Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-20 / 7. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1982. február 20. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT < Egy horgászszervezet sikerei és tervei Az SZHSZ Ipolysági (Sahy) szerve­zetének ötszáznegyven tagja van. Kö­zülük 367 a felnőtt, 141 a tíz-tizen­öt éves pionír, 32 pedig a tizenöt­tizennyolc év közötti fiatal horgász. A két évvel ezelőtt megfiatalított ve­zetőség irányításával a szervezet tag­sága sokrétű tevékenységet folytat. Az Ipoly folyó környékén csörgedező patakok szintén alkalmasak a horgá­szatra. A folyó vize különféle halfa­jokban rendkívül gazdag, tehát a fiataloknak és az idősebbeknek van hol szerencsét próbálni. Az alapszervezet halgazdáját, Do­bos József elvtúrsat arra kértem, hogy tájékoztasson a munkáról és j'övőbeni terveikről. Ö ugyanis a hor­gászok mindenese. Rendszerint ott tartózkodik, ahol a legjobban szük­ség van rá. Lakásának egyik szobá­ját irodának rendezte be. Ott fogad­ja a horgászokat, intézi az ügyeket. Az alapszervezetnek nyolcezer ko­rona értékű vagyona van, a hálókat, a csónakot, a gumicsizmákat, a gu­minadrágot és más kellékeket a hal­gazda őrzi. Négy éve hiába küzdenek két helyiség, vagyis egy raktár és egy tanácsterem megszerzéséért. Úgy tűnik, hogy még sokáig kell vára­kozni amíg ez a probléma megol­dódhat. ■ Két évvel ezelőtt kiket válasz­tottak az új vezetőségbe? — kérdez­tem a halgazdát. — Köztudott, hogy Vojtech Chudo elvtárs már hosszú ideje végezte a szervezet teendőit. Már régen meg­érdemelt nyugalomba vonult, s mind­nyájan tudjuk, hogy rendkívül sokat tett a szervezeti élet fellendítéséért. Elérkezett azonban az őrségváltás, vagyis a fiatalítás ideje. Így alap­szervezetünk tagsága elnöknek Cze­­ko Géza elvtársat az Optika bolt ve­zetőjét választotta meg. Az alelnöki tisztséget Gajdács András pionírve­zető tölti be, a titkári teendőket Csala Gyula mérnök végzi, Dióssy Gyula, nyugalmazott gimnáziumi ta­nár a könyvelőnk, Dióssy József a pénztárosunk. Az alapszervezet veze­tőségének tagjai továbbá Juraj Mráz, Bolgár Gusztáv, Baráti János és ter­mészetesen jómagam. ■ A múlt évben Jól dolgozott a vezetőség? —- Elmondhatom, hogy jobban, mint gondoltuk. Kéthetenként vezetőségi értekezletet tartottunk, s minden ter­vezett feladatot sikeresen teljesítet­tünk. A nyári szabadságok idején kissé lustálkodtunk. Ez azonban ért­hető, hiszen közülünk többen külföl­dön üdültek. Alapszervezetünk tag­létszámát újabb harminchárom tag­gal gyarapítottuk. Korábban például Chudo elvtársra hárult úgyszólván minden teendő. Az új vezetőség azon­ban mindenkire lebontotta a felada­■8 e в 1 ■о 2 8 <fl ее i* c tokát, s a vezetőség igyekezett eze­ket a lehető legjobban teljesíteni. В Milyen évet zártak? — Nem mondhatnám, hogy elége­dettek vagyunk. A halasltáshoz ugyan­is az előző évben nem kaptunk ele­gendő Ivadékot, s emiatt a zsákmány kisebb lett, mint vártuk. В Az idén kedvezőbb a halasltás? — Lényegesen jobb, mert a losonci (Lučenec) halgazdaságtól két évre visszamenőleg negyvenöt mázsa pon­tyot kaptunk vizeink halasítására. Így összesen ötvenöt mázsa pontyot helyezhettünk a horgászvizekbe. A halivadékot többségben a Somosnál, a Csehszlovák—Magyar határ közelé­ben helyeztük az Ipoly folyóba, de a többi horgászvlzbe is jutott belőle. В Vizeikben milyen halfajok van­nak? — Tekintélyes mennyiség van har­csából, pontyból, fogasból, csukából, márnából, dévérből és a többi fehér­halból. Ezek jó zsákmányt nyújthat­nak tagjainknak. В Mint ism'eretes a Váhostav nem­zeti vállalat 1979—1980-ban a vashíd térségében szabályozta az Ipolyt. A folyó új medret kapott. A halállo­mány kárt szenvedett? — Alapszervezetünk vezetőségét jí 5 sajnos nem elég rugalmasan tájékoz­tatták a folyó szabályozásának mun­kálatairól. így akadozott a halak ki­mentése. A régi medret betöltötték földdel, s így a halak jelentős há­nyada a töltés alatt pusztult el, mert nem állt rendelkezésre nagy teljesít­ményű szivattyú. A társadalmi mun­kára kész horgászok csak vártak, de hiába. A kivitelező vállalat akkor szivattyúzta a holtágból a vizet, a­­mikor a horgászok munkában voltak, így a vállalat dolgozói eléggé sok halat eltulajdonítottak. A Korpona patak szabályozásakor azonban ébe­rek voltunk. A régi medret ugyan betöltötték, a vizet azonban a hor­gászok szivattyúzték ki, és három mázsa halat mentettek meg. Főleg busát és más fehérhalfajokat gyűj­töttek össze és helyeztek át a hor­gászható vizekbe. A Strojstav válla­lattól nagy teljesítményű szivattyút, a Ropovodtól pedig villanyaggregátu­mot kaptunk, és önsegéllyel végez­tük a mentési munkát. Jómagam Chudo elvtárssal együtt dolgoztam a halmentésben. В Tavasszal az elárasztott terüle­tekről is megmentik a halat? i— Hóolvadáskor az Ipoly medré­ből évente kiárad a víz. így a rétek árkaiban, gödreiben sok hal marad apadás után. Tavaly az SZHSZ nitrat Szervezetétől villanyaggregátumot és egy szakembert kölcsönöztünk, és a hajdani rizsföldek árkaiból négy má­zsa halat gyűjtöttünk, s ezt áthelyez­tük az Ipolyba. В A halállományt sikerül megvé­deni az orvhorgászoktól? — Az Ipolyság környéki horgász­szervezetnek tizenhárom halőre van. Ezek mindegyike jól végzi a felada­tát. A határmenti vizek állományát azonban jobban kéne 'védeni az orv­horgászoktól. Határmegközelítő iga­zolványt kellene nekik adni, hason­lót, mint Magyarországon, s akkor talán kevesebb lenne a törvénysértő. Jelenleg minden alkalommal jelenteni kell a határőrségen, hogy ki, hol és mikor végez ellenőrzést a határmenti vizeken. Két évvel ezelőtt a Somos és Ipolyhídvég (Ipeľské Predmostie) közötti folyószakaszon halmérgezést is megállapítottunk. A kár okozóit azonban nem sikerűit fülöncsípní. Már a Selmece patakon is volt hal­mérgezés. A šipicei szövetkezet elfo­lyó trágyaleve volt a mérgezés oko­zója. fl Büszkék az utánpótlásra? — A horgászszakkör vezetői na­gyobb gondot fordíthatnának a pio­nírok aktivizálására. Évente csak egyszer szerveznek részükre — a Janko Krát Pionlrliáz közreműködé­sével — horgászati vetélkedőt. Azon­ban kevés az előadás is, s epiiatt a szakmunka rendszertelen. Hézagos a pionírhorgászok tevékenysége. Érthe­tő, hogy javulást várunk ezen a sza­kaszon. ■ Kielégítő a felnőtt horgászok szakmai felkészültsége? — Még e téren is akad munka bő­ven. Szakavatott horgászokat bíztunk meg a tagság oktatásával. Gajdács András biológus például a halak életmódjának rejtelmeibe avatja be tagjainkat. A horgászat műszaki mes­terfogásairól Sági Ferenc szakok­tató tart előadásokat, míg a horgá­szat szabályzataival és törvényerejű rendelkezéseivel magam foglalkozom. Eddig sajnos csak részeredmények születtek, mert nem minden tagunk szerezte meg a szakismereteket. В Milyen szerencséjük volt a hal­fogásban? — A legszebb halzsákmánynak Veky Ottó egegi (Hokovce) horgász­társunk örvendhetett, aki az Ipolyból kishalcsalival a múlt év augusztus 18-án egy harminchat kilós, 173 cm hosszú harcsát fogott. Ezenkívül Ko­­terik László és Sucheika János is •örülhetett az öt-tiz kilós harcsának* Tavaly azonban lényegesen kevesebb halat fogtunk, rffint például 1980-ban. В Az idén szerveznek versenye­ket? — Hat évvel ezelőtt megpróbálkoz­tunk egy horgászati sportvetélkedő megszervezésével, azonban a kedve­zőtlen időjárás miatt nem zárult kel­lő sikerrel. Az Ipoly partja ugyanis nem egyenlő. Persze az is igaz, hogy a vetélkedőhöz nem rendelkezünk kellő terepfeltételekkel. Itt azonban a horgászati vetélkedőnek nincs nagy hagyománya. Ezen a téren kevés ta­pasztalattal rendelkezünk. Ez arra ösztönöz minket, hogy tapasztalato­kat gyűjtsünk. И Mit várnak a jövőtől? — Kissé pesszimisták vagyunk. At­tól tartunk, hogy az Ipoly folyó tel­jes szabályozása után • megcsappan a halállomány, s emiatt a horgászat lehetősége minimálisra zsugorodik. Ennek megelőzése céljából szükséges, hogy Ipolyságon egy halastavat épít­sünk. A hajdani alsómalomhoz közeli terepen mintegy negyven hektáron kedvező feltétel kínálkozik egy kor* szerű halastó létesítésére. Ezt a te­repet három oldalról a természet al­kotta dombvonulat övezi, a negyedik oldalon pedig az új gát épült, ezt a gátat persze szilárdítani, szélesíteni kéne, A halastó létesítésére azonban az ígéreteken kívül más segítséget nem kaptunk. Az SZHSZ KB aktív közreműködése nélkül tehát hiába­való az igyekezetünk. Bízunk benne azonban, hogy az illetékesek talál­nak annyi szabadidőt, hogy elláto­gassanak szervezetünkbe és megvizs­gálják javaslatunkat. P.et.AnY! JÄNOS Terefere a vízparton VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT A természet biológiai egyen­­** súlyának megőrzése szem­pontjából fontos tényező a vad­állomány létszámának a szabá­lyozása. Az állatfajok fejlődé­sét, természetes kiválasztódá­sát egyben a szakszerű vadgaz­dálkodás, nevelés is kedve­zően befolyásolja. Ez azért is szükséges, mert minimális be­fektetéssel az emberi táplálko­zás szempontjából jelentős a vadállomány évenkénti újra­termelődése. A rozsnyői (Rožňava) járás­ban az SZVSZ járási bizottsága évente a téli időszakban pon­tos vadvédelmi programot dol­goz ki. Ennek megvalósítását rendszeresen ellenőrzik és be nem tartása esetén elmarasz­talják a vadásztársaságok veze­tőit és tagjait. A járási bizott­ság 108 ezer hektár vadászte­rületen gazdálkodik. A 20 va­dásztársaságnak összesen 1136 tagja van. Ezek szorgalmasan nevelik, szelektálják, védik az állományt. A vadak évi terve­zett létszámát tekintve az emlí­tett területen 595 szarvast, 1375 őzet, 485 vaddisznót és 30 da­rab muflont tartanak számon. A vadásztársaságok évente jól szervezett vadszámolást vé­geznek. A tervezett és a tény­leges darabszám alapján hatá­rozzák meg a kilövések ará­nyát. így a múlt évben szarvas­ból 370, őzből pedig 290 darab lelövésére került sor. Tekintet­tel a mezőgazdasági növény­­kultúrákon okozott nagy kárté­telre lehetővé tették a vaddisz­­nóállomány nagyobb arányú csökkentését. A muflon szapo­rodása az értékes trófea miatt kívánatos. Ehhez az élőhelyen, vagyis a Pelsőci-fennsíkon ked­vező a természeti feltétel. Az utóbbi néhány évben az állo­mány 370-re gyarapodott, ám a természetes ellenség a hlúz idő­közben elszaporodott és a muf­lon létszámát száz alá csök­kentette. Ilyenkor szükségszerű a ragadozók szaporodását meg­Ennyi kitérő után kanyarod­junk vissza a téli vadvédelem­hez. A rendkívül kemény tél­ben ez a vadásztársaságok, te­hát minden vadász legfonto­sabb feladata. A tájékoztatás szerint az idei téli védelemre való felkészülés minden tekintetben meghaladta a tervezett méreteket. Több mint négyszáz etetőt készítet­tek a szarvasok, az özek és a Vadvédelem télen SWBWflt akadályozó, óvintézkedés vagyis a ragadozó létszámának a sza­bályozása. A róka és a sas túlzott el­szaporodása miatt a mezei nyúl és" a fácán is a muflonhoz ha­sonló sorsra jutott.«- Számuk na­gyon kicsi. Éhhez azonban a mezőgazdaságban használt nö­vényvédő szerek és műtrágyák is hozzájárultak. A fácánról még annyit, hogy e vidéken nem honos. A járásban való meghonosítására itt pár évvel ezelőtt tettek sikertelen kísér­letet az olomoucl járásból ho­zott 400-as létszámú állomány­nyal. A kedvezőtlen éghajlati adottság és a sok természetes ellenség ezek számát néhány tucatra apasztotta. Megemlítem még azt is, hogy a járás terü­letén a róka kilövését - egész évben engedélyezték. Hiúzra, vadmacskára és farkasra szep­tember derekától március ele­jéig vadásznak. vaddisznók téli táplálkozására. A nyulaknak és a fácánoknak másfélszáz takarmányadagolót készítettek. Ezenkívül ezerkét­száz sózőt és százhat nagyobb takarmánytárolót is számon tar­tanak. Az etetőhelyek arányosan el­osztva hálózzák be a vadász­­területet. Milyen a takarmány­­ellátás? Meglepően jő. Széná­ból a 2700 mázsa helyett 6100 mázsát gyűjtöttek be az erdei tisztásokról és a gépekkel hoz­záférhetetlen rétekről. Szemes­takarmány készletük 1400 má­zsa, tehát több, mint amennyi­vel számítottak. Ezt a mennyi­séget az állami alap juttatásán kívül a mezőgazdasági üzemek­ben végzett munka ellenértéké­ként kapták. Takarmányrépá­ból, káposztából és csalánból tizenkét vagonnal van a táro­lókban. A takarmányszállítás, a ki­ürült etetők ás sózók rendsze­res újratöltése a vadászok kö­telessége. Minden vadásznak van kijelölt etetője, sőzőja. Ezeket rendszeresen feltölti élelemmel. A vadőrök, s a va­dásztársaságok elnökei végzik az ellenőrzést. Ha tavasz vé­géig nem fogyna el a felhalmo­zott takarmány, akkor átadják azt a szövetkezeteknek. A gondos védelem ellenére télen elpusztul néhány tucat állat, ez azonban nem számot­tevő veszteség, hiszen rendsze­rint a beteg, kimerült egyedek pusztulnak el. így a természe­tes szelekció folytán javul a vadállomány minősége. A rozs­nyői járás vadásztársaságai a múlt évben 29 ezer 500 kilő vadhúst adtak piacra. Kedvező hírként emlegetik, hogy az idén az előző évek gyakorlatá­tól eltérően állítólag a vadász­­társaságok Is fogadhatnak kül­földi vendégvadászokat, akik trófeák és agyarak megszerzé­se céljából érkeznek hazánkba. A devizabevétel ugyanis a va­dásztársaságok - gazdasági ön­állóságát segítené. Korcsméros László fl kártevők irtása mérgezéssel A túlzottan elszaporodott szőrmés és szárnyas állati kár­tevők irtásának legsikeresebb módja a mérgezés. A ritkítás­hoz két méregfajta, vagyis a sztrichnin és a foszforszörp a legalkalmasabb. A mérgezés teendőit törvényes rendelkezés szabályozza. A feltételek az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A mérgezésről legalább öt nappal korábban értesíteni kell a helyi nemzeti bizottságot és a közbiztonsági szerveket, hogy a vadászterület melyik részén és mikor végezzük a teendőket. 2. Legeltetési időszakban tiltott a mérgezés. 3. Ott sem engedélyezett, ahol gyerekek vagy háziállatok tartózkodnak. 4. Nem mérgezhetünk a közutak melletti területeken sem. 5. A mérgezést végző személynek naponta ellenőriznie kell a terepet és az elhullott kártevőket össze kell gyűjtenie, s azokat megemmisíteni. A mérgezést végző kötelessége, hogy a meghatározott idő után összegyűjtse és megsemmisítse a mérget. 6. A mérgezés ideje letelte után értesfteni kell a nemzeti bizottságot és a közbiztonsági szerveket. Legalkalmasabb idő a mérgezésre a tél és a tavasz. A szárnyas kártevők irtására a foszforszörp, a szőrmésekére pedig a sztrichnin alkalmas. Télen a mérgezett csalétket a késő délutáni órákban, vagyis akkor helyezhetjük ki, amikor a hasznos szárnyas vad már nem mozog. Másnap hajnalban az éhes kártevők mohón fel< falják a csábító külsejű mérgezett eleséget, s ezzel célt ér-< tünk. Tavasszal a foszforszörppel mérgezett tojásokat úgy helyez^ zük el, hogy azokból három-négy darabot tegyünk egv-eev műfészekbe. « A szőrmés kártevők sztrichnines mérgezésekor ugyanazok a feltételek és szempontok érvényesek, mint például a szár­nyas kártevők foszforszörpös mérgezésekor. Tudatosítani kell azonban, hogy a sztrichnin sokkal hatásosabb a foszfornál, tehát időálló méreg, amely nemcsak heteken, hanem hónapo­kon, sőt éveken keresztül is biztonsággal pusztítja az élő­lényeket. A fentiek arra figyelmeztetnek, hogy az állati kártevők mérgezése nagy felelősségérzetet követel a vadásztól. Ahol tehát feltétlenül szükséges a mérgezés, ott körültekintően végezzék ezt a feladatot, nehogy az ember, vagy haszonállat lássa kárát. JÄN M. HABROVSKŽ

Next

/
Thumbnails
Contents