet. Természetes, hogv az erős családnak több élelemre van szüksége, mint a gyengének.

V. I.

ismerik a méhek védelmét biztosító törvényerejű rendszabályokat. Eseten ként engedélyezik a vírágbaborult kultúrnövények vegyszeres kezelését, s ezzel előidézik a méhek irtását, ami törvénybe ütköző cselekedet.

A vitában felszólalók legtöbbje a Varroa-atka terjedésének meggátolását sürgette, kiemelve azt, hogy a hatékonyabb összefogással biztosítani keljene a hatásos gyógyszerek vá lasztékát, mert csak így lehetne megmenteni sok méhcsaládot a biztos pusztulástól. Talán mondanom sem kell, hogy a méhek védelme szorosan összefügg társadalmunk mezőgazdasági politikájával, vagyis a hozamok szüntelen növelésével.

Jakab Sándor, az alap.szervezet titkára

Milyen problémákkal küszködünk?

Az SZMSZ nagykaposi (Veiké Kapušany) alapszervezete február közepén tartotta évzáró taggyűléséi. Ez az alapszervezet 15 község méhészeit, tehát 93 tagot tömörít. A méhcsaládok őszi telelésekor 1173 méhcsaládja volt a szervezetnek. A Varroapusztítása miatt az állomány sajnos a tavasz érkezése előtt mér pár száz családdal csökkent. A veszedelmes atka az 1980—81-es évek telén 550 családot pusztított el.

Az elnöki beszámoló felhívta fi-‘ gyelmünket, hogy a Varroa-atkával együtt a noszéma betegség Is jelentkezett, tehát a Fumagilin beszerzésével készüljünk fel a családok gyógyítására.

Szervezetünk tagjai a községszépités és építés során 3 ezer 100, a mezőgazdasági csúcsmunkák alkalmával pedig 2 ezer 500 érát dolgoztak, 800 facsemetét ültettek ki társadalmi munkában, és 15 ezer 190 kilő mézet adtak közellátási célokra.

Erre a tanácskozásra meghívtuk a szövetkezet vezető dolgozóját, az állami gazdaság igazgatóját, továbbá a városi nemzeti bizottság elnökét, s az állategészségügy képviselőjét Is. Sajnálatos, hogy egyikük sem tartotta érdemesnek a méhészekkel való eszmecserét, mi azonban arra törekedtünk, hogy kapcsolatot építsünk a mezőgazdasági üzemekkel és a többiekkel, mert az SZMSZ KB vezetősége 'is erre ösztönzött minket.

Az 1982. évi feladatok ismertetését vita követte. Csizmár Bertalan méhésztársunk például elmondta, hogy a szövetkezet ötven méhcsaládját a múlt évben ő gondozta. Már az 1980-as év őszén kérte a gazdaság illetékes vezetőjét, hogy élelempótlásra szerezze be a cukrot. Erre azt a választ kapta, hogy cukor nincs, a méhek dögöljenek meg! Egy másik vezető is hasonlóan reagált kérelmére. A méheket persze nem hagyták elpusztulni, mert Csizmár méhésztársunk, és egy másik méhész megvásárolta a szövetkezettől. Csizmár méhésztárs még azt ts említette, hogy nem mindegyik nemzeti bizottságon

Sikerek és gondok egy alapszervezetben

HIRDETÉS

Méhviaszt bármilyen

megvásárolunk:

* Virágporos lépet Sötétszínú lépet

mennyiségben

kg-ként 100,— korona kg-ként 50,— korona kg-ként 33,— korona

Cserébe a méhviaszért és lápért a műlépet az alábbi áron szállítjuk:

Méhviasz kg-ként 9,— korona

Lép kg-ként 12,— korona

A műlépet az alábbi méretben küldhetjük:

390X240; 350X270; 360X210, szalagban pedig 210, 250 és 270 mm méretben. A viaszt fertőtlenítjük.

A küldeményekben kérjük a pontos, olvasható címet, az igényelt méretet és az eladásról szőlő bizonylatot.

Družstevný obchodný a výrobný podnik

HEDOS

924 16 G A L A N T A

Az SZMSZ galántai alapszervezetének a közelmúltban megtartott évzáró taggyűlésén Mrva elvtárs titkári beszámolójában kiemelte, hogy a körzetben 470-en méhészkednek, tehát 5 ezer 140 méhcsaládot és • egy méhészeti farmot tartanak fenn.

A körzet méhészei a" múlt évben 1150 mázsa mézet, 250 kilő szárított virágport, 650 kilő viaszt és 7 kiló propoliszt adtak el a galántai Medos üzemnek. A méhészek ismereteinek bővítése cél főből 6 esetben szakelőadást, a Nitrai Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére pedig tanulmányi kirándulást szerveztek. A kapcsolatok ápolása keretében pedig szívélyesen fogadták az egyik morvaországi méhészeti alapszervezet tagságát.

A titkári beszámoló kiemelte, hogy a múlt évben a méhészek a kultúrnövények megporzásával mintegy hét

millió koronára tehető többletjövedelmet biztosítottak a járás mezőgazdasági üzemeinek, ami dicséretes. A vállalások keretében pedig ezer facsemetét, díszcserjét ültettek ki. így a társadalmi akciókban összesen 942 órát dolgoztak.

Fogyatékosságnak számít, hogy az eltelt Időszakban nem javult az alapszervezet korösszetétele. Kevés fiatal jelentkezett méhésznek. Az alapszervezet tagjai azt a pionír méhészeti szakkört sem mentették meg a felbomlástól, amely már létezett. Tehát senki nem gondoskodott a fiatalok érdeklődésének az ébrentartásáról, a szakismeretek bővítéséről stb. Nagy hiba az is, hogy a tagok közül kevesen vettek részt az értekezleteken és a szakelőadásokon. Persze a szakirodalom iránt is foghíjas volt az érdeklődés, pedig a ma méhészének gyakran kellene forgatni a szakirodalmat ahhoz, hogy lépést tarthasson a fejlődéssel.

Problémát okozott még az is, hogy a mezőgazdasági üzemek közül többen semmibe vették a méhek védelmét szabádlyoző törvényes rendelkezéseket, s a virágba borult növényzetet Is permetezték. Tán mondani se kell, hogy ezzel érzékeny károkat okoztak a jószándékú méhészeknek.

A tanácskozáson napirendre került az ezévl tervek Ismertetése, továbbá az érdemdús méhészet! tevékenységet kifejtő tagok megjutalmazása. Befejezésül Valosik elvtárs, az alapszervezet elnöke arra kérte a méhészeket, hogy továbbra Is önzetlenül segítsék a szocialista mezőgazdaságot a termésátlag növelésében, vagyis a kultúrnövények megporzásában.

NAGY MIHÁLY

\

I