Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-16 / 2. szám

1982. Január 18. SZABAD FÖLDMŰVES szovjet közEp-AzsiAban KINCSESTÁR Ameddig a szem ellát, száraz füvek, tevetövisek, kiszáradt sös tavak. Ez Kazahsztán? Ez is. Mégsem ez hatá­rozza meg a második legnagyobb te­rületű szovjet köztársaságot. Az ipar vált itt uralkodóvá, a mezőgazdaság­ban pedig a nomád állattenyésztés helyébe a gabonatermesztés lépett. Meghódítható a szél szántotta föld, kiaknázható titkos méhe, erről sze­reztem bizonyságot Alma-Atában, az Ala Tau hegység lábánál fekvő fő­városban. ♦ ♦♦♦ Kazahsztán a Szovjetunió egyik kicsestára. A száraz sztyeppék, ahol évente 200 milliméter csapadék hull? Ez csak a felszín, kincsek rejtőznek alatta. A Mengyelejev-táblázat min­den eleme megtalálható itt. S amit már kiaknáztak, arra ipar épült. Szén­bányászat, vas- és színesfémkohászat, olajtermelés és nagyszabású gépgyár­tás, meg villamos erőművek. Az ipar adaja Kazahsztán megtermelt érté­kének kétharmadát. Szovjet-Oroszor­­szág és Ukrajna után ebbe a köztár­saságba ruházzák be a legtöbbet. Egyébként, amit onnét kiszállítanak, annak 58 százaléka a KGST-országok­­ba megy. Valamit sejtettek a cári időkben is, a sivatagos sztyeppék alatt rejtőzkö­dő kincsekről, de azt jósolták, hogy két-három évszázad kell Kazahsztán fejlesztéséhez. A köztársaság, amely alig több, mint 60 éves, ma 875-ször több ipari terméket állít elő, mint 1920-ban, az alapítás évében. Csak a IX. ötéves tervidőszakban 365 gyár épült fel. Persze a kincsestárban más értékek is vannak. Az emberek. A pusztákon vágtató, vagy tevéket hajtó nomádok? Nos, ők már régen letele­pedtek, a lakosság java része váro­sokban él. Hatvan év alatt 66 város épült. Kazahsztán emberi értékei azzal is gyarapodtak, hogy a gazdasági fej­lesztéshez szükséges munkaerő más köztársaságokból is toborzódott. A múltban is sok nemzetiségű kazah földön jelenleg száz nemzetiségét tartanak nyilván. Oroszok, ukránok, németek, kínaiak — lehetetlen mind felsorolni. Alma-Atában a piacon a nemzetiségek színes seregszemléjét találja az ember. Főleg azokon az árusítóhelyeken, ahol a kolhozparasz­tok kínálják termékeiket. Kazahok és üzbégek gyümölcsöt, gránátalmát, az oroszok burgonyát, ukránok káposz­tát, kóreaiak csípős fűszeres salátá­kat, moldvaiak szőlőt, kirgizek ízes almát. Megkönnyítette a nemzetisé­gek barátságos együttélését a kazah nép jelleme, hagyományos vendég­szeretete. Talán az is, hogy az ő mu­zulmán vallásuk nem rögzített belé­jük elidegenítő vonásokat. A nomád életmód miatt nem volt még mecset­jük sem, a nők nem takarták le ar­cukat. ♦ ♦♦♦ Kétségtelen, hogy a cári időkben Kazahsztán félgyarmati sorban élt, nyersanyagbázis volt. Ilyennek szeret­nék látni ma is egyes nyugatiak, akik odalátogatnak. Mivel a tények szembetűnően mást mutatnak, ke­resztkérdésekkel akarják kibogozni előítéleteik igazolását. Nem sokkal előttem járt ilyen szándékkal a szak­­szervezeti tanácsnál egy angolokból, franciákból és portugálokból álló újságíró-küldöttség. A nőbizottság mongolos arcú elnöknője fogadta őket. Apja még nomád életet élt, tel­ve a puszták iránti nosztalgiával. De az öreg kazah mégis más sorsot szánt neki, mint amelybe 6 született: „Lányom, menj csak, te már tudod, hogy nem a kóborlás a szabadság“. ♦ ♦♦♦ Forradalmi tett volt a szűzföldek feltörése 1954-től. Közismert, hogy ebben az időben Leonyid Brezsnyev Alma-Atában tartózkodott. Láttam a csinos, de szerény családi házat, a­­melyben lakott. Kazahsztánban a szűzföldek megművelését hőskölte­ménynek tartják. Valóban: a szovjet szűzföldek meghódításában oroszlán­­rész jutott erre a köztársaságra, 42 millió hektárból 25 milliót itt művel­tek meg. A nyugati „baljósok“ azt hirdették, hogy a „vad pusztákon ember nem tud létezni“, a szűzföld „Oroszország gyomrában megemészt­hetetlen falat marad“. — Nem így van — mondta Edige Turkebajev, a Közgazdasági Kutató Intézet igazgatója. Nem szépítette a nehézségeket, amelyeket a hosszú tél, a rövid, forró nyár és a kevés csa­padék okoz. Voltak aggodalmak, hogy a vetések tönkremennek, elpusztítja a fagy, a szél, a víztelenség. A hagyományos művelés valóban kudarcot hozott volna. A helyi mű­velés sajátosságai szerint gyártott gépek, a téli nedvesség megőrzésére, a talaj védelmére kidolgozott mód­szerek, a földek váltakozó pihente­tése (ugarolás) megtermetté a maga gyümölcsét. Láttam szántást a havon. Ha ugyan szokásos szántásnak lehet nevezni, hogy egy-egy barázdát húz­nak, amely meggátolja, hogy a sze­lek elsöpörjék a havat. Tavasszal az­után a szántást és a vetést egyszerre végzik el. Az aggódók nem látták előre, hogy bár nehéz, de nem hiábavaló felvenni a küzdelmet a természettel. Ehhez megfelelő emberek kellenek. Termet­tek ilyenek Kazahsztánban, és tfz­­ezerszámra érkeztek más területek­ről. Városias településeken, kétezer szovhozban élnek, székhelyüket stílu­sosan nevezték el Szűzföldvárosnak, Celinográdnak. S a szűzföldek Igazolták azokat, akik hittek bennük. Még a fejlesztés időszakában élérték évente a húsz­millió tonna búzatermést, az 1979-es évben pedig a 21 millió tonnát. A mostani XI. ötéves tervidőszakban megcélozzák a 27 millió tonnát. Nem­csak a mennyiség fontos. A szűzföl­dön a búza minősége jobb, mint a csapadékban bővelkedő szántófölde­ken. Ami a szűzföldi búzát illeti, azt mondják rá, hogy „erős és kemény“, magában nem is való kenyérnek, ke­verni kell a kenyérliszthez. Jellemző, hogy ebből a gabonából exportálnak is, például Olaszországba, ahol a hí­res „pastákat“, tésztaféléket készítik belőle. ♦♦♦♦ Noha a szözföldek bebizonyították életerejüket, a tudósok, közgazdászok, szakemberek fejtörése nem szűnt meg: miként lehetne minél több vizet terelni a kazah pusztákra. E tekin­tetben már vannak eredmények: az Iptis-—Karaganda csatornát 500 kilo­méter hosszúságban megépítették, s a mostani ötéves tervidőszakban folytatják egészen Dzsezkazganig, a rézbányászat fővárosáig, amelynek közelében érnek földet az űrpilóták. — Szibériára kacsintunk — magya­rázta Turkebajev —, ott vannak bő-, vizű folyók, amelyek északra tarta­nak. Rendkívül költséges a folyásuk visszafordítása. Föld alatti és föld feletti csatornák, szivattyúk kellenek. Nem lehetetlen. De még vannak ag­godalmaink, például az, hogy az el­terelés megbontaná a szibériai terü­letek természeti egyensúlyát. Még folytatódik a vizsgálódás. Emellett azonban újabb szűzföldeket hódítunk meg, és dolgoznak tudósaink a szi­kes földek termékennyé tételén is. Ebből kétszer annyi van, mint szűz­földből. — Megemészthető falat lesz? — Évtizedekre szóló feladatokról van szó. Intézetünk ilyen távlatokban is dolgozik. Ami most ábrándnak tűnhet a kívülállóknak, nálunk, már tudósok, mérnökök eszmecseréjének a tárgya. Kazahsztán valóban kincsestár. De nem varázsígére nyílik meg. KÖRÖDI J. rövidített cikke Erdei séta közbeni pihenő menedékháznál — a Magas-Tátrában Fotó: nk Változó falukép Kelet-Szlovákla Aprójalvt (Va­laliky/ Allamt Gazdaságúnak Koksa-Baksa tehenészeit tele­pén munkálkodik a 11 tagú fejöbrigád, Balia Margit bri­gádvezetővel az élen. Épp pi­henőidőben leptem meg a ve­zetőt munkahelyén. — Még Ifjú koromban hívták fel a figyelmem erre a munka­helyre az ismerőseim — kezdte tájékoztatóját. — Annak idején ez az istálló még korszerűnek számított, de amint látja — mutatott körbe — ma már elég­gé elavult. Kézierővel végezzük a takrmányozást, a trágya ki­takarítását, ami eléggé meg­erőltető fizikai munka. S az ál­latok tisztántartása sok időt el­rabol. Nyolcán gondozzuk a 110, néha ennél is több tehe­­net; etetünk és fejünk is. — Mikor kapcsolódtak be a szocialista brigádmozgalomba? — Hat évvel ezelőtt. Két év elteltével kaptuk meg a szocia­lista brigád címet. — Mivel érdemelték ki? — Az 1977-es évben is 110 tehenet etettünk, jeltünk és gondoztunk. Ekkor az éves fe­­jési átlagunk elérte a 3982 li­tert. Persze, ezt az eredményt nem tartottuk a leafelső határ­nak: egy évvel később már 4532 literes fejési átlag eléréséről adhattunk számot. Az 1979-es évben ped’g már 4865 liter te­jet fejtünk átlagban tehenen­ként. Lám, mit eredményezhet az, ha a dolgozók nem Ismerik az önelégültséget, az elbizakodott­ságot ... Aztán lőtt az 1980-as év, ami­kor brigádértekezletet tartottak, amelyen a brigádtagokon kívül a telepvezetők is részt vettek. A jelentós évfordulók tisztele­tére megszületett a döntés: — Vállaltuk, hogy elértük az 5100 literes fejési átlagot — mondotta a brigádvezető, s azt is hozzáfűzte még ,hogy egyik­­másik vezető kétségbe vonta e vállalás teljesíthetőségét. — Szorgalmunk és legjobb tudásunk latbavetésével nem­csak elértük a kitűzött célt, KEDVEZŐTLEN MUNKA­KÖRNYEZET Kiváló fejési átlag hanem a vállalást túl ts teljesí­tettük: 5125 liter éves fejési át­lagot értünk el. Balia Margit példás dolgozó, párttag. Kommunista magatar­tása követésre méltó. Tisztelik, becsülik öt nemcsak közvetlen munkatársai, hanem a gazdaság vezetői is, mivel jól összetartja, öntudatos fegyelemre neveli a brigádot. S elvtársi segítőkész­­ségből sincs hiány: ha a bri­gádtagok közül valamelyik meg­betegszik, vagy Igazoltan kény­szerül távol lenni munkahelyé­től, annak a munkáját is ók végzik. —• Mennyit dolgozik napon­ta? — A telepen tíz órát, ehhez lón még a házkörüli munka. Hajnali fél háromkor kelek, az öt gyereknek reggelit készítek, s néhány perccel három óra után már az istállóban vagyok. Naponta háromszor fejünk. A napi munkarendet percnyi pon­tossággal be kell tartani, le­gyen az köznap, vagy ünnep­nap. Hát ezen a túlfeszítettsé­­gén kellene módosítant, hogy a fiatalok is merjék vállalni — ésr fegyelmezetten végezni az istállói, állatgondozói mun­kát. Л XVI. pártkongresszus tiszteletére milyen kötelezett­séget vállaltak, s teljesítették-e azt? — Vállaltuk, hogy az 1981-es évben elérjük az 5150 Uteres fejést átlagot. Mivel ottjártunkkor még az év végéig hátra volt néhány hét, a vállalás teljesítéséről még nem állt módjukban szá­mot adni, de minden remény megvolt arra, hogy a vállalt kötelezettségüket teljesítik. További példamutató elhiva­tottságot, kiváló eredményeket kívánunk a szóban levő brigád valamennyi tagjának és több­szörösen kitüntetett vezetőjük­nek, В alia Margitnak! Küzd­jenek azért, hogy a munkakör­nyezet lényegesen javuljon, mert hiszen a szocialista társa­dalomban a legfőbb érték —< az emberi (Illés) Az új választási programterv fel­adatainak teljesítéséhez ALSÖSZELI­­BEN (Dolné Saliby) is nagy lendü­lettel fogtak hozzá. Az első évre ki­tűzött feladatokat sikeresen teljesí­tették, mégpedig a lakosság, főleg az idősebbek jóvoltából. A múlt évben több ezer őrá társadalmi munkát vé­geztek a tömegszervezetek tagjai. A faluszépítés keretében több száz dísz­cserjét, rózsabokrot ültettek, beton­járdákat, aszfaltutakat építettek, s folytatták a parkosítást. Átépült a régi áruház, s itt egy iparickk-szak­­üzletet nyitottak. Ez nagyon szép, viszont hibája: nincs elegendő áru benne, elsősorban a vasáru-készlet hiányos. Ezen a felépült áruraktár sem változtatott. A JEDNOTA fogyasz­tási szövetkezet járási illetékesei több figyelmet fordíthatnának e kér­dés mielőbbi megoldására. Ez a tény* járási méretben is fennáll — Néhány hónappal a határidő előtt átadták rendeltetésének — múlt év szeptemberében — az iskolai napkö­zit. A lakosok ezzel kapcsolatban a költségek egyharmadát társadalmi munkával megtakarították. Ez a léte­sítmény nagy segítség a gyermekes anyáknak, akik nyugodtan dolgoz­hatnak, mivel gyermekeik szakfel­ügyelet alatt vannak reggeltől dolog­végeztéig. A nemzeti bizottság rendbehozatta a régi kultúrház épületét, g ott mo­dern egészségügyi központot létesí­tett, körzeti-, gyermek- és fogorvos­sal. A páciensek fűtött váróteremben várakozhatnak, az orvosok tágas he­lyiségekben végezhetik gyógyító mun­kájukat. Egy problémára azonban Pleva László hnb-elnök rámutatott: „Teljes elégedettségről azonban mégsem ív hét sző a lakosság részéről, mart a körzeti orvos csak minden második nap rendel, mert hetente kétszer Ki­rályrévben (Kráíov Brod) is helyt kell állnia. Remélem: ez a probléma is rövidesen megoldódik.“ A „Z“ akció keretében épül egy szolgáltatóház, 2 millió korona érték­ben. Helyt kap benne: a posta, a könyvtár, a fodrász és borbély, vala­mint a a vegytisztító. Az épltőmunka kielégítően halad, hiszen már felhúz­ták a falakat, s a tetőzet is a he­lyére került. — Igyekeztünk — mondotta a hnb­­elnök —, hogy a külső munkálatokat még a tél beállta előtt befejezzük. Persze a belső munkálatok a téli idő­járás ellenére folytatódnak. Miért es az iparkodás? Hogy egy évvel a kitű­zőt határidő előtt már a lakosságot szolgálhassa ez a fontos, közérdekű létesítmény. Szinte napról napra változik a fala képe. Szépül, csinosodik. Az, hogy ilyen legyen, nem csupán a község­vezetők, hanem az egész lakosság ér­deke. Különösen dicséretre méltó munkát végeznek a községgazdálko­dási üzem iparosai, mesteremberei (asztalosok, festők, kőművesek), s az idősebb polgárok, köztük Szarka László, Seres Lajos, Gyalog László,­­Patócs Sándor, Bondor Zoltán, Szaksz István, Repta Mihály, Szalai Ferenc, Szász Lajos, Csemez Arpád, Szilvást István, Kmefko Pavel, Pleva főzsef és Takács Gáspár, akik latbavetik tudá­sukat, szorgalmukat a falufejlesztés érdekében. Köszönet a segftöknekt Oláh Gynla mérnök, Alsászeli (Dolné Saliby) Ha valaki esetleg nem tudná: Európa legnagyobb és legkorszerűbb pe­csenye- és bózinyúltelepe a Magyar Népköztársaság dunavarsányl Petőfi Mgtsz-ében található. Ez a kiváló mezőgazdasági nagyüzem a pecsenye- és hóztnyúltenyésztési rendszer gazdája, amely világszínvonalon gondos­kodik a házinyúltenyésztés megannyi problémájának megoldásáról Fotói (kovf N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents