Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-15 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 2 1981. augusztus 15. Emberséggel, tisztán Fábry Istvánt nagyon sokan isme­rik. Neve történelmi csengésű, mint a hazai munkásmozgalom nagy, máig legnagyobb nemzedékéhez tartozók nevei. A bratislavai" lakás, ahol be­szélgettünk, a hajion kor otthona: Fábry elvtárs hetvenéves. Itt a 'köze­lében, míg a nyár percei peregnek, napfény ragyogja be az emlékező szavait. Van idő elgondolkodni, mi adhatott erőt számára. Tengermély, de érthető igazságokat mond, joga és tehetsége egyaránt megvan hozzá, a homályos kifejezésmódot sohasem szerette. Kérésemre könyvet vesz elő, saját munkáját. Megint ezek a sze­rény aprócska mozdulatok. A kezei nem reszketnek, a dereka egyenes, mint mondani szokás, tartása van, a pillantása élénk. A szavai gondolko­dásról tanúskodnak, egyfajta nagyon egészséges szemléletről, amivel csak a tevékeny élet ajándékozza meg az embert. Mintha történelemkönyvet lapoz­nék, úgy elevenedik meg előttem munkásmozgalmunk tavasza. Ezt az Időszakot Fábry István az első vonal­ban küzdötte végig. A munkásmozgalomba tizenöt éve­sen kapcsolódott be, 1930-tól pedig tagja a kommunista pártnak. Bál­­megjelenésében nem emlékeztet a le­gendák hősére, igazi hős ő, a párt igaz fia, a dolgozó nép ügyének meg­alkuvás nélküli képviselője, akit min­dig a közösség ügye érdekelt. Küz­delmes gyermekkor, a kommunista ifjúmunkások szervezetében és a pártban yégzett szervező munka, ne­héz börtönévek, örökös idegfeszült­ség, a fasisztaellenes népfrontban va­ló aktív részvétel, a spanyol nép sza­badságáért vívott dicső harcok, az építés frontján szerzett elévülhetetlen érdemek jelképezik életútja egy-egy fontos mérföldkövét. A felszabadulás után járási párt­titkár Tornaiján (Šafárikovo), 1948- tél a CSKP Központi Bizottságának munkatársa, 1952 és 1957 között a kassai (Košice) kerületi pártbizott­ság titkára, 1984-ben a Szlovák Nem­zeti Tanács, 1969—1970-ben a Szövet­ségi Nemzetgyűlés képviselője, 1971 és 1976 között pedig a Szlovák Nem­zeti Tanács alelnökekánt tevékenyke­dett. Az asztalra könyököl, s várja kérdéseimet. De én kérdések helyett szótlanul nézem. Bár arcán a múlt botütései itt-ott barázdákat szántot­tak, az élet tükre, az élénk szempár azonban továbbra is fiatalosan ra­gyog. Olykor egy-egy szóval egyetlen mozdulattal képes kifejezni idősza­kok lényegét, beleszőve elbeszélésébe a marxizmus-leninizmus nagyjainak tanítását, írók bölcsességét, költők műveit. Minden lépését kísérik az emlékek: A nadabulai és a rudnai bányák, Fu­čík, Gottwald és Zápotocký elvtár­sakkal való személyes találkozása. „Vperjod, dopredu, avanti“! Harsog­nak emlékezetében a nemzetközi bri­gád pranacsszavai. Majd felelevened­nek benne a piszkos, zsúfolt, elha­nyagolt és -egészségtelen zárkák. — Mondd, érdemes volt? — kérdi néha az emlék. — Érdemes! Válaszolja szinte da­cosan. Aki a munkásosztály ügyére tette fel az életét, az nem számolta a múlt ütéseit. Megkérem, hogy mutassa meg a kitüntetéseit. Tele velük az íróasztal fiókja. Februári Győzelem Rend, Mun­kaérdemrend, Vörös Csillag Érdem­rend, az Építésben Szerzett Érde­mekért kitüntetés, a Nagy Honvédő Háború Érdemrendjének első fokoza­ta, a Magyar Népköztársaság Érdem­rendje, a Bolgár Népköztársaság Ér­demrendje és a Garibaldi Érdemrend fénye csillan az ablakon át bekö­szöntő napsugárban. — Viharban edzett a párt, s azt hiszem, teljesítettem mindazt, amit vártak tőlem — mondja a kitünteté­sekre tekintve, s hozzáfűzi. — Engem nem felejtenek el. Gon­dolnak rám. Részt vesz -a pioníravatásokon, a zászlóátadások áhítatában, ott látni őt a haza minden pontján, ahová meghívják. Sok, nagyon sok ilyen ün­nepélyre hívják. Talán azért, mert sóik a szabad­ideje? Dehogy! Hiszen munkája ele­gendő van. Tagja az SZLKB Központi Bizottságának, a Nemzeti Front El­nökségének, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének, a CSEMADOK Közpon­ti Bizottsága Elnökségének, s tovább­ra is a Szlovák Nemzeti Tanács kép­viselője. Az ablakon át kitekint a perzselő nyárba. A bányászok és az elvtársai között tanult emberséggel, tisztén. CSIBA lAszlö Ismeretlen tájak, országok, né­pek megismerése az emberek együk ősi vágya. Ilyenkor, nyáridőben milliók járják a világot. Ezért is tartják a turizmust modern népvándorlásnak, korunk egyik leg­jelentősebb mozgalmának, melyből természetesen, hazánk népe sem ma­radhat ki. A hazánk és a szocialista testvérországok közötti turistaforga­lom kibontakozása megszokott jelen­ség, méretei elérik a milliós nagyság­rendet. Szövetkezeteink nagy részé­ben is hasznos gyakorlattá vált, hogy a munkában kitűnt legjobbakat kül­földi jutalomutazásra küldik. Hasznos ismeretek közvetítése mel­lett a turizmusnak van még egy jó oldala, hogy általában jó bevételi forrásnak bizonyul. Számunkra nem­csak dollárforrás, hanem emellett még politikai előnyei is vannak. Nem szolgál-e nemes politikai célokat az Idegenforgalom azzal, hogy „útleve­let ad a békéhez?“ Elősegíti a népek jobb kölcsönös megismerését, köze­lebb kerülését egymáshoz. Szolgálja a jószomszédi kapcsolatokat, a ter­mészet szeretetét és védelmét, ugyan­akkor leleplezi a népek ellenségeit, akik határaink közelében új típusú nukleáris rakétafegyvereket szándé­koznak telepíteni, az imperialista kö­röket, melyek az enyhülés folytatása helyett ismét a hidegháború útjára léptek. A XVI. pártkongresszus világos álláspontra helyezkedett: „Kap­csolatainkat‘a tőkés országok­kal a békés egymás mellett élés elve alapján, a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróok­mánya szellemében kívánjuk fejlesz­teni. A tőkés államokkal való két- és sokoldalú kapcsolataink valamennyi területén szem előtt tartjuk a záró­okmány minden szavát, s azt osztha­tatlan egésznek tekintjük. Ugyanak­kor abból indulunk ki, hogy a külön­böző társadalmi rendszerű országok kapcsolatai fejlődési folyamatosságá­nak és az enyhülési politikának fel­tétele valamennyi állam építő szelle­mű együttműködése az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és a mások bel­­ügyeibe való be nem avatkozás alap­ján“. Az Idegenforgalom jól szolgálja po­litikánkat azzal is, hogy hozzájárul a szocialista országok, a széles töme­gek barátságának fejlesztéséhez. Az internacionalizmus milliók ismeretsé­ge és kölcsönös látogatása révén is erősebbé, teljesebbé válik. A tőkés országokkal lebonyolított idegenforgalom politikailag azért is hasznos, mert kiutazó honfitársaink saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy milyen válságokkal és belső ellentmondásokkal is küszködik a tőkés Nyugat, ködbe vész minden nyugati propagandamese. A valóság ugyanis mást bizonyít. Ugyanakkor elsőrendű érdekünk az is, hogy a nyugati világból sokszor előítéletekkel terhelten, az ellenséges propagandától megtévesztve* hozzánk látogató nyugati állampolgárok elfo­gulatlanul győződjenek meg róla: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hagyományait, kultúráját ápoló, szün­telenül korszerűsödő, dinamikusan fej­lődő, egyenjogú népeinek, nemzetisé­geinek életkörülményeit állandóan javító ország. Társadalmunknak tehát előnyös a nemzetközi turizmus, bele­számítva a nagyvilággal ápolt inten­zív kapcsolatokból eredő kedvező po­litikai hatást is. Ennek alapján tehát joggal beszél­hetünk az idegenforgalom politikai összefüggéseiről. A turistaforgalom a két ellentétes világrendszer országai között is áramlik, ezért nem választ­ható el mereven a két világrendszer harcától. E küzdelem színterén lehe­tővé válik a szocialista és a tőkés valóság szembeállítása, egyéni véle­mény kialakítása. Ebben a vonatkozásban veszélyek­kel is szembe kell néznünk. Tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy ellenfe­leink tudatosan kihasználják elle­nünk az idegenforgalom kínálta lehe­tőségeket. A turizmus ugyanis szé­lesre tárja egy-egy ország kapuját a vendégek előtt, de nemcsak becsüle­tes, hanem rossz szándékú emberek is áthaladnak rajta. Az idegenforga­lom már régóta ahhoz a területhez tartozik, amelyen az ellenfél a szo­cialista közösség ellen irányuló fel­lazítás taktikáját alkalmazza. A burzsoá propaganda elsősorban illúziókeltésre használja ki az ide­genforgalmi lehetőségeket, hogy a szocialista országok dolgozói rózsá­­sabb színben lássák a kapitalizmust. A hazánkba és más szocialista orszá­gokba készülő nyugati turisták nem­egyszer utasítást kapnak, hogy a nyugati életforma propagálói legye­nek nálunk. Sőt, az idegenforgalom csatornáit nyugati propaganda-anya­gok becsempészésére is megpróbálják felhasználni. Nem véletlenül figyel­meztetett a XVI. pártkongresszus: „A békés egymás mellett élés lenini alapelveinek érvényesítése és a nem­zetközi feszültség enyhítése megkö­veteli, hogy fokozzuk ellenállásunkat az imperializmus antikommunista kampányaival, a létező szocializmus országalinak destabilizálására irányu­ló kísérleteivel szemben. Az imperia­lista központok törekvései, melyek­nek az a céljuk, hogy a nemzetiségi kérdéssel és a nemzeti különbségek­kel visszaélve megosszák a szocia­lista országokat, arra késztetnek ben­nünket, hogy rendkívüli figyelmet szenteljünk a nacionalizmus és a szovjetellenesség minden megnyilvá­nulásával szembeni harcnak“. Ugyancsak a fellazítás gyakorlatá­hoz tartozik a szocialista országok­ból, tehát hazánkból is a nyugati or­szágokba érkező turisták „megdolgo­zása“, Ez olykor már a programszer­vezéssel kezdődik, és a nemzeti nyel­veket beszélő ügynökök hadainak Be­vetésével folytatódik. Ismert példák, hogy disszidálásra akartak csábítani szocialista honpolgárokat, ismertek a Szabad Európa Rádió „kikérdező ak­ciói“, melyek keretében provokatív kérdéseket intéznek a szocialista or­szágokból jött vendégekhez, stb. Persze az idegenforgalomban olyan veszélyek is rejlenek, amelyek különösen akkor fe­nyegetnek, ha közvéleményünk bizo­nyos kérdésekben nem eléggé tájé­kozott. Megtévesztő lehet az is, ha egyesek a tőkés világ átlagának kép­viselőit látjáik a hozzánk érkező ven­dégekben. Nálunk egyesek -úgy gon­dolják, hogy a tőkés világban talán mindenki olyan tehetős, mint a ná­lunk vendégeskedő turista. A tények azonban ezt az illúziót is szétoszlat­ják: hazánk sem az egész tőkés vi­lággal, hanem annak gsak a legfej­lettebb országaival bonyolít le ide­genforgalmat, másrészt a nyugati tu­risták zöme városi polgárok és nagy­polgárok köréből kerül ki, (szicíliai parasztok aligha látogatnak hozzánk Olaszországból, viszont fordított eset­re már volt példa). A nálunk meg­forduló nyugati turisták tehát sem­miképpen sem tekinthetők valamilyen „társadalmi átlagnak“. Végezetül: utazni, vendéget fogad­ni akkor is jó, ha annak számunkra kedvező hatását a burzsoá propagan­da rontani próbálja, s a békés kap­csolatok lehetőségeivel visszaélve megpróbálja saját szolgálatába állíta­ni a turizmust. A világban mindig járjunk nyitott szemmel, hogy utazá­sunk valóban élménydús legyen. A helyénvaló honpolgári büszkeség és hűség, a szocialista hazaszeretet és a realista szemlélet biztosíték arra, hogy utazásunk vagy vendéglátásunk örömeit sohase ronthassák el a fel - lazítási próbálkozások. KANIZSA ISTVÄN ITTHON TÖRTÉNT + AZ IFJÜSÄG Lenin emlékére rendezett jubileumi 25. nemzetközi Rysy-túrájának ünnepélyes megnyitó­ján Peter Colotka, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, szlo­vák miniszetrelnök mondott beszédet. Méltatta a lenini örökséget, majd a fiatal nemzédekhez szólva hangoztat­ta, hogy tovább haladunk előre a szocializmus építésének lenini útján, hogy maradéktalanul teljesítsük a XVI. pártkongresszus határozatában kijelölt országépítési feladatokat. JOGPROPAGANDA Hadd teremjen a föld Valamennyi mezőgazdasági földte­rület következetes kihasználásának érdeke megköveteli, hogy az egész megfelelő földalapot bevonják a me­zőgazdasági termelés folyamatába. Ezért rendesen ki kell használni és meg kell művelni mindazon földterü­leteket is, amelyeket szétforgácsolt­­ságuk, domborzatuk, alaki alkalmat­lanságuk, az összefüggő tábláktól való elszakítottságuk miatt, rossz megközelíthetőségükből és egyéb okokból kifolyólag a szocialista me­zőgazdasági szervezetek nem tudnak rendesen és intenzíven művelni. 1977-ben a Szlovák Szocialista Köz­társaság kormánya is foglalkozott ez­zel a problémakörrel, és határozati­­lag kötelességükké tette az illetékes szerveknek, hogy következetesebben biztosítsák e feladat teljesítését. A köztársasági mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok ennek folytán utasításokat adtak ki, hogy e földterületeket bízzák szocialista társadalmi szervezetek gondozására avégett, hogy biztosítsák intenzív és ésszerű kihasználásukat. Az idieigle­­nesen műveletlen vagy nem hatéko­nyan műveltként nyilvántartott mező­­gazdasági földterületek terjedelme csökkentésének hatásos módszeréről van szó.' E folyamat időszerűsége miatt jó lesz felhívnunk a figyelmet a köve­tendő eljárásra és jogi előírásokra. A szocialista mezőgazdasági szerve­zetnek mindenekelőtt ki kell jelölnie a megfelelő földterületeket és gondo­san meg kell vizsgálnia, valóban nem használhatja-e ki őket úgy, ahogyan ezt az 1966/53. törvénytári számú tör­vény — a mezőgazdasági földalap védelmére vonatkozó 1976/75. számú töltény betűje szerint, — valamint a növénytermesztési termelés fejleszté­sére vonatkozó törvény elrendeli. Ha ezután megállapítja, hogy fő, felada­tainak teljesítése során gazdaságosan és célszerűen felhasználhatatlan föld van a használatában, elkészíti az át­tekintett telkek jegyzékét. A jegyzé­keket azután a járási nemzeti bizott­ság és a járási mezőgazdasági igaz­gatóság bírálja el. Ha a járási nem­zeti bizottság egyetért a telkeiknek valamilyen társadalmi szervezet hasz­nálatára való átengedésével, a mező­gazdásági szervezet szerződést köt­het a föld ideiglenes használatáról. AZ’adott esetekben a földeket olyan társadalmi szervezetekre kell átru­házni, amelyek küldetésükkel és irányzatukkal szavatolják, hogy a rá­juk bízott földet mezőgazdasági cé­lokra használják ki. -ilyen társadalmi szervezet főként a Szlovákiai Kisker­­tészek Szövetsége, a Szlovákiai Va­dászszövetség és a Szlovákiai Kiste­­nyésztők Szövetsége. Az ideiglenes használatra vonatko­zó szerződések megkötésekor bizo­nyos eltérések fordulnak elő főként azért, mert más előírások vonatkoz­nak az efsz-ekre és mások az állami gazdaságokra vagy egyéb állami me­zőgazdasági szervezetekre. E szem­pontból az is döntő, milyen jogcímen vette használatba a mezőgazdasági szervezet a kérdéses földet. Az efsz többnyire tagjai által kö­zös művelés céljára társított mező­gazdasági földet használ. Ha a szö­vetkezet ilyen társított földeket szándékozik ideiglenes használatra átadni társadalmi szervezetnek, ak­kor itt a mezőgazdasági szövetkeze­tekre vonatkozó 1975/122. számú tör­vény 40. és 41. paragrafusának ren­delkezésével szabályozott rendszer érvényesül. A földek átruházásáról írásbeli szerződést kell kötni, amely­ben megállapodnak az ideiglenes használat módjáról és időtartamáról és a megfelelő díjazásról. A szerző­dés érvényességének feltétele a já­rási nemzeti bizottság beleegyezése. Az ideiglenes használat a megállapo­dásban rögzített idő elteltével vagy új megállapodással szűnik meg. Emel­lett a járási nemzeti bizottság dön­tésével bármikor hatálytalaníthatja az ideiglenes használatot, ha a meg­állapodásban szereplő móddal vagy a társadalmi érdekkel • ellentétben használják a földet. Az efsz-ek ritkábban használnak állami tulajdonban levő földet. A nemzeti vagyon részét alkotó földről van szó, s a vele való rendelkezésre a nemzeti tulajdon igazgatásáról szó­ló 1975/1956. számú hirdetmény ren­delkezései vonatkoznak. Állami me­zőgazdasági földet e hirdetmény 10. paragrafusának rendelkezése alapján megkötött egyezmény alapján tartó­san használó szövetkezet javasolhatja az illetékes nemzeti bizottságnak, idejűleg javasolhatja, hogy a földeket tartós vagy ideiglenes használat cél­jából ruházzák át társadalmi szerve­zetre. Az efsz magántulajdonban vagy más, mint szocialista szervezetek tu­lajdonában levő földön is gazdálkod­hat, ha erre a járási nemzeti bizott­ság döntése alapján használati joggal ruházta fel a földnek és más mező­gazdasági tulajdonnak a termelés biztosítását célzó felhasználására vo­natkozó 1975/123. számú törvény alap­ján. Ezért abban az esetben, ha ilyen földet ideiglenes mezőgazdasági ki­használásra társadalmi szervezetre ruházott át, mind az efsz-ekre, mind az állami mezőgazdasági szervezetek­re vonatkozóan ugyanaz, a mezőgaz­dasági termelés biztosítását célzó földhasználati törvény 9. paragrafu­sában tartalmazott rendszer érvé­nyes. Hasonlóképpen, mint a társított földnek a szövetkezet általi átruhá­zása esetében, itt is írásbeli szerző­dést kell kötni a jnb beleegyezésével történő ideiglenes használatról, s az is érvényben van, amit már a szer­ződés tartalmával és az ideiglenes használat megszűnésével összefüggés­ben említettünk. Végül elég gyakran előadódhat olyan helyzet, amikor állami szocia­lista tulajdonban levő, állami szocia­lista szervezet által használt és ke­zelt mezőgazdasági földterületről van szó. A leggyakrabban ez állami gaz­daság. Ebben az esetben az állami mezőgazdasági szervezet az 1975/156. számú hirdetmény 12. paragrafusának rendelkezése alapján nemzeti vagyon kezelésének átruházásáról szóló gaz­dasági szerződéssel az illetékes nem­zeti bizottságra ruházza át a földet. Egyszersmind javasolja a nemzeti bi­zottságnak, hogy- a földet e hirdet­mény 9., illetve 10. paragrafusának rendelkezése alapján ideiglenes vagy tartós használatra adja át társadal­mi szervezetnek. Az említettekkel összefüggésben végül meg kell világítanunk, mit ér­tünk az „ideiglenes földhasználat“ fogalmon, s milyen időszakot fejez ki ez a fogalom. A mezőgazdasági földeknek ideiglenes kihasználás vé­gett szocialista szervezetre történő átruházását lehetővé tevő említett jogi előírások egyike sem mondja ki határozottan, mit kell az ideiglenes­ségen értenünk. Ezért a mezőgazda­­sági jogelméletben és gyakorlatban mindmáig a mezőgazdasági talajvé­delmi törvény 13. paragrafusának azt a rendelkezését tartják mérvadó­nak, amely legfeljebb 12 éves idő­szakot ért ideiglenességen. Ogy tart­ják, hogy az ennél hosszabb szerző­déses földhasználat elveszítené ideig­­lenességi jellegét. Am nincs kizárva, hogy egyes konkrét és indokolt ese­tekben még e maximális idő eltelte előtt meghosszabbítják az ideiglenes használati szerződést, illetve újat kössenek, ha időközben bizonyos fel­tételek vagy körülmények megváltoz­tak. A mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés céljából gazdaságos és célszerű felhasználásra alkalmatlan mezőgaz­dasági föld átadása társadalmi szer­vek használatára kétségtelenül álta­lános társadalmi érdek.- Hozzájárul valamennyi mezőgazdasági földterület még jobb kihasználásához, segíti a társadalmi szervezetekhez tartozó ál­lampolgárok növekvő kertigényeinek kielégítését, s nem utolsósorban az egyik formája annak, hogy asztalunk nagyobb mennyiségű friss gyümölcs­csel és zöldséggel gazdagodjék. Tekintettel erre, fontos, hogy a szocialista szervezetek az ilyen me­zőgazdasági föld átruházásakor tart­sák be az általánosan kötelező jogi előírásokkal és az illetékes szervek kössenek megállapodást a tartós utasításaival meghatározott eljárást. használati jog megszüntetéséről. Egy- JUDr. DUŠAN BERNÄTH l

Next

/
Thumbnails
Contents