Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-13 / 10. szám

1982. március 13. SZABAD FÖLDMŰVES NEHEZEBB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Okosan és gazdaságosan Zárszámadó és tervtárgyaló köz­gyűlését tartotta nemrégiben a 2471 hektáros nádszegi (Trstice) Csehszlo­vák-Szovjet Barátság szövetkezet, a­­melyet 731 dolgozó tudhat magáé­nak. Ez, a már huzamosan, évtizedeken át jó hírű mátyusföldi közös gazda­ság is nagyon nehéz, amellett mégis eredményes évet hagyott maga mö­gött: több milliós tiszta nyereséget könyvelhetett el. Mi tette ezt lehetővé? Elsősorban a tagság szorgalma, helytállása, a műszaki-, a szakember- és vezető­gárda szakértelme, a céltudatos ter­vezés. valamint a jól átgondolt ter­melésfejlesztés, és gazdaságirányítás. Továbbá a mindig jobbra, gazdasá­gosabbra törekvés, az egyéni és kol­lektív felelősség — nemkülönben a jó káderpolitika. Bár az elemi csapások (fagykár, szárazság stb.) következtében eléggé megcsappantak a hozamátlagok, en­nek ellenére újfent az élenjáró ga­bonatermesztők sorában helyezked­tek el. Tejtermelésben is a járás leg­jobbjai. Ugyanakkor hústermelési eredményeik is dicséretre méltóak. De tenyészállat-értékesítésben sem érheti őket elmarasztalás. Ezek az eredmények annál figyelemre mél­tóak, mivel az előző évekhez hason­lítva sokkal nehezebb körülmények között születtek: feszítettebb üzem­anyag-, energia- és takarmánygazdál­kodás, rosszabb időjárás ... Nagy István elnöknek a műit évi gazdálkodást elemző, a hibákat, a fogyatékosságokat sem elkendőző be­számolóból — többek között — arra következtethettünk, hogy a „Többet ésszel, mint erővel!“ közmondásban saját elvük fogalmazódik, melyet a gyakorlatban alkalmaznak is. HOGYAN, MI MŰDÖN? Cgy, hogy nem félnek az újtól, a termelést előbbre lendítő megoldá­soktól. Már tavaly — a járás együtt­működési körzeteinek egyikében, a Sellyéiben (Safa) — alkalmazták a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermesz­tési Rendszer nyújtotta hasznos ta­pasztalatokat. A kezdő év eredményei még nem az igaziak voltak, hiszen problémák, nehézségek akadtak jócs­kán, ennek ellenére a szóban levő szövetkezet 5,5 tonna kukoricát taka­rított be hektáronként. Ennél azon­ban jóval több várható az idén és a következő években ... I Együttműködnek a szomszédos Or­­földi (Slovenské Pole) Állami Gazda­sággal is. Am nem formálisan! Ta­valy ősszel például 1000 hektár ku­koricát takarítottak be közös erővel >— jó eredménnyel. Ez mindenképpen a lehetőségek jó kihasználására, elő­relátó gondolkodásra vall. No meg az is, hogy a tagok alkotóképességét is hagyják kibontakozni. Tavaly pél­dául újítóik 19 újítási-ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be. Az alkalma­zásuk révén — már a múlt évben — 386 ezer. korona haszonérték szárma­zott a közösség javára. De nem áll­nak meg félúton! Azon fáradoznak, hogy a továbbiakban még bőségesebb termést, magasabb hozamátlagokat érjenek el. Az idén, már ezer hektár fölé emelkedik az öntözhető terület nagysága. Köztudott, hogy az öntözés — ha szakszerűen végzik — kifize­tődő, amellett fokozza a termelési kedvet, a terv teljesítését sőt túlha­­ladását eredményezheti. Ehhez kapcsolódik az is, hogy két mezei trágyatelepet létesítenek, s min­den eddiginél szakszerűbben őrköd­nek majd az istállőtrágye táperejé­nek megőrzésén. A termésbetakarításban is keresik azokat az eíjárásokat, amelyek keve­sebb energiafelhasználás mellett is célravezetők, gazdaságosak. Így tet­tek már tavaly is, amikor a CCM- rendszert alkalmazták, például a ku­­koricacső-zúzalékot ily módon tárol­ták. Az idén még tovább lépnek: já­rási ésszerűsítő brigádot hoztak lét­re, három szövetkezet és a járás me­zőgazdaságirányító szerveinek közre­működésével. F á b r i к László agrármérnök, fő­­zootechnikus szakirányításával össze­hasonlító kísérleteket végeznek a ta­karmányozás szakaszán. A fő szem­pont: a gazdaságosság, a jó minőség, az eredmények szavatolása. S á n t h a mérnök,! agronómus a vita keretében kifejtette, hogy a fó­liás zöldségtermesztésben — 28—30 főnyi munkaerő mellett — továbbra is szükség van a más munkaszaka­szok dolgozóinak ideiglenes átcsopor­tosítására. Ez a megoldás kifizetődik, példázza a tavalyi siker, mely szerint 32 ezer koronával nőtt a hozambe­vétel. A szőlőtermesztésben áttértek a korszerű kordonművelésre, ami ma­gasabb hozamátlagot eredményezhet. A szőlőterület további bővítésével számolnak, hogy a homokos talajt ily módon jobban hasznosíthassák. JOBB BÉRPOLITIKA, ANYAGI ÉRDEKELTSÉG A légyzümmögést is meg lehetett volna hallani, amikor lyúkos Vil­mos bérfejtő beszélt. Nagyon értel­mesen! Azt fejtegette, hogy 18 millió koronával kell sáfárkodnink, mégpe­dig nagyon jól, hogy a tervezett évi feladatokat teljesíthessék. Azt mon­dotta: -Ha az irányítás jó — ez fél siker! Ehhez társul még az új bér­rendszer, amely kettős szereposztá­sú: alapbérre és mozgóbérre tagolt. Ez utóbbit, amely 15 százaléka az alapbérnek, megkaphatja minden dol­gozó, ha eleget tesz a megszabott feltételeknek. A feltételek egyike: a munka minősége. A vezetők 20 szá­zalékot kaphatnak mozgóbér címén, de csak úgy, ha a járási mezőgaz­daságirányító szervek azt jóváhagy­ják. Az új bérezési rendszer mozgósít, a minőségre, a munka hatékonyságá­ra serkent. Tovább gyarapodhat az élenjáró dolgozók száma, s még ke­vesebb lehetőség nyílik a felületes munkára, lazsálásra. Mert hiszen a lazsáló, a feladatait nem teljesítő dolgozó 15 százalékos bérelvonásban részesülhet. NAFTA — ÉS HULLADÉKHÖ Figyelmet érdemlő vitafelszólalást hallhattunk Király László műsza­ki ágazatvezető, valamint Erdélyi Vilmos energetikus szájából. Mind­ketten említették, hogy a cél: a ta­valyihoz viszonyítva 15 százalékos üzemanyag-megtakarítás. Azt hajto­­gattták: nagy fába vágták a fej­szét ... De azt is megmagyarázták, milyen út vezet a célhoz: a maximá­lis géphasznosítás, a rendszeres gép­karbantartás, csakis hibátlan, telje­sen üzemképes gépek működtetése. Továbbá kulcsfeladat: minimális ü­­zemanyagfogyasztás. Az energetikus okfejtése, logikus, jó meglátása követésre méltó. A fó­liasátrak fűtése például évente 35 ezer liter nafta felhasználását igé­nyelte. Ez jórészt megtakarítható — hulladékhő felhasználásával. Kiokos­­kodták: olyan kazánt szerkesztenek, amelyben jól elégethető a cirokszár (100 hektáron termesztik ezt a nö­vényt, amit seprűvé fel is dolgoz­nak!), a metszésnél felhalmozódó szőlővenyige, gyümölcsfagally. S ha a kazán kibírja, ugyancsak elégetik majd a sok hőt szolgáltató, használt fóliát. . Nyíltan szólt arról is, hogy villany­­motorral szívatják a vizet az állatok itatásához, nemegyszer többet a kel­leténél. S hová jut a fölösleges víz? A trágyalégödörbe. Am a trágyalé­­többlet szállítása költséget duzzaszt. Szerinte pazarlás ez, ami elkerülhe­tő, persze az eddigieknél nagyobb fegyelmezettséggel. E gondolatsor lezárásához még csupán annyit: a dolgozókat anyagi­lag is érdekeltté teszik abban, hogy naftát, villamos energiát, takarmányt takarítsanak meg. S ily módon a „nagy fába vágott fejsze“ is sikerrel teljesítheti küldetését. XXX Végül annyit: a szövetkezet élen­járó munkaközösségei közé tartozik az építőcsoport, mely 126 százalékra teljesítette múlt évi tervét, Erdélyi János csoportvezetővel az élen. Az idén is feszített a tervük, de nem riadnak meg a teljesítésétől. Megépí­tik a két mezei trágyatelepet, a ku­­koricacső-zúzalék tárolót, pontot tesz­nek nyolc lakásegység befejezési munkálataira, s még ez évben meg­kezdik egy korszerű, 840 férőhelyes tehénistálló építését. Ezenkívül 40 ezer huzaloszlopot gyártanak, s be­helyeznek. A 30 tagú csoport ismét remekel majd, ha év zárultával túl­teszi magét e munkálatokon. Ogy le­gyen ... 1 Persze, ilyen példás munkacsoport több is van a közös gazdaság két fő­ágazatában, Valamint a melléküzem­ágban, amelyek szavatolói az éves tervfeladatok teljesítésének, a tiszta nyereséggel gazdálkodásnak. Tiszte­let, elismerés, megbecsülés az élen­járóknak, a példamutatóknak, a fel­adataikat lelkiismeretesen teljesítők­nek! Mindazoknak, akik ésszel, s fi­zikai erővel járultak — s járulnak — hozzá a nehéz körülmények között is jövedelmező gazdálkodáshoz. N. KOVÁCS ISTVÁN IIIIHIHIItMHtlIIHIttlIIHtfilllliillitHlliHilHIHIIIIIttlHIHll móhiány, no meg a Majorok hüvelye­­zése. Ha lerobbannának, már kifize­tődik a felújításuk. — Derekas munkát végeztek a gép­javítóink — kapcsolódik a beszélge­tésbe Farkas László, az állattenyész­tési gépesítő. — öt szabadszombattal todották meg a munkanapokat, hogy a gépjavítás I. szakaszával idejében végezhessenek. A jó munkaszervezés főleg Balík Sándor műhelyvezető ér­deme. De szólni kell a Tóth Ferenc irányította aranyérmes szocialista brigádtagok helytállásáról is, akik ugyancsak példás munkát végeztek. A főgépesítőtői kérdezem: üzem­anyagtakarékosságra nyílik-e mód? — A szigorú takarékossági intéz­kedések mindenkit takarékoskodásra kényszerítenek. Mi, az 586 ezer liter üzemanyag egyötödét szeretnénk megtakarítani, saját elképzeléseink szerint. E cél elérése végett a trak­torosokat anyagilag is érdekeltté tettük. A csöppet sem formális műszaki ellenőrzés tapasztalataiból kitűnt: a gépjavítók becsületes, jó munkát vé­geztek ... Jöhet a tavasz. A gépek indulhatnak a határba. EÖS J. itele) Gépjavítók vizsgája Ünneplőbe öltöztetett gépek az lpolynyékí (Vinica) BÉKE Efsz tágas betonozott udvarán. A traktorosokon látni, kicsit szurkolnak. Ez érthető, hiszen a tavaszi műszaki ellenőrzés elébe néznek. Míg a gépszemlére sör kerül, a gépjavítókkal beszélgetek: — Valamennyi fontos gép, gépi eszköz üzemképes? — érdeklődöm a legilletékesebbtől, Nagypál Gyula fő­­gépesítőttől. — ötvenegy a kerekes és kilenc a lánctalpas traktorunk. Csupán egy Skoda—180 ast nem sikerült megjavh tenunk — válaszol. — Hiányzik a tányérkerék és a kúpkerék ... — Gond volt velük, bőven? — for­dulok Rados Béla szerelőhöz. — Az utóbbi években már meg­szoktuk az alkatrészhiányt. Komo­lyabb meglepetés, így a javításnál nem akadt. Kerestük szüntelenül a régi alkatrészek felújításának lehe­tőségeit, s éltünk is vele. Nagyon kellett ügyeskednünk, s a szervezés is jó volt ahhoz, hogy a mostani ál­lapotba kerülhettek gépeink. Sok prob'émát okozott a regier- és dina-eiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii i 5 Mezon Gyorsan ismerkedtünk, s máris pergett a képzeletbeli film, mely­nek színes kockái vendéglátóm életútját mutatták be. — A magyarországi Érsekvad­­kerten születtem — magyarázza Cserődi János (képünkön), az ipolyvarbói (Vr­­bovka) szövet­kezet nyugállo­mányba vonult agronőmusa, aki halomnyí újságot bön­gészget. — Apám urasági cseléd volt. Három­éves koromban költöztünk ide. Apám szinte meg sem melegedett itt, kivándo­rolt Amerikába. Kilenc év múltá­val jött vissza, annyi pénzzel, hogy közel kilenc hektárnyi föl­det tudott venni. Ezen gazdálko­dóit, egészen a szövetkezet meg­alakulásáig. Azóta történt egy s más a három évtized alatt. — Emlékei? — Örömtelen volt bőven. Alig múltam tízéves, már marokszedő voltam a Szabados-gazdaságban, tizenötévesen pedig a követ tör­tem a Stará Huta-i útépítésnél. Kisebb megszakításokkal 1940-től 1949-ig katonáskodtam. Megjártam az orosz frontot (Don-kanyar, Uk­rajna), majd a Dunántúlon estem hadifogságba. Irány: Omszk, Csel­­jabinszk, Magnyitogorszk. Papír­gyár, erdei munka, asztalosmfl­­hely. Amikor hazakerült, nehéz évek vártak rá. Harmanecre ment dol­gozni. Közben segített a földet művelni, hogy apja eleget tehes­sen a beadási kötelezettségének. A szövetkezet 1952-ben alakult meg. í— S beléptek? — Igen. Egy év múltán csoport­­vezető, majd 1954-ben agronómus lettem. Tapasztalat híján igen ne­héz volt a kezdet. Aztán olyanok is akadtak, akik örültek a siker­telenségnek. Abban reménykedtek, hogy feloszlik a szövetkezet. 1953- ban például 120 tehén pusztult el. Fizetés is csak félévre volt. A kö­vetkező évben már valamit javult a helyzet: nemcsak ökrökkel, lo­vakkal is dolgoztunk, sikerült egy a gépállomás által kiselejtezett Zetor-25-ös traktorhoz jutnunk. Bado Ferenc és Klincsok József fiatalok szinte újjá varázsolták. A bajt mégis az igásállatok hoz­ták ránk. — Miféle bajt? — Hát az igásállatokat 1955- ben a volt gazdáik gondozták, hogy éhen ne pusztuljanak. Ami­kor ismét össze akarták szedni az igavonókat, többen csak úgy vol­tak hajlandók, ha a közös gazda­ság megvásárolja azokat. Erre semmilyen lehetőség rtem volt, így azután 63 tag kilépett a szövet­kezetből. — Nem volt más megoldás? — Akkor még zűrzavaros volt a helyzet__Ma már tudom, nem volt helyes ez a lépés. De a biza­lom nem ingott meg egyesek iránt, akik újra beléptek. Termé­szetesen, mindent elkövettünk, hogy a közös gazdaság talpra áll­jon, gazdaságilag megerősödjék. Az agronómusi tisztséget 1972-ben. vette át tőlem Kajtor Tibor mér­nök. Jő eredményeket értünk el cukorrépából — háromszor vol­tunk járási elsők —, gabonater­mesztésben mindig a legjobbak között szerepeltünk, a korai bur­gonya termesztésében meg állan­dóan mi voltunk a legjobbak. — Ml a mostani sikertelenség oka? — Az egyesítések. Először a kovácsi (Kováčovce), majd az ipolykéri (Kiarov) szövetkezet, legutóbb meg a zombori egyesült velünk; mindhárom gyöngébb volt a miénknél, s kedvezőtlenebbek a termőhelyi és egyéb adottságaik. Ilyen gazdasági részlegeket bizony nem könnyű magas szintre emel­ni... — Mivel telnek jelenleg a nap­jai? — Egyedül élek Itt. Tennivaló mindig akad a ház körül: van 23 birkám, azokat gondozom. Gon­doltam, majd nyáron segítek a közösnek. Most tévézek, rád lózok, újságot olvasok. Aztán a régi is­merősök Is felkeresnek, akikkel jólesik elbeszélgetni. Bár elvál­tunk egymástól, jó tudni: a ba­rátság szálai mindmáig erősek. Cserődi János eseményekben gazdag életutat járt be; több mint két évtizeden át fáradozott a szo­cialista mezőgazdasági termelés létrehozásán, majd megszilárdítá­sán és továbbfejlesztésén. Ezt az áldozatkész munkásságát felettes szerveink méltányolták: a Mező­­gazdaság Érdemes Dolgozója tár­­cakitűntetéssel jutalmazták. Kép és szöveg: böjtös Nagytakarításra buzdító Az alístáli (Hroboftovo) Csehszlovák-Szovjet Barátság szövetkezetbe* követésre méltó a rend és a tisztaság. Az emberek becsületbeli köteles­ségüknek tartják, hogy a gazdasági udvar valamennyi zeg-zugában rend,­­tisztaság honoljon a nap minden órájában, percében. Nos, ezt a rendet, tisztaságot környezetükben a gépjavítók, a gépkeze-* lök, traktorosok, állatgondozók szavatolják. Az egészséges versenyszellem nemcsak hogy áthatja a termelő-alkotó munkát, de a dolgozók azzal is törődnek, hogy tisztává, otthonossá tegyék munkakörnyezetüket. A vetél-“ kedő állandó jellegű, ennek keretében jobbnál jobb ötletek születnek. A közösségi gondolkodás társas cselekvéssel párosul. Kép és szöveg: —kov—« Csendélet — a kapun belül Dologvégeztével, hazafelé,, ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents