Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-20 / 11. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. március 20. 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 9 Gazdasági önállóságra törekednek Ä CSKP XVI. és az SZHSZ III. kong­resszusának az Irányelvei a szövet­ség vezetőségét arra kötelezték, hogy átértékelje a gazdálkodás eddigi gya­korlatát és hatékony intézkedések­kel törekedjen a gazdasági önálló­ság elérésére. A szóban forgó kér­dést a szövetség központi választmá­nya a gazdálkodás minőségi követel­ményeinek a szellemében érdemben tárgyalta, és a megoldást is napi­rendre tűzte. Attól eltekintve, hogy az SZHSZ múltbeli gazdasági tevékenysége si­keresnek minősíthető, az eddigi gya­korlat mégsem nevezhető teljesen ki­elégítőnek. Elengedhetetlenül szük­ségessé vált tehát az új szabályzók életbe léptetése. Olyan szabályzóké, amelyek megoldják a vizek tervszerű halasításának a problémáját, vala­mint az alapszervezetek és a közpon­ti bizottság termelési és adás vételi viszonyát. A szövetség elnöksége a feladatok rugalmas megoldását az SZHSZ köz­ponti választmányának a titkárságá­ra bízta, az pedig kidolgozta a javas­latot, megtárgyalta azt a kerületi bi­zottságokkal és az alapszervezetek vezetőivel. Ezzel párhuzamosan meg oldódik a horgászvizek halasításá­­nak a kérdése is. /örvendetesnek minősíthető a sző vétség növekvő taglétszáma, ezzei együtt azonban a halfogás követel ményei is nagyobbak, mint valaha A horgászvizek biológiai romlása, vagyis az ipari szennyeződés elhatal masodása miatt a halállomány sza porodása és természetes élettere lé­nyegesen leromlott. A mesterséges halasítás emiatt évről évre sürgetőb­bé válik. A növekvő taglétszám és a vizek halbőségének a tényleges állapota azt mutatta, hogy a kettő közötti el­lent mondás egyre nő, tehát alapvető változás szükséges a horgászvizek tervszerű halasításában. Itt persze nem is a pénzügyi helyzetből, hanem az egyes vizek biológiai állapotából kellett kiindulni. Ez annyit jelent, hogy a mesterséges halasítás igénye mind mennyiségi, mind ivadékválasz­ték és súlyátlag tekintetében na­gyobb, mint korábban, s ezzel együtt a költségek is hatványozódtak. Egy körzeti szervezet sikerei Az SZHSZ szenei (Senec) körzeti szervezetének értékelő taggyűlése a közelmúltban a CSKP XVI. kongresz­­szusa határozatainak szellemében zajlott le. Dimitrov István elnök az eltelt Időszak tevékenységét értékel­ve kiemelte, hogy a körzeti szervezet­nek már több mint hatszáz felnőtt tagja van, a fiatalok közül pedig 189-et 4, .rtek meg. A múlt idényben 75 taggal gyarapodtak. A társadalmi munkában Szencen, Magyarbélen (Velký Biel) és másutt 850 órát dol­gozott e tagság. A 35 tagú halőrség is sikeres te­vékenységet fejtett ki. A halastavak­nál és a versenyeken több mint 1300 órát dolgoztak. A szervezet figyelmet érdemlő eredményeket ért el a Nagy­tó, az Ezüst-tó, a Mély-tő és a ma­gyarbéli kavicsbánya haltelepítésé­ben. Ezt a szervezetet több horgász­verseny szervezésével bízta meg az SZHSZ bratislavai vezetősége, jóleső érzés, hogy gondoskodnak az után­pótlás neveléséről. A szenei szlovák és magyar tannyelvű alapiskola pio­nír horgászai részére előadásokat szerveznek. A Nagy-tavon idényben 38 pionfrhorgász bevonásával ver­senyt is szerveztek. A horgászok fegyelme, aktivitása, tenniakarása az utóbbi időszakban lényegesen javult. Egyre több időt áldoznak a körzet vizeinek rendben tartására, a környezet védelmére, a társadalmi munka javítására. Az NOSZF 65. évfordulója tiszteletére 800 óra társadalmi munkát vállaltak. SZÄRAZ PÄL Köztudott ugyanis, hogy a halasi­­táshoz szükséges ivadékot ma már belterjes körülmények között nevelik és szaporítják. A halivadék igénye pedig nélkülözhetetlenné tette a spe­ciális tápok hasznosítását, s ezeknek az átlagára az utóbbi időben jócskán felszökött. így növekedett az ivadék­nevelés és szaporítás költsége. Szük­ségessé vált tehát az lvadékforgal­­mazási árszint módosítása. A szövet­ségnek a többletköltség fedezésére csupán egyetlen forrás, a horgászen­gedélyért kapott pénzösszeg áll ren­delkezésére. A gazdasági önállóságra való törekvés megkövetelte a szövet­ségtől, hogy olyan mértékben növelje a horgászengedélyek beszerzési árát, amellyel fedezheti a teljes költség­­ráfordítást. OO0 A szövetség központi választmánya 1972. január 1-1 hatállyal Jogerősen szabályozta a horgászengedélyek be­szerzési árát. Az erre vonatkozó ha­tározat főbb tételeit az alábbiakban ismertetjük: a) A nem pisztrángos vizekre — szlovákiai méretben —■ érvényes hor­gászengedélyek árát 200 koronára módosították. Ezek az engedélyek azokban az alapszervezetekben érvé­nyesek, ahol az engedély tulajdono­sát felvették tagnak, de azokban a körzetekben is, amelyek fel vannak tüntetve az engedélyen. b) A helyi és a városi szervezetek pisztrángul vizeire érvényes engedé­lyek árát 200 koronára módosították. c) A nem pisztrángos és a piszt­rángos vizekre érvényes engedélyek árát 500 koronára módosították. Ezek az engedélyek nem érvényesek a víztárolókra és az öt hektárt el nem érő többi zárt vízterületre. Az öt hektárt túl nem haladó zárt vizeken tiltott a vendégjegyek kiadáas. d) Rövid távra szóló engedélyek: A napra szóló engedélyek kiadha­tók az összes vizekre. Napraszóló: Idényre szóló: v i z с л , Kčs engedélyek Kčs Nem pisztrángos vizekre .... 30 — Pisztrángos vizekre ..... 40 — Víztárolókra....................................... Do maša.......................... ...... , . 30 250 30 250 Árvái tároló....................................... 30 250 Ružiná................................................... 30 — Liptovská Mara................................ 30 3(W Dobšiná (pisztrángos) .... 40 300 e) A pionírhorgászegedélyek be­szerzési árát 30 koronára módosítot­ták. f) A 15—18 éves fiatalok, vala­mint 25 éves korig a tanoncok, a diákok és a tényleges katonai szol­gálatot teljesítők horgászengedélyé­nek beszerzési árát (ha nem rendel­keznek önálló keresettel) 100 koro­nára módosították. (Nem pisztrángos vagy pisztrángos vizekről lévén szó, az 500 koronás évi engedélyekre nem adnak kedvezményt.) g) A nők horgászengedélye kiadá­sára a továbbiakban is a régi alap­elvek érvényesek, csak az engedé­lyek ára módosult. h) Nyugdíjasok és rokkantak ré­szére, akik legalább öt éve tagjai a szövetségnek, a 200 koronás horgász­engedély esetében 30 százalékos ár­engedményt adnak. Ez azonban nem vonatkozik az 500 koronás évi enge­délyekre. —hai— Halfogás nápolyival IA galántai (Galanta) városi horgászszervezetnek vizel ha­­lasítására egy alkalommal nagy mennyiségű méretes pontyra volt szüksége. Hol tudná ezt gyorsan beszerezni? Azt taná­csolták nekik, hogy fordulja­nak a Pusté Sady-i szövetke zethez. így is történt. A felek megegyeztek. A horgászszerve­zet több mint ötszáz kiló fej lett pontyot fogott ki a szövet kezet halastavából. Akkor tud ták meg, hogy a szövetkezel a halakat nápolylhulladékkai eteti. Ezt nagy tételben Sze­redről (Sered') a süteményké- I szítő üzemből szerezték be. A szövetkezet néhány sze­­! mélynek lehetővé tette a hor i gászást. Olyanoknak is, akik ! nem rendelkeztek horgászat, engedéllyel. A tóból nem sok halat fogtak ki. A pontyok nem kaptak rá a felkínált főtt [ kukoricára, de a darakészlt ményre sem. A horgászok i azonban hamarosan megállapí i tották, hogy a halak mit sze ! retnek. Ehhez ugyanis nápolyii kellett a horogra tűzni. Ned­­; vesített állapotban tekerték a i horogra. Ez aztán szép zsák­­í mányokat eredményezett. Ért hető, hogy a szövetkezet ha­marosan csökkentette a halfo- I gásl engedélyek kiadását. K. F. VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 Hogyan vadásszunk szalonkára? Magátö) értetődő, hogy minden va­dásznak más és más vad lövése nyújtja a legszebb élményt. Talán sokan meglepődnek azon, hogy olyan vadász is akad, aki fővadjának a szalonkát tekinti, a többi pedig alig vagy egyáltalán nem érdekli őt. A- kadnak persze olyan egyének is, akik szalonkára csak divatból va­dásznak. Erre aztán hamar ráunnak, mert nem találnak benne érdekeset. Részemre a szalonka vadászata egyike a legizgalmasabb élmények­nek, mert elejtése soha nem biztos. Szinte minden vadászat más és más lehetőséget és hangulatot kínál. A tavaszi hangulat persze semmihez sem hasonlítható. Az olvadó hó, a simogató, lágy tavaszi szellő, a fris­sen fakadó zöld illata, a virágok nyí­lása, a szebbnél szebb madárének, s a csöndes magány azt bizonyítja, hogy ehhez hasonló élményt a va­dászat egyéb változata nem nyújthat. Az a tudat, hogy vége a hosszú tél­nek, s újra vadászhatunk, már külön élmény. Az is nagy élvezet, hogy a szalonka lövése kizárólagosan egyéni vadászattal történik. Nem szükséges hozzá a vadőr, a kísérő stb. A vadász kiballag a területre és vár, hallga tózik. Aztán minden a szalonka sze­szélyétől és a vadásztól függ. Hogy hozzánk mikor és mennyi szalonka érkezik, az számtalan té­nyező függvénye. Az előrejelzések ugyan megemlékeznek róla, hogy hozzávetőlegesen mikor és milyen szalonkahúzással számolhatunk. Itt azonban számtalan tényező közreját szik. Az ornitolégosuk régen kutat­ják, hogy miként állapítható meg a szalonkák húzása. Hosszadalmas meg figyeléseik sokaságából szűrték ki, hogy ehhez legfontosabb tényező ta­vasszal a tartós meleg délnyugatról történő áramlása, amikor a Brit-szi getek felett alacsony a légnyomás ha azonban a ciklon Izland felett alaknlt ki, akkor a szalonkák vonu­lása jóval gyengébb. Ha viszont a Brit szigetek felett anticiklon, tehát magas nyomású légáramlat alakult ki, akkor ez késlelteti a szalonkák érkezését, sőt vonulásukat széjjel is szórja. Olykor inkább tengerközeiben északra vonulnak, s minket a több­ség elkerül. A seregnek csak kis tö­redéke érkezik hozzánk késve és sietve, mert közben elérkezett a köl­tés ideje. A szalonkahúzás egyik té­nyezője tehát az időjárás, a másik pedig az ezzel összefüggő táplálko­zási lehetőség, amikor a délnyugat­ról érkező meleg áramlat előcsalja a talajban rejtőző rovarokat és terített asztal áll a fáradt szalonka rendel­kezésére. Nálunk legbiztosabb jele a szalonkák érkezésének, ha örvgalam­­bot vagy barázdahitlegetőt látunk. Hajdanában többféle módon va­dásztak szalonkára. Tavasszal, de ősszel is lőtték. Most persze csak tavasszal és csak az esti vagy a haj­nali lesen lőhető. A húszas-harmin­cas években vizslával bokrászva ma­gam is vadásztam szalonkára elég szép eredménnyel. Akkor persze több volt belőle, mint ma és fényes nap­pal is lőhettük. Vadásztunk rá ősz­szel is, akkor azonban kisebb esély­­lyel, mert a vonulás zöme a szarvas­­bőgés idejére esett, s a vadászat e két módozata nehezen volt össze­egyeztethető. Hol a legalkalmasabb a szalonka vadászata? Szerintem a kis tisztásokkal tarkított erdőrésze­ken, lehetőleg magasabb erdő köze­lében, mely megfordítja, tehát felénk tereli a szalonkát. )ú, ha ez valami­lyen víz vagy tocsogó közelében te­rül el, mert ott a szalonka szívesen tartózkodik. Itt találja a legtöbb táp­lálékot. Többen kérdezhetik, van-e fortélya a szalonkavadászatnak. Szerintem nincs. Az az okoskodás, hogy ennyit Az SZVSZ Dunaszerdahelyl (Dunaj­ská Streda) Járási Bizottságán a kö­zelmúltban Vajas János titkárral át­tekintettük a múlt Idény vadgazdál­kodási eredményeit. Elmondta, hogy a vadásztársaságok tagjai aktívan részt vettek a sokrétű munkában, a tervet azonban még így sem sikerült minden tételben teljesíteni. Jó ered­ményeket értek el az őlővad befogá­sa és eladása terén. A tervezett há­romezer élőnyúl helyett 3 ezer 350-et szállítottak a felvásárlóhelyre. A leg­jobb eredményt Aranykalász (Zlaté Klasy) körzetében érték el a vadá­szok. A tervezett 250 helyett 291 nyulat szállítottak Modrankára. A vagy annyit kell lövésekor eléfogni csupán gyakorlat kérdése. Gyakorla­tilag ugyanazok a szabályok vonat­­koztathatók a szalonka lövésére is, mint például a fogoly, a fácán vagy pedig a vadkacsa elejtésére, persze azzal az eltéréssel, hogy amíg ezekre nappal vadászunk, addig a szalonka főleg az első csillag megjelenése után repül. Sokan ezt a csillagot sza­­lonkacsillagnak is nevezik. Ha valakinek nincs kellő gyakor­lata a kapásból való lövésben, annak természetesen kevés esélye van, ha­bár a szalonka néha csaknem úgy repül fölöttünk, mint a bagoly, leg­többjük azonban úgy elcikkázik fe­lettünk, mint a villám. Jó fül, még jobb szem és biztos kéz kell a sza­lonka sikeres vadászatához. Hihetetlen, de így igaz, hogy akár a dögrelőtt, akár a szárnyazott sza­lonka mennyiségének a fele elvész. Az esti vadászatoknál gyakori jelen­ség, hogy agyonkarcoltan, fáradtan, minden bokor tövébe bevilágítunk, mégsem találjuk meg madarunkat. Ha másnap keressük, esetleg csak egy-két pebelytollat találunk, mert a szalonkát elvitte a ragadozó. Jobb a reggeli vadászat, mert nagyobb a valószínűsége, hogy lövés után meg­tervet azonban a nyárasdi (Topol­­níky) és a hodosi (Vydrany) vadász­­társaság is túlteljesítette. — A járás vadásztársaságai szar­vast is szállítanak a feldolgozó üzem­nek? — Most kaptuk meg a kimutatást. Főleg Vajkéról (Vojka), Felbárról (Horný Bár), Somorjárói (Samorín) és Kulcsodról (Klúčovec) szállítottak szarvast feldolgozásra. A terv szerint 3 ezer 10 kilót (43 darab) kellett eladni, azonban nem jó vadász az, aki nem kíméli az állományt. Az em­lített vadásztársaságok tagjai 39 szarva^): lőttek, azonban 4 ezer 163 kiló összsúlyt szállítottak az üzembe. találjuk a madarat. A reggeli vadá­szatot azonban kevesen kedveMk, mert a húzás legföljebb csak tiz­­tizenöt percig tart. Ezért, aki csak teheti, szalonkázni kutyával járjon az esti húzásra. A húzás időpontja vál­tozó. Lőttem már szalonkát március hatodikán, de április tizenkilencedi­kén is. A legjobb vonulás azonban márevius közepétől április elejéig tart a Csallóközben. Ha a hazai és a külföldi megfigye­lések hitelesek, akkor bizakodók le­hetünk, mert a szalonkák száma állí­tólag növekedett, ami nemcsak a va­dászoknak, hanem a természet ked­velőinek is nagy öröm. Talán még annyit, hogy szalonkára a megenge­dett keretek között nyugodtan va­dászhatunk. Nem veszélyeztetjük ez­zel az állomány létét. Csupán az a baj, hogy egyes tőkés országokban a szalonka milliós évi terítéke is gyakori. Nálunk ennek csak a töre­dékét lőjük. Ide kívánkozik még, hogy hajdanában heringfejet küld­tünk annak a vadásznak, aki az idényben egy szalonkát sem lőtt. fin csak egyszer küldtem heringfejet egy újdonsült vadászbarátomnak, hogy megismerje a vadászszokásokat. SAFARIT JÓZSEF Amennyivel több volt a leadott szar­vas súlya, annyival keveseb őzet ej­tettünk el. A terv szerint 273 őzet kellett lőnünk eladásra 3 ezer 470 kiló összsúlyban, de csupán 161 da­rab került terítékre 2 ezer 271 kiló súlyban. — Nem teljesítették a nyúl- és a fácán eladását? — Bánt, hogy a tervet nem sike­rült teljesíteni. A megmaradt állo­mány azonban a későbbiek során hozza a hasznot. Vadásztársaságaink a tervezett 7 ezer nyúl helyett 6 ezer 361-et adtak el. Lényeges azonban, hogy az összsúly 23 ezer 367 kiló, vagyis 800 kilóval több a tervezett nél. A fácáneladást sajnos sem da rabszámra, sem kilóra nem sikerült teljesíteni. KRAJCSOVICS FERDINAND SZÉP EREDMÉNYEK

Next

/
Thumbnails
Contents