Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-03 / 13. szám

1982. Április з. SRflŕBÄD FÖLDMŰVES A múlt hibáiból okulva A mezőgazdasági termelés sajátos helyzetéből következik, hogy olykor a legnagyobb erőfeszítés sem hozza meg a várt vagy hőn Óhajtott sikert. A természet nem mindig fogadja ke­gyeibe a szorgoskodókat; a szeszé­lyes időjárás gyakran keresztülhúzza a emberi számítást, lelohasztja a kezdeményezőkészséget. Hát ha még ez a készség nem is volt valami szi­lárd ... A nagysallói (Tekovské Lnžany) Barátság Efsz életében egy évti­zede a múlt év volt a legszfikösebb. A remélt közel tizenegy millió koro­nás nyereségből a végén hét millió sem kerekedett ki, Így a tervidőszak első évében a gazdaság nem előre, inkább visszafelé lépegetett. A jöve­delmezőség szintjét tekintve, több mint ötven százalékos visszaesés volt tapasztalható: a korábban élvonal­beli szövetkezet tavaly mindössze 8,54 százalékos rentabilitást tudott felmutatni. Mindez elsősorban a nö­vénytermesztés területén elszenvedett kudarcnak volt köszönhető. Előbb a késel fagyok, később a szárazság, a jégverés, végül a felhőszakadásnak Is beillő esőkkel kísért viharok káro­­sltottták a féltő gonddal ápolt nö­vényzetet, Így a növénytermesztési ágazat belterjesitését célzó anyagi és szellemi ráfordítás nem kamatozott. Az ágazat nyerstermelésében jelent­kező, közel öt millió koronás kiesést az állattenyésztési ágazat feladatai­nak mérsékelt túlteljesítésével nem lehetett maradéktalanul pótolni. Is­mét kudarcot vallottak a korai bur­gonyával és a napraforgóval, a ga­­bonaföldek 345 tonnával kevesebb hozamot nyújtottak, a szőlőben és a gyümölcsösben a fagy szüretelt he­lyettük. A kukoricában bizakodtak, de hiába. Száznegyvennyolc hektár növényzetéből takarmánylisztet ké­szítettek, mert nem érett volna be a termés. A magszaporítási céllal vetett kukorica egy részét elverte a jég, a másik teületen pedig saját hibájuk­ból csépeltek kevesebbet. Késő ta­vasszal feltört hereföldbe vetették a magot. A parcella alaposan elgyomo­sodott, és az elszaporodott drótfér­gek okozta tőkiesés is döntően befo­lyásolta a végső eredményt. A ker­tészetben és a dohánycsoportban dol­gozók is legfeljebb a tervezettnél na­gyobb bevételt eredményező minőség­nek örülhettek, a hozamnak aligha. Vigasztalódást csupán az jelentett, hogy végre előbbre léphettek a cu­korrépa-termesztésben, és megteremt­hették a népes állatállomány telelte­­téséhez szükséges takarmánykészle­tet. Ezt az állattenyésztési ágazat részben meghálálta, hiszen termelési és értékesítési kötelezettségeinek ele­get tett, csakhogy az utolsó negyed­évben jelentősen visszaesett a napi tejtermelés, és a tej minősége körül sem volt rendben minden. Igaz, hogy az ágazat termékegységenkénti át­lagban az előző övinél is kevesebb abrakot fogyasztott, viszont a terve­zettnél kevesebb malac és borjú szü­letett, s e borjaknál ráadásul az el­hullás is túlhaladta az elfogadható­nak tartott szintet. Amikor az elmondottak ismereté­ben megkérdeztem S mól ka Milan agrármérnököt, a Barátság Efsz elnö­két, hogy az őket is komoly felada­tok elé állító évben milyen lehetősé­geket lát az előbbrelépésre, Így vá­laszolt: „Az előbbrelépés lehetősége min­denkor adott, csupán az emberi szor­galomtól ás leleményességtől függ, milyen mértékben vagyunk képesek kihasználni a kínálkozó lehetősége­ket, evagy ellensúlyozni a döntő té­nyezőként emlegetett időjárási vi­szontagságok káros hatását. Tavaly szövetkezetünknek alaposan kijutott az elemi csapásokból, ráadásul ma­gunk is sok hibát vétettünk. Ebből mindenképpen le kell vonnunk a ta­nulságot, ha többet és eredményeseb­ben akarunk termelni, mint a múlt évben. Márpedig Így határoztunk, er­re szavaztunk a zárszámadó köz­gyűlésen.“ • Mindez szépen, de talán túl for­málisan hangzik. Próbáljunk konkrét tartalmat adni a szavaknak. >— a múlt évi eredmények összege­zéséből kitűnik, hogy elsősorban a növénytermesztésben kell jelentős javulást elérnünk, hogy sikeres évet zárhassunk. Az ágazat nyerstermelé­sét 12,5 százalékkal kell növelnünk, s akkor az állattenyésztés mérsékelt fejlesztése, illetve a takarékosság és a munkatermelékenység növelése fel­tétlenül hozzásegít bennünket a 11,65 százalékos jövedelmezőségi szint el­éréséhez. Átlagos időjárású évben a gabonatermesztés szintre emelése nem okozhat különösebb gondot, vi­szont a kukorica kielégítő hozamá­ért meg kell dolgoznunk. Érdemes lesz, hiszen továbbra is foglalkozunk magszaporitással, és a külföldi ta­pasztalatok alapján kétszáz hektár termését falazott silókban, ÖCM-mód­­szerrel kívánjuk tárolni, illetve ned­vesen tartósítani és hasznosítani. Ta­valy a tervezettnél lényegesen több vegyszert használtunk, némely táblák mégis úgy elgyomosodtak, hogy rossz volt nézni. Ez arra ösztönöz bennün­ket, hogy jobban kihasználjuk a szak­szerű agrotechnika nyújtotta lehető­ségeket, hissen a gyomokat nem csu­pán vegyszerrel lehet irtani. Tulaj­donképpen ugyanez, vonatkozik a szántóföldi kártevőkre is. Azután itt ven a takarékosság. Papolunk róla, de a tervezettnél lényegesen több hajtó- és kenőanyagot, valamint pót­­alkatrészt fogyasztunk. Alapvető fon­tossággal bír, hogy jobban kihasznál­juk a gépek vonóerejét, minimumra csökkentsük az üresjáratokat, követ­kezetesebben irányítsuk a belüzemi anyagmozgatást. Nem a gépeket kell utaztatni, inkább a dolgozók csopor­tos szállítását kell megoldani. Meg persze azt, hogy ebédszünet vagy vá­rakozás idején a traktoros bátran le­állíthassa a gépét, ne kelljen attól rettegnie, hogy nem tudja vontatás nélkül beindítani. Meg kell oldanunk a pótalkatrészek felújítását, kíméle­tesebben kell bánnunk az akkumulá­torokkal és a gumiabroncsokkal stb., hiszen minden korona kiadás a kö­zös költségvetését, mindannyiunk jö­vedelmi forrását terheli. Komoly el­határozásunk, hogy megszilárdítjuk a munkafegyelmet, elmélyítjük az ága­zati irányítást, teljes mértékben ér­vényre juttatjuk az önelszámolási rendszert. Minden ágazat, részleg, munkacsoport és egyén konkrét fel­adatot kap, megszigorítjuk az ellen­őrzést — beleértve a szövetkezeti va­gyon védelmét is —, és kizárjuk az anonimitást. Általános gyakorlat, hogy a legjobbakat megdicsérjük, megjutalmazzuk, de a hibát vétőket csak dorgálni szoktuk. Ez kevésnek bizonyult, tehát komolyabb eszközök­höz kell folyamodnunk. Az állatte­nyésztésben személycserét kellett al­kalmazni, mert a korábbi vezető nem volt képes az igényeknek megfele­lően ellátni a feladatkörét. S végül, de nem utolsósorban, az üzemi de­mokrácia megszilárdításán fárado­zunk. Igyekszünk szorosabbra fűzni a vezetők és a beosztottak kapcsolatát, bevonni a szövetkezeti tagokat a kö­zös ügyek megvitatásába és Intézésé­be. A termelési értekezleteken, rész­­leggyüléseken nyíltan és őszintén be­szélünk a sikerekről és a mindany­­nyiunkat bosszantó fogyatékosságok­ról, meghallgatjuk a javaslatokat, és igyekszünk nekik érvényt szerezni a mindennapi gyakorlatban. Így, közös erővel többet tehetünk a hőn óhaj­tott előbbrelépésért. Ogy tűnik, a Barátság Efsz tagjai megértették és támogatják a vezető­ség igyekezetét. A félmillió koroná­nál nagyobb értéket képviselő szocia­lista kötelezettségvállalás legalább is ezt sejteti. Jó lenne egy év múlva beszámolni arról, hogy nem téved­tünk) KÁDEK GABOR Mácsadiék helytállása A legkorábban kelők közé tartozik M ácsad i Gyuláné (képünkön), a farnadi (Farná) szövetkezet fejőnője, aki férjével együtt gondozza, eteti, feji a reá bízott teheneket. Tavaly múlt két évtizede, hogy az állatte­nyésztő telep akkor még új istálló­jába került. Azóta megszakítás nél­kül helyt áll életpárjával. Csöppet sem könnyű a munkájuk, hiszen nemcsak a teheneket kell rendben tartaniuk, gondoskodni ró­luk, hanem még 19—20 borjú is sza­porítja a tennivalóikat. Eredményes munkájukat kellően meg is fizetik. — Jól keresünk. De kell is a pénz! Semmi nélkül kezdtük párommal az életet. Apánk a fronton maradt. Hárman voltunk testvérek, özvegy édesanyánk nevelt fel minket... Férjhezmentem. Dolgoztunk serényen. Most már elmondhatjuk: házat épí­tettünk, autót vettünk. Magdi lányunk kitüntetéssel végzett a bratislavai Ve­gyészeti Szakközépiskolában, s most az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Cu­korgyárban laboráns. Tehát, elmondható, jól él a Mácsadi család, amit két kezük szorgos mun­kájával alapoztak meg. Igyekezetük, áldozatkészségük, példamutatást® közismert. Dereka* helytállásáért Má­­csadiné megkapta a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója“ szakágazati kitün­tetést. De nemcsak a munkahelyén szól« nak róla elismeróen, hanem a kői? ségben is. Ha elvégzi dolgát a közös gazdaságban, otthon foglalatoskodik a kertben, az állatok körül. Télidő­ben? Kézimunkázik, kötöget, hOTgof^ s ha jut rá ideje, olvasgat. Hiányér­zete támad, ha több napon át nem jut a kezébe könyv. Olykor jutaiomkiránduláson is részt­­vettek már, például a Magas-Tátrában, Karlovy Varyban, s a Magyar Nép­­köztársaságban is. Ahogy Mácsadiné mondotta: falu­helyen nem sok lehetőség van a szó­rakozásra, de azért nem unatkoznak, mindig találnak maguknak hasznos elfoglaltságot. Kép és szöveg: böjtös Boldog ember vagyok Már gyerekkoromban is játék köz­ben motoroztam. Akkoriban azonban még nem volt tele a játéküzlet holmi csodamasinával: azzal játszottunk, a­­mit gyujásdobozól, célnagurlgából fabrikáltunk... Hol tellett volna ak­koriban drága bolti játékra? Szüleim nagyon szegények voltak: én voltam a legidősebb a hét gyerek közül. Ami­kor jelcseperedtem, nagygazdákhoz jártam dolgozni, mert kellett a pénz a megélhetéshez... Kamaszkorú voltam, amikor átjá­­rogattam a szomszéd faluba, ahol a cséplőtulajdonosnak a traktorát must­­rálgattam, ha szerét tehettem ... Az­tán jött a jelszabadulás, a nagy for­dulat 1948 februárjában. Utána meg a mezsgyék eltüntetése, a szövetke­zetesítés, a nagy lehetőségek idősza­ka. 1950-ben letettem a vasvillát, mondván: „Jó szerencsét, gazd­­uram ... Г Faképnél hagytam a ke­nyéradómat, s beiratkoztam a kassa­­bárcat [KoSlce-Barcaf traktorosisko­lába. A szákképzettség megszerzése után traktorra ültem. Harminc éve vagyok traktoros. Megnősültem. Négy gyerek boldog apja vagyok, akiket felnevel­tünk. Szakmát tanultak ók is, saját házuk van, becsületesen élnek, mint lómagunk. Boldog embernek érzem magam. A traktoros ma kulcsember a szövetke­zetben. Helytállását, szorgalmát, kez­deményezését a közösség, a társada­lom anyagilag és erkölcsileg egy­aránt méltányolja. Nálunk, a kenyhect (Hrantöná pri Hornáde) szövetkezetben aranyérmes a szocialista gépi brigád. Több trak­torostársam részesült már állami ki­tüntetésben. Jómagam, 60. születés­napomra a „Mezőgazdaság Érdemes Dolgozója“ minisztert kitüntetésben részesültem. Bemutatkozom: KISS JANOS va­gyok, Szináról JSetíaJ. Lejegyezte: (illés) Falu a fejlődés utján Közel ezer éves múltra tekinthet már vissza a felsőcsallóközi Mlhályfa (Michal na Ostrove). Az első lakók már a honfoglalás után letelepedtek, akik valószínűleg halászattal és állat­tenyésztéssel foglalkoztak, mivel az akkori Duna egyik fő ága mellett volt a település, körülötte legelők­kel, zsombékos nádasokkal. Ez utób­bi jő búvóhelyül szolgált az ellensé­­ges betörések Idején. A Duna áradá­sai sokszor veszélyeztették a lako­sokat, ezért a házakat a magasabban fekvő területekre építették. A hajdani Dunának már csak nyo­mai találhatók, medre évszázadok alatt feltöltődött, s helyén — tenyész­tőben — gabonát ringat a kósza csallóközi szél. Sokat szenvedett Itt a lakosság: Javait pusztította tűzvész, árvíz, jár­vány. Robot, dézsma alatt nyögött. Módja nem volt a falu fejlesztésére. A közel évezredes múlttal rendel­kező falu lakosságának sorsdöntő dátuma volt 1945. április elseje, ami­kor a szovjet hadsereg felszabadítot­ta, s végre elindulhatott a rohamos fejlődés útján ... A még élő időseb­bek máig emlékeznek a felszabadulás napjára: — Hajnal plrkadt, egy-egy ágyű­­lővés, aknarobbanás hallatszott mesz­­sziröl. A felszabadítókat várták, az olyannyira áhított szabadságot. A nagy várakozás csendjében egyszer csak motorzúgás hallatszott a szom­széd falu felől. A német fasiszta csapatok úgy 11 óra körül hagyták el a falut, különösebb kárt nem téve. Alig telt el néhány perc, máris meg­jelentek a szovjet felderítek, majd az őket követő szabadsághozők. Ez­zel új élet kezdődött. Valójában azon­ban csak a szövetkezet megalakulá­sa, gazdasági-politikai megsztlárdu-EgészségUgyi központ lása után indult fejlődésnek a falu. Eltűntek a zsúpos, nádfedelee viskók. Gombamődra szaporodtak a minden kényelmet kielégítő, tágas, korszerű családi házak. Az építkezés azóta sem szűnt meg. A nemzeti bizottság, e lakosság segítségével, minden erejét a község­­fejlesztésre fordította. Felépült az ú] egészségügyi központ, az Iskola, az ővoda, a nemzett bizottság épülete, portalanltott útakon, járdákon kopog a lábbeli. Befejezés előtt az üzletház építése és a sporttelep létesítése. Mindehhez nagymértékben hozzá­járultak a község lakosai, akik fá­radságot nem Ismerve, hoztak tető alá közintézményeket, csinosították a környezetüket. A községvezetök, s a lakosság cél­ja egy és ugyanaz: vonzővá tenni a falut, s tovább fejleszteni Bognár László A lévai (Levioe) járás egyik leg­szebb községe a közel 1500 lakosú Alsôpél (Dolný Piai), melynek Dvo­­rák Anton a hnb-elnöke, Immár 1964 óta. A lakosság aktivizálásában jelentős szerepet játszik a 25 tagú képviselő­­testület. A képviselők közül nyolc nő. Miért kaptak az utóbbi másfél év­tized alatt több elismerő oklevelet a járási és a kerületi szervektől? A lakosok, a társadalmi- és tömegszer­vezetek tagjai szocialista kötelezett­ségvállalásaikat mindig hiánytalanul példásan teljesítették. Az említett tizenöt év alatt hat ki­lométer hosszú betonjárda épült, s ugyanilyen szakaszon portalanltot­­ták a régi és az új utcák útjait Gyö­nyörű nyilvános park létesült: Itt sétálgatnak fiatalok, Idősebbek egy­aránt. A nőszövetség helyi szerveze­tének tagjai több ezer tuját, rózsa­­bokrot gondoznak. Gyermekjátszótér­rel, Ifi-klubbal, fedett tekepályával Is rendelkezik a falu.- A sporttelepen 350 férőhelyes fedett lelátó van. A szociális helyiséget és az úszómeden­cét az Idén szándékoznak felújítani. A park bekerítéséhez a lakosok e­­gyenként 16 óra társadalmi munkával járulnak hozzá. Hatvan férőhelyes az új óvoda. A falutól négy kilométer­nyire épült fel a Barátság nyaraló­ház, vadászlak; nyáridőben itt tartják gyűléseiket a tömegszervezetek. Itt kerül sor különböző tanfolyamokra, kulturális rendezvényekre Is. A hnb és az efsz közösen hozott tető alá egy szövetkezeti klubot: Itt kapott helyet a mozi, a népkönyvtár, színházterem, s egyéb üléstermek. Állami segítséggel általános Iskola, pedagógus-lakás épült, hat tanerő számára. Minden Igényt kielégítő az Iskola tornaterme. Az új Iskolába A brigádvezető Leányálomnak egyáltalán nem volt mondható D a n k ó József ifjúsága. Szegényparaszt volt az apja, aki két hektárnyi földön gazdálkodott. A bátyja és 6 segített neki. No meg a két tehén, amelyeknek még nehezebb volt a sorsuk, hiszen nemcsak fejték azokat, hanem igavonóként is hasz­­nólták. Javakorabeli legény volt Józsi, a­­mikor megnősült. (A házigazda a fronton maradt.) Az apósával dugta össze a fejét, s úgy döntöttek: be­lépnek a közös gazdaságba. Így is tettek. Búr sokan hátat fordítottak a szövetkezetnek, ők szívósan kitartot­tak. Az ifjú ember megbarátkozott a motorokkal, gépekkel Hajtúsl jogosít­ványt szerzett, majd egy építkezési vállalatnál próbált szerencsét. Ered­ménytelenül. Visszatért a közösbe, ahol kezdetben takarmányozó, majd ‘shéngondozó lett, s az is maradt a mai napig. A feleségével együtt dol­gozik. Kilenc évvel ezelőtt kapcsolódott be az itteni 17 tagú munkaközösség Járnak három falu tanulói. A lakosok rendbetették a temetőt, s új ravata­lozót építettek. Felépül 1985-lg egy bevásárló központ, ezáltal teljesül a Nemzeti Front választást program­terve. Mint már elöljáróban utaltunk rá, a helyi képviselőtestület tagjai min­den tekintetben példát mutatnak. A falufejlesztő és csinosító munkában élenjárnak a szervezett fiatalok, a tűzoltók, a vadászok, a vöröskereszt­szervezet és a nőszövetség tagjai. A hnb mindenkor számíthat az efsz segítségére, Kovács Pál agrármérnök­kel az élen. Belányi János, Deménd (DemandlceJ a szocialista brigádmozgalomba. öt választották brigádvezetővé. Mennyi­re áll helyt ez a brigád a rozsnyéi (Rožňava) járásban? Ok a legjobbak. Miért? Jé a vezetőség, amely nem­csak a versenyt szorgalmazza, hanem az előfeltételeket is megteremti a jő eredmények eléréséhez. Mégpedig az­által, hogy gondoskodik elegendő és jó minőségű takarmány termeléséről. A többi már a brigádtagok dolga, akik parasztszármazásúak, mindnyá­jan szeretik az állatokat. Dankó József mivel tölti kevés sza­badidejét? Ha végez az istállóban, százféle dulog várja otthon. Van négyszáz szőlőtőkéje, néhány család méhe, (amelyek tavaly egy mázsa mézet gyűjtöttek össze). Amellett va- 4 dísz Is, természetrajongó. Három éve { van még hátra a nyugdíjkorhatárig, de szeretne tovább maradni a szövet­kezetben, mert megbecsülik őt. A malomkerékhez hasonlította sor­sát: „Ha a garat tele volt őrölnivalé­­val, a molnár percnyi pihenőt sem tartott. Dologvégeztével, amikor már víz nem zúdult a lapátokra, a nagy­kerék a lendülettől megállni nem tudott, még egy kicsit tovább for­gott ..(korcsmároe) Fejlesztik, csinosítják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents