Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-01 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1ОД. augusztus f. Nélkülük megállna az elet A nagykaposl {Veiké Kapušany) szövetkezetben brigádtagokat asszonyokat, fiatalabbakat, idősebbeket látogattam meg. A negyvenöt fős kertészeti csoportból öt személyt ismertem meg. De hadd nézzük meg, hogyan élnek, miképpen vélekednek a világról! Fóliasátrak végtelen sora csillog a dombtetőn, bent trópusi a hőség. Fülledt, párás, meleg, a sátraik belsején vízcseppek gyöngyöznek. Nem lehet valami könnyű itt dolgozni. Az asszonyok hétrét görnyedve szedik az uborkát. Lehetetlen itt beszélgetni. A domboldalon Sarkadi Béláné, Csízmár Józsefné káposzta szedéssel van elfoglalva. Lejjebb Rada Mária, Veres Margit és Kelőcsi Margit paprikát kapál. — Nehéz a kertészkedés, sokat kell dolgozni... Ezekkel a szavakkal kezdi a beszélgetést Sarkadi Béláné. Vitába szállnék vele, mert szerintem csak annyira nehéz, amennyire engedi az ember, de folytatja: — Egy csoporttagra két hektár zöldség megművelése jut. De ott van a cukorrépa is, azt is nekünk kell megkapální. — Nem sajnáljuk magunkat •— toldja foglalkozásban s korban társa, Csízmár Józsefné — tavasztól a betakarításig egész életünk a zöldséges. Érdemmük szerint is bánnak az asszonyokkal, most már nem gyalog, vagy kerékpáron járnak ki a kilométerekre levő kertészetbe, a szövetkezet autóbusza mindig a rendelkezésükre áll, ezzel utaznak nap mint nap, az otthon és a munkahely között. De vajon otthon, a lakóhelyükön mennyire változnak az életkörülményeik, és ez mennyire változtatja meg a szemléletüket? — Korántsem úgy élünk már, mint régen — vallja Veres Margit. — Előbb „arra megy“ a nép, hogy szép, modern lakás legyen, benne fürdőszoba, vízvezeték, hideg-meleg vízzel, esetleg központi fűtéssel, aztán a kocsi is kikerül... A nagykaposl szövetkezethez tartozó községekben is egyre-másra emelkednek ki a földből az egy- és kétszintes családi házak garázzsal, vízvezetékkel. — Ahol család van, ott dolgozni Is kell — toldja meg Kelőcsi Margit. : Mindig találni valami munkát a ház körül. — Hogyan kezdődik a nap? •— Mint mindig, korán kelünk, м mondják. — Reggel négy körül már talpon vagyunk, ellátjuk a jószágot, megfőzzük az ebédet, s mire észbekapunk, már fél hét, indul a busz. — Sok jószágot tartanak? — Ö, nem érünk mi rá arra, hogy bikát hizlaljunk, tehenet tartsunk. Mi csak baromfit, meg malacot nevelünk. De azokból sem annyit, mint régen. Csak magunknak, hogyha váratlan vendég érkezik, ne keljen az üzletekbe szaladgálni húsért. — Mikor pihennek? — Mikor? — kérdez vissza Sarkadi Béláné. — Tudja, úgy van ez, hogy olykor nézzük otthon a televíziót, közben még dolgozhatunk is. — Mindig dolgozni?! — bököm ki akaratlanul is... — Ha mi nem csináljuk meg, nem végzi el helyettünk senki sem — tromfolnak az asszonyok, és igazat kell adnom nekik. Mert a ház körül nagyon sok a teendő. A veteményes kertet is rendbe kell tenni. — Azt mondják meg, hogy van az, hogy a férfiaknak van idejük elmenni a kocsmába? Sokszor mi is gondolunk arra — mondja Sarkadiné, — hogy Jó lenne pihenni egy-két órát, de nem tudjuk megtenni. A munka úgyis megvár. A férfiakra meg a munka neheze hárul, de úgy látszik abból kevesebb ven. Ez talán viccesen hangzik, de így van. Sokkal több a ház körül az úgynevezett női munka, amit a férfiak nem szívesen végeznek. Pereg a nyelvük, nyoma nincs bennük a feszélyezettségnek. A csoport legfiatalabb tagja, az alig húsz éves Rada Mária, aki elől halad, közbeközbe szól, neki is van mit mondania. — Ez a kilencven hektáros zöldséges negyvenötünkre egy kicsit sok —i mondja kipirult arccal. — Megmondunk mi mindig mindent, fegyverünk a nyelvünk. Nagy hahota kíséri ezt a mondást Az asszonyok helyeselnek is. i De nemcsak a nyelvünk! A munkánk is! A tromfoló szó mér hangos, benne öntudat és biztonság. A középen álló Fekete Ferenc, a kertészeti ágazat vezetője, fiatal kertészmérnök. Az asszonygyürűben most kevés a szava, de láthatóan élvezi a helyzetet. Ezek az 6 emberei, akikről ne is merjen valaki rossz szót szólni. — Minden igaz, amit mondanak! Beszélnek, ami a szívükön, az a szájukon. De dolgozni, nos, azt nagyon Versenyre fel! Ez a mottója annak az aratási munkaversenynek, melyet a járási mezőgazdasági igazgatóságok ég a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságai a CSKP megalakulásának 60. évfordulója, a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére hirdettek Üzemek, munkacsoportok, egyének között. Az aratók a gyors és zökkenőmentes aratás árdekében a következő feladatokra összpontosították figyelmüket: a gyors és minimális veszteséggel történő betakarításra; a gabona szállítására, szakszerű kezelésére és tárolására, a szalma gyors és minőségi begyűjtésére és nem utolsó sorban a nagy teljesítményű gépek ésszerű kihasználására. E nemes versenybe bekapcsolódtak a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás mezőgazdasági üzemei is; többek közt az ekecs-szakállasi földművesszövetkezet kombájnosai, gabonaszállítói, traktorosai és a szalmabegyűjtésben részt vevő dolgozók. Mondhatnánk úgy is: emberek és gépek versenyre keltek egymással, hogy minél előbb fedél alá kerüljön az idei termés. Természetesen a verseny járási szintű kiértékeléséről még korai lenne véleményt mondani, hiszen még vannak gazdaságok, ahol az aratás nem fejeződött be, és sok helyütt a szalma mielőbbi betakarításán fáradoznak a szorgalmas földművelők. Éppen ezért csak helyi viszonylatban nyilatkozhatunk. Július derekán az Ekecs-Szakállasi Efsz-ben jártunk, ahol Hegedűs István főagronómus örömmel újságolta, hogy befejezték az aratást és az aratással egyidőben történt a szalma begyűjtése is. E munkavégzéshez széleskörű munkaverseny bontakozott ki csoportok és egyének között. Ennek a versenyszellemnek köszönhető, hogy emberek és gépek helytálltak, s hogy az aratás a tervezett tíz nap helyett csak hét és fél napig tartott. 1020 hektárról öt saját és hét vendégkombájnos takarította be a termést: learattak 650 hektár őszi búzát, 170 hektár tavaszi árpát, 100 hektár őszi árpát, valamint 100 hektár repcét. A komplex módon értelmezett aratásban részt vevők a gépek csoportos bevetésével indultak a nagy csatába. Habár a munka nem volt könynyű, ők nyújtott műszakban dolgoztak, minimális szemveszteséggel a lehető legnagyobb napi teljesítménynyel. Kiváló munkát végeztek a vendégkombájnosok, akik a cseh országrészekből érkeztek. M a k a s Václav és Ružička Jozef kombájnpáros az idén is bizonyítottak: 722 tonna gabonát csépeltek ki, ami a szövetkezet viszonylatában csúcseredmény. Okét követte Háva Václav és Hrdý Jozef páros 615 tonna teljesítménnyel. Az aratás befejeztével a szövetkezet vezetősége megköszönte példás magatartásukat, jó munkájukat; abban a reményben búcsúztak, hogy a kukorica betakarításakor ismét találkoznak. A szövetkezet kombájnosai közül SK—6-os géppel és 610 tonna gabona kicsépelésével első helyezést ért el Végh Géza és Lukovlcs Tibor, második helyezést 482 tonna teljesitménynyel Szőke Atttiia és Köles Béla, mig a gabonaszállításban Takács Arpád, Krascsanics Lajos és Nyigri József jeleskedett. A szalmabegyűjtésben kiváló munkát végeztek: Győré József, Tóth László, Tóth Dezső és Monozlai János, akik a nagynyomású préseken dolgoztak. Az önfelszedő kocsikkal dolgozók közül dicséretet érdemelnek Csütörtöky Imre, Sörös László, Sárközi László és Both Gábor. Hegedűs István agronómus, Németh Róbert és Bugár József csoportvezetők elégedettek a brigád munkájával. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a csoportokat a feladatok teljesítésére irányuló öntudatos elkötelezettség és a jó kollektív szellem tartja össze. Minden munkaszakaszon példásan és jól dolgoznak. Ezt bizonyítják az idei csúcseredmények is. Újból bebizonyították, hogy érdemes a közügy érdekében becsületesen dolgozni, helytállni. <—nt--i Jól szervezett aratás tudnak. Negyvenötén 1420 tonnányi zöldséget termelnek ki, ami nem kevesebb, mint 3 millió 666 ezer korona összbevételnek felel meg — mondotta. — Nem is merne mást mondani, ugye? — De nem ám! De nem félelemből, hanem mert — igaz! . Jólesik az asszonyoknak a dicséret. Sokra tartják. Ismerik Ferit, aki bizony szigorú, fegyelmet tart, minőséget követel. Tudják, nála a jó szó nem hízelgés. — Ne is mondjon nekünk senki olyat, ami nem igaz. Még igaztalan dicséretet se — így Sarkadiné — nem vagyunk mi arra rászorulva. Ez a kis csapat elviseli a bírálatot is. —‘ Mi olyanok vagyunk, mint egy család — magyarázza Csírmárné. Jó ideje együtt dolgozunk, szeretjük is a munkát. Pedig kertészetben dolgozni manapság, nem éppen divatos foglalatosság! De mi ezt csináljuk. Nem is tudnánk mást. r—. Vagy hárman vagyunk huszonévesek — fűzi a gondolatot Rada Mária — de ml se vágyunk máshová. Azt hiszem oka ennek az is, hogy megbecsülnek bennünket.- Tudja, úgy van az, itt Is összeösszeikapunk néhanapján, de aztán ki is engesztelődünk hamar. Noha két faluból járunk ide, ismerjük egymást . mondja Veresné. — Sokfajta munkát kell itt naponta csinálni <r-. rajtunk a zöldség gondja. — Elismerik a munkánkat i— magyarázza az egyik — tudják azt, ha ml nem lennénk, megállna az élet. Megállna bizony, hiszen 6k azok, akikre mindig számíthatnak. Pedig családjuk van, férjről, gyerekről gondoskodnak, munka után megfőzik a vacsorát, s ha tűző nap elől a fasorba húzódnak pihegni, hamar abbahagyják, mert tudják: a fasor nem megy utánuk, a sor pedig vár. A nagykaposi szövetkezetből az egyesülés után sokan elmentek máshová dolgozni, ők mégis maradtak, se gyár, se más einem csábította őket. Kapálnak, termesztik a zöldséget, palántát nevelnek, terítenek trágyát, úgy mint a férfiak, emelnek embertelen terhet. Jókedvüket csak a munkaszeretet őrzi, a hit, hogy kikéi a mag, termőre fordul a növény. XXX Mindig tiszteltem a kertészetben dolgozó asszonyokat. Tisztelem és szeretem őket, akik póztalan élik nem könnyű életüket. Most is felvidultam körükben. Álltak a körben, néztem a kezeket... Napszítta bőr. Evek-év tizedek, a szabadban töltött napok letörölhetetlen nyomai. Inas, kidudorodott erű kezek.., Fognak lapátot, kapát, emelnek ládát, ültetnek palántát, tépnek gyomot, vasalják a fóliát... Simogatnak gyermeket, férjük kezébe kapaszkodnak, s férjkezek kapaszkodnak beléjük, betakarnak apróságot, védőn óvnak növekvő kamaszt, varrnak és foltoznak, keresztbe öltenek színes fonalból álmokat, forgatnak könyvlapot, törölnek izzadt homlokot, félrehajtanak szembehullott, dércsipte hajszálakat. A földön járnak. Tarkaperkál ruhában, földes melegítőben, vastag harisnyában, egyszerű fejkendőben, nagyzsebes kötényben, gumicsizmában, kitaposott, bütyköt rejtő cipőben, földszftta szandálban, lazán fűzött tornacipőben... Néztem a szemeket, a barnát, mely mint a dió, a fáradtat, melyen fátyolt húznak' az évek, a kacérat, az örök nőit, a haragosan vilíanót, a megbocsátót, a mindig nevetőt, a tekintettel szót pótlót, az elmerengőt, a bánattal telit, a tá kékjét idézőt... Álltam közöttük, és felvidultam. Mert köztük minden igaz volt. Lakkozatlan, mesterkéletlen, tiszta, őszinte. Összeszokott kis csapatuk néhány percre a család melegségét adta. A- mikor idáig jutottam, tovább nem is kerestem sikerük titkát. ILLÉS BERTALAN A CSKP XVI. kongresszusán elfogadott határozatok között jelentős helyet kapott az önellátás elérése gabonafélékből. Ebbe az igényes feladatba tartozik az idei aratás is, hiszen a 7. ötéves tervidőszak első aratásának eredményei a kitűzött célokat lényegesen meghatározzák. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az idei aratás magas igényeket támaszt a mezőgazdasági dolgozókkal szemben, hiszen 24 500 tonna gabonát kell eladnia az állami alapba, 45 450 tonnát pedig az év második félévi takarmányalapjába. A felsoroltakon kívöl 7900 tonna gabonát, 1975 tonna hüvelyest és 2420 tonna repcét kell biztosítania a jövő évi vetéshez. A gömörf (Gemer) szövetkezet főnövénytermesztőjétől, KALINA Ivan mérnöktől az idei aratással kapcsolatban főleg az iránt érdeklődtem, hogy a különböző szocialista munkaversenyektől milyen eredményeket várnak és mennyiben érdekeltek az aratásban részt vevők a sikeres és gyors betakarításban. — Szövetkezetünkben az aratási időszakra vonatkozó szocialista munkaversenynek már sokéves hagyományai vannak. Az előző évekhez hasonlóan idén is azt szeretnénk elérni, hogy a fegyelmezett és összehangolt munka szavatolja az aratás minőségét. A 2284 hektár szántóföldön gazdálkdoó szövetkezet idén kerek ezer hektáron termeszt gabonafélét. Hogy az aratásban résztvevőket minél érdekeltebbé tegyük, a szocialista munkaverseny több összetevőből áll. Elemezzük kicsit részletesebben ezeket a versenyfeltételeket... — Az anyagi ösztönzők úgy vannak összeállítva, hogy a maximális teljesítmény mellett a minőség is a legjobb legyen. Az anyagi érdekeltség kétféleképpen nyilvánul meg, mégpedig célprémium és teljesítményprémium formájában. Az adatok említésénél vegyük előbb az aratócséplőgépeken dolgozókat. Magyarországról és a Liptovský Mikuláš-i szövetkezetből érkezőkkel együtt 14 kombájn áll rendelkezésünkre. Ebből három E—516-os, a többi pedig E— 512-es. Ax E—512-as típusoknál a kicsépelt mennyiséget vesszük alapul mindenekelőtt. A szemveszteséget ellenőrizzük, hogy a jutalmazásnál több ellenőrzés összehasonlításából induljunk ki. Megemlítem, hogy ha az arató-cséplőgépek után egy négyzetméteren több mint 25 gabonaszemet találunk, akkor kisebb szemveszteséghez viszonyítva csökkentjük a jutalmat. — Az aratásban résztvevők hogyan értesülnek a saját és társaik eredményeiről? —i A napi eredmények Ismertetés sére minden alkalmat és lehetőséget megragadunk. Ezek közül a leglényegesebbeket említem meg. A szövetkezet székháza előtti agitációs táblán minden nap feltüntetjük a legfrissebb eredményeket. Ily módon mindenki figyelemmel kisérheti a saját és a többiek eredményeit is. Ezen kívül a helyi hangszórót is felhasználjuk az eredmények propagálására, ismertetésére és a még jobb munkára való serkentésre. Az aratási csúcsmunkák ideje alatt aratási híradót adunk ki szintén az elért eredmények ismertetésével, a legjobb dolgozók bemutatásával. Ezek csupán a leglényegesebb tájékoztatási módszerek. A gyakorlat azt igazolja, hogy nagyon hatásosak és egyben hasznosak is. A szocialista munkaverseny taglalásakor feltétlenül meg kell említeni, hogy habár csoportosan nem indultak az aratási versenyben, ennek ellenére, ha bármelyik kombájn kiesik, a meghibásodást közösen tá~ volítják el, hogy az állás és a kiesés a lehető legrövidebb legyen. — A szalma betakarításánál milyen eszközöket használnak fel a gyors minőségi munka elérésének érdekében? — Itt lt megemlítem, hogy a Liptovský Mikuláš-i szövetkezetből két HORAL típnsú begyűjtővel és egy préssel, a magyarországi szövetkezet pedig teherautókkal segít a széna betakarításában. A melléktermák, tehát a szalma betakarításában idén merőben új dolgot szeretnénk bevezetni. A terv kidolgozásánál azt vettük figyelembe, hogy habár a traktoros napi 12 órát tartózkodik a táblán, de karbantartások és egyéb dolgok miatt 8,5—9 órát tölt el a tulajdonképpeni munkával. Éppen ezért erre az évre úgy terveztük, hogy bevezetjük a két műszakot, karbantartás nélkül. Az első műszak reggel hat órátó délután négyig, a második pedig 16 órától éjfél után kettőig tart. Ezt kővetően végzik a karbantartást reggel hatig. Van-e erre elég munkaerő? — A meglevő munkaerőt szezonmunkásokkal egészítjük ki. Eddig a környékről mintegy negyven emberrel kötöttünk szerződést a nyári csúcsmunkók idejére. Sokan azért jöttek, mert a kereset harminc százalékát termény formájában kapják meg a brigádosok. Ez a kedvező „fizetési mód“ sokak számára állattartási szempontból valóban kecsegtető leheőtség. A gondos felkészülést és a gépparkot figyelembe véve tíz nap alatt szeretnék befejezni az aratást. A szocialista munkaverseny, az anyagi érdekeltség és az ösztönzési módszerek alapozzák meg ezt a terve... GARAI FERENC Véget ért egy újabb kenyércsata Július 14-én, délután 13.30-kor a hodosi (Vydrany) DUKLA Efsz-ben is sikeresen véget ért az aratás, amely hét és fél napig tartott. Szövetkezetünk az idén 1350 ha területről takarította be a termést, tizenegy saját és hat vendégkombájnos segítségével. Figyelembe véve a kedvezőtlen időjárási viszonyokat, az elért termés jónak mondható. A földeken továbbra is teljes ütemben folyik a szalma betakarítása és a tarlőhántás. Még ma is fennáll a földművesek között az a mondás, hogy ....... kasza után az eke“, ami tulajdonképpen a jövő évi termés eredményes megalapozása...“ Az aratásban megfáradt emberekre megérdemelt pihenés vár. Szövetkezetünk számukra több üdülési lehetőséget biztosít, amit tagjaink ki is használnak. Ennek meglesz az eredménye is, hiszen a megújult erő, munkakedv még jobb eredmények elérésére serkenti őket. Az aratásban részt vevő tagjaink egész idő alatt szem előtt tartották az „Egy szem se vesszék ikárba“ jelszót, hiszen a saját asztalukra kerülő kenyérről van sző. Az aratási munkákban részt vevő fiatalok megérdemlik a dicséretet, mert mindvégig derekasan kitartottak a kemény munkában. Volt közöttük olyan is, aki első ízben ült a kombájn nyergébe, először „kóstolt“ bele az aratási munkákba. Meg kell azt is említeni, hogy szövetkezetünkben az aratás tűzeset nélkül és baleset mentesen zajlott le. Már hagyományossá vált nálunk az e szokás is, hogy az aratás után megszervezzük az arató ünnepélyt, amelyen vezetőink beszámolnak a tagságnak az elért eredményekről, és értékelik az aratásban részt vevő dolgozók eredményeit, s a legjobbakat jutalomban részesítik. Az idei aratóünnepélyen, amely a terv szerint augusztus 8-án lesz megtartva, a következő aratők részesülnek majd jutalomban: 1. helyezést az SZK—6 típusú arató-cséplőgépével Horváth László és Széllé Benő ért el, 3518,65 mázsa gabona betakarításával, a 2. helyezést az SZK—5 típusú aratógéppel Ноdossy László és Hodossy Móricz érte el, akik 3505,68 mázsa gabonát arattak le, a 3. helyezést pedig az SZK—6 típusú gépével Gáspár Sándor és Egri Gyula aratópáros érte él, akik pedig 3239,12 mázsa gabonát „juttattak“ biztos helyre. Széllé Beáta
