Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-16 / 2. szám

SSzbIhhI IHrinűves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1982. JANUÁR 18. * 2. szám * XXXIII. évfolyam * Ára 1,— Kčs Jog к kötelesség­­édestestverek Az új, 1982-es gazdasági ér — a VII. ötéves tervidőszak második éve *— első hetei szövetkezeteinkben a zárszámadási előkészületek (számve­tés, tanulságlevonás, tervezés, sze­mélycsere stb.) jegyében telnek. Na­gyon fontos időszak ez, amikor a jó­zan megfontolásoké, az előrelátó, okos döntéseké a szó. Rendkívül fon­tos, hogy a szövetkezeti demokrácia széleskörűen, mélyrehatóan érvénye­süljön. Igenis, a tagság végérvényesen ves­se el azt a téves szemléletmódot, ami mindmáig fellelhető, ha nem is álta­lánosan elterjedten, hogy „vezető, hát kolompoljon“. Nem más ez, mint a felelősség áthárítása a vezetőkre. A vezetők, szakemberek, tisztségvise­lők — legyenek azok kommunisták, vagy pártonkívüliek — többnyire tisz­tában vannak jogaikkal és kötelessé­geikkel. Köztudott: jog és kötelesség — édestestvérek! Ügy tűnik, hogy ez valamennyi efsz-tag számára egy­aránt világos, félreérthetetlen. Am, ha a mindennapi élet gyakorlati ta­pasztalatait vesszük alapul, előfordul nemegyszer, hogy a jogaikat túlzot­tan is hangsúlyozók épp a köteles­ségeik teljesítéséről feledkeznek meg a leghamarabb. A feledékenyek egyike-másika pél­dául helyesen értelmezi, hogy nem­csak választhat, hanem a vezetésbe, az állandó bizottságokba be is vá­lasztható. Legtöbbször ott követik el e legsúlyosabb, csak késve jóvátehető vagy jóvátehetetlen hibát — többnyi­re a vezetés részéről —, hogy nem mérlegelik elég gondosan, körültekin­tően, megvan-e a feltétele a tisztség­ből eredő feladatok teljesítésének. Vagyis: a javasait szakmai-politikai felkészültsége megtelel-e a közössé­gi és társadalmi elvárásoknak? Az ilyen elhamarkodott döntésre aztán a taggyűlés teszi fel a koronát, a tagok pedig — nemegyszer gépiesen nyújt­ják fel a kezüket, szentesítve a hibás megoldást. Holott, ha a tagok nem­csak szavaznának, hanem elfogulatla­nul véleményt is nyilvánítanának, ami kötelességük, a hiba — a véle­mények megoszlása következtében — már eleve elkerülhető lehetne. Meg­jegyzendő, az ilyen eset jobbára a kis szövetkezetekben fordul elő, ahol káder- és személyzeti osztály nem mű­ködik. A nagyobb közös gazdaságok­ban ezen a téren nagyobb tervszerű­ség és megfontoltság tapasztalható. Bár a nagyüzemi, szövetkezeti gaz­dálkodás már több mint három év­tizedes múltra tekinthet vissza, mégis a szövetkezeti demokrácia téves ér­telmezéséből számos hiba adódik. Minden valamirevaló efsz-tag tudja: elidegeníthetetlen joga, hogy bele­szólhat a közös gazdaság dolgaiba, véleményt nyilváníthat a gazdálko­dással, a vezetéssel stb. kapcsolat­ban; megalapozottan bírálhatja az ál­tala vélt hibákat, fogyatékosságokat. Ez Így rendjén is van! De a „minden kákán csomót kereső“ bírálat, amely nélkülözi a segítő szándékot, a jó­tanácsot, a helyes útmutatást, nem éri el célját, többet árt, mint használ. Azokban a közös gazdaságokban járnak el helyesen, ahol magasabb szinten hagyják érvényesülni a szö­vetkezeti demokráciát. Bekapcsolják a termelési ágazatok munkaközössé­geit, mindenekelőtt a szocialista bri­gádokat, vagy az e megtisztelő címért versenyző kollektívákat az elemzé­sekbe, a hibák, fogyatékosságok bo­gozásába. A vezetők véleményt, taná­csot, javaslatokat kérnek tőlük, nem­egyszer kincset érőt. Arra serkentik ezeket az élenjáró munkaközössége­ket: mutassanak példát, hogy jó ta­pasztalataikat más ágazatbeliek is át­vegyék, hasznosítsák. Az élenjáró kollektívák sokat te­hetnek azáltal, hogy összejöveteleken ismertetik, mikéht sikerült egészsé­ges, jó munkahelyi légkört teremte­niük; hogyan segítik a lemaradozó­­kat nemcsak a termelésben, hanem a tudásgyarapításban. A jó munkakö­zösségben az elvtársi segltőkészség az egyik legfőbb összetartó erő. Szin­te észrevétlenül zárkóznak fel a gyöngébbek a közepesek, a közepe­sek a legjobbak mögé. Az élenjáró brigádok, munkaközösségek általában kezdeményezőkészségükkel is kitűn­nek. A jó kezdeményezés, a példa­­mutatás gyorsan terjed, tömegekre hat, különösen akkor, ha a vezetés felkarolja, pártfogolja azt. Márpedig a vezetőség nem lehet közömbös a jó ügyet, a közösséget, a társadalmat érintő kezdeményezések lránt. A kez­deményezésben a kommunisták legye­nek mindenekelőtt a példamutatók. Ha a kezdeményezés célja világos, körülhatárolt, s elérésével problémák oldódnak meg, a fejlődés kereke len­dül előbbre, a pártonkívüliek is a maguk ügyének tartják majd, s be­kapcsolódnak ^ még a célbaérés előtt. Valójában mi is a kezdeményezés? Az. ha a brigádok, munkaKözösségek nem várnak „felsőbb parancsra“, ha­nem kollektív akarat jut érvényre. Most, amikor a növénytermesztés di­namikus fejlesztéséről van szú, a ga­bona és a fehérjedús, jó minőségű tömegtakarmány termesztésén lesz a fő hangsúly. Emellett a rét- és lege­lőgazdálkodásra ts az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani. A gazdaságossági és takarékossági el­veknek is következetesebben kell ér­vényesülniük a gyakorlatban. Ami egyben azt is jelenti, hogy sok he­lyütt módosításokat kell eszközölni — a XVI. pártkongresszus, illetőleg a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülései határozatának szellemében — nemcsak a termelésben, hanem az üzemszervezés, az irányítás tökélete­sítése szakaszán is. A nehezebb, bonyolultabb gazdasá­gi körülmények közepette is teljesít­hetők a mezőgazdaságra rótt igényes feladatok. Hogyan lehetséges a fel­adatteljesítés? Dgy, ha a vezetés sok­oldalúan, s alaposan felkészül rá, s kellően felkészíti — a téli időszak eddiginél jobb hasznosításával — az őt segftő tagságot, a kivánalmaknak megfelelően. Mert a legtöbb tartalék — a szellemi tudást is beleértve — az emberekben rejlik. E tartalék jól kiaknázható és céltudatosan haszno­sítható. Csupán többet kell foglalkoz­ni az emberekkel! Ki-ki kerüljön a tehetségének, tudásának, szakmai­(Folytatás a 2. oldalon) Hazánk legnagyobb baromfitenyésztő-telepe a Prešov melletti Salgovíkban található. Tavaly 50 millió darab tojást és 3 ezer 500 tonna baromfihúst adtak a közellátásnak Fotó: ÖSTK Jutalom a jó munkáért Sötét este borul az állattenyésztési telepre, csak néhány villanyégő sej­teti az összekötő utakat. Am az istál­lók ablaksorai világosak, az épüle­tekből csillenyikorgús, tejeskannák koccanása, olykor tehénbőgés hallat­szik. Ott most javában folyik a mun­ka, az állatgondozók esti műszakju­kat végzik. Gergő Józsefné egy újszülött kisbo­­cival van elfoglalva, éppen „vacso­­ráztatja“. Nem hagyományos módon, a kisboci nem élvezi az anya közel­ségét, csak szopókával enátott pléh­­kaniTából fogyasztja a meleg tejet. A korszerű módszerek íllúzíóromboló hatását a gondozó simogató keze el­lensúlyozza. — Sok türelem kell az Ilyen apró állatokhoz — jegyzem meg, látva szinte anyai gondoskodását. — Bizony nem könnyű ezekkel a gyámoltalan kis jószágokkal bánni, ha nem szeretném, amit csinálok, aligha boldogulnék velük. — Régen dolgozik már az állatok körül? —■■ Két évtizede, pontosan 22 éve, hogy elkezdtem ezt a munkát. Fiata­lon kerültem ide. Az alapiskola el­végzése után szülőfalumban, Peresz­lényijén (Presefany nad Ipfom) csak három évet dolgoztam a kertészet­ben. Utána férjhez mentem ide Far­­nadra (Farná), azóta itt dolgozom a szövetkezet állattenyésztésében. ■—. Naponta hajnalban kelni és nem éppen ideális környezetben ezt a munkát végezni nem lehet könnyű. — Igaz, de sose vágytam máshová. Nekem tetszik ez, megszoktam, szí­vesen csinálom. Biztosan vannak szebb és jobtf munkahelyek isr de meg lehet szokni ez istállószagot is. Meg aztán sok munkahelyet fel tud-* nék én sorolni ezenkívül, ahol nem rózsaJliat veszi körül a dolgozókat. Ezt a munkát Is el kell végezni vala­kinek, ha azt akarjuk, hogy naponta friss tej, vaj, elegendő hús legyen az asztalunkon. >—* Családra, szórakozásra jut idő? — A család tulajdonképpen mindig együtt van, hiszen férjemmel együtt kelünk, indulunk munkába, mivel 6 is ftt dolgozik, ö eteti, tisztítja a gond­jainkra bízott 28 tehenet, én fejek. Igv segíthetjük is egymást, ha vala­melyikünk hamarabb elvégzi munká­ját. A gyerekekre már- nincs gond. két lányunk, Katalin és Otília Brati­­slavában dolgoznak. Szabadidő kevés van, mert akad tennivaló a ház körül is. Ezért a szó­rakozást inkább csak otthon a tévé és a rádió biztosítja. Igaz, a Nőszö­vetség munkájába bekapcsolódom, ré­gebben még színdarabokat is játszot­tam. Tagja vagyok az SZFSZ járási vezetőségének, férjem a jnb plénu­mának tagja, ami szintén elfoglalt­sággal, feladatokkal jár. Ezek mellett még igyekszem a közösségi életbe be­kapcsolódni. Természetesen elsősor­ban Itt a munkahelyemen szeretném a rám váró feladatokat úgy teljesí­teni, hogy munkám minél eredmé­nyesebb legyen. Ezt a célkitűzést Gergő Józsefné­­nak sikerült Is valóraváltania. Bizo­nyítja ezt „A mezőgazdaságban vég­zett kiváló munkáért“ járó szakága­zati kitüntetés, melyet a közelmúlt­ban kapott, meg. BÖJTÖS JÄNOS ф Lapunk 2. oldalán tu­domást szerezhetnek arról, hogyan törődik a galántai járási pártbizottság a párt­tagsági bázis fejlesztésével és helyes összetételével, va­lamint betekintést nyerhet­nek a nemrégen elfogadott új belkereskedelmi törvény­be. * ф Az, „Élenjárók sereg­szemléje“ című írás — me­lyet a 4. oldalon közlünk — a rozsnyói (Rožňava) járás mezőgazdasági üzemeinek ünnepi értékelő gyűléséről számol be. A múlt évi ke­nyércsatában, a munkaigé­nyes zöldaratásban résztve­vő szocialista brigádokat, egyéneket tüntettek ki, ju­talmaztak meg a járási mé­retű értekezleten. ♦ Az elért eredmények arra köteleznek bennünket, hogy egyre több szakkép­zett fiatalt nyerjünk meg a mezőgazdaság számára. En­nek érdekében a mezőgaz­dasági üzemek vezetői, a párt- és társadalmi szerve­zetek következetesen foglal­koznak a fiatalok problémái­val, nevelésével és állandó­sításával. E témakörrel fog­lalkozunk lapunk 8. oldalán. + „Illenék tudomásul ven­ni“ című írásunk lapunk 11. oldalán, az Erdő- és Vízgaz­dálkodási Minisztérium tájé­koztatója nyomán ízelítőt ad a Szlovákiában létrehozott szennyvíztisztító rendszerek hasznosságáról, a vizek és a környezet fokozódó szeny­­nyeződéséről, továbbá a víz­védelmi törvény betartásá­nak fogyatékosságairól. ♦ Lapunk 12. oldalán „A belüzemi önelszámolás prob­lémái és feltételei“ címmel közölt cikk szerzője, részle­tes elemzés formájában tár­ja fel a belüzemi önelszá­molás gyakorlati alkalma­zásának fogyatékosságait, megoldásra váró problémáit. Egyben útmutatást is ad a belüzemi önelszámolás ered­ményes gyakorlati érvénye­sítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents