Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-06 / 9. szám
1982. március 8. SZABAD FÖLDMŰVES t 13 A CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséért A növénytermesztés az agráripari komplexum fejlesztésének egyik alapvető láncszeme. Ezért elsőrendű feladattá vált a növénytermelés hatékonyságúnak növelése, a termékek minőségének javítása, s ezek kihasználásának ésszerűsítése. Ennek megfelelően az állattenyésztés szerkezetét úgy kell módosítani, hogy ez lehetővé tegye Szlovák é adottságainak optimális kihasználását. Vagyis röviden: az élelmiszerekkel való önellátottság növelésének egyik kulcskérdése a növénytermesztés fejlesztésében rejlik. Ezeket a feladatokat tűzték ki célul a CSKP XVI. kongresszusénak irányelvei is. A 7. ötéves tervidőszakban Szlovákiában a mezőgazdasági teljes termelést 2,6 százalékkal kell növelni évente. A növénytermesztés elsődleges fejlesztése indokolt. Valamennyi növénykultúra esetében szükségessé teszi a hozamok növelését, továbbá a tetemes, gyakran indokolatlan veszteségek csökkentését — kezdve a termelési folyamattól egészen a tárolásig, illetve a termények hasznosításáig. A növénytermesztés termelékenységének foka több mezőgazdasági üzemben aránylag magas szintet ért el.. Igazolják ezt az élenjáró gazdaságok eredményei, tapasztalatai, amelyek rámutatnak a mezőgazdasági termelésben rejlő potenciális lehetőségekre. A termelés növeléséhez ma már nem elegendőek az alapvető fogyatékosságoknak hagyományos, rutinszerű módszerekkel történő kiküszöbölése. A növénytermesztésben a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok megvalósítása az összes erű mozgósítását teszi szükségessé. A jelenlegi helyzetben, amikor a termőföld további kiszélesítése korlátozott, a beruházási keretek, valamint a rendelkezésre álló nyersanyagok és üzemanyagok mennyisége jelentősen csökkent, a szántóterület egyre kisebb, a lakosság létszáma viszont növekszik, miközben az alapvető élelmiszerekkel való önellátottság elérése tartós feladat, a növénytermesztés továbbfejlesztésében csakis a termelés belterjesítése révén lehet előre lépni. Ennek nélkülözhetetlen része a termelés gazdaságossága, valamint az összes anyagi befektetés és az élőmunka hatékony kihasználása. Tömören fogalmazva arról van szó, hogy minden egyes hektárnyi mezőgazdasági területről, minden egyes koronából, minden egyes liter elfogyasztott üzemanyagból minél több jó minőségű terméket állítsunk elő. Ezt célozzák a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerének alapelvei is. A növénytermesztés belterjesítése érdekében a hagyományostól eltérő, újszerű módszereket, lehetőségeket kell keresni. Ennek tekinthető az egyes kultúrnövénykultúrák termelési rendszerének alkalmazása is. Az 1979. január 16-án kiadott minisztériumi rendelet értelmében kimunkáltuk a tizenkét legfontosabb növénykultúra — nevezetesen a gabonafélék, a kukorica a takarmánynövények, a burgonya, a cukorrépa, a hüvelyesek, a zöldségfélék, a gyümölcs, a szőlő, a dohány, az olajnövények és a rostnövények — termelési rendszerét. Ezért az illetékes kutatóintézetek igazgatói voltak felelősek. A termelési rendszerek tulajdonképpen tudományosan megalapozott technoiéba! folyamatok. Következetes alkalmazásuk kedvező feltételeket biztosít a nagy hektárhozamok elérésére, ezek stabilizálására, valamint az anyagi eszközök és az élőmunka hatékony kihasználására. Az egyes növénykultúrák termesztési technológiája ezidáig is részletesen ki volt munkálva. Viszont nem oldotta meg komplex módon a termelés maximális hatékonyságának elérését. A termelési rendszerek az agrotechnikai intézkedések mellett a rendelkezésre álló legkorszerűbb gépi eszközök figyelembevételével a termelés optimális összpontosítását is javasolják. A termelési rendszerekbe — egységnyi területre számítva — a gépsorokat úgy állítjuk öszsze, hogy ezek biztosítsák a gépek maximális kihasználását. Az ilyen megoldást a gyakorlat ezidáig hiányolta. Ez ahhoz vezetett, hogy ma Szlovákiában nincs olyan mezőgazdasági üzem, ahol teljes gépsorokkal és a növénykultúrák optimális összpontosításával rendelkeznének. Ogy, ahogyan ezt a termelési rendszerekben javasoltják. , Az eddigi gyakorlat során a nagy A termelési r kiterjednek. A lehető legrövidebb időn belül el kell érni azt, hogy a termelési rendszerek felelősségtudó vezetők és termelők kezébe kerüljenek. Továbbá meg kell oldani a személyi felelősség és az anyagi érdekeltség kérdését is, valamint ezek széleskörű gyakorlati érvényesítését. A mezőgazdasági Üzemek egyes termelési rendszerekbe történő kiválasztása az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, az illetékes kutatóintézetek és a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok javaslata szerint történt. Szlovákia viszonylatában a burgonyatermelési rendszerbe összesen 42, a cukorrépatermelési rendszerbe 22, a kukoricatermelési rendszerbe 35, a zöldségtermsléei rendszerbe 22, a gabonatermelési rendszerbe 40, a hüvelyesek termelési rendszerébe 32, a takarmánynövények termelési rendszerébe 50, a dohánytermelési rendszerbe 13, az olajnövények termelési rendszerébe 34, a rostnövények termelési rendszerébe 13, a szőlőtermelési rendszerbe 13, a gyümölcstermelést rendszerbe pedig 22 gazdaságot vontak be. A termelési rendszerek gyakorlati érvényesítését tüzetesen ellenőrzik, s erre kapcsolódik majd a kollektív és személyi anyagi érdekeltség is. A járási mezőgazdasági igazgatóságok az idei és a következő évek végrehajtási tervének lebontásában leget tettek az elvárásának teljesítményű gépeket a gépsorokra való tekintet nélkül osztották szét a mezőgazdasági üzemek között. Ezért az egyes gépek kihasználási foka is különböző volt. Hadd említsek egy példát: a kukorica-helyrevetőgépek éra meghaladja a háromszázezer koronát, egy idény alatti teljesítményük pedig hatszáz hektár. Tehát a jelentős költségeket figyelembe véve nem lehet közömbös, hogy a vetőgép olyan gazdaságokba kerül-e, ahol a kukoricát négyszáz hektáron termesztik, s így a gépet csupán hetven százalékra használják ki, avagy a vetögépet olyan mezőgazdasági üzemnek juttatják, ahol a kukorica termőterülete eléri a hatszáz hektárt, s ezáltal a gép egy idény alatti teljesítménye teljes mértékben ki van használva. így lehetne értékelni valamennyi gép vagy építkezés, kihasználási fokát, s meg lehetne állapítani, hogy a költségekre fordított eszközök meghozták-e a maximális termelést. Az egyes növények termelésének komplex értelmezését a mezőgazdasági gyakorlat hiányolta. A termelési rendszerek e kérdés megoldására hivatottak. Tulajdonképpen a növénytermesztés tudományos irányításáról van szó, amely megköveteli a vezetők és a dolgozók alapos szakmai felkészültségét. A tudomány és a kísérlet legújabb ismeretei és vívmányai a termelési rendszerek folyamatos tökéletesítését eredményezik majd. A termelési rendszereknek az új ismeretek révén történő továbbfejlesztése az illetékes kutatóintézetek, a rendszergazdák fő feladata. A termelési rendszerek gyakorlati alkalmazása szorosan összefügg az anyagi-műszaki alap megteremtésével. A termelési rendszereket — az adott lehetőségekből kiindulva — minden járásban az erre a célra kijelölt mezőgazdasági üzemekben valósítják meg. A kijelölt gazdaságokat elsődlegesen látják majd el biológiai anyaggal, növényvédő szerekkel, gépekkel és létesítményekkel. A termelési rendszerek példával szolgálnak a többi gazdaság számára, s fokozatosan az egyes kooperációs körzetekre, majd az egész járásokra is figyelembe veszik a termelési rendszerekbe bevont gazdaságok követelményeit. A kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok felelősek a termelési rendszerek megvalósításáért és az ehhez szükséges feltételek megteremtéséért. A termelési rendszerekbe sorolt mezőgazdasági üzemek száma a jövőben olyan mértékben növekszik, ahogyan ezt az anyagi-műszaki feltételek lehetővé teszik. A fő feladat az, hogy az anyagi-műszaki feltételekkel összhangban a progresszív termelési rendszerek minimálisan: — a cukorrépa, a dohány, az olajnövények, a hüvelyesek, a rostnövények és a szőlő esetében a terület hatvan százalékára; — a kukorica esetében (a vegyszerek biztosítása kivételével) a terület nyolcvan százalékára; — a burgonya esetében (a vegyszerek biztosítósa kivételével) a terület hatvan százalékára terjedjenek ki. A többi növénykultúra — a gabonafélék, a takarmánynövények, a gyümölcs és a zöldségfélék — esetében a termelési rendszerek létrehozását az évi végrehajtási tervek lahetőségeihez mérten kell biztosítani. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma gondoskodik a termelési rendszerek módszertani utasításainak közléséről, valamint a kiválasztott üzemek növényteremesztőinek és traktorosainak továbbképzéséről. A termelési r endszerek Szlovákia növénytermesztésének új belteriesítési láncszemét képezik, jelentőségét az SZLKP KB novemberi plenáris ülése is hangsúlyozta. Ebből is kitűnik, hogy nem egyszeri intézkedésről, hanem egy hosszútávú folyamatról van szó, amelynek a gyakorlatban való érvényesítését folyamatosan ellenőrzik és értékelik. Az irányításban és az őstermelésben valamennyi dolgozótól megköveteljük, hogy sajátítsák el a termelési rendszerek elveit és módszereit, s kövessenek el mindent a sikeres megvalósitásuk érdekében. JOZEF MĽDROCH agrármérnök, a MÉM növénytermesztési osztályvezetője A négyezer hektáros szántóterületet művelő garamkálnai (Kalná nad Hronom) Augusztus 29. Efsz állattenyésztési ágazatának dolgozói — az aiapos felkészülésnek köszönhetően — a hetedik ötéves tervidőszakot is példás feladatteljesítéssel kezdték. Termelési és értékesítési kötelezettségeiknek minden tekintetben maradéktalanul eleget tettek. Az állítást igazoló konkrétumokról Finta István agrármérnökkel, az egyesült szövetkezet üzemgazdászával beszélgettünk. Elsősorban a tejtermelési eredmények felől érdeklődtünk, hiszen általános tapasztalat, hogy a mezőgazdasági üzemek többségének — nemcsak Járási, de országos viszonylatban is — mindenekelőtt a körültekintő takarmánygazdálkodást igénylő tehenészet fejlesztése okoz legtöbb gondot. Az üzemgazdásztól megtudtuk, hogy a nagygazdaság e tekintetben a pozitív eredményt felmutatók közé tartozik. Igaz, nem öles lépésekkel, mégis haladnak a fejlődés útján. Az irányszámok értelmében tavaly 2 millió 950 ezer liter tejet kellett értékesíteniük. A nem kis feladatot ötezer literrel túlteljesítették. A hasznosság növelése mellett a végtermék minőségének javítására is futotta az erejükből. Az eladott tejmennyiségnek több mint hatvan százalékát Immár az első minőségi osztályban értékesítették, ami természetesen hozzájárult a szövetkezet gazdasági helyzetének szilárdulásához. Dicséretet érdemlő, hogy az egyesült szövetkezet nem csupán a tejtermelésben ér el szép sikert, da általában a népgazdasági szempontból igen fontosnak tartott ágazat, a szarvasmarha-tenyésztés tervszerű fejlesztésében is nyújtani tudja a túrsadalmi elvárásoknak megfelelő eredményt. Mindezt annak ellenére, hogy a lévai (Levice) járásban a legnagyobb állatsűrűséggel dolgozó mezőgazdasági üzemek sorába tartozik. Száz hektár átlagában nyolcvan szarvasmarhát tartanak. Mint említettük, tejtermelési és értékesítési feladataikat túlteljesítették. A hústermelésben sem vallottak szégyent. Terven felül tizenhat tonna marhahúst értékesítettek. A sertéstenyésztésről most csupán annyit, hogy a takarmánygondok enyhítését célzó, központi intézkedés értelmében módosított értékesítést feladatot a gazdaság maradéktalanul teljesítette. Finta elvtár® kicsendülő büszkeséggel említette, hogy a kacsatenyésztésben ismét bizonyítani tudtak. A tervezett 35 ezer helyett 43 ezer 613 pekingi fehér kiskacsát tudtak keltetni, illetve értékesíteni. Az üzemgazdász hangsúlyozta, hogy számukra nem kizárólag a pénzügyi vonatkozás jelentett örömöt, hanem az is, hogy a korábbinál több háztáji tenyésztőnek tudtak megfelelő tenyészanyagot nyújtani. Mint Ismeretes, évek óta szorgalmazzuk, hogy ismét fellendüljön a háztáji kacsa- és lúdtenyésztés, de arra csak kevesen gondolnak, hogy az érdeklődőknek tenyészállatokra is szükségük van. Ebből a szempontból feltétlenül értékelni kell a kálnai törekvést. Még akkor is, ha az idén — az egész népgazdaságot megviselő takarmányhiány következtében >— a szövetkezet már csupán 17 ezer kiskacsa forgalmazását tervezi. Persze, fölmerül a kérdés: mikor nyerünk többet — ha abraktakarékcssági okból kevesebb tenyészállatot adunk a háztáji termelés iránt érdeklődőknek, és ezzel tulajdonképpen őket is beállítjuk a boltban húsért sorakozúk közé, avagy akor, ha némi áldozat árán, szinten tartjuk a keltetéssel foglalkozó üzemek tevékenységét és a háztájiban föllelhető tartalékok kihasználására ösztönözzük a kistenyésztőket? Szerintem logikus: ha csökken a háztáji termelés, ha visszaesik a családok önellátottsági szintje, törvényszerűen fokozódik a központi alapokból történő ellátás iránti igény. Ez pedig a nagyüzemi termelés fokozottabb fejlesztését vonja maga után. Nemrég Balia László, a CSKP Központi Bízott* ságának dolgozója lapunk vezércikkében éppen azt fejtegette, hogy minden lehetséges támogatást meg kell adnunk az önellátási vagy árutermelési céllal háztáji termelésre vállalkozóknak. Talán ebből az alapelvből kiindulva kellene értékelni e kálnai törekvést, s járási szinten megteremteni annak feltételeit, hogy a szövetkezet ezentúl is elláthassa a környék állattartóit kiskacsákkal. KOMOLY FELADATOK ELŐTT Az új feladatok felől érdeklődve megtudtuk, hogy a kálnai szövetkezet az idén nyolcszáz tonna sertéshús, 450 tonna marhahús és 3 millió liter tej értékesítését kapta feladatul. Az üzemgazdász hangsúlyozta, az irányszámok komoly feladat elé állították a gazdaságot. Elsősorban azért, mert kötelezettségeik teljesítéséhez kerek ezer tonnával kevesebb keveréktakarmányt kapnak. Vagyis —« további lépéseket kell tenniük a takarmánytermesztés fejlesztésében, illetve a megtermelt javak ésszerűen takarékos felhasználásáért. Eddig a szántóterület 22,2 százalékán termeltek takarmányt. A termőterületet nem tudják növelni, viszont a terület kihasználásában még vannak bizonyos tartalékaik. Tervbe vették a rétek és legelők rekultiválását, repcét és takarmánykáposztát akarnak vetni, s a granulációs gépsor nyújtotta lehetőségeket kihasználva, ötezer tonna szemcsézett takarmányt készítenek a szalma és a hozzáférhető melléktermékek hasznosításával. Az is a takarmánygondokat enyhíti, hogy 250 tenyészüszőt a prievidzal járás valamelyik üzemébe szállíthatnak, ahol sok kövér legelő van. Ojabban a szárítóberendezés üzemeltetése költségesnek bizonyul, így már az idén meghonosítják a szenázsolást, és legalább kétszer annyi szénát készítenek, mint a múlt évben. A sztlázsoláskor a minőségre kell jobban ügyelniük,. hiszen a múlt őszön készítettnek csak 30 százaléka bizonyult minőséginek. Az épülő, új tehéntelepen, melyet jövőre szeretnének üzembe helyezni, korszerű silógödröket létesítettek, tehát a minőségi szilázskészítés egyik feltétele már adott. A többi a munkaszervezésen és az embereken múlik. Ahogy a kálnai szövetkezet dolgozóit ismerjük, bízunk benne, hogy e tekintetben sem lesz akadálya a többre ée jobbra törekvés érvényesülésének. KADEK GáBO* A nagyüzemi kertészetek üvegházaiban az ügyeskezű asszonyok serénykednek. Pikírozzák a salátát, hogy a friss primőráru mielőbb a fogyasztóhoz kerüljön Fotó: CSTK A NÖVÉNYI VÍRUSOK KÁRTÉTELE A Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatói, dolgozói évente több tudományos munkát fejeznek be. Ezek egyrészt hozzájárulnak az emberi ismeretek bővítéséhez, másrészt alapul szolgálnak a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyorsabb ütemű érvényesítéséhez. A CSTA már huszonhat éve értékeli és díjazza a legjelentősebb tudományos munkákat, szerzőkiet. Az 1981-es esztendő kimagasló tudományos munkái közül tizenkettőt díjaztak. Közülük csupán egy kapcsolódik szorosan a mezőgazdasági termeléshez. RNDr. Zdenko Polák, CSc. és RNDr. Jaroslav Brčák DrSc., a Csehszlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Botanikai Intézetének dolgozói figyelemreméltó eredményeket értek el a növényi vírusok keletkezési gócainak és elterjedésük kutatásában. A vírusok a növények ellenségei, nagyságuk a milliméter tized-század milliomod részének felel meg. Óriási károkat okoznak, amelyek a növényi kultúrák kisebb terméshozamában mutatkoznak meg. A tudományos dolgozók többek között megállapították: ha például az üvegházban termesztett salátauborkát a mozaikvírus korán megtámadia, a fertőzés olyan méreteket ölthet, hogy a várható termésmennyiségnek csupán egytizede takarítható be! A burgonya elfajulását okozó betegségek több mint 10 százalékkal csökkentik a hetkáronkénti termésmennyiséget. A cukorrépa vírusos betegsége lényegesen csökkenti mind a termésmennyiséget, mind a cukortartalmat. A felsorolást tovább folytathatnánk a takarmánynövényekkel, a gabonafélékkel, az ipari növényekkel, a gyümölcsfákkal... összefoglalva a tudományos dolgozók munkájának eredményeit, megállapíthatjuk: ha megakadályozzuk a növényi vírusok elterjedését, jóval kevesebb növényvédő szert kell felhasználnunk, ami az életkörnyezet védelme szempontjából is nagy jelentőségű. (blmj
