Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-03 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. Április з. 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф Közeleg a horgászidény Akárcsak más keszegfélék, általában a dévér is korán indul vermelőhelyéről első tavaszi útjára. Ha módjával is, de megkezdi a rendszeres táplálkozást. A gyakorlat azt igazolta, hogy kora tavasszal az állati eredetű táplálékot részesíti előnyben, felcsipegeti azonban a növényi anyagokat is. A korai dévérezés nemcsak a szórakozást elégíti ki, hanem kis ügyességgel a dévéreket munkára is foghatjuk. A dévér nagyszerűen ért ahhoz, hogy a táplálkozási helyet a lebegő hordaléktól és a hígabb iszaprétegtől megtisztítsa. Ezt a tulajdonságát kihasználhatjuk a horgászhely tisztántartására úgy, hogy a kiszemelt helyen finom, csalianyagot szórunk a vízbe. Ez lehet főtt búzadara, kukoricaliszt vagy kása, zúzott főtt burgonya vagy főtt kása, ami a mederfenékre sülyed. A dévér, akárcsak a ponty a táplálék után a híg iszapos részben szívesen turkál, s mivel csoportosan jár, a beetetett helyen valósággal nagytakarítást végez. Ha a későbbiek során ugyanezen a helyen pontyozni akarunk, akkor persze keményebb etetőanyagot kell beszórni. Ez lehet félig főtt kukorica, összevagdalt, héjában főtt burgonya stb., ám ilyenkor is tanácsos morzsalékos anyagokkal kiegészíteni a halétlapot, mert a dévérek, illetve a keszegek az apraját felszedik, a pontynak pedig megmarad a darabosabb anyag. Dévérezés közben előfordul, hogy nem a megszokott színű és formájú „dévér“ akad a horogra. Ez azzal magyarázható, hogy valójában nem is dévért akasztottunk, hanem karikakeszeget, mely megtévesztésig hasonlít a dévérre, azonban a mélyebb, illetve az enyhén áramló vizet 'kedveli, míg a dévér a kimondottan álló jellegű vizet. Horgászata alkalmával már a kapásnál észre lehet venni a két halfaj közötti különbséget, mert a karikakeszeg ritkán emel, míg a dévér a pontyhoz hasonlóan kiemeli, illetve emelgeti az úszót. A karikakeszeg szívesen fogyasztja a vékony, hosszú gilisztát, a puhára főtt kukoricát, azonban olyan ügyesen csipegeti, hogy a horgon csupán a kukorica héja marad. Olykor az a teendő, hogy a kukoricát félbe vagy negyedbe vágjuk, és csak akkora darabot fűzünk a horogra, amilyet be tud szippantani. A dévér, illetve a karikakeszegnek csaknem hasonmása a laposkeszeg is, amelyet az előbbi kettőtől csak gyakorlott horgász tud megkülönböztetni. Ha tehát a dévért intenzívebb kapásra akarjuk bírni, a tavaszi zöldár „utánzásával“ lehet becsapni. A „tavaszcsinálásnak“ a következő a módja: harmincszor negyven cm-es gyepkockát vágunk, s a füves területet főtt kukoricaliszt masszával bekenjük, s úgy engedjük a vízfenékre, hogy a fűszálak felül maradjanak. A fű érzékelése becsapja a halakat, s valószínűleg arra gondolnak, hogy a víz elöntötte a sekély parti részeket, ahol a halnépességet terített asztal várja. Ez a módszer mindig fokozza a halfogás esélyeit, csupán arra kell ügyelni, hogy a füves terület közelében kínáljuk a csalit. —-av— Merész vállalkozás Az SZHSZ alapszervezeteinek vezetői az évzáró tanácskozások résztvevőinek arról számoltak be, hogy milyen eredmények születtek az eltelt időszakban az ismeretek bővítése s a halgazdálkodás terén. Értékelni kell azt a törekvést, hogy a tagság és a vezetők túlnyomó többsége a CSKP gazdaságpolitikai célkitűzéseinek, vagyis a fő feladatok megvalósítására törekedett. Bátran mondhatjuk, hogy Szlovákia horgászszervezeteinek a tagjai egységesen, politikai, kulturális és szakmai szempontból sikeresen fejlődtek. Egymagában az a tény, hogy az eltelt évtizedek alatt Szlovákiában a szövetség taglétszáma a korábbi 7640- ről 52 ezerre gyarapodott, s tejből 20 ezernél több az utánpótlást jelentő 10—18 éves fiatal, azt bizonyítja, hogy dinamikusan fejlődő szervezetről van szó, melyeknek keretében a tagok megtalálják a sokrétű fejlődés és az aktív pihenés lehetőségeit. Ügy is mondhatnánk, hogy a halgazdálkodás színvonalasabbá tétele szempontjából társadalmunk és a horgászat érdekei azonosak. Ezt hangsúlyozták az SZHSZ III. kongresszusának irányelvei is. Szlovákia horgászszövetsége tehát az alábbi fő feladatok megvalósítására ösztönzi az alapszervezeteket: ■ Tegyük tartalmasabbá az eszmeipolitikai nevelő- és propagandamunkát; ■ Minden tevékenységgel a CSKP gazdaságpolitikai célkitűzéseinek sikerre vitelén kell munkálkodni; ■ Erőteljesebben segíteni a természetes környezet fejlődését és védelmét; ■ Törekedni kell a szövetségi élet szervező és irányító munkájának tő kéletesításére. Nem kis eredmény, egyben azonban törvényesített felelősség is, hogy a horgászszövetség Szlovákia élővizeinek kilencven százalékán gazdálkodhat, s évente több mint 7 millió korona értékben helyez ki a vizekbe ivadékot. A rendelkezésre álló adatok bizonyítják, hogy évi átlagban a horgászok népes tábora 1400 tonna halzsákmányra tesz szert, a 7. ötéves tervidőszak végén azonban már 1600 tonna körüli lesz a horoggal kifogott halmennyiség Szlovákiában. Az előrejelzések alapján azonban a halzsákmánynak el kellene érnie az évenkénti 1883 tonnát. Ez azonban csak az eddiginél intenzívebb halasítással érhető el. A horgászszövetség átruházhatatian feladata tehát a vizek halasításához szükséges ivadék saját erőből való felnevelése. Ez azt jelenti, hogy az alapszervezetekben törekedni kell a rendelkezésre állé kapacitás nagyobb mértékű kihasználására, a kapacitások korszerűsítésére, s az új beruházások minél hamarábbi igénybevételére. Attól eltekintve, hogy az eddigi beruházások meglehetősen költségesek, mégsem hozták a feltételezett eredményt. Szükséges tehát, hogy a halnevelő telepeken a bővített újratermelésre törekedjenek. Az 1974—1980-as években például a halasításra felhasznált pontyivadék mennyisége — évi átlagban — a korábbi 1200-ról 3000 mázsára növekedett Szlovákiában. Éhből a saját nevelés 120 -ról 2100 mázsára gyarapodott. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy a törekvés az önellátás elérésére Irányul, az élet azonban megy tovább. A horgászszövetség taglétszáma egyre jobban gyarapodik, s ennek a vetületében a vizekből kifogott halmennyiség jóval több mint korábban. Érthető tehát, hogy a vizek halasításához még igy is 900 mázsa ivadék hiányzik. A szövetség honnan szerezze be ezt a mennyiséget? Más megoldás híján az Állami Halgazdaságtól kénytelen megvenni. Ez azonban nem mindig jár sikerrel. Az Állami Halgazdaságtól a horgászszövetség már harmadik éve nem kapja meg az igényelt menynyiségű ivadékot, mert a szaporítás terén nem érték el a kívánt eredményt. Így a készlet csak az egyszerű újratermelésre elegendő. Ez teszi sürgetővé, hogy az alapszervezetek jobban törekedjenek a pontyivadék saját feltételeik közti előteremtésére és a vizek halasítására. Ezen a téren a galántai városi szervezet már évek óta jó eredményt ér el, azonban más alapszervezetek is az ivadék-önellátás mielőbbi elérésére törekednek. A CSKP KB 4. plenáris ülésének irányelvei a szövetség vezetőit arra ösztönözték, hogy hatékony intézkedé seket tegyenek az árualapok halhússal történő bővítésére. Ez szükségessé teszi, hogy az alapszervezetek mindegyikében a vizek belterjesebb kihasználására, a lehető legnagyobb halbőség elérésére törekedjenek. A sporthnrgászat Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) is nagy népszerűségnek örvend. A városi szervezetnek ezernél több aktív tagja van- A 15 ezer főt számláló járási székszat rajongóinak az igényeit mindjobban kieíégítse. A múlt évben például a tavakba hatasftás céliából több mint 15 tpnna ivadékot helyeztek ki. Ebből 6 tonna kárász, 4 tonna dévér, 2,7 tonna ponty, 26 ezer darab pisztráng volt. A tagság növekedő igényeit a jövőben halivadék vásárlásával már nem tudják kielégíteni. Ezért merész vállalkozásba kezdtek. Saját halrieveldét hoznak tétre. rAcz péter Gyorsabb ütemben kell létrehozni a halhústermeléshez szükséges beruházásokat, hogy a soron levő öt évben elkészüljenek és hatékony segítséget nyújtsanak a fogyasztók igényeinek a kielégítésében. G. B. VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф hely csaknem minden 15. lakosa sporthorgász. Ne csodálkozzunk azon, ha a város lakossága a heti fáradalmás munka után szabadidejét a természetben kívánja eltölteni. A szervezet vezetősége nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy a horgá-VADÄSZAT Ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT Lehalászás hálóval Fotó: Adamcsík F. Április az erdők ős madarak kanapja Az erdő a bioszféra fontos alkotóeleme, a tudósok szerint földünk legproduktfvabb növényi életközössége, amely biztosítja a természet termelőerőinek szüntelen felújulását, vagyis intenzív körforgását. Az erdő tehát nemcsak a nyersanyagok forrása, hanem egyben életkörnyezetünk javításának nélkülözhetetlen kelléke. Napjainkban nagyon fontos ebben a problémakörben a tudományos alapokra támaszkodó megoldások rugalmas valóra váltása. Az ökológia helyes alapjait a Szovjetunió, továbbá a szocialista országok rakták le. Köztulajdonná tették a természeti kincseket, felszámolták a tőkések egyéni nyereségét gyarapító rablógazdálkodást. A dolgozó nép érdekeit szolgáié természethasznosítás szerves része a népgazdaságfejlesztési tervnek. A CSKP XVI. kongresszusának az irányelvei az erdőgazdálkodás feladatait a gépesítés és a kemizálás fellendítésében, az állami erdők földalapjának és fakészletének ésszerűbb kihasználásában, az erdők produktivitásának és minőségi összetételének fokozásában jelölte meg. Az erdőgazdasági szervezetek és vállalatok kollektíváinak a tevékenysége napjainkban az irányelvekben megadutt feladatok megvalósítására, a népgazdaság növekvő igényeinek a kielégítésére és egyéb fontos feladatokra összpontosul. Szocialista társadalmunkban az erdőgazdasági gyakorlat a tudományosan irányított gazdálkodás tekintetében jelentős tapasztalatokkal gazdagodott. A tudomány ás a gyakorlat széles teret hódított az erdőkincs felhasználásában. Időközönként azonban olyan vélemények is elhangzanak, hogy a vegyészet és a ve'e együtt működű iparágak fejlődése a közeljövőben lehetővé teszi a faanyagok helyettesítését, s emiatt a jövő nemzedékének faigénye jelentősen csökken. Az ilyen híresztelésekkel nem érthetünk egyet. A fa az ember életében — természetes nyersanyagként — még hosszú évekig megtartja elsődleges szerepét. Így a faanyagok szükséglete nem csökken, hanem ellenkezőleg, növekedik. A faanyag iránti növekvő igények kielégítése megköveteli az erdők fáinak gondos felhasználását. A fakitermelést oly módon kell szervezni, hogy ezzel ne bontsuk meg az élő környezetet. * A tudományos dolgozók megállapították, hogy az erdők növényzete a legnagyobb teljesítményű természetes „gyár, amely a napenergiát és a széndioxidot szerves anyaggá alakítja át, s egyben feltölti a környezetet oxigénnel. Az erdei fenyő a fotoszintézis során például egy tonna szerves anyag felhasználásával 1020 kiló széndioxidot von el a környezetből, és ugyanakkor 1393 kilő oxigént bocsát ki. A fenyő tűi és levelei abszorbeáló felületükkel fontos szerepet töltenek be a levegő tisztításában, tehát a benne levő káros részecskék eltávolításában. Az erdő teremti elő a száraz föld zöldnövényzetében felhalmozott szerves anyag kétharmadát, és a fotoszintézissel életre jött oxigénnek több mint a felét. Csak kevesen tudják, hogy az oxigénegyensúly fenntartásában az északi boreális erdők játsszák a fő szerepet. Az erdő nagyon jelentős hazánk vfzegyensúlyfinak a szabályozásában, a légköri csapadék kedvező elosztásában, a folyók és a víztárolók táplálására szolgáló tiszta víz előteremtő seben Az erdők sokoldalú környezet javftó hatása kifejezésre jut a mikroklíma befolyásolásában, a levegő fitoncidokkal való feltöltésében, az emberi pihenés és gyógyulás kedvező körülményeinek a megteremtésében is. A múltban az erdőhasználat főleg a fakivágásra korlátozódott. Ma azonban már az élő környezet szerves részeként tartjuk számon. A tudományosan megalapozott módszerekkel az erdő nagyobb hatásfokkal hasznosítható, mint korábban. * Sokéves ornitológiái tevékenységem során a titokzatos császármadárra összpontosítottam a figyelmet. Tartózkodási helye a sűrű bozótos. Az utak melletti porban szívesen fürdik. Kaparása és fürdési helye könnyen nyomra vezethet. Fészekalját többször is megtaláltam. A földre készített fészkébe 8—15 tojást rak. Ellentétben a többi tyúkfélékkel, a császármadár párban él, a kakas azonban a kottásban nem vesz részt. Vadászata rendkívüli élményt nyújt. Vadászhatjuk hivő sípolással, ezt a módszert azonban csak idősebb vadászuk alkalmazzák. Az alábbiakban pedig etológiái meg figyeléseimről adok számot. Az őszi és a tavaszi dörgés első fázisa az ellenfélnek, vagyis a konkurrens ka kasnak szói. A császármadár így adja neki tudtára, hogy az erdórész az ő birodalma. Ezt énekléssel jelzi az idegennek. Megragadó volt éneklő pózának a megfigyelése. A hangokat behúzott fejjel és nyitott csőrrel bucsá tóttá ki. Olykor fejtollbóbitája nor malis helyzetben maradt, a szakálla azonban eltakarta a nyak fekete folt iát. A második megfigyelés érdekesebiaz elsőnél. A VRtélv'árs Г- \neztetése sttlns'sabb. Ezt ugiá’Ssr’l és szárnycsapkodással fejezi ki. Az is megtörténbet, hogy a szárnycsapkodását repüléskor is hallatja. Ha azonban tetszelegni akar, akkor tollazatát felborzolja, a nyaka pedig megvastagodik, fejtullazata azonban sima marad, csak a szakáll válik borzolttá. A farok tollazata kitártan felfelé mered. Ha a vetélytárs közeledik, akkor a kakas farktollazatát kitárja, merőlegesen felfelé tartja, a nyakon levő tollazatát gallérszerűen felborzolja szárnyait a földre engedi és haragos pulykakakasként a földön húzza. Dürgéskor tyúkja előtt hasonlóan cselekedik. Párviadalban a kakas tollazata simán fedi a testet. A tejbóbita tollazata azonban felborzolódik és a farktollazat mérsékelten kitáródik. A legyező ferdén, vagyis a vetélytárs felé mutat. Párzási készségét a két fél oly módon fejezi ki, hogy földön ülve a fejet jobbról balra mozgatja. Ha megtörtént a párzás, a kakas helyet keres fészkelásre, s ha megtalálta, megmutatja párjának. Merengve sokszor elnéztem a kakas ösztönszerű szorgoskodását. Vaddisznó volt a kertben Az Agrostav galántai igazgatóságáról valaki a vállalat taksonyi úti telepére telefonált, — Ott van Sanyi bácsi? — kérdezte türelmetlenül. — Miért, ml történt? — Szükségünk lenne rá. A szomszédos kertben egy megtermett vadkan szaladgál. Ha nincs ott Sanyi bácsi, más is jöhetne, csak legyen lőfegyvere. Furcsán hangzottak a szavak, Ц1- szén senki nem jár fegyverrel munkába. A galántai vadászok azt sajnálják, hogy nem ök lőtték le az eltévedt vadat, hanem a közbiztonság egyik embere. A szóban forgó kert a baromfifeldolgozó üzem szomszédságában van, s így az elejtett vadkant beszállították az üzembe és a hűtőién helyezték el. Krajcsovics Ferdlnánd J: M. Habrovskú Ertleink nagy vadja a szarvas Dinamikus fejlődés és új feladatok
