Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-10 / 14. szám

SZABAD FÖLDMŰVES Í982. április 10. 8 A család A)t6csapkodás, ordítás az udvarról: Inkább öljetek meg, de ne verjetek) A szomszédok idegesek: rendőrt hív­ni lehet ugyan, de családi perpatvar­ba nem fog beleavatkozni. Átmenni még kínosabb, d8 közömbös sem ma­radhat az ember. De hát mi történik egyáltalán — miért vernek kékre­­zöldre egy harmincnégy éves asz­­szonyt? És miért az apja veri? És hogyan tűrheti ezt az anyja, a térje, a gyereke? S ha nincs válasz a kérdésekre —, ha végképp tehetetlenek, valaki tol­lat ragad, és ír egy újságnak, hátha kijön egy újságíró, aki tud velamil csinálni az áldatlan állapotok ellen. És akkor az újságíré elmegy a meg­adott címre — mint a ials ■••■■''ben is —, és megállapítja, hogy igen..., őrület, de segíteni ő ssm tud. Mert mi is történt valójában? Egy utcában él egy család — a szülők, a nagyobb lány a családjával és né­hány házzal odébb a kisebbik l^ny, szintén a csalódiával. Öl veri az apja, az ő védelmében ragadtak tol­lat a szomszédok. Csakhogy ő — ne­vezzük, mondjuk Ilonának —, súlyos alkoholista, már több mint tíz éve. A család szégyene. Előbb csak azt szégyene kellett takargatniuk, hogy iszik a lány, aztán kiderültek kisebb tolvaj­­lásai is. Hiszen az ital drága doing. A család hiába próbál meg mindent, nem használ sem a szép szó, sem az orvosi kezelés. Csak akkor mutatko­zik némi javulás, mikor Ica terhes lesz, de a szülés után fél évvel kez­dődik elölről minden. És most már semmi sincs biztonságban tőle: sem a vendégek pénztárcája, sem az any­ja arany karkötője, sem a jegy-gyü­­rűk, sem az apja „dugi pénze“. Min­dent lop. Mindent megiszik, feltéve, ha erős. Aztán a családnál lassan elfogy a türelem, és az apa elhatározza, hogy ha szép szóval nem megy, hát kiveri belőle a rosszaságot. Mit szói ehhez Ilona? Azt, hogy a verést megérdemli, de képzeljem csak el, micsoda szülei vannak: hiába ígér­ték, hogy kitataroztatják a- házat, amit hat évvel ezelőtt kapott tőlük nászajándékba, nem tesznek semmit az ügy érdekében. Hogy idősek már, s nem telik mindenre? Ugyan kérem, a nővérét mégis segítik, bogy lakás­hoz jusson. Hát csoda, hogy nem akar leszokni az italról ilyen szituá­cióban? Ilona csinos, fiatal nő. Az arca nyugodt, komótosan végzi a dolgát. A család többi tagja a szülők, a férje *-i sokkal rosszabbul néz ki. Idegileg kikészült, tönkrement embe­rek, akik —i bármilyen furcsa — las­san már nem felelősek a tetteikért. Mert tehetetlenek, mert félnek, hogy Ilona mikor gyújtja fel a házat, mi­kor okoz gázrobbanást részegségé­ben, és kapkodnak fűhöz-fához, hogy sikerüljön őt beutalni kényszerelvonó­kúrára. Csakhogy ez nem olyan egyszerű dolog. Mert nem elég, ha valakiről tudja a család, a szomszédok, az or­vos, hogy alkoholista. Nem elég, ha több munkahelyen kiderült róla, hogy képtelen a munkavégzésre, mert ál­landóan részeg. El kell indítani egy szép, hosszadalmas eljárást, melynek során bebizonyítják, hogy nem hasz­nált a sok korábbi elvonókúra, s az illető valóban alkoholista. Az alaposság indokolt, hiszen így senkit nem küldhetnek kényszerelvo­násra csupán rosszindulatból. De hogy hány család megy végleg tönkre a hosszadalmas procedúra surán, hány ember csúszik le végleg, mielőtt si­kerülne őt a megfelelő intézménybe beutalni, s hogy mennyi kár szárma­zik mindebből? Ezt valószínűleg még nem számolta össze senki. N. I. Hűsvét egykor és ma A földműveléssel foglalkozó ember minden évben megünnepelte a tava­szi napfordulót, a természet újjáéle­dését. Ennek egyik magyarázata az, hogy a falu népe közelebb áll a ter­mészethez, az évszakok változása mélyebb nyomot hagy benne, mint a városi emberben. Az újabb korban a húsvét ünnepét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon tart­ják. A szó eredete, egyébként a böjt utáni rendesebb táplálkozás első nap­jára utal, amikor tojás, sonka, kalács és bárányhús kerül az asztalra. Számos tavaszköszöntő népszokás Is kapcsolódik az ünnephez és az azt megelőző napokhoz.- Sok helyen a gyermekek már virágvasárnapja előtt kimentek a rétre, a hegyekbe barkáért, azután otthon megszentel­tették. A szentelt barkának gyógyító erőt tulajdonítottak, a torokfájóssal lenyelették, sőt az eresz alá dugva, villámhárítónak Is használták. A természet újjászületésének vele­járója volt a nagy tavaszi tisztálko­dás, amit elődeink rendszerint nagy­pénteken kezdtek el. Többféle válto­zata volt a szokásnak. Például este, naplemente után a házat körülsöpör­ték, hogy megóvják az otthont a pat­kánytól és a bogaraktól. A gazda a kertben megrázta a gyümölcsfákat, hogy fölébressze őket téli álmukból. A lányok hajnalban mosakodtak, hogy hosszú legyen a hajuk. A szep­lősök viszont akkor tették ezt, ami­kor este a hold belesütött a vízbe. Néhány helyen a mezőkön napfelkel­te előtt harmatot Is szedtek, amit be­tegségek ellen használtak. Lepedőt húztak végig a nedves füvön és azt edénybe kifacsarták. A szárazbeteg kilenc kútből merített vizet és abban fürdött meg. Nagyszombaton megke­rülték a határt, megtisztították a for­rásokat. Esti harangkonduláskor fje­dig különböző eszközökkel nagy zajt csaptak, hogy elűzzék a settenkedő gonoszokat. Vagy a szentelt tűz ma­radékát kivltték a földre, a szőlőbe, hogy nyáron ne érje jégverés a ha­tárt. A tisztálkodás húsvét másnap­ján, az úgynevezett vízbehányő hét­főn érte el csúcspontját. Eredetileg, DIG RÉSZ) ffiHDIG RÉSZI СадМяиМй Egy borongás őszi napon a hang­szóró erős recsegések közepette Iépp matek-óra uolt I közölte velünk, hogy iskolánk csipkebogyó gyűjtést szer­vez, és az az osztály, amely a leg­több csipkét összegyűjtött, jutalmat kap. Nos, mi sem voltunk lusták. A műit év tapasztalatai arra ösztönöz­tek bennnüket, hogy közös csipke­bogyó-gyűjtést szervezzünk, ami meg is történt. Elérkezett a nagy nap. A napocska igazán kitett magáért, és lelkesedés­ben sem volt hiány. Mindenki kezé­ben legalább két táska hintázott. — Gyerekek, ha ilyen nagy a zaj, még a csipkebokrok is elbújnak — jelentette ki az osztály elnöke. Иоду mitől volt a zaj? Csupán at­tól, hogy jókedvünk volt: vitatkoz­tunk, nevetgéltünk. Voltak olyanok is, akik hangos csatakiáltozással kö­zölték a többiekkel, amikor csipke­bokorra találtak. Csipkebokor akadt elég. Az elnök erős magabiztossággal osztott szét bennünket. Volt, akinek ez a maga­biztosság nem tetszett, és fogadko­­zott, hogy soha többé nem szavazna az elnökre. — Hé, mennyit szedtetek már? — kérdi az egyik tanuló. — Nekem már tele a táskám! — válaszolja a másik. — Képzeld, a drágalát o s barátod könnyűszerrel megszámolhatja, hogy hány csipkebogyót tett a táskájába — jegyezte meg valaki a bokor mögött. A napocska lassan leereszkedett. Ekkor vettük csak észre, hogy be­esteledett. Hazafelé menet már min­denki magával volt elfoglalva. Most vettük csak észre a végtagjainkon lé­vő karcolásokat s a szúnyogcsípé­­sek helyeit. Ügy néztünk ki, mint a gyászmenet. Másnap leadtuk a csipkét. Elérke­zett az eredményhirdetés: a második helyet szereztük meg, aminek nagyon megörültünk. De az elért eredmény­nél is sokkal, de sokkal többet jelen­tett számunkra az a nap, amikor szedtük a csipkebogyót. Ezt az él­ményt soha senki nem tudja elvenni tőlünk. AGÖCS ANITA, 8. oszt. tanuló, Gém, Jablonec 7. FELADAT Mikor alakult meg a csehszlovák pionírszervezet? Mi: ült SZ! MINDIG KÉSZ’ HIHDIG RÉSZI amelyik lányt először kaptak el a legények, azt valóban vízbedobták. Később a szokás megszelídült: a lá­nyokat néhány vödör vízzel nyakon­­öntötték. A víz nemcsak a felfrissü­lést Jelentette, hanem az ezzel való tisztulás t— a hiedelem szerint — az asszonyt termékenységet is elősegí­tette. Az öntözésért szép piros tojást adtak, mivel ez ősrégi szimbóluma az újjászülető életnek. A piros színnek már az egyiptomiak is bajt elhárító, szerencsét hozó jelentőséget tulajdo­nítottak. A gyermekek kedvelt szoká­sa volt régenf hogy az ajándékba kapott piros tojást ketten összeütö­­gették; akié eltörött, az vesztett. A zöldellö réten pedig hajigálták a hús­véti tojásokat. A piros, kék és tarka színű tojások furcsa tottyanással hul­lottak a puha fűre és csak nagyrit­kán törtek el. Ma már falun és városon egyaránt legelterjedtebb népszokás a szagos vízzel való locsolkodás. A kölnitől szagos levegőben, ünneplőbe öltözött vidám gyermekek, felnőttek szalad­gálnak. A lányos háznál a locsolko­­dők egymásnak adják át a kilincset. Locsolás után a felnőtteket asztalhoz ültetik, s szíves szóval, sonkával, tor­mával, süteménnyel és itallal kínál­ják meg. Ezért látni délfelé sok ró­zsáskedvű, lépteit cifrázó embert, ez is a húsvéti hangulathoz tartozik. Az viszont már nem, amikor a „jókedv“ sokszor betegséggel, a gyermekek esetében néha tragédiával végződik. Ez már nem bocsájtható meg a gyer­mekeket itallal, pálinkával, borral kínálóknak. Indokolt tehát ismételt kérésünk és tanácsunk: Fiatalkorúa­kat sehol ne kínáljanak szeszes ital­ian Az újjáéledő természet nagy tavaszi ünnep. A barátkozás, a vidámság, az emberek közötti kapcsolat ápolásá­nak szép napja. Maradjon is mindig ilyennek. Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak kellemes húsvéti ünnepeket! KANIZSA ISTVÁN CSONTOS VILMOS: Nálunk tartják még a szokást: Nynszi-hozta htmes tojást Adnak a locsolónak, A falut sorolónak, Aki úgy néz minden lányra, Mint a nyíló tulipánra, S hogy ne érje hervadás: Húsvét napján, Érje arcán, Ici-pici loccsanás. ,Í«S* A щтен ww m & I A 1 i g\| g i a ľjj чЦ Nemcsak maga a terített asztal a (ebédló, konyha] ki legyen takarítva^ fontos, hanem a légkör is, amelyben szellőztetve, a rádió se ordítson, és leülünk mellé. Vigyázzunk, hogy a a terített asztalról ne hiányozzék egy helyiségben, ahol a család étkezik kis váza, néhány szál virággal. Ne feledjük el, hogy minden zavaró kö-< rülmény . lárma, rendetlenség, kap­kodás stb. — gátolja az emésztést. Tudatosítanunk kell, hogy az ember minden érzékszervének részt kell vennie a táplálkozásban, vagyis az ételt nemcsak ízleljük, hanem látjuk és szagoljuk is. Tehát a tisztaság, a jó illatok, az ételek ízléses tálalása, a szép teríték és a jó hangulat kiváltják azokat a fáit ACHUbt**! j# гЧСА.С^А-'З«' utíín'XCTZZilii* К • FEBRUAR Április 12 i Hétfő i HÚSVÉT­­! HÉTFŐ Április 13 Kedd , IDA 1 ALES Április 14 i Szerda i 1 TIBOR * JUSTÍNA Április 15 i Csütörtök 1 ; ANASZTÄZIA I FEDOR Április 16 Péntek » CSONGOR 1 DANICA Április 17 i Szombat 1 1 RUDOLF Április 18 Vasárnap 1 ANDREA ) VALÉR feltételes reflexeket, amelyek megin- 3 dftják a szükséges emésztőnedvek ! kiválasztását. Mindez sokat jelent a , gyermeknevelés szempontjából is. He­lyes, ha az egész család részt vesz j az asztalterítésben — ne csak az I anya, a háziasszony gondja legyen . ez. A gyermekek így játszva megta-Inulják már kicsi korukban, mikor hogyan kell megteríteni, hogyan kell bánni az evőeszközökkel és egyálta­)lán — a szülők példájából okulva — a helyes viselkedésmódot az asztal­nál. Ha így szokják meg otthon, más­­§ hol sem jönnek majd zavarba. :атпкют1 Eet ti B&E ti?1 ШЩЙДИЙЯЗЙ ' ГЙ L ?! »♦пияпжгавиив VÍZSZINTES: 1. A rejtvény el^ő ré­sze, zárt betűk: á, j, 1, t, a, s. 9. Éva Olga. 10. Egy né­metül. 11. Női be­cenév. 12. A múlt idő jele. 13. Azon a helyen. 14. Min­denféle ócskaság. 15. Latin kötőszó. 17. Angolna néme­tül. 19. Ferrum. 20. Azonosak. 21. Há­rom csehül. 23. Germán. 25. Kaszá­ló. 26. Thaiföld. 28. Ékezettel a har­madik dimenzió. 29. Gyermekköszön­tés. 30. A Jupiter egyik holdja. 31. Ad acta. 33. Fedd. 34. Cseh város. 35." Füzet. 36. Testrész. 37. Római hat. 39. Ök! 41. Igen ola­szul. 42. Kötőszó. 43. Eszes. 45. Sze­szes ital. 47. Pál németül. 49. Ide­gen tagadás.' 50. Szék jelzője is lehet. 52. Apa törökül. 53. Szovjet repülő­gép-jelzés. 54. Mértani kifejezés. 55. Szenvedés. 57. Névelő. 58. Nem jobb. 59. Ütlegel. 60. Igekötő. 62. Ipari nö­vény. 64. Verskellék. 65. A mélybe. 67. Létezik. Motorban vanl 45. A légnyomás egy­sége. 46. Szlovák év. 48. Álmafa szé­lei. 50. Gabonanövény. 51. Süvít. 54. Ada---- kis sziget az Al-Dunán. 56. Tagadósző. 61. Igekötö. 63. Asszony­név része. 64. Orrvégek. 65. Francia névelő. 66. Ékezettel: személyem. FÜGGŐLEGES: 1. Gyermekek téli öröme. 2. Irógépmárka. 3. Öríás. 4. Dátumrag. 5. Római kettő. 6. Élő­lény. 7. Állam Távol-Keleten. 8. A technikai atmoszféra röv. 9. A rejt­vény 2. része, zárt betűk: 1, n, 1, m, 1, é. 16. Három hangszerre írt zene­mű. 18. Élet. 19. Ütlegel. 20. Növény. 22. Csacsibeszéd. 24. Nem fél. 25. Fö­léje. 27. Folyó Erdélyben. 29. Tengeri állat. 32. Régi űrmérték. 33. Dolog latinul. 38. Pravoszláv szentkép. 40. Ünnepi lakoma. 42. Kisebb kohó. 44. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 9. számú sorok megfej­tése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 11. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „A gyógynövények termesztése és gyűjtése közérdek.“ Nyertesek: Zuber Imre, Gúta (Ko­lárovo), Jakab Teréz, Rap (Rapovcel, Gál Rózsa, Mártonfala (Martinová).

Next

/
Thumbnails
Contents