Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-10 / 14. szám
1982. április 10. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 Antifasiszta szolidaritás Évről-évre Ismétlődő rendezvény a politikai foglyok és antifasiszta harcosok nemzetközi szolidaritási napja. A második világháború felszabadító harcainak kiemelkedő eseményéhez s—> a buchenwaldi haláltábor lakóinak felszabadításához, 1945. április 11-hez kapcsolódik. Május 9-ig, hazánk felszabadulásának és a második világháború befejeződésének évforfordulőjáig világszerte több helyütt emlékeznek meg a közös harc hagyományairól, a mára is kiható örökéről. A náci őrjöngés milliókat érintett, egész családok, nemzetek sorsára kihatott, Hitler elképzelése egy nagy börtönné tette volna egész Európát. A koncentrációs táborokban együtt raboskodtak kommunisták, más politikai foglyok, ellenállási harcosok és a fajílag üldözöttek tömegei. Azok, akik életben maradtak, megfogadták, hogy kitartóan küzdeni fognak a barnalnges veszedelem megismétlődése ellen, a világbéke fennmaradásáért. A háború utáni idő haladó mozgalmaiban hangadó szerepet kaptak az egykori politikai foglyok és a nácizmus üldözöttéi. Washington és szövetségesei politikájának változásával párhuzamosan azonban háttérbe szorultak a következetes antinácisták, mert a Nyugat szovjetellenes és antiszocialista terveit a magukat átmentett nácikra kívánta építeni. A természet megmásíthatatlan törvényei miatt ritkulnak az egykori politikai foglyok és ellenállási harcosok sorai. Szellemük, örökük azonban új zászlóvivőkre talál az utódokban. Ennek megnyilvánulása volt a tavalyi nyári hónapokban Nyugat- Európában kibontakozott tömegmozgalom, amely a lbgszélesebb tömegeket mozgósította a középhatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésének washingtoni terve és a neutronbomba képében kísértő atomhalál réme ellen. A nyugati kormányok rakétapolitikája, Washington kiszolgálása elleni megmozdulások élén a haladó erők, köztük az antifasiszták álltak, akiknek erejét sehol sem becsülhetik le korunk magas szinten kibontakozó békeharcában. IL) Pártmunka-tanácskozások A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak a párt- és tömegszervezeti munka kérdéseivel foglalkozó titkárai a múlt héten Prágában tanácskozást tartottak. Kicserélték tapasztalataikat, amelyeket a testvérpártok az alapszervezeteknek a pártpolitika megvalósításban betöltött szerepével, a dolgozó kollektívák életére gyakorolt hatásuk erősítésével, valamint a pártkongresszusokon kitűzött társadalmi-gazdasági feladatok végrehajtásával összefüggésben szereztek. A tanácskozáson a bolgár, a csehszlovák, a kubai, a laoszi, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK-beli, a román, a szovjet és a vietnami testvérpárt képviselője vett részt. Jelen volt Konsztantyin Zarodov, a Béke' és Szocializmus című folyóirat főszerkesztője. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK . Salvadori választások: „nemzeti egység“ meg önkény Salvadorban lezajlottak a nagy reklámhadjárattal meghirdetett választások, melyeknek fő rendezője nem Is a véreskezü katonai-polgári junta, mint inkább az Egyesült Államok külügyminisztériuma volt A választások a salvadori szabadságharcosok fokozott előretörése jegyében folytak, ami mind Napoleon Duarte kormányzatára, mind Washingtonra nézve felette kellemetlen volt. A Reagan-kormány a nemzetközi közvélemény kereszttüzében döntés előtt állott: támogassa-e tovább a Duarte féle kereszténydemokrata szélső-jobboldali kormányrendszert, avagy vonja meg tőle támogatását és nézzen más szövetségesek után. A négy holland televíziós újságíró meggyilkolása, mely a junta embereinek cinikus gaztette volt, ugyancsak felforrósította a kedélyeket, s Washington kénytelen volt új álcázási taktikát keresni. A terror jegyében tartott választások, melyeknek manipuláltsága eleve biztos volt, egyelőre kielégíthették Washingtont: a törvényesség látszatát kölcsönözhették a fennálló Salvador! rendszernek. Az elérhető salvadoriak nem mertek nemet mondani, megtagadni a szavazáson való részvételt, az ellenzéki pártok eleve nem állítottak jelölteket, így a választások kimenetelében csupa jobboldali párt volt érdekelt. Nem meglepő, ha az ötmillió lakosú ország 60 főnyi nemzetgyűlésében a mandátumok mintegy 60 százalékát öt szélsőjobboldali párt szerezte meg, és Duarte kereszténydemokratái kisebbségben maradtak. Ha győztek volna, Washington a világ közvéleménye elé tárhatja: íme „alkotmányos megerősítést“ nyert a fennálló rendszer, melyet a gerillák meg akarnak dönteni, most meg azzal szabadkozhat: íme a „népakarat“, mely előtt meg kell hajolnia, és kénytelen tudomásul venni a szélsőjobboldal felfflkerekedését. Persze, a gyakorlatban nem Ilyen egyszerű a dolog. A szélsőjobboldali pártok, elsősorban a hangadó ARENA (Nacionalista Körtársasági Szövetség) és annak vezetője, Roberto D’Aubuisson nyugállományú őrnagy a helyzet magaslatán érzi magát, győztesként kiáltva ki magát önállóan kíván kormányt alakítani. Ez a gyilkos szervezet hallani sem akar koalíció alakításáról a kereszténydemokratákkal, akik pedig eddig is éppen eléggé jobboldaliak voltak. Így aztán az amerikai nagykövet rendezte megállapodás szerint az öt szélsőjobboldali párt: a már említett ARENA, a Nemzeti Egyetértés Pártja, a Salvadori Unió, a Demokratikus Akció és a Népi Orientáció most közös elnököt és kormányt nevez ki, amíg elkészül az ország új alkotmánya. Nyilván D’Aubuisson vállalná a tisztséget, de túlságosan véreskezű, és legalább is Washington nem szívesen látná a salvadori rendszer főszereplői között Washington szeretné a szélsőjobboldal belviszályát rendezni, mert a programszerűen meghirdetett „nemzeti egységkormány“ alakítása mögött főként az ARENA-ba tömörülő önjelölte diktátorok törekvése húzódik meg. Washington kozmetikázási receptje tehát nem vált be, sem Salvadorban, sem más közép-amerikai országokban nem Jelent követendő példát. Meglepetést pedig csak a szabadságharcosok tartogathatnak. L. L. NEM IRIGYLENDŐ HELYZETBEN A BRIT OROSZLÁN Az Egyesült Államok újabb közép-hatótávolságú rakétákat kíván telepíteni Nagy-Britanniában. (Kukrinyikszi rajza) Szocialista építés, honvéíietem Ülésezett a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa A múlt héten többnapos ülésen tanácskozott a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa, s megvitatta és határozatba foglalta a szocializmus további építésével és a haza védelmével kapcsolatos feladatokat. A kongresszuson 47 testvérpárt, felszabadítási mozgalom, haladó szervezet képviseltette magát. A szovjet pártküldöttséget Mihail Gorbacsov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezette, a CSKP képviseletének élén Miloš jakeš, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára állott. A VKP 1,7 milliós tagságát képvlviselő 1033 küldött előtt Le Duan, a VKP Politikai Bizottságának tagja, a KB főtitkára ismertette a központi bizottság általános politikai jelentését. Pham Van Dong, a VKP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke részletesebb beszámolót terjesztett elő a harmadik ötéves tervről. Le Due Tho, a VKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a pártépítésről, a szervezeti szabályzat kiegészítéséről előzetesen elfogadott dokumentumot olvasott fel, amit vita követett. Az általános politikai jelentés bevezetőben összefoglalta az elmúlt időszak sikereit. Az állami szervezeteknél gyorsan végrehajtották az ország egyesítését. így megteremtődött az egységes haza, amelynek alapján továbbhaladhattak a szocializmus építésében. Az 1979-es kínai agresszióról szólva a jelentés megállapítja, hogy történelmi győzelmet arattak a Vietnam ellen indított hatszázezer kínai katona felett. Egyidejűleg erősítették szolidaritásukat a másik két indokínai országgal, szorosabbra fűzték kapcsolataikat a Szovjetunióval, a KGST- vel. Ezek az események stratégiai jelentőségükkkel befolyásolták, elősegítették a szocializmus építését. A gazdasági sikereket így könyveli el a jelentés: Északon megszilárdultak az új termelési viszonyok, Délen is kezdeti eredményeket értünk el a szocialista átalakításban. Felszámoltuk a komprádor burzsoáziát, megváltoztattuk a tőkés ipar és kereskedelem egy részét. A IV. kongresszus óta mintegy kétmillió hektárnyi földet vontunk művelésbe, törtünk fel, 18 ezer traktort adtunk a mezőgazdaságnak, így ma már a földterület negyedrészét gépi erővel műveljük meg. Bányákat nyitottunk, jelentős ipari létesítmények kezdtek termelni, hangoztatja a jelentés, ugyanakkor a 1976 óta eltelt időszak jellemzésében a jelentkezett hibákra és tévedésekre Is rámutatott. A negatív jelenségek magyarázatára objektív és szubjektív okok egyaránt említhetők. Az elmaradott termelési viszouyok, a kisárutermelő jelleg mellett a hosszan tartó háború következményei, a kínai terjeszkedők támadása, a természeti katasztrófák is közrejátszottak. Másrészt a pártós állami szerveknek — az alaptól egészen a legfelsőbb irányítókig — hibái, a nehézségek lebecsülése, a szubjektivizmus, gyakorta hanyagság, kapkodás, a túl nagyra törő tervek — ezek mind-mind hozzájárultak a nehézségekhez. Vietnam konkrét helyzetéből kiindulva a kongresszus kettős programot tűz ki a következő időszakra. A nép elfiször sikeresen építi a szocializmust, másodszor pedig készen áll a haza védelmére. A kettős cél teljesítése szorosan összefügg egymással, azaz úgy építjük gazdaságunkat, iparunkat, hogy az a honvédelem követelményeinek is eleget tehessen, s kielégítse a lakosság igényeit, hangoztatta Le Duan. Az 1981—1985. évi ötéves tervről, a nyolcvanas évek céljairól szólva kijelentette: évtizedünkben a négy fő feladat a következő: 1. Fokozatosan stabilizálni, majd a lehetőségekhez mérten javítani az életkörülményeket, tartós megoldást találva az élelmiszerhiány felszámolására, az alapvető szükségletek kielégítésére. 2. Folytatni a szocializmus műszakigazdasági alapjainak lerakását, kiemelve a mezőgazdaságot, a fogyasztási cikkeket termelő ipart és az exportágazatokat. 3. Délen befejezni a szocialista átalakítást, Északon pedig tökéletesíteni a termelési viszonyokat. 4. Megfelelő eszközöket fordítani a honvédelemre, a belbiztonság fenntartására. Le Duan a harmadik ötéves terv feladataival kapcsolatban kifejtette: Erőnket a mezőgazdaság dinamikus fejlesztésére összpontosítjuk, Ily módon megteremtve az alapokat a szocialista Iparosítás továbbviteléhez, a fogyasztási cikkeket termelő iparágak felfuttatásához. Egészében véve kialakítjuk a mezőgazdaságot, a könnyűipart és a nehézipart harmonikus egységbe foglaló ipari-mezőgazdasági szerkezetet. A jelentés külpolitikai részében hangoztatja, hogy a vietnami külpolitika alapköve volt és marad a Szovjetunióhoz fűződő viszony, a sokoldalú szolidaritás erősítése. Pártunk, államunk határozottan támogatja a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett, a világ és Ázsia biztonságát szolgáló békejavaslatokat. A közelmúltban a Laosz, Kambodzsa, Vietnam közötti szolidaritás új, szorosabb szakaszba érkezett, minőségi változásokat teremtett a három indokínai ország forradalmi mozgalmában. Le Duan kifejezte, hogy támogatják a lengyelországi határozott intézkedéseket, amelyek a néphatalom védelmét, a szocialista rendszer megóvását szolgálják. A marxizmus, a proletár internacionalizmus alapján aktívan részt kívánunk venni a nemzetközi komunista és munkásmozgalam egységének erősítésében. Le Duan kifejtette, hogy szorgalmazzák: az el nem kötelezettek mozgalma töltse be pozitív szerepét я neokolonializmus, az imperializmus elleni harcban. A jelentés befejező része a pártépítés témakörével foglalkozott. A Vietnami KP V. kongresszusa határozathozatallal és az új vezető pártszervek megválasztásával fejezte be munkáját. A történelem megannyi tanulsággal szolgál, az élet tanítómestere. A politikusok bölcsességére vall, ha okulnak belőle. Éppen hatvan éve annak, hogy Genovában 1922. április 10-én megkezdődött Szovjet-Oroszország és az akkori kapitalista Nyugat képviselőinek kapcsolatfelvétele, a történelmi nevezetességű génuai értekezlet. Április 16-án pedig a Genova közelében fekvő Rapallo olasz kisvárosban sor került az OSZSZSZK és a háború utáni Németország szerződésének aláírására, amely a maga nemében elsőként példát mutatott a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak rendezésére. Idézzük fel a történelmi kort, amelyben a nevezetes tanácskozás lezajlott. Szovjet-Oroszország 1922-ben már a belső ellenséget is legyőzte, úrrá lett a helyzeten, a kudarcoktól elkedvetlenedett intervenciós csapatok hazakotródtak. A kapitalista világ azonban blokád alatt tartotta a szovjetek országát, azt remélte, hogy körülzártságában térdre kényszeredik, a blokád pedig útját állja a szocialista eszmék terjedésének. Balga remény. Mi sem történt, a szovjetköztársaság bebizonyította életképességét. A blokád ugyan késleltette az életfeltételek normalizálódását, de elrendelőíre is visszahatott. Bénította a gazdasági életet. így aztán beigazolódtak Lenin szavai, hogy végül is a gazdasági kényszer lesz az, ami a kapitalistákat rábírja a szovjet valóság elismerésére, a kapcsolatok felvételére a szovjet állammal. Ennek a kezdetét jelentette Genova. A tárgyalások arról folytak, hogy az egykori hadviselő felek kölcsönösen lemondanak a jóvátétel! követelésekről, a hadifoglyokra fordított kiadások fedezéséről, barátsági szerződéssel rendezik a szovjet állam elismerését, a kapcsolatok tovább ápolása terén pedig kölcsönösen biztosítják a legnagyobb kedvezmények elvét, ami a partnerek normális kapcsolataiban általában megszokott. Genovában nem csendes tárgyalások folytak, de nem is győztesek és vesztesek egyenlőtlen párbeszéde folyt. Az értekezleten 29 állam képviseltette magát, s bár hivatalosan „Közép- és Kelet-Európa gazdasági átrendeződése“ volt a fő programpont, az értekezlet puszta megrendezése is a szovjetország elleni blokád áttörését és a tényleges kapcsolatfelvételt jelentette. Mindenképpen szovjet győzelmet jelentett az, hogy a nyugati országokat rábírták túlhajtott jóvátételi követeléseik visszavonására. Genova, Illetve Rapallo jelentősége azonban mindenekelőtt abban van, hogy a szovjet küldöttség itt a lenini békepolitikáből következő új államközi kapcsolatok érvényesítésének elvét foglalta javaslatba, azt az elvet, amely az egyenlőséget, a szuverenitást, a beiügyekbe való be nem avatkozást, a kölcsönös tiszteletet tette meg az államközi kapcsolatok alapelvéül. Éspedig nem valamilyen kényszerből, meghátrálásból. Az utasítás, amelyet Lenin adott Csicserinnek, a szovjet küldöttség vezetőjének, így hangzott: „Győztünk, mi vagyunk az ország gazdái, vívmányaink visszavonhatatlanok, hatalmunk megingathatatlan, a szovjetköztársaság jogai és határai sérthetetlenek!“ Az a fő cél, amelyért a szovjet diplomácia nagyjai Genovában küzdöttek, egy jelszóban így foglalható össze: Általános és teljes leszereléstl Forduljunk egy kissé az elegáns szovjet diplomata, az első szovjet külügyi népbiztos, Gaorgij Vasziljevics Csicserin felé. Előkelő családból szármázott, előkelő neveléshen részesült, és már fiatal cári külügyminisztériumul sztviselőként együttműködött az orosz szociáldemokratákkal, Lenin bizalmasa volt. Az elegáns megjelenésű, méltóságteljes külsejű diplomata Genovában is a társaság kedvence lett. Csak a Nagy-Britanniát képviselő Curzon lord, külügyi államtitkár fogadta őt fennhéjázva. Akta tanulmányozásába „mélyedve“ fel sem kelt Íróasztala mellől, hogy üdvözölje meghívott és bejelentett vendégét, amikor Csicserin kijelentette: „Uram, csak azért jöttem, hogy közöljem Önnel, az én családom is olyan régi, mint az öné!“ Aztán hátat fordítva távozott. (Az olasz származású Csicserinek 1472 óta játszottak szerepet Oroszország életében.) Lord Curzon felpattant, utána eredt Csicserinnek, szinte visszavonszolta dolgozószobájába, aztán sokáig elbeszélgettek, tárgyaltak. így kezdődött az első szovjet diplomata bemutatkozása. Ez a Csicserin mondta később Genovával, majd a genovai értekezlet szellemében megkötött szovjet-német szerződéssel kapcsolatban (német részről Walter von Rathenau haladó felfogású burzsoá politikus Irta alá): „jelszavunk az marad, ami volt: békés egymás mellett élés a többi országgal, bármelyik legyen is az. Maga a valóság vezetett rá mind bennünket, mind a többi államot a munkás-paraszt kormány és a tőkés kormányok között hosszan tartó kapcsolatok megteremtésének szükségességére. Ezeket a konstruktív kapcsolatokat a gazdasági realitás parancsolólag kényszeríti ránk.“ ★ Hat évtized választ el bennünket Genovától és Rapallótól. A lenini békegondolat súlyos történelmi megpróbáltatások közepette is megőrizte időszerűségét és a népekre gyakorolt vonzóerejét. Ennek szellemében tettek nagy kezdeményezéseket a Varsói Szerződés tagállamai a hatvanas és hetvenes években, s ezek vezettek el 1975 Helsinkijéhez. A tartós béke, a békés együttműködés szelleme napjainkban is tömegeket mozgósít a washingtoni Reagan-kormány hazárdjátékot űző felelőtlen kalandor politikája ellen. Ebből a szellemből indulnak ki Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és államfő legutóbbi javaslatai is, melyek a fegyverek korlátozására és az ázsiai térség feszültségének csökkentésére irányulnak. Az SZKP tavalyi XXVI. kongresszusán hangzott el: ,rA hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése rendkívül fontos probléma. A magunk részéről készek vagyunk halogatás nélkül tárgyalásokat folytatni erre vonatkozólag az Egyesült Államokkal.. A tárgyalások természetesen csakis az egyenlőség és azonos biztonság alapján folytathatók. Mi nem megyünk bele olyan megállapodásba, amely egyoldalú előnyt adna az Egyesült Államoknak. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúziók. Véleményünk szerint megfelelő időben valamennyi többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell ezekhez a tárgyalásokhoz ... Nem a népek anyagi és szellemi javainak értelmetlen tékozlására kárhoztató háború előkészítése, hanem a béke megszilárdítása a holnapba vezető út vezérfonala.“ LÖRINCZ LÁSZLÓ ■в^яйасзеезсезсста: (
