Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-09 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. ]annár S.v 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Angolnagazdálkodás az NDK-ban Az angolna az NDK-ban az egyik legkedveltebb étkezési hal. Főzve, sütve, grillezve, de kü­lönösen füstölve Igen kedvelt és na­gyon drága csemege. Az NDK belvízi halászai évente 600—650 tonna an­golnát fognak, ehhez jön még a sporthorgászok fogása, mintegy 120 tonna. Az országban hektáronként mintegy 5—6 kiló angolnát fognak. Egyes körzetekben ez a szám jóval magasabb. Az NDK Horgász Szövetség (DAV) 1981 óta érvényes horgászrendje napi három angolnára korlátozza a fogást. A legkisebb kifogható méret a belvi­zeken 45 centiméter, a tengerparti vizeken pedig 40 centiméter. Az an­golna, mint éjszakai életet élő hal, különösen a sötétség ideje alatt fog­ható. Ezért van szabályozva az éjsza­kai horgászat az angolnára „Engedé­lyezési jegy“-re van szükség, amelyet évente adnak ki. Az éjjel kifogott más halfajokat kivétel nélkül vissza kell a vízbe helyezni. Az engedélye­zési jegyet éjszakai horgászatra ki­tüntetésként ingyen adjuk érdemes sporttársaknak és funkcionáriusok­nak. A majd 450 ezer horgász közül körülbelül minden negyedik jut ezen kitüntetés birtokába. Az NDK rekord­angolnáját 1971-ben fogták. 113 centi­méter hosszú volt és 3900 gramm sú­lyú. Vízépítési duzzasztók, tárolók és a vizek szennyeződése miatt a tenger­ből a természetes angolnafeljövetel nagyon visszaesett. Ez főleg a nagv folyókra, az Elbára és az Oderára vonatkozik. Természetes feljövetel létezik még a Keleti-tengerből egyes kis mellékfolyókba. Ez azonban csak kevés ivadékot hoz a partmenti rész belvizeibe. Ezekben a vizekben talál­hatjuk a legtöbb angolnát, úgy, hogy körülményeink között azt lehet mon­dani: az angolnák száma elsősorban az ivadék mennyiségétől függ. Az an­golnafeljövetel nélküli vizekbe mes­terségesen kell az ivadékot behelyez­ni. Telepítendő angolnát csak kapita­lista országokból lehet beszerezni és devizát kell érte adni. Törekvésünk az, hogy a rendelkezésre álló állo­mánnyal a legnagyobb eredményt ér­jük el, mivel ivadékból a szükségle­tet nem tudjuk biztosítani. így azok a vizek, amelyek angolnatelepítést kapnak, állandó ellenőrzés alatt áll­nak. Nem történik telepítés sekély tavakba, amelyekben télen halpusztu­lás fordulhat elő. Éppen úgy nem halasítjuk vagy igen kevéssé a túl mély tavakat, amelyeken a visszafo­­gási lehetőségek rosszak. Folyóvizek­be csak akkor telepítünk, ha folyá­sukban tóformájú kiszéledések van­nak, és nem áll fenn halmérgezésnek a veszélye. Összefüggő vizekben, vagy olyan tőláncokban, amelyeket különböző halászati üzemek használ­nak' (állami halászat, termelőszövet­kezetek és horgász szövetség), a te­lepítés az összes érdekelt kooperatív együttműködésével jön létre. A telepítés különleges formáját al­kalmazzuk kicsiny, de horgászszem­pontból fontos vizeknél. Itt jó angol­­n^vizekből vagy növendék halakat vagy méretes halakat helyezünk át. Így ezekben a vizekben megvan a biztosítékunk, hogy horgászatilag hasznosítható angolnaállományunk lesz. Üvegangolnát főleg februártól áp­rilisig a nyugateurópai partoknál fog­nak és importálnak. A szállítás víz­ben történik, vagy gézkeretben hideg és nedves közegben. Ládában történő szállításnál a kihelyezés előtt szük­séges az angolnák vízzel való leön­­tése a befogadó vízből. Ez a hőmér­sékletben való alkalmazkodásra szol­gál és megtisztítja a halakat a nyál­kától. Mivel az angolnaimport igen korai évszakban történik, ilyenkor a ter­mészetes vizek gyakran még be van­nak fagyva. Kihelyezés jég alá nem ajánlatos, mivel magas veszteségek­kel kell számolni. Ebben az esetben az angolnákat beton- vagy műanyag­medencékben kell tartani 4—6 Celsius fokú vízben. Ekkór nincs etetés. Az átmeneti tárolás alatt elpusztulnak a fogás és a szállítás által megsérült angolnák. Így a telepítésre halak áll­nak rendelkezésre. A természetes vi­zeket a jég eltűnése után telepítik be. Szövetségünk tagjai a mindig töké­letesedő horgászmódszerek ellenére a természetes angolnaállománynak csak egy részét fogják ki. Alapköve­telmény az angolnafogásnál a szö­­vetésgi vizekben, hogy a horgászat ér­dekeit nem szabad megsérteni. Ebből következik, hogy horoggal való halá­szat úgynevezett angolnazsinórokkal nem engedélyezett. Elektromos húzó­­hálókat sem szabad használni, mivel ezek főleg a növekvő angolnát fog­ják ki. A leggazdaságosabb az el­vándorló angolnát megfogni. Ez a növekedési potenciálját már teljesen kimerítette. A horgász nem tudja ezt már zsákmányul ejteni, mivel az emésztőcsatorna visszafejlődése miatt táplálékfelvétel többé nem történik. Tehát a tavak vagy folyók levezetői­nél angolnacsapdákat állítanak fel, amelyek kiszűrik az angolnákat a le­folyó vízből. Építési mód és hatásfok a helyi feltételekből — víztömeg, fo­lyási sebesség, lejtés — függ. . Ha állandó angolnacsapdák felállí­tása nem lehetséges, megkíséreljük varsákkal megfogni az elvándorló angolnát. A varsák elhelyezési módja a víztől függ. A varsáknak az az elő­nyük, hogy az angolnával megfogott más halakat és a kisebb angolnákat vissza lehet helyezni a vízbe. Külö­nösen jó fogásokat eredményeznek a varsák meleg, viharos és sötét éjsza­kákon. Fő fogási időszak május hó­napja, az egész évi fogás 25 százalé­kával, valamint a szeptember és ok­tóber hónapok. A varsák és állandó angolnacsapdák a legfontosabb fogási módszerek a sportvizeken. Nagy jelentősége van az elektro­mos halászatnak merülő elektródá­val. Ezt jó eredményekkel használjuk az állomány ellenőrzésére, de a nagy angolnák fogására is, éspedig főleg a dévérkeszeg, és a bodorka ívási ideje alatt, amikor mindenekelőtt a víz felszíni és a vízinövény közötti zónáiban próbálkoznak. Itt gyülekez­nek egy vízterület angolnái és így számukat fel lehet becsülni. Elektro­mos halászatot hajózási csatornák kőbányaszatánál és a vízalatti nö­vényzet vastag füve fölött két méter mélységig lehet űzni. A mi elektro­mos halászaink sporthorgászok, akik a DAV gazdálkodási kollektívájának a tagjai. Ezek tanfolyamokon spe­ciális elektromos halászati kiképzést kapnak és vizsga után állami bizonyít­ványt, amely megengedi nekik az elektromos halászat gyakorlását meg­határozott feltételek mellett és meg­állapított vizeken. A halászati tevé­kenységet — például az állomány el­lenőrzése és szabályozása, varsák, húzőháló és elektromos halászat —i a DAV-ban alapvetően társadalmi munkában, arra különösképpen kva­lifikált tagok útján végzik. Ami a DAV-sportvizek angolnákkal való gazdálkodását illeti, összefogla­lóan megállapíthatjuk, hogy horgász­­sportbeli értéke mellett gazdaságilag fontos eredményeket is elértünk. BERND REICH, halászmérnök ÉDESSZÁJÚ PONTYOK? Biológiai tény, hogy a pontyok ízérzékelő szerve ki­tűnően működik. Az aranyhasúak nagyszerűen megkü­lönböztetik egymástól és már távolról érzékelik a víz­ben terjengő zamatanyagokat. Arra nem sikerült tudo­mányos ismereteket szereznem, hogyan vannak a ponty­­kák az édes ízekkel. Ügy tűnik azonban, azt külön kedvelik, legalábbis erre mutat a próbálkozások sikere. Korábban elsősorban olajos-fűszeres zamatokkal pró­báltuk a legfőbb horgászzsákmány figyelmét felkelteni. Mostanában azonban egyre gyakrabban Ifällani, hogy egyes tavakon Zizivel, Pufókával és hasonló édesipari termékekkel csaliznak — eredményesen. Persze a ma­gyarázat nem egyértelmű. Kétségtelen, hogy ezek a gyári termékek édes ízeket bocsátanak a vízbe. Ugyan­­akokr azonban alapanyaguk a pattogatott kukorica. El­képzelhető tehát, hogy amikor a cukor már leoldódott, akkor a fenéken lebegő, vattaszerű, fehér anyag kelti fel az arra járó pontyok figyelmét. Sőt, az is elképzel­hető, hogy a különböző cukorkák eltérő hatásának ma­gyarázata a színekben keresendő. Ezeket a gyártmá­nyokat ugyanis más-más színre festik. jómagam kipróbáltam egy pattogatott kukorica nél­kül készülő, de apró, henger formájú cukorkát is. Ha­tásáról nem tudok beszámolni, mert a horogról pilla­natok alatt leolvadt, nem lévén összetartó váza. Egyéb­ként a Pufókával vagy Zizivel csalizott horgot is leg­alább negyedóránként meg kell nézni, mert ezek a cu­korkák is gyorsan olvadnak, és a pattogatott kukorica sem túl sokáig tart ki a horgon. A zizifélék sikerének hatására mostanában egy har­madik irányzat is kibontakozik, ez pedig a kockacukor használata, de elsősorban etetőanyagként. Az első hír, ami erről elterjedt, még úgy szólt, hogy a horogra ku­koricát kell tenni, de az élőkére a horog fölé rá kell húzni égy szem, előre átfúrt mokkacukrot. Ez esetben a kukorica a csali, a cukor pedig a csalogató. A leg­újabb változat már ennek tökéletesített formája. Kell hozzá egy közönséges zsákvarrótü. Ezt az ólom helyére kötik — fenekezésnél — a zsinór végére. Attól függően, hogy milyen messzire kell dobni, a tűre ráfűznek né­hány szem kockacukrot, azután a tű végére rádugnak egy darab radírgumit. Ez a stopper, hogy a cukor a dobásnál le ne pottyanjon. Ennél a szerelésnél a cukor egyértelműen csalogató-etető anyag, a tetszés szerint csalizott horog közelében. Előnye kettős: egyik maga a csalogatás, másik pedig, hogy amikor a cukor már le­olvadt, a zsinór gyakorlatilag súlytalan, tehát a próbál-* kozó ponty, nem, vagy alig érez ellenállást. Ennek megfelelően persze, elsősorban állóvizek módszere. Eredményéről azonban még nem hallottam konkrét híreket. F. B. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф II korong- 0s skeet lövészetril kezűknek A koronglövészet szorosan összefügg a vadászattal. Aki tehát eredményes a koronglövé­szetben, az kevesebb kárt tesz a hasznos vadban. Ennek tehát fontos népgazdasági és vadá­szati jelentősége van. Minél több vadász gyakorolja a ko­ronglövészetet s ez által szép sikereket ér el, annál több lesz a jó vadász, és kevesebb seb­zett vjd marad a területen. A koronglövészethez megfe­­. lelő pálya szükséges. A pályát a föld felszínén egyenlően kell kialakítani, egy vagy több ko­rongdobó berendezés használa­tára. A koronglövő gödröt szi­lárd anyagból (tégla, beton vagy vasgerenda) kell elkészí­teni, hogy elbírja a tetőszerke­zetet és biztonságos legyen. A gödörben 1—15 korongdobó be­rendezést helyezünk el. A ko­ronglövőtől 15 méterre kell el­készíteni a vadászok, illetve a versenyzők löállását. A korong hamutartó nagysá­gú, agyag és szénpor keverék­ből készül. Ha tehát találat éri, akkor széttörik. A korongot különböző magasságban és irányban a szárnyas és szőr­més vad futásának, repülésé­nek megfelelő gyorsasággal rö­píti ki a gép. Főleg a kezdő vadászoknak ajánlatos a ko­ronglövészet, hogv elsaiátítsák a fegyver helyes használatát. Minden vadásznak szüksége van a koronglövészetre, hogy tökéletesítse lőtechnikai tudá­sát, biztosabb kezűvé váljon. Minden korongra meghatáro­zott mennyiségű töltény hasz­nálható. Esetenként csak egy korongot röpítenek ki a ver­senyzőknek, akik a korongot vállhoz és célba tartott fegy­verrel várják. A skeet (szkit)-lövészet a koroúglövészetnél vadászla­­sabb. Itt a korongot nem a föld felszínéről, hanem egy­mástól 36 méter távolságban a föld felszíne felett lévő 2 és 4 méter magas lőállásból dobja ki a gép. A lőállás ebben az esetben nem egyenes vonalban, hanem félkör alakban helyez­kedik el. Összesen 8 lőállásból lőhetnek a versenyzők. Minden korongra (skeetlövészetben) csak egy töltényt lehet kilőni. A félkör alakú lőállások lehe­tővé teszik, hogy szembe és el­felé haladó, valamint a ke­resztben repülő korongra adják le a lövést. A nyolc lőállásból időközönként csak egy koron­got dobnak ki. Ezt nem váll­hoz és célra tartott fegyverrel kell fogadni, mint a koronglö­vészetnél, hanem a fegyver csövét felfelé tartva, s a fegy­ver tusát jobb könyök alatt szorítva kell kidobatni, a ko­rongot, s a röpülés pillanfában lelőni azt. Amíg a koronglövészet eseté­ben a jelzés pillanatában kell dobatni a korongot, a skeet­­lövészetnél a jelzéstől számítva három másodperc várakozással is ki lehet azt dobatni, a fegy­vert azonban csak akkor sza­bad vállhoz emelni, amikor a korong repül. A nyolc lőállásból a Jelzésre egyenként kidobott és lelőtt korongokat követően az első lőállásra újra felsorakoznak a versenyzők, de már egyszerre két gépből, illetve dobóállásból kiröpítik a korongot, s ezt a fegyverben levő 2 tölténnyel kell lelőni. Dupla korongot az egyes, kettes, a hatos és a he­tes lőállásokból kapnak a ver­senyzők. A koronglövészetben nincs hibajavítás, a skeetlövé­szetben az első hiba után azon-" nal hibajavításra van lehető­ség. A legnehezebb lövést a két dobőállás között levő nyolcas számú lőállásból kell ledanl. Itt ugyanis a 18 méterről szem­be jövő korongot kell meglőni a versenyzőnek. Ha a korongot középtől hátrább lövik le, ak­kor a találat érvénytelen. A korong- és skeetlövészet a vadászok gyakorlati oktatását szolgálja. A törvény minden új vadászt gyakorlati és elméleti tudásra kötelezi. Ezt a korong- és skeetlövészet biztosítja. E- zért minden vadásztársaságnak érdeke, főleg a vadászok köte­lessége, hogy fejlesszék lőtech­nikai képességüket, gyakorol­ják a korong- -és skeetlövésze­­tet, ezt a vadászattal összefüg­gő nemes és szórakoztató, hasznos sportot. Nagyon örülnék, ha soraim a vadásztársak körében megér­tésre találnának, és közülük többen újabb lövészeti sikere­ket érnének el. J. M. Habrovsrký lllilllllilllilllllílílllllllilllllllillllllllllllllllllllllllllllllillllllUIIUIlllÉUlllllililUiÉÍIIIIP J%серЫ ÖZPECSENYE ANGOLOSAN A páclében 5 napig állott őzhúst Jól megtisztítjuk a hártyáitól, szárazra töröljük és kétujjnyi vastag szele-* tekre vágjuk. Kiverés után vajban vagy margarinban kisütjük. Amikor belül már nem pirosak, forró tálra szedjük és melegen tartjuk. A sütésből maradt vajba beleöntünk egy pohárnyi vörös bort és hozzáadunk 3 kanálnyi ribizllkocsonyát, majd besűrítjük. Külön csé­szében tálaljuk a húshoz, akár zsemlegombóccal, akár gombás metélttel. FŐTT VADDISZNÖFEJ Vaddisznó süldő jól megtisztított fejét 4—5 napig tartjuk páclében. (2—2 szár sárgarépa és petrezselyem­gyökér, 1 fej hagyma, 10 szem fekete bors, 2 babér­levél, só, 2 kanál olaj, 3 deciliter ecet, másfél liter víz. A zöldséget karikákra vágva, a fűszerrel együtt jól fel­forraljuk az ecetes vízben, majd a vadhúst leforrázzuk.) A pácléhez 2 deciliter fehér bor is javasolt. Közben a fejet többször megfordítjuk a páclében. Elkészítésekor a lével együtt tesszsük fel főni és lassú tűzön, egyen­letesen főzzük addig, míg a fejhús könnyen lefejthető a csontokról. Az elfőtt lé közben pótolható vízzel vagy borral. A húst kihűlve szeletekre vágjuk és formázó­tálban a húst karikára vágott főtt tojással és a meg­főtt zöldséggel vegyesen rétegesen rakjuk. Amikor a tál megtelt, kisebb fedővel vagy deszkával letakarjuk, súllyal összenyomjuk és így hagyjuk kihűlni. A meg­kocsonyásodott tartalom fogyasztás előtt kiborítandó tányérra, citrommal díszíthető s tormával, esetleg csip­kebogyó-mártással fogyasztható. FÄCÄN HÄROMSZÉKIÉSEN A fácánt a szokott módon előkészítve, füstölt szalon­nával borítva félig megsütjük, közbe a levével locsol­­f gátjuk. A vékonyan legyalult egy fej káposztát egy alul * zsírral kikent, mély lábasba tesszük. Ezt megborsozzuk, megsózzuk, kevés tárkonyt szőrünk rá, majd fél liter fehér borral leöntjük. Fedő alatt jó puhára főzzük. Az í elfőtt levet vízzel pótoljuk. Majd erre helyezzük a félig sült fácánt, ugyancsak füstölt szalonnával, esetleg szalámi karikákkal borítva. Visszatesszük a sütőbe és 8 locsolgatva pirosra sütjük.

Next

/
Thumbnails
Contents