Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-06 / 9. szám

A szervezetbe tömörülő ál lat­­tartók többsége baromfi­­tenyésztéssel, pontosabban tyúk­tenyésztéssel foglalkozik. Szá­mukra tulajdonképpen most kezdődik a későbbi sikert meg­alapozó tevékenység, a csibe­nevelés. Ezzel a témakörrel -Részletesebben lapunk követke­ző száméban fogunk foglalkoz­ni, ezért most elöljáróban csu­pán annyit: aki könnyű tojó­­hibrid csirkéket vásárol, feltét­­letnül tartsa be a kapott neve­lési utasítást, akkor nem érheti csalódás. A kacsákat tojásrakás idején speciális tojótáppal kell etetni. A napi adagot, melynek ötven százalékát valamilyen gazdasá­gi abrakkal helyettesíthetjük, az adott fajta, az élőtömeg és a tojástermelés intenzitása sze­rint határozzuk meg. Egy tojás­ra körülbelül 14—18 dkg tápot számíthatunk. A vízre járó ka­csák tukarmányigénye valami­vel szerényebb. A jó tojástermelés érdekében márciustól a hidakat is tojó­táppal tanácsos takarmányuzni. Ennek összetétele a pulykák részére készülő tojótápéval azo­nos: 40 % kukorica, 10 % árpa, 15 % korpa, 3 % búzacsíra, 14 % extr. szójadara, 5 °/o lu­cernaliszt, 7 °/o halliszt, 2 % takjirmányélesztő, 4,5 % takar­­mánymész, 0,4 % takarmánysó, 0,5 % Foszkál, 0,5—0,5 % vita­­minos, illetve ásványi kiegészí­tő. Ez a táp a csúcstermelé­kenységet mutató ludak igényét is kielégíti. Egy lúd napi takar­mányszükséglete — fajtától és termelési intenzitástól függően — 16—24 dkg abrak. Minőségi legelő esetén az igény csökken. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés belterjesítése a lúd­­tenyésztés hanyatlásához veze­tett. Az európai lúdállomány mintegy huszonöt százalékkal csökkent. A hetvenegy októbe­rében Budapesten megtartott nemzetközi lúdtenyésztési ta­nácskozás háromszáz neves résztvevője megállapította, hogy a lúdtenyésztés évtizedek óta hanyatlik. A világpiacon nagy a kereslet a pecsenyeliba és a libamáj iránt, tehát kezdetét vette a kutatás, a kísérletezés, de a mai napig nem sikerült sem kimondott pecsenye-, sem májhibrid ludat kinemesíteni. Ügy tűnik, a lúd jobban próbá­ra teszi a genetikusokat, mint a tyúk vagy a kacsa. Alapelv, hogy a kialakított törzsben ne legyenek kétéves­nél idősebb gúnárok, viszont tojókból inkább az öregebbek legyenek túlsúlyban. A lúd ugyanis a második és a harma­dik tojőévben termeli a legtöbb tojást. Sőt! Nem ritkaság, hogy még a negyedik vagy ötödik évi termelés is túlhaladja az első év színvonalát. A ludak lényegesen kevesebb időt töltenek a vízben, mint a kacsák, ezért a vízre telepített állatok számára megfelelő pi henőhelyet kell biztosítani. Ha valami zavarja az állományt, ezt a ludak rendellenes bélmű­ködéssel jelzik. A libának fej­lett vakbele van, melyben a baktériumok lebontják a cellu­lózt. Normális körülmények kö­zött minden 6—8 rendes bél­tartalom-ürítés után következik egy erősebb szagú vakbéltarta­­lom-ürítés. A libák tollcsipkedése elég gyakori jelenség. Ennek két oka lehet. Az egyik ok a nevelő helyiség száraz levegője. Ilyen­kor az állatok bőre túlságosan kiszárad és viszket, követke­zésképpen a libák tűrik, sőt, igénylik, hogy a társaik csip­kedjék őket. Ezen könnyű se­gíteni: növelni kell a levegő páratartalmát. A másik ok a l'üevő állat természetszerű vi­selkedéséből következik. Ha nem talál csipegetni való zöl­det, a táráéit csipkedi. Ezért jó, ha a párnapos kislibák elé gyeptéglát tesznek vagy fony­nyasztott zöldlakarmányt szór­nak. A pulykákat ilyenkor még nem engedhetjük ki a legelőre, tehát valamivel pótolni kell a zöldet. Például répával, káposz­tával vagy 60 °/o párolt bur­gonyából és 40 °/o lucernából készült szilázzsal. A szükséges állati eredetű fehérjéket tej vagy tejpor formájában nyújt­hatjuk. A pulykák szállása jól szel­lőztethető legyen, mert a lassú légmozgás következtében fel­halmozóknak a káros gázok s ez kedvezőtlenül hat az állatok közérzetére. Persze, a kívántnál nagvnbb, erősebb légmozgás is betegséget okozhat. Az optimá­lis B—18 C-fokosnál kisebb hő­mérséklet visszaveti a tojáster­­melést, a 25 C-fokosnál maga­sabb hőmérséklet viszont ved­­lést idéz elő. A termelő álla­toknál ne eszközöljünk környe­zetváltozást, mert ilyesmire a pulyka nagyon érzékeny. Eltm ha más alakú vagy színű etetőt használunk, az állatok megriad­nak és inkább nem esznek, mintsem közelébe menjenek az Ismeretlen etetőknek. A tojást mihamarabb össze kell gyűjte­ni, nehogy meghűljenek vagy szennyeződjenek. Keltetésre leg­jobb a 78—80 grammos legfel­jebb 8 napos, és 15 C-fokos hő­mérsékleten tárolt pulykatojás. Mesterséges termékenyítés al­kalmazásával növelni lehet a pulykatartás gazdaságosságát. Rövid masszírozás után a kloa­­ka-tájékra gyakorolt nyomással nyert ondót hőtartó edénybe gyűjtjük, ügyelve a tisztaságra, és a 25 percen belüli felhasz­nálásra. Az ondó — minőségé­től függőón — forralt tejjel vagy tejporral öt-tízszeresen hí­gítható. Ha az ondót előkészí­tettük, megfogjuk a tojót, ki­fordítjuk a kloakáját és az on­dót pipettával vagy csöpögtetó­­vel a petevezetöbe juttutjuk. A mesterséges termékenyítéssel 85—95 százalékos termékenység érhető el. A termékenyítést 34—21 naponként kell megis­mételni. A gyöngytyúk általában már márciusban megkezdi a terme­lést. A tyúkénál kisebb, körte alakú tojását általában kelte­tésre használják, pedig sok A vitamint tartalmaz, tehát táp­lálkozásra is kitűnő. A gyön­gyöst úgy kell etetni, mint a tyúkokat általában. A jó kifutó csökkenti a takarmányigényt, fia nincsen kifutó, akkor 11 dkg tojótápot adagolunk. A gyöngyös szeptemberig száz—* százhúsz tojást rak. Franciaor­szágban kiváló tojó és húsliib­­rideket tartanak, s megoldották a ketreces tojástermelés, illet­ve a mesterséges megterméke­nyítés technológiáját is. A nyúl emésztőszerve nagyon hasonlít a ló gynmrához. A bél­csatorna hossza a test hosszá­nak tízszerese. A nyúl a jól­lakottság érzete érdekében sok szénát fogyaszt. A takarmány lassan halad át a bélcsatornán, a bogyó alakú bélsár az utolsó bélszakaszban alakul ki. A nap­pe И bélsár keményebb, az éj­szakai — amit az állat rend­szeresen elfogyaszt — különbö­ző vitaminokat tartalmaz. A nyulak legfontosabb téli takarmánya a lucerna, a here és a rétiszéna. A húsfajták szá­mára fontos az abrak. A hús­termeléssel foglalkozó tenyész­tők napjainkban szemcsézett tápot vásárolhatnak, ami fölös­legessé teszi egyéb takarmá­nyok adagolását. A tápban lu­cernaliszt, zab, árpa, kukorica, valamilyen hüvelyes és olajpo­gácsa van. Ha jó szénát akarunk, a fü­vet és pillangóst közvetlenül virágzás előtt vagy virágzáskor kell kaszálni. Ekkor tartalmaz­zák a legtöbb tápanyagot, és az étrendi hatásuk is ekkor a leg­jobb. A gyökér és gumós takar­mányok táplálóértéke nem nagy. viszont a sejtvíz-tartalmuk ked­vező élettani hatású. Az Ízletes takarmányrépának nagy szere­pe van a kedvező bélflóra ki­alakításában. A cukorrépa ada­golását hosszú ideig tiltották, viszont külföldön elterjedten etetik. 9 nyúl naponta 140—300 gramm cukorrépát fogyaszthat, tehát a napi abrakszükséglet 85 %-át is helyettesíteni lehet vele. Persze, a felfúvódás meg­előzése érdekében a gyökér és gumós takarmányokat mosva és párolva tanácsos adagolni. A nyersen adott cukorrépa fokoz­za a tejtermelést. A murok jó étrendi hatású, sok karotint tar­talmaz, fiatal, vemhes és szop­tatós anyáknak való. A burgo­nyában sok a keményítő, tehát hizlal. Felférjében szegény, vi­szont az aminosav csaknem egyenértékű az állati eredetű fehérjékkel. Étrendi hatását a főzés vagy párolás jelentősen javítja! Említést érdemel, hogy a burgonyában a D-vitamiHon kívül valamennyi fontos vita­min megtalálható. Előnynek szá­mít. hogy a nyulakkal a fagyos krumpli is föletethető: előbb tíz órán át vízben áztatjuk, majd főve adagoljuk. A többi g ökér- és gumós takarmányt, li i megfagyott, silózzuk le, fa­szénporral és darával keverve. Kováos László agrármérnök 1982. március 6. Bárhol, bármerre járunk, ** mindenütt azt tapasztal­juk, hogy újabban a jednota Fo­gyasztási Szövetkezet igen ko­moly feladatot vállal a kister­melők által a házikertekben megtermelt, illetve az erdőn­­mezőn gyűjtött termények fel­vásárlásának és forgalmazásá­nak rugalmasabbá, a növekvő fogyasztói és feldolgozóipari igények kielégítésének színvo­nalasabbá tételéből. Mint ter­meltető partner, nem ellenlá­basként jelentkezik, hiszem a Zelenina nemzeti vállalattal el­lentétben, elsősorban a tartósí­tó és sütőiparnak, valamint a közétkeztetési bolthálózatnak biztosítja a zavartalan nyers­anyag-ellátást. Gondja-baja vi­szont legalább annyi van, mint a Zelenina nemzeti vállalatnak, mert főleg a tartósító ipar elég bizonytalan partner. Hogy csu­pán egy példát említsek: gya­kori eset, hogy a tavaszi fagy­károk következtében alig te­remnek valamit a kajszifák. Érthető, hogy ennek a konzerv­gyárak nem örülnek. Viszont az már kevésbé érthető, hogy a természeti csapásért miért a, termelőt büntetik? Mert mit tesz a konzervipar? Ha nem kap elég barackot, egyszerűen nem veszi őt az eltenni való uborkát sem. Legutóbb a lévai (Levice) já­rásban tanulmányoztuk a ház­táji termelők és a Jednota kap­csolatát. G a ž i Štefan, a Fo­gyasztási Szövetkezet fölvásár lási osztályvezetője komoly eredményt nyújtó együttműkö­désről adhatott számot. A többi között elmondta, hogy öt éve tartanak szoros kapcsolatot a kistermelőkkel, s úgy tapasztal­ják, hogy a kölcsönös előnyök­re alapozott együttműködés lé­nyegesen hozzájárult a háZl­­kertek nyújtotta, háztáji áru­termelési lehetőségek tökélete­sebb kihasználásához. A lévai Jednota tavaly 18 millió 437 ezer korona értékű fölvásárlási te­vékenységet mutatott föl, ami közel 103 százalékos tervtelje­sítésnek felelt meg. — A járás községeiben és városaiban tavaly összesen öt­vennégy megbízott terményfel­vásárlónk bűködölt — említette Gaži elvtárs —, beleértve ter­mészetesen a boltvezetőket is. Nagy sikerként könyveltük el, bogy a korábbi években mutat­kozó háromszáz tonna helyett immár 509 tonna zöldségei kap­tunk a háztáji termelőktől. Ezenkívül átvettünk 357 tonna gyümölcsöt, 170 tonna mézet, 11 tonna éttcsígát, 70 tonna Még néhány nap^ azután a fülvásár­­lóhelyeken ismét kezdetét veszi a sürgés-forgás. A szerződéses áruter­melést folytató ker­­tészkedők ismét sok salátát, retket és karalábét hajtat­nak, tehát biza­kodhatunk a sziá­mii a las ellátásban. Fotó: -bor erdei gyümölcsöt (fekete bod­zát, csipkebogyót, földiszedret). Észrevételeink szerint, a ház­táji árutermelés iránt Nagyöl­­veden (Veiké Ludiwce), Kétyen (Kvetná), Kuralon (Kurafany), Farnadon (Farná) és Nagysal­­lóban (Tekovské Lužany) mu­tatkozik legnagyobb érdeklődés. ■ A tojás valahogy kimaradt a felsorolásból. — Az ám, a tojás. Nehogy megfeledkezzünk róla, hiszen kerületi szinten élenjárók va­gyunk. Tavaly 2 millió 674 ezer darab étkezési tojást vettünk át a háztáji baromfitenyésztőktől. Hozzávetőlegesen 534 ezer da­rabbal többet, mint ahogy ere­detileg terveztük. Kerületi mé­retben a háztájiból nyert étke­zési tojás mennyiségének har­mincöt százalékát mi vásárol­tuk föl. Szép eredmény, de még vannak tartalékaink. Akadnak boltosok, akik továbbra sem hajlandók tojásfelvásárlással foglalkozni, bár ebben anyagi­lag is érdekeltek. ■ Milyen elképzelésekkel in­dultak az új évben? — Az idén 15,2 millió korona értékű terményinennyiség fel­vásárlását kaptuk feladatul. Az októberi felmérés szerint, ezt a feladatot teljesíthetjük. A kíná­lat — főleg az adómentesség­ről szóló rendelkezés életbe­léptetése óta — ismét jelentős, mondhatnám a múlt évi való­ságtól is nagyobb. Ennek elle­nére gondokkal küszködünk, hiszed néhány fontos partne­rünk (pl. Frucona, Pohronský Ruskov-i konzervgyár) lényege­sen kevesebb zöldséget és gyü­mölcsöt kér, mint a korábbi években. Viszont új partner­ként jelentkezett a prievidzai Pofnoprodukta. A legnagyobb gondunkat azonban az sem old­ja meg. Az eltenni való uborká­ról van szó. A kínálat körül­belül ötszáz tonna, jó, ha a fe­lét el tudjuk helyezni. Tavaly gazdag termés volt, tele. van­nak a raktárak, a konzervgyá­rak kézzel-lábbal hadakoznak az uborka ellen. Akadna meg­oldás, de ahhoz központi intéz­kedés kellene. Az eltenni való uborkának ^gyelőre nincsen kiskereskedelmi ára, tehát friss áruként, boltban nem árusítha­tó. Pedig az északi járásokban örömmel vennék a fogyasztók, ha a boltok ilyen uborkát is kínálnának. M-iért tagadjuk: nem rossz a gyárilag tartósított uborka, de azért nem mindenki szereti. ■ Látom, mennyiség tekinte­tében nincsen baj a kínálattal, a vállalkozó kedv emelkedő irányzatot mutat. Vajon válasz­ték dolgában is ilyen kedvező a helyzet? — A háztáji ternrelést körül­belül hetven százalékra tudjuk befolyásolni, tehát a választék biztosítása még problémát je­lent. Partnereink több fokhagy­mát, karfiolt, dinnyét, szamó­cát, máidét (a szőlőhöz hason­lón, támvezetéken lehetne ter­melni), patisszont, padlizsánt és fűszerpaprikát kérnek. Ha a* árutermelésre vállalkozó ker­­tészkedők a kereslet alakulásá­hoz igazítanák a termelést, bi­zonyára kevesebb gondot okoz­na az értékesítés. Véletlenül került szóba, de ha már megtudtam, elmondom — hátha másutt is tanulnak belőle. A lévai járásban nagy közkedveltségnek örvend a bab­­termesztés. Hadd tegyem hozzá mindjárt, hogy nem véletlenül. A termelő egy kiló száraz fe­­hér babért másfél kiló szemes takarmányt- kap cserébe, még­pedig nagykereskedelmi áron. Sokan kimondottan ezért a ked­vezményért termelnek babot. A fő, hogy hozzájárulnak a piáéi igények kielégítéséhez, ugyan­akkor a cserébe kapott takar­mányon tyúkokat tartanak. Nem véletlen, hogy éppen azokban a községekben kínálják a leg­több tojást, melyekben megho­nosodott a babtermelési Másutt is valahogy ilyenfor­mán kellene alkalmazni az ész­szerű többtermelésre ösztön­zést. Kádak Gébet Eredményes együttműködés A JEDNOTA FSZ ÉS A KISTERMELŐK KACSOLATA A LÉVAI (LEVICE J JÄRÄSBAN

Next

/
Thumbnails
Contents