Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-10 / 14. szám

Szabad Földműves 1982. Április 10. 14. szám * XXXIII. évfolyam — m "m Ara 1,— Kčs •»»панк*« iHBiPHtcgAf ття Úgy fogunk élni, ahogyan dolgozunk A fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában is tartós érvényű az a megállapítás, amelyet már a CSKP XIV. kongresszusa megfogalmazott: ,,Az anyagi fogyasztás növelését nem tartjuk öncélú­nak, hanem kiindulópontnak ahhoz, hogy általában gazdagodjék az emberek élete, kihontakuzzanak alkotóképességeik, fejlődjenek azok az elemek, amelyek a társadalomban, az emberekben és kölcsönös kapcsolataikban megszilárdítják a szocialista életmódot.“ A létrehozott gazdasági potenciál, a szocialista termelési viszonyok és a társadalom szellemi életének fejlődésében elért színvonal meg­bízható alapot ad azoknak a bonyolult és sürgető problémáknak a megoldásához, amelyek a lakosság életszínvonalának további emelke­désével függnek össze. A nyolcvanas évek lényegesen nehezebb külső és belső gazdasági feltételei elleném a lakosság eddig elért magas életszínvonalának és szociális biztonságának megtartása és további minőségi fejlesztése a CSKP politikájának alapvető célja marad. Ezzel kapcsolatban Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán hangsúlyozta: „Nem a terv kedvéért tervezünk, nem a termelés ked­véért szervezzük a termelést, hanem minden, amit a szocializmus fej­­j lődéséért, hazánk felvirágoztatásáért teszünk, dolgozóink javát szol­gálja. Igyekezetünk legfontosabb értelme az ember jóléte, és az is i marad.“ Az elért életszínvonal megtartása és annak további minőségi fej­lesztése egyre igényesebb lesz, egyre nagyobb követelményeket támaszt a népgazdasággal és a gazdasági hatékonyság növekedésével szemben. Csakis mindannyiunk munkájának eredményétől függ, milyen gyorsan tudunk megbirkózni a nyolcvanas évek gazdasági fejlődésének bonyo­lult problémáival. A hetedik ötéves tervidőszakra Is teljes mértékben érvényes az a megállapítás, hogy úgy fogunk élni, amilyen gazdaságosan és terme­lékenyen dolgozunk. Gustáv Husák elvtárs ezzel kapcsolatban a CSKP í XVI. kongresszusán mondotta: „A kitűzött célokat nem építhetjük i csupán az óhajainkra. Abból kell kiindulnunk, amink van, s azt a lehető leghatékonyabban és leggazdaságosabban kell kihasználnunk... I Az életszínvonal emelkedése nem a szubjektív kívánságoktól, hanem az értékek kialakításától függ. Egy társadalom sem oszthat el többet, j mint amennyit megtermel. Az alapból élni hosszú ideig nem lehat. Adósságokból élni pedig nem akarunk és nem is fogunk.“ Az életszínvonal szakaszán előirányzott feladatok a külgazdasági kapcsolatok elsődlegességének megoldásából Indulnak ki. Ez szorosan összefügg azzal a követelménnyel, hogy a kivitel növekedése meg­­'• előzze a behozatalét, s Így в kivitel értéke teljes mértékben fedezze a fizetési mérleg szükségleteit, hogy a kiadások és a követelések növekedése egyensúlyba kerüljön. E tekintetben a mezőgazdaságban is fontos és igényes feladatokat kell valóra váltani. Az elért életszínvonal megtartása, annak további minőségi fejlesz- f tése és a létrehozott források elosztása tekintetében a hetedik ötéves tervidőszak éveiben elsősorban arról kell gondoskodni, hogy tovább erősödjék az egyének és a közösségi érdekek közötti összhang, s szi- i lárduljon a nép létbiztonsága. A dolgozók, az emberek személyi szűk- ■ ségleteinek jobb kielégítéséhez vezető legfontosabb útnak a társadalmi munkafolyamatban, a népgazdaság teljesítményének növelésében való aktív, öntudatos és áldozatkész részvételt kell tekinteni. A nyolcvanas években Is következetesen kell érvényesíteni azt az alapelvet, hogy minél nagyobb mértékben járulnak hozzá az egyének a népgazdaság hatékonyságának növeléséhez és a munka minőségének javításához, annál nagyobb arányban részesednek az eredményekből. Ezért a munkáért járó jövedelem a személyt fogyasztás megfelelő növekedésével együtt minden dolgozó állampolgár életszínvonalának legfőbb tartozékát képezi. A CSSZSZK 19Я1—1983. évi gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányelvei című pártdokumentum értelmében a fejlett szocialista társadalom építése során elsősorban az olyan tudatos személyi tulaj­donságokat kell aktivizálni, amelyek kedvezően hatnak a termelés hatékonyságának növelésére, a gazdaságosság elérésére és a minőségi munka színvonalának emelésére. A szocialista életmód formálása során előtérbe kerül az olyan jó* gazda szemlélete, aki tisztában van azzal, hogy csak azt fogyaszthatja el, amit megtermelt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy növelni kell minden egyén, dolgozó munkájának termelékenységét, fel kell tárni és ki kell használni a tartalékokat, gondoskodni kell a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyors ütemű érvényesítéséről és aktivizálásáról. Röviden fogalmazva arról van szó, hogy példamutatóan, a társadalom érdekében végzett odaadó, áldozatkész és becsületes munkával kell hatni másokra. Mindazt, amit létrehoztunk, ésszerűen kell elosztani, és úgy kell kihasználni, hogy a lakosság szükségleteinek, egyre magasabb fokú Igényeinek a kielégítése összhangban legye naz életszínvonal minőségi irányzataival. Ezzel összefüggésben a CSKP XVI. kongresszusa hang­súlyozta: • \ „Ez az irányvonal nem jelenti csupán az anyagi fogyasztás növelé­sét. Magába foglalja a szociális biztonság megszilárdítását, a művelt­ség, a kultúra fejlesztését, az emberek egészségéről, a családokról, az anyákról és a gyermekekről való gondoskodást, a környezet és a munkahelyi körülmények állandó javítását, a munkaközösségekben és az állampolgárok között az elvtársi kapcsolatok kialakítását és a szo­cialista életmód formálását.“ A hetedik ötéves tervidőszak első évében a nehezebb belső és külső feltételek ellenére sikerült megtartanunk az elért magas életszínvo­nalat. A teljes foglalkoztatottság mellett az 1980-as évi valósághoz viszonyítva 1,8 százalékkal — 2690 koronára nőttek az átlagbérek, nőtt a reális pénzbevétel, ugyanakkor a lakosság társadalmi fagyasz­tása az egy évvel korábbi valósághoz viszonyítva 3,2 százalékkal nőtt. Tavaly a társadalmi fogyasztás keretében egy lakosra számítva átla­gosan 9221 korona jutott. 1981-ben a népgazdaság fejlesztésében elért eredmények általában pozitívak voltak. A népgazdaság tovább fejlő­dött, amihez elsősorban a dolgozók kezdeményezése, odaadó és áldo­­j zatkész munkája járult hozzá. Az idei állami terv az életszínvonal szakaszán a személyi fogyasztás színvonalénak megtartásával és a társadalmi fogyasztás további minő­ségi javításával számol. ' BARA LÄSZLÓ Ben ко Károly, az Állami Erdőgazdaság hősi (Gabííkovo) telepének vezetője a szaporítóanyag ellenőrzése közben. Foto: BarCák Tavasz van, inkább hűvös, mint kellemes, mégis országszerte tempósan halad a doiogtevés. Ezt tapasztaltuk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is, ahol a föld népe újfent azon fáradozik, hogy — a múlt évi csorbát kiköszö­rülve — előbbre lendítse a fejlődés kerekét, és az ország éléskamrájának tartott csallóközi róna ismét rangjá­hoz méltó részt vállalhasson a társa­dalmi alapok feltöltéséből, önellátott­­ságra törekvő államháztartásunk meg­szilárdításából. S z u 11 e r Pál, a járási mezőgazda­­sági igazgatóság agranómusa öröm­mel újságolta, hogy az ősziek jól te­leltek és helyenként már az árpa is szépen sorol, tehát a gabona gazdag hozama megalapozottnak látszik. A társadalmi elvárásoknak megfelelően, a korábbinál nagyobb területen vetet­tek hüvelyeseket, másfélezer hektárt jelöltek ki a napraforgónak, és újra kísérletet tesznek a szójával. A múlt hét derekán kezdetét vette a korai zöldségek szabadföldi palántázása, néhány gazdaság már cukorrépát is vetett de a hirtelen jött eső álljt pa­rancsolt a gépeknek. A csilizköziek bizonyára megörültek a csapadéknak, hiszen ők már a korai burgonyát is elültették. A járásban az idén száz­­nyolcvan hektáron terem majd korai burgonya, egyelőre tíz-húsz hektáros táblákban, mert megfelelő gépek hí­ján nem lehet erőltetni az összponto­sítást. Meg talán jobb Is, hogy kéz­zel ültetnek, hiszen ha valóban ko­rán akarnak jelentkezni a piacon — ami a szűkös készleteket tekintve ugyancsak kívánatos —, akkor min­den csírára ügyelni kell. A gabonatermesztési eredményeiről híres járásban egyre nagyobb fontos­ságot tulajdonítanak a kukoricater-ALAPOZÁS -mesztés tervszerű fejlesztésének. Az idén 14 ezer hektáron vetnek kuko­ricát ebből ezernyolcszáz hektáron az IKR nyújtotta előnyök kihasználá­sával igyekeznek a lehető legjobb hozamot elérni. A tél folyamán tíz üzemben mélyrehatóan elemezték a múlt évi sikertelenség okát, s híznák abban, hogy a termelők még egyszer nem követik el az észlelt hibákat. További tiz üzem részére kidolgozták a kukoricaprogramot. A fajtaválasz­ték nem olyan előnyös, mint a múlt évi volt, ennek ellenére úgy véleked­nek, hogy kedvező feltételek esetén akár hét tonnás járási átlagot is el­érhetnének. Persze, a kedvező felté­telek megteremtése még várat magá­ra. A termelőknek egyre nagyobb gondot okoz a gyomirtás, hiszen vegyszerből kevés van, mechanikai úton pedig legfeljebb tizenöt száza­lékosra tudják leszorítani az elgyo­­mosodást. Márpedig a nálunk is el­ismert IKR rendszergazdája kimutat­ta, hogy a termőterület egy százalé­kos elgyomosodása legalább hatvan kilogrammal csökkenti a hektárhoza­mot. További gond, hogy lassan in­dulnának a gépek, de a gazdaságok még ^fem kapták meg a drátférgek irtására szolgáló talajfertőtlcnítőt. Ilyen feltételek közepette aligha bíz­hatunk a rendelkezésre álló fajták és hibridek biológiai tulajdonságainak tökéletes érvényesülésében. Elismeréssel kell szólnunk arról az igyekezetről, mellyel a járás üzemei a cukorrépa béltartalmának javítását kívánják előmozdítani. Az őszi és ta­vaszi talajelemzásek eredményének figyelembevételével előkészített föld­be kerülő mag — a következetesen GONDOKKAL adagolt nitrogén hatására — minden bizonnyal meghozza a várt sikert. Eb­ben már csak azért is bízhatunk, mert Szutter Pál és Pupák László, a jmi agronámusai kifejezetten elége­dettek az idei vetőmag-ellátással. Ha­tározottan állítják, hogy ilyen ked­vező választék még soha nem állt rendelkezésükre. A silókukoricát termelők hasonló­képpen elégedettek lehetnek, hiszen igényeiknek megfelelő vetőmagot kap­tak. Viszont szoronghatnak, akiklen­­csetermolésre vállalkoztak. A társa­dalmi megrendelést figyelembe véve, növelték a termőterületet. Erre olyan rossz csfraképességfi vetőmagot kap­tak, hogy legalább százhúsz kilót kel­lett volna belőle vetniük egy hektár­ra, de csak százöt kiló jutott. Most várhatják az eredményt. Furcsa mél­­tányolása ez a termelői kockázat­­vállalásnak. A folyamatos zöld futószalag, illet­ve a téli takarmánykészlet megterem­tése szempontjából fontos szerepet játszik a lucerna, valamint a szántó­földi fűtermelés. Annyi lucernát, mint az idén, még egy évben sem telepí­tettek ebben a járásban. Persze, nem jókedvükből teszik: a mezei pockok kártétele miatt másfélezer hektár lu­cernát kell feltörniük. Az ivóvízkész­let védelme miatt Endrint nem hasz­nálhatnak, más készítményekkel meg egyszerűen képtelenek kiirtani a poc­kokat, amelyek helyenként a gabonát is alaposan megdézsmálják. Szántó­földi legelőt pedig nem tudnak tele­píteni mert vetőmagot ígérni sem tud senki, nem még adni. KÁDEK GÄ80R ГШЙ> 'ДИМ—НИИ—■я——в Tavasz a nyár ígérete A komáromi (Komárno) járás mező­­gazdasági dolgozói jól kihasználták a kedvezőbbre fordult időjárást, s ké­sedelem nélkül fogtak hozzá a tava­szi munkákhoz. A több mint négy­ezer hektárnyi területen befejezték a tavaszi árpa vetését. A borsó és a lencse vetőmagja, valamint a korai burgonya Is a földbe került Jelenleg a szőját vetik. A járás minden gaz­daságában tudatosították, hogy a ta­vasz az érlelő nyár ígérete. Különös figyelmet szentelnek az ősziek ápolásának, mivel a kemény tél és a kora tavaszi fagyok károsí­tották a növényzetet. Becslések sze­rint több mint 900 hektárnyi terüle­tet kell kiszántani. A kiszántott ősziek helyébe tavaszi árpát és sze­mes kukoricát vetnek. A legyengült növényzet feljavítása érdekében meg­gyorsították a második nitratáciő üte­mét, s az őszi búza területének több mint ötven százalékán elvégezték a hengerelést. A legnagyobb károk az őszi repcé­nél mutatkoztak. Az ezer hektárnyi termőterületből hozzávetőlegesen hét­száz hektárt kíszántottak. A hiányt napraforgóval pótolják. « Varga András, a járási mezőgazda­­sági igazgatóság növénytermesztője el­mondotta, hogy a járás gazdaságaiban komoly gondot okoz a takarmányalap biztosítása. A takarmánynövények termőterületét nem bővíthetik, mert az előző évekhez viszonyítva több ga­bonát és ipari növényt kell termel­niük. Ezért a szükséges takarmány­mennyiséget csakis a hektárhozamok növelésével biztosíthatják. Ehhez a feltételek nem éppen a legkedvezőb­bek, mivel az évelő takarmánynövé­nyek is aránylag gyengén teleltek át. Eddig 250 hektárnyi területet kiszán­tottak, az első kaszálás után előre­láthatóan további lucernásokat Is fel kell majd szántani. Több mint három­ezer hektáron új lucernásokat szeret­nének telepíteni, ehhez viszont ke­vés vetőmag áll rendelkezésükre. Megkülönböztetett gonddal végzik az évelő takarmánynövények, a rétek és a legelők trágyázását és mechani­kai kezelését. Mind a takarmánynö­vények, mind a gabonafélék termesz­tésében teljes mértékben ki akarják használni az öntözési lehetőségeket. A szükséges takarmányalap biztosí­tása érdekében a tervezettnél lénye­gesen nagyobb területen tavaszi ke­veréket termesztenek. Ez ezért is fon­tos, mert az őszt keverékek a tél fo­lyamán megritkultak, s gyengébb ter­més várható. A zöldségtermesztésben is javában folynak a tavaszi munkák. A fólia­sátraikban termesztett primőrök már a piacra kerültek. Kezdetét vette a hónapos retek kiszedése is. A szán­tóföldi zöldségtermesztésben ugyan­csak jól halad a munka. A zöldborsó és a hagyma vetését befejezték. Fo­lyamatban van a magról termesztett korai káposzta és karfiol vetése, va­lamint a karalábépalánták kiültetése. Az Idén a múlt évhez viszonyítva lényegesen igényesebb feladatok há­rulnak a járás zöldségtermesztőire, összesen 40 ezer 900 tonna zöldsé­get kell kitermelniük, ami kétezer tonnával több a tavalyinál.-kim-

Next

/
Thumbnails
Contents