Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

1981. augusztus 8. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A kenyerünkről van szó A rimaszombati (Rimavská Sobota) Járásban néhány mezőgazdasági üzem­ben győződtünk meg az emberi és gépi felkészültség színvonaláról, to­vábbá a betakarítás üteméről és a szociális gondoskodásról, a vendég- Icombájnosokat és a nyári építőtábo rok diákjait is beleértve. MI ÚJSÁG a MEDVES-BEN? ... Első megállónk a járás legdélibb csücskében gazdálkodó újbásti (No­vá Bašta) MEDVES szövetkezet. Mede Tibor agronómus azzal fogadott min­ket, hogy a gabonabetakarítást Július 14-én megkezdték, de a mag nedves­ségtartalma néhány napra megállást parancsolt. Ugyanis a 24—26 százalé­kos nedvességtartalom húsz alá szo­rítása sok fűtőolajat felemésztett vol­na, viszont az energiatakarékosság szigorú rendszabályainak tiszteletben tartása reájuk is éppúgy kötelező, mint más mezőgazdasági üzemekre i— szerte az országban. összesen nyolc kombájnra várt a közel 600 hektárnyi gabona és ta­­karmányhüvelyes aratása-cséplése. Kettő közülük a besenyőtelki LENIN Mgtsz (Magyarország) vendéggépe; ugyanis ezt megelőzően az újbástiak három aratócséplőgépe üzemelt a már említett tsz-ben. ) Mit tapasztaltunk? Szállítójármű­vekből van elegendő. A mesterséges szárításra, a magtárolása, a tűzmeg­előzésre itt alaposan felkészültek. ... Es A MÄJUS 9-BEN? A tőszomszéd almágyl (Gém. Jablo­nec) szövetkezet csaknem teljesen áj székháza Is néptelen. Végül Farkas Zoltán gépüzemelési főágazatvezető a kísérőnk. A péterfalvl (Petrovce) ha­tárba menet a következőket mondja: — Rosszkor érkeztek. Két SZK— 5-ös kombájnunk vesztegel éppen tengelytörés miatt. A határ dombor­zati viszonyai következtében Glória típusjelű román kombájnt is üzemel­tetünk; rövid a kardántengelye, szét­­szét csúszik. Egyébként a Lazsík István által Irányított gépjavító-kollektíva jó mun­kát végzett: jelenleg egyik része kombájnol, a másik meg a vándor­szerelőműhelynél tart állandó ügye­letet, bármikor készenállva a „beve­tésre“. — Ml lesz a lerobbant kombájnok sorsa? . Egynapos kiesés; a tengelycse­­re-probléma megoldható. Ami meg a Glóriát illeti, amely arat, pótalkatré­sze már útban van__ Előkerül Adám István, növényter­mesztési főágazatvezető is motorke­rékpárján. Melegen ajánlja, hogy a Glóriát fényképezzem le, ugyanis nem sok üzemel belőlük Szlovákiá­ban. Ez a gép, ha túllépi a megen­gedett dőlési fokot, megszólal a vész­jelző. — Szántónknak egyharmada nyolc százalékosnál meredekebb terület. Kombájnosaink a begyűjtés minősé­gére, a lehető legkisebb szemveszte­ségre, s nem a mennyiségre és a gyorsaságra törekszenek. A veszé­lyességi pótlékuk a bérükben meg­mutatkozik. Míg másutt a tűzkárok­tól félnek, a mi viszonyaink közepet­te a felborulás veszélye gyakori, ha nem elég éber, szemfüles a gépke­zelő. A lassúbb ütem kifizetődőbb, mintha Reform kaszálógépre kellene szorulnunk. — És a magyarországi kombájno­­sok? — A dombvidéki aratáshoz ők bi­zony nem szoktak. Ggy oldjuk meg a kérdést, hogy a síkabb területekre osztjuk be őket. Jó az, hogy a Tar­­namérei Mgtsz nyárról nyárra ugyan­azon embereit küldi hozzánk, akik lassan megszokják az itteni, nehe­zebb munkakörülményeket. A Lazsík—Mag kombájnos-párosnak nincs sok ideje a beszélgetésre. Sze­relőkért kiáltanak, mert a Glória kardántengelye megint... S a legjobb kombájnos-páros? Két­ségkívül Pápista Emil és Kovács Ottó, akik naponta a legtöbb gabonát csé­pelik ki az E—512-es kombájnnal. MI VAN A FEDŐ ALATT? Almágyból Feled (Jesenské) felé haladva érddemes néhány percre megállni az ajnácskői (Hajnáíka1 vár alatti vendéglőnél. Ugyanis in­nen kosztolják az Almágyl Efsz-ben és a Balogfalvi (Blhovce) Gyümölcs­­termesztő Állami Gazdaságban dolgo­zó aratókat, kisegítőket is. Bálint Márta és Miklós Elza „felségterüle­tén“, a vendéglő konyháján naponta 180—200 adag étel készül. Nagy itt a rend és a tisztaság. — Konyhánk kapacitása kisebb a kelleténél — panaszolja az ügyeletes szakácsnő —, s a választék két-há­­rom féle főételre szorítkozik csupán. Adám István: „A felborulástól jobban félünk, mint a tüztűl ...“ Ennek ellenére igyekszünk a legízle­­tesebben elkészíteni az étkeket. Az ételek ízletességét dicsérik nemcsak a mezőgazdasági üzemek dolgozói, hanem a magyarországi vendégkombájnosok, sőt a Balogfalán segítő keletnémet diákok és a cseh­országi turisták is. A lejtős területeken jól bevált a Glória típusjelű gabonakombájn ské) terményfelvásárló üzemig. Nem kell sokat a kapu előtt várakozniuk. A magmintát társadalmi munkások, fiatalok veszik, majd a laboratórium­ba továbbítják, ahol Vaskői Darina és Telgarec Olivia perceken belül megállapítja — a korszerű műszerek segítségével — a szállítmány nedves­ségtartalmát, s az eredménytől füg­gően kerül a Bábolna vagy a Kol­­man-száritók egyikéhez. Ha pedig a nedvesség 14 százaléknál nem több, úgy az közvetlenül a tárolóegységbe jut. Farkas Ottó, üzemvezető újságolja, hogy a magtároló berendezésükön főjavítást végeztek, s három szárító­ban pedig az elhasználódott alkat­részeket cserélték ki. Majd azt hang­súlyozza, mekkora jelentősége van a gabonaátvételi harmonogram mező­­gazdasági üzemek általi betartásá­nak. Ez határozottan csökkenti a maghordó járművek állási idejét. Ha viszont a reggeli órákban egyszerre több mezőgazdasági üzem akar meg­szabadulni a felgyülemlett készlettől, elkerülhetetlen a járművek torlódása. Leginkább befolyásolói a gabonaátvé­telnek: a Bátkai Állami Gazdaság, valamint a rimaszécsi (Rimavská Seč) és a lénártfalvi (Lenártovce) szövetkezet, amelyek a járás legna­gyobb gabonatermesztő üzemei. — Nagy szerepet játszik az ide szállított szem nedvességtartalma — hangsúlyozta az üzemvezető. — Ha száraz terményt kapnánk, egynegye­dével csökkenne a szállítmányok szá­ma. Éjféltől éjfélig (napi 12—12 órás hoszsttott műszakban) készek va­gyunk a termény átvételére. Közben a feledi szövetkezet agro­­nómusa kopogtat: ■—* —*■-....— Főnök, nagy a bajunkl A húsz százalékot is fe­lülmúlja a gabo­nánk nedvesség­­tartalma. Nem tu­dunk vele mit csi­­nálnl. A segítségét kérjük — sürgő­sen. A rimaszombati központhoz fordul kivételezésért az üzemvezető, amit meg is kap, azzal a feltételellel, hogy a többlet-fűtőolaj árát az illetékes szövetkezet téríti meg. Távozáskor Far­kas Ottó szavai csengnek a fülem­ben: — A baráti kap­csolatokat fenn kell tartani, elvég­re az ország ke­nyeréről, a mi ke­nyerünkről van szól BORZI LÄSZLÖ «Й8Й Tíztagú a konyha bronzérmes szo­cialista brigádja. Vezetője, Surányi József ugyancsak elismerően szól a brigádtagok áldozatkész munkájáról, majd dicséri a Rimaszombati (Rimav­ská Sobota) Húskombinátot és a szó­dagyárat, amelynek vezetői gondos­kodtak elegendő mennyiségű, friss áru zavartalan továbbításáról. IFI-AKTIVITÄS A várgedel (Hodejov) ÉPlTÖ Efsz elnöke, Chovanec Jozef derülátó em­ber. Négy tonnára becsüli a búza ho­zamátlagát. A dolgozók munkakedvé­vel sincs baj; ehhez hozzájárul az, hogy az év elejétől a jutalmazás már az új irányelvek szerint történik. A gabona betakarítási vesztesége is ke­vesebb az előző évieknél. Ami pedig a társadalmi segítséget illeti, élnek a lehetőségekkel: szerződést kötöttek erre vonatkozóan, s szükség szerint, a jelzett időben kérik a segítséget a szalmagyüjtéshez, a magszárításhoz, vagy éppen a takarmánygyüjtéshez. Az aratás nem okoz nagy gondot számukra; a 14 kombájn egy-kettőre végez a 472 hektár gabonával. Ezek közül három kolíni, négy pedig me­­zőszemerédi (Magyarország). Négy tehergépkocsi és tíz traktoros pótko­csi szállítja a magot az átvevőhelyre, mivel raktározási lehetőségük Jófor­mán nincs. A szövetkezetnek nyitrai főiskolá­sok is segítenek. A főiskolások, vala­mint a saját és vendégkombájnosok finom kosztjáról Czettner Ilona, Asz­talos Irén és Szilvássi Ilona gondos­kodik nagy hozzáértéssel, ök törőd­nek azzal, hogy a napi 150—180 sze­mély szája ne nyíljék panaszra. Mert jóétvágyúak ám, főleg a fiatalok. AZ ÄTVEVÖHELYEN A körzet mezőgazdasági üzemeinek maghordó járművei naponta többször is megteszik az utat a feledi (Jesen-Dani meg a többiek Nyár, igazi nyár. — Hántott fá­val tüzel Szent Péter — mondják az öregek. Árnyékban is 30 fok a meleg. A kutyának földig lóg a nyelve. Am az aratók nem húzód­hatnak az árnyékba. Az országúton egymást érik az életet szállító teherautók. Rozs­nyó (Rožňava) és Pelsőc (Pleši­­vec) között leállítok egy öttonnás acélparipát. —* Honnan, hová? i— kérdem az izzadó „pilótát“. — Görgőről (Hrchov) hordjuk a terményt Pelsőcre. A szem ned­vességtartalma 17 százalék. Na­ponta négyszer-ötször fordulunk. Ez testvérek között is megvan 450 kilométer — mondja Kankuľa Dá­niel, aki különben a rozsnyői ter­ményforgalmi vállalat javítóműhe­lyének szerelője. — Szóval, segítenek? — Szabad időnkben fuvarozunk: köznapokon dologidő után, meg szombaton és vasárnap, amíg bír­juk erővel. Két társam — Ulmann Karcsi és Krizták Ondrej — is ezt az utat járja. Az aratás nemcsak a szövetkezeti dolgozók ügye, a miénk is. Szívesen segítünk, mi is falusi emberek vagyunk. Tud­juk: a kenyér nem hull magától az asztalunkra. No meg az sem közömbös végül, hogy ezáltal meghízik egy kicsit a fizetési bo­rítékunk is — mondja Dani, míg begyújtja a lihegő motort. — Jó munkát, Dani, Ondrej, Karcsi! Gőmőri Kovács István összehangoltan Aki autóval igyekszik Rozsnyóról (Rožňava) Košice (Kassa) felé, s nem sietős a dolga, megállhat néhány percre a szerpentinekkel telerajzolt Szoroskő déli lejtőjén — gyö­nyörködhet a meseszép panorámá­ban. Mint drágakövekkel teli doboz, olyan ez a táj. A lejtők szőlőtőkéi­nek smaragdja búzatáblák aranyában oldódik fel. A halastavak partján kákszíníí kombájnok nyüzsögnek, szalmacsfkokat hagyva maguk mö­gött. S mivel helyszíni riportot kell írnom az aratásról, a nézelődő turis­ták közül leereszkedem az almás­­görgői (Jablonov nad Turňou—Hrhov) székhelyű szövetkezet gabonatábláira. Perzsel a nap. Pillangók vitorláz­nak a légben. Idehallatszik egy pa­tak csobogása. A Kenderföld- és a Szikbérc dűlőkön négy-négy gabona­­kombájn; nyomukba eredek. Izzadok. Száll rám a szúrós por. Szájam egy­hamar kiszárad, nyelni is alig tudok. A kombájnosok állva vezetik a gépe­ket, feszülten figyelik a vágóasztalt s a meredek terepet. Testük minden izomszála megfeszül. S ez az állapot — ha jó az időjárás —, reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig tart. Leszakítok pár kalászt, szétmorzso­lom a tenyeremben, kifújom közüle a pelyvát, majd egy dobással a számba csúsztatom. Fogaimmal meg­­őrlöm, s közben az új kenyér izét, illatát érzem a nyelvem alatt. A kombájnok búgása a malmok zúgását idézi, jviegelevenedik előttem az egy­kori mezőkép a kaszásokkal, marok­szedőkkel, vfzhordókkal. Képzeletem gabonakeresztekkel népesíti be a ha­tért. A parasztok szemében ott vibrál a gyülekező felhőkkel sűrűsödő ag­godalom ... A tábla túlsó szélén kombájn du­dál, jelezvén, telve a tartálya. Alig számolok ötig, máris egy teherautó landol a kieresztőcsiga alatt. Csúcsforgalom van a mezőn. FE­RENC ISTVÄN főagronómus magabiz­tos mozdulatokkal, kézjelzéssel adja a kombájnnosok tudomására: „Fiúkl Ebbe az irányba menjetek!“ „Lassab­ban.“ „Ejnye, már megint magas a tarlő.“ A szakember arcán ráncok. Szeméből gyakorlatiasság és paraszt­bölcsesség sugárzik. Int, hogy társul­jak, ha szükségem van a tájékozta­tásra. Menetközben jegyzem fel, hogy 835 hektár a gabonájuk, a naponta 88—* 70 hektárról takarítják be a termést. Egy-egy kombájn napi teljesítménye hat-hét hektár. Persze, mire ez a riport a Szabad Földművesben nap­világot lát, már a raktárban lesz az idei gabonatermés ... A gabona nedvességtartalma elfo­gadható, 15—17 százalék, így kerül a felvásárlötelepre. Amint a jelek mutatják, a 3,2 tonna hozamátlag meglesz; ennyi a tervezett. Kombájn közeledik felénk. „Fedél­zetén“ a 29 éves KISS LÄSZLÖ, a ke­rületi nemzeti bizottság képviselője, valamint az ugyancsak fiatal HA­­NESZ LÄSZLÖ. — Ök a legjobbak — szól elisme­rően a főagronómus. — Becsülettel helytállnak, még az olykor köves, ve­szélyes, meredek dűlőkön is. Géphi­­básodás nincs. Amire leginkább szük­ség van, az ékszíj. Dj premizálási rendszer érvényesül szövetkezetünk­ben: nyolc pont az, amely maximáli­san elérhető. Egy-egy pontért öt ko­rona jár. Az értékeléskor figyelembe veszik a tarlómagasságot, a szem­veszteséget, a munkafegyelmet és a napi teljesítményt. A kombájnok mögött szalmalelszo­­dők és bálázók sürögnek-forognak: naponta 45 hektár a teljesítményük. Olyannyira igyekeztek, hogy a más­félszáz hektárnyi másodvetés magja idejében a földbe kerüljön. Most értettem meg igazán, hogy a gabonabetakarítás csak ott lehet ru­galmas, eredményes, ahol az embe­rek és a gépek munkája jól össze­hangolt. A dűlő melletti úton kirándulók sétálnak a hegyek felé. Csak a sze­műk sarkából figyelik ezt az össze­hangolt küzdelmet, amit nem árt népszerűsíteni, hiszen a nép kenye­réről van szó, amelyből az idén elő­reláthatólag egymillió tonnával kerül kevesebb a mezőgazdasági üzemek és az állam magtáraiba. A Nap fáradtan kúszik a látóhatár felé. Sebtiben felkelti a teliholdat, hogy amíg néhány órát szundit (mármint a napocska), világítsa meg a mezőket. Téve ezt azért, hogy harmatszállás elmaradtával késő es­tig dolgozhassanak a mezők hősei.., (korcsmán») Ha nem is mutatná az utat a ter­ményfelvásárló vállalat leszenyei (Lesenice) üzemének toronymagas gabonasllója, úgy is könnyen oda lehetne találni. A nagykürtös! (Veľký Krtíš) Járás déli részéből, minden irányból ide tartanak a gabonával megrakott teherautók. Uhrin Pavel, üzemvezető nagy el­foglaltsága ellenére szakít néhány percet a tájékoztatásra. — Felvásárlási tervük mennyi ga­bona átvételét irányozza elő? — Mennyit? Nyolcezernyolcszáz tonna 'kenyérgabonát, ötezerhétszáz­­negyvenöt tonna takarmánygabonát, s tizenhétezerötszázötvenöt tonna ár­pát, a sörárpával együtt. — A napi átvett mennyiség? — Ha megfelelő a gabona száraz­sága, úgy naponta ezer tonnányit is átveszünk. Ha viszont a nedvesség­­tartalom 18 százalék feletti, úgy a mennyiség a felére csökkenhet. <—* Gabonaszárftási lehetőségeik? — Két „Kolman“ és egy „Bábolna“ típusú szárítónkkal naponta 200 ton­na gabonát tudunk tárolóképessé tenni. — Hány műszakban dolgoznak? — Éjféltől éjfélig, vagyis 12—12 őrás hosszított műszakban. A felvá­sárlást reggel hét órától este kilen* cig végezzük. A többi idő a gabona­szárításra, tárolásra és az üzem egyéb tennivalóira fordítódik. — A napnak mely szaka a légtér* heltebb? — Főleg a reggeli órákban érkez­nek sűrűbben a szállítmányok, aztán meg délután szintén erősebb a for* galom. Ilyenkor előfordul kisebb tor­lódás, várakozás. Ami dolgozóinkat illeti, legtöbbjük már évek őta végzi ezt a munkát. Például Terek Ján raktáros, Mackó, Páldy, Zsilka, Ger­­gai és a többiek már rutinszerűen dolgoznak. Meg aztán valamennyi dolgozónk ismeri a szervezéspolitikai tervünkből reá háruló feladatait, tud* ja, mit kell tennie. Mlndanyían tud* ják: a kenyérgabona és a takarmány* gabona szakszerű és biztonságos tá* rolása a legfontosabb munkamüve* let-sor a jelen időszakban. ( ős}' Púpozott szállítmányok a gabouasiló udvarában I 4.(

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents