Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-13 / 10. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1982. március 13. ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф . ' — — KaMs sarai méhanyák A méhcsalád érzékeny biológiai kttíösésg, melynek még ma is sok a titka. Az ember beavatkozására, a méhészeti műveletekre reagáló méhcsalád viselkedésének mechanizmusát, ok- és okozati összefüggéseit alig ismerjük. így van például az anyásítással, ami gyakran próbára teszi a méhész szaktudását, érzékét és türelmét. Nem tudjuk például, hogy miért nincs biztos anyásitási módozat. Néha az egyszerű anyásítrtssal sikert érünk el, máskor viszont a jól megfontolt és bevált módszerrel is kudarcot vallunk. Érdekességként, de főleg tanulságként is szolgálhat kalandosnak nevezhető bajlódásom néhány méhanyával. ELSŐ ESET: A 4-es számú család kétéves anyját 1979-ben kellett cserélnem. A család fejlődése abban az évben is jó volt. Kétszer vettem el tőle söpört rajba méheket. A július végi anyacserekor a család népes volt. Az öreg anyát eldobtam. A fiatal párzottat a széthúzott fészek közepén építőfürtbe kalitkában adtam be úgy, hogy az anya 2—3 nap múlva szabádulhaseon. Az egy hét múlva (augusztus 7.) végzett ellenőrzéskor a család anyátlan volt, sirt. így három napig pempőtermeléshez bölcsőkezdonek (starter) használtam. Mindig sok bölcsöt fogadott el. A családot átvizsgáltam, hogy saját Hasításán bölcsője ne legyen, tehát ismét anyásítottam, de, augusztus 21-én újra anyátlan lett. Nehéz szívvel, de másik párzott anyát adtam be. Talán sejti az olvasó, hogy a következő, vagyis az augusztus 31-én végzett vizsgálat alkalmával a család anyátlan volt. A mézkamrájából elvettem a lépeket, és újságpapíron keresztül, a mézkamrába tett kitűnő 7 lépes tartalékcsaláddal egyesítettem. A tartalékcsalád Troiseck törzsből származó fiatal anyját a Szenckirályfai (Kráíová pri Senci) Méhészeti Telepen vásároltam. Az újságpapíron keresztül történt egyesítés mindig teljes sikerrei járt. Abban most is biztos voltam, Sva családot csak a téli készlet feletetése után, vagyis szeptember 15-én vizsgáltam át. Nem akartam hinni a szememnek, hogy a méhek a negyedik kitűnő anyát is megölték és Hasításra pótbölcsőket húztak. Ezek valamelyikéből kikelt párzatlan anyát is találtam. A türelmem elfogyott. A 7 lépet az alsó fiókba tettem, a többit pedig elvettem. A kaptárt ezzel a gondolattal csuktam le: ha az anya bepárzik, jó, ha nem, hát úgy is jó. Teleljetek, ahogy akartok! December nyolcadikén, amikor rendkívül jó idő — 14 C-fok meleg — volt, s a méhek repültek, a család nagy csomókban virágport hordott. Kaptárt bontottam. Két lépen tenyérnyi helyen fiatal álcákat és petéket találtam. Az anyát is láttam, tehát bepárzott, fedett fiasításuk nem volt. A későn párzott pótanya a következő évben jól dolgozott. Leszármazottjai érdekes küllemű, sötét szürke méhek, és vizsgálatkor a lépet egyformán nyugodtan ülték. Az 1979-es évben egy másik, július végén 10 napig anyátlanított családot bölcsőkezdésre használtam. A beadott fiatal anyát elfogadták, majd a Hasítására pótbölcsőket húztak és anyát váltottak. A többi 11 családnál, amelyeknek a szokásos módon (az öreg anya elvétele után, rögtön beadtam a fiatalt), ugyanabban az időszakban cseréltem az anyát, szép sikerrel. Az augusztusi serkentés hatására jól Hasítottak és népesen mentek telelőbe. A fentiekről tájékoztattam tapasztalt méhészbarátomat, aki arra figyelmeztetett, hogy az anyátlanítással végzett pempőtermelés után a családok anyásítása mindig nehézségbe ütközik. A kivételesen későn, tehát augusztus 18-ig végzett pempőtermelésnek a következő évben nem volt káros hatása, hanem sikeres volt. MÁSODIK ESET: Bajlódásom egy korcs anyával sikeres évben kezdődött. A pároztató kaptárakat négyesével egymás mellé raktam, és kijáróikat különböző égtájak felé fordítottam. Előbb minden ilyen csoportból három anyát használok fel, népüket kisöpröm, s azok az utolsónak maradt kaptárkába behúzódnak. Ügy adódott, hogy a negyedeik kaptárka anyját is felhasználtam. Az ösezerepült nép anyanevelésbe kezdett, és a kicsi, de életrevaló anya be is párzott. Méheim vándortanyán voltak. Otthon a kertben csak néhány családot tartottam anyanevelésre. A tenyészcsalád kitűnő, idős anyja elpusztult. Sebaj, hiszen több sorozatot neveletm tőle. Az utolsó sorozat anyát is kihelyeztem, de még párzatlanok voltak. Az említett párzott anyán kívül más nem állt rendelkezésemre. Gondoltam, hogy a nagy családot 1—2 hétig sem hagyom anyátlanul, és beadtam neki a kis anyát. Meg sem jelöltem, hiszen rövidesen ki akartam cserélni. Alig két hét múlva — augusztus 10-én — mindent elkészítettem az anyacseréhez. Kaptárt bontottam, és erre csodálatos kép tárült elém. A kicsi fekete anya hat lépet táblásán bepetézett, a Hasítás nagy része már fedett, hézagmentes, tehát kifogástalan volt. Az anyát is megszemléltem. Kicsinek találtam ugyan, de arra gondoltam, hogy mi lenne, ha az embereket is a növésük szerint Ítélnék meg. Megesett rajta a szívem, és nem cseréltem ki. Ekkor követtem el a nagy hibát. Az őszi vizsgálatkor — augusztus 29-én — a családnak 7 lépen 33 négyzetdeciméter Hasítása volt (csak egyik oldalon mérve). Ebből tehát körülbelül 2,5 kilogramm fiatal méh kelt, ami elegendő a jő telelésre. A tavaszi fejlődésben és virágporhordásban is megfelelt a család. A mézkamrák felrakását követő vizsgálatkor azonban a mézkamrában nyitott Hasítást ée petéket is találtam, az anyát azonban nem, pedig minden lépet háromszor átvizsgáltam. A népet a fészekbe söpörtem. Az anyarácson hibát nem találtam. Végre elérkezett a pergetés ideje. A keretfedő eltávolítása után a kis anyás család jó eredménnyel kecsegtetett, mert lentről nézve a lépek sejtjei megnyújtva fehérítettek. Korai volt azonban az öröm, mert az anya továbbra is a mézkamrában petézett. Hiába kerestem, nem találtam meg. Következett tehát az ismételt lesöprés. Bár sejtettem az igazi okot, az anyarácsot mégis másikra cseréltem. A népes családot kétszer rendeztem be pempőtermelésre. Az anya egyszer sem került a szemem elé, nem pusztíthataam el. A mézkamrába söpörtem a népet és átvonultattam az anyarácson. A mézkamra petés lépjein az anyacserekor nem találtam, mert az alsó fiókban is petézett. Végül ott csíptem őt el. Érthető dühvei, nyomdafestéket nem tűrő fohász közepette kentem a szomszéd kaptár tetejéhez. Okelme kicsi lévén, . akkor sétált át az anyarácson, amikor neki tetszett. Családját népesen tartotta, hiszen két fiókban petézhetett. Az összes család közül kaptárja körül töltöttéin a legtöbb időt. A virágporon kívül pedig alig hozott hasznot. Ilyen anyának többé nem kegyelmezek. HARMADAK ESET: Az őszi vizsgálatkor egy családomban párzatlan, de szép anyát és már csak fedett Hasítást tanáitam. A késői évszakra való tekintettel még azt is fontaiéra vettem, hogy a méhészkocsiban a nászútról visszatérő anyák gyakran eltévednek, kész párzott anyával akartam ellátni a családot. Párzatlan anyját tehát kifogtam. Ügyetlenségem miatt azonban elröpült. Azért sem lógsz meg — gondoltam, s a család kijárőját bezártam. Nem telt belé két perc, a hazatérő anyát a csukott kijáróban elfoghattam. Ez a vándortanyán történt, melynek távolságát az otthoni méhesemtől légvonalban körülbelül 3 lemre becsültem. Aznap egy otthoni pároztatóban a bepárzott anyát kicseréltem ezzel a párzatiannal. A másnapi ellenőrzéskor tapasztaltam, hogy a kalitkából kiengedték és el is fogadták. A párzott anyát beadtam a kocsiban levő nagy családnak. Négy nap múlva kaptárbontáskor azt láttam, hogy ezt a jelölt, párzott anyát a méhek üldözik, igyekeznek őt csomóba zárni, amit én békéltető füsttel próbáltam megakadályozni, s a kaptárt gyorsan becsuktam. Otthon a pároztató népe aznap már anyátlan volt, sírt. Egy hét múlva az említett nagy családban petéző anyát találtam, de nem a jelöltet, hanem valószínűleg azt, amelyiket a páraztatóba adtam be, formájáról megismertem. Az otthoni pároztatóból kirepülve nem oda tért vissza, hanem a méhészkocsiba levő nagy családba. Az általam beadott jelölt anyát tehát a méhek megölték. Ha én ugyanezt rögtön megteszem, a párzatiannal, megmenthettem volna az értékes fiatal anya életét, de arra nem gondoltam, hogy a párzatlan anya 3 km távolságból hazatalál. íme, három a šok furcsa, különleges eset közül. Hasonlókkal gyakran találkozhatunk a gyakorlatban. Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a méhészeti teendőket megfontoltan, jó érzékkel végezzük. KOVÁCS PETEK A méz gondozása, kristályosodása ás tárolása A méz olyan anyag, amelyet a méhek a virágok édes nedvéből, nektárjából, esetleg mézharmatból gyűjtenek. Kari Linné, a hírneves svéd tudós a méheket a méz készítőinek nevezte. A méh a mézet nem találja készen, hanem azt az összegyűjtött nyersanyagból készíti, és a könnyen romló táplálékot tartósítja. Mint minden gyárban, ügy a méhek „gyárában“ (a kaptárakban) nagy munka hárul a dolgozókra. A méhek az alábbi munkakörökben dolgoznak: 1. Összegyűjtik és hasznosítják a nyersanyagot (nektárt, mézharmatot, virágport, méhszurkot); 2. Átveszik, átalakítják (értékelik) és elraktározzák a nyersanyagot; 3. Szellőztetéssel gyor-A MEDOS a beérkezett mézet alumínium sítják a méz sűrfisö- kannákban gondosan tárolja Fotó: S. Krajčoviť dósét; 3. a méz gyűjtésének az évszaka; 4. a méz elszedése sajtolással, olvasztással vagy permetezéssel. 4. A kész mézet befödik viasszal. A MÉZ FAJTÁI A méz minőségét sok tényező befolyásolja. Ezek hatással vannak a méz vegyi, fizikai, fiziológiai és egyéb folyamataira. A fenti tényezők közül a legfontosabb: 1. a méz eredete, vagyis az, hogy az tényleg nektárból, virágból történt gyűjtésből, esetleg mézharmatból, vagy a fenyők tüskéiből, leveleiből, illetve egyéb fő mézforrásokból származik; 2. a nektár virágokból, fákról, esetleg mézharmatból származik. Ebből készül a méz; Eszerint vlrágmézet (nektárt), édes* harmatmézet és vegyes (nektár és édesharmat) mézet különböztetünk meg. Az egyes mézfajták összetétele egyéni. Ez azonban az ellenőrzést nehezíti. Az Állami Szabvány (CSN 57 04 90 Včelí med) a minőség alapfontossságú jegyeit tartalmazza. A mézet analitikai, mikroszkopikus és érzérkszervi jegyek szerint a szabványnak megfelelően bírálják el. A forgalmazott méznek tehát az Állami Szabvány 7. pontjában meghatározott előírásoknak kell megfelelnie. Kétszer mézel a körtefa A Szabad Földműves Méhészet rovatában a méhésztársaktól már számtalan hasznos cikket olvastam. Ezek nemcsak azért értékesek, mert a méhészeti teendők során hasznosíthattam őket, hanem azért is, mert a cikkírók több éve végzett gyakorlati munkám helyességét igazolták. Engem is az a cél vezérel, hogy tapasztalataimmal, gyarapítsam méhésztársaim ismeretanyagát. Több éves megfigyelés eredményeként állíthatom, hagy a körtefa virága kétszer mézel. Erről mindenki meggyőződhet saját kertjében. Megfigyelheti a körtefa mogyoró nagyságú rügyeit virágzás előtt. A kertészkedő méhész megfigyelhette körtefáin, hogy a virágrügyeket barna színű levélkék borítják. Tavasszal ezeket a melegedő időjárás teljesen szétbontja. Amikor a virágrügy mogyoró nagyságot ért el, de még nem bomlott szét virágokra, akkor a barna levélkék a rügy alsó részén helyezkednek el, s a rügy oldalához lapulnak. Ha az idő napsütéses, a nappali hőmérséklet eléri a 20—25 C-fokot, ekkor mézel először a körtefa virága. A virágügy persze még nem bomlott ki, de az azt borító barna levélkék alól színtelen édes folyadék szivárog. Ez a napfény hatására besürüsödik, és aranysárgává válik. Ezt gyűjtik nagy buzgalommal a méhek. Megízleltem a kiszivárgott nedvet és azt édesnek ítéltem. Azt is megfigyeltem, hogy a virágrügyből napokig szivárgott a nedv, tehát kisebb nagyobb cseppekben a felszínen csillogott. A rügyből több nedv 'csörgött ki, ha a talaj nedvessége kedvező, és a levegő hőmérséklete megfelelő volt. Megfigyeltem, hogy az édes nedv a múlt évben április hatodikétól kezdett szivárogni a felszínre. Akkor a hőmérséklet mégcsak 16 C-fok volt. Április nyolcadikén azonban a hőmérséklet 22 fokra emelkedett, s a rügyeken 'már nagyobb mennyiségű édes nedv csillogott. Kertemben háromféle érésű körte vaik Nyári, őszi és téli, melyek virágrügyein felfedeztem az édes nedvet. Az egyik körtefám a méhes mellett van. Először ennél lettem rá figyelmes, hogy a méhek sűrűn ellepik a mogyoró nagyságú virágrügyeket, hogy magukba szívják az édes nedvet. Egyik rokonom kertjében többféle körte is megterem. Meglátogattam őt, hogy megnézzem a méhek munkáját. Együtt gyönyörködtünk tevékenységükben. Korábban neki is voltak méheí, ezért kérdeztem tőle: — Tudott róla, hogy a körtefa virága kétsaer mézel? Először most, majd virágbaborulásakor. —i Nem tudtam róla, felelte röviden. Rokonom az Idén tölti be a nyolevanharmadik életévét, és jó kertész létére nem tudott a körtefa kétszeri mézeléséről. Azt tanácsolhatom a kertészkedő méhésztársaknak, hogy március első felében se a körte, se az almafákat ne permetezzék téli permetiével. Az egyik tavaszon én csak március elején kezelhettem fáimat téli permetlével, mert a permetezőgépet a talaj túlzott nedvessége miatt képtelen voltam levontatni a kertbe. Tán mondanom sem kell, hogy a kései permetezés károsnak bizonyult. Megperzselte a virágrügyeket, s emiatt a fák nem virítottak. Azóta a fákat ősszel tíz százalékos töménységű mésztejoldattal permetezem. A mész nem árt a virágrügyeknek, de a fák törzsét és ágait is szépen letisztítja. Előnye még az is, hogy a talajra hullott mész sem a talajt, sem azokat a méheket nem mérgezi, amelyek márciusban vízért a talajra szállnak. összefoglalva az elmondottakat, a körtefa először április első felében, tehát akkor mézel, amikor az időjárás kedvező, s a virágrügyek mogyoró nagyságúak. Másodszor pedig akkor mézel, amikor a meleg eléri a nektárképződéshkez szükséges hőfokot. A fákat úgy permetezem, hogy ezzel Is segítsem a mézgyűjtés lehetőségét. LENGYEL SÄNDOR A méz fajtája Tartalom Savtart. tni. N Na OH 100 g Diast. szám Schade legkev. Legtöbb víz % Egyszerű cukor % Sach-ar. legtöbb »/o X! а л S 2 Я aj) 0 s£^ HMF legtöbb nig/100 Mézharmat 60 10 1 4 0,5-től 12 Virágmé* 65 6 0,05-től Akácméz 60 12 Tiszterfűmáe 21 60 12 2,5 8 Vegye* 80 10 0,6->8 4-ig 13X3X22322063 Az akác- és tisztesfűméz elemzésénél fontos a virágpörmag tartalom. Azt a mézet nevezhetjük jó akácméznek, amely legalább harmincöt sz&zlék virágpormagot tartalmaz. A tisztesfűmézben legalább negyvenöt százalék virágpormagnak kell lennie. A fizikai tulajdonságok vizsgálata során a legnagyobb figyelmet a méz kristályosodása igényli. A fogyasztók többségének az a véleménye, hogy a kristályosodott méz nem valódi, holott a kristályosodás a méz általános tulajdonsága. Előbb-utóbb minden mézfajta megkristályosodik. Befolyásolja ezt a vegyi összetétel. Elmondható, hogy az a mézfajta, amelynek szőlő- és nádcukortartalma egyforma (pl. a herevirágmézé 100:104) gyorssan kristályosodik és sűrű marad. Az a mézfajta pedig, amely nagyobb mennyiségű gyümölcscukrot tartalmaz (akácméz 100:170) nem könnyen kristályosodó, tehát megtartja folyékony állagát. A méz további jó tulajdoonsága, hogy hosszú ideig eltartható, amenynyiben ez megfelelő helyről származik, nem tisztátlan, és már a felvásárlás alkalmával npm volt fertőzött. A méhek által gyűjtött méz csak nektár. Folyékonysága miatt nem pergethető. Á jól besűrített, érett méznek legfefjebb 18 százaléknyi a víztartalma. Ilyen méz hosszabb ideig eltartható. Legfeljebb megkristályosodik. Az éretlenül pergetett méznek nagy a víztartalma. Emiatt erjedésnek indul. A mézet csak akkor pergetjük, amikor érett, és a méhek födik a sejteket. Gyakran előfordul, hogy a sejtek nincsenek beföldve. Ez akkor fordul elő, ha a sejtek nem teltek meg mézzel. Ilyen esetben a pergetés előtt az alábbi próbát alkalmázzuk: a mézeskeretet oldalra billentjük és rántunk rajta egyet.'Ha a méz a sejtekből nem folyik ki, akkor érett. A méz kezelése és tárolása szintén igényes munka. Nem jól teszi az a méhész, aki a mézet rozsdás, lekopott, vagy iepattogott bevonatú, nem jól záró edényben tartja. A méz a levegőből nedvet szív magába. A kezelésére és tárolására szolgáló helyiség szellőztethető, tiszta legyen. A mézet tehát óvni kell az erős napsütéstől. A tárolóhelyen a hőmérséklet lehetőleg tíz-t^zenkét Celsius-fok alatti legyen, a páratartalom pedig ne haladja meg a 70 százalékot. A méz bizonyos mennyiségű savat is tartalmaz. Ezek később megrongálják a tároláedény falait. Minden méhész megfigyelhette, hogy például a cinkezett pléhből készített ptézes kannák a gyakori használat miatt elkopnak, nehezen tisztíthatók. Amikor a cinkezés felülete megkopott, a pléh rozsdásodni kezd, és ki is lyukadhat. Ebből okulva leghelyesebb a mézet jól zárható, elumínium kannákban vagy kőedényekben, esetleg porcelán és kerámia edényekben tárolni. Ezeket más célokra nem használjuk. KAROL GLASA, в MEDOS igazgatója