Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-01 / 31. szám
-L A gépesítés, illetve az üzemek, járások, sőt, országrészek közötti kölcsönös együttműködés színvonalát tekintve, a gabona szemtermésének betakarítása rugalmasan megoldható. Annál nagyobb gondot okoz a szalma összegyűjtése. Ilyenkor bizony jól jön a védnökségi üzemek, a tömegszervezetek, valamint a nyugdíjas szövetkezeti dolgozók kezdeményezése, és a már ritkaságnak számító lovas fogatok is segítségünkre lehetnek e fontos munka mielőbbi elvégzésében Kádek Gábor felvétele A közelmúltban Jón janovic mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Írásban utasította a mezőgazdasági üzemek vezetőit, bogy a korábbi évek gyakorlatával ellentétben, az idén feltétlenül körültekintően szervezzék meg a szalma betakarítását és tárolását, s teremtsék meg a szűkösnek ígérkező termés szakszerű, ésszerűen takarékos felhasználásának feltételeit. Tette pedig mindezt azért, mert az utőbbi évek gyakorlatai egyértelműen azt igazolják, hogy az üzemek többségében már alig van becsülete a gabonafélék és a hüvelyesek szalmájának. Illetve a kukoricaszárnak. Márpedig köztudott, hogy a szalma nehezen pótolható takarmány. A napi takarmányadag, ha nem tartalmaz legalább három vagy három és fél kiló szalmát, biológiát szempontból értéktelenebb, nem szilárdítja az állat egészségi állapotát, nem biztosítja a termelékenységet. A takarmányozási célra jól előkészített szalmával némi abrakot is pótolhatunk, tehát ez a termék önellátottságunk szilárdításában Is szerepet játszik. Ha számításba vesszük, hogy az állattenyésztésben a szarvasmarha- és Juhtenyésztés fejlesztésére összpontosítjuk a figyelmünket, máris belátjuk, hogy a szalmának ezentúl még nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Az országos felmérés szerint Szlovákiában az idén körülbelül harminc százalékkal kevesebb szalma termett, mint amennyire eredetileg számítottunk. Ez már komolyt figyelmeztetés. De vajon kihat-e a meggyökeresedett szemléletmódra. AZ EREDMÉNY A FONTOS, NEM A DICSŐSÉG A pozsonyeperjesi (Jahodná) szövetkezetben hat kombájn csépelte a gabonát. Sűrű porfelhőbe burkolózva, lassan haladtak a gépek. — Nem kapkodunk, a fö hangsúly most a munka minőségén van — magyarázta Csóka István elnök. — Igaz, csak négyszáz hektár gabonánk van, mégsem akarunk elsők lenni. Nekünk nem dicsőség, Inkább a mag kell, amiből az Idén bizony kevés van. Pedig a helyi adottságoknak leginkább megfelelő fajtákra alapoztunk. Sajnos nem kománk az esőcsináló ... Nagy Ferenc agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető szerint Is jól jött volna egy kis eső, hiszen a szokásosnál tíz nappal korábban kezdték az aratást. Még duzzadhatott, fejlődhetett volna a mag, amikor száradni kezdett. A szárításra ugyan Megbecsülik a szalmát nem volt gondjuk, hiszen a kicsépelt mag nedvességtartalma a tizenhárom százalékot sem érte el, viszont így eleve kisebb volt a hozamátlag. — Tavasszal még hét tonnát reméltünk, júniusban már hattal is beértük volna — így az ágazatvezető. — Búzából talán lesz is ennyi. Az őszi árpa öt és fél, a tavaszi pedig mindössze 4,6 tonnás átlagot nyújtott. Olyan könnyű volt a mag, hogy amikor ráfüjtam, a pelyvával versenyezve repült ki a tenyeremből. — A kukorica talán kárpótol bennünket — bíztatta a társát, és egyben önmagát is az elnök. Úgy kéne már egy kiadós eső. A SZALMA IS TAKARMÄNY — Egyelőre maradjunk az aratásnál. Mennyire vannak a szalmával? — A learatott területnek mintegy hetvenöt százalékáról már a szalmát is begyűjtöttük — mondta Csóka elvtárs. — Nagy segítséget jelent, hogy a baráti Pustiméri Efsz-ből kombájnokon kívül szalmakocsikat is kazalrakó gépeket is küldtek megsegítésünkre. így három munkacsoport végzi a szalmagyűjtést, és a tarlószántásban is hetven százalék körüli eredményt tudunk felmutatni. Az Idén új tárolási eljárással kísérletezünk: egy kazal szalmát beoltottunk karbamiddal és letakartunk fóliával. Bízunk benne, hogy a hízómarháknak ízleni fog. Ha beválik, meghonosítjuk ezt a módszert. — Látom, a tarló is alacsonyabb, mint más éveken. — Igen, kisebb a tarló, hiszen leengedjük a vágószerkezetet, amenynylre csak lehet — helyeselt az ágazatvezető. — Hiába nőtt olyan magasra a Jubilejná, mint más éveken, összességében véve mégis negyedével kevesebb szalmánk termett, mint amennylre számítottunk. Népes állatállománnyal rendelkező, kicsi gazdaság vagyunk, minden szál takarmányra szükségünk van. — Ezt úgy értsem, hogy. a szalmát is takarmánynak tekintik? —■ Igen. A takarmánykészlet gazdagításában a szalmával is számolunk. Ebből következik, hogy pustiméri barátaink példáját követve, nagy gondot fordítunk a szalma betakarítására és hasznosítására, — Tehát Pustiméfben megbecsülik a szalmát? гг-. Minden szálát becsben tartják. Ogy szervezik a betakarítást, hogy két-három nappal a szemtermés után a szalma is kazalba kerüljön. Ebben az idén mi is a segítségükre leszünk. Kombájnt nem kértek, viszont annál nagyobb örömmel fogadták a javaslatot, hogy mihelyt Itthon befejezzük a munkát, azonnal útnak indítjuk a gépeket és az embereket, hogy megsegítsük őket a szalma betakarításában. KILENC NAPIG ZÚGTAK A GÉPEK Lehet, hogy az eperjesieknek éppenséggel nem komájuk az esőcsináló, de azért tőről-végről mégiscsak ismerősük kell, hogy legyen, hiszen eleredt az eső. A padányiak erre azt montdák, jó Is, hogy esik, meg nem ÍS. — Fél órája sincsen, hogy az utolsó kalászt levágtuk — újságolta Nagy László agrármérnök, a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője —, felőlünk most már zuhoghat az eső. ötven hektáron vetettünk tarlőkeveréket, így legalább lesz belőle valami. Mert öntözdl bizony nem tudtuk volna. Viszont a szalmánk egyharmada még betakarításra vár. Aki ismeri Csallóköz sajátos helyzetét, termőhelyi adottságait, időjárási viszonyait, az nem csodálkozik azon, hogy esik az eső, s az öntözőberendezések ettől függetlenül rendre üzemelnek. Különösen most, amikor a nagy szárazság következtében csapadékdeficit állt elő ... Alsó-Csallóköznek a 1 bárt (Dolný Bár) szövetkezetében az ifjú Haránt i a Ferenc agrármérnök Így sóhajtozott: — Jó kiadós eső kellene! — Hiszen esett a napokban — kontrázunk rá. — Csupán hét-nyolc milliméter esett, ami édeskevés a nagy deficit pótlására. Még szerencse, hogy van öntözési lehetőségünk, s a berendezéseinket ki is használjuk. — Mióta öntöznek? — Április első felétől. — Milyen növénykultúrák kapnak mesterséges csapadékot? ... — Kis híján szinte valamennyi: öntöztük a gabonát, a takarmánynö— A termelési eredményeket tekintve, milyen volt ez a nyár? — Lényegesen szűkmarkúbb, mint a múlt évi — vélekedett Kaminiacky Matej agrármérnök, a közös elnöke. — Tavaly a búzánk 6,6 tonnás hektáronkénti átlaghozamot nyújtott, ezzel szemben az idén az öt tonnás átlagot sem sikerült elérnünk. Az őszi árpánk valamivel jobban fizetett: hektárja 5,5 tonna szemet adott. Bárhogy számoljuk, a borsó is csak fele annyit termett, mint a múlt évben. ÄLDOMÄS ÉS SZALMAFESZTIVÄL Az egyesült szövetkezet határában >— a Dubnicai Efsz-ből érkezett vendégkombájnokkal együtt — hat gép kilenc napon át vágta, csépelte a gabonát, meg a harminc hektár borsót. A kombájnokat szorosan nyomon követték a szalma eltakarításával megbízott munkacsoportok. Úket pedig a tarlószántók ösztönözték egyre jobb napi teljesítményre. — A kedvezőtlen csapadékviszonyok következtében a gabona rövidebb szárat nevelt — magyarázta az ágazatvezetó .—, így becslésünk szerényeket, a burgonyát, a kukoricát, s természetesen a zöldségféléket. Jellemző, hogy a lucernájukat minden kaszáiat után öntözik: már három termést betakarítottak, a negyediket zöldtakarmányként hasznosítják majd. Öntöznek — Mennyi az öntözhető területük? — Hatszázhuszonnégy hektár. Ez elég számottevő, ha közlöm, hogy a szántóterületünk 950 hektár. — Van-e állandó öntözőcsoportjuk? — Öntözöcsoportunk 8 tagú; jelenleg középiskolás diákok segítenek, mint például Föles József, Nagy Béla, Zsilinszky Mihály, Kovács Gábor, Mozsári Mihály és Patasi József, akik mindannyian nyilvános dicséretet érdemelnek. Hiszen a nyári szünidőt rint körülbelül harmincöt százalék* kai kevesebb szalmánk termett, mint más éveken. Ezt részben azzal ellensúlyoztuk, hogy alacsonyabb tarlót hagytunk, másrészt igyekeztünk jobban megszervezni a szalma betakarítását. Ogy terveztük, hogy a szem.* termés betakarítását követó hét napon belül a szalmát is kazalba rakjuk. Dolgos kézben nem szenvedtünk hiányt, hiszen a somorjai (Samorín) és az ógyallal (Hurbanovo) mezőgazdasági szaktanintézetben tanuló fiataljaink, valamint a helyt, alapiskola diákjai jelentős segítséget nyújtottak szövetkezetünknek. Csakhogy időközben a szalma megázott, várni kell, amíg kedvezőbbre fordul az Időjárás. Mi mást tehetünk, a hét vegére tervezett szalmafesztivált el kell halasztani. — Milyen szalmafesztivált? — Amikor befejezzük az aratást, pontosabban a szemtermés betakarítását, a kombájnosokat megvendégeljük. Kiértékeljük, és megköszönjük nekik a jól végzett munkát. Ez az áldomás. A szalmabetakarítók és tarlóhántók munkáját csak később lehet értékelni. Ezt az ünnepi hangulatú összejövetelt nevezték el dolgozóink szalmafesztiválnak. Nem tudni miért, de azóta mindenki így emlegeti. És igazán boldog, akinek a nevét ezen a napon a legjobbak között említik. KÄDEK GABOR hasznosan töltik. Ilymódon tudják majd becsülni a szocialista mezőgazdaság dolgozóinak közös erőfeszítéseit, a bő termésért vívott küzdelmét. Mert az, hogy naponta reggel 5 órától éjjel 23 óráig 30—40 milliméteres mesterséges csapadék juttatására képesek, ezáltal részben függetlenítik magukat a természet mostoha viszontagságaitól. — S az sem a véletlen műve — teszi hozzá az ifjú szakember, agronómus —, hogy az utóbbi évtizedben valamennyi évben túlhaladtuk cukorrépából az 50 tonnás hozamátlagot. Ugyanakkor takarmányproblémáink sincsenek. Hozamátlagaink jobbak, bőségesebbek ott, ahol öntözhetünk. Hát igen! A tervfeladatok teljesítése így jóval biztonságosabb, szavatoltabb. Jelenleg a járási öntözési versenyben, illetve az öntözőberendezések kihasználásában a nagyon megtisztelő II. helyet tartják. (kovács) # { 1981. AUGUSZTUS 1.