Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-20 / 7. szám
(Befejezés az L oldalról) tart. Mivel a kecske ősszel üzekedik, a vemhesség és az elles a tán hónapokra esik. Ebből következik, hogy az állatokat télen is nagy körültekintéssel kell ápolni, gondozni, és persze takarmányozni. A kecske számára nagyon fontos a mozgás. Állataink nem kedvelik az állandó istállóban tartózkodást. Ha az időjárás megengedi, a téli napokon is engedjük ki egy-két órára a kecskéket, hadd élvezzék egy kicsit a friss levegőt, a napfényt és a mozgást. A kecskét ellés előtt négy-hat héttel elapasztjuk. A jól tejelő állatoknál ezt néha csakis a napi takarmányadag módosításával tudjuk elérni. Ha szükséges, a napi adagból kihagyjuk a lédús takarmányokat, sőt az abrakot is, Az elapasztásra feltétlenül szükség van, hiszan a szárazon állá kecske magzata jobban fejlődik, s maga az anya is jobban felkészülhet a következő termelési időszakra. Az anyát alaposan fel kell készíteni az ellésre. Ennek első mozzanata a szárazállítás. Közvetlenül ellés előtt kiadósán almozunk és igyekszünk huzatmentes környezetet biztosítani.' Ha a tőgy hirtelen megduzzad, és az állat hüvelyéből nyálkás váladék folyik, fölkészülhetünk az ütőd fogadására. Ha a vemhes kecske nem az istállóban töltötte napjait, de a fentiek szerint sok mozgási lehetőséget biztosítottunk számára, akkor az ellés általában gyorsan és könnyen végbemegy. A kecskéknél nem divat az „egyke“: rendszerint ikerellésről van szó, de elég gyakori a három-négy ntód is. Ha módunkban áll, legyünk jelen az ellésnél, de fölöslegesen ne zavarjuk az anyát. Csöndesen húzódjunk meg az istálló szögletében, figyeljük az állatot, s ha feltétlenül szükséges, segítsünk neki a magzat világrahozatalában. Előfordul, hogy a magzat burokban születik. A burkot azonnal föl kell szakítani, különben a kiskecske megfulladhat. A köldökzsinór fertőtlenítése szintén a tenyésztő feladata, akárcsak a méhlepény eltávolítása. Az újszülött gidákat mielőbb meg kell itatni az anyától fejt friss tejjel (legkésőbb egy-két órán beiül). Az eilest követő két-hárnm napon az anya föcstejet termel. Ez emberi fogyasztásra alkalmatlan, viszont a gidáknak föltétlenül szükségük van rá, mivel sok vitamint, és az utódok betegségekkel szembeni eilenáilóképességét szilárdító anyagokat tartalmaz. A kiskecskék fölnevelésének két módja van: szoptatásos és itatásos. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai, kizárólag a tenyésztőn múlik, hogy melyiket választja (föltéve, hogy az anya nem hullik el). Alapelv, hogy az ellést követő napokban ötször, kéthetes kortól pedig naponta háromszor keli szoptatni vagy itatni a gidákat. Az első napokban egy gidának fél liter tejet keli fogyasztania. Ezt az adagot úgy növeljük, hogy az állatok kéthónapos korban négy liter te jet fogyasszanak. Ekkor ismét csökkentjük a napi fejadagot, mégpedig úgy, hogy időben és gond nélkül elválaszthassuk őket. A gidákat 2—3 hetes korban kezdjük rászoktatni a szénára és zabra. A negyedik hónapban a gida körülbelül 25 dkg zabot, 250 dkg szénát és ugyanannyi kepást fogyaszthat. Legelőre háromhőnapos korától járhat. A legeltetés igen lányos, mivel a legelőn a jó minőségű takarmányon kívül sok napfényt, friss levegőt és mozgást biztosíthatunk az állatoknak. Persze, a legelőre járó állatokat póttakarmányozni kell (naponta 30—40 dkg abrak és ugyanannyi szent). Az így fölnevelt gida — föltéve, hogy jó haszontuiajdonságú szülőktől származik — minden bizonnyal segítségünkre lesz az állományfejlesztési elképzelések megvalósításában. Az anyák téli takarmányozását a fokozott igények (vemhesség, utódnevelés) figyelembevételével kell megoldani. A kecske válogatós, ezért minőségi takarmányokra alapozott, változatos ellátást kell biztosítanunk. A naponta két liter tejet termelő, felnőtt (50 kg) kecske napi tápanyagigénye: 2.5 kg szárazanyag, 0,15 kg emészthető fehérje és 0,80 kg keményítőérték. Egy liter tej előállításához 0,05 kg emészthető fehérje, illetve 0,25 kg keményítőérték szükséges. A napi adag alapját a száraz terlmés takarmányok (széna, szárított, leveles gallyak), illetve a kapások (takarmány- és murokrépa, burgonya) és a minőségi sziiázs adja. A burgonyát etethetjük nyersen vagy gőzölve, darával megszórva, legfeljebb napi egy kilogrammnyi mennyiségben. A kapások és a sziiázs napo adagja 2,0— 2.5 kg lehet. A kecske igen kedveli a szárított csalánt és a szárítva tárolt, leveles gallyakat. Ezeket nyáron árnyékos helyen úgy kell szárítani, hogy a levelek szép zöldek maradjanak és az ínyenc táplálék megőrizze tápanyagait. Itatni mindig etetés előtt és után kell. Télen a felnőtt kecske napi vízszükséglete kb. hat liter. Ha nagyobb mennyiségű lédús takarmányt juttatunk, akkor etetés után nem feltétlenül szükséges itatni. Naponta háromszor etetünk, lehetőleg mindig azonos időben. Egy etetés általában 1—1,5 óráig tart. Rossz minőségű, romlott, penészes vagy dohos takarmányt ne etessünk, mert károsan hat az egészségre, és rontja a tej minőségét. A kecske lej könnyen fölveszi az istállóban uralkodó szagokat (bak, takarmány, trágya), s az íze is gyorsan változik. A kecske nagyon kedveli a korpából és langyos vízből készült ivóst (moslék). Adagolása azért is ésszerű, mert kedvezően befolyásolja a tejtermelést. Viszont ügyelni kell arra, nehogy túl sok vizet fogyaszszon az állat, mert a kecske Igen hajlamos a súlyos külemi hibaként ismeretes „csüngő bas“ kifejlesztésére. A bakot úgy tápláljuk, hogy mindig jó tenyészkondícióban legyen. Általában úgy etetjük, mint az anyát, viszont a fokozott igénybevétel (hágatás) időszakában naponta 1,5—2 kg abrakkal póttakarmányozzuk. Az állatszállás (istálló) hőmérséklete 14—16 C-fokos' legyen, rendszeresen kell szellőztetni, hogy a párás, ammóniában gazdag levegő kicserélődjön. Zárt istállóban egy felnőtt állatnak legalább két négyzetméter alapterületet kell biztosítani. Az állatok szőrét kétnaponként alaposan le kell kefélni; ez serkenti a vérkeringést és az anyagcserét. Külön gond a körömápolás; ha szükséges, a körmöket kéthetenként vágjuk, mert a túlnőtt köröm fájdalmassá teszi a járást, s az egyébként mozgásigényes állat sokat fekszik. Sokat vitatott kérdés, hogy hogyan kell fejni a kecskét? Nos: előbb langyos vízzel mossuk le, majd puha szövettel törüljük szárazra a tőgyét. Körkörös masszírozással elősegít^ jük a jó tejleadást. Masszírozáshoz gyógyszertárban kapható krémet használhatunk. Fejéskor a csecsbimbót jól az ujjak közé szorítjuk, az utolsó cseppeket kát ujjal lehúzogatva fejjük ki. Fejés után a tőgyet oldalról fölfelé néhányszor megnyomkodjuk, hogy a tejmirigyek könnyebben visszahúz zódjanak. Fejés ntán valamilyen Ínyencfalattal kedveskedjünk az állatnak. Ha megszokja, mindig könnyen leadja a tejet. Ha beköszönt a tavasz, fokozatosan szoktassuk rá az állatokat a zöldre. Az első napokban ne engedjük, hogy torkig jóllakjanak füvei, inkább kényszeritsük őket, hogy szénát is egyenek. Ezzel elejét vehetjük a hasmenésnek. Az első napokban még teljes abrakmennyiséget adunk, később az adagot 25 dkg-ra csökkentjük és egész nyáron ennyi erőtakarmányt adagolunk. így megalapozhatjuk az igényeknek megfelelő termelőképességet. BALÁZS FERENC, Feled (jesenské) A kecsketenyésztésről Az öröm nem jár egyedül gondunk nincsen. Még a nyulaknak is jut bőven eleség. A hetedikes fiam tavaly kezdett nyulakat tenyészteni. Méghozzá szerződéses alapon. Csak látta volna, milyen boldog volt, amikor az első szállítmánnyal útnak indult a felvásárlóhoz!.. Már megbeszéltük, hogy újabb ketrecekét építünk. — Érdemes juhokat tartani? — Mindenkinek szüksége van valamilyen elfoglaltságra, munkára, melyben kedvét és örömét leli, amivel kitöltheti a szabadidejét. Gondolom, hasznosan. Hát én a juhok mellett döntöttem. Persze, tyűkokat, libákat, meg kacsákat is tartunk a ház körül, de az inkább a feleségem birodalma. — Mit hoz a juhtenyésztés? — Az attól függ, hogyan sikerül az év. A gyapjúért hét— Varga István: Évtizedeken át valahol az istálló sarkában porosodott, most viszont jó szolgálatot tesz ez a régi masina — percek alatt fölaprítom vele a kukoricákéról ... Merinő juhok Vargáék háztáji állományából. Fotó: -bor ▼ A közigazgatásilag Vajkához fVojka nad Dunajom) tartozó Keszőcésen IKyselica) egyedül Varga lstvánék foglalkoznak háztáji juhtenyésztéssel. —- A birkák nem eladók — fogadott a házigazda, amikor egy zimankós januári délelőtt váratlanul betoppantam hozzájuk. Megnyugtattam, nem vásárolni akarok, csak érdeklődni szeretnék a munkája, a kedvtelése felöl. Erre sarkig tárta a kiskaput. Egyszeriben arról is megfeledkezett, hogy papucsban van; egyenesen az istállóhoz vezetett, nézzem meg az állományát. — Tíz éve tagja vagyok a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetének — mondta, immár kérdezés nélkül. — Néhány évig raktáros voltam. Tudja, én rendeltem és osztottam szét az abrakot. Mi is tyúkokkal kezdtük, akárcsak mások, juhokkal öt éve foglalkozunk. Általában tizenöt felnőtt állatot tartunk, ennyinek különösebb gond nélkül elő tudjuk teremteni a takarmányt. Persze, ma már a feleségem is tagja a szövetségnek, mert egy tenyésztő az előírások értelmében nem kaphat takarmányt ennyi állatra. Igaz, kettő sem, de annak a hat-hét birkának valót már magunk is előteremtjük. — Ennyi állatnak sokat kell kaszálni... — Ha történetesen nyulakkal akarnánk hasonló eredményt elérni, akkor sem jutna több időm a szunyókálásra. Az időmből futja, az állattenyésztésben dolgozom, kaszálni is van hol, hát akkor miért üldögéljek itthon? Nyáron kaszálok, ősszel kórót vágok, a kertben is megterem valami, tehát takarmánysegítség, nemcsak a korona. De az öröm soha nem jár egyedüli Gond, bosszúság is bőven akadi Mint legutóbb is. jött az állatorvos, hogy be kell oltani az állományt száj- és körömfájás ellen. Mondtam, hogy előrehaladott vemhes állatokról van szó, de ö csak legyintett. Három anya elpusztult, tíz bárány pedig háromnapos korban hüllőt el. Tudom, hogy az esetleges járványt meg kell előzni, de a tudattól az én károm nem lesz kisebb. A háztáji állománybiztosítással kapcsolatban is kiokoskodhatnának már végre valamit, akik fennhangon hirdetik azt a bizonyos „sokoldalú“ támogatást! Gondolom, ha kisebb lenne a kockázat, lényegesen többen vállalkoznának háztáji állattartásra. (kádek) •*« «j* «j» «*• *** »j» *2» «2* «J» »J* «J* *2» *1* *2* »I* *2« »J» «J* *2* *2* *2* «J» **♦ «J* *j» *J* *£♦ *J* *J* *!* *1* *2« •!* *•* •!* *•* ♦♦♦ *5* t AtlATICÉSZfECiŰGVI ellenállóképesség, de van örök-------------—--------------------у lőtt érzékenység is.-a a f /*1 r) A betegség tüsszögéssel kez-4^*1 dődik (mint a fertőző orrhurutnál). Persze vannak nagyon feltűnő tünetek. Amikor az állományban ferde fejtartásá nyulat látunk, azonnal emeljük ki, mert az esetek 95 százalévagy éppenséggel 1—2 napja ellett. Egy napig nem evett. Boncolásnál a mellüregben a szívet, a tüdőt alig lehetett fölismerni a sok szürkés-sárga gennytől. Ha nem ilyen súlyos az eset, akkor a tüdőben sok — lencse-mogyoró nagyságú — gennyes gócot találunk. RitEgy gyakori nyűlbetegségrol A pasteurellózis (ejtsd: pasztörellózis) nyulaink legelterjedtebb baktériumos fertőző betegsége. Kórokozója majdnem minden egészséges nyúl bonyolult orriiregeiben megtalálható, anélkül, bogy betegséget okozna. Divatos szóval élve — valamilyen stressznek kell jönnie, hogy ez a betegség láthatóvá váljék. Ilyen gyengítő körülmény például a megfázás, a huzat (mint leglényegesebb tényező), a ködös időjárás (szabadban elhelyezett ketrecek esetén), a vemhesülés, az ellés és a szállítás. Az állat megbetegszik és tüsszögésével szétspricceli a baktériumok tömegét, s megfertőzi az egészséges állományt. De nem minden állat betegszik meg; van öröklött kában pasteurellózlsról van szó. Az ilyen állat már soha nem gyógyul meg, ne is bajlódjunk a gyógyításával. Az ilyen állat levágható, a belső részeket el kel? dobni, viszont a húsa emberi fogyasztásra alkalmas. Az utóbbi időben gyakran találkoztam idült pasteurellőzissal. Hívtak: „Tessék kijönni, mert egy anyanyulam elhullott.“ Előzmény: két-három nap múlva kellett volna ellenie, kább esetben a tüdő hússzerűen elváltozik. Ha élő állatot találtam, akkor is csak azok voltak megmenthetőek, melyeknél a mellüregben nem volt genny. Ha ilyen elhullás történik, fel kell tételeznünk, hogy több fertőzött állatunk is van. Mit tegyünk? Az állatokat nem szabad mozgatni, egyik ketrecből a másikba áttenni, különösen az előrehaladott vemheseket vagy a frissen eltelteket nem. Az állatokkal itassunk kamillateát, hívjunk állatorvost és rendszeresen adagoljuk a javasolt gyógyszert. Elég gyakori jelenség, hogy a nyúl tokája helyén gyermekököl nagyságú, daganatszerü képződmény fejlődik. Ez az esetek többségében pasteurellás tályog. Nem szabad megvárni, amíg kifakad, de fölnyitni sem szabad, mert szétkenjük a baktériumokat. Ha a test részén nincs ilyen tályog, akkor ezt ki kell fejteni, a bőrt össze kell varrni és az állat rendbejön. Ilyen beavatkozást természetesen csak értékes tenyészállatnál alkalmazunk. A műtétet állatkórházban fél óra alatt elvégzik. A pasteurellózissal „békességben“ kell élni. Az állományt fölszámolni nem szükséges. Az állatokat jól kell takarmányozni, vitaminnal bőségesen ellátni, és ügyelni arra, hogy bőven kapjanak fényt. Dr. S1MOR L. ’♦ «5» *2* *l* *!• *2» »2* ♦> *2« *2* *2* *2* «J« *2* «J* «£♦ «J» «2* *2* *Z* *2* *»♦ *1* <í* ♦»* ♦♦♦ *** ••• *»• *«* ••• *«* *1* *♦* 4 Nemesített fehér kecske Bréda János barti (Bruty) tenyésztő állományából. Fotó: -bor nyolcezer koronát szoktunk szoktunk birkát vágni. Általá kapni. Néha eladunk egy két ban disznóöléskor, hogy töbl bárányt, és persze magunk is legyen a kolbász. Azért ez i
